11-atlep | atluc-bonyo | borcs-dezso | di-elmos | elne-falat | faloc-fogpi | fogta-hajto | hajtu-hossz | host-kabin | kabit-kilen | kilep-labda | labra-mandu | manko-mente | menth-nyolc | nyoma-penzg | penzh-rugta | ruhab-szemh | szeml-targy | tarho-tudna | tudno-vedek | vedel-zuzza
Fejezet
1 36| meg is talált: a semmit.~11~Arca fehér volt, vértelen
2 6 | kirakott szelence, amelyet 1846-ban hozott Argentínából
3 42| másik folyóiratra fizet elõ.~1936~ ~
4 22| az alamizsna 2, a kesztyû 20, ennélfogva én ma délelõtt
5 30| Szabad a lakáscímét?... 25, második emelet 7... Ebben
6 24| Az okmánybélyegre néztem. 27 pengõ 50 fillér. Sokalltam.~
7 31| SOFÕRKALAND~1~A sofõr, aki a 2925 BC/7819. rendszámú taxit
8 22| ennélfogva én ma délelõtt 40 pengõt költöttem el ezért,
9 24| okmánybélyegre néztem. 27 pengõ 50 fillér. Sokalltam.~Õ nem
10 31| 1~A sofõr, aki a 2925 BC/7819. rendszámú taxit vezette,
11 15| kezébe hiteles testsúlyát: 97 és fél kiló. Rossz a mérleg -
12 15| ráállt egy másik mérlegre. Az 99 kilót mutatott. Mégiscsak
13 16| ruhatárban.~- Nézd, itt van A-né is.~- Melyik az?~- Az a
14 42| betûbõl áll, Z-vel kezdõdik és a-val végzõdik, csak Zola lehet.~
15 1 | is lehetett kivárni, míg abbahagyja. Az uram újra eljátszotta
16 19| ilyesmit elkezd, nemigen bírja abbahagyni. Sajnálja azt az önfeláldozást,
17 23| Miután nem kapcsolódik, abbahagyom. Feléje fordulok:~- Sokat
18 20| bugyoláltuk. A fejborogatást abbahagytuk. Erõsen cukrozott tejeskávét
19 16| ügynök.~Végigmorzsolják az ábécé minden betûjét, mint a rózsafüzért.~-
20 22| jobbat is kidobtam a kocsi ablakán.~A díjmérõ hét pengõt mutatott.
21 15| muzsikájával megkoccantja ablakát, belemuzsikál álmába, úgyhogy
22 28| múlva az is kiszállt.~Õ az ablakba könyökölve figyelte a sötét
23 24| még egyszer megnéztem az ablakból, hogy nem álom-e. De ott
24 7 | abból a szobából, melynek ablakfüggönyei mind le voltak eresztve,
25 7 | harmadik szobából.~6~Itt az ablakfüggönyök mind le voltak eresztve,
26 38| szobalányok, akik nyitott ablaknál takarítanak, kacagva tekintenek
27 5 | várt, föl-föltekintve az ablakokra, sokáig, nagyon sokáig,
28 8 | tajtékzó lovakkal dübörögtek el ablakom alatt.~Egy reggel édesanyám
29 13| Lidikét.~Hajnal felé, amikor ablakomat már a szeptemberi virradat
30 42| kockák egyre gyérültek, az ábra fokról fokra feketedett,
31 39| német szemészet, melynek ábráin vörös, gyulladt, dagadt
32 30| odaadott. Nézegettem színes ábráit. Valami új, angol sebészeti
33 38| közé. Nem is csoda. Az én ábrándjaim röpülnek itt, az én gyermekvágyaim,
34 1 | legendás összeget, melyrõl ábrándoztunk, csak az üzleti, forgó értékét,
35 24| valami távoli, elérhetetlen ábrándra. Legtöbbször nem is felelt
36 25| mi újság. Egyszer már egy ábrát is hozott, melyen piros
37 1 | kép, mely a Sárga folyót ábrázolta a kõhíddal. Ezt fölemelte
38 34| különszobájába vezet, ahol fehér abrosszal van terítve az uraknak.~
39 34| a villáját úgy, hogy az abrosz csücskét a villa ágai közé
40 9 | voltak ezek, csontgombok, acélgombok, cérnagombok, gyöngyházgombok.
41 27| melyen egyetlen vérvörös acélladik libegett.~Dühösen összemorcolta
42 42| testben-lélekben megfiatalodva, acélos izmokkal, friss kedéllyel
43 14| idején szarvassá változtatta Actaeont, s vadászkutyáival tépette
44 2 | Mindenkiben van egy nagy-nagy adag szeretet, mely nem találja
45 29| megeszik szegény - az õ csöpp adagját - háromszoros nagyításban
46 18| szerénysége van.~Minden az adagolástól függ. Az ibolya például
47 36| mezõn mindennap olyan ruhát adattam, mint az enyém, aztán leüttettem
48 1 | akik rendõri engedéllyel adják el testüket, három pengõért,
49 15| fürdõruha hevert.~- Nem adná ide azt nekem? - szólt az
50 14| barátjukért, jó borravalót adnak neki. Una buona mancia.
51 37| öcsém. De kétszázat szívesen adnék érte.~- Sajnálom, nem lehet.~
52 1 | Ez illendõbb.~Martiny az adoma után felsõ ajkát fölszívta
53 1 | pénzügyi körökben. Ebben az adomában devizáról és kamatlábról
54 20| dadog, nem mesél sikamlós adomákat. Türelmesen, megadóan hallgat.
55 7 | nikkelt, mintha az édes adományt még megcukrozná porcukorral.~-
56 1 | is. Martiny elbeszélt egy adomát, melyet minap Bécsben hallott,
57 5 | felelt, de az anya se maradt adós, õ legközelebb valódi Omega
58 1 | Végre nem becsületbeli adósság. Egy kis távlatot akar szerezni.
