Fejezet
1 1 | KANCSÓ~Te nem ismered a mi kancsónk esetét? Hát elbeszélhetem,
2 1 | elhasználja. Már nem érzi, mi van mögöttük. Erre új szavakat
3 1 | hogy õ már tudja, amit mi közölni akartunk, ostobaság.
4 1 | verejtékével robotolni: a kincs, a mi legendás kincsünk, a mi
5 1 | mi legendás kincsünk, a mi legendás ínségünkben.~Õszintén
6 1 | utánzatnak is ügyes és becses. Mi nem sokat törõdtünk a mendemondákkal.
7 1 | porcelánból, annyi bizonyos.~Hogy mi volt az üzleti, forgó értéke,
8 1 | meggondoltuk-e már a dolgot.~De mi nem adtuk el. Szó se lehet
9 1 | véletlen segítség. Hogy mi ez? Hát hol ez, hol az.
10 1 | ember, akármit beszélnek. Mi mindig nagyra becsültük.~
11 1 | értésére adta, hogy miután mi már háromszor voltunk náluk,
12 1 | csodába tehettem õket a mi régi nyomorlakásunkban,
13 1 | se voltak vendégeink, s mi máris színészkedtünk. A
14 1 | találkozni.~Most csöngettek. Mi elõbb számoltunk magunkban: „
15 1 | a kancsónk tört össze, a mi kínai kancsónk. Martiny
16 1 | a sötét, ködös folyosón.~Mi voltaképpen csak most mertünk
17 1 | Jézus, Mária, Szent József, mi történt itten? Nem tudtuk,
18 1 | szégyelli is ügyetlenségét. Mi mindenesetre nagyon meg
19 1 | tapintatosnak tartotta. Mi is tapintatosnak tartottuk,
20 1 | biztosabban tudtuk, hogy a mi kancsónk pompás befektetés,
21 1 | Martiny? Mit árthat neked? Mi a csudát vársz még ezek
22 1 | az egészre.~Idáig tart a mi kínai kancsónk története,
23 1 | Azzal kezdte, hogy Istent mi mindenképpen tiszteljük,
24 1 | életet. Legyünk õszinték. Mi is ilyenek vagyunk. Vagy
25 1 | Rosszat tett velünk, de mi annál inkább szerettük õt.
26 2 | beszélni a szegénységrõl. Mi csak szegények vagyunk.
27 2 | családfájukat is. De akkor mi pórul járunk. Mert mi csak
28 2 | akkor mi pórul járunk. Mert mi csak valahol a középütt
29 2 | volna. Ezt érezhette õ. Mi is ezt éreztük. Jelenléte
30 2 | féligazságukkal és félhazugságukkal.~Mi tehát Sárikát megszerettük.
31 2 | tettünk-e vagy sem, azzal mi édeskeveset törõdtünk. Boldogok
32 2 | akadt más gazdája?~Nem, mi egyáltalán nem áltattuk
33 2 | felesége fölépüléséig - mi viseljük gondját. Nem is
34 2 | ezt senkinek. Ismétlem, mi nem varrtunk hímet úgynevezett „
35 2 | Irigyelték tõle, hogy a mi szegényes asztalunknál eszik,
36 3 | beszélt:~- Segíts, császár.~- Mi baj?~- Eltûnt a fiam.~-
37 3 | lóhalálban nyargalt hozzá.~- Mi történt?~- Este kilenc felé -
38 3 | cselekedtél? Tudod, hogy mi vár rád?~- Tudom.~Sextus
39 3 | Sextus nemrég látta, hogy mi vár arra a római katonára,
40 3 | szét akarják rombolni, amit mi építettünk. Most durván
41 3 | jobban undorodom, fiam. Mi, akik gondolkozunk és érzünk,
42 5 | Arról vitatkoztak, hogy mi az „szeretni”.~Azt mondták,
43 5 | értettem, hogy kezünk-lábunk mi magunk vagyunk. Csak a lélek
44 5 | és versenyóra is, három.~Mi vetett véget ennek a harcnak?
45 5 | szüleménye, és nem értette, hogy mi történt vele. Tönkretette
46 5 | tudja, hogy semmi sem a mi tulajdonunk, sem mások teste,
47 6 | alkalom kínálkozott, hogy mi is megajándékozzuk. Vettem
48 8 | rémületemben.~Tudod te, hogy mi a rémület? Az, édesem, nem
49 10| El kell mondanom, édesem, mi történt múltkor Juliskával.
50 10| állatorvos -, de mindig tudta, mi történik Juliska körül.
51 11| hallgattam:~- Mondd, megvan még a mi asztalpadunk?~- Ja - szól
52 12| megnõttél, Pista. Hát te mi járatban vagy itt, Pista?~-
53 12| egy jó is. Számtanból.~- Mi akarsz lenni?~- Még nem
54 12| A kapus megállította.~- Mi az, kisfiú, te sírsz? Ki
55 14| bal karommal tempóznék. Mi az nekem? Letenném a homokra.
56 14| mindig izgatottabban. „Mi történt? - gondolta Péter. -
57 14| földre tekintett. - Voi mi fareste un grandissimo favore? -
58 15| Csodálatos is, hogy egy nótáról mi minden jut eszébe egy magyarnak.
