11-atlep | atluc-bonyo | borcs-dezso | di-elmos | elne-falat | faloc-fogpi | fogta-hajto | hajtu-hossz | host-kabin | kabit-kilen | kilep-labda | labra-mandu | manko-mente | menth-nyolc | nyoma-penzg | penzh-rugta | ruhab-szemh | szeml-targy | tarho-tudna | tudno-vedek | vedel-zuzza
Fejezet
3504 6 | szkarabeusza és egy teknõsbéka hajtûje. Nem ezüsttálat akar õ.
3505 29| gyulladt arcát tenyerébe hajtva megint felesége felé sandított
3506 36| voltak szõkére festetni hajukat, germánul megtanulni és
3507 26| testükkel, a platinaszõke hajukkal, a bíborra festett, hegyesre
3508 37| falombokon is, s homlokukra, hajukra, orrukra tüzeltek. Viczay
3509 5 | azt sem tudják, hogy él-e, hal-e. Remélem, hogy él, s egyszer
3510 1 | melyen egy hosszú tehervonat halad át.” Mindössze egy tenyérnyi
3511 24| papírok lobogtak róla, a haladást, az élet pezsgõ szellemét
3512 41| újságok a szélben. Amint haladok a gyalogjárón, valamelyik
3513 36| azon, hogy evickélnek a halálba. Éheztettem a rómaiakat,
3514 32| annak, hogy egy újságban halálhírét olvastam. Akkor annak rendje
3515 28| arccal, szivar a szájában. Hálálkodott:~- Köszönöm, nagyon köszönöm.~-
3516 14| kitüntetéssel vizsgázott.~Mindnyájan hálálkodtak, de különösen a köpcös úr.
3517 31| latinból mindig gyönge volt. Halálos riadalmában mégis eszébe
3518 23| asztalához. Csak ne volnék ilyen halálosan kimerült. No, majd más alkalommal
3519 31| mivoltában jelent meg a halandók között. Majdnem agyonnyomták.~
3520 19| ura sápadt, kissé deres a halántékán, de még fiatal, csak harmincöt
3521 39| lökdösõdtek, húzogatták halántékhajunkat, gáncsot vetettek nekünk,
3522 40| ebektõl, koravénen, õsz halántékkal. Az lett a sorsa, mint szegény
3523 17| még mindig nem fogadhat, halaszthatatlan tárgyalása van. Ez körülbelül
3524 29| levest, a disznócsülköt, a halat vastag, sárga mártásban,
3525 1 | boldogsággal, kinccsel, akkor hálát adunk Neki. Ha pedig meglátogat
3526 19| ápolta. Áldozata már nem haldoklónak szólt, hanem annak, aki
3527 19| kezdte. Úgy ápolta, mint egy haldoklót, õrjöngõ önfeláldozással,
3528 35| A HALHATATLAN HITVES~Béla bácsi akkor
3529 35| átlátszóan hazug, vékonyka halhatatlansággal.~De aztán egyre ritkábban
3530 36| torkaszakadtából.~- Akkor halj meg a nevében - üvöltötte
3531 2 | szállítani, csak meg ne haljon szegény.~Néhányszor az is
3532 41| habzik a száján, de mindig halkabban és tétovábban, aztán, mint
3533 6 | függõk... kagylófüzérek... halkések és tortakések... násfák...
3534 26| Heinz oda se hederít. Se hall, se lát. Nem áll meg. Szalad
3535 37| úgy tettek, mintha nem is hallanák nótájukat, és nem is vennének
3536 1 | kérette a kastélyba. Volt mit hallanom. Szememre lobbantotta, hogy
3537 17| kigyulladnak. Éles csöngetések hallatszanak a rengeteg épületben, röpül
3538 15| Nem ütik a jogászt agyon-t hallgatják, akkor ezek a le nem írt
3539 1 | és sírva fakadtam. Nem hallgatlak tovább. Ne sértsd a hitemet.”
3540 30| vörösödtem. Kezemben reszketett a hallgató.~Hát hogy beszéltem én eddig?
3541 26| visszatisztelgett. Egy oszlop mögé bújva hallgatództam. Úgy elbeszélgettek, mint
3542 23| és kotnyeleskedtem. Én is hallgatok. Aztán ezt kérdezem tõle:~-
3543 8 | vele a másik szobában. Nem hallgatóztam. Anélkül is tudtam, hogy
3544 33| sipogott és dörgött. Jaj, hallgattassátok már el! Tépjétek el drótjait,
3545 25| tudtunk szóhoz jutni. Sokáig hallgattunk. Valaki kifogásolta, hogy
3546 23| valamirõl sokat tudunk, akkor hallgatunk. Csak a mûkedvelõk biztosak
3547 15| közelebb úsztak hozzájuk, hogy hallhassák õket.~- Meg van maga õrülve? -
3548 34| nem látható fény, az a nem hallható kísérõzene, mely állandóan
3549 1 | négyszemközt voltunk, senki se hallhatta. Egymás elõtt is szégyelltük.
3550 30| hegyeztem fülemet, hogy mindent halljak.~Ezt hallottam:~- Ide figyeljen.
3551 8 | húztam a paplant, hogy ne halljam, amint közelednek. Ekkor
3552 21| már csak azért is, hogy halljunk valamit barátunkról, de
3553 26| Heinz, Heinz, Heinz.~Hallod, Heinz? Állj meg már, Heinz.
3554 41| azonban valami tompa hörgést hallok.~Ez a kísérteties hang az
3555 37| legföljebb látásból és hallomásból. Mindez elegendõ volt, hogy
3556 1 | eléggé muris. De valóban nem hallottad még? Tudniillik én már többször
3557 21| jól, s bármily sok szépet hallottak felõlünk, nem hitték, hogy
3558 39| küldte, s másnap rémülten hallottuk, hogy meghalt fertõzõ vörhenyben.
