11-atlep | atluc-bonyo | borcs-dezso | di-elmos | elne-falat | faloc-fogpi | fogta-hajto | hajtu-hossz | host-kabin | kabit-kilen | kilep-labda | labra-mandu | manko-mente | menth-nyolc | nyoma-penzg | penzh-rugta | ruhab-szemh | szeml-targy | tarho-tudna | tudno-vedek | vedel-zuzza
Fejezet
5513 20| öt-hat ilyen esete van. Két lábra állíttatta velünk a kutyát -
5514 26| érni, egy robogóra kap, s lábtóját taposva vágtat elõre a meredek
5515 37| a sok gönctõl. Meztelen lábujjaival a kert finom homokját gereblyézte,
5516 12| íróasztalnál, a sarokban.~Lábujjhegyen közeledett feléje. Az íróasztalnál
5517 13| az ég örvénylõ kékségébe, lábunkat magasra tartva, egészen
5518 41| között, s az õ zöldre festett ládájukra könyökölve néha órákig olvastam
5519 40| jóllakott, karjában vitte föl lakásába, megfürdette a márvány kádjában,
5520 30| Azonnal megyek... Szabad a lakáscímét?... 25, második emelet 7...
5521 22| talán megörül neki.~Már a lakásomhoz közel voltam, amikor az
5522 1 | utolsó szemlét tartott a lakáson. Túlontúl tisztának, rendesnek
5523 1 | lehetett, rendbe hoztam a lakást. A bútorok gyógyíthatatlan
5524 19| héten meglátogatom õket.~Lakásuk kórházzá alakult. Feküdt
5525 21| Mutassák a vendégeknek lakásunkat, esetleg családi arcképeinket
5526 33| volna, mely be akar törni lakásunkba, ha minden élõt és minden
5527 1 | mert a költözködésre, az új lakásunkra minden pénzünket elköltöttük -
5528 25| mesteremberekkel. Asztalosok és lakatosok egymásnak adták a kilincset,
5529 1 | pirinyó lábát fitogtatja, szûk lakkcipellõben. Aztán mezõk, trillió kis
5530 5 | szövetlabdák, téglaszín, szürke, lakkos labdák, kicsinyek, mint
5531 3 | bûbájosok és bálványozók is laknak -, lárma támadt. Az õrjárat
5532 42| vissza, hanem lement Valihoz lakni, és a konyhában vele együtt
5533 2 | természetes. Az utcánkban lakó szegények nyilván sokat
5534 42| kitisztogatta. A Petõfi lakói már ismerték, s megbízták
5535 37| egyik sátor a másik sátor lakóit. Úriemberek és testvérek
5536 25| külseje alig árulta el, mi lakozik benne. Alacsony ember volt,
5537 40| kutya. Csupa vad ösztön lakozott benne. Annyi bizonyos, az
5538 22| ezelõtt egy elõkelõ fogadóban laktam. Egyszer éjfél után kettõkor
5539 1 | szenvedtünk. Rút bérkaszárnyában laktunk akkor, ahol állandóan hagyma-
5540 42| ezt a tûzilármát, melyet Laky és Lakyné is növelt, mert
5541 42| hûvös szél fújt.~Egyenesen Lakyékhoz sietett. Azok szívesen fogadták,
5542 42| elküldte édesapjának, a másikat Lakynénak. A többi az útra kellett,
5543 42| Az egyiket megkérdezte Lakynétól, a másikat délben a fiatalúr
5544 11| örömei között hunyorogtam a lámpa fényében. Nem ittam meg
5545 8 | amikor vacsorázni kezdtünk, a lámpafényben észrevettem, hogy anyám
5546 13| libegve közeledett felém a lámpafényes levegõben.~Egyszerre csak
5547 34| Arany sasban ebédel. Nem kis lámpalázzal nyitottam be azon az üvegajtón,
5548 1 | kis állólámpát. De ha a lámpát meggyújtottuk, nemcsak a
5549 8 | másik. Amint emelgettem a láncokat, láttam, hogy a lila bársonnyal
5550 7 | aranylánc csillogott. Kihúzta a láncot. A lánc végén óra lógott.~
5551 8 | elbújtam a kamrába, felfûztem a láncra, s nyakamba akasztottam.
5552 31| csézák, bricskák, aztán landaui fogatok, delizsánszok, batárok,
5553 3 | gyorsan. Már nem volt nála lándzsája. Megfosztották tõle, mint
5554 3 | Sextus - kénytelen volt lándzsáját használni.~- Megsebesítette?~-
5555 3 | páráját. Múltkor õ maga is lándzsával verte szét egy ilyen elítélt
5556 39| meggyújtottuk a gázt. A láng fehér harisnyájában föllobbant,
5557 18| olyan nemes és csodálatos lángelme, amint véli. Álláspontjából
5558 37| meggyulladnak a szesztõl és a nap lángjaitól, melyek már átnyilalltak
5559 1 | cigarettájukat a gyertya lángjánál gyújtották meg. Ezt eddig
5560 1 | velük a hosszú termen, a lángok - a haladás szélrohamába -
5561 14| Feléje fordította naptól lángoló arcát. Nézte õt, de nem
5562 36| alatti folyosó végén, néhány lángot látott, és lassan, nagyon
5563 2 | jogtalanul - az utca legvásottabb lányának tartják. Annyi bizonyos,
5564 15| a tó már feléje küldte lanyha leheletét. Mélyeket lélegzett.
