11-atlep | atluc-bonyo | borcs-dezso | di-elmos | elne-falat | faloc-fogpi | fogta-hajto | hajtu-hossz | host-kabin | kabit-kilen | kilep-labda | labra-mandu | manko-mente | menth-nyolc | nyoma-penzg | penzh-rugta | ruhab-szemh | szeml-targy | tarho-tudna | tudno-vedek | vedel-zuzza
Fejezet
1501 14| Signore, m’avete reso uno di quei servigili che non si
1502 34| ebben az emberi szellem diadalát csodáltam. Jaj, Istenem,
1503 31| melynek márványszobrait, diadalíveit a reggeli verõfény aranyozta.
1504 31| megteremtett, a hadvezért csak az a diadalmas harci biga érdekelte, ez
1505 5 | ketyegtek ezek a zsákmányok és a diadalmi jelvények? Mirõl tiktakolhattak
1506 14| szolgálatát.~Erre a lárma diadalordítássá változott. Valamennyien
1507 23| az egész világ egy.~- Még diákkoromban olvastam - jegyzi meg. -
1508 42| estén, amikor természetjáró diákok érkeztek a szállóba, kiadták
1509 39| társaságra. Kulccsal zártuk be a diákszoba mind a két ajtaját. A hangulat
1510 39| másik szárnyára, az udvari diákszobába. Minthogy már sötétedett,
1511 1 | tartalmasabb. Nem szoktam dicsekedni - ismersz -, de ezen az
1512 6 | egyetlen szó nélkül. Nem dicsekszik velük. Csak szórakoztatni
1513 2 | csak szegények vagyunk. Nem dicsekvésbõl mondom ezt, ilyesmivel büszkélkedni
1514 20| intézkedéseimet helybenhagyta. Meg is dicsért értük.~A kutya öt órakor
1515 1 | varázs övezi, olyan túlvilági dicsfény, oly csodálatos lény õ,
1516 32| mozgástól, letéptem róla az élet dicsõ rendjeleit, a pirosságot,
1517 17| eltávozni, élvezik még friss dicsõségüket, melegszenek attól a tudattól,
1518 19| mint a jég. Melege volt, és didergett. Fejét borogatni kellett,
1519 32| a bikadöntõ bajnok, az a díjbirkózó, akit ne tudna meggyilkolni
1520 22| kidobtam a kocsi ablakán.~A díjmérõ hét pengõt mutatott. Számolni
1521 42| szolgáltatja, szintén díjtalanul, s díjtalan a Hableány fürdõsátorának,
1522 42| konyhája szolgáltatja, szintén díjtalanul, s díjtalan a Hableány fürdõsátorának,
1523 42| közepette, villanyfénynél diktált valamit egy gépírókisasszonynak.~-
1524 37| eladja termését. Most õ diktálta az ütemet. Csöndesen, de
1525 31| Venus istennõ ükunokája. A diktátor gõgösen szemügyre vette.~
1526 14| quei servigili che non si dimenticano mai.~Péter, mint aki elvégezte
1527 5 | labdák, kicsinyek, mint a dió, s nagyok, mint a buksija,
1528 29| fontos a szeme is, a nagy dióbarna szeme, mely les, pillog,
1529 2 | szeme, mint a briliáns.~Dióhéjban közlöm veled életrajzát.
1530 39| üvegtálban, cukorban fõtt dióval, birsalmával, zöld mandulával,
1531 14| néhány mondatát?~- Sono dispostissimo a servirivi - válaszolt
1532 1 | el-elnézegettem. Sok színes képecske díszítette, egymástól független, tarkabarka
1533 1 | sonkával, kaviárral, lazaccal díszítettem. Vaníliás kiflit is sütöttem.
1534 39| zöld mandulával, ribizkével díszítve, és mogyorós tortát tejszínhabbal.
1535 29| párolgó tálakat, a levest, a disznócsülköt, a halat vastag, sárga mártásban,
1536 18| nyíltan hirdetik, hogy ronda disznók.~Az udvariasság szelíd birkózásából
1537 13| tükör mellett ültem egy díszpálma árnyékában. Figyeltem a
1538 24| nõnek például, aki egy német divatlapot kért, öngyújtókanócot adott
1539 33| a fölháborító eset után dobassam ki csöngettyûmet, szereltessem
1540 30| gondom lesz magára. Ki fogom dobatni. Értette?~- Igenis - rebegtem
1541 33| bomolnék. De nem. Csak a dobhártyánk reszket. Már hallgat. Ugyan
1542 7 | miért nyitott kaput?~Hiszen dobhatott volna valamit a kukucskálóablakon
1543 11| pillanatig tétovázom, ne dobjam-e neki a bugyellárist is,
1544 39| felhõ kóválygott az égen. Dobogó szívvel nyitottam be abba
1545 14| hevesen s egyre csöndesebben dobogott. Fáradt volt, és boldog.
1546 6 | fiókjából elõkotorász egy dobozt, kicsomagolja selyempapírba
1547 32| A feltámadás nem lehet döbbenetesebb. Haló porából éled meg,
1548 20| leginkább ez a néma szomorúsága döbbentett meg. Pokolian szenvedhetett,
1549 36| széttárt karjai közé, a mellébe döfte kardját.~Caligula a földre
1550 40| bírta el. Utálatos, finnyás dög lett belõle, egy elkényeztetett,
1551 3 | áradása, a sáskajárás, a döghalál, a kvád és markomán hadjáratok
1552 1 | kiabált, inkább az utcán döglök, de ilyesmit nem teszek.”
1553 31| hogy tüstént indítsa meg a döglött kocsit. A sofõr folyton
1554 23| akár a himlõ, a lepra, a dögvész. Végül maguk a betegségek
1555 15| nyakkendõt, s egy másik mellett dönteni, aztán fürödni délig, ebédelni,
1556 34| példaképem volt, az eszményem, döntõen befolyásolta fejlõdésemet,
1557 9 | Nagylelkûségére bíztam, hogy döntsön belátása szerint. Csak bámult
1558 34| mozdulatára is, mellyel ezt a dörgõ óceánt egyszerre elcsitította.
