Fejezet
1 1 | valamit kétszer beszélek el. Csak jár a szám, folyton
2 1 | mindenki százszor szajkózza el, ami vele megesett. Másról
3 1 | dolgot.~De mi nem adtuk el. Szó se lehet errõl. A kancsó
4 1 | karkötõórámat zálogosítottam el, a függõimet meg a jegygyûrûmet.
5 1 | cselekedet volt. Sohase felejtem el. Nem értem, miért haragszanak
6 1 | összeggel úgy számolhat el, amint kedve tartja. Martiny
7 1 | most õk bennünket, jöjjenek el hozzánk teára, õ meg a felesége.
8 1 | igaz -, de nem hittem, hogy el is fogadják. Azt képzeltem,
9 1 | Idegesség. De neki - hidd el - nem is áll rosszul. Vannak
10 1 | falhoz tapasztotta, hogy el ne bukjék. Odarohantam.
11 1 | gondolsz, hogy intézi majd el?” Azt nem tudom, feleltem.
12 1 | hogy ezzel esetleg mindent el is ront. Ebben volt valami.
13 1 | mert azt én vettem föl, s el is költöttem a magam személyére.
14 1 | Azóta idestova egy év múlt el. Többet nem hívott meg bennünket.
15 1 | melyet annyiszor beszéltem el másoknak is. Már befejezhetném.
16 1 | rendõri engedéllyel adják el testüket, három pengõért,
17 1 | bankból. Csak neked mondtam el, mert téged szeretlek. Az
18 1 | mindig örülök, hogy õ törte el, és nem más valaki. Ez csakugyan
19 2 | melyeket az elõbbiek hullattak el a hóba. Ismerek itt a közelben
20 2 | nem tudok írni. Gondoltam, el kellene ezeket beszélnem
21 2 | Hát inkább magam mondom el annak, aki meghallgatja.
22 2 | kistáskával, úgy libegett el, mint holmi csöpp hercegnõ.~
23 2 | valakit. Az emberek - hidd el - csak szeretni akarnak
24 3 | Öt-hat siheder rohant utána. El akarták tõle venni. Õ nem
25 3 | aki fõbenjáró bûnt követ el. Kivezetik a kaszárnya udvarára.
26 3 | hogy másik hibát követünk el?~Most kinyitotta szemét.
27 3 | teljesítette, olyan hibát követnék el, mely nagyobb lenne az övénél
28 4 | Elismerem. Csak azt nem ismerem el, hogy bicegek, mert ez nem
29 5 | válaszolni, csak makogtam, még el is pirultam, mint az iskolában,
30 5 | akárcsak szegény Lozzay Ali. El is akartam nekik mesélni
31 5 | kezdtek. Hát neked mondom el, ha meghallgatnád.~Lozzay
32 5 | egyetlen csütörtökön se maradt el, akár esett, akár fújt,
33 5 | magát, egyikõjük sem alélt el, dõlt ki. Ármányos terveket
34 5 | akkor valaki más kaparintja el orruk elõl, végül aztán
35 5 | zsebóráját is egyszerre adta el.~Ritkán találkoztam vele.
36 6 | édesem, tegnap nem jöhettem el hozzád. Szakadt az esõ.
37 6 | is. Szemét könny futotta el. Azt mondotta, hogy „ezt
38 6 | ezt már rég nekem szánta”. El kellett fogadnom.~Otthon
39 6 | Többször meghívtuk ebédre. El is jött, de csak egyszer.
40 6 | meglepett, amire egyébként el voltam készülve. Ezeket
41 7 | lába, újabb ámulat fogta el. A fehér, nyári kabát felsõzsebébõl
42 8 | volna szó. Pedig én követtem el. Ezzel a kézzel, melyet
43 8 | Forró boldogság öntött el. Egy másodpercig megálltam.
