SOFÕRKALAND

1

A sofõr, aki a 2925 BC/7819. rendszámú taxit vezette, este tíz órakor, fuvarja végeztén betért egy budai kocsmába. Pörköltet evett, túrós csuszát. Három deci bort ivott hozzá. Vacsora után rendelt még három decit, aztán egy egész litert. Nagyon szomjas volt.

Amikor fölkelt az asztaltól - tizenegy órakor -, tántorogva botorkált vissza kocsijához, a kormánykerék mellé ült, s hajtani kezdett.

Sietett haza, lefeküdni.

2

Vadul vágtatott az elhagyatott utcákon, hetven kilométer sebességgel.

A sarkon a rendõr két karját magasba tartva kétségbeesetten integetett feléje, hogy álljon meg. Figyelembe se vette. Szó nélkül rákapcsolt a nyolcvan kilométeres sebességre. A legközelebbi saroknál meg se várta a figyelmeztetést, hanem egyenesen nekiment a rendõrnek, és elgázolta.

Így lökött föl egymás után tíz-húsz rendõrt. Azok bokáztak egyet-kettõt, és elterültek a kövezeten. Eszeveszetten menekült. Sebességmérõje százhúsz kilométert jelzett. Átrobogott a hegyeken, leszállt a síkságra, pár perc múlva túl volt a város határán.

3

Rohant-rohant, mindig növekvõ gyorsasággal, a kétszáz kilométert is messze túlhaladva, oly csodálatos biztonsággal, hogy lábát már levette a pedálról, kezét a kormánykerékrõl, kényelmesen kikönyökölt, gyönyörködve az elvillanó tájak szédületében.

Különös dolgokat tapasztalt.

Többé nem is találkozott autókkal. Lovak kocogtak az országút porában, egyre több ló. Hintók tünedeztek föl, szekerek, csézák, bricskák, aztán landaui fogatok, delizsánszok, batárok, végül magas, egykerekû taligák.

Késõbb a tenger villant meg elõtte. Narancsligetek, citromfák bólongtak.

A hajnal elsõ derengésénél harcosokat pillantott meg egy mezõn, vassisakkal, dárdával, kurtakarddal fölfegyverkezve. Ordítottak rá, kövekkel hajigálták, futni kezdtek kocsija után.

4

Õ sértetlenül száguldott elõre egy hosszú, egyenes úton, míg egy térhez nem érkezett, melynek márványszobrait, diadalíveit a reggeli verõfény aranyozta. Ezt már ismerte a moziból.

Óriás tömeg hullámzott itt, fehér tógákban, bõrsarukban. Döbbenten nézték a kocsit, mely lovak nélkül robog, mint az istenek fogatja.

Most már sejtette, hogy mi történt. Nemcsak új gyorsasági rekordot állított föl rozoga taxijával, hanem visszarohant az idõben is pont kétezer esztendõt, s ebben a pillanatban az Örök Városban volt, a Forum Romanumon. Látta a Vestaszüzek zárdáját, a Carcert és a Concordia-templomot. Autója épp a Saturnus-templom oszlopcsarnoka elõtt állott meg. Elfogyott a benzinje.

5

Ki akart szállni, hogy valahol egy benzinkutat keressen. A tolongás oly nagy volt, hogy mozdulni se bírt. Kíváncsiak százai, ezrei vették körül. Mindenki a földre borult, meghajolt, két tenyerét az ég felé tárva, amint az isteneket szokás üdvözölni.

A papok, akik a Saturnus-templomból kiözönlöttek, Mercuriust vélték fölismerni benne, a szárnyas hírnököt, aki testi mivoltában jelent meg a halandók között. Majdnem agyonnyomták.

A sofõr beszélni szeretett volna velük. Valaha érettségit is tett, de latinból mindig gyönge volt. Halálos riadalmában mégis eszébe jutott Horatius egy-két verssora, s torkaszakadtából kiabált:

- Favete linguis! Odi profanum vulgus et arceo!

Ezt megértették.

6

A Potifex Maximus rendeletére utat nyitottak neki, s õ leugrott az ülésrõl.

Néhány centurio egy aranyos gyaloghintó felé vezette, melyben sápadt, nõies férfiú ült, sasorral, sötét fürkészõ szemekkel. Alsó ajka lelógott. Kopasz volt.

Õt is fölismerte a sofõr, mivel színházba is szokott járni: ez csak Julius Caesar lehetett. Venus istennõ ükunokája. A diktátor gõgösen szemügyre vette.

Azt várta, hogy egy tündökletes ifjú isten lép majd eléje, de csak egy fáradt, olajos, piszkos plebejus volt.

Tüstént megmotoztatta katonáival. Egy zsebórát találtak nála, egy öngyújtót. Ez nemigen érdekelte. Mindabból, amit az emberi mûveltség kétezer év alatt megteremtett, a hadvezért csak az a diadalmas harci biga érdekelte, ez az ördöngösen gyors szekér, melynek berobogását maga is megcsodálta. Micsoda szolgálatot tehetett volna neki ilyen a gall háborúban.

Vallatni kezdte tolmácsai útján parthus, egyiptomi, görög, zsidó, kaldeus nyelven, hogy mi járatban van, s fõképp mit jelent szekerén ez a rejtélyes fölírás: „Szabad kiskocsi”. Miután egy nyelven se boldogult vele, jelekkel adta értésére, hogy tüstént indítsa meg a döglött kocsit. A sofõr folyton csak ezt ordította:

- Benzint, benzint.

Caesar erre megbilincseltette. Õ is, a papjai is veszedelmes varázslónak tartották, aki a thesszáliai bûbájosokkal cimborál, s káprázatokkal maszlagosítja az emberek agyát. Intézkedett, hogy végezzék ki.

Azonnal letérdepeltették, s a hóhér a bárdjával egy hatalmas ütést mért tarkójára.

7

- Kit vár itt? - kérdezte tõle valaki, aki a tarkójához ért. - Mért alszik?

A sofõr fölemelte fejét, s az õrszemes rendõrt látta, aki a budai kocsma elõtt veszteglõ kocsijához lépett, hogy fölébressze õt.

- Fáradt voltam - mondta a sofõr álmosan. - Elaludtam. Köszönöm, biztos úr. Hány óra?

- Egy - felelte a rendõr.

1933(?)