11-atlep | atluc-bonyo | borcs-dezso | di-elmos | elne-falat | faloc-fogpi | fogta-hajto | hajtu-hossz | host-kabin | kabit-kilen | kilep-labda | labra-mandu | manko-mente | menth-nyolc | nyoma-penzg | penzh-rugta | ruhab-szemh | szeml-targy | tarho-tudna | tudno-vedek | vedel-zuzza
Fejezet
4007 26| láthatatlanná tette a jelentékeny hõst. Ez a portássapka nagyobb
4008 20| gyorsan párolog, rengeteg hõt veszt, és könnyen megfagyhat.
4009 17| iránta érez. Már elõ is akar hozakodni mondókájával, de akkor a
4010 1 | dolog”-gal csak késõbb hozakodtunk elõ. Valami furcsa szemérembõl
4011 25| Utóbb édesanyám már akkor se hozatta be, amikor nyaranként ellátogatott
4012 26| Óriási narancsszín gombákat hozok az erdõbõl. Egy vezetõtõl
4013 23| beszélgetni szoktak.~Én szóba hozom ezt a cudarhideg, rendellenes
4014 12| kamrakulcsért. Azt hiszi, magaddal hoztad, tévedésbõl.~- Mindig zavartok -
4015 1 | cselédemnek szánt öt pengõt is hozzácsapom, mert azt én vettem föl,
4016 6 | tegnap nem jöhettem el hozzád. Szakadt az esõ. Késõbb
4017 3 | gondolatainkkal játszunk. Mihelyt hozzányúlunk az élethez, tele vagyunk
4018 23| a kocsi majdnem kiürül, hozzásietek. Viharosan rázom a kezét.
4019 16| mosolyogva köszöntik a bundák hozzátartozóit. Megállapítják, hogy nem
4020 11| Ehhez nem is lehet semmit se hozzátenni. Akármi csak kisebbítené,
4021 25| hátba veregették õt, majd hozzátették:~- „Nézzétek, már most is
4022 18| tévedtek, hogy õ nem méltó hozzátok.~Általában úgy viselkedik,
4023 19| Lábai érzéketlenek voltak, hûdöttek. Miután megröntgenezték,
4024 4 | szólt:~- Te bicegsz?~- Én? - hüledeztem. - Miért?~- Úgy láttam.
4025 3 | Egyiptomból átplántált hülye mesékkel támadnak a rend,
4026 25| szakállához hasonlított, hüvelykének és mutatóujjának egyetlen
4027 36| neki, s ajka a kinyújtott hüvelykujja körmét érinti.~A vér arcába
4028 26| és tréfamester. Eltöröm a hüvelykujjamat, és villámgyorsan összerakom
4029 35| aléltan zihált. Marika, a húgának árván maradt vénkisasszony
4030 11| mindhármótokat. Téged, öcséd, húgod. Hat évig szolgált nálam.
4031 36| se sikerült. Drusilla, a húgom, az istennõ meghalt forrólázban.
4032 1 | Megállapodtunk, hogy semmiféle hûhót nem csapunk. Ez ízléstelen
4033 16| igen. Már vehetne újat. Hull a szõre. - Percekig figyelnek.~-
4034 40| után a hóban találták meg hulláját, sebektõl borítva, csontváz
4035 38| fák, a bérpaloták, a rádió hullámfogói fölött, levelei közeledni
4036 14| figyelte, hogy bukkan ki a hullámok közül az ezüst sapka. Aztán
4037 15| viszi hozzá, eléje teszi a hullámokra, hogy mintegy az egész tó
4038 31| ismerte a moziból.~Óriás tömeg hullámzott itt, fehér tógákban, bõrsarukban.
4039 2 | széngöröngyöket, melyeket az elõbbiek hullattak el a hóba. Ismerek itt a
4040 39| sötét utcán hazafelé. Hó hullongott az égbõl, s a pihék elolvadtak
4041 22| A borítékból egy névjegy hullott ki, grófi koronával. Egy
4042 5 | a vendégség után sohasem hûlt meg, sohase fájdult meg
4043 34| utánozhatatlanul egyéni humorára, mellyel a homéri kacaj
4044 23| olvasó.~Zavaromban az angol humorról dadogok valamit. Miután
4045 25| amíg rá nem jött, hogy az a huncut német hogyan is eszelhetett
4046 34| vártam. A politikát „az urak huncutságá”-nak nevezte, a nyiratkozást
4047 11| megsemmisült örömei között hunyorogtam a lámpa fényében. Nem ittam
4048 14| tükörszilánkok. A nõ állandóan húnyva tartotta szemét. Átadta
4049 1 | mely keményen ráfeküdt a húrokra, és fekete fejét s a szemét,
4050 10| kacérságból? Lehet. Vagy hitvesi hûségbõl, mely a síron túl is tart?
4051 34| képeslapot, ezzel az aláírással: „Hûséges tanítványa”. Ezt sohase
4052 29| legalább tapintani akarja, s a húshoz és a mártáshoz gyakran hozzá
4053 42| között, s beküldte hozzá hûsítõ leheletét. Színes vitorlák
4054 6 | megmutatja. Én már legalább hússzor láttam.~Amint ezek a csecsebecsék
4055 25| füstöt a hosszú, vékony, hústalan orrával, mely az általa
4056 5 | ünnepek, a karácsony, a húsvét és a pünkösd, nemcsak a
4057 6 | kisleányának ajándékozza, húsvétra. De este, hogy lefekszik
4058 13| aggastyán szerelme, vagy egy húsz-harminc éves fiatalember szerelme.
4059 37| mint Szél Lászlóék, hanem húszasok-harmincasok. Az õ vezérük és ivómesterük
4060 22| bankjegyet: egy ötvenest, egy húszast, tízeseket is, s a papírokat
4061 28| zsebóráját. Tudta, hogy huszonhárom perc múlva Nagyvárad következik.
4062 36| vagy?~- Ötvennyolc.~- Én huszonkilenc - hadarta. - Fiatal még.
