11-atlep | atluc-bonyo | borcs-dezso | di-elmos | elne-falat | faloc-fogpi | fogta-hajto | hajtu-hossz | host-kabin | kabit-kilen | kilep-labda | labra-mandu | manko-mente | menth-nyolc | nyoma-penzg | penzh-rugta | ruhab-szemh | szeml-targy | tarho-tudna | tudno-vedek | vedel-zuzza
Fejezet
8025 2 | kisasszonykától levetett ruhába, a kistáskával, úgy libegett
8026 13| verõfényben láttam õt, könnyû ruhácskát viselt, simogattam langyos
8027 37| megvásárolták Feri utolsó ruhadarabját, a monoklit is. A cigányok
8028 35| egy-egy kövér könnycseppet, a ruhafogas alá bújva, a konyhába osonva,
8029 15| bajuszát, aztán válogatni ruhái, ingei között, elõvenni
8030 18| és elszörnyûködünk ázott ruháin. De fontos ez? Hiszen csak
8031 25| leugrott a sárga nyersselyem ruhájában, a sárga szalmakalapjában.
8032 23| sem, kenyérre, orvosságra, ruhára. Elmeséli, hogy ma délután
8033 16| RUHATÁR~X-né lóhalálában érkezik
8034 37| vissza lassanként egész ruhatárát. Tizenegy órakor már teljesen
8035 16| közönség.~Álldogálnak a ruhatárban.~- Nézd, itt van A-né is.~-
8036 18| bejárja szobátokat, átitatja ruhátokat, s lélegzeni se hagy. Az
8037 39| meleg lábbelivel, meleg ruhával látjuk el õket. Intézkedett
8038 1 | kortyintgatta. Cukor és rum nélkül itta, tejjel. Bizonyára
8039 37| mint egy õrült részeg, aki rumtól rúgott be, vörös pofával
8040 36| meg-megszólította ezt-azt. Cornelius Sabinusnak még a tógáját is megrántotta
8041 2 | bátran és szerényen. Ha a Sacré Coeurben nevelték volna,
8042 41| hang az újságok õrébõl és sáfárjából tör ki, aki háttal nekem
8043 13| Késõbb már csak homályosan sajgott az egész. Most elõször életemben
8044 14| valamit közölni, de végtelen sajnálatára nem beszéli a gyönyörû magyar
8045 32| fordulhatott elõ a fölöttébb sajnálatos tévedés. Már értem. Nagy
8046 17| érintésétõl. Végül a titkár sajnálattal jelenti ki, hogy a fogadásnak
8047 25| látod, fiam. Nyomd rá, ne sajnáld. De rögzítsd a kenyeret.
8048 1 | szörnyülködj, drágám, még ne sajnálj bennünket. Hazudnék, ha
8049 3 | kvád hadjáratot.~Aurelius sajnálkozó taglejtést tett. Utána a
8050 16| is.~Tûnõdve elhallgattak. Sajnálták szegény E-t.~- Az a perzsa
8051 34| BORSOS PÉTER~Bevallom, mindig sajnáltalak benneteket - és egy kicsit
8052 1 | hittem, megtébolyodott. Sajnáltam, hogy ennyire megrendült
8053 29| színjátéka, egy sertéskarajra, sajtra, egy diós tortára, mely
8054 34| szigorú követelményeket. Saljapin hangja fakónak tetszett
8055 22| cukrozta.~Csak félszemmel sandítottam oda. De úgy rémlett, hogy
8056 8 | börtöntõl. Folyton pirultam, sápadtam. A doktornak ellenben igaza
8057 5 | Sokáig azt hittem, hogy a sápadtsága mögött, a titokzatos kék
8058 32| ékességeit raktam rá, a sápadtságot és a közönyt. Lehet, hogy
8059 25| leszel már milliomos?” - sápítoztak a nyári haboskávé-uzsonnáknál. - „
8060 14| leült. Kereste az ezüst sapkát a vízen. Sehol se látta.
8061 3 | kezünk csupa vér és csupa sár. Nekem ezt vállalnom kell,
8062 25| megy, mint a karikacsapás. Sarabold-darabold. No, esztek? No, nesztek.
8063 38| hogy lehúzták a földre, a sárba. Mindegy.~De semmi baj se
8064 40| mancsait, s fölemelje õt a sárból, a semmibõl, mint valami
8065 40| vakkantott is egyet, hogy a sárgarépafõzeléket szereti, de a fagylaltot
8066 14| játszadozott: a zölddel, a sárgával meg a kékkel. Hol az egyikbõl
8067 39| mind ebbõl a kisded magból sarjadtak, amikor Vály Andorka, aki
8068 7 | mire a kéregetõ a villa sarkához ért, és még egyszer füléhez
8069 29| hagyta. A kíváncsiságtól sarkallva kezembe vettem, s megvizsgáltam.
8070 41| jelent Lisszabonban ez: „sarkantyúvirág”, vagy ez: „kényszerképzet”.
8071 37| sövényénél, oroszlánszájakat, sarkantyúvirágokat, petúniákat vett észre a
8072 1 | ölében nyugtatva. Aztán sárkányok, szörnyek, macskaszemmel
8073 34| tizenkét órakor az Arany sasban ebédel. Nem kis lámpalázzal
8074 3 | Rómában, a Tiberis áradása, a sáskajárás, a döghalál, a kvád és markomán
8075 31| sápadt, nõies férfiú ült, sasorral, sötét fürkészõ szemekkel.
8076 31| Concordia-templomot. Autója épp a Saturnus-templom oszlopcsarnoka elõtt állott
8077 31| üdvözölni.~A papok, akik a Saturnus-templomból kiözönlöttek, Mercuriust
8078 42| Fakó lány volt, sovány, savószín, már nem is fiatal, túl
8079 37| mindenki a tüzes és érzelmes Schillert olvassa, csak aztán, érettebb
8080 14| varesei kereskedõ volt.~- Scusatemi, in grazia - mentegetõdzött. -
8081 30| homlokán... És mekkora a seb?... Értem... Értem... Nagyon
8082 25| rikkantgatott és kacagott: „Sebaj. Több is veszett Mohácsnál.