44 8 | öklömet. Ott volt. Nem szállt el. Tenyeremen csillogott,
45 8 | milyen nagy bûnt követtem el. Háromszor egymás után mondtam
46 8 | Háromszor egymás után mondtam el szokott esti imámat, s megfogadtam,
47 8 | mikor lovasrendõr nyargalt el mellettem. Ebben a titkos
48 8 | tajtékzó lovakkal dübörögtek el ablakom alatt.~Egy reggel
49 8 | tapintatosak, nem rontják el a felnõttek szórakozását.
50 8 | meggyógyultam. Akkor már el mertem sétálni Krompacher
51 8 | Józsefvárosban lakik. Korán indulok el innen Budáról, hogy elsõ
52 8 | nagyon is korán indultam el. Õgyelegtem az utcán, nézegettem
53 8 | Elõzõleg arzénnal ölte el. Egy kis tûvel szakította
54 9 | másikat baljába fogta, hogy el ne vegyék tõle azalatt,
55 9 | Egyszerre izgalom fogta el. Fölkelt, arra kért, csomagoljam
56 10| EGY ASSZONY BESZÉL~El kell mondanom, édesem, mi
57 11| ér utol.~- Miért futottál el? - kérdezi, de nem vár rá
58 11| tudja, hogy miért futottam el. - Szegény - szól gyorsan.~-
59 11| hallom -, a háborúban esett el. Aztán Fánika egyszerre
60 11| De senkinek se meséltem el. Anyámnak se mesélem el.~
61 11| el. Anyámnak se mesélem el.~Csak ezt kérdezem tõle,
62 11| költözködés közben veszett el? Isten tudja.~Megyünk-megyünk,
63 12| Harisnyája lógott, nem takarta el a rövid nadrág, ezért harisnyáját
64 13| olvasni kezd. Így aztán el is éri, hogy szerelmérõl
65 13| Lidikét, õ nem várhatja meg, el kell mennie valahova.~Lidikéért
66 13| Lidikéért esténként vagy õ jött el, vagy a felesége. Énértem
67 14| Fáradt volt, és boldog. El is álmosodott. Amit látott
68 14| mellette. Halkan haladt el, mint aki mezítláb lépked
69 14| víz csak bokájáig lepte el.~Péter felkönyökölt. Feléje
70 14| iramodott.~Hamar utolérte õt, el is hagyta, szembefordult
71 15| hozta. De õ nem fogadta el. A szállóban fizetett, csomagolt,
72 17| a miniszter. Órák múlnak el, csak akkor érkezik. Ez
73 17| imént kegyesen bocsátotta el õket, nézegetik kezüket,
74 17| sürgõsen elhívták.~Így múlik el egy nap a másik után, az
75 18| igénytelen virág. Képzeljetek el azonban egy törzsökös, terebélyes
76 18| benneteket. Képzeljetek el aztán olyan ibolyaillatot,
77 19| hitték, egy gépkocsi ütötte el délben, amint hazafelé igyekezett,
78 19| meg, hogy a gerince törött el. Van ugyan egy kis agyrázkódás
79 19| hogy két csigolyája tört el. Nyújtókötésbe tették -
80 19| kisgyermekét.~Két és fél év múlt el a szerencsétlenség óta.
81 19| kalickájából. Maga ment el. Ekkor ment el maga elõször.~
82 19| Maga ment el. Ekkor ment el maga elõször.~Természetesen
83 19| azzal a nõvel, akit azóta el is vett.~Hát érted te ezt?
