Fejezet
1 1 | kártyánkat még nem játszottuk ki. Az utolsó kártyának épp
2 1 | értelme, hogy sohase játsszuk ki. Éjszaka, hajszás napok
3 1 | pénze a mai világban, s ki ad ennyit is a rászorulóknak?
4 1 | tekintett, de nem ezt vette ki, hanem egy közönséges vajas
5 1 | rajongott, aki - így fejezte ki magát - a föltétlen muzsika,
6 1 | diadalmasan bontakozott ki, s a G-húr komolyan, szívhez
7 1 | lapát törmeléket vittem ki. A szemetesládába hajítottam.~
8 1 | annyi sem. Ne nevettesd ki magad.”~Az uram vállat vont,
9 1 | szántszándékkal nem mozdultam ki. Vártam valamit. Egy meglepetést,
10 1 | ajándékok alig tehetnek ki többet - gavallérosan számítva -
11 1 | mert nem fürkészhetjük ki bölcs szándékait. Õ velem
12 1 | gondolod, nem azért közösítik ki a tisztességes emberek társadalmából,
13 2 | foghegyrõl, fanyalogva ejtette ki. Bajusza alatt gúnymosoly
14 3 | ahol érik, mindaddig, míg ki nem leheli páráját. Múltkor
15 3 | Nem - szólt Aurelius, ki se nyitva a szemét, még
16 4 | nem bicegtem - fakadtam ki, és nevettem.~- Lehet -
17 5 | nagymama izgatottan hámozta õt ki télikabátjából. Vadonatúj
18 5 | egyikõjük sem alélt el, dõlt ki. Ármányos terveket szõttek,
19 7 | hang kiáltott kifelé:~- Ki az?~Õ a nyitott kukucskálóablakhoz
20 7 | de eddig még nem nevették ki.~Mit is lehet azon nevetni,
21 7 | csak az utcán ocsúdott föl.~Ki volt ez? Ismerte õt? Talán
22 8 | másik vevõjét szolgálta ki. Õszintén szólva, nemigen
23 8 | markomat nyitottam volna ki, és visszaadtam volna az
24 8 | jobb markomat nyitottam ki, melyben a húsz krajcár
25 8 | bujdostam. Más tervet eszeltem ki. Tízóraira nem vettem zsömlét,
26 8 | Aznap épp az ideget vette ki belõle. Elõzõleg arzénnal
27 8 | Egy kis tûvel szakította ki. Nem fájt. Könnyû keze van.
28 11| betûvel hiánytalanul fejezi ki, hogy mit érez õ, és mit
29 11| színes irónjaival színeztük ki. Valósággal belevadultunk
30 12| Mindig zavartok - fakadt ki Takács, és fölkelt.~Turkált
31 12| Takács egymás után forgatta ki zsebeit is, s közben, hogy
32 12| mintha tûz ütött volna ki. Sokan megjelentek az ajtóban
33 12| elõtt, s ezt kérdezte:~- Ki itt ez a gyerek?~- Takács
34 12| Mi az, kisfiú, te sírsz? Ki bántott téged? - vallatta.~-
35 14| darabig figyelte, hogy bukkan ki a hullámok közül az ezüst
36 14| kulcsát, s arra kérték, nyissa ki a kabint, õk szavatolnak
37 15| de hát mit számít ez? Ki mondaná, hogy ennyi?~Kétségtelen,
38 15| kissé fontoskodva jelentette ki, hogy „a nyári pihenés úgy
39 16| E-t.~- Az a perzsa F-né.~- Ki is az?~- Hiszen nálad találkoztam
40 17| bebocsátják, csak órák múlva jön ki a rejtélyes szobából. Vidéki
41 17| titkár sajnálattal jelenti ki, hogy a fogadásnak vége,
42 18| benne. Hogy úgy fejezzem ki magam: szerénysége azóta
43 19| õrjöngõ önfeláldozással, mert ki tudja, meddig ápolhatja.
44 19| elõreláthatólag hosszú lesz, s õ ki fog merülni. De nem törõdött
45 19| Elvált az urától. Igen, már ki is mondták a válást. Hogy
46 19| napon, mikor elõször ment ki egyedül a maga lábán, az
47 20| liter szamorodnit ivott ki, körömcseppig.~Mindez alig
48 20| Semmi esetre se engedjék ki egyedül az utcára. Engem
49 21| jöjjenek el, maguk tûzzék ki a napot, az órát, nekünk
50 22| és egynéhány fillért tett ki. Nyilvánvaló volt, hogy
51 22| személyemet választották ki. Csak az a mulatságos, hogy
52 22| magam elé, láthatólag vittem ki a homályosan világított
53 22| borítékból egy névjegy hullott ki, grófi koronával. Egy lengyel
54 22| Szégyenkezve sompolyogtam ki.~Sokáig nem mertem mutatkozni
55 23| azt tapasztalom, hogy ezt ki akarják erõszakolni, hogy
56 23| én nem ismerek - jelenti ki. - Ismerek ugyan egy Elzászt.
