Rész
1 1| Egyhanguan szemléli az időt,~mert ami itt a létben elmulandó,~
2 1| változatlant, a tökéletest.~Mert minden, ami elmulott, egész~
3 1| megráz egy furcsa hangulat,~mert látom, itten mind mulatnak,~
4 1| kétségbeesés vezérel. ~Ó, mert nekem nincsen Beatricém!~ ~
5 1| elmulásod.~Le, térdre, férgek, - mert jön az Enyészet,~ott leng
6 1| bezúzni, ámde nem merem,~mert összetörni fájdalmas halál,~
7 1| háboritjátok meg álmom,~mert bú szüli legszebb dalom,~
8 1| omoltam a te lábaidhoz,~mert tudtam, a te szíved érti~
9 1| surran, úgy susog szava,~mert ő is a nap árva számüzöttje. ~
10 1| csalfán,~de nem nevet - mert néki sincs szive.~ ~
11 1| titkot,~ amit nekünk nem mert soha. ~Csókfergetegre, vágy-viharra~
12 1| Bezzeg megváltozott ma az!~Mert bár e hős nép szónokol még,~
13 1| Szétnéz s a konyhába illan -~mert a jó ebéd a fő -~a fánk
14 1| meg a tomboló sors előtt,~mert az ő hatalma zabolátlan,
15 1| Vígságotok úgysem vidít fel,~mert érezem, jön a halál.~S ott
16 2| távol életet~búcsúztatom, mert messze mese lett,~mint aki
17 2| dalol és ha a távolba lát,~mert néma gyermek minden kismagyar,~
18 2| játékaim nem adom oda nektek,~mert véretek makrancos-idegen.~
19 2| nem úgy, mint hajdanán,~mert ő ütötte el az éjfélt,~mikor
20 2| szemem könny és köd lepi be,~mert félve sejtem, érzem-érzem,~
21 2| mint vérző sas a hegyre,~mert szállni tudna, szállni és
22 2| szegény rokon és sírva szánom,~mert idegen portánkra enni jön.~
23 2| a parasztokra gondolok,~mert a parasztok gonoszok...~ ~
24 2| gyémántpohár - babonásan csilingel,~mert valaki játszott e tiszta
25 2| tiltva teszi ujját ajakára,~mert betegnek árt, jaj, árt a
26 2| járjunk most mindaketten,~mert fájdalmas lelkembe meggyötörve,~
27 2| bámuljanak reám az őszi éjen.~Mert szép a lelked régi bánatoktól,~
28 3| mi ceremóniánk,~ mert erre lejt a táncolók sora.~
29 4| hegyekben,~ezt szüreteltem, mert én csak röpültem,~és életem
30 4| nem értem álomszózatuk,~mert immár köztem és közöttetek,~
31 4| maszlagos remény,~mi is akarjuk, mert te akarod. ~Szivünk oly
32 4| szemedbe. ~Várj akkor engem, mert jövök egy este. ~Ősz lesz,
33 4| kacagva nyúljak a napér,~mert szép az élet, a harag, a
34 4| meghalnak szüretkor,~ mert végtelen a tánc, ó végtelen. ~
35 4| Vizes hajába csillag égett,~mert várta, várta a Duna. ~Éjféltől
36 4| tudta, mit a másik tudni nem mert,~s érezte, arca boldogan
37 4| Csak most maradj velem,~mert elreked alélt dalom,~
38 4| egy még nagyobb titokba.~Mert jönni fog egy egész-kicsi
39 7| emberfeletti~ nagy életem - mert nem szabad feledni -~tisztán
40 7| tápláló s gyilkos arzént,~mert vézna arcunk tőle gömbölyül,~
41 7| tenyér a markom,~könny.~Mert nem jó nékem, istenemre
42 7| a szobáját átrepülte. ~Mert táncosnő volt és Krakkóba
43 7| élet jó még őiránta is. ~Mert minden jó. Éhezni s enni
44 7| ma is trará-trará-t mond?~Mert téged hívlak, Kard, kisgyermek
45 7| füge, a piros ribiszke. ~Mert szent a föld is, jertek,
46 7| arcodra, Ádám,~ én ősapám, mert fáj, hogy létezem~s a nevem:
47 7| lázban~nem madarásztam,~mert szántam a madárfiókot, a
