Fejezet
1 1 | megoszlottak a vélemények. Némelyek azt állították, hogy a tizenegyedik-tizenötödik
2 1 | az üzleti, forgó értéke, azt se tudom. Valér, a sógorom -
3 1 | aranykoronára becsülte. Azt hiszem, túlzott. Az uram
4 1 | minden kötél szakad, és azt hisszük, hogy menthetetlenül
5 1 | se tudó mozdulattal, mely azt jelentette, hogy nem is
6 1 | bianco-megbízatásokat. A bianco-megbízatás azt jelenti, hogy a bank a belátása
7 1 | zavart és szórakozott - azt mondotta, hogy megint eljöhetnénk
8 1 | hittem, hogy el is fogadják. Azt képzeltem, hogy majd csínján
9 1 | vad ötletei támadnak. Még azt is hozzátette, hogy a szegény
10 1 | Elõzõleg tudniillik az uram azt magyarázta, hogy szegények
11 1 | érdekli a zene. Õ pedig azt nem tudta, hogy az uram
12 1 | gyakran magyarázta nekem. Azt mondta, olyan ez, mintha
13 1 | csörömpölést hallottam. Azt hittem, hogy az ablak zúzódott
14 1 | nem akartunk nyitni. Végre azt tõle kaptuk. Kínáltam a
15 1 | óráig idõzött nálunk. Már azt se bántam volna, ha elmegy.
16 1 | bennünket. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy rossz kedvünk
17 1 | gondolsz, hogy intézi majd el?” Azt nem tudom, feleltem. Talán
18 1 | telefonozott-e neki legalább. Õ azt mondta, hogy nem.~Ezt kitûnõ
19 1 | reménységünk egyre növekedett. Azt gondoltuk, hogy bizonyára
20 1 | miránk. Egy darabig valóban azt hittük, hogy ekkor a lelkiismeret
21 1 | kárpótlásunkra. Aztán csak azt hittük, hogy neheztel valamiért.
22 1 | egyre kevesebbet. Most azt indítványoztam, írjon neki
23 1 | térítse meg a kancsó árát, nem azt a legendás összeget, melyrõl
24 1 | pengõt is hozzácsapom, mert azt én vettem föl, s el is költöttem
25 1 | Martiny már postára adta azt a levelét, melyet másnap
26 1 | hogy csakugyan elhitte azt, amit akkor, amikor eltörte,
27 1 | mértékünk.” Ezt tagadtam. Erre azt kérdezte, láttam-e az utcán
28 1 | darabig dermedten hallgattam. Azt hittem, megtébolyodott.
29 2 | eleven kályhán.~Az uram azt szokta mondogatni, hogy
30 2 | kellemesebb. Általában azt tapasztaltam, hogy azok,
31 2 | találja helyét. Bennem, azt hiszem, annyi van, hogy
32 2 | magunkat. Az uram egy este azt kérdezte, vajon miért karoltuk
33 2 | egyelõre hallgattak. Mindössze azt vettük észre, hogy egy idõ
34 2 | mögött kinevet bennünket, azt híreszteli, hogy helyesebben
35 2 | az édesanyját - legalább azt hallotta - múltkor úgy hasba
36 2 | nem engedte föl hozzánk. Azt hazudta, hogy már megebédeltünk
37 2 | Voltaképp most értem meg azt, amit múltkor mondott az
38 3 | ártatlan, szegény. Vagy azt hiszed, jóvátehetünk egy
39 3 | szurokfekete szemét? Hát azt hiszed, hogy ez azért a
40 4 | arról, ki-mi vagyok, csak azt tudja rólam, hogy régi,
41 4 | sehol nem szoktam. Mondd azt, hogy a fejem olyan, mint
42 4 | krokodilé. Elismerem. Mondd azt, hogy púpos is vagyok. Elismerem.
43 4 | vagyok. Elismerem. Csak azt nem ismerem el, hogy bicegek,
44 4 | miért akarta mindenáron azt képzelni, hogy bicegtem,
45 5 | hogy mi az „szeretni”.~Azt mondták, hogy a szeretet
46 5 | aztán sok más minden. Erre azt mondtam, hogy a lelkünkért
47 5 | szeretnek bennünket, csak azt nem értettem, hogy ez a
48 5 | van szó, mindig rejtély. Azt is értettem, hogy a kezünk-lábunk
49 5 | néha késõ este, amikor azt hitte, hogy nem figyelik,
50 5 | rajztömböt, színes irónokat. Azt se sokáig. A gyáros - az
51 5 | gyûlöletnél. Felpörzsöli, elégeti azt, akinek közelébe ér. Az
52 5 | szeretet félreáll, elhagyja azt, akit boldogít, hadd lebegjen
53 5 | útján, hadd találja meg azt, amire rendeltetett. Ez
54 5 | jelentõset tudna mondani. Sokáig azt hittem, hogy a sápadtsága
55 5 | hogy Berlinben kószált. Azt is mondják, hogy a Westenden
56 5 | börtönben ül.~Tulajdonképpen azt sem tudják, hogy él-e, hal-e.