59 1 | elköltöttük - nyakig úsztunk az adósságban, meg is bántam ezerszer,
60 19| tartozik ennyivel, mert ilyen adósságot sohase lehet letörleszteni.~
61 2 | helyesebben tennénk, ha kifizetnõk adósságunkat a sarki fûszeresnél, és
62 22| hogy nem száz pengõbõl adtak vissza, hanem százhúszból.~
63 1 | már a dolgot.~De mi nem adtuk el. Szó se lehet errõl.
64 14| Vergilius hexametereit idézve az Aeneis-bõl, az „elsõ könyv”-bõl.~Most
65 29| mártásban, az õzcombot lila áfonyával, a fölfújtat arany borhabbal,
66 34| abrosz csücskét a villa ágai közé tûrte, és hosszan sikálgatta
67 25| családunk. Az õsi törzs új és új ágakat hajtott, kilombosodott és
68 25| oldalt billentve, addig ágaskodott, kuporgott, hasalt a földön,
69 25| anyagi csalódásaiért és sivár agglegényéletéért, s csakis ekkor adta meg
70 22| kisasszony is, a kereskedõ is aggódva figyelt.~- Megvan? - kérdezték
71 42| egy világoszöldre festett ágy, egy asztal, fehér terítõvel
72 35| posztóbotossal heverészett az ágyában. Ott jobban érezte magát.
73 32| meg, az enyészet penészes ágyából lép ki, s nekem hirtelenében
74 34| riadalmamat, hogy helyezett agyagföldet az ujjamra, amikor az udvaron
75 35| Marika ebédjét vitte oda az ágyához, és Béla bácsi jóízûen kanalazgatta
76 42| nevezte el, melynek nyikorgó ágyai, szúette bútorai országszerte
77 25| nap föl se öltözködött, az ágyán ásítozott és füstölgetett.
78 19| homlokkal roskadt vissza ágyára. Micsoda öröm volt a házban.
79 31| maszlagosítja az emberek agyát. Intézkedett, hogy végezzék
80 35| hált, most elfoglalta az ágyát. Már nemigen titkolództak
81 35| néni bútorait átrakták, ágynemûit kiszellõztették, s Marika,
82 15| vagy a Nem ütik a jogászt agyon-t hallgatják, akkor ezek a
83 31| halandók között. Majdnem agyonnyomták.~A sofõr beszélni szeretett
84 36| Sabinus. - Azonnal leütni, agyonszúrni.~Délelõtt kezdõdtek az ünnepi
85 18| pillanatban azzal fenyeget, hogy agyonüt benneteket. Képzeljetek
86 5 | vacsorázni akar. Te, az agyonver.~1931~ ~
87 42| vizet. Leült a megvetett ágyra, és fölsóhajtott. Fájt a
88 32| Nagy úr máris halott volt. Agysejtjeinkben barátaink, ismerõseink hasonmásai
89 6 | elõtt állunk. Másnap õ ül ágyunk mellett, amikor fölébredünk
90 36| gyanúja már a szívét, az agyvelejét pörzsöli.~Nemsokára híre
91 14| lázasan integetett feléje.~- Ah, che piacere, Signore!~Az
92 23| vacsorázunk, õsidõktõl fogva.~- Ahá, családi vacsora.~- Az -
93 8 | selyempapírba, átadta, s én, ahelyett hogy bal markomat nyitottam
94 29| élvezetben lesz része. Az áhított környezet, az a hely, ahol
95 24| érte be, s aki virzsíniára áhítozott, s a bûnös vágyát semmiképp
96 22| kesztyût, amilyenre már régóta áhítoztam, de eddig még sohasem engedtem
97 11| Fánika.~A templom pitvarában, ahová három süppedt, a hivõk lépteitõl,
98 1 | voltam, mit fog játszani? Az Air-t játszotta. Ezt akkoriban
99 22| adta a sors, ez az élet ajándéka, ezért nem kellett robotolnom.«”~
100 6 | készülõdik, otthagyja õket ajándékaival, eltûnik, kezében az esõernyõjével.
101 6 | nem viszonzom semmiféle ajándékát. Pedig még sok mindennel
102 5 | megszégyenítse egy újabb ajándékkal, mely még mutatósabb, még
103 1 | A nyúl, a szõlõ, s egyéb ajándékok alig tehetnek ki többet -
104 6 | Weiler Bella kisleányának ajándékozza, húsvétra. De este, hogy
105 1 | akár svájci frankban. Amint ajánlatát visszautasítottuk, s keze
106 24| alá dugta.~- Tûzkövek - ajánlgatta, mintha a levelezés ki nem
107 14| legfolyékonyabb olaszsággal ajánlotta föl szolgálatát.~Erre a
108 42| az ötven pengõt. Délután ajánlottan küldték el a két vasúti
109 35| holttestet a hálószobába zárt ajtaja mögött ravatalozták föl,
110 12| ki. Sokan megjelentek az ajtóban is, s a csoportban végre
111 12| szót se szólt.~Õ is a 411. ajtóig ment, de ott benyitott,
112 19| egyelõre nem engedték be. Zárt ajtók mögött tanácskoztak tanárok,
113 12| folyosót többször is, az 578. ajtónak nem volt se híre, se hamva.~
114 1 | emeleten, és hiába keresgélik ajtónkat. Leszaladt a házmesterhez,
115 29| ezekkel vigasztalódik.~Minden ajtónyílás újabb remény s újabb csalódás.
116 19| egyetlenegyszer láttam az ajtónyíláson. Most minden héten meglátogatom
117 17| is veszi. Reménye minden ajtónyílásra, minden csöngetésre föllobban,
118 8 | minden. Minden csöngetésre, ajtónyitásra szívdobogást kaptam. Befutottam
119 33| csörömpölt. A kapuhoz szaladtak, ajtóról ajtóra szaladtak. Senki
120 40| s át nem nyújtotta immár ájuldozó úrnõjének.~5~Így éltek együtt
121 3 | szemlét az õrségen. Akkor már ájultan feküdt a földön. Sok vért
122 37| duhaj-szemtelen fiatalságában egy akácfa törzséhez csapta a poharát.