48 8| jaj, valaha mit akartam.~Mert nincs meg a kincs, mire
49 8| és keserű és fáj a csók. ~Mert vertem, akiket szerettem,~
50 8| és e késő,~bús éjszakán. ~Mert mészfehéren ég távolban
51 8| szivembe nincsen~semmi gonosz. ~Mert nem feledtelek. A fülledt
52 8| görnyed~s éjszaka sír. ~Mert életem felén nem is vagyok,
53 8| az íróasztalom megett. ~Mert ennyi csak: ha eljön a tavasz,~
54 8| sovány és légies alak. ~Mert úgy szerettél, hogy rajongva
55 8| szabad volt~s dacolni is mert, régi forradalmár. ~Ő is
56 8| az unokái távoli fejére. ~Mert azt akarta, ott a tengeren
57 8| szavakkal,~elbődülő haraggal. ~Mert jaj, nem azok ölték,~kiket
58 8| mely nem lehet övé már. ~Mert jaj, nem azok ölték,~kiket
59 8| földjén~szemüvegét kereste. ~Mert jajjaj, mások ölték,~kiket
60 8| ölték,~kiket sohase látott.~Mert jajjaj, mások ölték,~kiket
61 8| vagyok koldus, szegény,~mert elveszett, mi az enyém volt.~
62 8| becsületnek gyolcsa, tisztán. ~Mert odaadtam mind a kincsem,~
63 8| arcod látva-látom,~fajom, mert föld vagy, vér, igazság. ~
64 8| daloltam lombos kert alatt,~mert költő voltam és huszonöt
65 9| földről, csak az égiről,~mert ami elmúlt, az csodásan
66 9| kísért az én dalomba még,~mert aki meghalt az időben, úgy
67 9| poros hazám szegény fia,~mert nem veri már vissza versem
68 9| földről, csak az égiről,~mert ami elmúlt, az csodásan
69 9| kísért az én dalomba még,~mert aki meghalt az időben, úgy
70 9| Kályhához ülnék szívesen,~mert fú a szél künn hívesen. ~
71 9| én is a régi volnék. ~Mert vén Szabadka, áldalak,~mint
72 9| veszélyt. ~Nem félek én,~mert hogyha meghalok, ezerszer
73 9| a mélye rút. ~De jó itt, mert ez utca fáj,~és szép, mert
74 9| mert ez utca fáj,~és szép, mert téboly ez a táj,~s álarc
75 9| kellett, a koldusi jövendő,~mert azt hittük, az élet, mint
76 9| gondodat kiáltaná a szám, ~mert bánatkővel van utcád kirakva,~
77 9| mint gyilkosok oly ifjan. ~Mert boldog gyilkosok az óra
78 9| korán-bús~arcára könny esik, mert már mindenki unja.~ ~
79 9| furcsa rém,~megáldlak én, ~mert azt kiáltod, légy te más.~
80 9| apád most tétovázva áll,~mert nincs egyéb. Jobbjában ott
81 9| neked dalt alig-alig írtam,~mert nem bíztam tintában és papírban,~
82 9| is - szegény - busongón. ~Mert tett engem az élet hősi-vaddá,~
83 9| mozdony hortyog valahol,~mert áll a tor,~vértől zabáltan
84 9| megdermedt rajta mostan.~Mert minden itt van, ami volt -
85 9| rég lehetett, de régen. ~Mert mostan éltél. A magyar igére~
86 9| Nem félek a haláltól, mert tudom mi~Nem félek a haláltól,
87 9| mi~Nem félek a haláltól, mert tudom mi.~Olyan, akár a
88 9| őrjöngve élni, élni akarok. ~Mert az árvának szomorú a sorsa.~
89 9| furcsa,~mint a bor és tej. ~Mert az életé a te ízed. Egy
90 9| lázzal,~hogy el ne késs, mert vágtat a halál,~s vágtatni
91 9| rogyva és kétségbeesve,~mert végtelen és hosszú az a
92 9| szobára,~melyet nem ismer, mert tüzes szalag~veszi körül
93 9| segíthet ő se már terajtad.~Mert csak hazudtunk, hogy veled
94 9| fojtja a bomolt sikolyt. ~Mert láttam én a gyermek-temetőket,~
95 9| félszememmel néztem őreá,~mert vágytam őt meglátni, s mégse
