Fejezet
1 1 | hatalmas, téglavörös kõhíd. Aztán a nankingi Porcelántorony,
2 1 | két-két aranycsengettyûvel. Aztán mandarinok sötétlila köpenyben,
3 1 | fitogtatja, szûk lakkcipellõben. Aztán mezõk, trillió kis virággal,
4 1 | virággal, virágzó szilvafákkal. Aztán egy ferde szemû Buddha,
5 1 | kezét az ölében nyugtatva. Aztán sárkányok, szörnyek, macskaszemmel
6 1 | majmok, keselyûk, pávák. Aztán teknõsbéka, egy oroszlán
7 1 | pirosló gödölyét zabálva. Aztán számok, kínai betûk, pagodák,
8 1 | egy... kettõ... három...”, aztán nyitottunk ajtót. A sötét,
9 1 | Várt, amíg kihûlt a teája, aztán kortyintgatta. Cukor és
10 1 | egyszer az orrához szorította. Aztán eltûnt a sötét, ködös folyosón.~
11 1 | talált módot kárpótlásunkra. Aztán csak azt hittük, hogy neheztel
12 1 | szorongattam mind a két kezét. Aztán beszéltem, a könnyeimet
13 3 | Megnyugtatta õt, átölelte, aztán útnak bocsátotta.~Értesítette
14 4 | le-föl. Õ nézte egy darabig. Aztán, mint akit legkevésbé sikerült
15 4 | még tettem néhány lépést, aztán óvatosan, nem tüntetve,
16 5 | tudunk és ismerjük Ibsent, aztán sok más minden. Erre azt
17 5 | túlbuzgósággal - felöltöztette Alit, aztán lekísérte a hintóig, s fejét
18 5 | került-fordult, s vissza-visszatért. Aztán eltûnt.~Egyszer, csütörtök
19 5 | kaparintja el orruk elõl, végül aztán rajtuk ragad a portéka,
20 5 | egy éjjeli társaskörben. Aztán nyoma veszett. Mondják,
21 6 | tett egy európai utazónak, aztán egyszer egy tût kért tõle,
22 6 | be hozzánk váratlanul, és aztán sokszor hónapokig nem hallunk
23 6 | kibontotta, a pohárszékre tette, aztán megint becsomagolta, még
24 7 | pengõt nyomott a markába, aztán még egyet, aztán gyorsan
25 7 | markába, aztán még egyet, aztán gyorsan még egyet. Végül
26 7 | mint eddig még soha senki, aztán kiengedte, ebben a pillanatban
27 8 | ilyen ezüstlánc lógott, aztán magamra hagyott, s egy másik
28 8 | Egy másodpercig megálltam. Aztán sebesen futni kezdtem hazafelé.
29 8 | Idestova harminc éve már ennek. Aztán egészen elfelejtettem.~Múlt
30 9 | közé, hosszan kutakodott, aztán fölemelt egy gombot, melynél
31 9 | megköszöntem elõkelõ kegyességét, aztán megindultan arcon csókoltam
32 10| darabig érdeklõdött iránta, aztán, mikor leendõ ura, Viktor
33 10| hozzá, kezet fogott vele, aztán bement a csarnokba. De nem
34 10| volna. Hitvesgyilkosság. Aztán céltalan is lett volna.
35 11| a háborúban esett el. Aztán Fánika egyszerre csak ott
36 12| számozás 411-ig haladt, aztán elakadt, s hiába járta végig
37 12| imént együtt tettek meg.~Aztán szemügyre vette magát egy
38 12| hûtse, pirongatta fiát.~- Aztán hogy jössz ide, tisztességes
39 12| Otthon sohasem nevez így. Aztán arra gondolt, hogy az íróasztala
40 12| könnyektõl csorgó arcát. Aztán szaladt-szaladt, a kulccsal
41 13| Bámultam olajos, szeplõs bõrét. Aztán megkerestem a száját is,
42 13| sarokba, és olvasni kezd. Így aztán el is éri, hogy szerelmérõl
43 13| az edénypiac környékén. Aztán sok mindenre gondoltam.
44 14| messzeségébe, míg bele nem szédült, aztán lesiklott a vízre, majd
45 14| hullámok közül az ezüst sapka. Aztán egy gyors fejessel utána
46 14| nagyon gyanússá ne váljék. Aztán õ is a napóra elé heveredett.
47 14| kérdezte az olasz Pétertõl.~Aztán elõadta, milliomszor bocsánatot
48 15| semmittevésben. Fölébredni, aztán egy nagyot nyújtózni, hogy
49 15| hogy csontjai ropogjanak, aztán lassan borotválkozni, babrálva
50 15| babrálva vízzel, szappannal, aztán kikötni bajuszát, aztán
51 15| aztán kikötni bajuszát, aztán válogatni ruhái, ingei között,
52 15| egy másik mellett dönteni, aztán fürödni délig, ebédelni,
53 15| kezében levõ virágcsokorral. Aztán gyorsan levetkõzött, s máris
54 15| ellenérveket vetne latba. De aztán megadóan és alázatosan bólintott.~
55 16| is lerakja holmiját, csak aztán hallja, hogy körötte túl
56 17| minden csöngetésre föllobban, aztán kialszik. Azok, akik a minisztertõl
57 18| eleinte nem is veszitek észre. Aztán megkérdezitek, kicsoda ez
58 18| benneteket. Képzeljetek el aztán olyan ibolyaillatot, mely
59 19| olvasta, várt, és beoltotta, aztán ismét várt, és ismét beoltotta.~
60 19| voltak a szanatóriumban. Aztán hazaszállították a beteget.
