Rész

1    1|               ma újra érzem a magyar bút~s száműzetésem örök keservét. ~
2    9|              út,~mit hinni kell,~s a bút, a bút,~azt vinni kell,~
3    9|           mit hinni kell,~s a bút, a bút,~azt vinni kell,~hogy süt
4   13| elviselhetetlen.~Most is érzem azt a bút, mit~reggel, ahogy útra
5   14|             amelyre sok zokogva néz.~Bút adj, a szenvedés malasztja~
6   14|            éjjelen,~s kimondhatatlan bút hordjak szivemben! ~És kérdezem,
7   14|        férfiak, kik fájdalmad dijába~bút adnak néked, kit már sírlepel