1559 33| fejhangon feleselt, sipogott és dörgött. Jaj, hallgattassátok már
1560 7 | láthatatlanul, bosszúsan dörmögte:~- Hallatlan.~De utána hangosan
1561 20| emberek - borcsömör után - dörmögve káromkodnak.~Egyéb tennivalóm
1562 27| prédikálnak, harsognak, dörögnek, mint a tenger. Olyan meddõk,
1563 38| csattintani, hogy iszonyú dörrenéssel szétrepedjenek, megint fölfelé
1564 2 | beleültettem. Nekiestem kefékkel, dörzsölõkesztyûkkel. Nem igaz, hogy nem lehet
1565 35| tormaszesszel, repülõzsírral dörzsölte mellét, fejét, karjait.~-
1566 24| tekintek mindent. Ha véletlenül dohányozni támad kedvem, egy papírszipkán
1567 25| irigyeltem õt, mikor a sárga dohányt, mely a sárga hajához és
1568 25| számukra, hogy az evés és dohányzás fegyverszünetein kívül miért
1569 24| a levélírásról, aztán a dohányzásról, aztán a borotválkozásról
1570 41| dühömet, inkább magamban dohogok a következõképpen, hogy
1571 28| mindig magával cipelt, így dohogott:~- Hallatlan. Kidobtam az
1572 24| hogy az emberek eleinte dohogtak, aztán valamennyien kötélnek
1573 25| negyvenötödik életévéig csöndesen, dohogva gazdálkodott mellettünk,
1574 1 | nyirkos, vízrózsás falaink, a dohszag, a sötétség, az az afrikai
1575 8 | Folyton pirultam, sápadtam. A doktornak ellenben igaza volt. Mire
1576 14| mentegetõdzött. - Sono proprio dolente d’importunarvi - és mosolygott,
1577 1 | világ legtermészetesebb dolgának tartotta. Tüstént bejelentette
1578 39| találkoztunk, s megvitattuk a világ dolgát.~Mind a hárman vékonydongájú
1579 41| Már tovább akarok sietni a dolgomra. Akkor azonban valami tompa
1580 1 | bankba: meggondoltuk-e már a dolgot.~De mi nem adtuk el. Szó
1581 1 | volt s egy ebédlõje, és ez dolgozó is volt, társalgó, lomtár,
1582 26| szegények egyaránt - csak a dolgozókat tisztelik, azokat, akik
1583 17| hogy a jeles államférfiút dolgozószobájában, ernyedetlen munkája közben
1584 21| nevezte, bevezette õket dolgozószobámba - véletlenül az ebédlõbe
1585 35| mögött ravatalozták föl, ott dolgoztak a gyászhuszárok, oda surrantak
1586 21| boldogabban, lázasabban dolgoztam. Kétségbeesetten tekintettem
1587 22| Reszketett.~- Mi, kérem, itt dolgozunk - fordult felém -, ezekben
1588 18| emberek is ragaszkodnak két dologhoz: ahhoz, hogy nekik van a
1589 4 | szoktam, egyszerre több dologra gondoltam, például arra,
1590 26| vállacskáját, férfiasan domborodó mellkasát, melyen a nadrágja
1591 6 | porcelánfehér arca, s magas, domború homloka is. Szemét könny
1592 37| másikért is annyi.~- Nem, ez drágább.~- Miért?~- Mert az a bal
1593 6 | gyöngysorok, üvegpoharak... a drágakövekkel kirakott szelence, amelyet
1594 37| elõtt pedig az õ szerény, de drágán vásárolt ruhatára, egy halomban.~
1595 36| nemesifjak, a színre kerülõ drámai játék alakítói szerepüket
1596 8 | játszódott le gyermekkorom nagy drámája. Én valami tágas, pompás
1597 10| véletleneknek. De az igazi drámák mindig benn, képzeletünkben
1598 36| álarcom. Ez se sikerült. Drusilla, a húgom, az istennõ meghalt
1599 1 | férfi énekelne vagy inkább dúdolna a sötétben, csukott szájjal,
1600 26| vonatot, melynek eddig csak dübörgését hallottam.~Siegfriednek
1601 8 | fáklyákkal, tajtékzó lovakkal dübörögtek el ablakom alatt.~Egy reggel
1602 41| tegezem vissza, s elharapom dühömet, inkább magamban dohogok
1603 15| izgassák tovább szegény dühöngõt. Kisdiákok, akik a tóban
1604 24| megutáltam a cigarettát, s dühös szivaros lettem. Most se
1605 41| tiltakozik, toporzékol, egyre dühösebben, s most már tekintete ezt
1606 24| sózott rám.~Bevallom, eleinte dührohamok fogtak el, átkozódtam, s
1607 36| dúsgazdag polgár tajtékzott a dühtõl, hogy még mindig él ez a
1608 41| újságot, zsebembe akartam dugni, lopni akartam, de õt ám
1609 37| üvegeket, és durrogtak a dugók, Szél László tovább vásárolt:~-
1610 37| bizonyos nemjó, utána pedig duhaj-szemtelen fiatalságában egy akácfa
1611 22| amint a híd karfájáról a Dunába veti magát. Reszketett.~-
1612 21| összerakható csónakján evezett le a Dunán. Mézszõke haja volt, kihajtott
1613 14| a kereskedõ a nõ felé. - Dunque alle sette.~- Hol? - tolmácsolta
1614 1 | frankban, akkor legalább a dupláját éri, a háromszorosát - nem
1615 15| pongyolákban, az álomtól kövéren és durcásan, s letelepedtek övéik közé,
1616 37| bontogatták az üvegeket, és durrogtak a dugók, Szél László tovább
1617 6 | hasonló értékûvel olyan durvaság, mint visszaküldeni. De
1618 9 | gyöngyházgombok. Könyökig dúskált bennük. Egyszerre izgalom
1619 41| kulcs forgását utánozza: „a dutyiba veled, ronda gazember”.~
1620 16| ismerõs. Mit szólsz hozzá, E-né is itt van.~- Hol?~- Ott
1621 16| elhallgattak. Sajnálták szegény E-t.~- Az a perzsa F-né.~- Ki
1622 13| a család beleavatkozzék ebbe az ügybe, hogy beleártsa
1623 2 | Sárikát megszerettük. Az ebédek állandósultak. Elhatároztuk,
1624 25| társaságot, a cigányt, a nagy ebédeket, vacsorákat. Borozgatott
1625 14| felöltözködött. Otthon kettõkor ebédelnek.~Ment-ment a parkban, a
1626 42| A tornácon fürdõruhában ebédeltek a nyaralók. Hátul egy üres
1627 36| elefántcsont jászolt, vele együtt ebédeltem az istállóba, s majdnem
1628 42| kitûnõ reggelit, tízórait, ebédet, ozsonnát, vacsorát a Hableány
1629 25| akartunk telepedni az ünnepi ebédhez, amikor õ rejtélyes mosollyal
1630 14| nyelven fognak társalogni?”~Ebédidõ lévén, megrohamozták a villamosokat.
