Fejezet
1 1 | Hát elbeszélhetem, drágám. Ez is eléggé muris. De valóban
2 1 | bécsi rokonától örökölte. Ez volt egyetlen örökségünk.
3 1 | adhat, nem is ér többet, de ez az összeg akármikor rendelkezésünkre
4 1 | esetben ott a kancsó is”, és ez erõsített bennünket.~Szerencsére
5 1 | véletlen segítség. Hogy mi ez? Hát hol ez, hol az. Túlórázás
6 1 | segítség. Hogy mi ez? Hát hol ez, hol az. Túlórázás a bankban,
7 1 | volt s egy ebédlõje, és ez dolgozó is volt, társalgó,
8 1 | semmiféle hûhót nem csapunk. Ez ízléstelen és - mind a két
9 1 | az alkalomra odadobtam. Ez ellen tiltakoztam. Így a
10 1 | csöndesebben is nevethetett volna. Ez illendõbb.~Martiny az adoma
11 1 | felsõ ajkát szagoltatná. Ez a szokása. Ilyenkor arca
12 1 | lírája, s a fájdalom, melyet ez a sohasem szenvelgõ, érzelmes
13 1 | esztendeje. Tudod, az a dallam ez, az a mélysötét, édes dallam.
14 1 | nekem. Azt mondta, olyan ez, mintha egy érett férfi
15 1 | ötszörösét. Különben is ez régen volt. Azóta fölmehetett
16 1 | természetesen és lassan - ez a terv.~Amíg tehát múltak
17 1 | francia Riviérára utazott. Ez mindenre magyarázat volt.
18 1 | õneki közelrõl se oly fontos ez a kancsó, mint minekünk.
19 1 | bizalmasan üzentessen neki. Õ ez ellen fölháborodva tiltakozott.
20 1 | függsz te tõle? Kid-mid ez a Martiny? Mit árthat neked?
21 1 | van, de formailag nem, s ez a fontos. „Képtelenség,
22 1 | senkinek se mertem elbeszélni.~Ez, kérlek, már új dolog, nemrég
23 1 | törte el, és nem más valaki. Ez csakugyan furcsa. De így
24 2 | koldulnunk. Mondd, nem mulatságos ez?~Te, most megint eszembe
25 2 | elámultunk, milyen bájos ez a gyerek. Késõbb még sokszor
26 2 | abba a sérülésbe, melyet ez a hétéves leányka okozott
27 3 | lehetett.~- Tizennégy.~- Ez egy madarat tartott a kezében,
28 3 | kezdte:~- Milyen katona ez?~- Kitûnõ - felelte a százados. -
29 3 | tett. Utána a vállát vonta. Ez volt a parancs.~A százados
30 3 | Beszélj vele, értesd meg, hogy ez helytelen volt, és máskor
31 3 | elmélkedés révületében. - Ez a buta állat ártatlan, mert
32 3 | ahonnan lehet: a természettõl. Ez az õr is a természet vak
33 3 | szemét? Hát azt hiszed, hogy ez azért a néhány rongy szeszterciuszért
34 3 | bûnösnek tartanak? Voltaképp ez az õ fizetsége. Bizonyára
35 3 | Hát nincs jogunk megvetni. Ez álszentség, hitvány keleti
36 4 | ismerem el, hogy bicegek, mert ez nem igaz. Erõs lábam van.
37 4 | idegesség. Mit akart tõlem ez az õrült? Miért képzelte,
38 4 | bicegtem? Micsoda benne ez az orv gyanakvás? Eleinte
39 4 | próbálja takargatni, de ez - sajnos - nem sikerül neki.
40 5 | fülcimpáját emlegette.~Körbe ment ez, mint valami társasjáték.
41 5 | Azzal vágtak vissza, hogy ez az „önmagunk” tág fogalom,
42 5 | csak azt nem értettem, hogy ez a valami olyan bizonyos,
43 5 | bizonyos, mint õk hiszik, mert ez a valami, ha igazi szeretetrõl
44 5 | szívtelenségérõl”.~Bizonyára túlzott. Ez az asszony, aki annyira
45 5 | hogy úgyse tart sokáig ez a „komédia”, a menye hamarosan
46 5 | olcsó zsebnikkelóra volt ez, ilyen fiúcskának való,
47 5 | ütött. Folyton hallgatott. Ez a két ember egymás mellett -
48 5 | Mondd, mit érezhetett most ez a szegény fiú, mikor a tizenhat
49 5 | azt, amire rendeltetett. Ez a szeretet nem óhajt ellenszolgáltatást.
