Rész

   1    1|                vagy, méla, halvány,~mint a beteg ajkán a bús mosoly,~
   2    1|              halvány,~mint a beteg ajkán a bús mosoly,~te vagy, aki
   3    1|                 bús mosoly,~te vagy, aki a napnak alkonyatján~fáradt
   4    1|               mint gyerek csodáltam, lám a lámpa,~s bámész szemekkel
   5    1|                  néztem ott alant,~amint a vén bronzcsésze a szobánkba~
   6    1|                  amint a vén bronzcsésze a szobánkba~szétszórta a rózsás,
   7    1|       bronzcsésze a szobánkba~szétszórta a rózsás, szelíd aranyt. ~
   8    1|                 előttem,~hogy küszködtem a csillagokra én. ~Most tört
   9    1|               csillagokra én. ~Most tört a lámpám s nincs lámpafény.~
  10    1|        lámpafényes árnyba! ~Az én párnám a szürke asztal,~     a fegyverem
  11    1|             párnám a szürke asztal,~     a fegyverem csupán a toll,~
  12    1|                       a fegyverem csupán a toll,~csak a sötét betű
  13    1|            fegyverem csupán a toll,~csak a sötét betű vigasztal. ~Az
  14    1|                      kezembe gyorsan jár a toll,~s a lámpafénybe bámul
  15    1|            kezembe gyorsan jár a toll,~s a lámpafénybe bámul arcom... ~
  16    1|           lámpafénybe bámul arcom... ~3 ~A zöld mezők selymére félve
  17    1|                     mint úri szőnyegekre a paraszt,~künn a mezőkön
  18    1|              szőnyegekre a paraszt,~künn a mezőkön fojtogat egy átok. ~
  19    1|                   és dolgozom rajt, mint a pók a hálón~százszor kötözve
  20    1|                dolgozom rajt, mint a pók a hálón~százszor kötözve és
  21    1|              bezárom csendesen az ajtóm,~a lámpafény dobálja fénynyilát. ~
  22    1|                 hajtom,~     dalt hallok a mély csendességen át,~s
  23    1|                 alkony, ~     kinyílanak a sápadt nympheák. ~4 ~Az
  24    1|                És egyre jobban halványul a lámpa,~erőlködő szemem tággá
  25    1|               lángja?~Az ég sötét, dalol a fuvalom,~kábult szemem a
  26    1|                 a fuvalom,~kábult szemem a fényt már meg se látja. ~
  27    1|                 fényt már meg se látja. ~A többiek szavát se hallhatom.~
  28    1|               szavát se hallhatom.~Olyan a lámpa, mint egy bús kisértet,~
  29    1|                mint egy fehér árnyékfolt a falon. ~Nem látok. Ők olvasnak,
  30    1|                se néznek,~hajszolja őket a tüzes robot,~s azt mondja
  31    1|                robot,~s azt mondja mind, a lámpa nem setétebb. ~A szívem
  32    1|                   a lámpa nem setétebb. ~A szívem egyre halkabban dobog,~
  33    1|            minden összedűlne,~pedig csak a lelkem vet véglobot. ~Nem
  34    1|                 Nem látok. Éjpalástba jő a vég.~Kihúnyt szemekkel nézek
  35    1|                ajkam, szemem kinyíl... S a lámpa ég.~ ~
  36    1|                         Az árkádok alatt~A vágy-fuvalmas nyári éjszakában~
  37    1|        árkádoknak csarnokába léptem,~hol a dicsőség zordon nagyjai~
  38    1|        érc-mezükben hallgatag virasztják~a végtelenség hosszu éjjelét.~
  39    1|       végtelenség hosszu éjjelét.~Sütött a hold, s a kert gyepűire~
  40    1|                éjjelét.~Sütött a hold, s a kert gyepűire~kékes, sugárzó
  41    1|              fényivet bocsájtott,~és én, a nyári hőtől elcsigázva~a
  42    1|                 a nyári hőtől elcsigázva~a csillagos, sejtelmes éjjelen~
  43    1|              bölcs volt, ráncos homlokán~a felkelő holdnak sugára lengett,~
  44    1|               sugára lengett,~s mig arca a kétes sötétbe rémlett,~merev
  45    1|                  az életem...~Mily semmi a világ tünő zaja,~a szappan-bugyborék
  46    1|                 semmi a világ tünő zaja,~a szappan-bugyborék szétpattanása~
  47    1|             röpke emberélet eltünése!~Az a tudós egykor rajongva élt;~
  48    1|             vonásain,~s nem rezdül arcán a meredt ideg,~ha háborogva
  49    1|                ideg,~ha háborogva mozdul a talaj,~s a nyári orkántól
  50    1|              háborogva mozdul a talaj,~s a nyári orkántól meging a
  51    1|                  a nyári orkántól meging a csarnok,~vagy hogyha hóviharban
  52    1|                  kőház széles ablaka.~Az a szobor mindig fagyos, komoly,~
  53    1|              mindig fagyos, komoly,~akár a tenger szürke pusztasága,~
  54    1|           szemléli az időt,~mert ami itt a létben elmulandó,~tisztább
  55    1|                 elfuladva küszködünk mi,~a látszat-életnek halottjai,~
  56    1|           látszat-életnek halottjai,~kik a szobor-alapzatok alatt~mozgunk,
  57    1|            elnyűve testerőnket,~kapkodva a türemlő semmiért~s megvetve
  58    1|             semmiért~s megvetve azt, ami a létező. ~S éreztem akkor,
  59    1|                    S éreztem akkor, hogy a durva tömb él,~s minden
  60    1|                eltün ez árnyék-világból,~a lét komor tárcsarnokába
  61    1|             tárcsarnokába jő.~Csupán mi, a percnek bohócai,~a változás
  62    1|            Csupán mi, a percnek bohócai,~a változás serény kengyelfutói,~