8083 1 | bútorok gyógyíthatatlan sebeire takarókat teregettem. Megállapodtunk,
8084 40| hóban találták meg hulláját, sebektõl borítva, csontváz soványan,
8085 31| Eszeveszetten menekült. Sebességmérõje százhúsz kilométert jelzett.
8086 31| rákapcsolt a nyolcvan kilométeres sebességre. A legközelebbi saroknál
8087 1 | levegõbe bámult. Talán Bach Sebestyént, a vastag orgonást keresgélte
8088 39| elkéstem. Õ közben híres sebész lett. Egy reggel aztán beszaladt
8089 30| ábráit. Valami új, angol sebészeti munka volt.~Csörömpölt a
8090 30| is hozta, s kezébe adta sebésztáskáját is.~- Szervusz - intett
8091 30| megérintette a vállamat. Elzász a sebésztáskájával. Már visszatért.~- Aludtál? -
8092 19| takaró borította. Vért, sebet sehol se lehetett látni.
8093 2 | talpába. Az uram bejódozta sebét, én egy kis vászondarabbal
8094 2 | ide-oda szaladgált, vidáman. Sebkötése közben bepiszkolódott, levásott
8095 22| is használják. De mikor sebzem meg én az ujjam? Dühösen
8096 41| hogy tapaszt ragasszak sebzett becsületemre és hiúságomra. -
8097 1 | vetette le, nem hagyta, hogy segédkezzünk. Odadobta egy székre. Nem
8098 19| tanárok, orvosok. Lolának egy segédorvos adott csillapítót. Az közölte
8099 39| mindenféle irodával és segédszemélyzettel, s jótékonysági intézményeket,
8100 39| megesküdtünk, hogy Isten minket úgy segéljen.~Mámorosan álltam a zajgó
8101 33| lett volna. Hát nem tudtok segíteni? Szakítsátok ki a nyelvét
8102 42| bérszolga elkalauzolta. Nem segítette vinni poggyászát, hagyta,
8103 20| azonnal jöjjön. Addig úgy segítettem a betegen, ahogy tudtam.
8104 39| kamatával együtt az „Ifjúsági Segítõ Egyesület”-re száll. Végül
8105 35| botra támaszkodva, felesége segítségével. Többnyire felöltözködve,
8106 13| miért éppen engem. Talán sejt valamit? Ez undorító volna.
8107 4 | akirõl mindössze annyit sejtek, hogy régi, jó, gyermekkori
8108 29| egész, hátha valami nem sejtett kiábrándulás éri, a tál
8109 5 | gyermekeink lelke sem.~Hogy Ali sejtett-e valamit efelõl, és hogy
8110 31| istenek fogatja.~Most már sejtette, hogy mi történt. Nemcsak
8111 25| többiek, a felnõttek is csak sejtették. Ezek egy darabig kérdezõsködtek,
8112 8 | torkom, sem a fejem. Rosszat sejtettem. De nem mertem érdeklõdni,
8113 17| szeszélye úgy akarja, hogy az a sejthalmaz, mely a maga összességében
8114 2 | édesanyja, mert - amint sejtheted - mégse halt bele abba a
8115 25| avatatlan, felületes szemlélõ sejthette volna meg ebben a látszólagos
8116 32| többi halottjaink pihennek. Selejtezünk, a rend kedvéért.~Nagy úr,
8117 14| rápillantott a nõre. Csíkos selyemruhát hordott, s fején félrecsapva
8118 7 | Már sokszor elkergették, semmibe vették, irgalmas tanácsokkal,
8119 14| pedig az ég kék, kék és kék, semmihez se hasonlítható.~Ezzel a
8120 14| felelt a nõ a fáknak, a semminek.~- Benissimo. Siamo intesi.~
8121 1 | szemû Buddha, közönyösen, semmire se tekintve, súlyos kezét
8122 19| tart közösséget az élettel. Semmirõl se tudtak ezek, ami azóta
8123 4 | bíbelõdtem, melyek csak másoknak semmiségek, nekem azonban korszakalkotó
8124 4 | éppen ilyen és ehhez hasonló semmiségekkel bíbelõdtem, melyek csak
8125 21| munkásságomat jelentéktelen semmiségnek nevezte, bevezette õket
8126 13| arcát kerestem az arcok semmitmondó sokadalmában, az õ komoly,
8127 1 | asszony, aki senkitõl és semmitõl se fél, csak Istentõl. Efféléket
8128 15| eltelni, mint a többi, édes semmittevésben. Fölébredni, aztán egy nagyot
8129 19| merülni. De nem törõdött semmivel. Ha az ember ilyesmit elkezd,
8130 8 | Titkomat azonban nem mertem senkire rábízni. A húsz krajcárt
8131 1 | katolikus asszony, aki senkitõl és semmitõl se fél, csak
8132 1 | földre. Ennek is vége volt. Seprût hoztam, lapátot. Összesöpörtem
8133 30| jelenti neki, hogy - dr. Seregély-hangját emelte -, dr. Seregély Artúr
8134 37| valójában látta, és önérzete sérelme nélkül bizalmaskodhatott,
8135 34| fejlõdésemet, ösztönzött és serkentett, hitet adott az emberi nagysághoz,
8136 15| elmélkedésre, magábaszállásra serkenti, hogy eltûnõdjék élete mélyebb
8137 5 | akkor is, amikor valamelyik serpenyõjét nem terhelnék meg. Minden
8138 29| hatalmas színjátéka, egy sertéskarajra, sajtra, egy diós tortára,
8139 31| kezdtek kocsija után.~4~Õ sértetlenül száguldott elõre egy hosszú,
8140 34| szíven ütött. Nem ezért, mert sértette ízlésemet. Nem, barátaim.
8141 1 | mind a két félre nézve - sértõ. Mit is lehet teához adni?
8142 1 | Nem hallgatlak tovább. Ne sértsd a hitemet.” Tudod, nekem
8143 19| Az közölte vele, hogy a sérülés egyáltalán nem olyan súlyos,
8144 2 | mégse halt bele abba a sérülésbe, melyet ez a hétéves leányka
8145 14| m’avete reso uno di quei servigili che non si dimenticano mai.~
8146 14| Sono dispostissimo a servirivi - válaszolt Péter hibátlanul.
