Rész
1 1| fegyverem csupán a toll,~csak a sötét betű vigasztal. ~Az elmulással
2 1| öblös csésze lángja?~Az ég sötét, dalol a fuvalom,~kábult
3 1| körforgatag,~aranyszörnyek sötét hajába~ kapaszkodom
4 1| gazdagság elvegyül,~hol a sötét, dohos, vizes szobákba~sápadt
5 1| bársonyára omlik~hullámzatos, sötét hajam.~S én hallgatom fáradt
6 1| jő~A gyászmenet jő, s a sötét uton~halvány ajakkal vészkürtjét
7 1| és beteg,~és egy szeles, sötét őszestelen~a bús, sovány
8 1| aludni, léha cimbora.~Az éj sötét s már rég lejárt az óra,~
9 1| fa,~s mégis nekem örök, sötét titok.~Vágynám bezúzni,
10 1| ünneplő tömeg~bámulja a sötét, esős időt. ~Kezemben az
11 1| vergődöm a bánatba veszteg,~sötét szobába egymagam. ~Lezárom
12 1| szívemet. ~Köröttem zűrzavar, sötét csoportok,~az arcom elsötétül,
13 1| gyászmezén át! ~Hisz oly sötét, kietlen így a lét,~és más
14 1| majd a porba másnap... ~Sötét az éj, de lángár gyúl fölém,~
15 1| Lidércnyomás~Álmodtam ezt. Én egy sötét sarokban~láztól pihegve,
16 1| és hallgatag ma,~s fakó, sötét, mint a kialvó~kráter tüzes,
17 1| s a csontod,~nehéz hajad sötét palástját~lassan kibontod. ~
18 1| Forró az ágyam, künn az éj sötét,~az égen álmosan hunyorg
19 1| szétfeszült, álmatlan és sötét szem. ~5 ~Éjfél lesz, ájultan
20 1| dolgos ember párnájára dőlt,~sötét az éj. ~De én nem alszom,
21 1| szemet,~mely tágra nyílva a sötét ködön~reám mered.~ ~
22 1| hozzád fűz, csak gyűlölet. ~Sötét szépségeddel kegyetlen~
23 1| csókjaid~ és eltemetsz sötét hajadba. ~5 ~A végtelen
24 1| szívszorongva váltam. ~Mozgó, sötét mélységek öble~ nyelt
25 1| ünnepel. ~Manók kisérnek a sötét utig,~leányszobád holt álma
26 1| sejtelmesen susognak a sötét fák. ~És senki sem tud a
27 1| fasorba:~jön csillagos, sötét szerelmesem. ~Az én arám
28 1| borzalomban,~s rémlik szemüknek a sötét borúbol:~a láng, a már füstfogta
29 1| szines kavargást,~ szemed sötét és révedő,~körültekintesz
30 1| agg alak?... ~A nyári éj sötét, meleg, sohajtó.~Olyakor
31 1| köd száll oda,~eltűnik egy sötét kupéban~az országútak vándora. ~
32 1| lovaggal,~szemükbe lóg kuszált, sötét hajuk. ~S amíg a kurjantások
33 1| alá ~Már háborog zajló, sötét habokkal~a táj felett a
34 1| légóceán.~Egy pillanat - a táj sötét azonnal,~s az ég tüzet vad
35 1| megdermedt döbbenet. ~Az orvosok sötét ruhába lépnek~a hánykolódó
36 1| van,~s az orvosságszagú sötét szobában~egy lázas arcu
37 1| egymás szemébe néztek,~arcuk sötét volt, szívük tétova~s a
38 1| a "Croce del Corvo"-ban~Sötét szemekkel, űzetvén a sorstól~
39 1| éjszakán~álom-teljes éjszakán~a sötét szekér. ~A menyasszony fölzokog,~
40 1| utóbb. ~A rozsvetés közt s a sötét ugarba~ olykor elballag
41 1| virágtalan,~méltóságos, sötét tömegben,~kőtrónusán az
42 1| volt az éji szürkület,~és a sötét mezőkre nézve,~szóltam: "
43 1| Búcsú~Vesztett, sötét tusám bevégzem,~boríts be,
44 1| beszélgetnek velem.~Nekem bukás, sötét kudarc az,~mi nektek édes
45 1| dalos berek,~én elfutok sötét szobámba...~Engedjetek,
46 2| látjuk, mély vizek felett,~sötét szobákba kuksol reszketeg,~
47 2| cukorbaba.~Fehér hátára hullt sötét haja.~Cikáztak az aranyoszöld
48 2| Nagyvilág,~s olyan borzasztó a sötét szoba.~Lábujjhegyen kell