1631 25| alkotmányt cipeltek be, melyet az ebédlõasztal mellé helyeztek egy kis
1632 21| dolgozószobámba - véletlenül az ebédlõbe nyitott, de ez egyáltalán
1633 1 | este órákig járt-kelt az ebédlõben, hátratett kézzel, komoran.
1634 1 | egy hálószobája volt s egy ebédlõje, és ez dolgozó is volt,
1635 35| szobában. Középütt volt az ebédlõjük, az utca felé Béla bácsi
1636 5 | tölgyfával berakott nagy ebédlõjükre. Ali a perzsaszõnyegen kockákat
1637 1 | lépést, már vége is volt az ebédlõnek, elfogyott alóla. Ekkor
1638 1 | Most láttuk, milyen szûk az ebédlõnk, milyen kicsiny. Akár Gulliver
1639 1 | pézsma. Remek bunda.~Az ebédlõnket a hosszú, vékony lábaival
1640 42| feketedett, s mire elkészült az ebédlõvel, már csak két szó hiányzott,
1641 15| alkalmazott átnyújtotta ebédszelvényét, s eltûnt. Egyedül maradt.
1642 40| összemarva az éhes, falusi ebektõl, koravénen, õsz halántékkal.
1643 15| mindig. Már hajnalban kezdi, ébresztõ muzsikájával megkoccantja
1644 25| szerette a hosszú, vékony ecetes paprikákat, melyeket méregerõs
1645 26| cseveghettem. Megtudtam tõle eddigi életét, családi viszonyait,
1646 13| honvédkaszárnyán túl, az edénypiac környékén. Aztán sok mindenre
1647 12| Most siess haza, fiacskám, édesanyád vár - és átölelte, megcsókolta. -
1648 8 | Egyszer ebéd után kaptam édesanyámtól húsz krajcárt. Szaladtam,
1649 2 | szájas, pimasz, durva, s az édesanyját - legalább azt hallotta -
1650 12| köhögött.~- Kezedet csókolom, édesapa.~- Mit akarsz? - kérdezte
1651 39| összebújtunk és beszélgettünk. Õk édesapám mestersége, a természettan
1652 12| járatban vagy itt, Pista?~- Édesapámat keresem.~- No várj - szólt
1653 13| szemrehányást is tett miatta az én édesapámnak. Otthon megszidtak. Majd
1654 39| alakú, orvosi munka, melyet édesapjuk nyilván kiselejtezett a
1655 40| kis anyukája. Addig-addig édesgette, amíg a kutya végül megengedte,
1656 38| fejezhette be elkezdett, édesnek ígérkezõ csókját, és nem
1657 6 | maga is élvezi a gondolat édességét, hogy a függõ már nem az
1658 1 | teához adni? Szendvicset, édestésztát. Zsúrkenyeret vásároltam,
1659 37| szertartásán, s minderre a beléjük edzett, régi ösztönüknél fogva
1660 5 | Hogy Ali sejtett-e valamit efelõl, és hogy miképp gondolkozott
1661 9 | Régóta nem érintkeztem efféle két és fél éves angyalokkal.
1662 1 | semmitõl se fél, csak Istentõl. Efféléket hoztam föl, s közben csókolgattam
1663 22| akaratuk.”~Még sohase tettem effélét. Nem erkölcsi finnyásságból,
1664 19| mellettem. Az angyaloknak az égben a helyük, nem a földön.
1665 39| hazafelé. Hó hullongott az égbõl, s a pihék elolvadtak forró
1666 36| fagyos, ólomszürke januári égbolton ott volt az õ tündöklõ kedvese,
1667 34| szikrazáporával betündökli az egész égboltot.~Borsos Péter az én elsõ
1668 37| végigáramlott a tündöklõ égboltozaton, a „szagos misé”-rõl hazaigyekvõ
1669 25| nadrágtartót, egy öntözõcsövet, egy egérfogót azonnal észrevett, azonnal
1670 8 | egy kukkot sem értek az egészbõl. A gyerekek tapintatosak,
1671 25| árulják, különben fuccs az egésznek, ötletét ellopják, s mások
1672 1 | Végleg keresztet vethetünk az egészre.~Idáig tart a mi kínai kancsónk
1673 4 | remekül vagyok, közérzetem, egészségem, anyagi helyzetem pompás,
1674 25| ember akadt minálunk. Volt egészséges és beteg, kövér és sovány,
1675 21| levélben nyugtattam meg, hogy egészségesek vagyunk, mint a makk, s
1676 1 | hártyavékony, csodálatosan égetett nemes porcelánból, annyi
1677 34| gyújtott. Engem is megkínált eggyel. Gyufát kerestem a zsebemben.
1678 17| lámpák egy fokkal fényesebben égnek, s a szemek is kigyulladnak.
1679 34| õ leintett. Odatartotta égõ cigarettáját, hogy azon
1680 39| becsületszavunkra, és három ujjunkat az égre emelve esküdjünk is meg,
1681 6 | Juliskám...~Azóta, kérlek, én egyáltalában nem viszonzom semmiféle
1682 1 | megkaptuk a kancsót, mindjárt egybekelésünk után - tizenöt éve már ennek -
1683 1 | tudok neki igazat adni. Csak egyben. Ezen gyakran eltûnõdtem.
1684 1 | téged szeretlek. Az uram egyben-másban igazat adott nekem. Azóta
1685 13| elõbb bújtam ágyba, mint egyébkor. Ott folytattam ezt az eleven,
1686 29| eddig még nem is láttam egyebütt, csak a csillagászati távcsöveken.