8147 12| hallgatott. Tovább folytatta sétáját. Amikor Pista elé ért, megszólította:~-
8148 15| este pedig vacsora után sétálgatni a holdas erdõcskében. Igazán
8149 22| boldog céltalansággal - sétálgattam. Nem mentem haza dolgozni.
8150 26| pajtások vagyunk. Együtt sétálgatunk az irigykedõ fürdõzõk elõtt,
8151 16| tökéletlennel? - Tovább sétálnak.~- B-né is itt van. C-né
8152 8 | meggyógyultam. Akkor már el mertem sétálni Krompacher üzlete elõtt.
8153 11| FÁNIKA~Sétálok anyámmal, otthon, vidéken.
8154 19| kikerült. Lola karján. Együtt sétáltak. Egy tavaszi délután - emlékszem,
8155 10| boldogan élnek”. Az állatorvos sétapálcájával az aszfaltot szegélyezõ
8156 9 | fél esztendõs.~Arca - a setesuta hajacskájával, óriási kék
8157 14| a nõ felé. - Dunque alle sette.~- Hol? - tolmácsolta Péter
8158 34| tetszett az övéhez képest, s Shaw szelleme kissé régimódinak,
8159 14| di quei servigili che non si dimenticano mai.~Péter,
8160 14| a semminek.~- Benissimo. Siamo intesi.~Péter többé nem
8161 26| csak dübörgését hallottam.~Siegfriednek volt egy varázsfövege. Az
8162 12| fiára pillantott. - Most siess haza, fiacskám, édesanyád
8163 11| sarkon fordulok, otthagyom.~Sietek a templomtéren, szaladok.
8164 26| mai eszményképei. - Hová sietsz, Heinz? Mit csinálsz? Várj,
8165 13| vállalkozásra, hirtelen a ruhatárba siettem, kivettem kabátom, kalapom,
8166 3 | kezében, egy csókát. Öt-hat siheder rohant utána. El akarták
8167 34| ágai közé tûrte, és hosszan sikálgatta vele. Kifejtette, hogy akár
8168 12| mint amikor üvegpapírral sikálnak valamit.~Egyszerre megállt
8169 1 | bepiszkíthassa a fényesre sikált réz hamutálcát, s a csutkáját
8170 20| locsog, nem dadog, nem mesél sikamlós adomákat. Türelmesen, megadóan
8171 3 | temploma körül - abban a sikátorban, ahol gyanús bûbájosok és
8172 11| mikor széthasítottuk, úgy sikítottak, hogy kacagtunk. Megrészegültünk
8173 38| De semmi baj se történt. Siklórepüléssel érkezett le. A tárca hõsnõje
8174 42| feltûntek, s vele együtt sikongtak és kiabáltak összevissza,
8175 31| Átrobogott a hegyeken, leszállt a síkságra, pár perc múlva túl volt
8176 35| még feküdnie.~A temetés simán folyt le. Vastag pamacsokban
8177 12| üvegén. Nyálazta tenyerét, simította vele szõke haját. Harisnyája
8178 25| szökevényt, visszanyomta sínei közé, s folytatta munkáját,
8179 25| erõsítette, a számára lefektetett sínek közé. Megragadta a fogantyút,
8180 5 | különben - úgy látszott - alig sínylette meg a válást, titokban talán
8181 7 | Itt ez a kalap. Ez a sipka. Itt ez a felöltõ.~- Köszönöm -
8182 12| tisztességtudóan leemelte sipkáját.~- Kezét csókolom, Szász
8183 2 | inget, négy bugyit, két sipkát, egy bõrsarucskát, egy cipõt,
8184 33| vékony fejhangon feleselt, sipogott és dörgött. Jaj, hallgattassátok
8185 40| rádió pontos idõjelzésének sípolására vonít, hogy viharok elõtt
8186 8 | egy jelre várt, egy éles sípszóra, hogy megkötözzön s elvigyen
8187 3 | Marcus Aurelius. Az édesanyja sír. Küldd haza nekünk a kis
8188 41| mint a bömbölõ csecsemõ a sírásba, belefárad, elunja, s csak
8189 22| hebegett valamit, aztán sírógörcsöt kapott, arcát zsebkendõjébe
8190 10| hitvesi hûségbõl, mely a síron túl is tart? Az is lehet.
8191 12| megállította.~- Mi az, kisfiú, te sírsz? Ki bántott téged? - vallatta.~-
8192 14| gimnáziumból. - Mint Diana, ezüst sisakban”.~A nõnek nyílt arca volt,
8193 14| tárta:~- Parlate italiano?~- Sissignore - mondta Péter -, Un pochino -
8194 26| meredek hegyi ösvényeken, sisteregve és zakatolva a záporpatak
8195 25| anyagi csalódásaiért és sivár agglegényéletéért, s csakis
8196 25| világossága kedvéért néha sóba, néha paprikába mártogatott.~
8197 25| cigarettáit mindig maga sodorta, rendkívül gyorsan és ügyesen,
8198 15| tejszínhabbal. Két korsó jéghideg sört öntött le a torkán.~Füstbokrétásan,
8199 1 | bunda belseje puha, csíkos, sötétbarna pézsma. Remek bunda.~Az
8200 1 | mandarinok sötétlila köpenyben, sötétbordó bugyogóban, mint a fuksziák,
8201 42| Vacsora után a csöndes, korán sötétedõ augusztusi estéken a tó
8202 34| egyik világosszürke s egyik sötétkék ruháját, egy fûzõs meg egy
8203 1 | aranycsengettyûvel. Aztán mandarinok sötétlila köpenyben, sötétbordó bugyogóban,
8204 1 | Felesége is megjelent. Sötétvörös, sárga borok csillogtak
8205 37| fölágaskodott a kerítés sövényénél, oroszlánszájakat, sarkantyúvirágokat,
8206 31| SOFÕRKALAND~1~A sofõr, aki a 2925 BC/
8207 21| barátom elvált feleségének a sógora.~A kapcsolat kissé távolinak,
8208 1 | azt se tudom. Valér, a sógorom - Tarczay Valér, aki valamit
8209 12| azon a döngõ átjárón, a sóhajok hídján, ajtókat nyitogatva
8210 6 | ékszereit, meghall minden sóhajtást, meglát minden mozdulatot.