3559 1 | Le-föl járkáltunk. Ha neszt hallottunk a folyosón, hirtelen egy
3560 6 | aztán sokszor hónapokig nem hallunk felõle. Csodálatos azonban,
3561 29| a gomba és cékla kisded halmai, még ott gõzölgött egy óriási
3562 12| jutni a könyvek fölpolcozott halmától. Mélyen meghajolt. Apja
3563 36| sietett a palotába, mint aki halni megy, kardtól, orgyiloktól,
3564 28| a hordárt.~Az fölrakta a hálóba bõröndjeit. Mutatós bõröndök
3565 37| drágán vásárolt ruhatára, egy halomban.~Az most, hogy Ferit így
3566 35| a gyanú.~A holttestet a hálószobába zárt ajtaja mögött ravatalozták
3567 32| elbúcsúzkodtam tõle. Nagy úr máris halott volt. Agysejtjeinkben barátaink,
3568 32| egészen. Csak úgy, mint a halottakat szokás. Nem láttam õt, nem
3569 33| ha minden élõt és minden halottat jelzett volna, akkor is
3570 32| roppant csoportba, ahol többi halottjaink pihennek. Selejtezünk, a
3571 6 | nézzek, elbeszélgessek vele a halottjairól, arról az áldott, felejthetetlen
3572 1 | áttetszõ, gyönyörû rózsás halszeletke, s õ csakugyan rá is tekintett,
3573 16| mosoly alatt az irigységtõl halványan szemlélik egymást, mint
3574 25| elhamarkodni.”~Nem, õ nem hamarkodta el. Évekig tartott, amíg
3575 1 | sokszor nincs élet, tartalom, hamisak.~Ha ismered, akkor mindenesetre
3576 16| vagyontalansági esküt tett. Hamisan esküdött?~- Nem az urával
3577 5 | volt. A nagymama izgatottan hámozta õt ki télikabátjából. Vadonatúj
3578 1 | megengedtem, hogy cigarettája hamujával bepiszkíthassa a fényesre
3579 1 | bepiszkíthassa a fényesre sikált réz hamutálcát, s a csutkáját otthagyja
3580 12| ajtónak nem volt se híre, se hamva.~Amikor már percekig tévedezett,
3581 11| valami furcsa és kezdetleges hangjátékban.~Fekete ruhája kopott, de
3582 37| megkondultak a harangok, és hangjuk hatalmas, érces hömpölygéssel
3583 14| emelték csengõ, pompás tenor hangjukat.~Utolsó pillanatban szabadítóként
3584 15| kedélyhullámzás, melyet a hangok és a hozzájuk fûzõdõ régi
3585 1 | A kezdõ melódia, a dupla hangokkal, diadalmasan bontakozott
3586 1 | kérette magát. Hozta a tokját, hangolt, álla alá szorította a hegedût.
3587 5 | voltam. Se a szemem, se a hangom. Még a fülcimpám sem. Hogy
3588 5 | szememért. Palkovitsné: engem a hangomért. Volt olyan is, aki az orrát
3589 11| Fánika - mondom, hogy hangommal tájékoztassam a térben és
3590 11| tüstént megismeri ezt a hangot, a volt tekintetes asszony
3591 34| lapjáról. Emlékezem hegedûjére, hangsípjára és andalító tenorjára, mellyel
3592 39| szabálytalanságokat elkövetik.~Hangsúlyozza, mindnyájunk helyeslése
3593 36| fölött. Õ beszélt hozzá, hangtalanul, a folyton höbögõ nyelvével.~
3594 42| vasúti jegyet is, meleg hangú, gépírt levél kíséretében,
3595 39| diákszoba mind a két ajtaját. A hangulat ünnepélyes volt.~Végre láttuk
3596 1 | érdeklõdött, föllépett-e már hangversenyen?~Bort töltögettem a kis
3597 13| csuklómat bizsergették a hangyák, hasra feküdtem a földön,
3598 12| feszesen kihúzta magát.~- Hányadikba jársz?~- Második gimnáziumba.~-
3599 4 | Valami szórakozottság vagy hanyagság. Nem vettem észre. Egyébként
3600 19| befektetett, s attól fél, hogy hanyagságával elveszt mindent. Fut a pénze
3601 1 | csutkáját otthagyja rajta, hanyagul.~Ötkor már úgy álltunk egymással
3602 20| egyensúlyát vesztette, és hanyatt-homlok gurult, bukfencezett le
3603 26| kövessek el? Cigánykereket hányjak? Annak se lenne foganatja.
3604 13| hangosan kalimpált.~Így hányódtam boldogság és zavar között,
3605 14| Péter. - Kedves és udvarias. Hányszor megköszönte. Ha Varesébe
3606 20| és így hamarosan gyomrába hányta az egész kotyvalékot. A
3607 41| becsületsértésért? Egy darabig a harag és szánalom között tántorgok.~
3608 12| zsebeit is, s közben, hogy haragját hûtse, pirongatta fiát.~-
3609 1 | felejtem el. Nem értem, miért haragszanak rá annyian? Nincs igazuk.
3610 32| haragszom-e rá. Dehogyis haragszom. Titokban inkább bocsánatot
3611 32| homlokráncolásomat, s azt kérdezi, haragszom-e rá. Dehogyis haragszom.
3612 36| intette le Caligula. - Ne haragudj. Légy résen - s elbocsátotta.~
3613 37| Délben, amikor megkondultak a harangok, és hangjuk hatalmas, érces
3614 12| púposodó könyvhalomra, s harangozott lábaival.~Figyelte a fõnököt.~
3615 39| se határa. Nyolc órára harangoztak a Szent Teréz-templomban,
3616 13| bandukolt haza, s reszketett a harapós parasztkuvaszoktól, melyektõl
3617 31| hadvezért csak az a diadalmas harci biga érdekelte, ez az ördöngösen
3618 5 | kölcsönt. Úgy látszik, ezt a harcnemet tartották legmegfelelõbbnek,
3619 31| hajnal elsõ derengésénél harcosokat pillantott meg egy mezõn,
3620 5 | csönd állott be, mint a harctereken. Az anya pihent. Ali, aki
3621 3 | mindenkivel, aki ellenszegül neki: harctéren a kvádokkal, itt az országban
3622 15| félcipõ volt rajta, pezsgõszín harisnya, nyersselyem ruha. Frissen
3623 1 | valami tündöklõ bálon lyukas harisnyában ténferegnék, és zsebkendõvel
3624 12| se mosdottál. A cipõd, a harisnyád. Mint egy csavargó. Nem
3625 39| meggyújtottuk a gázt. A láng fehér harisnyájában föllobbant, s zöld ködöt
3626 37| csapott rá Szél László -, de a harisnyákkal együtt.~Feri levetette jobb
3627 2 | két mellénykét, négy pár harisnyát, három zsebkendõt, négy
3628 23| átköszön hozzám a szemben levõ harmadik-negyedik asztaltól, nyájasan, kedves
3629 9 | ne vegyék tõle azalatt, harmadikat ölébe tette, s állandóan
3630 8 | állapítom meg, mintha egy harmadikról volna szó. Pedig én követtem
3631 35| percrõl percre súlyosodott. Harmadnap elvesztette eszméletét.