4063 1 | Fölragyogott az arcunk.~Március huszonkilencedikén érkezett haza. Másnap az
4064 39| Nagyralátó vágyamban gyakran hûtlenné váltam szent elhatározásunkhoz
4065 13| mennyire elfelejtett mindent”. Hûtlennek tartottam, kacérnak, kegyetlennek,
4066 37| pezsgõt.~Amikor hozták a hûtõvödröket, megtöltve jéghideg kútvízzel,
4067 12| s közben, hogy haragját hûtse, pirongatta fiát.~- Aztán
4068 13| szédültem, hogy ott a hidegben hûtsem lázamat, tisztázzam egyre
4069 18| piszkos, és csak fájdalommal húz. Zsebórája (ha ugyan annak
4070 18| gúnyosan mosolyog.~Ez pedig huzamosabb ideig tûrhetetlen és bõszítõ.
4071 20| asztalt veri, s a cigánnyal húzatja a fülébe. Fél hatkor a társaságnak
4072 11| vékonyka volt. Én melléje húzódtam. „Írós”-t játszottunk, iskolát.
4073 6 | keresgél, új és új tárgyakat húzogat elõ, majd miután mindent
4074 12| ezért harisnyáját fölfelé húzogatta, nadrágját lefelé. Harisnyája
4075 39| akik folyton lökdösõdtek, húzogatták halántékhajunkat, gáncsot
4076 25| egyenes és görbe vonalakat húzogatva a fogpiszkálójával, melyet
4077 28| galambszürke felöltõjét, kesztyût húzott, fejébe nyomta kalapját,
4078 37| monoklit is. A cigányok tust húztak.~A fiatalok fürödtek, lubickoltak
4079 37| egymás után az õ fülébe húzták a nótát. Egyszerre csak
4080 8 | találjanak meg, s este fülemre húztam a paplant, hogy ne halljam,
4081 6 | hogy Juliskából hasznot húzzunk. Egy ajándékot sürgõsen
4082 18| Képzeljetek el aztán olyan ibolyaillatot, mely a milliomodik hatványára
4083 18| egy törzsökös, terebélyes ibolyát (nagyobbat egy évszázados
4084 19| sárga cipõjében, egy szál ibolyával a gomblyukában, akkor volt
4085 5 | zongorázni tudunk és ismerjük Ibsent, aztán sok más minden. Erre
4086 24| türelmetlen fickó voltam, amikor ideérkeztem, s mi lett belõlem az õ
4087 19| pusztán az izmaival, az idegei nélkül, mert idegpályái
4088 21| Szeretem õket, és szánom. Idegennek lenni valahol szinte szervi
4089 23| árnyalatot, valami roppantul idegent, ami még mindig roppantul
4090 38| A papírlepedõk csörögve, idegesen zizegve közvetlen a feje
4091 1 | mindenesetre szakíts félbe. Idegesít, hogy valamit kétszer beszélek
4092 6 | elõszobába, hogy ne is lássa. Idegesítette.~Ezt, édesem, nem lehetett
4093 29| fölajzza, de egyszersmind idegesíti is. Száját kissé megnyálazza,
4094 12| összedörzsölte, s ekkor száraz, idegesítõ, érdes hang hallatszott,
4095 8 | Anélkül is tudtam, hogy idegesnek tartanak, és ezért hívták
4096 1 | ajtót nyitnunk.~Az uram idegességében megevett két lazacos szendvicset,
4097 8 | tenyerével a térdkalácsom, idegességet és vérszegénységet emlegetett,
4098 8 | szemfogamat kezeli. Aznap épp az ideget vette ki belõle. Elõzõleg
4099 19| az idegei nélkül, mert idegpályái még mindig bénák voltak.
4100 15| jut eszébe. Nem a szöveg idézi föl ezt bennük, hanem valami
4101 15| szabadságán, emlékezetébe idézte háziorvosa intelmét, aki
4102 14| Vergilius hexametereit idézve az Aeneis-bõl, az „elsõ
4103 11| feléje. De csak botorkálok. Idõbe telik, míg rábukkanok, mert
4104 23| cudarhideg, rendellenes idõjárást. A társalgást csínján az
4105 40| eszi, hogy a rádió pontos idõjelzésének sípolására vonít, hogy viharok
4106 3 | nekünk a kis Avidust.~Zavaros idõk voltak ekkor Rómában, a
4107 38| tavaszi szél szabadulhatott ki idõnek elõtte téli börtönébõl,
4108 42| keresztrejtvényén töprengett. Idõnként meg-megállt. Beírt egy-egy
4109 1 | Amint kitöltöttem a teát, az idõrõl, az enyhe, kehes télrõl
4110 5 | kilenc. Hogy elfecsegtem az idõt. Most már vágtatok. Az uram
4111 26| fiúval, a telefonkezelõvel, a Ievélhordóval hasonló meghitt kapcsolatok
4112 31| várta, hogy egy tündökletes ifjú isten lép majd eléje, de
4113 40| Árvay Artúrt, a színészt, ifjúkori szerelmét, akit néhány hónapi
4114 27| álomképre meredtek rá, mint az ifjúkorukra meredtek rá. Nem ismerték
4115 39| kamatos kamatával együtt az „Ifjúsági Segítõ Egyesület”-re száll.
4116 37| oktatták-leckéztették a tapasztalatlan ifjúságot, hogy érniök kell mindaddig,
4117 12| 578. ajtót. A számozás 411-ig haladt, aztán elakadt, s
4118 5 | Nagyon kedves vagy, de nincs igazad. Nem, az se szép.~Azért
4119 1 | elismerte, hogy lényegileg igazam van, de formailag nem, s
4120 18| arról szólnak, hogy nincs igazatok, hogy nagyon tévedtek, hogy
4121 16| mindig siet.~- A rádió után igazítjuk.~- Hallatlan, hallatlan.~
4122 1 | ember. Mindent tõle várnak, igazságot, becsületet, életet. Legyünk
4123 3 | Tudod, hogy embertelenül és igaztalanul cselekedtél? Tudod, hogy
4124 1 | haragszanak rá annyian? Nincs igazuk. Szeszélyes, kiszámíthatatlan,
4125 14| az uszodában. Más volt. Igénytelenebb volt és jelentéktelenebb.
4126 1 | régiségkereskedõ ennyit ígér, s hajlandó azonnal kifizetni,
4127 1 | mégis bántana.~Még valamit ígérj meg. Ha unod, azonnal szólj.