123 23| és épp elég mondanivalója akad egymásnak. Elbeszélgettünk,
124 26| Kikerüli õket, mint forgalmi akadályokat. Szalad és fütyül. Mindenkire
125 39| lépett, mint Széchenyi az Akadémia alapításakor, s görcsösen
126 2 | megvannak a maga rangfokozatai.~Akadnak olyanok, akik papírzacskóban
127 1 | században készülhetett. Akadtak olyanok, akik európai -
128 4 | kegyetlenség nem teljesíteni akaratát. Ennélfogva még tettem néhány
129 32| inkább bocsánatot kérek, hogy akaratom ellenére meggyilkoltam.
130 22| udvariatlanság. Hát legyen meg az akaratuk.”~Még sohase tettem effélét.
131 10| végtelenben találkoznak. Akárhogy van, drágám, az élet csodálatos
132 13| az én személyes ügyembe akárki, egy ember, az apa, az õ
133 25| mondtam. Közöltem, hogy akármelyik késsel könnyebben, biztosabban,
134 11| lehet semmit se hozzátenni. Akármi csak kisebbítené, ellapítaná.
135 19| te egyszer ilyen angyal akarnál lenni, akkor úgy kidobnálak,
136 3 | szólt:~- Hol az az õr? Látni akarom.~Három katona hozta be,
137 25| mintha megkértük, hogy akassza föl egyik csillárunkat,
138 1 | így összetörni, mondotta akasztófahumorral, az a macesz, melyen egy
139 19| testet, mint a pribékek az akasztott embert.~Lola most már reménykedett,
140 6 | Juliska egyszerre a nyakamba akasztotta az aranyláncot, átölelt,
141 3 | tõle, mint a bûnösöket, akiken majd nemsokára végrehajtják
142 30| hátha azok nyugtalankodnak, akikhez elindult.~- Halló - szóltam
143 33| örömet hoztak, a zaklatókat, akiktõl futni szerettem volna, mindenkit
144 13| senki se tud. Legkevésbé az, akire vonatkozik.~Én is hasonlóan
145 12| Nagyobbnak képzelte. Legalább akkorának, mint a másikat, amelyiknél
146 20| parázslott. Láza volt. Néha akkorát szusszant, hogy körötte
147 13| keringõre, mazurkára is, az akkori divatos táncokra.~Lidikével
148 34| valaha. Csak talán kisebb és alacsonyabb.~Meghajoltam elõtte, és
149 38| ide-oda, táncoltatja, már alacsonyan, alig egy méter magasságban,
150 5 | korában kapta a nagymamától, Aladár napjára. Afféle olcsó zsebnikkelóra
151 1 | tanúsítványát is, saját kezû aláírásával, üzleti papíron. Végre Martiny
152 34| egy képeslapot, ezzel az aláírással: „Hûséges tanítványa”. Ezt
153 25| Említette, hogy majd át fogja alakítani. De minden évben csak valamit
154 36| színre kerülõ drámai játék alakítói szerepüket tanulták, s mint
155 21| nyelvtanárnõ a megértõ hitvest alakította. Folyton a szavába vágott,
156 27| van. Mondja, közben nem alakították át?~- Nem, kérem.~- Szinte
157 25| Valaki megjegyezte, hogy az alakja egy kissé ormótlan, s a
158 17| valaki, egy telefonhívás alakjában. A miniszter asztalán valóságos
159 32| õk, mint a bábszínházak alakjai, melyek törpe voltukban
160 41| szeme, ismeri már az ilyen alakokat, múltkor is lefülelt egyet.
161 32| összetéveszthettem a nevét és azt az alakot, egyéniséget, amelyet a
162 10| jut, mennyire másképpen alakulhatott volna élete, ha Juliska
163 39| most a „Petõfi-könyvtár” alakuló közgyûlését tartjuk, melynek
164 19| meglátogatom õket.~Lakásuk kórházzá alakult. Feküdt a beteg, feküdt
165 13| árnyékában. Figyeltem a tánc alakzatait. A táncmester olykor harsányan
166 35| önkéntes vakságban, sunyi, alamuszi gyerekként, aki már tudja,
167 2 | s kiöltötte nyelvét az alant visongó fiúkra. Afféle eleven
168 30| szegényekkel gorombáskodnak, az alantasokon töltik ki bosszújukat. Õsi
169 25| csodálatos találmányt, az alapelvét, a kivitelét és annak némely
170 39| eszembe a „Petõfi-könyvtár” alapítása is.~Régen történt ez. Az
171 39| mint Széchenyi az Akadémia alapításakor, s görcsösen összeszorított
172 39| dolog készül: „Könyvtárat alapítunk.”~Alighogy megebédeltem,
173 24| kerestek, s tanácskozási alapon mindig valami mást kínált
174 25| élvezte a munkáját, de alaposan.~Ilyesmire nálunk is csak
175 9 | foglalatoskodtam, eltûnõdtem, miképp is alapozhatnak rajongó emberboldogítók
176 39| Petõfi-könyvtár”-nak, az alapszabályok utolsó pontjához híven fogadjuk
177 39| kebelünk”-bõl.~Beszéde, mely az alapszabályokat is közölte, a lendületes
178 39| nélkül. Ezzel együtt volt alaptõkénk, negyven krajcár.~Az, amit
179 5 | Minden szeretet érdeken alapul - minden szerelem is, s
180 36| egyszerû. Lehullt róla a téboly álarca. Csak az arc maradt ott.~
181 17| hagyják, mint az udvariasság álarcát, álldogálnak az elõszobában,
182 36| sikerült. Le akartam tépni álarcom. Ez se sikerült. Drusilla,
183 30| egy kissé meggörnyedtem, álarcomat még keményebben arcomra
184 36| álmomban is. Hazudtam. Álarcot szorítottam arcomra. Színleltem,
185 30| neki jelenteni?~- Azt kérem alásan - ismételtem -, hogy dr.