  63    1|                   dicső feltámadásra.~És a halott, kit könnyel, énekekkel~
  64    1|                   kit könnyel, énekekkel~a sírnak éjjeli szádjába visznek,~
  65    1|                 életet jelképezi nekünk,~a változatlant, a tökéletest.~
  66    1|                  nekünk,~a változatlant, a tökéletest.~Mert minden,
  67    1|            bátran azt mondjuk mi: nincs,~a végtelenség fínom művü szobra,~
  68    1|               holdsugárba fázva~bámultam a nagyok köztársaságát,~kiknek
  69    1|                gömbje,~fényben fürösztve a nagy csarnokot,~és én, az
  70    1|                                          A komédiás dala~Mulassatok,
  71    1|                komédiás dala~Mulassatok, a hinta indul,~     nézzétek
  72    1|              szines pokolt.~Keblem sajog a tompa kíntul,~     de jőjjetek,
  73    1|           mosolyg. ~Ti vagytok az úr, én a szolga,~     bohócruhába
  74    1|          eget-kivánó ösztönöm. ~Fejemből a vér zúgva csordul,~     
  75    1|             süveget csapok,~s nem érezem a tarka lomtul~     az égető,
  76    1|                hajtok, körbe-körbe,~     a falba vágom homlokom.~Mindent
  77    1|                káromkodom. ~Pusztán csak a parancsra várok,~     ti
  78    1|                  élek én.~Fogjátok is át a világot,~     nekem nincs
  79    1|                 ragad vadul zilálva~     a szédülő körforgatag,~aranyszörnyek
  80    1|                célt nekem szótok jelöl. ~A vad röhejben elfelejtem,~     
  81    1|                  hogy e világon létezem,~a durva ember-rengetegben~     
  82    1|               mohó kezem. ~De néha, hogy a lárma halkabb,~     megráz
  83    1|                 mind mulatnak,~     csak a komédjás nem mulat.~ ~
  84    1|               ráborul. ~Megtörve fekszel a vaságyon,~parancsot osztogat
  85    1|                  királyi gőgöd élvezed. ~A vajszivű könnyekre olvad,~
  86    1|                vajszivű könnyekre olvad,~a nagy, vasizmu szolga szán.~
  87    1|                 hadad véres csatán. ~Ott a napos, poros lapályon~száll
  88    1|          szétfigyel csontos füled,~agyad a zord valóra eszmél~s nem
  89    1|           hódolatra intesz,~kezed kaszál a légen át,~s mi szívszorongva,
  90    1|            szenvedő, szegény alak... ~Ti a hirért véres csatában~rabolva
  91    1|                 győzöl, ó sápadt beteg. ~A szenvedély arany varázsa~
  92    1|                  képzelet dicső gigásza,~a porba néked hódolok. ~Te
  93    1|           hódolok. ~Te vagy királyom, én a szolgád,~ints, és ha kell,
  94    1|                kell, én meghalok!~Én, én a bölcs... én, én a költő...~
  95    1|                 Én, én a bölcs... én, én a költő...~a te első alattvalód.~ ~
  96    1|               bölcs... én, én a költő...~a te első alattvalód.~ ~
  97    1|            szívemet kötözd be,~ontsd rám a holtak áldott balzsamát! ~
  98    1|                holtak áldott balzsamát! ~A zagyva nyelv hangját zavarjad
  99    1|              csend fürössze. ~Aludjon el a kínzó gondolat,~ónsúlyod
 100    1|                  ellen. ~Szűnjön pihegni a beteg kebel,~tűnjön le róla
 101    1|              beteg kebel,~tűnjön le róla a vér régi mocska,~míg boldogan
 102    1|                 tisztára mosdva~lebegjen a felejtés bűvkörén,~s ne
 103    1|          felejtés bűvkörén,~s ne bántson a bűn, a sár és a rozsda. ~
 104    1|            bűvkörén,~s ne bántson a bűn, a sár és a rozsda. ~Szent
 105    1|                  bántson a bűn, a sár és a rozsda. ~Szent csönd, terítsd
 106    1|           Egyedül~Magam vagyok, rám hull a végtelenség,~a fák, a lombok
 107    1|                  rám hull a végtelenség,~a fák, a lombok ezre eltemet.~
 108    1|               hull a végtelenség,~a fák, a lombok ezre eltemet.~Olykor
 109    1|                Olykor fölém cikáznak még a fecskék,~nem láthat itten
 110    1|             láthat itten senki engemet. ~A táj az ismeretlen mélybe
 111    1|                  kékül,~nincs semmi nesz a lombokon, a fán,~s tűz-csókokat
 112    1|             nincs semmi nesz a lombokon, a fán,~s tűz-csókokat kapok
 113    1|                fán,~s tűz-csókokat kapok a tiszta égtül~Én, a merész
 114    1|                 kapok a tiszta égtül~Én, a merész és álmodó parány. ~
 115    1|           Egyszerre az ősfélelem legyűr,~a lég üres, kihalt a szó,
 116    1|               legyűr,~a lég üres, kihalt a szó, a hang,~s én sáppadottan
 117    1|                  lég üres, kihalt a szó, a hang,~s én sáppadottan fekszem
 118    1|          sáppadottan fekszem itt alant. ~A föld szorít, s fölém végetlenül~
 119    1|                 mint egy kék üvegharang,~a végtelenbe nyúló kékes űr.~ ~
 120    1|                                          A nagy bérházba történt valami~
 121    1|                  bérházba történt valami~A nagy bérházba, hol kőrengeteg~
 122    1|                  el az izmos életet,~hol a szegény fáknak köves ugar
 123    1|                nyujtják égre karjuk,~hol a szobák vak mélye zúgva mormol,~
 124    1|               zúgva mormol,~hol otthonos a bűz, zaj és piszok, por,~
 125    1|                 zaj és piszok, por,~hová a gyárfüst vastagon terül,~
