Rész
1 1| dobog,~s sírok, mint hogyha minden összedűlne,~pedig csak a
2 1| hogy a durva tömb él,~s minden mi eltün ez árnyék-világból,~
3 1| változatlant, a tökéletest.~Mert minden, ami elmulott, egész~és
4 1| ami elmulott, egész~és minden, ami itt van: csonka, tört~
5 1| elől,~elszáll szememből minden élet,~ és célt nekem
6 1| Felhagytam én már rég minden reménnyel.~Az ásitó bolton
7 1| magam és elcsodálkozom,~minden tagom oly kézzel fogható,~
8 1| holnapra ősz, s a sors ledönt,~minden csodálatos, leomló,~
9 1| nehéz, hegyes követ?~Hisz minden ádáz, bosszus átkot~ezer
10 1| által a Dunán,~köröttem minden oly csodás volt,~a híd,
11 1| átok, néma vád,~te, akit minden férfi csókol~ s átkoznak
12 1| pokol-torok.~E szürke tájon minden oly beteg,~a liliomok sárba
13 1| kivál,~de visszajő busan: minden nyugodt, kiholt. ~Egyszerre
14 1| Én továbbmegyek. ~Itt minden ifju s mégis emlék,~itt
15 1| ifju s mégis emlék,~itt minden új s máris erő;~e partokon
16 1| szoba~a barátság temploma.~Minden olyan egyszerű,~oly finom
17 1| dúdolva jár,~ s megöl minden csirát.~Hova repül az ifjuság?~
18 1| pálya orma,~nekem ma már minden hiába,~jőjj, ciprusok hűs
19 1| természetet, mint vál elmulásra,~minden egyes ősszel lassan hervadozva~
20 1| a fekete sírba.~A temető minden kövére az ember~kudarca
21 2| meg ne tudja, hogy hiába minden,~ha dalol és ha a távolba
22 2| távolba lát,~mert néma gyermek minden kismagyar,~s a Nagyvilág
23 2| gyémánt, a vizit-szoba.~Legyen minden cukrászda a tiétek,~a méz,
24 2| homályon, sárga szalmán,~és minden este korán fekszem én,~s
25 2| ha alélt fejem lehajtom.~Minden bokorban leskelődik egy-egy,~
26 2| egy színésznőt várt télen minden este,~egy csipkezsebkendő
27 2| ennen-életemmel,~búvócskázom minden árnnyal,~a padlással, a
28 2| Már nem mozdul semmisem.~Minden pihen.~ ~
29 2| Sipít a síp, csörömpöl minden ablak,~boros az asztal,
30 2| Ilyenkor elhal a vér éneke~és minden oly üres és fekete.~Gyertyák
31 2| tetszik a föld és mindenki, minden.~Most dalol az ősz, én is
32 2| vörös paróka.~Jó éjszakát.~Minden csupa árnyék~és ő, a világszép~
33 2| egy pillanatra - régi minden,~hervadtan és halotti ingben~
34 2| szálldogál,~szüretre zendül minden táj körötted,~csiklandja
35 2| hárfája lettem,~és összegyűlt minden jaj a szivemben,~s mostan
36 3| és nézni, hogy minden hogy folyik el,~
37 3| Pörögjenek most gyorsan minden orsók,~ lássak
38 3| pokol zuhog,~s hajrá, hogy minden a habokba halt,~habzsoljuk
39 3| korcsolyázunk kócos fellegen.~És minden úszik és csurog köröttünk,~
40 4| terhes száz titokkal,~és minden kincseket magába foglal,~
41 4| Virágtalan bánat. De ez: a minden.~Méz, tiszta méz, méz, mennyei
42 4| nektár, melytől üdül a hívő,~minden cukrot magába édesítő.~Én
43 4| nekik csak egy az, ami nékem minden~és puszta szó. ~És hogyha
44 4| megdöbbenek - oly furcsa minden náluk,~szemük, szemük, akár
45 4| egyszerre furcsán ferdült légbe minden.~Egypár lámpa lengett kancsal,
46 4| csendes éji-herceg,~aki minden kedves kincsét elvetette,~
47 4| láttam a vén kertet.~Emlék, minden emlék. Kedves és kegyetlen,~
48 4| nékem, völgyek és hegyek,~és minden mindegy a vágy utasának,~
49 4| őszutói, sápadt, lomha hold.~Minden helyütt csak éj, kisértetek,~
50 4| alszunk? ~Ma semmi sincs. Ma minden emlék.~Mi földre sujtott,
51 4| dugják.~Jaj, jaj nekünk. Minden veszendő. ~Csak mentem újra,
52 4| utánam~Akkor sötét volt minden ablak~és hallgatott a hegedű.~
53 4| tükrü, vak szalonba,~ahol minden rokkant, régi, foltos,~s
54 4| zajait.~Fölrezzenek még minden kocsi-neszre,~mely tőled