186 16| drágám. Tényleg. Ez õ. Alaszkai róka. Pedig azt hallottam,
187 39| negyedikben, Józsi pedig alattam, a másodikban. De mi azért
188 8 | valami nagyon bársonyos és alattomos. Mindenki engem figyelt.
189 4 | lefelé tekint a földre, és alattomosan lábaimat vizsgálgatja. Meg
190 1 | terjengett. Csupa proli élt alattunk, fölöttünk. Lépcsõnk szemetes
191 37| egymást, hogy büszkeségüket alázva vállalják a közvetlen közeledés
192 41| s megszégyenítsen, porig alázzon.~Ez - úgy rémlik - hat,
193 1 | hozzáér, az menten arannyá, áldássá válik. Igen, igen, ordított,
194 1 | elragadja kedveseinket, akkor is áldjuk Õt, mert nem fürkészhetjük
195 3 | mert olyan, amilyen. Az áldozat is ártatlan, szegény. Vagy
196 36| zöld babérkoszorú. Ahogy az áldozatot bemutatta, a flamingó vére
197 42| munkájukhoz... Épp ezért semmi áldozattól se riadva vissza, lehetõvé
198 5 | meg magát, egyikõjük sem alélt el, dõlt ki. Ármányos terveket
199 35| volt fiatalabb nála. Most aléltan zihált. Marika, a húgának
200 5 | fölösleges holmi lett most Aliból. Csak lézengett a világon.
201 5 | akár fújt, személyesen jött Aliért, még akkor is, amikor egyszer
202 5 | télikabátjából. Vadonatúj ruha volt Alin, melyet anyja titokban csináltatott,
203 5 | egyik a másikból fiadzott. Alinak rövidesen olyan ruhatára
204 18| csönget. Csak leül a kapu aljába, és vár. Néha órák hosszat
205 8 | félnek, hogy elröpül. A kapu aljában kinyitottam öklömet. Ott
206 22| grófné küldötte. Névjegye aljára mindössze egy kurta francia
207 25| nálunk is csak ritkán nyílt alkalma. A legkisebb és legsötétebb
208 4 | Kifejtettem, mint általában ilyen alkalmakkor, hogy remekül vagyok, közérzetem,
209 8 | vagyok a tolvaj, csak a kellõ alkalmat lesi, hogy tõrbe csaljon.
210 42| tüntetett ki, egy háztartási alkalmazottat, aki kérges tenyerével...
211 15| Az étkezõkocsi egyenruhás alkalmazottja jelentkezett.~- Társasebéd
212 30| önkéntelenül belesodródtam, az alkalmazottról. Nekem ezt a szellemi kalandot,
213 20| mozgatva, mesterséges lélegzést alkalmaztam rajta. Valamit fölocsúdott.
214 1 | szavakat keres, csak hogy ne alkalmazza a régieket, de az újakban
215 6 | is kaptunk.~Hogy milyen alkalomból? Ja, te még nem ismered
216 23| halálosan kimerült. No, majd más alkalommal jóváteszem.~Az alkalom nem
217 1 | mûselymet, melyet én erre az alkalomra odadobtam. Ez ellen tiltakoztam.
218 25| deszkát, azon különféle vas alkatrészeket, csapágyakat, forgósarkokat,
219 25| ez a képessége csak élete alkonyán bontakozott ki teljes pompájában,
220 11| kacagtunk. Megrészegültünk az alkotástól és a rombolástól. Köröttünk
221 25| azok egy súlyosnak látszó alkotmányt cipeltek be, melyet az ebédlõasztal
222 1 | tisztességesek, a becsületesek, az alkotók pedig rabszolgák, kegyelemkenyéren
223 15| vitázók körött kíváncsi karéjt alkottak. Sokan, akik a tóban voltak,
224 39| Hallgatag, dacos szövetséget alkottunk vastag, durva alföldi suhancok
225 37| tüstént átadandó, és nincs alku, száz koronáért elõször,
226 18| barátommal azonban nem lehet alkudni. Semmi ellentmondást nem
227 37| nem lehet.~Addig-addig alkudoztak, míg az öregek összeadták
228 1 | Hozta a tokját, hangolt, álla alá szorította a hegedût.
229 42| a nemzetközileg ünnepelt államférfiak a nemzetközileg körözött
230 17| kiemelték, hogy a jeles államférfiút dolgozószobájában, ernyedetlen
231 8 | figyelt. Úgyszólván az egész államhatalmat kizárólag énellenem mozgósították.
232 34| az enyémet.~- Csaljuk az államot - kacsintott felém, hamiskásan.
233 15| jegyét kérte. Fölmutatta állandó szabadjegyét. Aludni szeretett
234 2 | megszerettük. Az ebédek állandósultak. Elhatároztuk, hogy arra
235 8 | természetesen olyan könnyedén állapítom meg, mintha egy harmadikról
236 20| heveny szeszmérgezés izgalmi állapotában, nagyon nyugtalanul. Moccanni
237 25| õt. Õ is engem. Borközi állapotban gyakran magához ölelt, és
238 10| élt, most is vidéken van állása - állatorvos -, de mindig
239 1 | világért se említsd. Az állásába kerülne, azonnal kiröpítenék
240 22| kisasszony se veszti el az állását.~- Tudom - feleltem nyugodtan. -
241 18| csodálatos lángelme, amint véli. Álláspontjából egy fikarcnyit se hajlandó
242 21| egy régi cimborámat, egy állástalan mérnököt, aki két évig élt
243 41| a tompa hörgés egyszerre állati üvöltéssé válik:~- Ááá.~-
244 20| hideg levegõre. A szenvedõ állatok szeretnek mennél mélyebb
245 36| hónap alatt százhatvanezer állatot öltek le. Most már ez is
246 37| hanem a földmûvelés és állattenyésztés tartalmasabb bölcselete,
247 11| gúny. Visszadugom zsebembe. Álldogálok, kicsit zavartan. Egyszerre -
248 14| kereskedõ a nõ felé. - Dunque alle sette.~- Hol? - tolmácsolta
249 1 | bennünket. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy rossz kedvünk volt.