50 5 | óhajt ellenszolgáltatást. Ez a szeretet elegendõ önmagának,
51 5 | önmagának, és ezért végtelen. Ez a szeretet tudja, hogy semmi
52 6 | alkalom. Õ mindig ad valamit. Ez a természete. Nem gazdag,
53 6 | egy életen át õrizgették. Ez a melltû is onnan való.
54 6 | talán önmagát is.~Olyan ez, kérlek, mint valami társasjáték
55 6 | elragadtatástól: „nahát, Juliskám, ez már igazán gyönyörû”, õ
56 6 | másról kezd beszélni.~Angyal ez a Juliska. De azért ne gondold,
57 6 | megcsókolt, s a fülembe súgta: „Ez a tied.” Próbáltam megértetni,
58 6 | szárnyak vannak. Angyal ez, kérlek, angyal...~1931~ ~
59 7 | hangosan elkacagta magát.~3~Ez furcsa volt.~Már sokszor
60 7 | kijusson, de visszahívta.~- Itt ez a kalap. Ez a sipka. Itt
61 7 | visszahívta.~- Itt ez a kalap. Ez a sipka. Itt ez a felöltõ.~-
62 7 | a kalap. Ez a sipka. Itt ez a felöltõ.~- Köszönöm -
63 7 | utcán ocsúdott föl.~Ki volt ez? Ismerte õt? Talán hallott
64 8 | melyet itt látsz.~Igaz, ez a kéz abban az idõben csak
65 8 | átlátszó. De mit számít ez? Változhatunk így is, úgy
66 8 | Tudod, milyen érzés volt ez? Mint mikor a lencse gyújtópontjából
67 8 | célzást se tettek rá. De éppen ez volt a gyanús. Éreztem,
68 8 | hogy õk már mindent tudnak. Ez a csönd a vihart megelõzõ
69 8 | amilyenrõl beszéltem. Képzeld, ez volt az a bolt. Kicsinek
70 8 | Egyáltalán nem fájt. De ez, kérlek, ez, amirõl beszéltem,
71 8 | nem fájt. De ez, kérlek, ez, amirõl beszéltem, annyi
72 9 | leves”-t (paradicsomleves). Ez a hölgylátogatóm két és
73 9 | van. Az az õsemberi lélek ez, melyet csak úgy tanulmányozhatnék,
74 9 | ahol vad törzsek élnek. Ez a csöpp angyal maga az önzés.
75 9 | Add ide”... Félek, hogy ez a nagyemberek utolsó mondata
76 10| Juliska azonnal fölismerte. Ez volt az az „erdélyi fiatalember”,
77 10| Viktorhoz ment férjhez. Ez akkor fájt neki, sokáig
78 10| mondatával megsemmisítse. Ez gyilkosság lett volna. Hitvesgyilkosság.
79 10| haló porában is õt szereti. Ez az igazság. A helyzet változatlan.~
80 10| változik. Voltaképp csak ez a fontos. Mit is tudunk
81 11| ismertem volna meg. De a név - ez a név - úgy dalol bennem,
82 11| Már szinte arcomhoz ér ez a kéz. Van egy pillanat,
83 11| álszemérem elhiteti velem, hogy ez színpadias volna, ízléstelen
84 12| Nem szégyelled magad?~- Ez a fiad? - kérdezte a kopasz.~-
85 12| lábaival.~Figyelte a fõnököt.~Ez az apró emberke egy furcsa
86 12| s ezt kérdezte:~- Ki itt ez a gyerek?~- Takács kartárs
87 13| hosszú-hosszú hónapokig tartott ez a tilalmas és „bûnös” viszony.~
88 13| jártam. Önálló férfi voltam.~Ez a megbízatás olyan boldoggá
89 13| engem. Talán sejt valamit? Ez undorító volna. Undorító
90 13| megcsúfolni, s végül kinevetni? Ez szörnyû volna. Nem kis fejtörést
91 14| olaszul. Kiderült, hogy ez a szép, kedves fiú a nyáron
92 15| ötven -, de hát mit számít ez? Ki mondaná, hogy ennyi?~
93 15| fölpezsdült. Arca lesült, s ez férfiasabbá tette. Izmai,
94 15| Majd arra gondolt, hogy ez a napja is úgy fog eltelni,
95 15| vizeskorsója. Tetszett neki ez az ötlet, mely a vallomás
96 15| élesen, szigorúan villogott.~Ez a párbeszéd eddig halkan,
97 16| Engedj csak, drágám. Tényleg. Ez õ. Alaszkai róka. Pedig
98 17| el, csak akkor érkezik. Ez tüstént megérzik mindenen.