59 16| Nem tudod? A fia beteg.~- Mi baja?~- Tüdõvész. A végét
60 16| ezt gondolják: ~„Minek? Mi már igazán mindent elintéztünk.”~
61 18| képességüket és érdemüket, mi magasztaljuk föl, ha szamárnak
62 18| szamárnak nevezik magukat, mi ökörnek nevezzük magunkat.~
63 19| utazott a szüleihez. Tudod, mi történt? Elvált az urától.
64 19| szárnyadon, akár anélkül.” Hát mi legyek? - kérdeztem. Ördög? „
65 21| meglátogatott bennünket. Mi õt egyszer. Mindössze ennyire
66 21| egymásnak. Megmagyaráztam, mi a szerepük. Általában viselkedjenek
67 21| viselkedjenek úgy, ahogy mi viselkednénk hasonló helyzetben.
68 21| tûnõdõ mosolyával hallgatta, mi mindent élt meg azóta mézszínû
69 22| Az én részemrõl is.~De mi tûrés-tagadás, ez a húsz
70 22| veti magát. Reszketett.~- Mi, kérem, itt dolgozunk -
71 23| Kicsoda is az?~- Hát a mi közös barátunk. Elzász,
72 23| Így töprengek magamban:~„Mi történt itten? Semmi olyasmi,
73 23| tévedésnek bizonyult, nem is mi találkoztunk, csak két ember,
74 24| voltam, amikor ideérkeztem, s mi lett belõlem az õ nevelõ
75 25| GÉZA BÁTYÁM~Nagy volt a mi családunk. Az õsi törzs
76 25| tudom, csakugyan õ volt a mi családunkban a föltaláló.
77 25| külseje alig árulta el, mi lakozik benne. Alacsony
78 25| szobánkban szállt meg, melyet mi vendégszobának neveztünk,
79 25| hallgattam fejtegetéseit, de hogy mi a találmánya, hogy mi a
80 25| hogy mi a találmánya, hogy mi a lényege és értelme, azt
81 25| magamat így kifejeznem, a mi körünkben máris világhírre
82 25| rokonok, és faggatták, hogy mi újság. Egyszer már egy ábrát
83 25| helyeztek egy kis asztalkára. Mi csak bámultunk. Egy simára
84 25| de száz hibája, fõképp a mi kontár iparosaink miatt,
85 25| ez a találmány nemcsak a mi országunknak szól, hanem
86 27| tapasztalatlanságukon.~- Hiszen otthon még a mi üvegajtónk is nagyobb -
87 29| a világon - azt kutatja, mi van ott ennivaló. Ez a szem
88 29| eleve lemond mindenrõl, mint mi, amikor hosszú, kétségbeesett
89 29| mert minden ételt tegez. Mi ketten, így együtt, kettecskén,
90 30| gondolkoztam:~„Tyû, a mindenit. Mi lelhette ezt a barmot? Az
91 31| Most már sejtette, hogy mi történt. Nemcsak új gyorsasági
92 31| zsidó, kaldeus nyelven, hogy mi járatban van, s fõképp mit
93 33| össze szerkezetét, hiszen mi is megtébolyodunk. Küldjetek
94 33| nélkül.~Fogalmam sincs, hogy mi volt az oka erre, és arra,
95 33| házamba, nem értem, hogy mi lelhette azon a szeles,
96 34| Pásztortüzek-et dalolta nekünk, hogy mi utána zümmögjük. Emlékezem,
97 34| túrós lepénynek. Hát téged mi a szél hozott ide, ahol
98 35| mellét, fejét, karjait.~- Mi baja? - kérdezte Béla bácsi.~-
99 35| természetesnek tartja az egészet, s mi túlsegítettük a veszedelmen.~
100 36| hírül vitte társainak, hogy mi történt.~- Megölni õt! -
101 36| tréfásan, s odakacsintott: „Na, mi lesz?” Nem értették. Gyaloghintója
102 37| megfizeted, édes bátyám.~- Mi az ára?~- Háromszáz korona.~-
103 38| csókját, és nem tudja, hogy mi történt a tárca hõsnõjével,
104 38| már megismerkedett, hogy mi a politikai helyzet a földgolyón,
105 38| földgolyón, vagy hogy a versben mi rímel erre a szóra: „eszterhéj”;
106 38| belefúj, kipuffasztja, mint mi azokat a papírzacskókat,
107 39| alattam, a másodikban. De mi azért összetartottunk. Tízpercekben
108 39| röhögtek, amikor megijedtünk.~Mi ezt nem helyeseltük. Azt
109 39| hasba rúgtak bennünket. Mi csak a szépet és jót helyeseltük.
110 39| föltétlenül történnie kell a mi poros és elmaradt városunkban.~
111 39| különösen méltányoltam, és - mi tûrés-tagadás - ma is méltányolom,
112 39| olvasott.~Kifejtette, hogy mi most a „Petõfi-könyvtár”
113 39| bárki tagja lehet, akit mi erre érdemesnek és méltónak
114 39| fölszólított bennünket, hogy mi, akik immár tagjai lettünk
115 39| rémmeséket hallgattam volna.~Hogy mi lett a „Petõfi-könyvtár”-
116 39| könyvtárt nem használt. Mi valamennyien vétkeztünk.
117 40| ide-oda, mintegy azt kérdezve, mi történt vele. Barna szeme
118 41| üvöltéssé válik:~- Ááá.~- Mi az? - kérdezem, s megállok. -
119 42| szállóban nyaraljon, teljesen a mi költségünkre, a gyönyörû
|