8211 35| Marika.~- Hála Istennek - sóhajtotta. - Csakhogy fölgyógyult. -
8212 32| szeszélyes rendelkezését, sóhajtottam is egyet, majd sietve elbúcsúzkodtam
8213 5 | nézte, a nagymama pedig sóhajtozott.~A nagymama óriás testû,
8214 13| kerestem az arcok semmitmondó sokadalmában, az õ komoly, imádott arcát,
8215 24| néztem. 27 pengõ 50 fillér. Sokalltam.~Õ nem tett le kedvenc ötletérõl.
8216 11| vad tavaszi szél.~Anyám sokára ér utol.~- Miért futottál
8217 23| mert a dolgok fölöttébb sokrétûek és bonyolultak. De õ végre
8218 2 | Nekünk a szegénységbõl sincs sokunk. Nem vagyunk a szegénységnek
8219 22| igazán megõrül.~Szégyenkezve sompolyogtam ki.~Sokáig nem mertem mutatkozni
8220 40| kutya kiköpte. Erre prágai sonkát rendelt neki. Miután a kutya
8221 1 | szeletkéket bevajaztam, sonkával, kaviárral, lazaccal díszítettem.
8222 11| Haza - feleltem.~- Ó - sopánkodik -, ó, ó - s ezzel az egyetlen
8223 2 | vállat vont. Tejeskofánk azon sopánkodott, hogy Sárikát - bizonyára
8224 1 | ereklye volt. Az uram örökölte soproni nagybátyjától, az pedig
8225 40| fogait. Úgy látszik, rossz sora lehetett, s régi gazdája -
8226 39| asztalon egymás mellett sorakoztak föl a kötetek, tizenöt-húsz
8227 36| elzártak minden bejáratot, és sorfalat álltak. Kegyesen intett
8228 17| igyekszik most pótolni e sorok írója.~1932~ ~
8229 29| általában két osztályba sorozhatók. Az egyik osztály töredelmesen
8230 17| A jelentkezõk érkezésük sorrendje szerint jutnak eléje. Természetesen
8231 40| õsz halántékkal. Az lett a sorsa, mint szegény Árvay Artúrnak,
8232 29| érintetlenül állt ott, a sorsára várakozva.~Az asszony elértette.
8233 39| tankönyveket adunk majd szegény sorsú tanulótársainknak, s télvízidõn
8234 34| megszagolgatta, a kenyeret is, a sót és a paprikát is. Általában
8235 40| sebektõl borítva, csontváz soványan, összemarva az éhes, falusi
8236 26| szemöldökükkel, a negyven kilóra soványított csontváz testükkel, a platinaszõke
8237 24| tucat kitûnõ szivarszipkát sózott rám.~Bevallom, eleinte dührohamok
8238 42| csak két szó hiányzott, egy spanyol folyó meg egy XVIII. századi
8239 18| rossz. Rossz a szaglása és a stílusa, rossz a cipõje és az emberismerete.
8240 33| fülünk káprázik? A csönd oly süket, oly lármás, mintha még
8241 41| támaszkodva. Az újságárus süketnéma. Ezenkívül nyomorék is szegény.
8242 25| unos-untalan oly élvezettel, mint a sült csirke csontját, hogy tulajdonképpen
8243 11| pitvarában, ahová három süppedt, a hivõk lépteitõl, csókjaitól
8244 33| akár orvos, akár éjjeli sürgönyhordó.~Ma reggel azonban - szeles,
8245 1 | úgy átabotában elintézni. Sürgõsnek se sürgõs. Végre nem becsületbeli
8246 25| ilyen óriási kenyereket sütnek. Hogy van jövõje, azt a
8247 25| Kezébe kapta a frissen sütött, még szeletlen kenyeret,
8248 7 | a szemét mindig a földre sütötte.~Ahogy így töprengett még
8249 1 | díszítettem. Vaníliás kiflit is sütöttem. Az én vaníliás kiflim -
8250 26| én valami pillanatnyi sugallatnak engedve, egyszerre lekaptam
8251 37| törzséhez csapta a poharát. Egy sugárpászmában úgy tündökölt a monoklija,
8252 23| asztaltól, nyájasan, kedves sugárzással, egy fiatalember, aki szintén
8253 9 | átnyújtotta nekem.~Dadájának sugárzó arccal újságolta, hogy adott
8254 22| pengõvel többet adott - súgtam neki mosolyogva.~- Én?~-
8255 39| alkottunk vastag, durva alföldi suhancok között, akik folyton lökdösõdtek,
8256 38| én gondolataim voltak oly súlyosak, hogy nem bírt tovább a
8257 25| szakácsnénak, s azok egy súlyosnak látszó alkotmányt cipeltek
8258 35| Állapota percrõl percre súlyosodott. Harmadnap elvesztette eszméletét.
8259 15| férfiasan, mintha tenyerén mérné súlyukat. „Kezét csókolom”, köszöngetett
8260 35| valami önkéntes vakságban, sunyi, alamuszi gyerekként, aki
8261 35| dolgoztak a gyászhuszárok, oda surrantak be suttyomban a külsõ ajtón
8262 37| jéghideg pezsgõvel, még a sûrû fekete haját is, mely a
8263 6 | körbejárnak, s a vendégek halkan susognak: „jaj de szép”, vagy fölkiáltanak
8264 35| gyászhuszárok, oda surrantak be suttyomban a külsõ ajtón a rokonok,
8265 14| hangjukat.~Utolsó pillanatban szabadítóként érkezett Péter. Õ az ügyet
8266 15| kérte. Fölmutatta állandó szabadjegyét. Aludni szeretett volna,
8267 25| Nézzétek, már most is szabadkozik, hiába, a gazdag emberek...” ~
8268 36| volna. Callistus, egykori szabadosa, a dúsgazdag polgár tajtékzott
8269 15| elcsodálkozott független szabadságán, emlékezetébe idézte háziorvosa
8270 1 | megbocsáthatatlan bûn, és hogy szabadságot követelek minden léleknek,
8271 38| valami betyár tavaszi szél szabadulhatott ki idõnek elõtte téli börtönébõl,
8272 6 | Õt nem kötik társadalmi szabályok. Õ nem „úriasszony”. Õ lélek.