99 17| halaszthatatlan tárgyalása van. Ez körülbelül másfél óráig
100 17| hisz szemének. Mégsem álom ez, hanem valóság. Becsukódik
101 18| Aztán megkérdezitek, kicsoda ez a kellemes, jó modorú fiatalember.
102 18| modorú fiatalember. Hát ez az én barátom.~Ismertetõjele
103 18| ázott ruháin. De fontos ez? Hiszen csak õ az.~A legszerényebb
104 18| magunkat.~A kínaiak módszere ez, akik nemcsak tündöklõ elménket
105 18| Ellenérveimre gúnyosan mosolyog.~Ez pedig huzamosabb ideig tûrhetetlen
106 18| iránta némi elnézéssel.~Ez végre hatott. Azóta gyógyultnak
107 19| is így szoktam ilyenkor. Ez a legjobb.~A beteg egy hétig
108 19| alapján. Azt mondja, hogy ez természetes. Lola ura -
109 19| elégtételt vett magának, hogy ez az áldott, kedves asszony
110 20| májas és véres töltelékét. Ez az iszapos pép, mely mohón
111 20| örömét.~Engem leginkább ez a néma szomorúsága döbbentett
112 20| hogy a kutya kijózanodott. Ez azonban nemigen érdekelte
113 21| volt betegséggel elõállni. Ez pimasz hazugságnak látszott
114 21| adtam volna, hogy elmaradjon ez a találkozás.~Mit lehetett
115 21| az ebédlõbe nyitott, de ez egyáltalán nem volt baj -,
116 22| hogy téved.~- Rendben van ez? - kérdeztem szórakozottan.~
117 22| Életemben elõször fordult ez elõ. Az már sokszor elõfordult,
118 22| is.~De mi tûrés-tagadás, ez a húsz pengõ jólesett. Még
119 22| kocsiban így tûnõdtem:~„Ez a kesztyû lesz az emlék.
120 22| Nézzétek, ezt adta a sors, ez az élet ajándéka, ezért
121 22| mutatott. Számolni kezdtem:~- Ez 7 pengõ, a kávéház 10 volt,
122 22| fillér - rebegte a diák.~- Ez itt nem nyolc fillér - mondta
123 23| tûnõdésembõl, én is fölismertem õt. Ez a fiatalember gyermekorvos,
124 23| elõzködés és nem erõharc. Ez az én erkölcsöm, az én udvariasságom
125 23| Szépirodalom. Esmond Henrik. Ez meglep, és fokozza iránta
126 23| Tartózkodónak látszik. Ez azonban még rokonszenvesebbé
127 23| hogy én én vagyok. Minthogy ez tévedésnek bizonyult, nem
128 24| volt benne.~- Bocsánat, ez okmánybélyeg.~- Okmánybélyeg?
129 25| volt közöttük feltaláló is.~Ez a feltaláló Géza bátyám
130 25| éves fiúcska lettem. Hogy ez a tehetsége vele született,
131 25| vagy nem talált föl semmit. Ez lelkiismeretlenség volna.
132 25| Annyi azonban bizonyos, hogy ez a képessége csak élete alkonyán
133 25| tulajdonképpen mit is jelent ez számukra, hogy az evés és
134 25| találmányát megvalósította. Ez minálunk történt, egy õszbe
135 25| egy fogantyúban végzõdött.~Ez volt az õ találmánya, az
136 25| a magasba lendült, aztán ez a két penge, ez a két nehéz
137 25| lendült, aztán ez a két penge, ez a két nehéz lovassági kard,
138 25| két nehéz lovassági kard, ez a két félelmetes szablya
139 25| Vegyétek és egyétek. Megy ez, mint a parancsolat. Úgy
140 25| azért volt szükséges, mert ez a találmány nemcsak a mi
141 25| miért? Nyilván azért, mert ez volt Géza bátyám egyetlen
142 26| tette a jelentékeny hõst. Ez a portássapka nagyobb csodát
143 27| a tengerszemre látni.~- Ez nem az - állapította meg
144 27| tornác is? ~- Nincs, kérem.~- Ez volna az? - bámultak egymásra. -
145 27| Szinte hihetetlen. Így volt ez mindig?~- Így, kérem.~Mindenesetre
146 27| válaszolt a pincér. - Ez - és rábökött.~Éppen elõtte
147 27| észre.~Kis üvegajtó volt ez, rozoga, kopott, s apró
148 27| lehetetlen.~- Pedig nyilván ez lesz - mondta a férfi. -
149 27| nagy. Olyan kicsiny, mint ez a tengerszem. És olyan mély.~
150 28| elsõ osztályon utazott. Ez üzleti befektetéséhez tartozott.~
151 28| hordárok tüstént észrevegyék. Ez a módszer is bevált. Körülbelül
152 28| figyelte. Csak nem sántikál ez valami rosszban? Mindenesetre
153 28| vénülök. Nem nekem való már ez a mesterség.~Utána csakugyan
154 29| férfias férfiakat kedveli. De ez nem bizonyos. Voltaképp
155 29| az õsz bajuszkája alatt, ez a szinte csókra termett „
156 29| kutatja, mi van ott ennivaló. Ez a szem az étteremben föllángol,
157 29| nyomorult, egy végtelenség ez, valósággal kibírhatatlan,
158 29| kietlen, mint a temetõ. Ez a gondolat elszomorítja.