250 15| ezekbõl talán össze is lehetne állítani egy nemzeti bölcselet mozaiképületét.
251 14| pochino - s máris rácáfolt állítására, mert a legfolyékonyabb
252 18| emberszeretet iránt. Legalább õ azt állítja.~Hogy szoktuk kezelni a
253 19| érti. Csak az én uram. Õ állítólag érti, az új lélektan törvényei
254 25| nyilván lappangott benne. Nem állítom, hogy fiatalabb korában,
255 31| Nemcsak új gyorsasági rekordot állított föl rozoga taxijával, hanem
256 1 | vélemények. Némelyek azt állították, hogy a tizenegyedik-tizenötödik
257 32| egy picinyke gyászpadra állítottam, s néhány emlék hamar ellobbanó
258 20| ilyen esete van. Két lábra állíttatta velünk a kutyát - így majdnem
259 26| Heinz, Heinz.~Hallod, Heinz? Állj meg már, Heinz. Jöjj ide,
260 26| köszön.~Mit tegyek? Tótágast álljak? Öngyilkosságot kövessek
261 31| integetett feléje, hogy álljon meg. Figyelembe se vette.
262 12| áthaladt egy irodán, ahol álló-íróasztalnál hivatalnokok körmöltek,
263 15| felelt. A választ a körötte állók adták meg. Egyesek nevettek,
264 1 | föléje, rátettem egy kis állólámpát. De ha a lámpát meggyújtottuk,
265 15| gondolta. Kisétált az állomás elé. Ott ráállt egy másik
266 28| tervezte, hogy majd a következõ állomáson, harminckilenc perc múlva.
267 6 | Vagy éppen mûtét elõtt állunk. Másnap õ ül ágyunk mellett,
268 11| mindnyájan, mely lenn egy állványkával két szemben levõ padot fogott
269 12| Fölvett egy könyvet az állványról, kinyitotta, nagy zajjal
270 15| megkoccantja ablakát, belemuzsikál álmába, úgyhogy nem tudni, meddig
271 38| nagyobb meggyõzõdéssel. Fut az álmai után. Fut a vasárnapi szám
272 2 | és egy fordított gothai almanachban bizonyára föl fogják majd
273 9 | után enni kezdett. Három almát tettem eléje. Egyiket a
274 1 | gyümölcskosarat kaptunk, datolyával, almával, három üveg magyar pezsgõvel.~
275 42| Aztán feltûnt a Balaton, almazölden, apró, piros villák között,
276 1 | megalázott lábaimat. Csak álmodni lehet ily szörnyût. Kétségbe
277 39| nem álmodunk-e. Nem, nem álmodtunk. Imre tovább olvasott.~Kifejtette,
278 39| egymásra meredtünk, hogy nem álmodunk-e. Nem, nem álmodtunk. Imre
279 36| aludni. Rémképek, lidérces álmok gyötörték. Néhány órai nyugtalan
280 1 | szívesen vesznek órákat, álmosak.~Különben bevallom neked,
281 31| voltam - mondta a sofõr álmosan. - Elaludtam. Köszönöm,
282 14| Fáradt volt, és boldog. El is álmosodott. Amit látott és érzett,
283 36| megkopogtatta homlokát. - Adj nekem álmot, valami álomszerzõ italt.~
284 24| megnéztem az ablakból, hogy nem álom-e. De ott volt. Biztatólag
285 36| mint valami rég ismert álomalak, aki eljön egy álomtalálkára,
286 10| megannyiszor független tõle. Álomalakokat teremtünk magunknak, s azokkal
287 27| ilyen eltolódása. Mint egy álomképre meredtek rá, mint az ifjúkorukra
288 36| Adj nekem álmot, valami álomszerzõ italt.~7~Cassius majdnem
289 36| álomalak, aki eljön egy álomtalálkára, Cassius.~- A jelszó? -
290 15| szállókból pongyolákban, az álomtól kövéren és durcásan, s letelepedtek
291 1 | csempe bögréimet meg az én alpakka kanalaimat csak nem rakhattam
292 6 | nála gazdagabb a földön. Álruhában jár. A fekete blúza alatt
293 30| a kísértés, hogy levetem álruhámat, melyet nem holmi léha tréfából
294 26| Nyilván azt hiszi, hogy álruhás kapus vagyok.~1933~ ~
295 25| éjszaka is ott lóg, amikor alszanak, rejtély, hogy mit piszkálnak
296 11| ápolt és oltalmazott. Az álszemérem elhiteti velem, hogy ez
297 25| Megragadta a fogantyút, ami által a párhuzamosan egymás mellé
298 25| hústalan orrával, mely az általa annyira kedvelt paprikához
299 40| az õ szokott és kipróbált altatója nyolcadrészét. Máskor arról
300 13| elaludni - még a legerõsebb altatókkal sem -, sok minden eszembe
301 40| jóságos anyuskája egy kis altatót adott neki, az õ szokott
302 39| Museum könyvtárában. Azzal áltattam magamat, hogy gyermekség
303 2 | Nem, mi egyáltalán nem áltattuk magunkat. Az uram egy este
304 1 | teát. Bellától elkértem Altwien-findzsáit, ezüstjeit, mert az én csempe
305 4 | hogy nyugodtan éljen és aludjék, akkor kegyetlenség nem
306 36| nem szidalmazom-e. Amikor aludtam, fölém hajoltak, és várták,
307 1 | elhamarkodni. Aludni kell rá. Aludtunk rá hat-hét napot. Õ is aludt
308 5 | látnak, s minden, ami ezen alul van, nem kell nekem, mert
309 24| KERESKEDELEM~Ezen a tunya, aluszékony alföldi fürdõtelepen, ahol
310 36| gyötörték. Néhány órai nyugtalan alvás után fölkelt, végigvitette
311 41| mutogat, és arra az újságra, amellyel az imént babráltam a háta
312 40| eltûnt azon a fenyves soron, amelyen az Excelsiorba vetõdött.