8273 14| magát. Úszni kezdett, szép, szabályos mellúszással. Péter fölkelt.
8274 20| borult, a kisagyban a mozgást szabályozó központ megbénult. Milyen
8275 4 | Vártam, vajon futni enged-e szabálytalan pályámon kétségeimmel együtt,
8276 39| a semmiképp se menthetõ szabálytalanságokat elkövetik.~Hangsúlyozza,
8277 5 | de a minõsége jó volt, a szabása is jó, s remekül állt. Egy
8278 25| kard, ez a két félelmetes szablya recsegve, csikorogva lezuhant
8279 5 | várnia. Egy hét múlva a szabó már hozta az új ruhát. Szakasztott
8280 29| hazudja magának, amit a szabója õneki: „Erõs vagyok, egy
8281 20| borogatást tûrte. Zihálva, szaggatottan lélegzett. Kezem fejével
8282 11| Folyton firkáltunk, folyton szaggattuk-tépdestük a papirosokat, mikor széthasítottuk,
8283 18| különben mindene rossz. Rossz a szaglása és a stílusa, rossz a cipõje
8284 29| szájpadlásával, legalább szagolgatni akarja az orrával, legalább
8285 20| több tányérral. Oda se szagolt. A folyadékkal szemben most
8286 1 | mintha orrával a felsõ ajkát szagoltatná. Ez a szokása. Ilyenkor
8287 37| tündöklõ égboltozaton, a „szagos misé”-rõl hazaigyekvõ úri
8288 11| mindig behozta magával a jó szagú hideget, a havat, a friss
8289 38| hajráznak neki. Már a tetõkön száguld, a távbeszélõdrótok közelében,
8290 31| kocsija után.~4~Õ sértetlenül száguldott elõre egy hosszú, egyenes
8291 29| csókra termett „pici-piros” száj, mely nedves a vágytól,
8292 13| megkerestem a száját is, izgató szájacskáját, mely a hidegtõl megcserepesedett
8293 5 | mert se hideg, se meleg, a szájamba veszem és kiköpöm. Bocsáss
8294 13| s gyorsan megragadtam a szájammal.~Télen, hóhullásos estéken
8295 32| nyájasabban mosolyog. Az én szájamon hideglelõs rémület. Arcom
8296 41| vádoló „ááá” még habzik a száján, de mindig halkabban és
8297 2 | leggonoszabb teremtése, szájas, pimasz, durva, s az édesanyját -
8298 40| ezüst nyakörvet vett neki, szájkosarat, pórázt, télire meleg gyapjúruhát.
8299 40| eladogatta ezüst nyakörvét, szájkosarát, pórázát, téli gyapjúruháját
8300 1 | Hiszen mindenki százszor szajkózza el, ami vele megesett. Másról
8301 41| amit akar. Párizsban, a Szajna-parton nõttem föl, az ókönyvesek
8302 29| akarja azt a nyelvével és szájpadlásával, legalább szagolgatni akarja
8303 36| hidegtõl szederjes volt a szájuk. Sokáig várakozott. Végre
8304 40| azzal, hogy majd írni fog a szakácsnak is, meg az õ kis kutyuskájának
8305 25| intett a szobalánynak és a szakácsnénak, s azok egy súlyosnak látszó
8306 42| érkezett, este tíz órakor, szakadni kezdett a zápor, és hûvös
8307 25| mely a sárga hajához és szakállához hasonlított, hüvelykének
8308 25| vörhenyesebb volt hajánál és szakállánál. Olyan volt, mint a legtöbb
8309 1 | jogtanácsosa nélkül, a maga szakállára adta a megbízatásokat a
8310 7 | tapasztotta elhanyagolt, szakállas, öreg arcát, s - amint szokta
8311 24| csokornyakkendõben, egy gyér, ápolt fehér szakállban, egy redõs, de jóságos arcban,
8312 39| a nõi képekre bajuszt és szakállt rajzolnak, az oldalakat
8313 15| tisztelettel, de az agglegény szakértelmével, bátran, férfiasan, mintha
8314 20| bácskai, gyermekkoromtól fogva szakértõje vagyok mindenféle részegségnek.
8315 22| lehetett volna „beszélni vele”. Szakértõként magyarázta a karcsatot.
8316 1 | múlva mutatta meg igazi szakértõnek. Elhívott egy belvárosi
8317 8 | arzénnal ölte el. Egy kis tûvel szakította ki. Nem fájt. Könnyû keze
8318 1 | ismered, akkor mindenesetre szakíts félbe. Idegesít, hogy valamit
8319 33| Hát nem tudtok segíteni? Szakítsátok ki a nyelvét a pimasznak.
8320 2 | láttuk. Énekelt, ide-oda szaladgált, vidáman. Sebkötése közben
8321 14| kiabálni.”~Talpra ugrott, és szaladni kezdett. Nem messze tõle
8322 30| fordult:~- Sajnos, el kell szaladnom. Csak ide a szomszédba.
8323 11| Sietek a templomtéren, szaladok. Esõköpenyemet ráncigálja
8324 12| könnyektõl csorgó arcát. Aztán szaladt-szaladt, a kulccsal a kezében, hazáig.~
8325 34| Istenem, de szomorú voltam. Szaladva mentem haza a vidéki utcákon.
8326 17| fontos ügyben, egy lila szalagos õsz papot, arany kereszttel
8327 40| beillatosította, piros szalagot kötött nyakába, s Darlingnak
8328 14| s fején félrecsapva egy szalagsipkát. Nem volt olyan klasszikusan
8329 2 | helyesírási hibáktól hemzsegõ, szálkás betûkkel írt névtelen levél
8330 39| Ifjúsági Segítõ Egyesület”-re száll. Végül egy fordulatokban
8331 2 | ezért kellett kórházba szállítani, csak meg ne haljon szegény.~
8332 2 | anyját már egy hete kórházba szállították, apja nincs otthon, munkát
8333 14| mennél elõbb villamosra szálljon. Szeretett volna hátratekinteni.
8334 31| Elfogyott a benzinje.~5~Ki akart szállni, hogy valahol egy benzinkutat
8335 23| fölugrik, mindjárt ki kell majd szállnia. Melegen kezet szorít velem.