49 2| asszony,~lenéz, lenéz,~de oly sötét az út. ~Olajlámpája vérvörösen
50 2| És amikor már mindenütt sötét lett,~az ágyba megöleltem
51 2| trillió volt.~A lombon, a sötét farácson~intett egy mennyei
52 2| szobán. ~Tündéri reggel. A sötét szalonba~apuska zongorázik
53 2| vittek el aludni~egy éjjelen.~Sötét bokrok között egy kert kukucskált,~
54 2| hova-hova estek? ~Most oly sötét a házunk, mint a rab-lak,~
55 2| és cukrok kisded halma,~sötét rum és bor, datolya meg
56 2| elhagyott verandán.~Te hímezel, sötét arcomra bámulsz,~melyet
57 2| lenn összesímul két alak~sötét tagokkal, hallgatag.~Nézd,
58 3| A sötét párka~Három bús párka áll
59 3| mint bomlott tengerészek. ~Sötét sziklákon át,~millió poklon
60 3| éhesek,~és ránk vicsorog a sötét sarokban~egy tüzesszemű,
61 4| sokáig, fázva, reszketőn.~Sötét hajam te, - csókoló piros
62 4| tömlöcét,~hol örökös a végtelen sötét,~s magába rogyva ordít társtalan: -~
63 4| sok vérpiros, sötét ütem. ~Tüdőm se bírja. Nyomban
64 4| fekszetek, mint alvó gyermekek,~sötét ruhátok cafrangokra válott,~
65 4| csöndesen,~s én, bús fiad, sötét revolveremmel~átlőném fiatal
66 4| lámpa is halódva fellobog.~Sötét szivem lesz az úr mindenütt,~
67 4| homályos éjen~fekete álarc -~sötét halálarc -~fönn még álmos
68 4| újat, újra láttam,~jártam sötét diákszobákban,~és jajjal
69 4| mozdul,~árnyak nyüzsögnek a sötét sarokbul,~ s a
70 4| előttem, köd utánam~Akkor sötét volt minden ablak~és hallgatott
71 4| A lány a sötét szobába megy~Már tudta,
72 4| homályon~ragyogva ment át a sötét szobába.~ ~
73 5| lelke, lelke, mint az erdő,~sötét rémekkel rémitő. ~Egy vén
74 7| fekszem. ~Birkózzak a holddal?~Sötét a hegyoldal~alja. ~Zsákutca
75 7| Sötét, nehéz tavaszi ég~Sötét,
76 7| Sötét, nehéz tavaszi ég~Sötét, nehéz tavaszi ég,~viharba
77 7| jövőbe néz,~s mint a tavasz, sötét, nehéz.~ ~
78 7| kedvesünk szemébe álmokat lop,~s sötét szeme az éjnél feketébb. ~
79 7| hörgünk, vérpárázta füstök~sötét gomolyán, lángoló özönben,~
80 8| szív,~és úgy követlek, mint sötét detektív,~a pesti utcán,
81 8| szeretek, vernek ők.~Mostan sötét kezüket áldom,~áldottak
82 8| várom sápatag,~nehézszagú, sötét tetők alatt. ~A szívemet
83 8| gyász bennem cikáz -~ez a sötét tavaszi gyász.~A szemeim
84 8| mezőn senki se láthat,~ sötét dalok tömjénét égetem. ~
85 8| még mostohábban~élsz egy sötét és vak diákszobában,~olcsó
86 8| szép nő...~Itt járnak ők sötét, halálra sértett~ arccal
87 8| árnyát e törpe, kalmár,~sötét időben, aki még szabad volt~
88 9| számon tartanak.~Porzó-szagú, sötét hivatalokban~énrólam is
89 9| hogy nékem már a csillag is sötét folt. ~Vak vágyam mégis
90 9| sírja,~fejfája elvész a sötét falombban.~Jaj, mit tudtuk,
91 9| el:~éreztük életünk s a sötét Budapestet. ~Áldott cigány-időm,
92 9| gyöngyvirágos arca,~szegény apám sötét Kossuth-szakálla. ~Eszembe
93 9| mely mint a gödör,~mély és sötét, és érezem,~hogy most a
94 9| barátin kuksolt a szobában,~sötét talárjában, piros szemével~
95 9| a perc,~amelybe fordul a sötét kerék.~Az egyszeregyet mondtam
96 9| mentem és a mocskos ősz sötét~párázatán idéztem a tavaszt,~
97 9| utcán.~Milyen reménytelen, sötét november~a fellegek s a
98 9| mentem előre. ~ Sötét tereken, homokos sivatagban~