313 5 | is, négy darab, olyan is, amelyik zenél, és versenyóra is,
314 11| barnára festett asztalpadotok, amelyikben annyit ültetek valaha? Nincs
315 12| akkorának, mint a másikat, amelyiknél a kopasz írt.~Takács egymás
316 39| kalácsot, de olyan kalácsot, amelynek közepében barna csokoládés
317 1 | megint szóba került a kancsó, amelyrõl - elképzelheted - majdnem
318 1 | nekiestem a takarításnak. Amennyire lehetett, rendbe hoztam
319 2 | nem falt, annyit evett, amennyit kívánt. Nem hallgatott,
320 1 | csodálatos lény õ, hogy amihez hozzáér, az menten arannyá,
321 1 | szívességeket tett neki, amilyeneket egy bankhivatalnok tehet,
322 22| kávébarna szarvasbõr kesztyût, amilyenre már régóta áhítoztam, de
323 8 | szakasztott olyan ezüst Máriát, amilyenrõl beszéltem. Képzeld, ez volt
324 42| Megfejtésükben hat esztendeje, amióta Pesten szolgált, már bizonyos
325 38| annyira megdöbben, hogy csak ámul, szemléli a szokatlan látványt:
326 34| és a tányérját - nem kis ámulatomra - csordultig öntötte hideg
327 11| rövid versbe tömörít minden ámulatot, fájdalmat és emlékezést,
328 12| Pista vagyok.~- Pista - ámuldozott az öregúr -, jaj, de megnõttél,
329 22| Hol az ékszerre tekintett, ámuldozva, hol reám, döbbenten, mint
330 6 | mint más lopni. Az illetõk ámulnak, tiltakozni próbálnak, Juliska
331 10| felesége.~Juliska, kérlek, csak ámult-bámult. Járkált az elszáradt évek
332 23| vitustánccal, a tejoltásokkal, az anaphilakával. Összevissza kotyogok mindent:~-
333 34| hegedûjére, hangsípjára és andalító tenorjára, mellyel az édes
334 39| kötetek, tizenöt-húsz darab. Andersen és Grimm meséi (képekkel),
335 39| osztálytársamat is meghívták. Vály Andorkát. Õróla, szegényrõl, ma már
336 13| rikkantott: Été, Chaine anglaise. Hölgyek kettõvel elõre.
337 21| mérnököt, aki két évig élt künn Angliában, s arra kértem, hogy helyettesítsen.
338 14| németet. Érettségi után angolul is meg fogok tanulni. Szóval,
339 9 | Csak bámult rám tiszta angyalarcocskájával, rejtélyes, kék szemével.
340 9 | Mindig így képzeltem az angyalokat. Régóta nem érintkeztem
341 9 | érintkeztem efféle két és fél éves angyalokkal. Minden mozdulata, észrevétele
342 19| angyal éljen mellettem. Az angyaloknak az égben a helyük, nem a
343 6 | gyémánt inggombjai... egy angyalos, koronákból font karkötõ...
344 19| ördögszarvval, vagy ördög angyalszárnnyal? „Olyasmi - mondta -, nõ
345 9 | csókoltam ezt a kis, jótékony angyalt.~1932~ ~
346 1 | értem, miért haragszanak rá annyian? Nincs igazuk. Szeszélyes,
347 5 | elõkerül. Én páduai Szent Antalhoz szoktam imádkozni érte,
348 36| tartották. Caligula ekkor az antiumi jószékhez fordult, s Fortuna
349 25| észrevett, azonnal érdekelte az anyaga, a szerkezete, elõállításának
350 25| tanulmányozta a tárgyak anyagát és szerkezetét, csak aztán
351 5 | olyan volt, mint a másik, de anyagban, kivitelben talán még pompásabb:
352 2 | betörõ, gonosztevõ, sõt anyagyilkos is. Messalina nem volt oly
353 36| Kiirtotta egész családomat. Anyámat számûzette, és öngyilkosságot
354 11| FÁNIKA~Sétálok anyámmal, otthon, vidéken. A Szent
355 11| senkinek se meséltem el. Anyámnak se mesélem el.~Csak ezt
356 5 | köszönés nélkül átadta az anyának, aki rajongó némasággal
357 9 | szabad megölni, apát sem, anyát sem, engem sem, még a kutyámat
358 3 | Avidusra, az apjára meg az anyjára, akik hazavárják. Arcszíne
359 2 | vele, s megtudtam, hogy anyját már egy hete kórházba szállították,
360 5 | Ha Ali kapott valamit az anyjától, a nagymama azonnal ráduplázott,
361 40| hogy õ az õ cukros kis anyukája. Addig-addig édesgette,
362 40| szenderült el, mikor jóságos anyuskája egy kis altatót adott neki,
363 40| imádja Darling az õ egyetlen anyuskáját.~4~Az Excelsior közönsége
364 2 | szeretni kellene, ahogy az apácák, a kedvesnõvérek teszik.
365 21| Mézszõke haja volt, kihajtott apacsinge, villogó, fehér foga. Egy
366 12| hivatal”. Anyja is: „szegény apád a hivatalban, a hivatalból,
367 5 | mert a törvény a fiút az apának ítélte. Fuldoklott a zokogástól.
368 9 | magát se szabad megölni, apát sem, anyát sem, engem sem,
369 3 | gondolt, a kis Avidusra, az apjára meg az anyjára, akik hazavárják.
370 5 | szobácskában húzódott meg az apjával. Szûkös napokat látott.
371 39| közmûvelõdés emelése, az irodalom ápolása, s bárki tagja lehet, akit
372 35| rendes lefolyását. Gondos ápolásra, nagy türelemre van szükség.
373 40| a jobbágyok elhagyatott, ápolatlan porontyát. Kistáskájából
374 19| önfeláldozással, mert ki tudja, meddig ápolhatja. Virrasztott, ugrált, csöngetett.