8336 42| természetjáró diákok érkeztek a szállóba, kiadták a szobáját, s aztán
8337 28| teleragasztva külföldi szállók tarka címkéivel. Egyébként
8338 15| Kedves asszonyok jöttek le a szállókból pongyolákban, az álomtól
8339 21| Múltkor levelet kaptam egy szállónkból. Egy másik amerikai írta,
8340 15| lubickolt. Széles karimájú szalmakalapja sárga visszfényt szitált
8341 25| nyersselyem ruhájában, a sárga szalmakalapjában. Így látom õt azóta is,
8342 1 | tetõkkel, mint holmi rossz szalmakalapok. Ilyesmik.~Nyolcvanhárom
8343 25| ingujjban, kezében egy szalmalegyezõ, szájában egy fogpiszkáló.
8344 17| küldöttségek tódulnak be szalonkabátban, mint komor dalegyletek,
8345 1 | háromszáz pengõért kaphatók, már szalonképesek, és azok, akiknek az ára
8346 42| cselédszerzõbe. Ölében a Mosoly egy száma volt, de nem olvasta. Arra
8347 42| hogy a Mosoly következõ számában majd közzétegye ezt is,
8348 28| az éppúgy lehet irgalmas szamaritánus, mint vasúti tolvaj. Ezúttal -
8349 18| mi magasztaljuk föl, ha szamárnak nevezik magukat, mi ökörnek
8350 28| az egész. Meghatott az a szamárság, hogy „kérem szeretettel”,
8351 28| Ezúttal - a valószínûségi számítás szerint - rám került a sor.”~
8352 25| földön, addig méricskélt és számítgatott, amíg rá nem jött, hogy
8353 39| tartottak a Winter gyerekek, s számítottak rám, mint fegyvertársukra.
8354 39| mint fegyvertársukra. Én is számítottam rájuk. Néma jeleket váltottunk
8355 1 | ki többet - gavallérosan számítva - kilencvenöt pengõnél.
8356 22| nálam, mint száz pengõ. Számlám a papírkereskedésben három
8357 15| kenyérrel -, diós metéltet és szamócát is, tejszínhabbal. Két korsó
8358 1 | gödölyét zabálva. Aztán számok, kínai betûk, pagodák, fölfelé
8359 1 | papírokat, hát az összeggel úgy számolhat el, amint kedve tartja.
8360 22| díjmérõ hét pengõt mutatott. Számolni kezdtem:~- Ez 7 pengõ, a
8361 1 | Most csöngettek. Mi elõbb számoltunk magunkban: „egy... kettõ...
8362 1 | elfoglaltságában nem tarthat számon mindenféle potomságot, hogy
8363 20| Több mint egy fél liter szamorodnit ivott ki, körömcseppig.~
8364 25| jövõje, azt a vak is látja. Számos elõnye közül csak azt emelte
8365 25| vannak ilyen emberek, és igen számosan vannak. Géza bácsi is közéjük
8366 12| mely szemöldökfáján három számot viselt: 576., 577., 578.~-
8367 12| találta az 578. ajtót. A számozás 411-ig haladt, aztán elakadt,
8368 12| Jeles. De van egy jó is. Számtanból.~- Mi akarsz lenni?~- Még
8369 5 | tizenegy labda, páratlan számú, tudniillik valamelyik küzdõ
8370 37| porfellegekben, a délvidék tüzes számumjában, több kocsin baktat a társaság,
8371 40| szobát, itt élt primadonnai számûzetésben, hogy feledje szeszélyes
8372 36| egész családomat. Anyámat számûzette, és öngyilkosságot kényszerített
8373 2 | idõ óta csodálkozva vagy szánakozva pillantanak felénk, furcsán,
8374 1 | gyámoltalanul bámult a padlóra, szánalmas volt. Együttesen biztosítottuk
8375 14| Belefütyült a nyári égbe.~„Milyen szánalmasak is azok, akik csak egy nyelvet
8376 41| Egy darabig a harag és szánalom között tántorgok.~Odadobok
8377 19| kezdtem járni hozzájuk. A szanatóriumba csak éppen bekukkantottam,
8378 8 | fogamzott meg bennem a gonosz szándék. Krompacher visszajött hozzám,
8379 6 | szeszélyesen ad. Elõbb hagyja, hogy szándéka megérjen. Például elhatározza,
8380 9 | is. Ragaszkodott ahhoz a szándékához, hogy ezeket is hazaviszi,
8381 1 | nem fürkészhetjük ki bölcs szándékait. Õ velem nem szokott ilyesmikrõl
8382 5 | sokáig, míg a nagymama - szándékos késedelemmel és tüntetõ
8383 21| viselkedtem. Szeretem õket, és szánom. Idegennek lenni valahol
8384 1 | megebédelhettünk. De én szántszándékkal nem mozdultam ki. Vártam
8385 14| elvégezte föladatát, indult. Szaporázta lépteit, hogy mennél elõbb
8386 34| elõadó és tréfamester.~Mit szaporítsam a szót? Õ volt maga a tökély.
8387 37| tajtékban úgy habzott, mint a szappanhabban. Aztán ledõlt a lócára a
8388 22| mosdóhelyiségbe. Amint az üveggömbbõl szappanlevet csorgattam a kezemre, az
8389 15| borotválkozni, babrálva vízzel, szappannal, aztán kikötni bajuszát,
8390 9 | csomagoljam be a gombokat is, a szappanok mellé, sürgõsen haza kell
8391 2 | hogy nem lehet szerecsent szappanozni. A víz fekete lett, õ pedig
8392 12| összedörzsölte, s ekkor száraz, idegesítõ, érdes hang hallatszott,
8393 20| megérintettem az orrát. Szárazon parázslott. Láza volt. Néha
8394 37| nem az éneklõ madaraktól származott. A cigánybanda húzta, fátyolosan
8395 19| kidobnálak, hogy repülnél, akár a szárnyadon, akár anélkül.” Hát mi legyek? -
8396 6 | jár. A fekete blúza alatt szárnyak vannak. Angyal ez, kérlek,
8397 39| átvonultunk a lakás másik szárnyára, az udvari diákszobába.