99 9| kezedet, mi hamú, szemedet, mi sötét a sötétben,~arcodat is siratom,
100 9| ifjuság, ha hozzátok megyek,~sötét közönybe takarom a gőgöm,~
101 10| asztalossegédhez,~mellettünk, e sötét pincelakásban él,~mos rá,
102 10| A gond meg az árvaság. ~Sötét az ablaka, ha arra megyek,~
103 10| őszintén, mint enmagamhoz a sötét szobában,~mielőtt meggyújtanám
104 10| az élet ilyenkor~s milyen sötét.~Láttam feketét, fehéret,~
105 10| vénemberként csoszog az utcán,~sötét papucsában,~árnyék-üstökével,~
106 11| vénemberként csoszog az utcán,~sötét papucsában,~árnyék-üstökével,~
107 12| hegyekben epret ettek~és este a sötét szobákba félnek~és egy színészen
108 12| titokzatos megállók.~A mély sötét vizekbe néma, lassú~hálók.~
109 12| vad kovács, a szenvedés,~sötét pöröllyel döngöl engem,~
110 12| el,~én sem unom,~megyek sötét,~nem-járt uton. ~Ki ő, mi
111 13| voltál magadban,~ ha a sötét éj árnya jön,~vonaglasz-e
112 13| jó szorosra fond~sűrű, sötét lombod hálózatát,~hogy majd
113 13| szemünkbe gyászos vágy, sötét nyomor forr.~Meg-megbicsaklunk,
114 13| a sok beteg~remegve vet sötét tekintetet,~a hajnali árnyban
115 13| csendesen lehervad,~mint egy sötét, nagy rózsa... A meleg nap~
116 13| asztal áll,~ott lakomázik a sötét halál. ~S kisérteti gyászfüggönyök
117 13| rohan, s tart mégis egyre~sötét a fénye. ~Megyünk, megyünk,
118 13| intim félhomály) ~Legyen sötét!... Aludjon el a pompa~a
119 13| szerelmek gyötrő éjjelén,~ijeszd sötét halálmelódiákkal,~hogy gyermeklelke
120 13| éji őrületben~a parketten sötét sebet ütöttek.~Ez a nép,
121 13| kedvtöl ég,~beléje dermed a sötét. ~1911 ~ ~
122 13| A sötét szobában~Most újra itt vagyok.
123 13| halkan. ~Előttem újra a sötét lepel,~de most tudom már,
124 13| jéghegy,~a szájamon fáradt, sötét jegy.~Hosszú út multán ez
125 14| egy ledőlt keresztet. ~...Sötét az éj, csupán a hold világit,~
126 14| ítéld azt, ki élte végén~sötét szemekkel, búsan áll eléd,~
127 14| Járkálsz a harmatos mezőn~S sötét hajadban olthatatlan~Lobban
128 14| Haragszik az Isten... a sötét viharban,~zúgó ércszavától
129 14| A föld felett láng ég s sötét harag.~Ó, a világon béke
130 14| s egy percre győzött a sötét vizen.~Tollförgetegbe lankadtan
131 14| sebezve, lázba futva~a föld sötét tusáitól~kitör nyomott szivemből
132 14| elrepül. ~Ránk csapsz dúló, sötét haraggal,~s mi hervadunk,
133 14| ám titkok nyomását~érzem sötét szivem mélyébe lenn.~S lelkem
134 14| S legázol a szfinksz, a sötét s csudás:~szörnyű tudatlanság,
135 14| nézdelém~lágy, gyöngyvirágszagú sötét haját~és arca hófehéres
136 14| hókezeddel,~s ringasd el a sötét, komor utast. ~Légy az anyám,
137 14| göröngyös földhatáron -~S tudom, sötét sorsom reménytelen. ~A hű
138 14| tüzdögélt~a bús szemérmes éj sötét hajába. ~* ~Az összefutó
139 14| ködös eső szemerkél,~az ég sötét, kedvünk mogorva.~Felrezzenünk,
140 14| láng. ~Te jársz e fátyolos, sötét világba,~bölcsők, koporsók
141 14| nap kihűlt, az égbolt is sötét.~Egy zord ítéletnap kénlángja
142 14| Csak hallgatom verő szived,~sötét ruhádba szédülök,~és arcomat
143 14| fúrom,~ Felkotrom a sötét fenéket.~Csak víz. Örök
144 14| terméketlen asszony -~te, a sötét éj rózsaszála,~akit sosem
|