5565 4 | elmosolyodott, s vállat vont. Lanyhán nyújtotta felém a kezét:~-
5566 13| nem többször, mint a többi lányokkal. A nõválaszok alkalmával
5567 8 | elrohanok, vagy megkérek egy lányt, vásároljon ott valamit,
5568 2 | vagyunk-e elégedve nevelt lányunkkal. Ezt a szót úgy foghegyrõl,
5569 1 | az egész istenséget. Négy lapát törmeléket vittem ki. A
5570 1 | vége volt. Seprût hoztam, lapátot. Összesöpörtem az egész
5571 39| összenyálazzák vagy leköpdösik, lapjaik közé törökmézet, szilvamagot,
5572 34| törlõdtek le emlékezetem hû lapjáról. Emlékezem hegedûjére, hangsípjára
5573 24| összes hazai s külföldi lapok és folyóiratok.” „Borotvapengék
5574 24| hadartam. - Elõször is külföldi lapokat. Van minden?~- Hogyne.~-
5575 38| tündér rakná egybe. Elõbb lapozgatja egy kissé, hintázza, majd
5576 24| egy ütött-kopott füzetet. Lapozgatott benne, s fölsóhajtott. Elém
5577 5 | négyszögletest, világító lappal, erre a nagymama svájci
5578 40| egész üdülõházon. Darlingnak lappangó hõemelkedései voltak. Egy
5579 25| születik. Addig nyilván lappangott benne. Nem állítom, hogy
5580 33| billentyûi az ajtó mellett lapultak, a csillárokon lógtak. Ki
5581 25| közben pedig, hogy a gép lármáját némiképp ellensúlyozza,
5582 33| A csönd oly süket, oly lármás, mintha még mindig bomolnék.
5583 33| fölpezsdülve rövid, kellemes lármát vert. Hírül adta az érkezõket,
5584 13| LIDIKE ~Lidike, lásd, eszembe jutottál. Már legalább
5585 30| parázsló szememet, hogy mindent lássak, s az álarc mögött annál
5586 3 | folytatta a százados, lassítva beszédét - oly kihívó magatartást
5587 14| behunyta szemét, hogy semmit se lásson. Csak az uszoda zaját hallotta:
5588 24| csitított egy komoly, lassú hang.~A hang felé pillantottam.~
5589 37| vittem a malomba, olyan lassúbb, higgadtabb dalokat, melyekben
5590 37| negyven-ötven évesek, mint Szél Lászlóék, hanem húszasok-harmincasok.
5591 29| nem eszik. Nem tud betelni látásával. Villájára tûz egy szelet
5592 37| személyesen, legföljebb látásból és hallomásból. Mindez elegendõ
5593 30| percig vállaltam, akkor is látatlanul, akkor is csak a szellemem
5594 15| érveket és ellenérveket vetne latba. De aztán megadóan és alázatosan
5595 15| hogy az úszómester jobban láthassa. - Hol van? - és közben
5596 26| volt egy varázsfövege. Az láthatatlanná tette a jelentékeny hõst.
5597 7 | homályos lépcsõházában állt láthatatlanul, bosszúsan dörmögte:~- Hallatlan.~
5598 29| tulajdon csemcsegését. Ha nem láthatja, hogy eszik, legalább hallani
5599 34| a kisugárzása, az a nem látható fény, az a nem hallható
5600 26| portássapka nagyobb csodát mûvelt. Láthatóvá tett engem Heinz elõtt.
5601 1 | te ezt nem láttad. Nem is láthattad. Új lakásunkban már nincs
5602 39| egy rekkenõ nyári napon a latinórán hirtelen fölkelt a padból
5603 27| emlékre bámulnak és ugyanazt látják.~- Egy vendéglõ - rajongott
5604 24| óhajtott, az egy tréfás látképes levelezõlappal érte be,
5605 30| elmégysz, Isten tudja, mikor látlak megint. Tíz-tizenöt perc
5606 11| ragyogó és tiszta, mintha látna vele.~- Dezsõke - mondja
5607 5 | a miénk, az, amit õk nem látnak, s minden, ami ezen alul
5608 14| Itáliában jár, okvetlenül látogassa meg.~- A rivederla! - kiáltozott
5609 14| vetõdöm, esetleg meg is látogatom. De Õ nem köszönte meg.
5610 19| vacsoráztunk.~Késõbb már ritkábban látogattam Lolát. Utoljára karácsony
5611 8 | vékonykák, szürkék, hogy meg se látszanak a kislányok nyakán, ha történetesen
5612 1 | tagadtam. Erre azt kérdezte, láttam-e az utcán azokat a szerencsétlen,
5613 35| vendége akadt.~- Hát aztán láttátok-e Rózát? - tudakolta.~- Hogyne,
5614 23| Igazán örülök, hogy õ örül a láttomon.~Mégis valami megalázottság
5615 25| Egy simára gyalult favázat láttunk, egy körülbelül másfél méter
5616 38| ámul, szemléli a szokatlan látványt: a repülõ újságot, a hírt,
5617 37| alföldi rónán, és tüzet, lávát okádott mindenüvé. Benn,
5618 1 | bevajaztam, sonkával, kaviárral, lazaccal díszítettem. Vaníliás kiflit
5619 1 | uram bekapta az egyetlen lazacosat. Imádta a lazacot. Ritkán
5620 1 | egyetlen lazacosat. Imádta a lazacot. Ritkán jut hozzá. Na, én
5621 36| testõrcsapatok fõtisztje, a lázadók vezére sápadtan állt hívei
5622 21| volt. Egy darabig meddõn lázadoztam. Végre kora délután mentõ
5623 13| hogy ott a hidegben hûtsem lázamat, tisztázzam egyre kuszább
5624 21| kapcsolat kissé távolinak, lazának látszott. Azt feleltem,
5625 40| szerelmét, akit néhány hónapi lázas barátság után minden magyarázat
5626 21| munkában. Egyre boldogabban, lázasabban dolgoztam. Kétségbeesetten
5627 42| napernyõjével. A fõtéren le-leült egy padra, de elõbb mindig
5628 2 | sérülésbe, melyet ez a hétéves leányka okozott neki. Hazajött,