84 19| törekedni lehet. Úgysem érhetjük el sohasem.~No, szervusz, drágám,
85 19| Lola is titokban mesélte el nekem. Szóval, senkinek
86 21| mézszõke barátom megnõsült, de el is vált, õ - a levél írója -
87 21| Megtelefonoztattam, hogy sürgõsen el kellett utaznunk. Most már
88 21| rimánkodtam, hogy jöjjenek el, maguk tûzzék ki a napot,
89 22| kedvességemet”. A dolog részérõl el volt intézve. Az én részemrõl
90 22| Valahol máshol ejthettem el.~Amíg hazafelé robogtam,
91 22| délelõtt 40 pengõt költöttem el ezért, drága mulatság. Rossz
92 22| a kisasszony se veszti el az állását.~- Tudom - feleltem
93 23| tigris macskává változnék. El fog tûnni a föld színérõl,
94 23| Hiszen tudják, mennyire el van foglalva, mennyit dolgozik.~-
95 24| eleinte dührohamok fogtak el, átkozódtam, s titokban
96 24| kért, öngyújtókanócot adott el, aki egy doboz gyufát óhajtott,
97 25| csak ekkor hatalmasodott el rajta, hogy talán némi kárpótlást
98 25| színezi.~A külseje alig árulta el, mi lakozik benne. Alacsony
99 25| ilyesmit, és hogyan készíthette el ilyen remekül. Nem volt
100 25| mindenkinek, lelkükre kötve, hogy el ne árulják, különben fuccs
101 25| Nem, õ nem hamarkodta el. Évekig tartott, amíg találmányát
102 25| hibákat idõvel lassanként mind el lehet tüntetni. Gondoljunk
103 25| úgyszólván maga a gép végzi el helyettünk. - Az elgondolás
104 26| szivarral is. Egyiket se fogadja el. Próbálkozom mint bûvész
105 26| Öngyilkosságot kövessek el? Cigánykereket hányjak?
106 27| is, mint a tenger. Hidd el, a kevés több. Mennyivel
107 28| negyven-ötven bõröndöt lopott el anélkül, hogy egyetlenegyszer
108 29| gyermekizgalom hatalmasodik el rajta, hogy hátha csak káprázat
109 29| leírhatatlan, milyen gyorsan tûnik el tányérjáról minden. Volt
110 29| hogy már vége annak, ami el se kezdõdött. Elõrehajol,
111 29| közben még mindig nem költött el.~Érdeklõdésem lassanként
112 30| Felém fordult:~- Sajnos, el kell szaladnom. Csak ide
113 32| bólintottam. Ismét öt év rohant el, és ismét öt év. E tizenöt
114 33| Jaj, hallgattassátok már el! Tépjétek el drótjait, zúzzátok
115 33| hallgattassátok már el! Tépjétek el drótjait, zúzzátok össze
116 33| bömböl, még mindig nem fáradt el, noha már egy fél órája
117 33| hallgat. Ugyan ki némította el? Õ gondolta meg magát, és
118 34| váltak.~Hatása nem is múlt el a tûnõ évekkel, hanem egyre
119 35| megint valamivel rosszabbul. El fogja hinni. Ha nem is egészen,
120 35| orvul, sietve pottyanthatott el egy-egy kövér könnycseppet,
121 35| karácsonyfát, de még nem árulja el magának sem, hogy ezzel
122 36| lámpák világánál, szolgáit el küldette, egyedül bolyongott
123 36| engedelmeskedett.~Cassius sok mindenre el volt készülve. Hallotta,
124 36| besúgóival, hogy nem árulom-e el magam, nem szidalmazom-e.
125 38| kezébõl a szél.~Az olvasó, aki el van merülve gondolataiba,
126 38| Utánakap, de már nem éri el.~A papírlepedõk csörögve,
127 39| papírzacskókat pukkantottak el a falon, és röhögtek, amikor
128 39| jártam ott, csak õ látogatott el hozzám, nagyon gyakran,
129 39| lábbelivel, meleg ruhával látjuk el õket. Intézkedett az egyesület
130 40| s Darlingnak keresztelte el.~3~Este a vacsoránál Darling
131 40| s csak akkor szenderült el, mikor jóságos anyuskája
132 40| a többi kutya nem bírta el. Utálatos, finnyás dög lett
133 40| züllötten, névtelenül pusztult el a vidéken, valahol az árok
134 41| figyelmetlenségét kihasználva, orvul el akartam csízelni az újságot,
135 42| Délután ajánlottan küldték el a két vasúti jegyet is,
136 42| nyomorúságos melléképületét nevezte el, melynek nyikorgó ágyai,
137 42| füstöltek, senki se távozott el. Végre valaki bevezette
138 42| ozsonnáját sohase fogyasztotta el. Vacsora után a csöndes,
139 42| egész lépcsõházát. Így múlt el a hónapja.~Az utolsó napon
|