4128 38| fejezhette be elkezdett, édesnek ígérkezõ csókját, és nem tudja, hogy
4129 21| vasárnap délután hatra ígérkeztek.~Én a külföldiekkel mindig
4130 5 | s csak azért is többet ígérnek érte, attól való féltükben,
4131 1 | ezerkétszáz aranykoronát ígért érte. Igaz, hogy ezt azonnal
4132 21| kötélnek állni. Óradíjat ígértem neki. Akkor belement. Fölszólítottam
4133 1 | telebeszélték fejünket, hogy így-úgy vagyont ér, gazdagok lettünk,
4134 12| sokáig, mintha a világ végére igyekeznék, majd miután fölmászott
4135 1 | ténferegnék, és zsebkendõvel igyekezném takargatni megalázott lábaimat.
4136 1 | hogy a végtelent hiába igyekezzük megközelíteni, és hogy a
4137 26| Reám is fütyül.~Napok óta igyekszem meghódítani. Gyíkokat fogok
4138 38| negyedik és ötödik emeletrõl, igyekszenek elkapni, de hiába, s csak
4139 17| feledkeztek meg. Ezt a mulasztást igyekszik most pótolni e sorok írója.~
4140 27| tenger. Olyan meddõk, olyan ihatatlanok is, mint a tenger. Hidd
4141 39| ragadós holmikat kevernek, s ijedelmes részletességgel és döbbenetes
4142 39| szemeket pillantottam meg, ijedelmesen nagy, feketén táguló szembogarakkal.
4143 32| vigyorgó szemüregekkel, nem ijednék meg tõle ennyire, mint most,
4144 32| hirtelenében vissza kell iktatnom az élõk közé, tizenöt évre
4145 29| kopár hegytetõn, vagy egy iktatóhivatalban - bárhol a világon - azt
4146 14| egyenesen. A vízre meredt.~„Illa pharetram Fert umero gradiensque
4147 18| lélegzeni se hagy. Az ilyen illat biztosabban öl, mint a fojtógáz.~
4148 38| akár a meteort, mely az ég illatát, a csillagközi messzeségek
4149 1 | remek. Igaz, teát is vettem, illatos, halvány indiai teát. Bellától
4150 13| urak” egymástól elszakadva, illedelmesen, de magukat kelletõen lengették
4151 13| bennünket, mivel tartozunk az illemnek és udvariasságnak, hogy
4152 1 | is nevethetett volna. Ez illendõbb.~Martiny az adoma után felsõ
4153 39| majd beszélek az egyetlen illetékessel, a „Petõfi-könyvtár” elnökigazgatójával,
4154 12| kapushoz.~- Hol van, kérem, az illetékosztály?~- Harmadik emelet, 578.~-
4155 32| Viszont õ ez idõ alatt illetéktelenül bitorolta az élõk kiváltságát.
4156 13| részletezni. Elég az hozzá, illetlenül, lovagiatlanul, bután viselkedtem.
4157 39| az orvostudomány titkait illetõleg vallatgattam õket hideglelõs
4158 39| tartunk, mindaddig, amíg az illetõt ki nem zárjuk „kebelünk”-
4159 1 | Õszintén szólva, nem is illett nyiszlett bútoraink közé.
4160 22| történetet, szemrehányással illettek.~- Mit okoskodtál, kérlek.
4161 13| mégis összehozott a „sors”, illetve a tánciskola. Egy õszön
4162 26| ügyészek, méltóságukhoz nem illõ kedélyességgel, visszacincogják: -
4163 24| Van minden?~- Hogyne.~- Az Illustration-t, s talán a Times-t is.~Sarkon
4164 42| a Mosoly fényképésze. Az Ilonát odaállította a tûzhely mellé
4165 42| Még mindig nem érti?...~Ilonával keringett a világ. Csakugyan
4166 42| elmentek reggelizni és fürödni. Ilonka ilyenkor segített Valinak,
4167 19| nõ légy.” Hallottál már ilyent? Az is baj, ha nagyon jók
4168 23| a gyermekbénulásról vagy ilyesfélérõl szól. Tévedtem. Szépirodalom.
4169 1 | hoz, csomagot, csekket, ilyesfélét. Minden csöngetésre fölugrottam.
4170 33| gyönyörködjék benne. Joga van az ilyesmihez? Tudom is én. Nem volt többé
4171 1 | holmi rossz szalmakalapok. Ilyesmik.~Nyolcvanhárom kép volt
4172 1 | szándékait. Õ velem nem szokott ilyesmikrõl tárgyalni. Ámulva tekintettem
4173 3 | gondolkozunk és érzünk, elfordulunk ilyesmitõl. De, sajnos, szükségünk
4174 40| mindenki lássa, mennyire imádja Darling az õ egyetlen anyuskáját.~
4175 1 | mindenképpen tiszteljük, imádjuk. Ha kegyes hozzánk és elhalmoz
4176 5 | páduai Szent Antalhoz szoktam imádkozni érte, ahhoz a jámbor szenthez,
4177 1 | hogy én csak az édes Jézust imádom, aki meghalt mindnyájunkért,
4178 13| különösen ügyel arra, hogy imádottjával még félszegebb és bátortalanabb
4179 35| könnyû dolga. Az öregek imádták egymást. Egy életet éltek
4180 36| megölhetek, akit akarok. Imádtam az aranyat. Amikor nem értem
4181 6 | lefekszik és elmondja az imáját, eszébe jut, hogy a kislány
4182 8 | mondtam el szokott esti imámat, s megfogadtam, hogy másnap
4183 39| egyetlen rózsaszín felhõ imbolygott, mit se sejtve beszélgetett
4184 29| beesett szemû, csont és bõr. Ímmel-ámmal, étvágytalanul evett. De
4185 14| Sono proprio dolente d’importunarvi - és mosolygott, furcsán
4186 39| betegekkel. Azután benyitottam Imréhez és Józsihoz, akik szintén
4187 30| Ha kell valami, csöngess Imrének. Fõzess magadnak feketét.
