Rész

  1    1|            fénynyilát. ~Fáradt fejem fehér párnámra hajtom,~     dalt
  2    1|           egy bús kisértet,~mint egy fehér árnyékfolt a falon. ~Nem
  3    1|             nem nézek föl én: ~Oh én fehér sírboltom, tiszta csönd!...~ ~
  4    1|        en-jóvolta örvén~     hízott, fehér lábával rátapos. ~Dicső
  5    1|      rózsafüzér s koboz a kezemben. ~Fehér, merengő orgona-bokrokon~
  6    1|             méz-izü bor kereng,~     fehér bokák táncokba fognak,~          
  7    1|  ismert-ismeretlen,~sok kúsza, zöld, fehér és barna színfolt,~hosszan
  8    1|            kósza szél jő,~     a hab fehér tajtékot köp reám,~de mégis
  9    1|             az arcom elsötétül, szám fehér,~meredten állok. És a hír
 10    1|         Víziók~Bús látományok, nagy, fehér nők~lengik körül az ágyamat,~
 11    1|          éjjente vérem. ~Ifjú szivem fehér világát~liliom-arcaidra
 12    1|             cibálja ablakunkat,~a hó fehér csomókba hullik,~a lámpalángok
 13    1|               Agyam szorít, mint egy fehér koporsó,~vérem kavarg habozva,
 14    1|            érez és nem él,~s meredt, fehér, szederjes arcán~     lebeg
 15    1|       szitáltak a homályban,~halk és fehér volt ama éjfél,~     hogy
 16    1|              gazdag vőlegénye~s ő is fehér, bús lett, mint egy halott. ~
 17    1|                                      Fehér leányok~1 ~Olyan vagy, mint
 18    1|            zengve és zenélve lágyan,~fehér rózsákként hull alá a hó.~ ~
 19    1|        vidéki ház~Napfényben égnek a fehér falak,~S mégis jeges, halottas,
 20    1|              bútor,~a nő, ki tördeli fehér kezét,~a rémülő kiáltás
 21    1|              ló vad haragba nyargal,~fehér fogával a zablát harapja,~
 22    1|              tündértitkait. ~Hamvas, fehér, szűz arca úszott~     ezüst
 23    1|              nagy mélységeidben~     fehér nyakát, gyöngyös fogát. ~
 24    1|  meg-megállunk...~Ledőlnek-e a szűz, fehér falak?~Férjhez megy-e akkorra "
 25    1|          földön itt-ott van csak még fehér folt,~a légen édes szellő
 26    1|              bejő egy szörnyü férfi,~fehér a leple - még nevünk se
 27    1|              Sok néma lány jön, nagy fehér tömeg,~meredt kezükbe álmos
 28    1|          harmat hűvösen,~a telt hold fehér.~Száz kisértet~ront az éjnek.~
 29    1|              a szörnyü harctul~éhes, fehér, sovány kisértetek. ~Vert
 30    1|        oroszlánfői untalan~gyöngyös, fehér vizet okádnak,~mig az emelt,
 31    1|         villog a havas lepel,~friss, fehér hó hull a tájon,~cseng a
 32    1|         Félre zord gond, ásitó bú,~a fehér fák közt a hó fú,~fázva
 33    1|          virágos fergeteg,~     ezer fehér virág.~Ti adtatok kedvet,
 34    1|             Egy orosz leányhoz~Észak fehér, hideg leánya,~     te gyenge,
 35    1|              nyomja homlokom. ~Olyan fehér vagy, mint a hósík,~     
 36    1|        Hímezd be hűs ezüst szövettel~fehér halotti paplanom! ~Hajolj
 37    1|             átfog két kar, perzselő, fehér...~Ha majd a sok hazugság
 38    1|           halál zenéje,~szél rázta a fehér avart,~csörgő lomb szállt
 39    1|         dőlve,~meredten alszom, mint fehér halott,~míg szikratengert
 40    2|             és a párna~barna árnya~a fehér ajtóra bágyad.~Félszeg árnyék-figurák,~
 41    2|              esti színház.~Hordjuk a fehér petrencét,~s nő a vánkos
 42    2|              mint egy kis cukorbaba.~Fehér hátára hullt sötét haja.~
 43    2|           mikor meghalt a szépanyám,~fehér, mosolygó szépanyám. ~Már
 44    2|      szaladni még,~tündérekbe hinni,~fehér csészéből szelíden~fehér
 45    2|             fehér csészéből szelíden~fehér tejet inni.~ ~
 46    2|              folt az éjbe, szürkülő, fehér.~Egy ember. Egy hóban rekedt
 47    2|        szélmalom.~Kék hold cikázik a fehér tavon.~ ~
 48    2|           lángolásba.~Méreggel mart, fehér, virágos orcák.~Lánggal
