Fejezet

  1 1 |                   mellett jobbra. Nem, te ezt nem láttad. Nem is láthattad.
  2 1 |       aranykoronát ígért érte. Igaz, hogy ezt azonnal hajlandó lett volna
  3 1 |          telefonszáma is ott kacérkodott. Ezt a levelezõlapot én orvul
  4 1 |                következõ huszonnégy órát, ezt hajtogattuk magunkban, talán
  5 1 |                valami csoda. Tapasztaltam ezt. Csak a jó Istenben kell
  6 1 |              német fordítás, postamunka - ezt eléggé jól fizetik - vagy
  7 1 |            kétszáz pengõt kért kölcsön. Õ ezt szó nélkül átnyújtotta,
  8 1 |                 lángjánál gyújtották meg. Ezt eddig nem láttam. Még egy
  9 1 |                   unod még?~Hát amikor én ezt megtudtam, hétfõn este,
 10 1 |             tõszomszédságából. Az utcát - ezt már a múltkor is mondtam -
 11 1 |            mindnyájan egyaránt bûntársak. Ezt én nem értettem. Te talán
 12 1 |                 Csak az uram jött vissza. Ezt lihegte: „Itt vannak.” Rohant
 13 1 |                   õszinték. Tréfásan adta ezt elõ, körülbelül így:~A szegény
 14 1 |               szegény ránéz a gazdagra, s ezt gondolja: „Jaj, de gazdag
 15 1 |               gazdag ránéz a szegényre, s ezt gondolja: „Jaj, de szegény
 16 1 |                   rá is tekintett, de nem ezt vette ki, hanem egy közönséges
 17 1 |             játszani? Az Air-t játszotta. Ezt akkoriban hallottam tõle,
 18 1 |                  elégszer elmondani, mert ezt egy élet során tapasztalta,
 19 1 |                  Ekkor történt az, amiért ezt a hosszú lélegzetû históriát
 20 1 |                hogy ne is lássa. Nem volt ezt kellemes látni senkinek
 21 1 |              folyót ábrázolta a kõhíddal. Ezt fölemelte az uram, elszontyolodva
 22 1 |                 is szégyelltük. Õ kezdte. Ezt kérdezte: „Mit fog most
 23 1 |                   Õ azt mondta, hogy nem.~Ezt kitûnõ jelnek tekintettük.
 24 1 |                   késõbb se céloztunk rá. Ezt õ nyilván tapintatosnak
 25 1 |              nekünk Isten és ember elõtt. Ezt csak visszakérhette volna
 26 1 |                  Képtelenség, mindig csak ezt ismételgette: ami képtelenség,
 27 1 |                 se érdemes, igazán semmi. Ezt õ készpénznek vette. Bizonyára
 28 1 |             hitünk, nincs más mértékünk.” Ezt tagadtam. Erre azt kérdezte,
 29 1 |             Valahogy meg is nyugodott.~De ezt ne említsd, senkinek a világért
 30 2 |                   Nem dicsekvésbõl mondom ezt, ilyesmivel büszkélkedni
 31 2 |              mintha mindig ott ült volna. Ezt érezhette õ. Mi is ezt éreztük.
 32 2 |                    Ezt érezhette õ. Mi is ezt éreztük. Jelenléte oly kellemes
 33 2 |                    Az apa tudomásul vette ezt, megengedte, hogy - felesége
 34 2 |                gondját. Nem is emlegettük ezt senkinek. Ismétlem, mi nem
 35 2 |               elégedve nevelt lányunkkal. Ezt a szót úgy foghegyrõl, fanyalogva
 36 2 |                  ehhez, szívem? Gyûlölték ezt a teremtést, mert mások
 37 3 |        megváltozott. De uralkodott magán. Ezt érezte: „a világ füst és
 38 3 |             mellét, hogy hazugságon kapja ezt az önsanyargató, bronzszakállú
 39 3 |                  bronzszakállú sztoikust, ezt az elviselhetetlenül tökéletes
 40 3 |         eresztékeiben. Meg kell mentenünk ezt a világot. Sajnálom a kis
 41 3 |                    De még jobban sajnálom ezt a világot, ezt a nagy és
 42 3 |                   sajnálom ezt a világot, ezt a nagy és szép világot,
 43 3 |               vélt nagyon jó érdekében, s ezt mûvelte minden nép, minden
 44 3 |                   vér és csupa sár. Nekem ezt vállalnom kell, mert uralkodom,
 45 4 |              Jóságosan szemembe nézett, s ezt mondta:~- Nézd, pajtás,
 46 4 |                Eleinte elhitte - legalább ezt tettette -, hogy nem bicegtem,
 47 4 |              annyi férfias nyíltság, hogy ezt be is vallják.~Hátrafordultam.~
 48 4 |                 jókedvûen és önérzetesen.~Ezt gondolhatta magában: „Biceg,
 49 5 |                 miért szeret az ura?~Gizi ezt mondta: engem a szememért.