55 4| a bor.~Ó, én tudom, hogy minden rózsa festett,~és nem igazat
56 6| varázsló tündökölve.~Előtte minden út kinyílt,~festett mesét,
57 6| önti a cukrot csuporral~és minden édes és fehér,~ameddig csak
58 7| elleng,~elmegy ő is, ahogy minden elment,~ és megtépem
59 7| Csatakos virradat~Reggelre minden ferde lesz~és széttörik
60 7| jó még őiránta is. ~Mert minden jó. Éhezni s enni jó,~áldott
61 7| felém,~és gonddal nézek minden elmenőre.~Ó életem, enyém. ~
62 7| Golyózáporban haladok előre,~ki minden tűzzel, karddal ismerős,~
63 7| Szívdobbanásommal mérek fel minden éjet,~lámpákat gyújtok,
64 8| körmenet,~mért hoz elém most minden óra? ~Ó, jaj, mi ez? Ó,
65 8| mely most szivembe, ahol minden átok,~világot gyújt és nyújt
66 9| hinni tud,~de lefelé visz minden út. ~Gyermekmennyország,
67 9| öletekbe ugrik. ~Becéztek minden kicsikét,~aranyhalat, kutyát,
68 9| engem mindenféle Könyvbe~és minden módon számon tartanak.~Porzó-szagú,
69 9| beírtak mindenféle Könyvbe~és minden módon számon tartanak.~ ~
70 9| Lecsuklik minden pilla most~Lecsuklik minden
71 9| minden pilla most~Lecsuklik minden pilla most,~nem is találsz
72 9| van?~Nézz jobbra, balra, minden céltalan. ~A semmiségnek
73 9| sejtettük, hogy ez itt a minden,~és ami aztán jött, a semmi,
74 9| ki volt? ~A haj dús, még minden szála ép.~A szája szép~s
75 9| megdermedt rajta mostan.~Mert minden itt van, ami volt - csak
76 9| életemnek asszú fája korhad,~minden nap egy sort, lassan és
77 9| az ember álma, az erő, a minden,~a föld, a föld, a szent
78 9| építettem ezt az életet.~Minden nap egy piciny követ. De
79 9| nem-látható eső,~híg nyálka minden és hideg lucsok,~éles torokfájás.
80 9| élet,~mert folytatódik és minden megújul~tevéled.~ ~
81 10| Rózsaszín lámpa~Minden fővárosban~lángol a ködből,~
82 10| s a semmiség, üresség,~minden, mi körülvett, az idegen
83 10| nyújtózva ropogni~ minden éjszaka zárt ablakaim mögött,~
84 10| és melegvíz-szolgáltatás minden szállodában,~néhol éjfélkor
85 10| szívem.~Próbáltam lejegyezni minden kardiogrammot.~Orvos akartam
86 10| karjait kitárta: "Felhők,~minden felhők, szeressétek a mezőket,~
87 10| szeressétek a mezőket,~minden villámok, mennydörgések,
88 10| ütemére.~De belőle ébred meg minden, ami elmúlt,~ő rakja egészbe
89 10| van velem.~Látom az órát.~Minden órát a világon,~azt, amely
90 10| az ételek és a virágok,~minden, ami jó, szép, a szájnak,
91 10| kanalazzuk~az aludttejet. ~Minden nap újra csalódom,~mint
92 10| megvallva egy dalban, ami neki minden,~de a nép csak táncol és
93 10| szalmakalappal áll, s egykori jóléte minden maradékával, három aranyfogával~
94 10| tőrdöfés,~méreg az ajkán.~Minden este meghal,~aztán vacsorázik. ~
95 10| sírok, mint egy árva.~S minden széllel zenélek, mint a
96 11| van velem.~Látom az órát.~Minden órát a világon,~azt, amely
97 11| az ételek és a virágok,~minden, ami jó, szép, a szájnak,
98 11| kanalazzuk~az aludttejet. ~Minden nap újra csalódom,~mint
99 11| megvallva egy dalban, ami neki minden,~de a nép csak táncol és
100 11| szalmakalappal áll, s egykori jóléte minden maradékával, három aranyfogával~
101 11| tőrdöfés,~méreg az ajkán.~Minden este meghal,~aztán vacsorázik. ~
102 11| sírok, mint egy árva.~S minden széllel zenélek, mint a
103 12| nekünk, ~kik eldobáltunk minden harci vértet,~nem veszhetünk
104 12| száznyelvü beszéded,~hogy minden igéje szivembe lopódzott? ~
105 12| nehéz aranymezébe öltözöm,~s minden szavam mosolygás és közöny.~ ~
106 12| s kicsit~angolul is, de minden nyelveken~csak rothadt frázist.