5629 42| közölték vele, hogy az új leányuktól már nem válnak meg. Egyébként
5630 19| legjobb.~A beteg egy hétig lebegett élet és halál között. Lezajlott
5631 5 | azt, akit boldogít, hadd lebegjen a lelke szabadon, hadd röpüljön
5632 24| hasonlóan bánt. Vevõit mindig lebeszélte arról az áruról, melyet
5633 42| letakarva, egy palack víz, két leborított, tiszta pohár, egy szekrény,
5634 41| ÉN ÉS A NÉMA~Lécállványon libegnek-lobognak az újságok
5635 13| ábrándoztam. Hamar megtanultam a leckémet, hamar megvacsoráztam, s
5636 6 | a doboz tetejét hirtelen lecsapja, és másról kezd beszélni.~
5637 30| kaptam. A hallgatót ott túl lecsapták. Zúgott a messzeség.~Le-föl
5638 18| szóló elismerést sikerül lecsökkentenünk addig a fokig, hogy nem
5639 14| fürdõruhájában - a karjába vette õt, lecsókolta arcáról a vízgyöngyöket,
5640 36| és õ nincs többé. Feje lecsuklott. Szeme kinyílt, s szinte
5641 1 | elszontyolodva szemlélte, majd leejtette a földre. Ennek is vége
5642 38| szinte mozdulatlanul, aztán leejti a földre, s a következõ
5643 10| egy õszbe csavarodott úr, leemeli kalapját, és mosolyog rá,
5644 30| Egy pillanatig haboztam, leemeljem-e a hallgatót? Végre én itt
5645 24| harminc levéllel tartozom.~Leemelt a polcról egy ütött-kopott
5646 32| fölöslegessé vált figurát leemelünk képzeletünk színpadáról,
5647 10| érdeklõdött iránta, aztán, mikor leendõ ura, Viktor feltûnt, hirtelen
5648 1 | az érkezõket. Éppen hogy leérhetett, mikor én felülrõl hatalmas
5649 29| kiábrándulás éri, a tál leesik és összetörik, a pincér
5650 25| deszkára erõsítette, a számára lefektetett sínek közé. Megragadta a
5651 35| szegény rokon náluk éldegélt, lefektette. Téglát melegített talpa
5652 31| hajtani kezdett.~Sietett haza, lefeküdni.~2~Vadul vágtatott az elhagyatott
5653 24| Végre, végre-valahára. Lefekvés elõtt még egyszer megnéztem
5654 20| borral, már csábította. Lefetyelni kezdte, elõbb kelletlenül,
5655 15| régi elázott fürdõruhája lefittyent, feltüntetve meztelen mellkasát.
5656 35| várnunk a betegség rendes lefolyását. Gondos ápolásra, nagy türelemre
5657 41| ilyen alakokat, múltkor is lefülelt egyet. Mindezt félreérthetetlen
5658 42| legmagasabb osztályától kezdve a legalacsonyabbig egyaránt... Reméljük, hogy
5659 20| Fölcsengettem egy állatorvost a legédesebb álmából, és kértem, hogy
5660 1 | háromezer pengõ vagy több, a legelõkelõbb körökkel is érintkezhetnek,
5661 1 | Az uram évek óta ismeri. Legelõször a bankban találkozott vele.
5662 9 | csöpp angyal maga az önzés. Legelsõ õ, s a holmijai. Utána következik
5663 2 | titokban áskálódtak ellene. A legenda pedig nõttön-nõtt. Zsongott
5664 36| kíséretében érkezett.~A hosszú legények, mikor a császár bevonult,
5665 39| ki a könyvtárból, mint a legérdekesebbet.~Imre az asztalhoz lépett,
5666 13| nem bírok elaludni - még a legerõsebb altatókkal sem -, sok minden
5667 14| rácáfolt állítására, mert a legfolyékonyabb olaszsággal ajánlotta föl
5668 15| kötelességet teljesít”, talán a legfontosabb kötelességet: „önmagával
5669 2 | elbeszélte, hogy Sárika a világ leggonoszabb teremtése, szájas, pimasz,
5670 1 | egymást az ártatlan milliók, a leghatalmasabbak, a közéleti tekintélyek
5671 3 | sarokban ült. Commodus volt, legidõsebb fia. Aurelius újabban maga
5672 32| egészségesen, vidoran lépdegél a legizzóbb tavaszi verõfényben.~Legalább
5673 39| Andorka, aki közöttünk a legjózanabb volt, az asztalhoz lépett,
5674 2 | legkedvesebb, a legszebb, a legkellemesebb. Merõ önzés az egész - mondotta. -
5675 19| folytatta. Valami csodálatos légkör volt itt. A betegség olyan,
5676 42| tábora, mely a társadalom legmagasabb osztályától kezdve a legalacsonyabbig
5677 5 | ezt a harcnemet tartották legmegfelelõbbnek, mert azután úgyszólván
5678 4 | bicegni szoktam, hogy én a legmegrögzöttebb bicegõk közé tartozom, akik
5679 32| ne tudna meggyilkolni a legnyápicabb legény is, ha csak hozzáér
5680 38| melynek nincs tartóereje, egy légörvénybe, s pillanatok kérdése, hogy
5681 18| hogy az õ zsebórájuk jár a legpontosabban.~Õ ebben a tekintetben is
5682 38| újság, bukik, zuhan, hígabb légrétegbe kerülhetett, melynek nincs
5683 1 | egyszerre is: „a kancsó, legrosszabb esetben ott a kancsó is”,
5684 24| hasonszenvi gyógyelv alapján a legsikeresebben tûzkövekkel lehetne kezelni.~
5685 2 | Sárika a legkedvesebb, a legszebb, a legkellemesebb. Merõ
5686 18| ez? Hiszen csak õ az.~A legszerényebb emberek is ragaszkodnak
5687 23| szegények, nincs pénzük a legszükségesebbre sem, kenyérre, orvosságra,
5688 1 | Martiny a meghívást a világ legtermészetesebb dolgának tartotta. Tüstént
5689 25| szakállánál. Olyan volt, mint a legtöbb vidéki kisbirtokos. Szeretett
5690 24| elérhetetlen ábrándra. Legtöbbször nem is felelt hiú kérdésemre.