3632 12| Iramodott a különbözõ lépcsõkön, hármasával hágva a fokokat. Fölért
3633 15| leányok olyanok voltak, mint a harmatos rózsák. Úszósapkát vittek,
3634 37| Összesen húsz koronáért.~- Csak harmincért - vetette oda Feri, s ekkor
3635 38| után. Fut a vasárnapi szám harminckét oldala után. Fut a pénze
3636 28| majd a következõ állomáson, harminckilenc perc múlva. De ott se volt
3637 14| s középütt egy köpcös, harmincöt-negyvenéves úr, szintén fekete hajú.~
3638 42| már nem is fiatal, túl a harmincon.~Tizenötödikén az asszonya
3639 25| aratás után, s minden évben három-négy hetet töltött nálunk vendégségben.
3640 1 | és azok, akiknek az ára háromezer pengõ vagy több, a legelõkelõbb
3641 39| a Bibliothèque Nationale hárommillió könyve közt, és Londonban
3642 6 | Törvényszéki bíró volt. Háromszobás lakás maradt rá. Ebbõl most
3643 29| szegény - az õ csöpp adagját - háromszoros nagyításban lássa.~1933~ ~
3644 1 | legalább a dupláját éri, a háromszorosát - nem az ötszörösét. Különben
3645 14| is hallott. Valami vad és harsány zenebonát. Többen egyszerre
3646 38| és örvénylik, csattog és harsog a széthajtogatott tizenhat
3647 27| jósolnak, prédikálnak, harsognak, dörögnek, mint a tenger.
3648 1 | porcelánból volt, habfehér, hártyavékony, csodálatosan égetett nemes
3649 30| szégyenpírt, s az álarc két hasadékán annál jobban kimeresztettem
3650 25| addig ágaskodott, kuporgott, hasalt a földön, addig méricskélt
3651 15| még senki se mondta. Nekem hasam van?~- Bizony van ott -
3652 2 | Ha fázik, akkor macskája hasán melengeti nyolcvanéves meggémberedett
3653 29| gyomrát, ahogy õ imádta a hasát, már nem szeretet volt.
3654 34| hogy az utcán estefelé „hasfölmetszõk” járnak, emlékezem, hogy
3655 1 | átlátszó kristálycsermelyhez hasonlítanak, mely a hegyi ösvény kavicsain
3656 14| kék és kék, semmihez se hasonlítható.~Ezzel a három színnel játszadozott:
3657 25| Gondoljunk az elsõ mozdonyra, hasonlítsuk õket össze a mai mozdonyokkal.
3658 32| Agysejtjeinkben barátaink, ismerõseink hasonmásai mozognak. Afféle bábok õk,
3659 24| eddig föl nem derített hasonszenvi gyógyelv alapján a legsikeresebben
3660 13| bizsergették a hangyák, hasra feküdtem a földön, szemem
3661 26| hemperegnek eléje a földre, a nagy hasukkal, és bohóckodnak. Leányok,
3662 28| érdemes. Inkább árt, mint használ.~Hétkor már sötétedett.
3663 42| olvasótermének, teniszpályájának használata is... Különös örömünkre
3664 24| tizenkét darab eltompult, használhatatlanná vált borotvapengémet, s
3665 24| bélyeg.~- Sajnos, én nem használhatom.~- Vegye meg - kérlelt minden
3666 22| melegvíz-fûtésünk van. Fájós ujjakra is használják. De mikor sebzem meg én
3667 3 | kénytelen volt lándzsáját használni.~- Megsebesítette?~- Meg.~-
3668 39| soha más könyvtárat nem használunk, mint a „Petõfi-könyvtárat”.~
3669 6 | képtelenség, hogy Juliskából hasznot húzzunk. Egy ajándékot sürgõsen
3670 39| évenként mutatkozó tiszta haszonból pedig ingyen tankönyveket
3671 32| képzelet még gyorsabb, még hatalmasabb. Nincs az az óriás, az a
3672 33| kornyikál, rikoltoz, sokkal hatalmasabban, mint elõbb.~Na végre. Most
3673 29| homályos gyermekizgalom hatalmasodik el rajta, hogy hátha csak
3674 25| teljes pompájában, csak ekkor hatalmasodott el rajta, hogy talán némi
3675 1 | hanem a pénznek, a földi hatalomnak, hogy én csak az édes Jézust
3676 25| kezembe nyomta a fogantyút, a hátam mögé állt, s amíg erõlködtem
3677 39| és nincs se partja, se határa. Nyolc órára harangoztak
3678 20| lépcsõfokon a kapu elé. Ott a hátára zuhant, és kinyúlt, eszméletlenül,
3679 31| perc múlva túl volt a város határán.~3~Rohant-rohant, mindig
3680 24| észre. Mindig a hetedik határba kellett gyalogolnom egy
3681 9 | vázlata. Körvonalai még határozatlanok, de maga a rajz gyönyörû.
3682 42| gondolkozzék.~Ilona nem tudott határozni. Folyton gondolkozott. Ment
3683 5 | küzdõ fél egyszerre mást határozott, s más terepen kezdte a
3684 26| és a fejembe nyomtam.~A hatás csodálatos volt.~Azonnal
3685 25| kacagva körülnézett: leste a hatást.~Dermedten meredtünk rá.
3686 36| bolyongott tovább görnyedt-púpos hátával, ide-oda, mint egy lidérces
3687 25| évõdtek vele, s kedélyesen hátba veregették õt, majd hozzátették:~- „
3688 32| sztrichnines fecskendõ sem ily hatékony, mely abban a másodpercben
3689 27| levelezõlapot írt, kirándulók, hátizsákkal.~Megszólították az öreg
3690 10| mindig mozgó és cselekvõ hatóerõt egy mondatával megsemmisítse.