4188 30| magamon képzelt aranygombos inasruhám, egy kissé meggörnyedtem,
4189 12| okozója és magja: egy fürge, incifinci úr.~Takács, aki éppen visszadugdosta
4190 1 | bambusznáddal porolta ülepét, az indigókék nadrágját. Én, édesem, valamikor
4191 31| adta értésére, hogy tüstént indítsa meg a döglött kocsit. A
4192 18| sikerül elfogadtatnunk azt az indítványunkat, hogy õ nem is ronda disznó,
4193 16| kérdezi, amint a nézõtér felé indul.~- De igen - feleli a ruhatárosnõ.~-
4194 41| tovább menni, megbénulok az indulattól, lábam sincs, mintha tõbõl
4195 7 | se jött a kapuhoz. Éppen indulni akart, amikor a lépcsõházból
4196 37| folytassák ezt a nem rosszul induló, de még egyáltalán be nem
4197 3 | elfelejtenek.”~Amíg így ingadozott a terem közepén, egy fiatalember
4198 11| fejét, melyet még egyre ingat. „Ó, ó,” - mint valami óriási
4199 15| mosolygó úszómesterre, aki csak ingatta nullásgéppel nyírt görögdinnyefejét,
4200 15| mert pokoli hõség volt, és inge csuromvíz. Alighogy leült,
4201 15| aztán válogatni ruhái, ingei között, elõvenni egy nyakkendõt,
4202 5 | melyeket nem is viselt, ingek és cipõcskék, melyeket föl
4203 15| nyugalmával mindig jobban ingerelve õt. - Ezt eddig még senki
4204 1 | vonója volt a kezében. Azzal ingerülten hadonászott. Szemét összemorcolta.
4205 6 | kanálka... Viktor gyémánt inggombjai... egy angyalos, koronákból
4206 36| álom hórihorgas rémképe, az ingó-sovány lábain. Várta a hajnalt.~
4207 25| kicsoszogott papucsban, ingujjban, kezében egy szalmalegyezõ,
4208 8 | lakik. Korán indulok el innen Budáról, hogy elsõ legyek,
4209 38| lökdösi. Nyilván nem érdekli. Inog az újság, bukik, zuhan,
4210 18| támad. A mérlegnyelvek addig inognak, míg megállapodnak valahol:
4211 2 | aszerint, hogy kinek nagyobb az ínsége, és egy fordított gothai
4212 2 | éppily elhagyott, éhes és ínséges. Nyilván azért - magyarázta -,
4213 9 | nemesség, mely megkönyörül az ínségeseken.~Hálásan megköszöntem elõkelõ
4214 1 | kincsünk, a mi legendás ínségünkben.~Õszintén szólva, nem is
4215 32| arcú öreg úr, messzirõl integet felém, és amint közeledik,
4216 41| hiszem, hogy kínálgatja. Intek neki, hogy köszönöm, nem
4217 25| nemegyszer eszembe jut õ meg az intelme. Úgy érzem, hogy ezt félig-meddig
4218 15| emlékezetébe idézte háziorvosa intelmét, aki a nyár elején kissé
4219 41| szája, maga szerencsétlen - intem észre, de elhallgatok, hiszen
4220 39| valószerûséggel tárta föl, milyen intések, feddések, megrovások, milyen
4221 14| semminek.~- Benissimo. Siamo intesi.~Péter többé nem nézett
4222 36| arcába szökkent.~- Majom - intette le Caligula. - Ne haragudj.
4223 37| nótát, az öregek magukhoz intették a prímást, és mást követeltek,
4224 1 | mégis mit gondolsz, hogy intézi majd el?” Azt nem tudom,
4225 20| hogy kutya baja. Különben intézkedéseimet helybenhagyta. Meg is dicsért
4226 10| a sors a maga szeszélyes intézkedésével megoldotta azt a helyzetet,
4227 20| mindenféle részegségnek. Sürgõsen intézkedtem. Bemártattam egy törülközõt,
4228 39| segédszemélyzettel, s jótékonysági intézményeket, melyek mind ebbõl a kisded
4229 13| valami hivatalt, valami intézményt létesíteni, mely itt vagy
4230 22| A dolog részérõl el volt intézve. Az én részemrõl is.~De
4231 1 | Valér, aki valamit konyít az iparmûvészethez - annak idején tízezer aranykoronára
4232 25| hibája, fõképp a mi kontár iparosaink miatt, de ezeket a hibákat
4233 38| vonszolja, de ellenkezõ irányba, a másik utcába, ott lobogtatja
4234 4 | Akkor már õ is ellenkezõ irányban haladt, jókedvûen és önérzetesen.~
4235 24| viselkedésének éle nem ellenem irányul. Mindenkivel hasonlóan bánt.
4236 38| én gyermekvágyaim, az én írásaim, azok emelik, szárnyazzák
4237 34| puhaságot. Emlékszem keze írására, biztos és gyönyörû betûire,
4238 42| és sötét szobában elhányt iratok, nagy rendetlenség közepette,
4239 12| õszbe csavarodott öregúr, iratokkal hóna alatt.~A kisfiú tisztességtudóan
4240 17| dehogyis jelentéktelen. Irattáskával nyit be egy magas rangú
4241 3 | az emberszeretetrõl s az irgalomról. Most kaján öröm bizsergette
4242 5 | ezt a keserû örömöcskét is irigyelte tõle a nagymama, pedig megmaradt
4243 25| kézzel is, s én bámultam, irigyeltem õt, mikor a sárga dohányt,
4244 26| vagyunk. Együtt sétálgatunk az irigykedõ fürdõzõk elõtt, akiknek
4245 16| mosolyognak.~A mosoly alatt az irigységtõl halványan szemlélik egymást,
4246 37| elveszett, s ilyen módon irigységükben vagy keserû bölcsességükben
4247 29| ettem, a szememmel. Hadd írjam le elõbb, kutyafuttában.
4248 1 | Most azt indítványoztam, írjon neki levelet, ajánlott levelet.