 126    1|             gyerek sír-rí szünetlenül,~s a háziúr, lakó egyként fogoly,~
 127    1|                 lakó egyként fogoly,~hol a nótás cseléd ruhát porol;~
 128    1|                vagy s mégis egyedül,~hol a nyomor s gazdagság elvegyül,~
 129    1|                  gazdagság elvegyül,~hol a sötét, dohos, vizes szobákba~
 130    1|                   s ha rózsaarccal ébred a szelíd nap,~benn csak tovább
 131    1|            virraszt az éji lámpa;~hol éj a nap s a nappal éjszaka,~
 132    1|                éji lámpa;~hol éj a nap s a nappal éjszaka,~hol sose
 133    1|                 zavart gyakorta hallani:~a nagy bérházba történt valami... ~
 134    1|                 miként az éjek éje,~rítt a gyerek, az ég is könnyezett~
 135    1|               már az édes élet,~nevettek a szemérmetlen cselédek,~fojtott
 136    1|           szemérmetlen cselédek,~fojtott a füst, kiszáradt a torok,~
 137    1|                fojtott a füst, kiszáradt a torok,~a szél nehéz, bús
 138    1|                 füst, kiszáradt a torok,~a szél nehéz, bús álmokat
 139    1|                hozott,~egy zűrzavar volt a homályos udvar,~s a házalók
 140    1|                 volt a homályos udvar,~s a házalók döngték be dús dalukkal,~
 141    1|                  dalukkal,~s csak nőttek a szivek fájdalmai... ~És
 142    1|         búbánatot kavarva,~halkan, búsan a méla zongora.~ ~
 143    1|                 ti könnyüszárnyu szellők~a téli bútól bágyadt arcomat,~
 144    1|                 örömdalában~ernyedjen el a fáradt gondolat. ~A rét
 145    1|         ernyedjen el a fáradt gondolat. ~A rét aranyzöld bársonyára
 146    1|         elbágyadok és meg se moccanok.~S a szél lábbújjhegyen jő nézni
 147    1|                                          A földön~"To love the earth"~                       
 148    1|          boldogabb,~mint hogyha egymagam~a fűbe rejtem arcomat,~s mélázok
 149    1|            mélázok gondtalan. ~S hallván a föld lehelletét,~hogy lázasan
 150    1|          ráhajtva keblemet. ~(Törjön föl a rút, dőre gőg~a csillagokra
 151    1|               Törjön föl a rút, dőre gőg~a csillagokra bár,~hozzád
 152    1|            jövünk utóbb-előbb~és elborít a sár.) ~Én földanyám, én
 153    1|             intelem:~te rengeted porom. ~A föld keblére fekszem én,~
 154    1|                 föld keblére fekszem én,~a földre, jó közel.~Nézd,
 155    1|                                          A bal lator~Téged dalollak:
 156    1|     szégyen-keresztfán~s nem hajolál meg a gyáva kínnak. ~Két ezredéve
 157    1|       nyavalyogva koldult. ~Előtted állt a pálya szabad tere:~hitért
 158    1|              jövőt,~egy szódra várt csak a kegyúr ott, -~s félrelökéd
 159    1|          félrelökéd nyomorult jutalmát. ~A jobb lator még aznap a mennybe
 160    1|                   A jobb lator még aznap a mennybe volt,~s bizony mondom,
 161    1|                  bizony mondom, te itten a földön is,~meg sem halál,
 162    1|                  te,~még mielőtt letörék a térded. ~S hogy néma lett
 163    1|                porzivatar veré,~s indult a föld s hasadt a kárpit:~
 164    1|                 s indult a föld s hasadt a kárpit:~két nagy, erős merevült
 165    1|                  két nagy, erős merevült a gyász-fán. ~Egyik te voltál
 166    1|           gyász-fán. ~Egyik te voltál és a nagyobb, dicsőbb~ő volt,
 167    1|                 nagyobb, dicsőbb~ő volt, a véres, összeköpött zsidó,~
 168    1|                  vadállatok,~s birkóznak a valóval vicsorogva,~     
 169    1|                marj hát,~csavard ki csak a festett szajha kardját,~
 170    1|           festett szajha kardját,~hajrá, a mérleg serpenyője kong... ~
 171    1|                 erőtök, majd segítek én,~a boldog őrült, ki mindent
 172    1|                             Pán ébredése~A nyugtalan föld lázasan álmodik...~
 173    1|                       rózsafüzér s koboz a kezemben. ~Fehér, merengő
 174    1|           fátylasan, mosolygva kél,~     a jégre olvasztó meleg fú,~          
 175    1|                      s forrva bugyog fel a szőke forrás. ~A csíra mozdul,
 176    1|              bugyog fel a szőke forrás. ~A csíra mozdul, s a pihegő
 177    1|               forrás. ~A csíra mozdul, s a pihegő talaj~aszfalt-füzőjén
 178    1|                 ősi gátján. ~Sápadva néz a város a rét felé,~vén házak
 179    1|             gátján. ~Sápadva néz a város a rét felé,~vén házak ajkán
 180    1|                  vén házak ajkán megfagy a víg mosoly,~          s
 181    1|               nagy erők zugását. ~És ing a kőfal; hősi birokra kel~
 182    1|                  kőfal; hősi birokra kel~a satnya sarjú s a remegő
 183    1|             birokra kel~a satnya sarjú s a remegő szobor,~     görcsös
 184    1|                        átfogja gyilkosan a várost,~          és letiporja
 185    1|                       és letiporja vadúl a sárba. ~Farsangi zaj zúg
 186    1|                 sárba. ~Farsangi zaj zúg a tavasz-éjszakán,~poros kupákba
 187    1|              énekelnek. ~S távolba, künn a széna-szagú mezőn~nyujtózva