3691 21| válasz: vasárnap délután hatra ígérkeztek.~Én a külföldiekkel
3692 7 | fizesse meg.~7~Már hajlongott, hátrafelé, hogy kijusson, de visszahívta.~-
3693 4 | hogy ezt be is vallják.~Hátrafordultam.~Hát a szerencsétlen még
3694 3 | vigyáz a holttestre.~Aurelius hátralépett. Avidusra gondolt, a kis
3695 40| csalogatni. A kutya riadtan hátrált, herregett rá, mutogatva
3696 14| szálljon. Szeretett volna hátratekinteni. De nem tette. Csak fütyült.
3697 1 | járt-kelt az ebédlõben, hátratett kézzel, komoran. Én a díványon
3698 18| beengedni bennünket egy ajtón, hátraugrunk, s õket bocsátjuk elõre,
3699 27| fölismerték.~Bementek a hátsó kapun. Ide-oda tévedezve
3700 1 | Martiny nekünk mindössze hatszáz pengõ készpénzt adott. Pardon,
3701 1 | készpénzt adott. Pardon, hatszázöt pengõt. Tudniillik a cselédemnek
3702 40| fejleményeiben. Ellinor szerényen a háttérben maradt. Nem õróla beszéltek,
3703 2 | értesített, hogy Sárika a hátunk mögött kinevet bennünket,
3704 11| asszony is - úgy ötven és hatvan között -, fekete kendõben.
3705 13| kiismerhetetlen. Akárcsak egy hatvan-hetven éves aggastyán szerelme,
3706 18| ibolyaillatot, mely a milliomodik hatványára emelve bejárja szobátokat,
3707 26| az erdõbõl. Egy vezetõtõl havasi gyopárt vásárolok, s azt
3708 11| magával a jó szagú hideget, a havat, a friss éjszakát, a kendõjén -
3709 42| SZERENCSÉJE~Lakyék a Mosoly címû havi folyóiratot járatták.~Ilona,
3710 39| remekmûve volt. A tagdíjat havonként tíz krajcárban állapította
3711 5 | tönkrement. Miklós bátyám háza is elúszott, már rég egy
3712 5 | kétemeletes bérházban, a saját házában. Az õ fia az az Ali, akirõl
3713 35| félszázada egy kertes, földszinti házacskában laktak a város végén, három
3714 30| hogy hívja föl, mihelyt hazaérkezik.~- Igen - dörmögött a hang,
3715 22| Fölszálltam a kocsira, hogy hazahajtassak.~Benn a kocsiban így tûnõdtem:~„
3716 5 | csütörtök délután ötkor hazahozták Alit, s az inas fölkísérte,
3717 24| szellemét hirdetve. „Az összes hazai s külföldi lapok és folyóiratok.” „
3718 12| szaladt-szaladt, a kulccsal a kezében, hazáig.~1932~ ~
3719 37| égboltozaton, a „szagos misé”-rõl hazaigyekvõ úri közönség ámulva látta,
3720 30| együtt vacsorázunk. Mihelyt hazajön tehát, jelenti neki, hogy -
3721 2 | hétéves leányka okozott neki. Hazajött, elvitte tõlünk Sárikát.
3722 18| hosszat veri ott a csapó esõ. Hazajövet botlunk beléje, és elszörnyûködünk
3723 11| Az utolsó évben, nyáron, hazakéredzkedett aratásra. Õsszel nem jött
3724 42| fürdõköpenyt, kikérte bérét, hazaküldte özvegy édesapjának, egy
3725 33| rejtélyes lényt fogadtam házamba, nem értem, hogy mi lelhette
3726 10| fölkel, lefekszik, jár-kel, hazamegy ebédelni, s így Juliska
3727 37| tudták befejezni, nem akartak hazamenni.~Ha valaki fölágaskodott
3728 21| szinte szervi hiba. Messze a hazámtól én is úgy érzem magam, mint
3729 5 | minden szerelem is, s minden házasság - egy vagy más szempontból -
3730 19| a szanatóriumban. Aztán hazaszállították a beteget. Én, édesem, ekkor
3731 26| Gyíkokat fogok neki, s házatlan búzakék csigákat. Óriási
3732 42| meghûvösödött. Szeretett volna hazautazni, rögtön, de nem mert, attól
3733 21| vendégszeretõ.~Az amerikaiak hazautaztak. Otthon elmondták mézszõke
3734 3 | apjára meg az anyjára, akik hazavárják. Arcszíne megváltozott.
3735 5 | a boldogtalan vándorokat hazavezérli.~Jézusmária, fél kilenc.
3736 39| abba a tornyos, egyemeletes házba, ahol háziorvosunk lakott,
3737 34| távlat tárult elém, amikor a házépítést magyarázva hangsúlyozta,
3738 17| telefonüteg áll, városi és házi telefonok, fehér, sárga,
3739 42| Miután beadta a reggelit, s a háziak elszéledtek, ki a hivatalba,
3740 21| vagyok, s feleségem ily házias és vendégszeretõ.~Az amerikaiak
3741 1 | félig, az uram négyet, én - háziasszonyi izgalmamban - egyet sem.
3742 12| visszadobta. Érzett, hogy itt õ a házigazda, az úr.~Pista, aki a fõnök
3743 15| szabadságán, emlékezetébe idézte háziorvosa intelmét, aki a nyár elején
3744 35| titokban elhívatta hozzá a háziorvost.~A háziorvos hosszan, szótlanul
3745 1 | keresgélik ajtónkat. Leszaladt a házmesterhez, megkérte, hogy ügyeljen,
3746 42| munkásnõt tüntetett ki, egy háztartási alkalmazottat, aki kérges
3747 29| másik osztály viszont azt hazudja magának, amit a szabója
3748 1 | még ne sajnálj bennünket. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy
3749 3 | szomorúságtól és undortól.~„Mit hazudok majd a szüleinek? - gondolta. -
3750 26| gyopárt vásárolok, s azt hazudom, hogy éjszaka a ködben,
3751 35| Hogy mit tegyünk? Hát majd hazudozunk neki, ezt, azt, ami eszünkbe
3752 2 | engedte föl hozzánk. Azt hazudta, hogy már megebédeltünk
3753 1 | hajráztak hozzá, és eszmét hazudtak belé, hogy a tudásnak, a
3754 13| megvacsoráztam, s fáradtságot hazudva, elõbb bújtam ágyba, mint
3755 21| találkozik a nyelvtanárnõvel.~A hazugság annyi, mint egy porszem.