4249 39| székre, kezébe vett néhány irkalapot, és bele-belesandítva beszélt. „
4250 22| diák fizetett, aki valami irkát vásárolt.~- Mennyi marad?~-
4251 11| hasonlít az írókéhoz, akik csak írnak.~A két kéz ügyetlenkedve
4252 12| itt rekedt. Egy darabig az íróasztal mellé lapult, majd letelepedett
4253 17| elsápad, s holtan borul íróasztalára.~Errõl a megrázó eseményrõl
4254 30| képekkel és szobrokkal.~Az íróasztalhoz ültem. Lapozgattam azt a
4255 42| földrajzot, a természettant és az irodalmat, tudta, hogy Portugália
4256 26| Reménytelen dolog lett volna irodalmi munkásságomra hivatkoznom,
4257 39| közmûvelõdés emelése, az irodalom ápolása, s bárki tagja lehet,
4258 27| utálom azokat, akiket az irodalomtörténet nyilván vak félreértésbõl „
4259 12| benyitott, áthaladt egy irodán, ahol álló-íróasztalnál
4260 39| egy palotát, mindenféle irodával és segédszemélyzettel, s
4261 38| Vagy véletlenül sohasem írok ebben az újságba? Akkor
4262 11| tétlen keze hasonlít az írókéhoz, akik csak írnak.~A két
4263 11| gyufaszál-lábakkal, s apám színes irónjaival színeztük ki. Valósággal
4264 5 | nyakkendõt, rajztömböt, színes irónokat. Azt se sokáig. A gyáros -
4265 11| volt. Én melléje húzódtam. „Írós”-t játszottunk, iskolát.
4266 21| szállónkból. Egy másik amerikai írta, aki szintén itt idõzött
4267 8 | napsugár, és pörköli bõrünket. Irtózatos volt. Lehajtottam a fejem,
4268 12| irónnal néhány szám volt írva.~- Takács - rendelkezett -,
4269 5 | el is pirultam, mint az iskolában, mikor kiszólítottak felelni.
4270 34| Borsos Péter az én elsõ elemi iskolai tanítóm volt. Õ tanított
4271 11| húzódtam. „Írós”-t játszottunk, iskolát. Embereket rajzoltunk óriási
4272 1 | tetszett a játéka. Dicsérte iskolázottságát, az iránt érdeklõdött, föllépett-e
4273 37| és mulatni, de egyelõre ismeretlenek, ezért résen kell lennünk,
4274 6 | Hallom, hogy itt is, ott is ismeretségeket keres. Nálunk szegényebbeket.
4275 5 | hogy zongorázni tudunk és ismerjük Ibsent, aztán sok más minden.
4276 37| nyakkendõt is - folytatta az ismerkedést. - Meg azt a gallért is.
4277 28| levegõbe bámult. Sohase ismerkedett. Ezt csak a „régi iskola”
4278 21| Ezek a derék amerikaiak nem ismernek engem, csak egy ismerõsömet,
4279 16| C-né is, D-né is. Csupa ismerõs. Mit szólsz hozzá, E-né
4280 32| szemlét tartottam elköltözött ismerõseim fölött, õrá is gondoltam.
4281 32| Agysejtjeinkben barátaink, ismerõseink hasonmásai mozognak. Afféle
4282 41| feketedik rám, mely mintha egy ismerõsöm neve volna. Odaszaladok.
4283 21| ismernek engem, csak egy ismerõsömet, akit én alig ismerek. Fölszólítottam
4284 23| elõttem. Ennélfogva minden ismerõsömnek elõre köszönök, ha van rá
4285 23| mindig roppantul emlékeztet ismerõsömre, de azért tüstént megérteti
4286 16| ülhetne. ~Egy fogason megint ismerõst vesznek észre.~- Z-né. Micsoda
4287 1 | Nem szoktam dicsekedni - ismersz -, de ezen az estén oly
4288 34| is néztelek -, mert nem ismertétek személyesen Borsos Pétert.
4289 18| fiatalember. Hát ez az én barátom.~Ismertetõjele a szerénység. Ezt láthatólag
4290 9 | vagyis olyanok, akiket „nem ismerünk”.~Rövid eszmecserénk után
4291 4 | bicegtem volna?~- Úgy láttam - ismételte szilárdan.~- De ha nem bicegtem -
4292 30| jelenteni?~- Azt kérem alásan - ismételtem -, hogy dr. Seregély Artúr
4293 2 | emlegettük ezt senkinek. Ismétlem, mi nem varrtunk hímet úgynevezett „
4294 36| vele együtt ebédeltem az istállóba, s majdnem sikerült õt konzullá
4295 1 | Tapasztaltam ezt. Csak a jó Istenben kell bizakodnunk. Egyszerre
4296 31| ég felé tárva, amint az isteneket szokás üdvözölni.~A papok,
4297 1 | ordított, a gazdag ember Istenhez hasonló. Ezen a földön a
4298 23| No, és hogy tetszik?~- Isteni - feleli.~A válasz kissé
4299 14| annak a kegyetlen, szûzies istennõnek, aki annak idején szarvassá
4300 1 | már rég nem beszéltünk. Istenrõl beszélt.~Azzal kezdte, hogy
4301 25| akkor nem ér semmit az egész istenség. Vigyázz, mert elvágod az
4302 1 | Összesöpörtem az egész istenséget. Négy lapát törmeléket vittem
4303 1 | és semmitõl se fél, csak Istentõl. Efféléket hoztam föl, s
4304 12| Ide lépett be.~- Takács István urat keresem - fordult egy
4305 12| Hogy hívnak?~- Takács Istvánnak - felelte csengõ hangon
4306 20| véres töltelékét. Ez az iszapos pép, mely mohón teleszívta
4307 20| szövetségnek. Elvbõl nem iszik. Elõdjei a történelem során,
4308 38| szoktunk csattintani, hogy iszonyú dörrenéssel szétrepedjenek,
4309 37| hozzájuk:~- No, miért nem isztok? Talán elfogyott a borotok?