 188    1|            mennydörögve~          lépdel a városon át a nagy Pán.~ ~
 189    1|                      lépdel a városon át a nagy Pán.~ ~
 190    1|                                          A nyár~A nyár az én szerelmem,
 191    1|                                   A nyár~A nyár az én szerelmem, érte
 192    1|                    Görnyedve várom télen a szobámba,~a tűz körül álmodva
 193    1|                  várom télen a szobámba,~a tűz körül álmodva csüggeteg,~
 194    1|                  mely semmivé hamvasztja a telet. ~S ha lángszerelme
 195    1|                  zöld pártadísze hullong a fejérül,~virrasztom árva,
 196    1|                     Inferno~Szörnyű volt a pokolnak feliratja,~     
 197    1|            pokolnak feliratja,~     csak a nagy Dante írhatott olyat,~
 198    1|                írhatott olyat,~de lelkem a bűnöst mégsem siratja,~     
 199    1|             mégsem siratja,~     ki lenn a jégbe vérkönyűt folyat. ~
 200    1|            folyat. ~Nagy bánatát elfödte a nagy éjjel,~     s jól tudta
 201    1|                 hogy ott nincsen remény,~a borzalomba lelkét szörnyű
 202    1|                  szegény. ~Szörnyűbb, ha a menyország boltja tűn fel,~
 203    1|                 szikrás gyémánt-betűkkel~a szörnyű szó a drága ív fölött: ~
 204    1|           gyémánt-betűkkel~a szörnyű szó a drága ív fölött: ~Nagy bánatod
 205    1|                 ív fölött: ~Nagy bánatod a hűs éj el nem oltja,~csak
 206    1|             oltja,~csak támolyogsz, mint a fény éji foltja~s kacag
 207    1|              Firenze: ~"Ez egykoron lenn a pokolba járt";~Lenn jártam
 208    1|               útamat még máig is töröm. ~A Tantalusz kínkelyhét én
 209    1|            tüzkohón.~Megettek ördögök, s a testem itt van, ~véresre
 210    1|               ökleim mohón.~És mindhiába a szivembe vert kés,~ha meghalok,
 211    1|                megújhodom. ~Magam vagyok a poklom, az erem kész~csatorna,
 212    1|                  kész~csatorna, hol forr a tüzes patak,~futnék magamtól
 213    1|             menekvés. ~Bukom, botorkálok a kín alatt.~A tűhegyű korom,
 214    1|                  botorkálok a kín alatt.~A tűhegyű korom, a néma éjjel,~
 215    1|                  alatt.~A tűhegyű korom, a néma éjjel,~a vasfogós manók
 216    1|             tűhegyű korom, a néma éjjel,~a vasfogós manók mind kínzanak. ~
 217    1|                nincs semmi fény.~Utamban a kétségbeesés vezérel. ~Ó,
 218    1|                                          A gyászmenet jő~A gyászmenet
 219    1|                          A gyászmenet jő~A gyászmenet jő, s a sötét
 220    1|         gyászmenet jő~A gyászmenet jő, s a sötét uton~halvány ajakkal
 221    1|                   Így távozunk majd mind a semmibe.~Ez az a seb, amelyre
 222    1|               majd mind a semmibe.~Ez az a seb, amelyre nincsen ír
 223    1|      megsemmisítse.~Egy szürke honba tér a föld fia:~nézzétek - ez
 224    1|                  föld fia:~nézzétek - ez a nagy tragédia,~a legsötétebb,
 225    1|           nézzétek - ez a nagy tragédia,~a legsötétebb, a mindennapos,~
 226    1|                 tragédia,~a legsötétebb, a mindennapos,~a szürke életnek
 227    1|              legsötétebb, a mindennapos,~a szürke életnek komédiája -~
 228    1|              sírva rája!~Ottan halad már a hűlt föld-lakós.~A tagja,
 229    1|             halad már a hűlt föld-lakós.~A tagja, arca, mint mienk:
 230    1|                 olyan,~de pang erébe már a vérfolyam,~amely zengette
 231    1|                  élteté őt...~Boruljatok a föld porába, élők!~A lég
 232    1|          Boruljatok a föld porába, élők!~A lég remeg a zúgó harsonától,~
 233    1|                porába, élők!~A lég remeg a zúgó harsonától,~szemedbe
 234    1|                 alig vigyázva~nézesz fel a csillámló, cifra gyászra...~
 235    1|          csillámló, cifra gyászra...~Jön a menet, s nem sejted mégse,
 236    1|             valóra, esztelen tömeg,~mely a kezeddel ennen-sírod ásod,~
 237    1|                  pompáz,~s rátok vigyorg a tömpe orru csontváz.~Halálra-ítéltek,
 238    1|            mindenki tépje le,~és győzzön a vezeklő gondolat,~szőrkámzsa
 239    1|                  rongyossá virágos arcát~a gyáva gazság, s sírjon az
 240    1|             józan szemű, de részeg, mint a csap,~Hogy gondtalan beszél
 241    1|                  százig... ~Aztán, midőn a sok ivó elázik,~s az asztalok
 242    1|                horkol alul,~és trombitál a hő borgőz az orron,~és izzanak
 243    1|         egyszerre néma lesz és halavány.~A bor kifoly, a lámpa eltörik,~
 244    1|                  halavány.~A bor kifoly, a lámpa eltörik,~a gyertya
 245    1|                 kifoly, a lámpa eltörik,~a gyertya szára is leég tövig.~
 246    1|                térdepel,~lehull szeméről a hazug lepel.~Kivillan öblös,
 247    1|               rontó hatalma diadalmaképp~a porba mászók homlokára lép.~
 248    1|                  mászók homlokára lép.~S a szürke fényben áll vigyázva,
 249    1|            fényben áll vigyázva, várva. ~A gyári munkás, aki küzdve
 250    1|                  hét nap~munkálkodott, s a nyolcadikra bért kap,~széles