3756 21| hittem, ezzel az ártatlan hazugsággal mindennek elvetem majd a
3757 21| betegséggel elõállni. Ez pimasz hazugságnak látszott volna. Megtelefonoztattam,
3758 3 | bizsergette mellét, hogy hazugságon kapja ezt az önsanyargató,
3759 2 | szemben lakik. Nyáron a „házunk” elõtt játszadozott. Én
3760 2 | Az az öreg szakácsnõ, aki házunkban szolgál az elsõ emeleten,
3761 34| Budapesten, külföldön éltem. Hébe-hóba írtam neki egy képeslapot,
3762 22| csapkodta a kezét.~A leány hebegett valamit, aztán sírógörcsöt
3763 25| megölelt mindnyájunkat, holmi hebehurgya szeretettel. Az emberek
3764 6 | kinek fogja adni. Mert nem hebehurgyán és szeszélyesen ad. Elõbb
3765 26| ide, Heinz. Heinz oda se hederít. Se hall, se lát. Nem áll
3766 1 | udvariasságból - megkérte az uramat, hegedüljön valamit. Õ egy pillanatig
3767 1 | tovább. Az uram a Gavotte-ot hegedülte. Martiny szigorúan fölvonta
3768 34| emlékezetem hû lapjáról. Emlékezem hegedûjére, hangsípjára és andalító
3769 1 | valamivel késõbb szaladt oda. Hegedûjét a díványra dobta, csak a
3770 1 | zeneakadémiára is járt. Hegedûmûvésznek készült. Majdnem mindig
3771 1 | hangolt, álla alá szorította a hegedût. Szemét lehunyta.~Én a díványon
3772 27| megkeressék.~Csakugyan fönn a hegy tetején volt az az épület:
3773 29| rugalmassággal, mozog az orra hegye, mozog a füle. Úgy rémlik,
3774 31| kilométert jelzett. Átrobogott a hegyeken, leszállt a síkságra, pár
3775 11| rajzoltunk óriási fejjel, hegyes pocakkal, gyufaszál-lábakkal,
3776 14| nem tette. Csak fütyült. Hegyesen és élesen. Belefütyült a
3777 26| hajukkal, a bíborra festett, hegyesre nyírt körmükkel, a nõi szépség
3778 30| álarc mögött annál jobban hegyeztem fülemet, hogy mindent halljak.~
3779 27| Lassan ballagtak föl a hegyre, a lila csillagfürtök között,
3780 37| csupa szerelmes, epekedõ hejehuja nótát, az öregek magukhoz
3781 12| nézte, a kis, nyomorék, hektikás íróasztalt. Nagyobbnak képzelte.
3782 25| bátyám félszemmel nézte, és hellyel-közzel egy-két szakszerû utasítást
3783 29| áhított környezet, az a hely, ahol majd enni kap, fölajzza,
3784 20| Különben intézkedéseimet helybenhagyta. Meg is dicsért értük.~A
3785 38| motor nélkül, merõlegesen, helybõl fölszáll egy emelet magasságába,
3786 2 | okos volt, minden mozdulata helyénvaló. Szóval úgy viselkedett,
3787 18| kissé fölemelni, a maga helyére tenni. Tiltakoztok, hogy
3788 42| folyt minden talpalatnyi helyért. Sokan a folyosókon álltak.
3789 1 | azonnal szólj. Mert hosszú. Helyes? Na jó. Megpróbálom.~Szóval
3790 2 | bennünket, azt híreszteli, hogy helyesebben tennénk, ha kifizetnõk adósságunkat
3791 2 | mindenfélét beszélnek felõle. Egy helyesírási hibáktól hemzsegõ, szálkás
3792 39| Hangsúlyozza, mindnyájunk helyeslése mellett, hogy a könyvtár
3793 1 | közéleti tekintélyek erkölcsi helyeslésével, akik hajráztak hozzá, és
3794 42| egykor elolvasta levelét. Helyeslõleg bólintott.~- Igen, a Mosoly -
3795 34| megérteni, hogy az õ alakját helyettesítettem a papirosábrándokba, s ezáltal
3796 21| Angliában, s arra kértem, hogy helyettesítsen. Eleinte nem akart kötélnek
3797 25| úgyszólván maga a gép végzi el helyettünk. - Az elgondolás mindenesetre
3798 34| oktalan riadalmamat, hogy helyezett agyagföldet az ujjamra,
3799 25| melyet az ebédlõasztal mellé helyeztek egy kis asztalkára. Mi csak
3800 24| belsejében rakosgatott sokáig.~A helyi újság egy régi számát nyújtotta,
3801 42| asztalt valami függönyös helyiség mellett. Ilona tanulmányozta
3802 36| Longinust végeztette ki, ázsiai helytartóját.~„Õrült ez? - tûnõdött Cassius. -
3803 3 | vele, értesd meg, hogy ez helytelen volt, és máskor elõ ne forduljon.
3804 19| Az angyaloknak az égben a helyük, nem a földön. Figyelmeztetlek
3805 20| Minthogy még mindig félt a helyváltozástól, nem nyúlt utána. Szájába
3806 4 | közérzetem, egészségem, anyagi helyzetem pompás, vágyaim mind teljesednek,
3807 37| nem felelt. Szomorú anyagi helyzetén gondolkozott. Egyszerre
3808 21| szép”, a világ általános helyzetére: „borzasztó”. Mutassák a
3809 2 | végképp tûrhetetlenné teszi helyzetét.~Amikor nem eszik nálunk,
3810 1 | az „általános gazdasági helyzetrõl” is. Martiny elbeszélt egy
3811 26| Petrezselymet árulnak.~Mázsás urak hemperegnek eléje a földre, a nagy hasukkal,
3812 2 | Egy helyesírási hibáktól hemzsegõ, szálkás betûkkel írt névtelen
3813 23| Tévedtem. Szépirodalom. Esmond Henrik. Ez meglep, és fokozza iránta
3814 36| meztelenre vetkõztem, úgy henteregtem rajta, hogy a bõrön át a
3815 26| üdülünk”, semmit se csinálunk, henyélünk. A gyermekek - a gazdagok
3816 2 | libegett el, mint holmi csöpp hercegnõ.~Hogy jót tettünk-e vagy
3817 26| sem vagyok a társadalom heréje.~Múltkor este épp ezen tûnõdtem
3818 40| A kutya riadtan hátrált, herregett rá, mutogatva apró fogait.