57 6 | az ötlet, hogy ezt vagy azt kinek fogja adni. Mert nem
58 6 | Szemét könny futotta el. Azt mondotta, hogy „ezt már
59 6 | akar õ. Szeretetet akar. Azt akarja, hogy néha, mikor
60 8 | lehunytam a szemem, akkor is azt éreztem, mint ma: „én”.
61 8 | pedig, arra a csitri kézre, azt mondtam, amit erre a kézre: „
62 8 | csakhamar összegyûlt húsz. Azt gondoltam, hogy ezt az összeget
63 8 | majd megsimogatta arcom, s azt mondta, hogy az egész elmúlik,
64 8 | Alig éreztem szívem körül azt a nyilallást. Az ezüst Mária
65 8 | hogy legalább megcsodáljuk azt, amit nem tudunk megvenni.
66 9 | Sokat tanultam tõle.~Elõször azt, hogy a lelke - arcocskájával
67 9 | asztalon heverõ kést, s azt indítványoztam neki - lovagiasan
68 9 | akkor kit szabad megölni? Azt felelte, hogy a cigányokat.
69 9 | szabad a cigányokat megölni? Azt felelte, hogy azért, mert „
70 9 | szappant. Kijelentette, hogy azt hazaviszi. Neki adtam. De
71 10| sem akkor, sem most. Csak azt tudta, hogy annak idején
72 10| neki, sokáig fájt. Hallotta azt is, hogy „boldogan élnek”.
73 10| intézkedésével megoldotta azt a helyzetet, melyet egykori
74 10| töprengtem ezen. Valaki hallja azt, hogy kedvese harmincöt
75 10| ment, viszont nem hallja azt, hogy vetélytársa, aki miatt
76 11| Elõkotorászom erszényemet. Azt a kevés ércpénzt, mely benne
77 11| Nem ittam meg a kávémat. Azt mondtam, fáj a fejem.~Sokat
78 12| kulcsért?~- A kamrakulcsért. Azt hiszi, magaddal hoztad,
79 14| szabad, hangos gyermekei.~Azt akarták megértetni a kabinossal,
80 15| úszástól. Ha lehunyta szemét, azt képzelte, hogy ahhoz a dél-amerikai
81 15| fürdõruha hevert.~- Nem adná ide azt nekem? - szólt az úszómesterhez,
82 16| õ. Alaszkai róka. Pedig azt hallottam, hogy tönkrementek.
83 16| vettek.~- Micsoda az ura?~- Azt mondják, valami kém. Egy
84 18| azonnal megszeretnétek.~Csak azt veszitek észre, hogy eleinte
85 18| véletlenül pontosan jár, akkor azt mondja, hogy tizenkét órát
86 18| emberszeretet iránt. Legalább õ azt állítja.~Hogy szoktuk kezelni
87 18| is sikerül elfogadtatnunk azt az indítványunkat, hogy
88 19| mellette, és simogatta kezét. Azt nézte, ami van. Most nyugodtabban
89 19| bírja abbahagyni. Sajnálja azt az önfeláldozást, melyet
90 19| lélektan törvényei alapján. Azt mondja, hogy ez természetes.
91 20| elfogyasztotta, sõt végül - nyilván azt gondolhatta, „egye fene,
92 20| egészen érti a helyzetet. Azt se tudta, hogy kutya-e,
93 20| emberi szememmel. Legföljebb azt, hogy nézése réveteg volt,
94 20| óra hosszáig. Fél háromkor azt jelentették, hogy a kutya
95 20| tökéletesen elitta az eszét. Azt hittem, hogy vége.~Fölcsengettem
96 20| egyáltalán nem csodálkozott. Azt mondta, minden évben öt-hat
97 21| távolinak, lazának látszott. Azt feleltem, bármikor kész
98 21| családunk náthalázban fekszik. Azt hittem, ezzel az ártatlan
99 21| helyzetben. Többnyire mondják azt: „igen”. Néha azonban ezt
100 21| nem”. Az idõre mondják azt: „szép”, a világ általános
101 21| annyi, mint egy porszem. Azt reméltem, hogy elröppen
102 22| tönköt látta, a csõdtömeget, azt a jelenetet, amint a híd
103 22| Kiszámítottam, hogy ha megtartom azt az átkozott húsz pengõt,
104 23| ha van rá módom, de ha azt tapasztalom, hogy ezt ki
105 23| olvas. Sikerül meglesnem azt a pillanatot, amikor föltekint.
106 23| könyvet. Künn a tornácon azt hittem, valami orvosi munkába
107 23| nagyrabecsülésem. Mindig azt vallottam, hogy a kiváló
108 23| csorbát ütne a világrenden. Én azt hittem, hogy õ õ, õ pedig
109 23| hittem, hogy õ õ, õ pedig azt hitte, hogy én én vagyok.