8398 31| vélték fölismerni benne, a szárnyas hírnököt, aki testi mivoltában
8399 38| én írásaim, azok emelik, szárnyazzák a lelketlen papirost. Vagy
8400 38| a szó szoros értelmében szárnyra kelt.~Ezen a napos délelõttön
8401 1 | szörnyek, macskaszemmel és szarvasaganccsal, majmok, keselyûk, pávák.
8402 22| vettem, egy finom, kávébarna szarvasbõr kesztyût, amilyenre már
8403 14| istennõnek, aki annak idején szarvassá változtatta Actaeont, s
8404 41| mert nincs füle, nincs szava, nincs ítélete, képzettsége,
8405 1 | bizonyos idõ múltán saját szavait is elhasználja. Már nem
8406 34| sajátos ráncolásáról, a szavajárásáról, még a tüsszentésérõl is,
8407 21| embereket, a szokásokat, a szavak és kifejezések napi árfolyamát.
8408 1 | mi van mögöttük. Erre új szavakat keres, csak hogy ne alkalmazza
8409 15| a szövegtõl, s ha valaki szavakba tudná foglalni, hogy mit
8410 39| Petõfi-könyvtárat”.~A gyújtó szavakra valamennyien talpra ugrottunk,
8411 14| nyissa ki a kabint, õk szavatolnak idõsebb barátjukért, jó
8412 6 | aranyóra, mely még a múlt század végén megállt... majolika
8413 1 | legföljebb a tizennyolcadik században készülhetett. Akadtak olyanok,
8414 1 | tizenegyedik-tizenötödik századból való, mindenesetre a Ming-dinasztia
8415 3 | szemrehányással vetette oda a századosnak:~- Ilyenek a te embereid?~
8416 31| mozdulni se bírt. Kíváncsiak százai, ezrei vették körül. Mindenki
8417 36| hajíttattam a kirándulók százait, és mulattam azon, hogy
8418 32| Lehetnek ezek ezren és százezren, valamennyi elhalványul,
8419 36| örömére három hónap alatt százhatvanezer állatot öltek le. Most már
8420 31| menekült. Sebességmérõje százhúsz kilométert jelzett. Átrobogott
8421 22| pengõbõl adtak vissza, hanem százhúszból.~Életemben elõször fordult
8422 9 | gombot. Arról, hogy kapott is százkilencvenkilencet, hallgatott. Ekkor egyszerre
8423 37| testvérek között is megér százötven koronát.~- Egye fene! -
8424 22| hogy nincs apróm.~- Csak százpengõsöm van - mondtam.~- Kisasszony -
8425 1 | ilyenkor? Hiszen mindenki százszor szajkózza el, ami vele megesett.
8426 39| az asztalhoz lépett, mint Széchenyi az Akadémia alapításakor,
8427 36| Egynéhányukat még a Rajna mellõl szedegette össze, germániai hadjárata
8428 22| parancsoljon, köszönöm.~Lassan szedegettem össze a pénzemet.~Ezalatt
8429 3 | Aurelius lehunyta szemét. Szédelgett a szomorúságtól és undortól.~„
8430 36| egyiptomiakkal, akiknek a hidegtõl szederjes volt a szájuk. Sokáig várakozott.
8431 36| a munkások szét akarták szedni, kacagni kezdett. Ezt az
8432 31| gyönyörködve az elvillanó tájak szédületében.~Különös dolgokat tapasztalt.~
8433 14| messzeségébe, míg bele nem szédült, aztán lesiklott a vízre,
8434 13| amikor megint a folyosóra szédültem, hogy ott a hidegben hûtsem
8435 10| sétapálcájával az aszfaltot szegélyezõ keramit téglákat veregette.
8436 6 | ismeretségeket keres. Nálunk szegényebbeket. Azokkal köt „érdekbarátságot”.
8437 30| fölszarvazzák a szeretõik, s akkor a szegényekkel gorombáskodnak, az alantasokon
8438 8 | nézegettem a kirakatokat. Nekünk, szegényeknek az a gyönyörûségünk, hogy
8439 8 | találtam, nagyon kicsinek és szegényesnek. Nem bírtam elhinni, hogy
8440 5 | imádta” és „bálványozta”. „Szegénykének” és „kis árvám”-nak becézte
8441 1 | ismerte, még itt, ebben a szegénynegyedben sem. Furcsán éreztem magam.
8442 1 | vagy te”. A gazdag ránéz a szegényre, s ezt gondolja: „Jaj, de
8443 39| meghívták. Vály Andorkát. Õróla, szegényrõl, ma már csak annyit tudok,
8444 2 | jelentéktelenül. Nekünk a szegénységbõl sincs sokunk. Nem vagyunk
8445 2 | sincs sokunk. Nem vagyunk a szegénységnek se grófjai, se bárói, csak
8446 2 | sokat lehetne még beszélni a szegénységrõl. Mi csak szegények vagyunk.
8447 1 | kancsót világította meg, hanem szegénységünket is. Bizony, kirítt onnan.~
8448 11| Tizenhárom éves korában szegõdött hozzám. Csantavérrõl került
8449 37| poharát.~A cigányok most mellé szegõdtek, és egymás után az õ fülébe
8450 21| tiszteletét. Közölte, hogy szegrõl-végrõl rokonok is. Közben tudniillik
8451 25| négyesfogatodba, de aztán ne szégyelld majd szegény rokonaidat” -
8452 12| Mint egy csavargó. Nem szégyelled magad?~- Ez a fiad? - kérdezte
8453 1 | szerezni. Valószínû, hogy szégyelli is ügyetlenségét. Mi mindenesetre
8454 1 | elõtt nem illik szégyellnie. Szégyelljék õk magukat, ha akarják,
8455 11| Nekem pedig a lelkem gyönge. Szégyellném, hogy én, aki már annyi
8456 1 | gazdagok elõtt nem illik szégyellnie. Szégyelljék õk magukat,
8457 1 | hallhatta. Egymás elõtt is szégyelltük. Õ kezdte. Ezt kérdezte: „
8458 13| megszidtak. Majd fölmart a szégyen.~Utána tüszõs mandulalobot
8459 23| a teljes tudatlansághoz.~Szégyenkezem, hogy ennyit elméskedtem
8460 21| utaznunk. Most már azonban szégyenkeztem. Magam jelentkeztem. Hosszú,
8461 1 | fülig vörösödöm. Miért is szégyenkezünk ilyenkor? Hiszen mindenki
8462 22| Az ember igazán megõrül.~Szégyenkezve sompolyogtam ki.~Sokáig
8463 30| hogy eltakarja rajta a szégyenpírt, s az álarc két hasadékán
8464 1 | mellyel megmentett bennünket a szégyentõl - igazán csak ezért: emberi
8465 7 | meglepetésében csak dadogni tudott.~A szék támláján gondosan odateregetve
8466 1 | a folyosón, hirtelen egy székbe zökkentünk, hogy ebben a
8467 8 | magamhoz, amikor a rendelõ székében ültem.~Ezt a szemfogamat
8468 41| aki háttal nekem ül egy széken, kalappal a fején, mankójára
8469 31| ez az ördöngösen gyors szekér, melynek berobogását maga
8470 31| Hintók tünedeztek föl, szekerek, csézák, bricskák, aztán
8471 31| van, s fõképp mit jelent szekerén ez a rejtélyes fölírás: „
8472 25| nálunk vendégségben. Poros szekerérõl leugrott a sárga nyersselyem
8473 41| üggyel-bajjal fölemelkedik a székérõl, s fürge ujjaival magyarázza,
8474 42| leborított, tiszta pohár, egy szekrény, egy mosdó meg egy vascsacsi.