3819 14| tõle egy csoport állott. Hét-nyolc fekete hajú fiatalember,
3820 2 | megtudtam, hogy anyját már egy hete kórházba szállították, apja
3821 35| változhatatlanba.~Karácsony hetében azonban, amikor Marika ebédjét
3822 25| augusztusban. Elõzõleg hetekig tárgyalt a mesteremberekkel.
3823 1 | értesültünk, hogy Martiny már hetekkel ezelõtt a francia Riviérára
3824 2 | tõlünk Sárikát. Azóta csak hetente egyszer ebédel nálunk, csütörtökön.
3825 2 | veled életrajzát. Sárika hétesztendõs, második elemibe jár, az
3826 25| minden évben három-négy hetet töltött nálunk vendégségben.
3827 27| nek nevez. Ezek többnyire hetet-havat összehordanak, jósolnak,
3828 2 | a sérülésbe, melyet ez a hétéves leányka okozott neki. Hazajött,
3829 1 | amikor én ezt megtudtam, hétfõn este, egy csöppet megdöbbentem.
3830 19| Ez a legjobb.~A beteg egy hétig lebegett élet és halál között.
3831 1 | Egyszer ebédre. Csöndes, hétköznapi ebéd volt a mogyorószín-tapétás
3832 1 | fejetlenül. Amilyen szeles, hetrefüles ember, a jogtanácsosa nélkül,
3833 35| valaha, a szélhûdés elõtt, hetvenhét éves korában. Már nyolcvan
3834 37| beszél családiasabban és hetykébben a cigánnyal, hogy ki bírja
3835 15| torkán.~Füstbokrétásan, hetykén rikkantgatva robogott be
3836 20| elõszobába. Azóta itt állt, a heveny szeszmérgezés izgalmi állapotában,
3837 14| Aztán õ is a napóra elé heveredett. Tíz méterre tõle, hogy
3838 24| körül. Egész nap meztelenül heverészek a parton, s a köldököm szemlélem.
3839 7 | rekkenõ délutánon, vagy kissé heverészni a díványon. Íróasztalán
3840 9 | Fölemeltem az asztalon heverõ kést, s azt indítványoztam
3841 15| lócán egy kék fürdõruha hevert.~- Nem adná ide azt nekem? -
3842 14| az úszástól. Fiatal szíve hevesen s egyre csöndesebben dobogott.
3843 13| tisztán, mint a kétezer fokra hevített porcelánégetõ-kemence, s
3844 14| gondolta Péter. Vergilius hexametereit idézve az Aeneis-bõl, az „
3845 18| számunkra az eltávozása, a hiánya vagy a halála. El-eljön
3846 34| tudásukat kicsinynek, ízlésüket hiányosnak találtam. Lehet, hogy ezért
3847 11| ezzel az egyetlen betûvel hiánytalanul fejezi ki, hogy mit érez
3848 4 | kettõt, hármat, mint aki régi hibáját próbálja takargatni, de
3849 37| másik asztalhoz, a saját hibájukon kívül még mindig nem voltak
3850 25| iparosaink miatt, de ezeket a hibákat idõvel lassanként mind el
3851 2 | felõle. Egy helyesírási hibáktól hemzsegõ, szálkás betûkkel
3852 4 | furcsán.~- Igazán hát. Sok hibám van - hadartam -, de bicegni
3853 14| servirivi - válaszolt Péter hibátlanul. Amíg leemelte kalapját,
3854 22| azt a jelenetet, amint a híd karfájáról a Dunába veti
3855 13| folyosóra szédültem, hogy ott a hidegben hûtsem lázamat, tisztázzam
3856 3 | kinyitotta szemét. Keményen, hidegen folytatta:~- Ha elvenném
3857 11| behozta magával a jó szagú hideget, a havat, a friss éjszakát,
3858 6 | Argentínából Viktor édesapja, a hídépítõ mérnök... gyûrûk... függõk...
3859 12| döngõ átjárón, a sóhajok hídján, ajtókat nyitogatva és csukogatva,
3860 5 | szeretnek, mint az árverések hiénái, akik mindenáron meg akarnak
3861 38| az újság, bukik, zuhan, hígabb légrétegbe kerülhetett,
3862 37| malomba, olyan lassúbb, higgadtabb dalokat, melyekben nem a
3863 34| mindegyik után ezt mondta:~- Hihe- és lehetetlen.~Ez szíven
3864 29| Eleinte azt hittem, hogy más híján a feleségét akarja megenni.
3865 29| azért tekintélyes potroh himbálódzik.~Hogy kövérnek tartja-e
3866 2 | Ismétlem, mi nem varrtunk hímet úgynevezett „nemes tettünk”-
3867 23| a föld színérõl, akár a himlõ, a lepra, a dögvész. Végül
3868 6 | lombfûrészelt fényképtartó... hímzett török papucs... festett
3869 35| valamivel rosszabbul. El fogja hinni. Ha nem is egészen, de elhiszi.
3870 5 | nemzetközi hadsereg, öt hintaló, vonat, villamos, gépkocsi
3871 13| karját, magam emeltem rá a hintánk szûk deszkájára, én melléje
3872 38| Elõbb lapozgatja egy kissé, hintázza, majd megragadja s lefelé
3873 20| egy kis szódabikarbónát hintettem. Vedelte. Jólesett neki.