159 29| az ura vágatta beléje, s ez a telhetetlen haspók kényszerítette
160 30| után. Egyedül maradtam.~Ez a terem a mûtõ elõszobája
161 30| bosszújukat. Õsi levezetõ szelep ez. Mindezt rég tudtam. De
162 30| kiment.~- Milyen derék fiú ez - mondtam, és hosszan utánanéztem.~-
163 31| színházba is szokott járni: ez csak Julius Caesar lehetett.
164 31| találtak nála, egy öngyújtót. Ez nemigen érdekelte. Mindabból,
165 31| diadalmas harci biga érdekelte, ez az ördöngösen gyors szekér,
166 31| fõképp mit jelent szekerén ez a rejtélyes fölírás: „Szabad
167 32| elfehéredik. Lehetséges ez? Nagy úr már évekkel ezelõtt
168 32| Voltak, és már nincsenek.~Ez történt szegény Nagy úrral
169 32| Ha van a világon csoda, ez az. Tudom, hogy puszta félreértésrõl
170 32| név takar. De mit számít ez? A feltámadás nem lehet
171 32| tizenöt éve nem él. Viszont õ ez idõ alatt illetéktelenül
172 33| órája ordít. Hihetetlen. Ez a csöpp kis jószág, ez a
173 33| Ez a csöpp kis jószág, ez a semmi, aki voltaképpen
174 33| végre. Most elnémult. Igaz ez, vagy csak fülünk káprázik?
175 34| Hihe- és lehetetlen.~Ez szíven ütött. Nem ezért,
176 35| esett. Valahol meghûlhetett. Ez a szikár kis öregasszony
177 36| ázsiai helytartóját.~„Õrült ez? - tûnõdött Cassius. - Vagy
178 36| õt, nem büntette meg. De ez meglepte.~5~- Segíts rajtam,
179 36| nagybátyám vigyázott rám, ez a vén, véres tigris. Kiirtotta
180 36| Le akartam tépni álarcom. Ez se sikerült. Drusilla, a
181 36| állatot öltek le. Most már ez is untat. Nem tudok aludni.
182 36| dühtõl, hogy még mindig él ez a szörnyeteg. Caligula könnyedén
183 36| énekeseknek és mûlovasoknak. Éppen ez hozta zavarba az összeesküvõket.
184 37| közösködtek. Állig begombolkoztak. Ez a tartózkodás és elzárkózás
185 37| másikért is annyi.~- Nem, ez drágább.~- Miért?~- Mert
186 37| Miért?~- Mert az a bal volt. Ez pedig a jobb. Harminc korona.~-
187 38| külön-külön emelkedni kezd. Ez a tizenhat kis repülõgép
188 39| alapítása is.~Régen történt ez. Az évére is emlékszem:
189 39| köröttünk. Éreztük, hogy ez így tovább nem maradhat,
190 39| Tisztelt közgyûlés!” - kezdte.~Ez a megszólítás oly mélyen
191 40| csak öt-hat dekát fogyott.~Ez volt minden gondja. Minthogy
192 40| hagyott. Kiderült, hogy ez a szerelme is csak afféle
193 41| valami tompa hörgést hallok.~Ez a kísérteties hang az újságok
194 41| mit jelent Lisszabonban ez: „sarkantyúvirág”, vagy
195 41| sarkantyúvirág”, vagy ez: „kényszerképzet”. Sajnos,
196 41| megszégyenítsen, porig alázzon.~Ez - úgy rémlik - hat, arcán
197 41| marad ott: „ááá”. Késõbb ez is elül. Teljes csönd lesz.~
198 42| betûkkel, egy nevet:~KÁSA ILONA~Ez õ volt. Leült a dagasztószékre,
199 42| érkeztek, rámutatott:~- Ez az.~Ilona az elsõ emeleten
200 42| pincér egy másik pincérnek, s ez tovább adta a jelszót egy
|