4310 14| Signore! A rivederci in Italia! Obligatissimo! - és tisztelgett
4311 14| lelkére kötötte, hogyha Itáliában jár, okvetlenül látogassa
4312 14| feléje tárta:~- Parlate italiano?~- Sissignore - mondta Péter -,
4313 20| kutya még rá talál kapni az italra, és elzüllik. Semmi esetre
4314 20| utolérjék.~A kutyát a gyermekek itatták le, a konyhában. Bort öntöttek
4315 41| füle, nincs szava, nincs ítélete, képzettsége, belátása,
4316 34| könnyedséggel tisztázta a helyzetet. Ítéleteiben föltétlenül meg lehetett
4317 3 | mûveletlenek és piszkosak ítélkezzenek. Rettenetes napokat élünk,
4318 1 | kortyintgatta. Cukor és rum nélkül itta, tejjel. Bizonyára nem vette
4319 22| papírkereskedésbe. Vettem egy ív papírt. A pénztáros recés
4320 12| Néhány, zsineggel összekötött ívet nyújtott át a fõnöknek:~-
4321 37| húszasok-harmincasok. Az õ vezérük és ivómesterük Viczay Feri volt, a jegyzõ,
4322 25| másképp a bornak nincs semmi íze”. Emlékszem arra is, hogy
4323 37| cigánnyal érintkeztek, azzal izengettek. Ha például a Csak egy kislány-t
4324 24| hogy milyen nagyralátó, izgága, türelmetlen fickó voltam,
4325 1 | négyet, én - háziasszonyi izgalmamban - egyet sem. Az uram bekapta
4326 26| A felnõtteket lassanként izgalomba hozza a közönye. Ha legalább
4327 15| hahotáztak, elfordulva, hogy ne izgassák tovább szegény dühöngõt.
4328 40| még szeszélyesebb s még izgatóbb ármánykodásait. Remetemagányában
4329 37| monokli, mely legjobban izgatta.~- Mondd, édes öcsém - kérdezte -,
4330 37| perzselte vele. Egy kicsit izgett-mozgott, töltött is, õ is legurított
4331 25| nagynénéim és korosabb barátnéik izgultak. „No, Géza, mikor leszel
4332 29| hallani akarja, legalább ízlelni akarja azt a nyelvével és
4333 20| kutyanemzedéken át egyetlen õse sem ízlelt meg. A nagyagy ködbe borult,
4334 34| bízni. Eszességével csak ízlése vetekedett. Úgy öltözködött,
4335 34| Nem ezért, mert sértette ízlésemet. Nem, barátaim. Egyszerre
4336 30| elszégyellte volna magát. De az ízléstelenség lett volna. A csábító-olcsó
4337 34| s tudásukat kicsinynek, ízlésüket hiányosnak találtam. Lehet,
4338 15| s ez férfiasabbá tette. Izmai, melyekkel otthon édeskeveset
4339 19| mozgatni a lábait, pusztán az izmaival, az idegei nélkül, mert
4340 42| testben-lélekben megfiatalodva, acélos izmokkal, friss kedéllyel térjenek
4341 25| le-föl rángatta õket, az izomereje minden megfeszítésével,
4342 20| kelletlenül, mert idegen ízt és szagot érzett, de a zsír,
4343 8 | Tenyeremen csillogott, gyötrelmes izzadságomtól ezüstözve. A megdicsõült
4344 1 | az siralom volt, siralom. Ízzé-porrá tört a drága, fehér, finom
4345 14| egy öreg, de még mindig izzó gavallér, hajlott kora -
4346 29| kés és villa -, s ránéz. Izzóan néz rá. Elcsigázva, csapzottan,
4347 33| hadat üzent a rendnek, jajveszékelt, tûzvészt és árvizet jelzett,
4348 5 | imádkozni érte, ahhoz a jámbor szenthez, aki az eltûnteket,
4349 40| kutya végül megengedte, hogy japánselyem pongyolájához szorítsa piszkos
4350 7 | hogy meggyõzõdjék, vajon jár-e?~Az óra járt.~Gyönyörû óra
4351 10| mindig fölkel, lefekszik, jár-kel, hazamegy ebédelni, s így
4352 42| Mosoly címû havi folyóiratot járatták.~Ilona, a mindenes cselédjük,
4353 1 | már jobb kávéházakba is járhatnak, és azok, akik háromszáz
4354 16| baja?~- Tüdõvész. A végét járja. Inkább mellette ülhetne. ~
4355 20| elõtt, a bajszát nyalogatva. Járkálni próbált. Nem sikerült. Több
4356 30| Zúgott a messzeség.~Le-föl járkáltam a szobában. Egy tükörben
4357 1 | Tétlenségünkben ásítottunk. Le-föl járkáltunk. Ha neszt hallottunk a folyosón,
4358 34| estefelé „hasfölmetszõk” járnak, emlékezem, hogy ûzte ki
4359 11| nem találkoztunk, elõször járnék itthon, s egyenesen a világ
4360 12| kihúzta magát.~- Hányadikba jársz?~- Második gimnáziumba.~-
4361 12| aztán elakadt, s hiába járta végig a folyosót többször
4362 3 | praefecturára vitte az õrjárat.~- Jártál ott?~- A parancsnok nem
4363 20| elszomorítana, ha egyszer erre jártomban a sarki kiskocsmában lelném
4364 39| amikor már elsõ gimnáziumba jártunk, egy rekkenõ nyári napon
4365 2 | családfájukat is. De akkor mi pórul járunk. Mert mi csak valahol a
4366 36| építtettem, elefántcsont jászolt, vele együtt ebédeltem az
4367 36| a színre kerülõ drámai játék alakítói szerepüket tanulták,
4368 25| hogy javítsa ki összetört játékainkat. Elõbb hosszan tanulmányozta
4369 39| s talán sokkal gonoszabb játékaira.~A közös tornaórákon, elhanyagolva
4370 11| Valósággal belevadultunk a játékba. Folyton firkáltunk, folyton
4371 19| melyet a beteg otthagyott, játékból. Már két hónapig feküdt
4372 9 | nagyemberek utolsó mondata is. Játékot kerestem számára. Sajnos,
4373 5 | fiúcskának való, félig-meddig játékszer. Alighogy megneszelte ezt
4374 30| Hát még ha valaki komolyan játssza, és állandóan, mert nincs
4375 1 | az értelme, hogy sohase játsszuk ki. Éjszaka, hajszás napok
4376 37| például a Csak egy kislány-t játszatták, vagy a Fekete szem éjszakájá-t,
4377 34| hozzányúlni, õ csak megszólalt, és játszi könnyedséggel tisztázta
4378 8 | ebben a szûk, sötét odúban játszódott le gyermekkorom nagy drámája.
4379 9 | kizárólag papírral-tollal játszom, érzésekkel és gondolatokkal.