375 19| Átöltözködött, nekigyürkõzött, ápolni kezdte. Úgy ápolta, mint
376 39| kórházban vártam a hajnalt, s az ápolónõk be-benéztek hozzám, megigazították
377 19| beszéltek. Estefelé egy ápolónõtõl tudta meg, hogy a gerince
378 22| tündöklött rajta, s körötte apróbbak, rengeteg, mint a Nap és
379 22| észrevettem, hogy nincs apróm.~- Csak százpengõsöm van -
380 7 | egyet. Végül a három pengõre aprópénzt is szórt, sok kis rezet
381 34| Egy emberbõl olyan varázs árad, melyet nem lehet szavakkal
382 3 | ekkor Rómában, a Tiberis áradása, a sáskajárás, a döghalál,
383 11| milyen csodálatos forróság áradhat egy másik kézbõl. Mihelyt
384 23| elgázolást. Egy gépkocsi az Aradi utca sarkán elütött valami
385 21| õket, s mézszõke barátom áradozó levélben köszönte meg figyelmünket.
386 14| sokáig szorongatta kezét. Így áradozott az õ ékesszóló, kerekded,
387 30| és milyen volt?~- Remek - áradoztam -, remek.~1933~ ~
388 1 | amihez hozzáér, az menten arannyá, áldássá válik. Igen, igen,
389 36| akit akarok. Imádtam az aranyat. Amikor nem értem be azzal,
390 1 | minden emeletén két-két aranycsengettyûvel. Aztán mandarinok sötétlila
391 24| élesíttesse ki, mert újakat itt aranyért se szerezhetek.~Ezzel eltávoztam.~
392 42| étlapot. A pincér - nem az aranyfogú fõpincér, akit már ismert -
393 17| csodálkoznak azon, hogy nem lett aranyfüstös ujjainak érintésétõl. Végül
394 5 | piros bugyogó, tündöklõ aranygombokkal.~Ekkor kezdõdött az anya
395 30| megigazítottam magamon képzelt aranygombos inasruhám, egy kissé meggörnyedtem,
396 3 | bíborszalag volt. Ujján aranygyûrû.~A testõrök látták, hogy
397 8 | gondoltam, hogy mennyi húsz aranykrajcárnak a kamatos kamata harminc
398 35| mindig együtt. Már megülték aranylakodalmukat is. Azonkívül az öregúr
399 14| melyet a déli verõfény aranymártása öntött le.~Még pihegett
400 6 | szkarabeuszok... egy aranyóra, mely még a múlt század
401 31| diadalíveit a reggeli verõfény aranyozta. Ezt már ismerte a moziból.~
402 36| itt a baj - szólt, s egy aranyrúddal megkopogtatta homlokát. -
403 1 | otthagyta. Cigarettára gyújtott. Aranyvégû cigarettákkal szolgáltunk.
404 25| Nyaranként rándult át hozzánk, aratás után, s minden évben három-négy
405 11| nyáron, hazakéredzkedett aratásra. Õsszel nem jött vissza.
406 23| mint a hajózászlóknak az árbocra, s a köszönés csak ennek
407 36| a téboly álarca. Csak az arc maradt ott.~Egy katona sokáig
408 36| hüvelykujja körmét érinti.~A vér arcába szökkent.~- Majom - intette
409 14| karjába vette õt, lecsókolta arcáról a vízgyöngyöket, s olyan
410 41| kiabál most, elfintorítva arcát-száját.~- Elég legyen - tanácsolom,
411 24| szakállban, egy redõs, de jóságos arcban, melyben kék szemek ragyogtak,
412 31| Odi profanum vulgus et arceo!~Ezt megértették.~6~A Potifex
413 11| meghatottsággal, a sötétség mélyébõl, arcjáték nélkül.~Mozgékony ujjaival
414 21| lakásunkat, esetleg családi arcképeinket is. A teát már fõzték. Otthagytam
415 9 | Elõször azt, hogy a lelke - arcocskájával ellentétben - már teljesen
416 30| elmosolyodtam.~- Pedig olyan az arcod, mintha aludtál volna. -
417 13| csak az õ arcát kerestem az arcok semmitmondó sokadalmában,
418 41| megvetõen vigyorog rám.~Arcomba szökken a vér. Hallatlan.
419 11| együtt az övét is. Már szinte arcomhoz ér ez a kéz. Van egy pillanat,
420 9 | kegyességét, aztán megindultan arcon csókoltam ezt a kis, jótékony
421 3 | anyjára, akik hazavárják. Arcszíne megváltozott. De uralkodott
422 17| szórakozottságukban elfelejtik levenni arcukról a mosolyukat, melyet ott
423 39| a pihék elolvadtak forró arcunkon. Szüleim már vacsoráztak
424 21| szavak és kifejezések napi árfolyamát. Bûnbánóan vezekelve vártam
425 6 | amelyet 1846-ban hozott Argentínából Viktor édesapja, a hídépítõ
426 20| bújnak ilyenkor gödrökbe, árkokba is. Õ is ennek a titokzatos
427 40| szeszélyesebb s még izgatóbb ármánykodásait. Remetemagányában pirosította
428 5 | egyikõjük sem alélt el, dõlt ki. Ármányos terveket szõttek, és ki-ki
429 23| éles kifejezést, egy kemény árnyalatot, valami roppantul idegent,
430 14| fürdõruháját. Amikor egy árnyas fasorba csapott, valaki
431 13| mellett ültem egy díszpálma árnyékában. Figyeltem a tánc alakzatait.
432 15| Körötte fák alatt pöttyös árnyékban reggeliztek. Kedves asszonyok
433 40| el a vidéken, valahol az árok szélén.~1935~ ~
434 20| tejeskávét melegítettem. Semmi áron sem akart inni. Eszembe
435 13| tagbaszakadt, göndör hajú arszlán volt, aki egyszerre hasonlított
436 1 | Kid-mid ez a Martiny? Mit árthat neked? Mi a csudát vársz
437 40| sorsa, mint szegény Árvay Artúrnak, a hõsszerelmesnek, aki
438 40| elfelejtette, mint Árvay Artúrt, a színészt, ifjúkori szerelmét,
439 35| karácsonyfát, de még nem árulja el magának sem, hogy ezzel
440 26| szeretetükkel. Petrezselymet árulnak.~Mázsás urak hemperegnek
441 36| a besúgóival, hogy nem árulom-e el magam, nem szidalmazom-e.
