Rész

1    1|    Megérzi lelkem,~     ha lopva jő az alkonyat,~s a tág,
2    1| arám a méla éjszaka...~Oly lopva surran, úgy susog szava,~
3    1|  szende és mégis igéző -~s lopva tekintem a holmidat meg. ~
4    1| már híre ment; hogy eltűnt lopva Álmos. ~A völgybe, lenn,
5    1|  És a vendég, hogyha szól,~lopva, félve válaszol,~a beszéde -
6    4|  felőlem,~és a szemük rám, lopva, eltünőben~idegenül ragyog. ~
7   13|  az ember, mint az árnyék.~Lopva néz csupán reám még, s tépelődöm