61 19| tartotta Lola meg az ápolónõ, aztán verejtékes homlokkal roskadt
62 22| leány hebegett valamit, aztán sírógörcsöt kapott, arcát
63 23| kotnyeleskedtem. Én is hallgatok. Aztán ezt kérdezem tõle:~- Mit
64 24| emberek eleinte dohogtak, aztán valamennyien kötélnek álltak.
65 24| leszoktatott az olvasásról, aztán a levélírásról, aztán a
66 24| olvasásról, aztán a levélírásról, aztán a dohányzásról, aztán a
67 24| levélírásról, aztán a dohányzásról, aztán a borotválkozásról is. Már
68 25| anyagát és szerkezetét, csak aztán látott hozzá. Lassan dolgozott,
69 25| tartozott. Gyorsan megebédelt, aztán ismét ledõlt szundítani,
70 25| darabig kérdezõsködtek, aztán ümgöttek, elmosolyodtak,
71 25| haboskávé-uzsonnáknál. - „De aztán meghívj majd a kastélyodba,
72 25| meghívj majd a kastélyodba, de aztán fölvégy a négyesfogatodba,
73 25| fölvégy a négyesfogatodba, de aztán ne szégyelld majd szegény
74 25| tréfát, mosolygott rajta, de aztán egyszerre elkomolyodott,
75 25| emelõkar, a magasba lendült, aztán ez a két penge, ez a két
76 25| értetõdõ. - Rám pillantott, aztán vállat vont, ami körülbelül
77 27| ragyogó, európai vendéglõ. Aztán egy nagy-nagy üveges tornác.
78 27| nagy-nagy üveges tornác. Aztán egy üvegajtó, egy óriási
79 29| föllángol, olajos fényben forog, aztán, mint valami mécs, lobogni
80 30| este hétkor fölszólítom, aztán együtt vacsorázunk. Mihelyt
81 31| rendelt még három decit, aztán egy egész litert. Nagyon
82 31| szekerek, csézák, bricskák, aztán landaui fogatok, delizsánszok,
83 32| gyújtottam meg körülötte.~Aztán múltak a napok, az évek,
84 34| kacaj viharát keltette föl, aztán arra a mozdulatára is, mellyel
85 34| mindig meghiúsult. Múltkor aztán, negyven év múlva, végre
86 34| kanalát az asztalkendõjével, aztán a kését, végül pedig a villáját
87 34| Õ végighallgatta õket, aztán mindegyik után ezt mondta:~-
88 35| egészen, de elhiszi. Késõbb aztán, ha hónapok múlva, önmagától,
89 35| annyi vendége akadt.~- Hát aztán láttátok-e Rózát? - tudakolta.~-
90 35| vékonyka halhatatlansággal.~De aztán egyre ritkábban emlegette.~
91 36| nyugtalanul lobogó szemével, aztán elkacagta magát. Cassius
92 36| Megmentettem életemet. Akkor aztán egyszerre minden szabad
93 36| adattam, mint az enyém, aztán leüttettem fejüket, s az
94 36| kezét. Õ megcsókolta. Csak aztán vette észre, hogy a császár
95 36| kapu buffan, s bezárták, aztán messze-messze, a szûk föld
96 36| érezte még egyszer.~De aztán csodálatosan elsápadt, s
97 37| Schillert olvassa, csak aztán, érettebb korában tér át
98 37| torkán egy pohár fehér bort, aztán, még mindig a monoklira
99 37| korona már gazdát cserélt.~- Aztán a kabátot is, meg az inget
100 37| habzott, mint a szappanhabban. Aztán ledõlt a lócára a kábító
101 38| tartja, szinte mozdulatlanul, aztán leejti a földre, s a következõ
102 38| lobogtatja egy kis ideig, aztán a harmadik utca fölött hajigálja
103 39| sebész lett. Egy reggel aztán beszaladt rendelõjébe, és -
104 40| Egy hideg, esõs õszi estén aztán, a farkát behúzva, végképp
105 41| halkabban és tétovábban, aztán, mint a bömbölõ csecsemõ
106 42| föladta a szerkesztõségnek.~Aztán nemigen törõdött vele. Nem
107 42| verejtéktõl gyöngyözõ homlokát. Aztán feltûnt a Balaton, almazölden,
108 42| várni - mondotta.~Õ várt, aztán átnyújtotta a levelét. A
109 42| szállóba, kiadták a szobáját, s aztán nem is költözködött vissza,
|