442 5 | Westenden éjjel kokaint árult, a rendõrség elcsípte, s
443 25| színezi.~A külseje alig árulta el, mi lakozik benne. Alacsony
444 27| málnaszörpöt, gyümölcsöt árultak. Ezt fölismerték.~Bementek
445 24| mindig lebeszélte arról az áruról, melyet kerestek, s tanácskozási
446 12| merülve ballagott. Többé egy árva szót se szólt.~Õ is a 411.
447 5 | Szegénykének” és „kis árvám”-nak becézte az õ reszketõ
448 35| zihált. Marika, a húgának árván maradt vénkisasszony leánya,
449 5 | Csak úgy szeretnek, mint az árverések hiénái, akik mindenáron
450 42| összetévesztette egymással. Az árvizek hasonlítottak a népünnepélyekhez,
451 33| jajveszékelt, tûzvészt és árvizet jelzett, mert egyszer végre
452 8 | vette ki belõle. Elõzõleg arzénnal ölte el. Egy kis tûvel szakította
453 42| feküdt. Szoknyanadrágos nõk ásítottak és cigarettáztak.~Ilona
454 1 | Martinyné. Tétlenségünkben ásítottunk. Le-föl járkáltunk. Ha neszt
455 2 | falatainkat. Nyíltan, titokban áskálódtak ellene. A legenda pedig
456 42| harmincon.~Tizenötödikén az asszonya újra vallatóra fogta. Akkor
457 15| bolondult egy elvált szõke asszonyba.~Most is rá gondolt, mert
458 11| s ebben a kis, alacsony asszonyban nem tudom õt mindjárt fölfedezni.~
459 27| gondolt.~- Nézd - szólt az asszonyhoz. - Én alapjában utálom azokat,
460 29| vettem a sápadt, csenevész asszonykát, megállapítottam, hogy tévedek.
461 27| aki szintén nem figyelt az asszonyra. - Ezután én inkább kis
462 2 | báróit, akár a túloldal, aszerint, hogy kinek nagyobb az ínsége,
463 10| állatorvos sétapálcájával az aszfaltot szegélyezõ keramit téglákat
464 23| gyermekorvossal. Átsétálhatnék az asztalához. Csak ne volnék ilyen halálosan
465 29| amikor a pincér eltávozik asztalától, követi tekintetével mindaddig,
466 25| fényénél, a csillagok alatt, asztalbontás után is beszélt a találmányáról,
467 34| mindent megszagolt. Három deci asztalit rendelt.~- Szeretem a bort -
468 25| mellé helyeztek egy kis asztalkára. Mi csak bámultunk. Egy
469 11| egybe s a padok között egy asztalkát. Fánika is belefért ide,
470 34| Tisztogatta a kanalát az asztalkendõjével, aztán a kését, végül pedig
471 25| hadonászva a fogpiszkálóval, az asztalkendõre egyenes és görbe vonalakat
472 42| udvarba jutott, ahol X-lábú asztalokat és lócákat látott, kiscsirkéket
473 25| tárgyalt a mesteremberekkel. Asztalosok és lakatosok egymásnak adták
474 11| bíztak bennünket. Abba a kis asztalpadba telepedtünk mindnyájan,
475 11| az a kis, barnára festett asztalpadotok, amelyikben annyit ültetek
476 11| Mondd, megvan még a mi asztalpadunk?~- Ja - szól anyám -, az
477 37| Parancsoljatok.~Tüstént átküldött asztalukhoz két üveg pezsgõt, de azzal
478 25| kenyérvágó gép egy darabig még az asztalunk mellett állt, de senki se
479 39| s én, fejembe csapva kis asztrakán kucsmámat, elindultam egyedül
480 39| Különös, a „Petõfi-könyvtár”-at rég elfelejtettem. Fogadalmamat
481 5 | édesanyja. Mint kislány át-átjártam hozzájuk. Jól emlékszem,
482 1 | máról holnapra, csak úgy átabotában elintézni. Sürgõsnek se
483 37| inget is, de az tüstént átadandó, és nincs alku, száz koronáért
484 24| viszonozzam kedvességét, átadtam neki tizenkét darab eltompult,
485 24| alföldi fürdõtelepen, ahol átásítozom napjaimat, múltkor fölfedeztem
486 12| kolbászába.~Pista a terem tömegén átfurakodva, a bal szobába tartott,
487 37| Egyszerre mindenki meglepetésére áthajította lilaszalagos panamáját.
488 12| ment, de ott benyitott, áthaladt egy irodán, ahol álló-íróasztalnál
489 18| emelve bejárja szobátokat, átitatja ruhátokat, s lélegzeni se
490 12| homályos, villannyal világított átjáróra ért, mely a törzsépületet
491 13| elröppenõ lepkét, hogy kell átkarolni derekát, erõsen, biztosan,
492 23| fáradt úszó.~Hirtelen valaki átköszön hozzám a szemben levõ harmadik-negyedik
493 6 | becsomagolta, még zsineggel is átkötötte, és kivitte az elõszobába,
494 24| eleinte dührohamok fogtak el, átkozódtam, s titokban szegény öreg
495 37| Parancsoljatok.~Tüstént átküldött asztalukhoz két üveg pezsgõt,
496 37| koponyáján. Mindenesetre átküldötte a pincérrel - tálcán - az
497 4 | feltûnt az a barátom, akit átlag minden tíz esztendõben látok
498 13| vakítóan fehér, gyönyörû atlaszmellényt, melyet csak régen, valamikor
499 35| fölruházta egy csalafinta, átlátszóan hazug, vékonyka halhatatlansággal.~
500 1 | lábaival úgyszólván egyszerre átlépte. Alig tett egy-két lépést,
|