Fejezet

1 41|         állati üvöltéssé válik:~- Ááá.~- Mi az? - kérdezem, s
2 41| izgalomtól sápadtan és dadogva.~- Ááá - ordít tovább, és kacag
3 41|          sem érti, amit mondok.~- Ááá - kiabál most, elfintorítva
4 41|       mindig türtõztetve magam.~- Ááá - óbégat vészesen és csillapíthatatlanul,
5 41|          a vita teljesen meddõ.~- Ááá! - tiltakozik, toporzékol,
6 41|     szörnyû, gyanúsító és vádoló „ááá” még habzik a száján, de
7 41|           és tajtékja marad ott: „ááá”. Késõbb ez is elül. Teljes