 50 5 |                 mégis szeret az uram. Te, ezt oly biztosan érzem, mint
 51 5 |                ebédelt, az új otthonában. Ezt a napot alig várta. Már
 52 5 |                   boldogtalan szívére.~De ezt a keserû örömöcskét is irigyelte
 53 5 |               sohase fájdult meg a torka. Ezt a nagymama komor tárgyilagossággal
 54 5 |           betegágyából kellett fölkelnie. Ezt sohase bízta másra. Sõt,
 55 5 |                   csóválgatta a fejét, és ezt dünnyögte: „Várj, Alikám,
 56 5 |           játékszer. Alighogy megneszelte ezt az anya, karkötõórát vásárolt,
 57 5 |                  a kölcsönt. Úgy látszik, ezt a harcnemet tartották legmegfelelõbbnek,
 58 6 |              tábla csokoládét hozott, meg ezt a kis rubin melltût. Az
 59 6 |                   lelkében az ötlet, hogy ezt vagy azt kinek fogja adni.
 60 6 |                   el. Azt mondotta, hogy „ezt már rég nekem szánta”. El
 61 6 |                   is lássa. Idegesítette.~Ezt, édesem, nem lehetett zokon
 62 6 |            megszorítsam az érdes kezét, s ezt mondjam: Bizony, bizony,
 63 7 |                   amint szokta ilyenkor - ezt rebegte:~- Kérem, szegény,
 64 7 |                 azonban ott belül nyomban ezt mondta, keményen:~- Várjon.~
 65 7 |                 kukucskálóablakon is. Nem ezt tette. Egészen kitárta a
 66 7 |                   durván és nem nyájasan.~Ezt sem értette.~Mentegetõzni
 67 7 |                  porcelán nadrághoz való. Ezt a fiatalember levette, a
 68 8 |               loptam is. Igen, igen. Most ezt természetesen olyan könnyedén
 69 8 |                   fogtam. Szerettem volna ezt is megvenni, a lánccal együtt.
 70 8 |                 húsz. Azt gondoltam, hogy ezt az összeget majd valahogy
 71 8 |                Vevõ nem volt. A cégtáblán ezt olvastam: Kertész. Krompacher
 72 8 |                   szemembe meredt, mintha ezt mondaná csöndesen: „Te voltál...”~
 73 8 |                   rendelõ székében ültem.~Ezt a szemfogamat kezeli. Aznap
 74 9 |               megindultan arcon csókoltam ezt a kis, jótékony angyalt.~
 75 10|                mamuszában.~Õ maga mesélte ezt nekem, csodálkozva és tûnõdve,
 76 10|               Juliskát, vajon miért tette ezt, de nem tudott rá pontos
 77 10|                vállalkozhatott arra, hogy ezt az eleven lelket, ezt a
 78 10|                hogy ezt az eleven lelket, ezt a még mindig mozgó és cselekvõ
 79 11|           koldusasszony tüstént megismeri ezt a hangot, a volt tekintetes
 80 11|                 akarja csókolni. Én, hogy ezt megakadályozzam, egyre magasabbra
 81 11|               jönni? - kezdi.~Úgy kérdezi ezt, mintha negyven éve, hogy
 82 11|              Anyámnak se mesélem el.~Csak ezt kérdezem tõle, hogy beszéljek
 83 12|               lyukas. Cipõje pedig poros. Ezt zsebkendõjével törülgette.~
 84 12|                sokat hallott. Apja mindig ezt hajtogatta: „a hivatal,
 85 12|                kopasz íróasztala elõtt, s ezt kérdezte:~- Ki itt ez a
 86 13|                  egyébkor. Ott folytattam ezt az eleven, mindig megújuló,
 87 13| porcelánégetõ-kemence, s attól tart, hogy ezt mindenki észreveszi, állandóan
 88 13|          állandóan azon mesterkedik, hogy ezt senki se vegye észre. Általában
 89 13|             Megszöktem.~Hogy miért tettem ezt? Millió gyönyörû, ostoba,
 90 14|                   buona mancia. A kabinos ezt nem értette meg.~Ennélfogva
 91 15|            gondolhatnak felõle? Bizonyára ezt gondolják: „Itt a méltóságos.