4380 3 | visongtak: „Tolvaj, tolvaj.”~- Játszottak.~- Bizonyára. De a sötétben,
4381 1 | utolsó kártyánkat még nem játszottuk ki. Az utolsó kártyának
4382 11| melléje húzódtam. „Írós”-t játszottunk, iskolát. Embereket rajzoltunk
4383 3 | lehetünk, amíg gondolatainkkal játszunk. Mihelyt hozzányúlunk az
4384 30| IMRE~Javában beszélgettünk, amikor Elzász
4385 24| Tûzkövek.” „Öngyújtók javítása.”~Könnyes szemmel üdvözöltem.
4386 25| csillárunkat, vagy hogy javítsa ki összetört játékainkat.
4387 11| szótlanul.~Amikor befordulunk a jegenyesorba, anyám, aki mint jó gazdasszony,
4388 25| hivatalnok, orvos, bíró, még jégkárbecslõ is. Természetesen, hogy
4389 13| kegyetlennek, mint Jókai „jégkeblû delnõi”-t.~Karácsony táján
4390 19| szobába, a beteg - fején a jégtömlõvel - halálsápadtan aludt. Könnyû
4391 13| Kimentem a folyosóra. A jégvirágos ablakra tapasztottam arcom.
4392 15| kopogtak fülkéjén. A kalauz a jegyét kérte. Fölmutatta állandó
4393 1 | annál inkább szerettük õt. Jegyezd meg fiam, a gazdag embert
4394 2 | bizonyára föl fogják majd jegyezni az õ családfájukat is. De
4395 30| Maga pedig, barátom, jegyezze meg, hogy mindig tisztességesen
4396 1 | zálogosítottam el, a függõimet meg a jegygyûrûmet. Ezek - szegények - többet
4397 23| diákkoromban olvastam - jegyzi meg. - Most újra elõvettem.~-
4398 37| ivómesterük Viczay Feri volt, a jegyzõ, aki panamakalapot viselt,
4399 12| egy szemüvegtokot, egy jegyzõkönyvet meg egy zsebkendõt.~- Nincs -
4400 39| számítottam rájuk. Néma jeleket váltottunk egymással. 1893-
4401 1 | végszót vártuk, mely egy nagy jelenet kezdetét jelzi. Csöngetés.
4402 1 | egymástól független, tarkabarka jelenetek. Micsodák? Például a Sárga
4403 22| látta, a csõdtömeget, azt a jelenetet, amint a híd karfájáról
4404 24| Nagyot néztem.~- Cigaretta?~- Jelenleg éppen nincsen. Elfogyott.
4405 2 | érezhette õ. Mi is ezt éreztük. Jelenléte oly kellemes volt, hogy
4406 22| tulajdonost, s a pincér jelenlétében átnyújtottam neki. A tulajdonos
4407 12| holmi rejtélyes, mindenütt jelenlevõ, ünnepélyes, szigorú, fényes
4408 15| fegyvertársakat keresve a jelenlevõk között. Miután nem lelt
4409 32| kísértetek óráján, holdfényben jelennék meg, mint csontváz, vigyorgó
4410 21| erre.~Délután négykor úgy jelentek meg nálam mind a ketten,
4411 26| Az láthatatlanná tette a jelentékeny hõst. Ez a portássapka nagyobb
4412 14| volt. Igénytelenebb volt és jelentéktelenebb. De azért megismerte.~A
4413 17| nyakán, vagy egy egészen jelentéktelennek látszó, kopott urat, aki -
4414 26| elõtt. Annyira eltüntette jelentéktelenségemet, hogy végre észrevett.~Azóta
4415 2 | középütt foglalhatnánk helyet, jelentéktelenül. Nekünk a szegénységbõl
4416 30| hívjon föl. Mit fog neki jelenteni?~- Azt kérem alásan - ismételtem -,
4417 20| hosszáig. Fél háromkor azt jelentették, hogy a kutya fölébredt.
4418 1 | jött haza. Vallattam, hogy jelentkezett-e nála, telefonozott-e neki
4419 17| veszteg maradnak, a titkár se jelentkezik ügyiratokkal és üzenetekkel.
4420 42| fürdõtitkárságon kellett jelentkeznie, az elhelyezés végett. Valami
4421 17| tart.~Csak azután fogad. A jelentkezõk érkezésük sorrendje szerint
4422 3 | mint holmi kézmûvesen.~A jelentkezõt színe elé bocsátotta. Meztelen
4423 21| azonban szégyenkeztem. Magam jelentkeztem. Hosszú, bocsánatkérõ, alázatos
4424 10| és mosolyog rá, hosszan, jelentõsen mosolyog. Juliska azonnal
4425 5 | gúnyolna, vagy valami nagyon jelentõset tudna mondani. Sokáig azt
4426 14| supereminet omnes.”~Megvetése jeléül hátat fordított a nõnek.
4427 23| találkozunk, már messzirõl kell jelezni erre való készségünket,
4428 20| olykor-olykor vihog a fogával, jelezve az örömét.~Engem leginkább
4429 11| ha üres is, a pénzgyûjtés jelképe, csak azoknak való, akiknek
4430 32| embert, az egész életet jelképezik. Ilyen esetekben egy fölöslegessé
4431 17| összességében a miniszter jellegzetes politikai egyéniségét rakta
4432 23| válasz kissé lehût. Én sohase jellemeznék így egy könyvet, mert a
4433 5 | hasznos és haszontalan holmik, jelmezek, melyeket nem is viselt,
4434 8 | bûntényrõl, csak titkolta, egy jelre várt, egy éles sípszóra,
4435 3 | fölforgatóknak, kik Keletrõl hozott jelszavakkal, Egyiptomból átplántált
4436 36| álomtalálkára, Cassius.~- A jelszó? - kérdezte Cassius katonai
4437 42| pincérnek, s ez tovább adta a jelszót egy harmadik pincérnek: -
4438 3 | kaszárnya udvarára. A százados jelt ad, a zsoldosok nekiesnek,
4439 5 | zsákmányok és a diadalmi jelvények? Mirõl tiktakolhattak ennek
4440 23| csak két ember, minden jelzet és név nélkül. De kiderült,
4441 1 | egy nagy jelenet kezdetét jelzi. Csöngetés. Voltak, lovag
4442 16| akár valami fölösleges jelzõt. Ajka pirosságát festékrúddal
4443 1 | mertünk egymásra meredni. Jézus, Mária, Szent József, mi
4444 5 | vándorokat hazavezérli.~Jézusmária, fél kilenc. Hogy elfecsegtem
4445 1 | hatalomnak, hogy én csak az édes Jézust imádom, aki meghalt mindnyájunkért,
4446 40| valami mesebeli királynõ a jobbágyok elhagyatott, ápolatlan porontyát.