 251    1|                  széles gyönyörrel húzza a gugyit,~mely lelkeket öl
 252    1|               agyat butít.~Velök elissza a szegény diák~jó özvegy anyja
 253    1|                  körötte táncol meztelen a kéjlány,~a durva nóta szól
 254    1|               táncol meztelen a kéjlány,~a durva nóta szól sikongva,
 255    1|                 szól sikongva, mélán,~és a poros lebujnak közepén~áll
 256    1|                 közepén~áll s ütemet ver a sovány legény.~Aztán kiáll
 257    1|               sovány legény.~Aztán kiáll a csapszék ajtajába,~s a habozókat
 258    1|             kiáll a csapszék ajtajába,~s a habozókat vaskarral berántja.~
 259    1|          ábrándozók bejönnek,~s hódolnak a tilos, szines gyönyörnek.~
 260    1|                  szines gyönyörnek.~Ürül a kancsó, nő a potrohuk,~isznak,
 261    1|            gyönyörnek.~Ürül a kancsó, nő a potrohuk,~isznak, de kedvük
 262    1|            legény. ~S hogy végre szürkül a ködös, borult ég,~és tompa
 263    1|                 tompa fénytől feltetszik a szurdék,~vígan kíséri hiveit
 264    1|                vígan kíséri hiveit haza,~a részeg munkást ágyba fekteti.~
 265    1|                 s örül neki -~munkába jő a seprű, a kasza.~A gyenge
 266    1|               neki -~munkába jő a seprű, a kasza.~A gyenge asszony
 267    1|             munkába jő a seprű, a kasza.~A gyenge asszony ordít szörnyüképp,~
 268    1|               asszony ordít szörnyüképp,~a férj üti, cibálja a fülét,~
 269    1|         szörnyüképp,~a férj üti, cibálja a fülét,~a vére foly, s csak
 270    1|               férj üti, cibálja a fülét,~a vére foly, s csak rázza,
 271    1|           gyermeki,~s látják az árnyban, a vértócsa mellett,~amint
 272    1|                  vértócsa mellett,~amint a cingár rém szemei nevetnek. ~
 273    1|             szurtos rejtekén~így vígadoz a zord, sovány legény~és társakat
 274    1|           mindenkoron talál,~köréje gyűl a megcsalt és az árva.~S a
 275    1|                 a megcsalt és az árva.~S a reszkető, üres gyönyörpohárba~
 276    1|            gyönyörpohárba~piros bort önt a fekete halál.~És issza duzzadt
 277    1|                  elérkezik:~s ágyába dől a gyenge és beteg,~és egy
 278    1|                 szeles, sötét őszestelen~a bús, sovány legényke megjelen,~
 279    1|                 feketén,~s karon ragadja a sovány legény.~ ~
 280    1|                                 Én~Mi ez a rejtély?...~          Érzem,
 281    1|             rejtély?...~          Érzem, a fejem zúg,~szaggatja élesen
 282    1|              fejem zúg,~szaggatja élesen a fájdalom,~hogy mindenik
 283    1|               gondolat fut át.~Szemlélem a kezem, szájam tapintom,~
 284    1|                   félő gyönyörrel hallom a szavam,~és érezem a testemet,
 285    1|               hallom a szavam,~és érezem a testemet, amint~a pamlagon
 286    1|                 érezem a testemet, amint~a pamlagon kényelmesen kinyúlok.~
 287    1|              borúval bámulom magam,~mint a vasúton az első beszállót,~
 288    1|           mindörökre elfelejtsük. ~Mi ez a rejtély?...~          Álmodom
 289    1|           remegve lüktet az egész világ,~a végtelen űr miriád atómja,~
 290    1|              miriád atómja,~s ha meghal, a világ is véle vész el. ~
 291    1|            Gyakorta fülledt este, amikor~a néma nyelvü eszme is beszédes,~
 292    1|             nyelvü eszme is beszédes,~és a vajúdó gondolat piheg,~s
 293    1|                 vajúdó gondolat piheg,~s a titkos érzés őrült táncra
 294    1|                   félve hallom hangomat,~a néma légbe száll. S oly
 295    1|                 távol zajnak álma lenne.~A többi rám ismer belőle mind -~
 296    1|             feleljetek!~Élesszetek tüzet a tárna öblén,~hol nappal-éjjel
 297    1|            vas-pöröllyel~vagy húnyjon el a sápadt, vaksi fény,~mely
 298    1|                 sápadt, vaksi fény,~mely a homályos űr ölén dereng. ~
 299    1|          homályos űr ölén dereng. ~Mi ez a rejtély s - ez a sejtelem? ~
 300    1|                   Mi ez a rejtély s - ez a sejtelem? ~Ím e világos,
 301    1|             világos, termő pillanatban -~a perc e végtelen kicsinyke
 302    1|                  lázban égve ébredek fel~a színes és tapintható zavarból,~
 303    1|                zavarból,~és látva-látok, a mélységbe látok,~s rémülve
 304    1|                                          A "Lenau Gasse"-n~1 ~Itt senki
 305    1|                Lanyha őszi csöpp~áztatja a követ.~Az ünneplő tömeg~
 306    1|                 Az ünneplő tömeg~bámulja a sötét, esős időt. ~Kezemben
 307    1|             lángra szit -~s nem látok át a vaksötét ködön. ~Vergődöm
 308    1|                vaksötét ködön. ~Vergődöm a szorult sikátoron,~ki nyújt
 309    1|                   De majd megfojt az ár,~a ház, a szürke kő.~S az ég,
 310    1|               majd megfojt az ár,~a ház, a szürke kő.~S az ég, mint
 311    1|                 koromsötét volt néked ez a börtön.~Vágytál kiszállni
 312    1|                  vágytál napvilágra,~mig a mezőn sikongott a hideg