5691 37| izgett-mozgott, töltött is, õ is legurított torkán egy pohár fehér bort,
5692 1 | menthetetlenül végünk, akkor - a legutolsó pillanatban - mindig jön
5693 2 | bizonyára jogtalanul - az utca legvásottabb lányának tartják. Annyi
5694 42| téglás folyosóra ért. Annak a legvégén volt a fürdõtitkárság.~Kopogtatott,
5695 1 | Hozzánk az udvari folyosó legvégérõl kellett bejárni, a klozett
5696 4 | teljesednek, megszégyenítve a legvérmesebb reményeket, élek, mint a
5697 25| lóg, egy kávédarálót, egy légycsapót, egy takarékperselyt, egy
5698 18| tökfilkó, de azért talán legyenek iránta némi elnézéssel.~
5699 6 | majolika tálak, báli legyezõk... Szóval neked is meg fogja
5700 22| Valami baj van?~- Semmi - legyintettem. - Egy kis tévedés.~- Talán
5701 1 | Szelíd ember az én uram, a légynek se árt, de néha ilyen vad
5702 24| vágyát semmiképp se tudta legyõzni, anélkül hogy észrevette
5703 1 | igazságot, becsületet, életet. Legyünk õszinték. Mi is ilyenek
5704 11| arcát, odasúgja:~- Vak.~Lehajol hozzá:~- Fánika, itt a fiam,
5705 6 | már igazán gyönyörû”, õ lehajtja az édes, simára fésült szõke
5706 41| engedi magát megvesztegetni.~Lehajtom a fejem. Megtörök a néma
5707 8 | bõrünket. Irtózatos volt. Lehajtottam a fejem, tányéromba bújtam,
5708 17| járjon le. A miniszter feje lehanyatlik, arca elsápad, s holtan
5709 3 | érik, mindaddig, míg ki nem leheli páráját. Múltkor õ maga
5710 5 | átkozott házból, arcára leheltetett vele, hogy nincs-e elrontva
5711 40| kedvesnek tartotta, s korlátlan lehetõségeket fedezett föl benne. Nyilvánosan
5712 42| áldozattól se riadva vissza, lehetõvé tettük, hogy egy olvasónk
5713 36| volt, vértelen és egyszerû. Lehullt róla a téboly álarca. Csak
5714 35| szemét, és többé nem tudta lehunyni.~Kedélyesen elbeszélgettek.
5715 25| figyelgetett, az egyik szemét lehunyva, fejét oldalt billentve,
5716 23| feleli.~A válasz kissé lehût. Én sohase jellemeznék így
5717 8 | háziorvos az ablakhoz vezetett, lehúzta szemhéjam, székre ültetett,
5718 38| voltak oly nehézkesek, hogy lehúzták a földre, a sárba. Mindegy.~
5719 34| kerestem a zsebemben. De õ leintett. Odatartotta égõ cigarettáját,
5720 39| Petõfi-könyvtár” jövõjét leírhatatlanul fényesnek láttuk. Már száz
5721 36| palotájába rendelt, s táncot lejtett elõtte. Hallotta, hogy azt
5722 8 | Vacsora után feküdni mentem. Lekapcsoltam az ezüst Máriát, magam mellé
5723 26| sugallatnak engedve, egyszerre lekaptam Guszti sapkáját, és a fejembe
5724 5 | felöltöztette Alit, aztán lekísérte a hintóig, s fejét elfordítva,
5725 39| bepiszkítják, összenyálazzák vagy leköpdösik, lapjaik közé törökmézet,
5726 6 | kényelmetlenül érzi magát a lekötelezettségében. Hallottál arról a néger
5727 40| talán verte is. A színésznõ lekuporodott a kutyushoz, s hosszan és
5728 9 | de legjobban szereti a lekváros kenyeret meg a „piros leves”-
5729 18| szobátokat, átitatja ruhátokat, s lélegzeni se hagy. Az ilyen illat
5730 20| ütemesen mozgatva, mesterséges lélegzést alkalmaztam rajta. Valamit
5731 32| megfosztottam õt az élet jogától, a lélegzéstõl és mozgástól, letéptem róla
5732 23| folyamat mehet végbe, mert mély lélegzetet vesz, és elhúzódik tõlem.
5733 1 | az, amiért ezt a hosszú lélegzetû históriát elbeszélem.~Egyszerre
5734 1 | viselkedtünk. Nem gyõztünk bámulni lélekjelenlétünket, hogy eltereljük róla figyelmét,
5735 1 | szabadságot követelek minden léleknek, minden tiszta gondolatnak,
5736 19| Õ állítólag érti, az új lélektan törvényei alapján. Azt mondja,
5737 22| ilyesmit tudomásul nem venni lélektani tudatlanság vagy udvariatlanság.
5738 40| fényesebb pálya nyílt, mint egy lelenc elõtt, akit valami amerikai
5739 20| eleven rést, melyen keresztül lelkébe pillanthattam volna. Ide
5740 32| és a közönyt. Lehet, hogy lelkemben föl is ravataloztam. Porhüvelyét
5741 8 | jónak tartasz? Ugyan. Az én lelkemet is rengeteg bûn nyomja,
5742 12| Igen, méltóságos uram - lelkendezett Takács -, iparkodó, szorgalmas
5743 12| tekintett, hanem erre a lelkes, piros arcú kisfiúra. -
5744 23| megalázottság marad bennem, valami lelkifurdalás. Csak nem gondolja felõlem,
5745 1 | azt hittük, hogy ekkor a lelkiismeret furdalta, s szemrehányást
5746 8 | nyakamról. De ezzel se csitult a lelkiismeretem.~Rendszerint vidáman, mosolyogva
5747 33| Tovább dolgozik, buzgón, lelkiismeretesen, pontosan, ahogy eddig.
5748 25| nem talált föl semmit. Ez lelkiismeretlenség volna. Mióta az eszemet
5749 20| szenvedhetett, testileg, lelkileg is. Néhány lépésrõl is hallatszott,
5750 25| titkolózva mutogatta mindenkinek, lelkükre kötve, hogy el ne árulják,
5751 5 | Erre azt mondtam, hogy a lelkünkért kell szeretni bennünket.
5752 20| jártomban a sarki kiskocsmában lelném õt, amint az asztalt veri,
5753 31| fürkészõ szemekkel. Alsó ajka lelógott. Kopasz volt.~Õt is fölismerte
5754 15| jelenlevõk között. Miután nem lelt senkit, még egy villámló
5755 40| amíg a bérszolga meg nem lelte a kocsiszínben, s át nem
5756 22| mellényzsebeimet is. Sehol se leltem.~Visszahajtattam az üzletbe.