1687 1 | kárhozottnak tekintek, aki nem az egyedülvaló Istennek szolgál, hanem
1688 39| nyitottam be abba a tornyos, egyemeletes házba, ahol háziorvosunk
1689 25| s csakis ekkor adta meg egyéniségének azt a csillogást, mely most
1690 32| nevét és azt az alakot, egyéniséget, amelyet a név takar. De
1691 17| miniszter jellegzetes politikai egyéniségét rakta össze, a finom rugóival
1692 23| személytelenül, megfosztva egyéniségünktõl, szinte megsemmisülve.~Így
1693 25| könnyebben, biztosabban, egyenletesebben, gyorsabban lehet fölszeletelni
1694 14| Nemcsak jól úszott, hanem egyenletesen és kitartóan is. Négyszer-ötször
1695 41| mintha tõbõl levágták volna. Egyenlõek vagyunk, legalább egy percre.
1696 15| minden korban és minden egyénnél szinte szóról szóra egyeznének,
1697 26| becsül, melyet az illetõk egyenruhája és sapkája félreérthetetlenül
1698 18| bizonyos idõ múltán valami egyensúly támad. A mérlegnyelvek addig
1699 20| kezdett bandukolni, csakhogy egyensúlyát vesztette, és hanyatt-homlok
1700 15| körötte állók adták meg. Egyesek nevettek, mások hahotáztak,
1701 31| tíz-húsz rendõrt. Azok bokáztak egyet-kettõt, és elterültek a kövezeten.
1702 25| egy-kettõ. Vegyétek és egyétek. Megy ez, mint a parancsolat.
1703 34| tanítottak, más tanárok, még az egyetemen is, hozzá mértem õket, s
1704 1 | szendvicset, úgyhogy csak egyetlenegy lazacos szendvics maradt.
1705 15| egyénnél szinte szóról szóra egyeznének, s ezekbõl talán össze is
1706 1 | kifityegett. Veszekedtünk, egyezséget kötöttünk. A mûselyem ellenében
1707 37| az a körülmény, hogy nem egyféle bort ittak, fokozta a világnézeti
1708 24| negyven fillérért, csupa egyfilléres. Ennélfogva azt a levelemet,
1709 19| valami titkuk lett volna.~Én egyformán bámultam mindkettõjüket.
1710 14| sárgával meg a kékkel. Hol az egyikbõl csippentett valamit, hol
1711 5 | egyikük sem adta meg magát, egyikõjük sem alélt el, dõlt ki. Ármányos
1712 5 | küzdöttek, mint a hõsök, és egyikük sem adta meg magát, egyikõjük
1713 3 | Keletrõl hozott jelszavakkal, Egyiptomból átplántált hülye mesékkel
1714 36| etiópiaikkal meg a sárga egyiptomiakkal, akiknek a hidegtõl szederjes
1715 31| delizsánszok, batárok, végül magas, egykerekû taligák.~Késõbb a tenger
1716 14| érkezett Péter. Õ az ügyet egykettõre elintézte. Az olaszok összevissza
1717 42| Azonnal.~Háromnegyed egykor elolvasta levelét. Helyeslõleg
1718 8 | a fogorvoshoz járok, új, egyleti fogorvosunkhoz, aki a Józsefvárosban
1719 10| a fontos. Mit is tudunk egymásról? Úgy futunk egymás mellett,
1720 16| Hallatlan. Nálam még csak egynegyed nyolc.~- Háromnegyed nyolc -
1721 22| papírkereskedésben három pengõ és egynéhány fillért tett ki. Nyilvánvaló
1722 36| Kegyesen intett nekik. Egynéhányukat még a Rajna mellõl szedegette
1723 34| látszott, aki az életet egységesen szemléli, és hagyja futni
1724 29| majd enni kap, fölajzza, de egyszersmind idegesíti is. Száját kissé
1725 1 | padlóra, szánalmas volt. Együttesen biztosítottuk az urammal,
1726 36| öcsémet börtönbe záratta, és éhenhalásra ítélte. Engem is meg akart
1727 29| étvágytalanul evett. De azért mindig éhesnek látszott. Valószínûleg évtizedek
1728 40| de az Excelsior igazán ehetetlen kosztja ellenére is csak
1729 29| tévedek. Felesége nem volt ehetõ. Nem is a feleségére nézett,
1730 36| hogy evickélnek a halálba. Éheztettem a rómaiakat, pedig tele
1731 29| haladt végzete, a biztos éhhalál felé. Ócska, kötött kabátkát
1732 8 | Máriát, magam mellé tettem az éjjeliszekrényre. Megkönnyebbültem. Voltaképpen
1733 36| Hallotta, hogy egy nemes urat éjnek idején a palotájába rendelt,
1734 37| korhelyeknek, akik a szombat éjszakából belevirradtak a vasárnap
1735 22| kísértésbe esett ezen a késõ éjszakai órán, ahogy álmából fölverték,
1736 40| bizony voltak nyugtalan éjszakái is, éjfélkor fölébredt,
1737 37| kislány és a fekete szem éjszakája már rég elveszett, s ilyen
1738 37| játszatták, vagy a Fekete szem éjszakájá-t, csupa szerelmes, epekedõ
1739 13| gondoltam rád. De most, hogy éjszakánként fölébredek, és nem bírok
1740 11| hideget, a havat, a friss éjszakát, a kendõjén - tudod -, azon
1741 36| hadjárata alatt, de minthogy nem ejtett elég hadifoglyot, rómaiakat
1742 22| se volt. Valahol máshol ejthettem el.~Amíg hazafelé robogtam,
1743 8 | észrevétlenül felejtse ott, ejtse a földre. Titkomat azonban
1744 9 | tartja, mihelyt „idegen”-ek az áldozatok, akik más fajtához,
1745 32| a fényt, s a halál bús ékességeit raktam rá, a sápadtságot
1746 39| is közölte, a lendületes ékesszólás és a bölcs körültekintés
1747 9 | minden érvelõ képességemet és ékesszólásomat, igyekeztem lelkére beszélni,
1748 14| kezét. Így áradozott az õ ékesszóló, kerekded, latin nyelvén:~-
1749 1 | a tigrisbundájukkal és ékszereikkel, hogy embert ölni soha,
1750 6 | Amíg közszemlére teszi ékszereit, meghall minden sóhajtást,
1751 8 | Szaladtam, hogy megvásároljam az ékszerésznél. Nem messze tõlünk volt
1752 22| fejét rázogatta. Hol az ékszerre tekintett, ámuldozva, hol
1753 5 | Tulajdonképpen azt sem tudják, hogy él-e, hal-e. Remélem, hogy él,
1754 18| a hiánya vagy a halála. El-eljön hozzánk, de be se csönget.