110 23| kedélyesen és megbocsátólag -, azt talán mégse teszik. Hiszen
111 24| egyfilléres. Ennélfogva azt a levelemet, melyet Párizsba
112 25| ekkor adta meg egyéniségének azt a csillogást, mely most
113 25| mi a lényege és értelme, azt gyermekésszel még nem foghattam
114 25| sütnek. Hogy van jövõje, azt a vak is látja. Számos elõnye
115 25| Számos elõnye közül csak azt emelte ki, hogy a kenyérhez
116 26| havasi gyopárt vásárolok, s azt hazudom, hogy éjszaka a
117 26| Annak se lenne foganatja. Azt teszem, amit a hoppon maradtak,
118 26| figyelem, lesem.~Sokáig azt hittem, hogy afféle emberkerülõ
119 26| becsvágyait és titkait, s azt is, hogy hová vezeti azt
120 26| azt is, hogy hová vezeti azt a láthatatlan vonatot, melynek
121 26| ereszkedik velem.~Nyilván azt hiszi, hogy álruhás kapus
122 27| Egyszerre mind a ketten azt érezték, hogy megöregedtek.~
123 28| még sohase tüntettek ki. Azt mondta: „kérném szeretettel”,
124 29| A másik osztály viszont azt hazudja magának, amit a
125 29| önérzetesen lélegzett, s nyilván azt képzelte, hogy férfias,
126 29| iktatóhivatalban - bárhol a világon - azt kutatja, mi van ott ennivaló.
127 29| legalább ízlelni akarja azt a nyelvével és szájpadlásával,
128 29| feleségére tekint.~Eleinte azt hittem, hogy más híján a
129 29| az ura tányérjába kotorta azt, amit közben még mindig
130 29| szemüveg viselésére is, hogy azt, amit megeszik szegény -
131 30| íróasztalhoz ültem. Lapozgattam azt a könyvet, melyet odaadott.
132 30| Elment, beteghez hívták, de azt mondta, hogy egy negyedóra
133 30| Bocsánat - dadogtam -, én csak azt bátorkodtam...~- Ne feleseljen -
134 30| Mit fog neki jelenteni?~- Azt kérem alásan - ismételtem -,
135 31| gõgösen szemügyre vette.~Azt várta, hogy egy tündökletes
136 32| összetéveszthettem a nevét és azt az alakot, egyéniséget,
137 32| gyötrelmes homlokráncolásomat, s azt kérdezi, haragszom-e rá.
138 33| elégedetlenség, mindegy. Voltak, akik azt tanácsolták, hogy a fölháborító
139 34| utcákon. Mit éreztem? Nem azt, hogy megöregedett szegény.
140 34| megöregedett szegény. Inkább azt, hogy én öregedtem meg,
141 35| nyomorékká tette az élet, azt képzelte, hogy még mindig
142 35| majd hazudozunk neki, ezt, azt, ami eszünkbe jut. Hogy
143 35| egyetlenegyszer sem emlegette.~Azt hitték, hogy elfelejtette,
144 36| lejtett elõtte. Hallotta, hogy azt a vargát, aki csalónak nevezte
145 36| Szemhéjaim csikorognak. Azt mondják, itt a baj - szólt,
146 36| zavarba az összeesküvõket. Azt hitték, hogy bolonddá tartja
147 36| napon délben, váratlanul azt közölte Cassiusszal, hogy
148 36| Gyaloghintója vivõinek azt a rendelkezést adta, hogy
149 36| csodálatosan elsápadt, s csak azt érezte, hogy a világ nélküle
150 36| rajongva pillantotta meg azt, amit mindig akart, és most
151 37| hûs rejtekén valamennyien azt érezték, hogy meggyulladnak
152 37| és így szólt:~- Megveszem azt a szemablakot.~Csönd lett.
153 37| mutatott:~- Akkor megveszem azt a kalapot. Harminc koronát
154 37| ötven koronát.~- Megveszem azt a nyakkendõt is - folytatta
155 37| folytatta az ismerkedést. - Meg azt a gallért is. Összesen húsz
156 39| Mi ezt nem helyeseltük. Azt se helyeseltük, ha minden
157 39| az asztal végén ült, meg azt, hogy két évre rá, amikor
158 39| Évekkel ezelõtt egyszer azt gondoltam, hogy majd beszélek
159 40| járkált ide-oda, mintegy azt kérdezve, mi történt vele.
160 41| egészen értem a helyzetet. Azt hiszem, hogy kínálgatja.
161 41| szabadon turkál az ember, s azt veszi meg, amit akar. Párizsban,
162 42| többször is elolvasta:~„...Azt óhajtottuk, hogy olvasóink
163 42| is. Sajnálta a helyét, de azt is sajnálta volna, hogy
164 42| a Petõfi-ben takarított. Azt mondta neki, sohase fáradjon,
165 42| nem válnak meg. Egyébként azt mondották, hogy megsoványodott.~
|