5757 20| menekülni. Ha díványon vannak, lemásznak a földre. Szívesen bújnak
5758 29| elborul, hitét veszíti, eleve lemond mindenrõl, mint mi, amikor
5759 29| évtizedek óta gyakorolta a lemondás erényét, most már beletörõdött
5760 8 | érzés volt ez? Mint mikor a lencse gyújtópontjából tûz ránk
5761 37| kihívó üvegdarab, mely lencséjével összegyûjtötte a fényt a
5762 14| tisztelgett római üdvözlésre lendített karjával.~Péter visszaballagott
5763 3 | Meztelen karját üdvözlésre lendítette.~Marcellus izgatottan beszélt:~-
5764 39| alapszabályokat is közölte, a lendületes ékesszólás és a bölcs körültekintés
5765 25| egyetlen emelõkar, a magasba lendült, aztán ez a két penge, ez
5766 1 | nem bírt magával. Megint lenézett, hogy õ lesse az érkezõket.
5767 23| hogy ezt az urat ezután lenézzem.”~Õ is erre a végkövetkeztetésre
5768 37| Az most, hogy Ferit így lengén, igaz valójában látta, és
5769 13| illedelmesen, de magukat kelletõen lengették a muzsika fuvalmában, amíg
5770 23| neki, mosolyogva, a kezemet lengetve. Igazán örülök, hogy õ örül
5771 23| mindkettõnkben. Az ûrben lengünk személytelenül, megfosztva
5772 22| ki, grófi koronával. Egy lengyel grófné küldötte. Névjegye
5773 26| oldalt van elválasztva. Szeme lenkék. Ötéves. Német. Tárgyilagos.~
5774 37| ismeretlenek, ezért résen kell lennünk, vigyáznunk kell úri méltóságunkra.
5775 1 | dicsfény, oly csodálatos lény õ, hogy amihez hozzáér,
5776 25| a találmánya, hogy mi a lényege és értelme, azt gyermekésszel
5777 1 | után?” Õ elismerte, hogy lényegileg igazam van, de formailag
5778 34| és tesz az illetõ, hanem lényének a kisugárzása, az a nem
5779 42| oldalát az elõírás szerint lenyírta a kipontozott helyen, és
5780 33| kiszámíthatatlan és rejtélyes lényt fogadtam házamba, nem értem,
5781 42| szakácsnõ csirkéket adott neki leölni és megkopasztani. Augusztus
5782 11| kivölgyelt vörösmárvány lépcsõ vezet, koldusok kuporognak,
5783 7 | kis, zárt villa homályos lépcsõházában állt láthatatlanul, bosszúsan
5784 42| fölsúrolta a Petõfi egész lépcsõházát. Így múlt el a hónapja.~
5785 1 | valahol a rosszul világított lépcsõházban bolyonganak, vagy a folyosón,
5786 7 | indulni akart, amikor a lépcsõházból nyers hang kiáltott kifelé:~-
5787 7 | szobán, az elõszobán, a lépcsõházon át, a kaput kinyitotta s
5788 3 | sietett föl a császári palota lépcsõin. Vörös cipõt viselt, négy
5789 1 | élt alattunk, fölöttünk. Lépcsõnk szemetes volt. Hozzánk az
5790 32| amikor egészségesen, vidoran lépdegél a legizzóbb tavaszi verõfényben.~
5791 19| végzett mindent. Emelgette, lepedõkben forgatta, etette és tisztogatta,
5792 22| világított folyosóra, és lassan lépegettem, nehogy elsurranó tolvajnak
5793 34| barátja az erénynek és a túrós lepénynek. Hát téged mi a szél hozott
5794 36| becéztek. Rómában a trónra lépésem örömére három hónap alatt
5795 29| szemmel tartja a pincér minden lépését, aki közeledik és mégse
5796 20| testileg, lelkileg is. Néhány lépésrõl is hallatszott, hogy gyomrában
5797 1 | volt, közvetlen. Engem az lepett meg leginkább, hogy ebéd
5798 14| haladt el, mint aki mezítláb lépked a homokon, de a közvetlen
5799 13| könnyedén, mint egy elröppenõ lepkét, hogy kell átkarolni derekát,
5800 15| beszélgetett, s már a tóba akart lépni. Akkor történt a baj.~Leszakadt
5801 23| színérõl, akár a himlõ, a lepra, a dögvész. Végül maguk
5802 13| akart ezzel, próbára tenni, lépre csalni, megcsúfolni, s végül
5803 14| ahol a víz csak bokájáig lepte el.~Péter felkönyökölt.
5804 14| föladatát, indult. Szaporázta lépteit, hogy mennél elõbb villamosra
5805 11| ahová három süppedt, a hivõk lépteitõl, csókjaitól kivölgyelt vörösmárvány
5806 7 | percig várhatott. Akkor lépteket hallott. Kulcsköteg csörrent.~
5807 16| másik ajtón ront be.~Õ is lerakja holmiját, csak aztán hallja,
5808 1 | teremtett. A dívány karfájáról leráncigálta a vacak mûselymet, melyet
5809 20| kalimpáló lábai összecsukódtak, lerogyott a földre, ott elterült,
5810 29| nagy dióbarna szeme, mely les, pillog, fürkész, s egy
5811 26| kullogok utána, figyelem, lesem.~Sokáig azt hittem, hogy
5812 36| fiúcska voltam még, folyton lesetett a kémeivel, a besúgóival,
5813 8 | tolvaj, csak a kellõ alkalmat lesi, hogy tõrbe csaljon. Mellékutcákon,
5814 14| bele nem szédült, aztán lesiklott a vízre, majd visszatért
5815 26| Gondosan fésült, vizes kefével lesimított szöszke haja oldalt van
5816 1 | Megint lenézett, hogy õ lesse az érkezõket. Éppen hogy
5817 13| én mindig csak Lidikét lestem, kinek az este egy vihogó,
5818 19| kellett várnom. Izgatottan lestük Lolával, mikor jön haza.
5819 15| alatt fölpezsdült. Arca lesült, s ez férfiasabbá tette.