57 23| neki sincs fogalma, hogy ki vagyok. De vajon minek nézhetett
58 23| közeledünk, fölugrik, mindjárt ki kell majd szállnia. Melegen
59 24| hivatása szerint valószínûleg ki is szolgálja a közönséget.~
60 24| ajánlgatta, mintha a levelezés ki nem elégített szenvedélyét
61 24| minél elõbb élesíttesse ki, mert újakat itt aranyért
62 25| Tehetsége csak késõbb fejlõdött ki, abban az idõben, amikor
63 25| éltem, egyáltalán nem talált ki vagy nem talált föl semmit.
64 25| élete alkonyán bontakozott ki teljes pompájában, csak
65 25| német hogyan is eszelhetett ki ilyesmit, és hogyan készíthette
66 25| csillárunkat, vagy hogy javítsa ki összetört játékainkat. Elõbb
67 25| elõnye közül csak azt emelte ki, hogy a kenyérhez alig kell
68 25| melyet félénken bár, de ki is mondtam. Közöltem, hogy
69 28| eddig még sohase tüntettek ki. Azt mondta: „kérném szeretettel”,
70 28| hogy épp engem választott ki. Úgy látszik, vénülök. Nem
71 29| drága csöppjeit mártogatja ki. Ezen én minden ízben csodálkozom.
72 30| Halló - kiabált a hang -, ki beszél ott?~Mit feleljek
73 30| majd gondom lesz magára. Ki fogom dobatni. Értette?~-
74 30| gorombáskodnak, az alantasokon töltik ki bosszújukat. Õsi levezetõ
75 31| Elfogyott a benzinje.~5~Ki akart szállni, hogy valahol
76 31| Intézkedett, hogy végezzék ki.~Azonnal letérdepeltették,
77 32| enyészet penészes ágyából lép ki, s nekem hirtelenében vissza
78 33| lapultak, a csillárokon lógtak. Ki törõdött volna vele?~Ha
79 33| tudtok segíteni? Szakítsátok ki a nyelvét a pimasznak. Egy-kettõ,
80 33| reszket. Már hallgat. Ugyan ki némította el? Õ gondolta
81 33| fölháborító eset után dobassam ki csöngettyûmet, szereltessem
82 34| járnak, emlékezem, hogy ûzte ki belõlem a különféle betegségektõl
83 35| semmi. De arca mást fejezett ki. Kétoldali tüdõgyulladás
84 35| Halkan, zene nélkül lopták ki a házból a koporsót. Marika
85 36| Cassius Longinust végeztette ki, ázsiai helytartóját.~„Õrült
86 36| játékok. Téged nevezlek ki, Cassius, téged, testõrségem
87 37| tartották egymást, hogy ki mulat rangosabban, hogy
88 37| mulat rangosabban, hogy ki beszél családiasabban és
89 37| hetykébben a cigánnyal, hogy ki bírja inkább az italt, hogy
90 37| bírja inkább az italt, hogy ki szórja fölényesebben a pénzt,
91 38| tavaszi szél szabadulhatott ki idõnek elõtte téli börtönébõl,
92 38| takarítanak, kacagva tekintenek ki a negyedik és ötödik emeletrõl,
93 38| ellenállást se fejtenek ki. Szóval így se csoda.~Amikor
94 39| hogy elõször is ezt veszem ki a könyvtárból, mint a legérdekesebbet.~
95 39| mindaddig, amíg az illetõt ki nem zárjuk „kebelünk”-bõl.~
96 39| példáját. Utánam Józsi fizette ki tagdíját, majd Imre is,
97 40| voltak. Egy állatorvos járt ki hozzá naponta, s hamarosan
98 41| õrébõl és sáfárjából tör ki, aki háttal nekem ül egy
99 42| s a háziak elszéledtek, ki a hivatalba, ki a partfürdõbe,
100 42| elszéledtek, ki a hivatalba, ki a partfürdõbe, elõvette
101 42| derék munkásnõt tüntetett ki, egy háztartási alkalmazottat,
102 42| tanakodott. - Petõfi - jelentette ki keményen, mint valami föllebbezhetetlen
103 42| fáradjon, majd õ maga takarítja ki a szobáját. Tíz és tizenkettõ
|