1755 1 | Délelõtt - törölgetés közben - el-elnézegettem. Sok színes képecske díszítette,
1756 24| bólintottam.~Mostanában el-eltûnõdöm, hogy milyen nagyralátó,
1757 37| A tanyáról jött be, hogy eladja termését. Most õ diktálta
1758 40| senki. A szakács lassanként eladogatta ezüst nyakörvét, szájkosarát,
1759 25| megrozsdásodtak pengéi, eladtuk ócskavasnak, favázát pedig
1760 14| úszik - gondolta Péter. - Ha elájulna és fuldokolni kezdene, kimenteném.
1761 13| boldoggá tett, hogy majdnem elájultam. Kimentem a folyosóra. A
1762 1 | beszélhetnek, társalgásuk folyton elakad.~A csevegés megindult. Amint
1763 12| számozás 411-ig haladt, aztán elakadt, s hiába járta végig a folyosót
1764 13| fölébredek, és nem bírok elaludni - még a legerõsebb altatókkal
1765 20| ide-oda forgolódva. Késõbb elaludt. Harsányan horkolt egy óra
1766 31| mondta a sofõr álmosan. - Elaludtam. Köszönöm, biztos úr. Hány
1767 2 | kötöttem be. Mindketten elámultunk, milyen bájos ez a gyerek.
1768 25| erõmûvi úton szétvagdalja, elaprózza a kenyeret, s ennek a föladatának
1769 15| de az elgurult, a régi elázott fürdõruhája lefittyent,
1770 1 | igazán nem unod? -, még elbeszélek valamit. Olyasmit, amit
1771 1 | hosszú lélegzetû históriát elbeszélem.~Egyszerre fülsiketítõ csörömpölést
1772 8 | ameddig ennek a történetnek elbeszélése tartott, mert én ott mindezt
1773 6 | hozzánk jön, a szemébe nézzek, elbeszélgessek vele a halottjairól, arról
1774 4 | vagy ezúttal is megállít, s elbeszélget velem.~Természetesen az
1775 36| fagyott.~10~Itt leszállt, elbeszélgetett vendégeivel, a fekete etiópiaikkal
1776 1 | mi kancsónk esetét? Hát elbeszélhetem, drágám. Ez is eléggé muris.
1777 1 | helyzetrõl” is. Martiny elbeszélt egy adomát, melyet minap
1778 2 | titkolódzva félrevont, elbeszélte, hogy Sárika a világ leggonoszabb
1779 39| negyven krajcár.~Az, amit most elbeszéltem, nem ily röviden és szürkén
1780 39| beteg. Ilyenkor mindennel elbíbelõdik. Amíg a hosszú téli éjszakákon
1781 36| haragudj. Légy résen - s elbocsátotta.~8~Cassius hírül vitte társainak,
1782 22| fekete, kövér. A régit elbocsátották.~Barátaim, akiknek elmeséltem
1783 41| se szólok. Hagyom, hogy elborítson egyetlen idétlen hangja
1784 29| cél, a beteljesülés elõtt elborul, hitét veszíti, eleve lemond
1785 42| hónapja.~Az utolsó napon elbúcsúzkodott Valitól. Kölcsönkért tõle
1786 32| sóhajtottam is egyet, majd sietve elbúcsúzkodtam tõle. Nagy úr máris halott
1787 8 | csodálkozva meredt rám.~Otthon elbújtam a kamrába, felfûztem a láncra,
1788 19| ilyesmire képes. Nem lehetett elcsalni az ágya mellõl. Két éve
1789 16| Lohengrin és Brabanti Elza elcsépelt története.~1932~ ~
1790 34| szelleme kissé régimódinak, elcsépeltnek.~Miután elszármaztam szülõvárosomból,
1791 40| és fölvételeitõl annyira elcsigázódott, hogy orvosa tanácsára a
1792 29| s ránéz. Izzóan néz rá. Elcsigázva, csapzottan, olvadozva,
1793 5 | kokaint árult, a rendõrség elcsípte, s most börtönben ül.~Tulajdonképpen
1794 28| hogy egyetlenegyszer is elcsípték volna.~A kocsiban kívüle
1795 34| a dörgõ óceánt egyszerre elcsitította. Micsoda lélek volt, micsoda
1796 15| mihelyt kelleténél jobban elcsodálkozott független szabadságán, emlékezetébe
1797 34| fölbecsülésére. Sokszor elcsüggedtem az emberek kicsiségétõl,
1798 24| Rájöttem, hogy viselkedésének éle nem ellenem irányul. Mindenkivel
1799 32| döbbenetesebb. Haló porából éled meg, az enyészet penészes
1800 33| zengeni kezdett. Szeszély vagy elégedetlenség, mindegy. Voltak, akik azt
1801 27| mindig a kézitükrére hajolt, elégedetlenül.~- Tudod mit? - folytatta
1802 15| holdas erdõcskében. Igazán elégedett volt. Lustálkodása örömét
1803 4 | hal a vízben, s biztosan, elégedetten, derûsen tekintek egyre
1804 5 | gyûlöletnél. Felpörzsöli, elégeti azt, akinek közelébe ér.