5820 12| Keressétek otthon.~Pista lesütötte szemét. Az íróasztalt nézte,
5821 41| Várok egy kicsit. Akkor lesunyt fõvel, alázatosan továbbballagok.~
5822 15| lépni. Akkor történt a baj.~Leszakadt vállpántja. A gomb után
5823 1 | hiába keresgélik ajtónkat. Leszaladt a házmesterhez, megkérte,
5824 23| Késõbb, hogy az utasok zöme leszáll, s a kocsi majdnem kiürül,
5825 28| elfordult.~- Hát nem tetszik leszállni? - kérdezte a hordár ámulva.~-
5826 19| nem fáradt bele. Azzal is leszámolt, hogy az ura egész életében
5827 8 | elmúlik, mire menyasszony leszek. Különben vasat írt. Vassal
5828 25| izgultak. „No, Géza, mikor leszel már milliomos?” - sápítoztak
5829 20| alatt. Közben a gyermekeket leszidták, ágyba kergették. A kutya
5830 42| asztal, fehér terítõvel letakarva, egy palack víz, két leborított,
5831 15| álomtól kövéren és durcásan, s letelepedtek övéik közé, a tej és kávé
5832 34| Szemem könnybe lábadt.~Letelepedtem melléje. Õ csak bámult rám
5833 14| tempóznék. Mi az nekem? Letenném a homokra. Ott várakoznék,
5834 38| máskor a kalapja után, melyet letépett a vihar, de talán még szilajabbul,
5835 32| lélegzéstõl és mozgástól, letéptem róla az élet dicsõ rendjeleit,
5836 31| hogy végezzék ki.~Azonnal letérdepeltették, s a hóhér a bárdjával egy
5837 13| hivatalt, valami intézményt létesíteni, mely itt vagy a másvilágon
5838 16| Operába.~A ruhatárba siet, leteszi a télikabátját, kezébe kapja
5839 1 | én sohasem létezõ, sohase létezett cselédemnek. Kezet fogott
5840 1 | cselédemnek, az én sohasem létezõ, sohase létezett cselédemnek.
5841 19| ilyen adósságot sohase lehet letörleszteni.~Bevallom, én ezt sem értem.
5842 8 | hogy most bemehetnék, s letörleszthetném tartozásomat. Mindenre gondoltam.
5843 28| kiszáll, s a folyosóra állt, a letolt ablak mellé, hogy a hordárok
5844 5 | azonnal ráduplázott, hogy letromfolja és megszégyenítse egy újabb
5845 39| mintha a kalács közepében nem lettek volna azok a barna csokoládés
5846 18| de be se csönget. Csak leül a kapu aljába, és vár. Néha
5847 27| Így, kérem.~Mindenesetre leültek. Fagylaltot rendeltek.~Amikor
5848 1 | egész, szóra sem érdemes.~Leültettük egy karosszékbe, melyet
5849 36| Cornelius Sabinus. - Azonnal leütni, agyonszúrni.~Délelõtt kezdõdtek
5850 36| adattam, mint az enyém, aztán leüttettem fejüket, s az én képmásomat
5851 2 | Sebkötése közben bepiszkolódott, levásott a talpáról.~Sárika egy novemberi
5852 38| sokáig fürdött az újság a levegõ tengerében; fönn-fönn, a
5853 15| kacajuk végigtrillázott a levegõn.~Mindegyiket figyelmesen
5854 20| kituszkolnom a lépcsõházba, a hideg levegõre. A szenvedõ állatok szeretnek
5855 39| vetettek nekünk, s mellettünk levegõvel fölfújt papírzacskókat pukkantottak
5856 38| Ha kinyújtaná karját, még levehetné onnan a semmibõl, akár fogasról
5857 24| egy hét óta köszörülték.~Levélbélyeg csak egyetlenegyszer volt,
5858 24| még félénken célozgattam a levélbélyegre, mint valami távoli, elérhetetlen
5859 24| kellett gyalogolnom egy levélborítékért, egy szál gyufáért.~Cifra
5860 38| rádió hullámfogói fölött, levelei közeledni kezdenek egymáshoz,
5861 42| telefonozott, intézkedett, leveleket mondott gépbe. Néha megnyugtatta
5862 24| egyfilléres. Ennélfogva azt a levelemet, melyet Párizsba küldtem,
5863 38| széthajtogatott tizenhat levelével. Hirtelen mindegyik levél
5864 24| Tûzkövek - ajánlgatta, mintha a levelezés ki nem elégített szenvedélyét
5865 1 | amint a nálunk hagyott levelezõlap hirdette, melyen telefonszáma
5866 24| az egy tréfás látképes levelezõlappal érte be, s aki virzsíniára
5867 21| figyelmünket. Azóta állandóan levelezünk. Barátságunk mindinkább
5868 8 | pénzügyõrök, a városi szolgák és levélhordók, sõt még a tûzoltók is,
5869 24| leszoktatott az olvasásról, aztán a levélírásról, aztán a dohányzásról, aztán
5870 17| szórakozottságukban elfelejtik levenni arcukról a mosolyukat, melyet
5871 20| állapota: az izgalmi után a levertségi. Tudtam, hogy ilyenkor a
5872 34| tiszták.~A pincér hozta a levesét, remek, aranysárga marhahúslevest,
5873 30| elfogott a kísértés, hogy levetem álruhámat, melyet nem holmi
5874 2 | felöltöztettük az úri kisasszonykától levetett ruhába, a kistáskával, úgy
5875 15| virágcsokorral. Aztán gyorsan levetkõzött, s máris megjelent fekete
5876 39| meggyújtottam a gyertyát, levetkõztem, s minekelõtte ágyba bújtam
5877 30| töltik ki bosszújukat. Õsi levezetõ szelep ez. Mindezt rég tudtam.
5878 25| nyaranként ellátogatott hozzánk. Levitték a pincébe, a nyirkos levegõben
5879 42| mindig megkérdezte az ott levõktõl: - Szabad? - Azok csodálkozva
5880 19| lebegett élet és halál között. Lezajlott az agyrázkódás. Az orvosok
5881 35| terpeszkedett föléje.~A lezárt ajtót kinyitották. Róza
5882 16| bemenni?~- Sajnos, az ajtókat lezárták. De talán méltóztassék...~-
5883 5 | holmi lett most Aliból. Csak lézengett a világon. Tengett-lengett,
5884 25| szablya recsegve, csikorogva lezuhant a kenyérre, oly pokoli zajjal,
5885 42| látott, kiscsirkéket és libákat, csöbröket és dézsákat,
5886 38| végén van, a saroknál, ott libeg és örvénylik, csattog és
5887 41| ÉN ÉS A NÉMA~Lécállványon libegnek-lobognak az újságok a szélben. Amint
5888 13| fölbukkant ünnepélyesen, s lassan libegve közeledett felém a lámpafényes
5889 1 | metszett kristálypoharakban. Libériás inasok álltak székünk mögött.