 313    1|        napvilágra,~mig a mezőn sikongott a hideg tél. ~És csak futottál
 314    1|               Újvilágba révedt,~átvágtad a nagy óceán azúrját -~és
 315    1|            célodhoz értél, s ott ráhullt a béke,~a ciprusok mélységes
 316    1|             értél, s ott ráhullt a béke,~a ciprusok mélységes mély
 317    1|                      Kérdések~Ha távozom a titkos másvilágba,~mit mondotok
 318    1|              ködös gödörbe,~sírtok, hogy a barátotok halott?~S míg
 319    1|                vagy bámulok, amíg legyűr a vész,~mint a hajós, ki tűnő
 320    1|                 amíg legyűr a vész,~mint a hajós, ki tűnő partra néz?...~ ~
 321    1|                 bírsz! Hadd nyögjön lenn a pálya.~Hadd búgjon a síp,
 322    1|                lenn a pálya.~Hadd búgjon a síp, főjjön a kazán!~Hadd
 323    1|                Hadd búgjon a síp, főjjön a kazán!~Hadd fogyjon a mozdonynak
 324    1|             főjjön a kazán!~Hadd fogyjon a mozdonynak tűzi fája!~A
 325    1|                  a mozdonynak tűzi fája!~A gőzcsapot hagyd könnyedén
 326    1|             könnyedén s lazán! ~Száguldj a tiltó lámpa vérjelébe,~rohanj
 327    1|            vérjelébe,~rohanj s recsegjen a homok, kavics.~Tüzes kerékkel
 328    1|              kavics.~Tüzes kerékkel zúgj a cél elébe,~bár a kerék széjjelmorzsolna
 329    1|           kerékkel zúgj a cél elébe,~bár a kerék széjjelmorzsolna is. ~
 330    1|               Bordád alatt vonaglón döng a vészfék,~vágd szét zsinegjét,
 331    1|                 kár,~egy pillanat csak s a vonat megáll.~ ~
 332    1|           narancserdőn merengve~járok, s a léptem hangja kong.~Sárgult
 333    1|                  szemembe,~vihar cibálja a vadont. ~Magam vagyok s
 334    1|             vagyok s megyek tovább, csak~a fákon át az estbibor~borús
 335    1|             rózsáiból. ~S én csak megyek a kínkeresztre,~a vak homályba
 336    1|              csak megyek a kínkeresztre,~a vak homályba mélyedek~temetkező
 337    1|              álmot, életet. ~Hajlonganak a néma, tar fák,~nő az avar
 338    1|                   tar fák,~nő az avar és a homály,~mint hogyha vesztemet
 339    1|              zokogni kezdek,~szorítgatom a fegyverem,~és áldom a nagy,
 340    1|        szorítgatom a fegyverem,~és áldom a nagy, méla estet,~mely rám
 341    1|              söpör felém az árok,~szorít a csöndes pusztaság,~fölöttem
 342    1|                olvasása közben~1 ~Való-e a világ körültem~     vagy
 343    1|           körültem~     vagy tán az álom a való,~s e napsugáros, kékes
 344    1|             napsugáros, kékes űrben~     a durva hajsza a csaló? ~Akkor
 345    1|                űrben~     a durva hajsza a csaló? ~Akkor tün el igaz
 346    1|             silány rög porba száll? ~Hol a hely, mely titkunkat ója,~     
 347    1|             bolygó lakója~     az éjjel, a földdel rokon? ~2 ~Az élet
 348    1|                   Hajunk ma éjszin, mint a holló,~     holnapra ősz,
 349    1|              holló,~     holnapra ősz, s a sors ledönt,~minden csodálatos,
 350    1|                  lenn, ami durva,~     s a láthatatlan az, mi van.~ ~
 351    1|                sajogva oldalam,~vergődöm a bánatba veszteg,~sötét szobába
 352    1|                 bú szüli legszebb dalom,~a sorscsapást rajongva áldom,~
 353    1|            sorscsapást rajongva áldom,~s a bánatot magasztalom. ~Miért
 354    1|              követ. ~És annyi átka nincs a gaznak,~mint mennyi áldásom
 355    1|               áldásom nekem.~Nagy lelkem a jóságba gazdag,~és győz
 356    1|                  jóságba gazdag,~és győz a törpe lelkeken.~ ~
 357    1|                 megmarad. ~Sziklátok ing a harci zajban,~de az enyém
 358    1|                valóba nincsen,~és gyűjti a kincset hamar -~a díj azé,
 359    1|                 gyűjti a kincset hamar -~a díj azé, aki akar! ~Nincsen
 360    1|              veszély, mely összerontson,~a vérnyomon, a hullaroncson,~
 361    1|               összerontson,~a vérnyomon, a hullaroncson,~hol a remény,
 362    1|           vérnyomon, a hullaroncson,~hol a remény, hit, kedv ledől -~
 363    1|            álmodom új lét felől. ~S amíg a harcporondra gyász nyom,~
 364    1|                                          A sírok vonaglanak~Ma itt
 365    1|                  lopva jő az alkonyat,~s a tág, nagy ég kék tűkörében~     
 366    1|                  sápadva látja arcomat. ~A régi századok hatalma~     
 367    1|           mindenütt. ~Tán messze, máshol a ködös múlt~     zokog a
 368    1|                  a ködös múlt~     zokog a szemfedő alatt,~késő reménnyel
 369    1|               reménnyel hí ölébe~     és a sírok vonaglanak...~ ~
 370    1|                  bitang ladik,~bordáimat a hab törése rázza,~     a
 371    1|                 a hab törése rázza,~     a víz felém hullámokat hajít. ~
 372    1|               utamba kósza szél jő,~     a hab fehér tajtékot köp reám,~
 373    1|               vezérlő,~     s hátán visz a szolgám: - az óceán.~ ~
 374    1|                 éppen... Borzalom.~Röpül a vészhír a kis szikra szárnyán.~
 375    1|                Borzalom.~Röpül a vészhír a kis szikra szárnyán.~Egy