1805 24| mintha a levelezés ki nem elégített szenvedélyét valami rejtélyes,
1806 12| fényes.~- Hogyhogy?~- Van egy elégséges is.~- Mibõl?~- Latinból.~-
1807 1 | vissza-visszatérne arra, amit nem lehet elégszer elmondani, mert ezt egy
1808 5 | nagymama, pedig megmaradt az az elégtétele, hogy Ali a hét többi napján
1809 2 | kapunk elõtt õgyelgett. Szóba elegyedtem vele, s megtudtam, hogy
1810 1 | kanalaimat csak nem rakhattam eléjük.~Szerdán már kora délután
1811 42| Lisszabon, hogy a rádium elem, és hogy a XIX. századi
1812 22| mert féltem, valaki még elemeli. Magasba tartva, magam elé,
1813 28| teljesen üresek.~Amikor elemelte az áldozatok poggyászát
1814 34| Borsos Péter az én elsõ elemi iskolai tanítóm volt. Õ
1815 11| volna, ízléstelen volna. Elengedem kezét.~Egymásra bámulunk
1816 1 | szenvelgõ, érzelmes zene elénk tár, olyan tiszta, tárgyilagos,
1817 24| levélbélyegre, mint valami távoli, elérhetetlen ábrándra. Legtöbbször nem
1818 1 | drágám. Csak ide akartam elérkezni. Karácsony után megint fönn
1819 24| Borotvapengék szakszerû élesítése.” „Tûzkövek.” „Öngyújtók
1820 24| kötöttem, hogy minél elõbb élesíttesse ki, mert újakat itt aranyért
1821 25| forgósarkokat, s két hatalmas, élesre fent pengét, mely egy fogantyúban
1822 25| pártján volt, bevitte az éléstárba. Ott porosodott nyárig.
1823 24| lehet rá még valamikor az életben.~Amikor viharosan ráztam
1824 26| hogy éjszaka a ködben, életem veszélyeztetésével magam
1825 25| bátyám egyetlen mûve, az õ életének fõalkotása, s más egyebet
1826 35| kétszer. A nyolcvanhatodik életévében már egyetlenegyszer sem
1827 25| készült. A negyvenötödik életévéig csöndesen, dohogva gazdálkodott
1828 5 | között az a mérkõzés, az az élethalálharc, mely évekig tartott, váltakozó
1829 3 | Mihelyt hozzányúlunk az élethez, tele vagyunk az élet förtelmes
1830 2 | Dióhéjban közlöm veled életrajzát. Sárika hétesztendõs, második
1831 24| mindenrõl leszoktatott. Csak az életrõl nem szoktatott még le. De
1832 19| mely nem tart közösséget az élettel. Semmirõl se tudtak ezek,
1833 21| Biztosítottak, hogy soha életükben nem mulattak ily jól, s
1834 29| elborul, hitét veszíti, eleve lemond mindenrõl, mint mi,
1835 8 | még részletesebben, még elevenebbül éltem át, mint ahogy elõadtam -
1836 5 | Jézusmária, fél kilenc. Hogy elfecsegtem az idõt. Most már vágtatok.
1837 32| hideglelõs rémület. Arcom elfehéredik. Lehetséges ez? Nagy úr
1838 3 | Minden elmúlik, mindent elfelejtenek.”~Amíg így ingadozott a
1839 39| Fogadalmamat azonban sohase tudtam elfelejteni. Úgy látszik, ilyen az ember.~
1840 13| is azon, hogy „mennyire elfelejtett mindent”. Hûtlennek tartottam,
1841 17| jönnek, szórakozottságukban elfelejtik levenni arcukról a mosolyukat,
1842 41| mondok.~- Ááá - kiabál most, elfintorítva arcát-száját.~- Elég legyen -
1843 1 | a szokása. Ilyenkor arca elfintorul, egy kissé vigyorog is.
1844 3 | és biztonságot mindnyájan elfogadjuk és élvezzük. Hát nincs jogunk
1845 18| vendégünkkel is sikerül elfogadtatnunk azt az indítványunkat, hogy
1846 35| ebédlõ kerevetén hált, most elfoglalta az ágyát. Már nemigen titkolództak
1847 1 | tenger dolga van, hogy az õ elfoglaltságában nem tarthat számon mindenféle
1848 20| másik tányér tartalmát is elfogyasztotta, sõt végül - nyilván azt
1849 24| föltûnést is keltett.~Szivarjaim elfogytak. Vásárolni akartam. Közben
1850 13| az utcán pillantja meg, elfordítja fejét, és lehetõleg nem
1851 5 | lekísérte a hintóig, s fejét elfordítva, köszönés nélkül átadta
1852 28| melyik bõröndöket vigye.~De õ elfordult.~- Hát nem tetszik leszállni? -
1853 3 | gondolkozunk és érzünk, elfordulunk ilyesmitõl. De, sajnos,
1854 15| nevettek, mások hahotáztak, elfordulva, hogy ne izgassák tovább
1855 23| ma délután elõször látott elgázolást. Egy gépkocsi az Aradi utca
1856 31| nekiment a rendõrnek, és elgázolta.~Így lökött föl egymás után
1857 25| végzi el helyettünk. - Az elgondolás mindenesetre szép - szólalt
1858 25| mint gyermeknek, nemcsak az elgondolása tetszett, hanem a kivitele
1859 6 | remekmûvén, melyet oly szépen elgondolt és megvalósított, hogy más
1860 13| csillogott, mint az üveg.~Elgondoltam, hogy ebben a kristályos,
1861 15| gomb után kapott, de az elgurult, a régi elázott fürdõruhája
1862 1 | Vízfestményeket pancsoltam össze. Hát elgyönyörködtem ezekben.~Természetesen,
1863 11| koldusok kuporognak, õskori elhagyatottságban, szakadt ködmönben, viharverten.
1864 5 | igazi szeretet félreáll, elhagyja azt, akit boldogít, hadd
1865 5 | három? - a nagybátyámat elhagyta a felesége - gyönyörû szõke
1866 42| mindig hat órakor. Néha egy elhajított, régi újságot talált a porondon,
1867 8 | úgyis az üzlete elõtt kell elhaladnom.~Mindezt könnyû volt így
1868 14| egyszerre fölriadt. Valaki elhaladt mellette. Halkan haladt
1869 17| a kihallgatást kénytelen elhalasztani.~A nénike törhetetlen. Õsszel,
1870 41| szerencsétlen - intem észre, de elhallgatok, hiszen a szája nem is jár,
1871 16| sajnálom.~- Én is.~Tûnõdve elhallgattak. Sajnálták szegény E-t.~-
1872 1 | imádjuk. Ha kegyes hozzánk és elhalmoz boldogsággal, kinccsel,
1873 8 | Mária emléke lassanként elhalványodott. Idestova harminc éve már
1874 32| és százezren, valamennyi elhalványul, összeomlik, megsemmisül
1875 7 | kukucskálóablakhoz tapasztotta elhanyagolt, szakállas, öreg arcát,
1876 39| játékaira.~A közös tornaórákon, elhanyagolva a métát és a nyújtót, összebújtunk
1877 42| a szûk és sötét szobában elhányt iratok, nagy rendetlenség
1878 41| fecsegj - tegezem vissza, s elharapom dühömet, inkább magamban
1879 1 | múltán saját szavait is elhasználja. Már nem érzi, mi van mögöttük.