 92 15|                    Nem a szöveg idézi föl ezt bennük, hanem valami sajátos
 93 15|           szorongatva.~Úgy tervezte, hogy ezt a virágcsokrot bohémesen,
 94 15|                kék fürdõruhára mutatva.~- Ezt? - kérdezte az úszómester,
 95 15|             mindig jobban ingerelve õt. - Ezt eddig még senki se mondta.
 96 15|         kidomborodott. - Sohase hallottam ezt. Maga õrült, õrült.~Az úszómester
 97 16|                    Magukban mind a ketten ezt gondolják: ~„Minek? Mi már
 98 17|                nénikérõl feledkeztek meg. Ezt a mulasztást igyekszik most
 99 18|               Ismertetõjele a szerénység. Ezt láthatólag viseli, a gomblyukában.
100 19|                   urával, jöjjön azonnal. Ezt úgy szokták mondani: „Kíméletesen
101 19|                lehet menteni, feltétlenül ezt remélik mindnyájan.~Amikor
102 19|                  a lábán -, és nyújtották ezt a roncsolt testet, mint
103 19|         Bethlen-kormány is megbukott. Még ezt se tudták. Csak egymással
104 19|                  el is vett.~Hát érted te ezt? Hát meg lehet ezt érteni?~
105 19|               érted te ezt? Hát meg lehet ezt érteni?~Nem, ezt nem lehet
106 19|                meg lehet ezt érteni?~Nem, ezt nem lehet megérteni. Senki
107 19|               letörleszteni.~Bevallom, én ezt sem értem. Elmélet. Az uram
108 20|                   Több ízben megkísérelte ezt, egyre izgatottabban. Ide-oda
109 21|                 azt: „igen”. Néha azonban ezt is: „nem”. Az idõre mondják
110 22|            mondtam magamnak a Ligetben -, ezt a pénzt, melyet a véletlen
111 22|        Mindenkinek megmutatom: »Nézzétek, ezt adta a sors, ez az élet
112 22|              Barátaim, akiknek elmeséltem ezt a történetet, szemrehányással
113 22|                    Nem is azért tettem én ezt. Kiszámítottam, hogy ha
114 23|                  ha azt tapasztalom, hogy ezt ki akarják erõszakolni,
115 23|                 végett, jó volna tudatnom ezt a kitûnõ gyermekorvossal.
116 23|                   szoktak.~Én szóba hozom ezt a cudarhideg, rendellenes
117 23|                    Én is hallgatok. Aztán ezt kérdezem tõle:~- Mit csinál
118 23|                velem, hogy nem õ az, s én ezt az embert, akirõl fogalmam
119 23|                    Semmi okom sincs, hogy ezt az urat ezután lenézzem.”~
120 23|                   velem. Szemembe néz, és ezt mondja:~- Igen örültem.~-
121 24|                 elmúlt egy kis idõ. Akkor ezt kérdezte:~- Mit óhajt?~-
122 24|      utánozhatatlan fáradt, szelíd hangon ezt közölte:~- Nem érdemes levelet
123 25|               órákig magyarázgatta nekünk ezt az egyszerû és mégis csodálatos
124 25|                föl volt vázolva a terv, s ezt titkolózva mutogatta mindenkinek,
125 25|               vállat vont, ami körülbelül ezt jelentette: - Csakhogy az,
126 25|               inkább vágjunk késsel. Õ is ezt tette. Rá se hederített
127 25|                  intelme. Úgy érzem, hogy ezt félig-meddig meg is fogadtam.
128 26|                Fiatalok, öregek kiabálják ezt reggeltõl estig, nõk, férfiak,
129 27|         málnaszörpöt, gyümölcsöt árultak. Ezt fölismerték.~Bementek a
130 27|          csodálatosnak, tündérinek látták ezt a helyet. Kacagtak csacsiságukon,
131 28|                     néhány üres bõröndöt. Ezt is beleszámította az üzemköltségbe.~
132 28|               bámult. Sohase ismerkedett. Ezt csak a „régi iskola” tette.