96 9| pörkölte szájamat és orromat.~Mert most nyilalt belém a vad
97 9| hogy enyém még~az élet,~mert folytatódik és minden megújul~
98 9| televényén,~névtelenül magam is, mert errefelé ki sem ösmert,~
99 9| szívem, az elhalaványult,~mert a virágai közt rég-porladozó
100 9| lássátok, mily szegény vagyok. ~Mert gyűrű, lánc, pénz, óra már
101 9| elér-e még a bánat és sohaj? ~Mert hozzád többé nem visz a
102 9| semmiségről fájón zakatol,~mert énreám még hosszu-hosszu
103 9| suhant el, ami névtelen. ~Mert itt tanyázott két hű, ifju
104 10| adj a szemeimre könnyet,~mert könny nélkül én csak nem-látó,
105 10| az ellenséged, barátod,~mert gazdag vagy s feledékeny. ~
106 10| Nem igen tudtunk beszélni,~mert észrevette ő is,~amit én
107 10| egy országos~képviselő is. Mert nagy az én családom.~Nagy
108 10| nekik.~Mégsem beszélek, mert csak a részeg~aggastyánok
109 10| rokona a feleségemnek,~mert hét évig szolgált nálunk
110 10| otthon s a falra mosolygott,~mert látta magát, amint egy este~
111 10| benyomásom fölöttébb leverő.~Mert mikor vonatom száztíz kilométer~
112 10| hogy azért szeressenek, mert én vagyok.~Más az én vágyam.
113 10| azóta.~A félelem vezetett,~mert féltem nagyon, hogy meghalok,
114 10| kiabáló kétségbeeséssel,~mert teveled múlik el s teveled
115 10| közönnyel, hallgatással,~mert úgysem érem el soha,~és
116 10| vetik le~poklokra a csontom.~Mert rontanak engem szüntelen
117 10| egészség,~csupán az élet nem, mert már sokat éltünk,~s ismétlés
118 11| kiabáló kétségbeeséssel,~mert teveled múlik el s teveled
119 11| közönnyel, hallgatással,~mert úgysem érem el soha,~és
120 11| vetik le~poklokra a csontom.~Mert rontanak engem szüntelen
121 11| egészség,~csupán az élet nem, mert már sokat éltünk,~s ismétlés
122 12| életét is, mint a boltot,~mert benne van a csillogó bazár, ~
123 12| ami nincs. ~Csókoltam is, mert álom, áldás~e bilincs. ~
124 12| már, elég,~s ő bólogat, mert tudja-tudja rég,~hogy ez
125 12| intik, hogy talán megárt,~mert e nehéz időkben néki sem~
126 12| folyni nemsokára, vér".~Mert amikép ábrándozol te arról,~
127 12| és vigyorog, ha szánják,~mert mindenét, mi volt, a kincs,
128 12| szépség, vagy a szeszélyek,~mert - isten engem - én is,~én
129 12| csak bélpoklost ápol, s mert a sebet utálja,~magát megbüntetendő
130 12| fagy, s mi sírni kezdünk,~mert fáj a seb, mint a farkasmarás. ~
131 12| visszafordulnak tünődve,~mert még nem értik az egészet.~
132 12| kávészagú volt,~jégszagú volt, mert a tündér,~apró boltocskákba
133 12| s szivedbe bánat ás, ~de mert álmodba mindezt elfeledted,~
134 12| ottan,~jéggé fagyottan.~Mert idegen és őrült az egész,~
135 12| szavakkal, úgy, ahogy illet ez,~mert köznapi voltál te mindég,~
136 12| mélye mély. ~A mélye mély,~mert mélybe vet,~készítgeti~a
137 12| Nincs nála nagyobb jó,~mert ez a kincs.~Úgy hívják:
138 12| csalfán csillogó eszüknek,~mert a mindennapos agyvérszegénység~
139 13| elhagynak újra mind a gondok;~mert minden mélabút leront~egy -
140 13| hogy gyűlölném én a nőket,~mert ellenem cselt cselre szőttek,~
141 13| írjátok a búmat letűnve,~mert eltűnök, mint a homok...~