 376    1|                  ismeretlen, éji róna,~s a szikra, mint a puskacső
 377    1|               éji róna,~s a szikra, mint a puskacső golyója,~szívembe
 378    1|                 múlva fölkelek,~sápadtan a rezgő ajtóba rontok,~egy
 379    1|            rontok,~egy szó átszúrja majd a szívemet. ~Köröttem zűrzavar,
 380    1|                fehér,~meredten állok. És a hír elér. ~      2 ~Holnap ~
 381    1|            megragadni még az éjet,~de jő a holnap kérlelhetetlenül. ~
 382    1|                 árnyék karja megkap,~jön a derűs ma, s meghalt már
 383    1|                  derűs ma, s meghalt már a tegnap. ~Múl az idő, s csak
 384    1|                  s csak állok tétlen én,~a fény a tájon nagy csíkokba
 385    1|                  állok tétlen én,~a fény a tájon nagy csíkokba szétfolyt~
 386    1|                nagy csíkokba szétfolyt~s a tarjagos ég arca csupa vérfolt.~ ~
 387    1|                az óra~Megállt az óra, és a mutató~halotti csöndben
 388    1|                  mutató~halotti csöndben a hatosra néz.~Az óra áll,
 389    1|                az inga meg nem indul,~és a finom üveglemez alatt~oly
 390    1|                  szótlanul-nyugodt, mint a halott,~kit a koporsó ablakán
 391    1|    szótlanul-nyugodt, mint a halott,~kit a koporsó ablakán tekintsz
 392    1|               meg. ~Az óra áll. És száll a pillanat,~eltűnnek a napok,
 393    1|               száll a pillanat,~eltűnnek a napok, múlik az év,~a század,
 394    1|           eltűnnek a napok, múlik az év,~a század, ezred és az óra
 395    1|       szívdobbanása~remegve lüktet által a szobán,~s nincs semmi, semmi
 396    1|               semmi nesz, csak némaság. ~A rémes éjfél csöndje sem
 397    1|                  csöndje sem ilyen. ~Vár a kerék. S a rozzant szerkezetből,~
 398    1|               sem ilyen. ~Vár a kerék. S a rozzant szerkezetből,~a
 399    1|                  a rozzant szerkezetből,~a poshadó tétlenség börtönéből,~
 400    1|                                          A hídon~Húsz éves voltam és
 401    1|               tíz óra tájt, színház után~a nyári csillagokra nézve~     
 402    1|                nézve~     haladtam által a Dunán,~köröttem minden oly
 403    1|                  minden oly csodás volt,~a híd, hegy tűzzáporba lángolt,~     
 404    1|             lángolt,~     alant zokogtak a habok,~s egy téveteg hajó
 405    1|                habok,~s egy téveteg hajó a vízben~     hintázva ballagott. ~
 406    1|                 megálltam álmodozva~     a lüktető mélység felett,~
 407    1|            lüktető mélység felett,~fejem a hídkarfára nyomtam,~     
 408    1|           reszketett.~Szellő bujálkodott a habbal,~beszélt a víz susogva,
 409    1|            bujálkodott a habbal,~beszélt a víz susogva, halkal,~     
 410    1|            titokzatos, bús volt az éj,~s a selymes és szagos víz árja~     
 411    1|                 tompa éjén~     bámultam a vizekre le.~Jöttek hajók
 412    1|              mint setét fal,~     eltünt a hab, el a hajó,~sóhaj vonaglott
 413    1|               fal,~     eltünt a hab, el a hajó,~sóhaj vonaglott a
 414    1|                  a hajó,~sóhaj vonaglott a setétben:~     a perc oly
 415    1|               vonaglott a setétben:~     a perc oly illanó. ~S miért,
 416    1|              nyugalomra hajt,~gondolok-e a titkos éjre,~s elém tünik-e
 417    1|              tűz-virág,~s az éj, amelyre a sugár szőtt~     vörös lángpántlikát? ~
 418    1|                  társtalan?~S mint látom a híd-bolton álló~     huszéves
 419    1|             Sirok, avagy csak ámulok tán~a könnyü perc hamar lefolytán?~     
 420    1|              Vagy tördelem eres kezem,~s a habzenére, lángözönre~     
 421    1|               álom,~     mely ifjan hull a sírba le,~s ma sem tudom,
 422    1|              Hisz oly sötét, kietlen így a lét,~és más világosság nem
 423    1|        Cikázzatok, mint hajdanába, rég. ~A hír fagyos sugárát összetépem,~
 424    1|                   hogy ott hevertek majd a porba másnap... ~Sötét az
 425    1|         foszoljatok pompásan semmivé hát~a végtelen sötétség zord ölén, ~
 426    1|                                          A FEKETE ASSZONY~ ~
 427    1|                  tivornya volt. Csengett a víg dal,~és az én első kedvesem~
 428    1|                első kedvesem~találkozott a másodikkal. ~Némák, fehérek
 429    1|                  kezet,~egymásba villant a szemük, s nevettek. ~És
 430    1|              csüggeteg,~de erre elröpült a lelkem.~ ~
 431    1|                                          A fekete asszonyhoz~1 ~Virágos
 432    1|                  éjszínü lepke,~s megáll a tánc. ~S könny hull vidám
 433    1|          szemünkre újra,~ajkunkra ráfagy a kacaj,~s kitör szivünkből
 434    1|              vagy az éjjel és az örvény,~a kárhozat és a mennyország,~
 435    1|                 az örvény,~a kárhozat és a mennyország,~mostan lesujtasz,
 436    1|          hajlékony, forró ujjaiddal. ~3 ~A zöldselyem diványon ültél,~
 437    1|             viharcsapott verébfi~omoltam a te lábaidhoz,~mert tudtam,