4447 15| mutatott. Mégiscsak a másik a jobbik - gondolta. Lassan visszaballagott
4448 19| lehetett látni. Éter- és jódszag terjengett. Körötte két
4449 6 | meg, édesem, tegnap nem jöhettem el hozzád. Szakadt az esõ.
4450 26| Heinz? Állj meg már, Heinz. Jöjj ide, Heinz. Heinz oda se
4451 17| Azok, akik a minisztertõl jönnek, szórakozottságukban elfelejtik
4452 12| pirongatta fiát.~- Aztán hogy jössz ide, tisztességes emberek
4453 13| Nem tudom, messzebbrõl jött-e oda hozzám, vagy már régebben
4454 19| változik az élet. Orvosok jöttek-mentek. Nemigen beszéltek. Estefelé
4455 4 | Az elõbb, mikor szembe jöttél velem, bicegtél.~- Dehogy -
4456 2 | lép be Sárika az iskolából jövet, táskával kezében. Õ mindig
4457 24| éppen nincsen. Elfogyott. Jövõ héten lesz. Ha lesz. De
4458 30| hívtak, és csak éjfél után jövök haza.~- Igenis. - Imre kiment.~-
4459 25| kenyereket sütnek. Hogy van jövõje, azt a vak is látja. Számos
4460 39| rajongtunk. A „Petõfi-könyvtár” jövõjét leírhatatlanul fényesnek
4461 4 | tekintek egyre ragyogóbb jövõm felé.~Amint így fecsegtem,
4462 39| Ennek ellenében a tagnak jogában volt hetenként két tetszés
4463 33| eszét, és követelheti egyéni jogait, még egy lelketlen gép is.
4464 15| nefelejcs-et vagy a Nem ütik a jogászt agyon-t hallgatják, akkor
4465 32| megfosztottam õt az élet jogától, a lélegzéstõl és mozgástól,
4466 39| holmi rejtélyes-magasztos jogi személy. Ezt valamennyien
4467 41| pengõt.~Õ azonban a pengõt jogosnak vélt fölháborodásában visszadobja
4468 2 | hogy Sárikát - bizonyára jogtalanul - az utca legvásottabb lányának
4469 1 | szeles, hetrefüles ember, a jogtanácsosa nélkül, a maga szakállára
4470 3 | elfogadjuk és élvezzük. Hát nincs jogunk megvetni. Ez álszentség,
4471 35| az ágyához, és Béla bácsi jóízûen kanalazgatta az aranysárga
4472 19| ilyent? Az is baj, ha nagyon jók vagyunk, az is baj, ha nagyon
4473 6 | Csodálatos azonban, hogy mindig jókor jön. Éppen lázasak vagyunk,
4474 40| rendelt neki. Miután a kutya jóllakott, karjában vitte föl lakásába,
4475 5 | Miklós a nagybátyám volt, jómódú ember, földbirtokos. Hajdan
4476 8 | Mondd, te csakugyan olyan jónak tartasz? Ugyan. Az én lelkemet
4477 6 | áldozata, hogy szeplõ esett a jóságának remekmûvén, melyet oly szépen
4478 4 | vizsgálgatja. Meg is állt. Jóságosan szemembe nézett, s ezt mondta:~-
4479 19| Annyi bizonyos, hogy a jóságra csak törekedni lehet. Úgysem
4480 27| hetet-havat összehordanak, jósolnak, prédikálnak, harsognak,
4481 36| Caligula ekkor az antiumi jószékhez fordult, s Fortuna templomából
4482 9 | arcon csókoltam ezt a kis, jótékony angyalt.~1932~ ~
4483 22| szükségük volt erre, hogy jóvátegyenek valamit, hogy vezekeljenek
4484 3 | szegény. Vagy azt hiszed, jóvátehetünk egy hibát azzal, hogy másik
4485 23| No, majd más alkalommal jóváteszem.~Az alkalom nem késett.~
4486 37| elnök a tárgyalóterem szürke józanságában arra, hogy mit vallanak
4487 1 | meredni. Jézus, Mária, Szent József, mi történt itten? Nem tudtuk,
4488 39| Azután benyitottam Imréhez és Józsihoz, akik szintén ünneplõruhába
4489 39| Winter Imrével és Winter Józsival, háziorvosunk két fiával.~
4490 6 | mégis képtelenség, hogy Juliskából hasznot húzzunk. Egy ajándékot
4491 6 | te még nem ismered õt. Juliskának nem kell ehhez alkalom.
4492 31| is szokott járni: ez csak Julius Caesar lehetett. Venus istennõ
4493 42| volt a meglepetése, amikor július elsején, a Mosoly imént
4494 40| éltek együtt õk ketten, júliustól augusztus végéig. Darling
4495 1 | Voltaképp önmagamat cáfolgattam. Júniusban én is türelmemet vesztettem.
4496 42| végzõdik, csak Zola lehet.~Egy júniusi reggel a beviaszkolt padlót
4497 17| érkezésük sorrendje szerint jutnak eléje. Természetesen szükség
4498 22| pengõt, rövidesen koldusbotra jutok, mert már az elsõ napon
4499 1 | marad.~Egyszerre eszembe jutottak nyirkos, vízrózsás falaink,
4500 22| pengõ jólesett. Még nemigen jutottam ingyen pénzhez. Melengette
4501 1 | kezével, és koldusbotra juttat, és elragadja kedveseinket,
4502 13| éppily kiismerhetetlen.~Kába, buta nyári délutánokon,
4503 29| éhhalál felé. Ócska, kötött kabátkát hordott, orra nyergén nagy,
4504 5 | kivágású mellényeket és kabátokat. Szeretett állig begombolkozni.
4505 13| ruhatárba siettem, kivettem kabátom, kalapom, és - se szó, se
4506 14| neki. Una buona mancia. A kabinos ezt nem értette meg.~Ennélfogva
4507 14| Azt akarták megértetni a kabinossal, hogy a köpcös úr valahol
4508 14| arra kérték, nyissa ki a kabint, õk szavatolnak idõsebb
|