1880 39| gyakran hûtlenné váltam szent elhatározásunkhoz itthon, Párizsban, a Bibliothèque
1881 8 | Mindezt könnyû volt így elhatároznom. Csakhogy reggel alighogy
1882 19| megint megröntgenezték, és elhatározták, hogy mûtétet végeznek rajta.~
1883 39| szembogarakkal. Mindenesetre elhatároztam, hogy elõször is ezt veszem
1884 42| kellett jelentkeznie, az elhelyezés végett. Valami mezõségen
1885 2 | anyja beteges, vézna, korán elhervadt munkásasszony. Két kis öccse
1886 1 | nem hívott meg bennünket. Elhidegült tõlünk. Igen, igen. Végleg
1887 8 | szegényesnek. Nem bírtam elhinni, hogy ebben a szûk, sötét
1888 35| hinni. Ha nem is egészen, de elhiszi. Késõbb aztán, ha hónapok
1889 11| oltalmazott. Az álszemérem elhiteti velem, hogy ez színpadias
1890 35| jobban tõle. Este titokban elhívatta hozzá a háziorvost.~A háziorvos
1891 1 | mutatta meg igazi szakértõnek. Elhívott egy belvárosi régiségkereskedõt.
1892 17| kegyelmes urat sürgõsen elhívták.~Így múlik el egy nap a
1893 29| vettem, s megvizsgáltam. Elhûltem. Üvegje olyan vastag volt,
1894 32| megpillantottam nevét az elhunytak hosszú névsorában. Emlékezetem
1895 35| Környezete nem hozta szóba az elhunytat. Õ sem erõszakoskodott.~
1896 23| mély lélegzetet vesz, és elhúzódik tõlem. Kétségtelen, hogy
1897 25| vastag és vékony gyökereit elindította az egész országba, északra
1898 39| kis asztrakán kucsmámat, elindultam egyedül Winterék felé.~Csikorgó,
1899 13| valahogy elintézi az ilyen elintézetlen ügyeket, s némi elégtételt,
1900 13| vagy a másvilágon valahogy elintézi az ilyen elintézetlen ügyeket,
1901 1 | holnapra, csak úgy átabotában elintézni. Sürgõsnek se sürgõs. Végre
1902 14| Péter. Õ az ügyet egykettõre elintézte. Az olaszok összevissza
1903 16| Minek? Mi már igazán mindent elintéztünk.”~Benn tovább folyik Lohengrin
1904 18| a garathurutunkról szóló elismerést sikerül lecsökkentenünk
1905 1 | közben kinyitott.~Martiny elismerõleg bólintott. Biztatta, hogy
1906 1 | minõsítették, noha ezek szintén elismerték, hogy utánzatnak is ügyes
1907 3 | lándzsával verte szét egy ilyen elítélt koponyáját.~Azért a szeme
1908 20| tartva. Szegény tökéletesen elitta az eszét. Azt hittem, hogy
1909 1 | abbahagyja. Az uram újra eljátszotta a Gavotte-ot elölrõl. Martinynak
1910 37| Feri már vetkõzött, és éljenzés közben küldette át a pincérrel
1911 1 | azt mondotta, hogy megint eljöhetnénk hozzájuk vacsorára vagy
1912 36| rég ismert álomalak, aki eljön egy álomtalálkára, Cassius.~-
1913 2 | valósulna meg a földön, és eljönne Isten országa. Igen, szívem.
1914 27| hol nyílik, hová lehet eljutni ezen az üvegajtón.~- Lehetetlen -
1915 14| valamit, hol a másikból. Elkalandozott az ég örvénylõ messzeségébe,
1916 42| semmit se tudott. A bérszolga elkalauzolta. Nem segítette vinni poggyászát,
1917 11| mindent. Elõbb-utóbb minden elkallódik.~1932~ ~
1918 1 | az üres helyre, egy kissé elkámpicsorodtunk. De alapjában véve nem volt
1919 38| ötödik emeletrõl, igyekszenek elkapni, de hiába, s csak hajráznak
1920 16| veréb a porban. Szétszórja, elkeni. X-né és Y-né találkozik.~-
1921 40| finnyás dög lett belõle, egy elkényeztetett, válogatós, kedélybeteg
1922 1 | került a kancsó, amelyrõl - elképzelheted - majdnem mindennap beszélgettünk -
1923 13| megyünk Lidikével - úgy, amint elképzeltem -, csak megyünk-megyünk
1924 39| láttuk. Már száz kötetet is elképzeltünk, egy palotát, mindenféle
1925 7 | furcsa volt.~Már sokszor elkergették, semmibe vették, irgalmas
1926 1 | halvány indiai teát. Bellától elkértem Altwien-findzsáit, ezüstjeit,
1927 23| se köszönök.~Félreértések elkerülése végett, jó volna tudatnom
1928 10| vetélytársa, aki miatt egész élete elkeseredett, öt évvel ezelõtt meghalt.
1929 32| feltámasztom.~Alighogy elkészülök ezzel, azon töprengek, hogy
1930 1 | Szerdán már kora délután elkészültem. Négykor mindketten felöltözködtünk.
1931 19| semmivel. Ha az ember ilyesmit elkezd, nemigen bírja abbahagyni.
1932 38| mint aki nem fejezhette be elkezdett, édesnek ígérkezõ csókját,
1933 10| csavarodott úr megkérte, hogy elkísérhesse. Elmondta, hogy tizenöt
1934 15| késõbb folytatja, utána megy, elkíséri mindenüvé. Egy magyar fürdõhely
1935 9 | kezdetleges jóság is.~Dadája, aki elkísérte, megbántotta valamivel.
1936 1 | föllélegeztünk. A tárgyalásra elkísértem a kastély aranyozott rácskapujáig.