 438    1|                  lábaidhoz,~mert tudtam, a te szíved érti~költőszivem,
 439    1|                álmosan zokogtam,~kigyúlt a képem, lángra keltem,~s
 440    1|                sokáig símogattad. ~4 ~Ez a búcsúzás éjszakája!~A szél
 441    1|                 Ez a búcsúzás éjszakája!~A szél cibálja ablakunkat,~
 442    1|                 szél cibálja ablakunkat,~a hó fehér csomókba hullik,~
 443    1|                hó fehér csomókba hullik,~a lámpalángok mind kihúnynak. ~
 444    1|             lámpalángok mind kihúnynak. ~A mi tüzünk is hamvadoz már,~
 445    1|                  ma,~s fakó, sötét, mint a kialvó~kráter tüzes, lángfüstös
 446    1|             lángfüstös ajka. ~Légy áldva a csókért, a kínért,~légy
 447    1|                    Légy áldva a csókért, a kínért,~légy áldva, hogy
 448    1|                 sápatag, gonosz cherubja~a szenvedésnek és gyönyörnek. ~
 449    1|                 csókra ajkad.~Hadd öljem a kínt mind reája.~Ó fojts
 450    1|                 meg, semmisíts meg...~Ez a búcsúzás éjszakája.~ ~
 451    1|                  rémítőn. ~Égő szememmel a magasba nézek,~görcsös gomolyba
 452    1|            halott tagját fogom,~tapintom a szám, ajkam, homlokom,~s
 453    1|                 1 ~Midőn utolszor voltam a szobádba,~hideg, fagyos
 454    1|                 kezed,~az asztalon égett a kézi lámpa~halványan, reszketeg. ~
 455    1|                    Künn háborogva zúgott a setét ősz,~bús titkokat
 456    1|                  titkokat beszéltek mind a fák,~te mosolyogva mondtad:
 457    1|                  vért köpsz,~s már várod a halált. ~Kályhád kihűlt.
 458    1|                 Én tűzre tettem.~Hullott a könnyem, s bámultál reám,~
 459    1|                  reám,~majd megcsókoltál a halotti csendben,~mint egy
 460    1|            szelíd leány. ~2 ~Beteg vagy. A szemed sötétzöld,~mint az
 461    1|                tüzes eredben,~sorvasztja a húsod s a csontod,~nehéz
 462    1|            eredben,~sorvasztja a húsod s a csontod,~nehéz hajad sötét
 463    1|             tearózsa... ~3 ~És vége lett a drága napnak...~Az alkonyi,
 464    1|            ablakok üvegjén,~s köd szállt a szélnek röpke szárnyán. ~
 465    1|                 szárnyán. ~Homály repült a zöld szalonba,~s én andalogva
 466    1|                én andalogva készülődtem,~a lámpaláng táncolt a széltől,~
 467    1|         készülődtem,~a lámpaláng táncolt a széltől,~s felsercegett
 468    1|    gyermekszeszéllyel~panaszkodtál, hogy a fejed fáj,~és félsz, ha
 469    1|               fejed fáj,~és félsz, ha jő a rémes éjjel. ~S ahogy habozva
 470    1|                  az égen álmosan hunyorg a csillag,~fénnyel himezve
 471    1|                 himezve borzongó ködét. ~A fényre várok, mely tán búmra
 472    1|                Éjfél lesz, ájultan pihen a föld~és álma édes, álma
 473    1|                 és álma édes, álma mély,~a dolgos ember párnájára dőlt,~
 474    1|                szemet,~mely tágra nyílva a sötét ködön~reám mered.~ ~
 475    1|             engemet megátkozátok.~S most a szivemre kő gyanánt hull~
 476    1|           vérével én most~sötétre festem a világot,~és húzva húz vadul
 477    1|            lihegve hordom,~reám kacagnak a leányok,~s átok ragyog égő
 478    1|             ágyra dőlök,~mikor elhagynak a barátok,~s belésüvítem a
 479    1|                 a barátok,~s belésüvítem a sötétbe:~     Ó átok!~ ~
 480    1|               meg fényesen, igézve,~     a lámpafényes, bús szobán? ~
 481    1|             férfi csókol~     s átkoznak a félő anyák? ~2 ~Halott asszony
 482    1|               szederjes arcán~     lebeg a hosszú szemfedél. ~Magas,
 483    1|               karját,~     vár, hí, mint a szerelmesek,~de akkor lesz
 484    1|             halott leszek. ~3 ~Nyomomban a fekete asszony,~     a vérivó,
 485    1|         Nyomomban a fekete asszony,~     a vérivó, halvány, szelíd,~
 486    1|              játszi harcon... ~Nyomomban a fekete asszony~     s ha
 487    1|              hogyha alszom... ~Nyomomban a fekete asszony~     és vándorútamon
 488    1|           vándorútamon követ,~hol elhagy a sivár tömeg~s véresre marja
 489    1|                     Nézd, elfogyott mind a rakétám,~egykor enyém volt
 490    1|               rakétám,~egykor enyém volt a nagy végtelen~     s most
 491    1|             barátodat,~     hogy ráütött a szörnyü démon,~eltört a
 492    1|                  a szörnyü démon,~eltört a tollam, lángom is lohad,~     
 493    1|                     te vagy dicsőségem s a célom. ~Dacos fejem lehull,
 494    1|              célom. ~Dacos fejem lehull, a szív~     örvénye von vadul
 495    1|             eltemetsz sötét hajadba. ~5 ~A végtelen nagy éjszakába
 496    1|             éjszakába mégysz,~     midőn a lámpák fényük gyéren adják,~
 497    1|       gondolatját,~     mitől nehéz lesz a szív és az ész;~bolygasz
 498    1|                 sápadt,~örvénybe ránt le a sok bús titok,~     mi mákonyával
 499    1|                  setét sikátoron befutsz a ködbe,~     hol legnagyobb
 500    1|               ködbe,~     hol legnagyobb a fojtó némaság,~s kitárva