3874 5 | Alit, aztán lekísérte a hintóig, s fejét elfordítva, köszönés
3875 5 | ház elé hajtatott remek hintójában, és ott izgatottan várt,
3876 31| porában, egyre több ló. Hintók tünedeztek föl, szekerek,
3877 18| hanem önmagukról is nyíltan hirdetik, hogy ronda disznók.~Az
3878 1 | nálunk hagyott levelezõlap hirdette, melyen telefonszáma is
3879 24| az élet pezsgõ szellemét hirdetve. „Az összes hazai s külföldi
3880 19| Késõbb minden héten jó hírek érkeztek. Már két lépést
3881 2 | mögött kinevet bennünket, azt híreszteli, hogy helyesebben tennénk,
3882 42| szúette bútorai országszerte hírhedtek voltak. Ilona minderrõl
3883 31| fölismerni benne, a szárnyas hírnököt, aki testi mivoltában jelent
3884 38| látványt: a repülõ újságot, a hírt, mely a szó szoros értelmében
3885 32| ágyából lép ki, s nekem hirtelenében vissza kell iktatnom az
3886 33| oka erre, és arra, hogy hirtelenül zengeni kezdett. Szeszély
3887 1 | minden kötél szakad, és azt hisszük, hogy menthetetlenül végünk,
3888 5 | hoztak a házhoz, hosszú históriákat mesélt „ennek a minden emberi
3889 2 | történet. Miért nevetsz? Több históriám van, mint egy írónak. De
3890 1 | amiért ezt a hosszú lélegzetû históriát elbeszélem.~Egyszerre fülsiketítõ
3891 17| színe elé kerül. Maga se hisz szemének. Mégsem álom ez,
3892 35| színlelésével örömet okozzon hiszékeny szüleinek. Környezete nem
3893 5 | olyan bizonyos, mint õk hiszik, mert ez a valami, ha igazi
3894 1 | nem volt-e csupa remény és hit minden áldott napunk? Nem
3895 1 | hogy ennyire megrendült a hite. Átöleltem, szorongattam
3896 15| kartonlapra nyomtatva dobta kezébe hiteles testsúlyát: 97 és fél kiló.
3897 1 | hallgatlak tovább. Ne sértsd a hitemet.” Tudod, nekem egyetlen
3898 34| ösztönzött és serkentett, hitet adott az emberi nagysághoz,
3899 1 | szerencsés alkalom. De már hitetlenül beszéltem. Voltaképp önmagamat
3900 1 | minden áldott napunk? Nem hittünk-e, nem reménykedtünk-e benne?
3901 1 | pénz, dünnyögte, nincs más hitünk, nincs más mértékünk.” Ezt
3902 3 | megvetni. Ez álszentség, hitvány keleti álszentség. Tiszták
3903 9 | gombot, melynél nem volt se hitványabb, se kisebb, egy rozsdás,
3904 10| Ez gyilkosság lett volna. Hitvesgyilkosság. Aztán céltalan is lett
3905 21| A nyelvtanárnõ a megértõ hitvest alakította. Folyton a szavába
3906 24| Legtöbbször nem is felelt hiú kérdésemre. Csak legyintett.
3907 1 | hiúságomnak, hiszen mindnyájan hiúak vagyunk -, hogy nem így
3908 1 | hízelgett büszkeségemnek - vagy hiúságomnak, hiszen mindnyájan hiúak
3909 41| sebzett becsületemre és hiúságomra. - Az, ami az utcára van
3910 2 | bûn, mint a gazdagsággal hivalkodni. De milyen szegények élnek
3911 1 | odatelefonozzuk a kereskedõt, aki hívásra is házhoz megy, amint a
3912 42| háziak elszéledtek, ki a hivatalba, ki a partfürdõbe, elõvette
3913 12| Anyja is: „szegény apád a hivatalban, a hivatalból, a hivatalért”.
3914 12| szegény apád a hivatalban, a hivatalból, a hivatalért”. A Hivatal
3915 12| hivatalban, a hivatalból, a hivatalért”. A Hivatal úgy vette körül,
3916 30| Az embereket kirúgják a hivatalfõnökeik, fölszarvazzák a szeretõik,
3917 20| részeg kutyát.~Teára voltam hivatalos. Fél tizenkettõkor érkeztem.
3918 1 | Utoljára is vacsorára voltunk hivatalosak, de ezen vagy kétszázan
3919 12| törülgette.~Még nem járt itt. A hivatalról sokat hallott. Apja mindig
3920 13| töprengek, hogy kellene valami hivatalt, valami intézményt létesíteni,
3921 24| újságosbódénak korlátlan ura, s hivatása szerint valószínûleg ki
3922 26| volna irodalmi munkásságomra hivatkoznom, s megmagyaráznom, hogy
3923 21| világon. Mézszõke barátomra hivatkozva kérdezte, mikor tehetné
3924 36| lázadók vezére sápadtan állt hívei körében. Minden szem rámeredt.
3925 30| méltóztatott kérni õt, hogy hívja föl, mihelyt hazaérkezik.~-
3926 30| és megkéri, hogy tüstént hívjon föl. Mit fog neki jelenteni?~-
3927 12| ért, megszólította:~- Hogy hívnak?~- Takács Istvánnak - felelte
3928 11| ahová három süppedt, a hivõk lépteitõl, csókjaitól kivölgyelt
3929 41| nekem: „te tolvaj, azonnal hívom a rendõrt, és becsukatlak”,
3930 30| keres, tagadjon le. Mûtétre hívtak, és csak éjfél után jövök
3931 21| makk, s a hét végén meg is hívtam õket teára.~Akkor azonban
3932 1 | csínján kibújnak alóla. Most hízelgett büszkeségemnek - vagy hiúságomnak,
3933 13| hasonlított egy jól fizetett, már hízni kezdõ hõsszerelmeshez meg
3934 2 | elõbbiek hullattak el a hóba. Ismerek itt a közelben
3935 40| többé. Karácsony után a hóban találták meg hulláját, sebektõl
3936 2 | fogpéppel mosta a kutyája fogát. Hóbortosnak tartották. De mit tehetett
3937 1 | szolgál. Én akasztottam föl. Hódgallérja van, s a bunda belseje puha,
3938 34| viselt, hogy bámulat és hódolat ébredt bennem. Magas volt,
3939 36| hangtalanul, a folyton höbögõ nyelvével.~Közben megvirradt.~
3940 14| kérve, hogy ezzel a bájos hölggyel szeretne valamit közölni,
3941 1 | gyaloghintóban egy-egy hölgyike, aki elnyomorított, pirinyó
3942 40| üdülõházon. Darlingnak lappangó hõemelkedései voltak. Egy állatorvos járt
3943 37| hangjuk hatalmas, érces hömpölygéssel végigáramlott a tündöklõ
3944 41| indulok is. De ekkor a tompa hörgés egyszerre állati üvöltéssé
3945 41| Akkor azonban valami tompa hörgést hallok.~Ez a kísérteties
3946 33| rátiportak, nyivákol. Már hörög is. Nemsokára kiadja majd
3947 1 | társalgóban, ahol feketénket hörpintgettük, az inas - fényes nappal -
3948 8 | színpadot vártam volna. A sötét, hófelleges téli délutánon az üzletben
3949 35| mellének szögezte a kérdést:~- Hogy-mint van a feleségem, édes doktor
3950 12| Nem valami fényes.~- Hogyhogy?~- Van egy elégséges is.~-
3951 31| Azonnal letérdepeltették, s a hóhér a bárdjával egy hatalmas
3952 37| nadrágért is adok annyit.~- Hohó! - tiltakozott Feri. - Az
3953 13| megragadtam a szájammal.~Télen, hóhullásos estéken másképp ábrándoztam.