5890 39| szemeket. Ezektõl olyan lidérceset álmodtam, mintha elõzõleg
5891 13| el kell mennie valahova.~Lidikéért esténként vagy õ jött el,
5892 22| gépkocsit. Kihajtottam a Ligetbe.~„Nem - mondtam magamnak
5893 22| Nem - mondtam magamnak a Ligetben -, ezt a pénzt, melyet a
5894 1 | az uram jött vissza. Ezt lihegte: „Itt vannak.” Rohant a
5895 24| egész életre.~- Kérem - lihegtem -, kérem.~- Azonnal - csitított
5896 38| tovább. Szegény tulajdonos lihegve, ereje fogyatékán föladja
5897 37| meglepetésére áthajította lilaszalagos panamáját. Szél László a
5898 31| torkaszakadtából kiabált:~- Favete linguis! Odi profanum vulgus et
5899 1 | föltétlen muzsika, a matematika lírája, s a fájdalom, melyet ez
5900 42| hogy Portugália fõvárosa Lisszabon, hogy a rádium elem, és
5901 41| portugál szótárban, mit jelent Lisszabonban ez: „sarkantyúvirág”, vagy
5902 20| felszürcsölte. Több mint egy fél liter szamorodnit ivott ki, körömcseppig.~
5903 31| három decit, aztán egy egész litert. Nagyon szomjas volt.~Amikor
5904 31| országút porában, egyre több ló. Hintók tünedeztek föl,
5905 14| bokrok között szórakozottan lóbázva még nedves fürdõruháját.
5906 1 | Volt mit hallanom. Szememre lobbantotta, hogy sohase ismertem az
5907 29| aztán, mint valami mécs, lobogni kezd. Tudja, hogy nemsokára
5908 36| Rátekintett nyugtalanul lobogó szemével, aztán elkacagta
5909 24| gyufáért.~Cifra papírok lobogtak róla, a haladást, az élet
5910 38| irányba, a másik utcába, ott lobogtatja egy kis ideig, aztán a harmadik
5911 42| Mosoly imént érkezett számát lobogtatva, a fiatalúr belépett a konyhába,
5912 42| ahol X-lábú asztalokat és lócákat látott, kiscsirkéket és
5913 37| fapáholyban, zöldre festett lócákon, zöldre festett, terítetlen
5914 20| ittam és boros vagyok”, nem locsog, nem dadog, nem mesél sikamlós
5915 37| melege volt, az üvegbõl locsolgatta a nyakát, a mellét, megmosta
5916 38| majd megragadja s lefelé lökdösi. Nyilván nem érdekli. Inog
5917 39| suhancok között, akik folyton lökdösõdtek, húzogatták halántékhajunkat,
5918 31| rendõrnek, és elgázolta.~Így lökött föl egymás után tíz-húsz
5919 15| egy villámló tekintetet lövellt az úszómesterre, s újra
5920 14| Észre se vesz. Már egy órája lógok itt. Talán asszony? Lehetséges.
5921 33| lapultak, a csillárokon lógtak. Ki törõdött volna vele?~
5922 16| RUHATÁR~X-né lóhalálában érkezik az Operába.~A ruhatárba
5923 3 | parancsnokát. Egy százados lóhalálban nyargalt hozzá.~- Mi történt?~-
5924 16| elintéztünk.”~Benn tovább folyik Lohengrin és Brabanti Elza elcsépelt
5925 19| tanácskoztak tanárok, orvosok. Lolának egy segédorvos adott csillapítót.
5926 19| neked, drágám, úgy, ahogy Lolától hallottam.~Hát egyszer az
5927 6 | koronákból font karkötõ... lombfûrészelt fényképtartó... hímzett
5928 37| ült a társaság - négyen - lombokkal befuttatott fapáholyban,
5929 8 | vagyis Kertész, meghízva, lomposan, szomorúan, s nagy, vizeskék
5930 1 | dolgozó is volt, társalgó, lomtár, minden együtt? Nem tudom
5931 11| melyet valahol a padláson, lomtárban megtaláltak, és rázni kezdenek.~
5932 39| hárommillió könyve közt, és Londonban is, a British Museum könyvtárában.
5933 36| Caligula õhelyette Cassius Longinust végeztette ki, ázsiai helytartóját.~„
5934 2 | tudtomra adta, hogy Sárika lop. Az az öreg szakácsnõ, aki
5935 28| körülbelül negyven-ötven bõröndöt lopott el anélkül, hogy egyetlenegyszer
5936 35| hó. Halkan, zene nélkül lopták ki a házból a koporsót.
5937 8 | Némelyikre borzadva gondolok. Még loptam is. Igen, igen. Most ezt
5938 19| moziban, színházban se volt. Lopva fürdött. Állta a harcot,
5939 15| Mindegyiket figyelmesen megnézte, lovagias tisztelettel, de az agglegény
5940 9 | azt indítványoztam neki - lovagiasan és barátian -, hogy megölöm
5941 13| Elég az hozzá, illetlenül, lovagiatlanul, bután viselkedtem. Lidike,
5942 8 | éjszaka fáklyákkal, tajtékzó lovakkal dübörögtek el ablakom alatt.~
5943 36| képmásomat tétettem oda. Lovamnak márványistállót építtettem,
5944 8 | hogy reszkettem, mikor lovasrendõr nyargalt el mellettem. Ebben
5945 25| két penge, ez a két nehéz lovassági kard, ez a két félelmetes
5946 15| Az édes nõ már a tóban lubickolt. Széles karimájú szalmakalapja
5947 37| húztak.~A fiatalok fürödtek, lubickoltak a pezsgõben. Az öregek csöndesen
5948 42| Mihelyt belelépett a tóba, lúdbõrözni kezdett a lába, s vérszegény
5949 15| Igazán elégedett volt. Lustálkodása örömét még az önvád se zavarta,
5950 1 | abban a sötét, penészes lyukban, melyrõl a múltkor beszéltem,
5951 34| voltaképp nem egyéb egy lyuknál, melyet az õsember egy sziklafalba
5952 14| latin nyelvén:~- Signore, m’avete reso uno di quei servigili
5953 16| a rózsafüzért.~- Itt van M-né közismert és közutált csikóbundája.