8475 6 | után egyszerre fölkel, a szekrénye alsó fiókjából elõkotorász
8476 1 | Libériás inasok álltak székünk mögött. Martiny kedves volt,
8477 41| libegnek-lobognak az újságok a szélben. Amint haladok a gyalogjárón,
8478 40| vidéken, valahol az árok szélén.~1935~ ~
8479 6 | a drágakövekkel kirakott szelence, amelyet 1846-ban hozott
8480 30| bosszújukat. Õsi levezetõ szelep ez. Mindezt rég tudtam.
8481 1 | elõre köszönt az uramnak, széleset, majd a kezével sokáig integetett
8482 29| látásával. Villájára tûz egy szelet marhahúst, s mielõtt bekapná
8483 1 | Zsúrkenyeret vásároltam, a szeletkéket bevajaztam, sonkával, kaviárral,
8484 25| kapta a frissen sütött, még szeletlen kenyeret, s a deszkára erõsítette,
8485 35| utoljára. Nem sokkal rá újabb szélhûdést kapott, és õ is meghalt.~
8486 34| az övéhez képest, s Shaw szelleme kissé régimódinak, elcsépeltnek.~
8487 30| látatlanul, akkor is csak a szellemem kapott egy kis pofont, de
8488 21| hitték, hogy én ily ragyogóan szellemes, megvesztegetõen közvetlen
8489 1 | gondolatnak, minden magas szellemnek, mert én katolikus asszony
8490 7 | hazug szavakkal eresztették szélnek, de eddig még nem nevették
8491 38| megint csalódom. Egy civódó szélroham nekitámad, belefúj, kipuffasztja,
8492 1 | termen, a lángok - a haladás szélrohamába - föl-föllobogtak. Mintha
8493 14| kitartóan is. Négyszer-ötször szelte át a medence vizét. Akkor
8494 20| hogy körötte valóságos szélvihar támadt. Orra elé tartottam
8495 37| szólt:~- Megveszem azt a szemablakot.~Csönd lett. Feri felkönyökölt
8496 14| utolérte õt, el is hagyta, szembefordult vele, s a vízben többször
8497 20| nézése réveteg volt, és szembogara merev.~Mint bácskai, gyermekkoromtól
8498 39| ijedelmesen nagy, feketén táguló szembogarakkal. Mindenesetre elhatároztam,
8499 35| mindent, s enyvesfekete szemében folyton föl-föllobbant a
8500 29| tõle, egész közel emeli szeméhez, búcsúpillantást vet rá,
8501 31| sasorral, sötét fürkészõ szemekkel. Alsó ajka lelógott. Kopasz
8502 22| valamiért, s éppen az én személyemet választották ki. Csak az
8503 1 | el is költöttem a magam személyére. A nyúl, a szõlõ, s egyéb
8504 13| hogy beleártsa magát az én személyes ügyembe akárki, egy ember,
8505 1 | ügyetlenül választottuk meg a személyt, s elfelejtettük, hogy õ
8506 30| feleljek erre? Én eddig a személytelenség voltam, a tárgyilagosság.
8507 23| rokonszenvesebbé teszi a szememben. Vagy én az elõbb nem voltam
8508 5 | Gizi ezt mondta: engem a szememért. Palkovitsné: engem a hangomért.
8509 30| kimeresztettem parázsló szememet, hogy mindent lássak, s
8510 1 | kastélyba. Volt mit hallanom. Szememre lobbantotta, hogy sohase
8511 17| elé kerül. Maga se hisz szemének. Mégsem álom ez, hanem valóság.
8512 1 | hozakodtunk elõ. Valami furcsa szemérembõl nem is említettük. Pedig
8513 12| után, vállát vonogatva, szemérmesen.~- No mégis?~- Repülõ -
8514 10| Majd azzal a fölszabadult szemérmetlenséggel, melyet az évek múlása biztosít
8515 39| padláson lelték meg, egy német szemészet, melynek ábráin vörös, gyulladt,
8516 39| részleteket. Úgy emlékszem, hogy a szemészeti könyvet egy hét múlva visszavittem,
8517 1 | alattunk, fölöttünk. Lépcsõnk szemetes volt. Hozzánk az udvari
8518 13| virradat szürkíti és hallom a szemeteskocsi zörgését, azon töprengek,
8519 1 | törmeléket vittem ki. A szemetesládába hajítottam.~Ne szörnyülködj,
8520 42| szobára járt vele, kivitte a szemetet, a szennyes vizet. Néha
8521 1 | nagyon is jó helyen van a szeméttelepen, busásan kamatozik nekünk.
8522 8 | rendelõ székében ültem.~Ezt a szemfogamat kezeli. Aznap épp az ideget
8523 36| untat. Nem tudok aludni. Szemhéjaim csikorognak. Azt mondják,
8524 8 | ablakhoz vezetett, lehúzta szemhéjam, székre ültetett, veregette
|