3954 15| vacsora után sétálgatni a holdas erdõcskében. Igazán elégedett
3955 32| éjfélkor, a kísértetek óráján, holdfényben jelennék meg, mint csontváz,
3956 1 | szívességet is. Martiny ekkor a holland tõzsdén is játszott, meglehetõsen
3957 2 | Nellike kinõtt, viseltes holmijait. Sok mindent kaptam: egy
3958 16| ajtón ront be.~Õ is lerakja holmiját, csak aztán hallja, hogy
3959 39| undok tisztátalan és ragadós holmikat kevernek, s ijedelmes részletességgel
3960 28| Méltóztassék talán vigyázni a holmimra. Hogy lába ne keljen. Csak
3961 1 | szabad - nem is illik - máról holnapra, csak úgy átabotában elintézni.
3962 17| lehanyatlik, arca elsápad, s holtan borul íróasztalára.~Errõl
3963 39| fecskendezett bõre alá. Most már holtom napjáig egyedül kell viselnem,
3964 35| föl-föllobbant a gyanú.~A holttestet a hálószobába zárt ajtaja
3965 3 | praefecturán van. Két õr vigyáz a holttestre.~Aurelius hátralépett. Avidusra
3966 34| egyéni humorára, mellyel a homéri kacaj viharát keltette föl,
3967 40| az öregemberek módjára a homlokára tolta volna szemüvegét.
3968 19| ápolónõ, aztán verejtékes homlokkal roskadt vissza ágyára. Micsoda
3969 26| hegyek pedig, melyek szigorú homlokránccal õrködnek fölöttünk, mint
3970 32| munka. Észreveszi gyötrelmes homlokráncolásomat, s azt kérdezi, haragszom-e
3971 37| zsebkendõjüket, s felitatták vele a homlokukon gyöngyözõ verejtéket.~A
3972 37| átnyilalltak a falombokon is, s homlokukra, hajukra, orrukra tüzeltek.
3973 14| gödrét vélte fölismerni a homokban. Oda leült. Kereste az ezüst
3974 37| pocsolyákban pezsgett a homokbuckákon. A tüdõ nem kapott levegõt.
3975 37| lábujjaival a kert finom homokját gereblyézte, fölhörpintett
3976 14| mint aki mezítláb lépked a homokon, de a közvetlen közelében,
3977 29| hihetetlen. Nemrég az élet hona, most azonban elhagyott,
3978 12| csavarodott öregúr, iratokkal hóna alatt.~A kisfiú tisztességtudóan
3979 40| ifjúkori szerelmét, akit néhány hónapi lázas barátság után minden
3980 42| lépcsõházát. Így múlt el a hónapja.~Az utolsó napon elbúcsúzkodott
3981 35| elhiszi. Késõbb aztán, ha hónapok múlva, önmagától, lassanként
3982 40| orvosa tanácsára a nyári hónapokra egy fürdõhelyre vonult pihenni.
3983 25| fogpiszkáló fityeg. Rejtély, hogy honnan tesznek szert erre az örökkévaló
3984 39| Szent Teréz-templomban, hogy hónom alatt a nagy orvosi könyvvel
3985 13| is, mert messze laktak, a honvédkaszárnyán túl, az edénypiac környékén.
3986 31| riadalmában mégis eszébe jutott Horatius egy-két verssora, s torkaszakadtából
3987 6 | említeni, hogy mindig esõernyõt hord.~Tíz éve ismerem. Az ura
3988 28| letolt ablak mellé, hogy a hordárok tüstént észrevegyék. Ez
3989 5 | a cselédeknek is, még a hordároknak és bolti fiúknak is, akik
3990 28| kézitáskával.~- Ide - utasította a hordárt.~Az fölrakta a hálóba bõröndjeit.
3991 29| csak étkezések alkalmával hordta. Különben nélküle járt,
3992 11| kendõjén - tudod -, azon a horgolt piros kendõjén. Csillogott
3993 20| Késõbb elaludt. Harsányan horkolt egy óra hosszáig. Fél háromkor
3994 29| Fakó, vérszegény nõ volt, horpadt arcú, beesett szemû, csont
3995 34| sziklafalba vájt. Vagy amikor a hõs és nagylelkû oroszlán s
3996 37| lócára a kábító afrikai hõségben. Elõtte kerek négyszáz korona
3997 34| utánoztam õt. Olvasmányaim hõseit csak úgy tudtam elképzelni
3998 38| Siklórepüléssel érkezett le. A tárca hõsnõje meg se ütötte magát, a politikai
3999 38| hogy mi történt a tárca hõsnõjével, akivel már megismerkedett,
4000 5 | konoksággal. Úgy küzdöttek, mint a hõsök, és egyikük sem adta meg
4001 36| Caligula a földre zuhant teljes hosszában. Vér bugyogott mellébõl.~-
4002 34| kicsoda volt õ?~Hát ezt hosszadalmas volna így elbeszélni, és
4003 20| Harsányan horkolt egy óra hosszáig. Fél háromkor azt jelentették,
4004 13| fizetett, már hízni kezdõ hõsszerelmeshez meg egy mindenben csalódott,
4005 40| szegény Árvay Artúrnak, a hõsszerelmesnek, aki szintén züllötten,
4006 13| egészen a csillagokig.~Már hosszú-hosszú hónapokig tartott ez a tilalmas
|