5954 39| Jókai Új földesúr-ja, Mackó úr utazása, azok a könyvek,
5955 20| tudta, hogy kutya-e, vagy macska. Szólongattam a nevén. De
5956 2 | sohase fût. Ha fázik, akkor macskája hasán melengeti nyolcvanéves
5957 1 | Aztán sárkányok, szörnyek, macskaszemmel és szarvasaganccsal, majmok,
5958 23| megszelídült, mintha a tigris macskává változnék. El fog tûnni
5959 34| szél hozott ide, ahol a madár se jár?~A régi mesehangulat
5960 37| muzsika is, mely nem az éneklõ madaraktól származott. A cigánybanda
5961 3 | lehetett.~- Tizennégy.~- Ez egy madarat tartott a kezében, egy csókát.
5962 12| apró emberke egy furcsa madárhoz hasonlított. Mozgékony orrán
5963 15| gyóntatás, mely elmélkedésre, magábaszállásra serkenti, hogy eltûnõdjék
5964 12| kamrakulcsért. Azt hiszi, magaddal hoztad, tévedésbõl.~- Mindig
5965 30| csöngess Imrének. Fõzess magadnak feketét. Remek feketét fõz.~
5966 8 | szaladtam. Csak akkor tértem magamhoz, amikor a rendelõ székében
5967 8 | hogy az ezüst Máriát is magammal hoztam. Forró boldogság
5968 30| Ennélfogva megigazítottam magamon képzelt aranygombos inasruhám,
5969 11| emiatt, hangosan folytatta magánbeszédét, melyet addig némán szõhetett
5970 11| ó - s ezzel az egyetlen magánhangzóval, ezzel az egyetlen betûvel
5971 28| hordár.~Egyik fülkében valami magányos öreg urat pillantott meg,
5972 42| nemes, erkölcsi és szellemi magaslatán álló „színes” újságírás
5973 13| örvénylõ kékségébe, lábunkat magasra tartva, egészen a csillagokig.~
5974 18| képességüket és érdemüket, mi magasztaljuk föl, ha szamárnak nevezik
5975 3 | lassítva beszédét - oly kihívó magatartást tanúsított, hogy egyik õr -
5976 39| melyek mind ebbõl a kisded magból sarjadtak, amikor Vály Andorka,
5977 12| feltûnt az izgalom okozója és magja: egy fürge, incifinci úr.~
5978 36| pedig tele voltak csûreim és magtáraim. Megsemmisítettem a híres
5979 16| ruhatárosnõ.~- Nem - felelik.~Magukban mind a ketten ezt gondolják: ~„
5980 37| hejehuja nótát, az öregek magukhoz intették a prímást, és mást
5981 27| világtól várhatnak még valamit. Maguktól semmit. De mit adhat a világ?
5982 5 | értettem, hogy kezünk-lábunk mi magunk vagyunk. Csak a lélek a
5983 2 | anyja a kórházban fekszik, magunkhoz vesszük. Én másnap megfürdettem
5984 1 | nagyon meg voltunk elégedve magunkkal, hogy elõzõ nap - a ribillió
5985 10| Álomalakokat teremtünk magunknak, s azokkal viaskodunk. Az
5986 1 | vagy bõgjünk. Alighogy magunkra maradtunk, eszünk nélkül
5987 7 | ketyegését, akkor nyilván magyarázatot kap arra, amit még mindig
5988 34| elém, amikor a házépítést magyarázva hangsúlyozta, hogy az ablak
5989 20| mélytányérba belenyomkodták néhány májas és véres töltelékét. Ez
5990 35| oda Rózának ezt a gyönyörû májat. Tudod, mennyire szereti...~
5991 1 | macskaszemmel és szarvasaganccsal, majmok, keselyûk, pávák. Aztán
5992 6 | század végén megállt... majolika tálak, báli legyezõk...
5993 36| A vér arcába szökkent.~- Majom - intette le Caligula. -
5994 20| részeg emberek fehércukrot majszolnak. Odavetettem neki egyet.
5995 9 | kezébe szorította, s úgy majszolta, a másikat baljába fogta,
5996 19| tavaszi délután - emlékszem, május volt - Lola nyitott nekem
5997 35| épülni. Áprilisban vagy májusban. Akkor bizonyosan.~Marikának
5998 21| egészségesek vagyunk, mint a makk, s a hét végén meg is hívtam
5999 5 | tudtam válaszolni, csak makogtam, még el is pirultam, mint
6000 18| ronda disznó, csak koszos malac.~Az én barátommal azonban
6001 25| Szeretett enni-inni. Szerette a malacpörköltet barnára pörkölt tarhonyával,
6002 27| falatozó, ahol hideg csirkét, málnaszörpöt, gyümölcsöt árultak. Ezt
6003 37| bojtárnak, vagy Babot vittem a malomba, olyan lassúbb, higgadtabb
6004 37| László, s meglobogtatott egy mályvaszín bankjegyet.~Feri nem felelt.
6005 39| Isten minket úgy segéljen.~Mámorosan álltam a zajgó és boldog
6006 10| régimódi kalapjában, bõ fekete mamuszában.~Õ maga mesélte ezt nekem,
6007 22| abban, hogy vakok. Üsse kõ. Manapság, mikor a »tudattalan«-ról
6008 14| borravalót adnak neki. Una buona mancia. A kabinos ezt nem értette
6009 40| pongyolájához szorítsa piszkos mancsait, s fölemelje õt a sárból,
6010 1 | aranycsengettyûvel. Aztán mandarinok sötétlila köpenyben, sötétbordó
6011 13| a szégyen.~Utána tüszõs mandulalobot kaptam, nem is mentem többé
6012 39| dióval, birsalmával, zöld mandulával, ribizkével díszítve, és
|