133 29|            búcsúpillantást vet rá, mintha ezt kérdezné tõle: „Szeretsz?
134 29|               kezdett.~Amikor bevégezte - ezt is tündéri gyorsasággal -,
135 29|                 teknõckeretes szemüveget.~Ezt azonban - feltûnt nekem -
136 30|           egyszerûen, a tényeket tudatva. Ezt tartom a legnagyobb udvariasságnak.
137 30|                  az alkalmazottról. Nekem ezt a szellemi kalandot, már
138 30|            fülemet, hogy mindent halljak.~Ezt hallottam:~- Ide figyeljen.
139 30|                   a mindenit. Mi lelhette ezt a barmot? Az embereket kirúgják
140 31|               reggeli verõfény aranyozta. Ezt már ismerte a moziból.~Óriás
141 31|                 profanum vulgus et arceo!~Ezt megértették.~6~A Potifex
142 31|              kocsit. A sofõr folyton csak ezt ordította:~- Benzint, benzint.~
143 34|                  Hogy kicsoda volt õ?~Hát ezt hosszadalmas volna így elbeszélni,
144 34|                   mozdulatára is, mellyel ezt a dörgõ óceánt egyszerre
145 34|         aláírással: „Hûséges tanítványa”. Ezt sohase köszönte meg, pedig
146 34|                õket, aztán mindegyik után ezt mondta:~- Hihe- és lehetetlen.~
147 34|          Egyszerre visszaemlékeztem, hogy ezt az elmésséget már hallottam,
148 35|                 Hát majd hazudozunk neki, ezt, azt, ami eszünkbe jut.
149 35|             értesült, hogy jobban van, és ezt a háziorvos is megerõsítette,
150 35|                  hozzá, ahogy szokott. De ezt nem tette. Résen volt. Valami
151 35|                  út. Mondd meg neki, hogy ezt a virágot küldtem a névnapjára.~
152 35|               Nézd fiam, vidd oda Rózának ezt a gyönyörû májat. Tudod,
153 36|                  szedni, kacagni kezdett. Ezt az összeesküvõk jó jelnek
154 36|            fordult, s Fortuna templomából ezt a figyelmeztetést kapta:~„
155 36|                    hogy most ismerte föl. Ezt gondolta magában:~„Ember.”~
156 37|                érniök kell mindaddig, míg ezt majd egészen megértik, amint
157 37|                   a briliáns. Szél László ezt nézte sokáig. Nyugtalanította
158 37|                László tanyáján folytassák ezt a nem rosszul induló, de
159 39|                    amikor megijedtünk.~Mi ezt nem helyeseltük. Azt se
160 39|                csokoládés rétegek voltak. Ezt akkor különösen méltányoltam,
161 39|             elhatároztam, hogy elõször is ezt veszem ki a könyvtárból,
162 39|         rejtélyes-magasztos jogi személy. Ezt valamennyien éreztük. Kiegyenesedtünk,
163 39|                    a magam felelõsségére, ezt a meg-megújuló önvádat.
164 40|                 feltûnést sem keltett.~De ezt se bírta sokáig.~2~Egy hûvös,
165 40|                egy szem keserûcsokoládét. Ezt a kutya kiköpte. Erre prágai
166 41|                  másik újság, félrehajtom ezt, elolvasom a címet. Tévedtem.
167 41|   csillapíthatatlanul, s minden mozdulata ezt közli velem: „nem addig
168 41|             órákig olvastam anélkül, hogy ezt zokon vették volna tõlem.
169 41|                  kényszerképzet”. Sajnos, ezt és egyebet nincs módomban
170 41|          dühösebben, s most már tekintete ezt is mondja nekem: „te tolvaj,
171 42|                   belépett a konyhába, és ezt ordította:~- Ilona, Ilona,
172 42|                    s nem tudta mire vélni ezt a tûzilármát, melyet Laky
173 42|                  számában majd közzétegye ezt is, a könnyekig megindult
174 42|             nyaralók, akik Balaton-N.-ben ezt a szót hallották: Petõfi,
175 42|                akik a cári Oroszországban ezt a szót hallották: „Szibéria”,