142 13| Ragad az élet~és élek, élek,~mert a halálba törtetek.~Bölcsőm
143 13| hogy nincs semmi benne,~mert jajaj, mindhiába markolt,~
144 13| halált és tőrt a sebben,~mert itt keresitek, mi szétfolyt,~
145 13| a nagy, a kevély város.~Mert van itt lomb és van itt
146 13| hajnalba jár a folyosón,~mert máskor ez a márványterület,~
147 13| rendőrért, bábáért, orvosért,~mert születésnél és perpatvaroknál~
148 13| rekedten lázadásra hív,~mert ő a népnek tüdeje, az ajka,~
149 13| tesszük szó helyett a tettünk,~mert nem henyéltünk sívó homokon.~
150 13| De, félelmes, ne rémíts, mert mi félünk,~igazságos, igazságot
151 13| igazságos, igazságot ne ossz,~mert ki játékban igaz, az gonosz,~
152 13| beszélni és rájuk se nézni,~mert lélek van az ő szemükbe,
153 13| emberek előtt is tiszta lelke,~mert amitől függött a nyugta-kelte,~
154 13| és én milyen istentelen. ~Mert az, aki apátalan~a földgolyón,~
155 13| meggyalázott arcomat? ~Jaj énnekem, mert mérgez a falat már,~és fojtogat
156 13| minden,~élet helyett élet, mert már a téli~holdfény inog
157 13| utcán,~dézsmállak titeket, mert csak játszva élek.~Habot
158 13| csodálják, hogy még megvan,~mert vajmi nehéz itten maradni.~
159 14| könnyel telt meg szemem,~mert fájt látni nekem,~a sötétség
160 14| mennyországba' jártam,~mert hazámat láttam,~fénylő dicsőségben~
161 14| Ám nem lesz kinek,~ Mert ki azt köhögve~Kérte, most
162 14| meg a végtelen sors előtt!~Mert az ő hatalma zabolátlan,
163 14| lenge szíjjait kibonták,~mert bénaság nyügözte már a testet. ~
164 14| lépésem mégsem hallható,~mert zsongva, súgva, és zenélve~
165 14| mondta meg nekem:~ne sírjak, mert szeret, szeret! ~A rengetegbe
166 14| el, amíg a víz lenyomja,~mert rája mégis egy tenger borul! ~
167 14| hogy a világ ma boldog,~mert a piacon pár nevet.~Sötétbe
168 14| váláskínt senki még le,~mert hogyha elmégysz, eltemetnek -
169 14| vasmarok ragadja meg a torkom,~mert nem vigasztal, nem gyújt
170 14| nyúlj e picike üveghez,~Mert benne álmok vannak, álmok,~
171 14| Szeretlek, terméketlen asszony -~mert megviselt a kéj, a festék,~
172 14| Szeretlek, terméketlen asszony -~mert mégis anyja vagy te soknak,~
173 14| Szeretlek, terméketlen asszony -~mert lelked éjsötét, kiégett,~
174 14| Szeretlek, terméketlen asszony -~mert bár ezren nyomodba lesnek,~
175 14| sugára ég merész agyamban,~mert rajtam a tél orgiát ület,~
176 14| Ijedt tűz a szemén,~ mert látja csak, s nem tudja
177 14| halottas verseket beszélek,~mert hajh, egy ember a mélységbe
178 14| Mert hogyha itt bús életem robotján...~
179 14| itt bús életem robotján...~Mert hogyha itt bús életem robotján~
180 14| s minden jajt visszaűz.~Mert a tiéd lesz, jámbor, tiszta
181 14| vallomás ~IKTELENÜL:~Eléd esek,~mert lábaid oly édesek. ~IKESEN:~
182 14| halánték,~szólj ezután is, mert az istenektől~több egy kicsiny
183 14| álljon, mint a nyaktiló-pad,~mert ami jön, az ősi Rend maga,~
184 14| fogadja a Halált, a Hősét,~mert mostan is Bor ő és most
185 14| szeme nem néz többé vissza,~mert itt a Végtelenség a kulissza!~ ~
186 14| vége sincs e versnek, Mária~mert mindig újra kezdem, Mária~
|