1937 1 | lakásunkra minden pénzünket elköltöttük - nyakig úsztunk az adósságban,
1938 32| amikor szemlét tartottam elköltözött ismerõseim fölött, õrá is
1939 5 | sincs. Ebben az idõben már elköltöztünk onnan, és õ is egy bútorozott
1940 14| utána, miután Péter már elköszönt, és messze haladt. - Grazie
1941 39| menthetõ szabálytalanságokat elkövetik.~Hangsúlyozza, mindnyájunk
1942 6 | hogy angyal.~De amikor elkövetkezik az idõ, a findzsák, az órák,
1943 25| rajta, de aztán egyszerre elkomolyodott, s kijelentette: „Nem szabad
1944 22| szinte erõszakosan, nem fogom elkótyavetyélni. Veszek rajta valamit.”~
1945 42| levelezõlapot is, az egyiket elküldte édesapjának, a másikat Lakynénak.
1946 2 | kilencéves kislánya, Nellike. Hát elkunyoráltam Nellike kinõtt, viseltes
1947 11| Akármi csak kisebbítené, ellapítaná. Mit válaszoljak? Nézem
1948 13| mindig megújuló, sohasem ellaposodó regényt. Akkor rendszerint
1949 25| hozatta be, amikor nyaranként ellátogatott hozzánk. Levitték a pincébe,
1950 38| melyek oly üresek, hogy semmi ellenállást se fejtenek ki. Szóval így
1951 8 | pirultam, sápadtam. A doktornak ellenben igaza volt. Mire menyasszony
1952 24| hogy viselkedésének éle nem ellenem irányul. Mindenkivel hasonlóan
1953 18| fikarcnyit se hajlandó engedni. Ellenérveimre gúnyosan mosolyog.~Ez pedig
1954 15| mintha fontos érveket és ellenérveket vetne latba. De aztán megadóan
1955 1 | minden háború, a Szentlélek elleni, megbocsáthatatlan bûn,
1956 3 | torkaszakadtából kiabált, hadonászott, ellenkezett. Végül az õrségre vitték.~-
1957 3 | gymnosophistákra, akik mindnyájunk ellenségei. Láttad, milyen elszánt?
1958 37| méregesse, ha nem is éppen ellenséges, de fitymálló-vetélkedõ
1959 25| a gép lármáját némiképp ellensúlyozza, jókedvûen rikkantgatott
1960 3 | kegyetlen mindenkivel, aki ellenszegül neki: harctéren a kvádokkal,
1961 5 | mondták, hogy a szeretet ellenszolgáltatás. Ha szeretnek bennünket,
1962 5 | Ez a szeretet nem óhajt ellenszolgáltatást. Ez a szeretet elegendõ
1963 37| társaság, minthogy semmi ellentét se volt már közöttük, összeköltözködött,
1964 9 | a lelke - arcocskájával ellentétben - már teljesen készen van.
1965 32| összetévesztettem õket, az ellentétes, tehát hasonló nevüket,
1966 37| ittak, fokozta a világnézeti ellentétet. Állandóan szemmel tartották
1967 3 | vagyunk az élet förtelmes ellentmondásával, s kezünk csupa vér és csupa
1968 18| nem lehet alkudni. Semmi ellentmondást nem tûr. Hiába közlöm vele
1969 21| Folyton a szavába vágott, és ellentmondott neki.~Másnap a szálló küldönce
1970 33| lelkét. Micsoda? Nézzétek, ellökte a papírt, s újra üvölt,
1971 25| fuccs az egésznek, ötletét ellopják, s mások zsebelik be a tenger
1972 8 | a lánccal együtt, valaki ellopta a nyakamról. De ezzel se
1973 1 | hozzánk, bár Martinynak elmagyarázta, merre kell jönni abba az
1974 21| életemet adtam volna, hogy elmaradjon ez a találkozás.~Mit lehetett
1975 3 | az õ fizetsége. Bizonyára elmebeteg. Ezért oly megbízható. De
1976 3 | fölhasználták az ilyen elmebetegeket a maguk céljára, egy vélt
1977 30| tartóztatott:~- Maradj itt. Ha most elmégysz, Isten tudja, mikor látlak
1978 19| Bevallom, én ezt sem értem. Elmélet. Az uram azonban hozzátette: „
1979 9 | emberboldogítók egy társadalmat olyan elméletre, melybõl a tulajdonjogot,
1980 3 | a szemét, még mindig az elmélkedés révületében. - Ez a buta
1981 15| vallatás és gyóntatás, mely elmélkedésre, magábaszállásra serkenti,
1982 21| Barátságunk mindinkább elmélyül. Hallom, hogy a mérnök is
1983 18| ez, akik nemcsak tündöklõ elménket és tiszteletre méltó garathurutunkat
1984 20| Most õk voltak részegek.~Elmenõben a ház úrasszonyát megkértem,
1985 42| takarítás, hogy a vendégek már elmentek reggelizni és fürödni. Ilonka
1986 2 | megebédeltünk vagy hogy elmentünk, nem vagyunk itthon.~Mit
1987 35| hirtelen letette kanalát, elmerengett, majd így szólt Marikához:~-
1988 19| PLETYKA~Elmesélem neked, drágám, úgy, ahogy
1989 23| kenyérre, orvosságra, ruhára. Elmeséli, hogy ma délután elõször
1990 22| elbocsátották.~Barátaim, akiknek elmeséltem ezt a történetet, szemrehányással
1991 23| Szégyenkezem, hogy ennyit elméskedtem és kotnyeleskedtem. Én is
1992 34| visszaemlékeztem, hogy ezt az elmésséget már hallottam, negyven évvel
1993 1 | amit nem lehet elégszer elmondani, mert ezt egy élet során
1994 29| nem fal, csak eszik. De az elmondhatatlan és leírhatatlan, milyen
1995 6 | este, hogy lefekszik és elmondja az imáját, eszébe jut, hogy
1996 34| rég óhajtott találkozás. Elmondom nektek, barátaim, úgy, ahogy
1997 21| amerikaiak hazautaztak. Otthon elmondták mézszõke barátomnak, milyen
1998 1 | elbeszélni.~Utóbb, mikor elmondtam valakinek, észrevettem,
1999 34| betûire, melyeket hamar elmosódó krétával rajzolt a fekete
2000 30| Nem - feleltem, és én is elmosolyodtam.~- Pedig olyan az arcod,
|