107 12| magának ő~sohasem árt. Ez minden érdeme.~Máskép vele a fene
108 12| zajt hallasz künn az utcán.~Minden zajról tudod, hogy mit jelent.~
109 12| kell kerengni,~légy mint a minden,~te semmi. ~Ne mondd te
110 12| fagy~dagadt üvegszemébe.~Minden búvárnak oly nagy~a képe. ~
111 12| színben,~légy mint a semmi,~te minden.~ ~
112 12| sárgállik nyugalma,~és sárga minden, mily hideg-fehéren~villant
113 12| hová repült a régi kedvem?~Minden, mi szép volt, szétesett.~
114 12| mosolyát,~ezüstté büvöl minden pocsolyát.~ ~
115 12| Csak oly unott ne volna minden,~a jó, a rossz, amit a sors
116 12| más egyéb is. A fekete. Minden.~Hát fölkelek, nem bánom
117 12| ha így reá meredhetsz,~minden lakás olyan, akár a ketrec.~
118 12| föl-fölkiabáltam,~az égbe bál van, minden este bál van,~és most világolt
119 13| újra mind a gondok;~mert minden mélabút leront~egy - jól
120 13| fáklyalángját~átadja, s minden az utódra száll át. ~Meggyújtja
121 13| menet,~meleg szavadra perceg minden óra,~verj indulót csókos
122 13| A hét lusták éneke~Minden átok, minden álom.~Öleljük
123 13| lusták éneke~Minden átok, minden álom.~Öleljük kemence-odvunk,~
124 13| 2 ~A gyógyulók ~Minden fehér. A nagy üvegterembe~
125 13| aranyos, néma harsonáit,~s minden valóra válik.~Rohanj elő,~
126 13| s halkan tovább lapoz. ~Minden helyütt szél, szél, szelek
127 13| hajnalon~egyszerre meghal minden fájdalom. ~Acél-szárnyú,
128 13| harsonáz a vörös levegő. ~Minden sötétbibor tűzben ragyog,~
129 13| Ó, itt a semmi s ott a minden,~túl, túl az ajtón zúg az
130 13| körünkbe. ~Azt mondjátok, a minden itt van,~és túl a kapukon
131 13| tisztaság papnője volt,~minden mosdástól idegenkedett,~
132 13| csengetyű.~Lidércnyomás volt minden éjszakája.~Hiába nyílik
133 13| Ő, mondja ő, azt mondja minden ő, ~a toll, a száj, a húr,
134 13| gyönge te,~hogy így heversz,~minden férfiak gyöngye, te. ~Még
135 13| részeg pupillám. De légy ma minden,~élet helyett élet, mert
136 14| természetet, mint vál bágyadásra~minden egyes ősszel, lassan hervadozva,~
137 14| a fekete sírba:~a temető minden fájára az ember~kudarca
138 14| sírj, szeret, szeret! ~3 ~Minden nap egy-egy édes álom~nyom
139 14| vonattal hazamentem,~és minden úgy volt, hogy régente még,~
140 14| serceg őrült vészes éjszakán.~Minden homályos, titkos, gyenge,
141 14| az ezüst éj vak ködében~minden hazug, hiú, bohó,~mondd,
142 14| takarít.~Herr Doktor-nak hí minden úrfit,~szabólegényt s pénzes
143 14| Mily végtelen és forró minden itten,~milyen viharzó és
144 14| éjhajú, te reszketeg. ~Szivem minden tehert lehány,~s vérezve
145 14| ajkainkat,~hogy eltünik minden csinált máz,~s a hős kegyetlen
146 14| lánccá összeforrva,~amelynek minden egyes szeme lélek~és minden
147 14| minden egyes szeme lélek~és minden kapcsa szív, e bús csoportban ~
148 14| párod,~ki áldást hoz, s minden jajt visszaűz.~Mert a tiéd
149 14| Hogyha a tál rozsdás,~kínos minden mosdás. ~Bölcs észrevétel
150 14| neked egy lóhere. ~* ~Költő,~minden hatalmat egybeöltő,~kit
151 14| a billentyűk végzetébe~s minden fogása-markolása: Tett. ~
152 14| így éldegélek,~testvérem minden átkozott.~Fejemben víg Jézus-kalappal~
|