 49    2|        délutánon~cikáztak a virgonc, fehér cicák.~De estefelé fojtott
 50    2|           vagy te s e galambi játék,~fehér fonál puha pamutba tör.~
 51    4|        bármily ijesztő nagy leszek s fehér,~zárj a karodba, ne keresd
 52    4|             a vég.~Némán lefekszem a fehér, nagy ágyba,~én, szólni
 53    4|          bölcső közt tétovázva~fonod fehér halotti koszorúm.~Múlik
 54    4|              kopár mezőjén~elsápad a fehér verőfény,~s a nap helyett
 55    4|          hideg tündérleányok,~térdig fehér rózsákba járok,~s Hetedhét-ország
 56    4|             vékony, ezüst esőfonálon~fehér angyalkák citeráznak. ~Piros
 57    4|          Jégkertek nyílottak előttem~fehér, fagyos, friss levegőben,~
 58    4|             kötök ma csokrot,~piros, fehér és sárga rózsát,~haldoklik
 59    4|              gallyon a jóság,~piros, fehér és sárga rózsák. ~Pufók,
 60    4|            félj, aludj csak, édes, -~fehér ágyban fehérlő rózsa! -~
 61    6|           átváltozó müvész,~mint egy fehér festőmüvész,~mint orfeumi
 62    6|           csiklandó pici rost,~a tél fehér rózsája most,~nappal sportpálya,
 63    6|             cukrászsüteményt,~hideg, fehér törött cukorral,~úgy önti
 64    6|          csuporral~és minden édes és fehér,~ameddig csak a szem elér,~
 65    7|          volt és Krakkóba táncolt,~s fehér nyakán egy halványlila lánc
 66    8|              én, édes, fiatal orvos,~fehér köpenyben, a kavicsos és
 67    8|                               Árnyak fehér processziója~Árnyak fehér
 68    8|            fehér processziója~Árnyak fehér processziója.~Te titkos
 69    9|      kinyitva, szerteszéjjel.~Künn a fehér fák vártak, félve, halkkal,~
 70    9|                Mondd, bűn-e ez:~ez a fehér és enyhe abrosz,~melyen
 71    9|                  ez a fekete és ez a fehér,~ez a nyugalom, s a láz
 72    9|              a nap,~és lassan~megyek fehér ruhában a~lugasban.~Pipámba
 73    9|              a nap,~és lassan~mentem fehér ruhában a~lugasban.~Pipámba
 74    9|           téged, biztosan, a földön,~fehér villába, hófehér ebekkel.~
 75    9|             fénytől és a félelemtől.~Fehér fogán ezüst kanálka koccant,~
 76    9|      várakozva,~hogy mit hoz a jövő. Fehér köpenyben~egy orvos a górcső
 77    9|      kisgyermeknek barátja? ~Könnyű, fehér árnyként az ápolónő,~az
 78    9|              iskolába.~Zöld-ablakos, fehér házacska szent~békével ül
 79    9|           házra,~te farkasok szelíd, fehér fia,~ős embergyűlölő, kinek
 80   10|         fekete selyemszoknyádban~s a fehér kötényeddel,~már az ajtóban
 81   10|               virrasztó szemükkel és fehér~koszorúval, mézes mellükön
 82   10|           fokhagyma-gerezdek, torma, fehér torma,~lila karalábé,~s
 83   10|           villamosok rohama, mikor a fehér cipők feketére mocskolódtak,~
 84   10|         hársak itt. ~Nyírfa ~- Héjam fehér, mint a papír.~Megbabonázza
 85   11|           fokhagyma-gerezdek, torma, fehér torma,~lila karalábé,~s
 86   11|           villamosok rohama, mikor a fehér cipők feketére mocskolódtak,~
 87   11|         hársak itt. ~Nyírfa ~- Héjam fehér, mint a papír.~Megbabonázza
 88   12|        oltárok elé omoltak,~s mostan fehér váz-ujjaikkal~meg-megfenyítenek
 89   12|             hosszú imák és örökélet,~fehér, piros, lila papocskák,~
 90   12|              mennyben,~párnák között fehér útiköpenyben,~Jaj, kisfiam
 91   13|           vágtattunk a sűrű ködben~a fehér bús téli holddal... ~1906 ~ ~
 92   13|               és villogó tekintetére~fehér lesz arcunkon a szín. ~Azután
 93   13|            lázas álom. ~A lánytestek fehér parázsa,~a csók tiétek,~
 94   13|              parfüm, kacaj,~halvány, fehér, hideg leányzó -~     tudod-e,
 95   13|              letörli néma könnyed,~s fehér rózsákkal, hószín szemfedéllel~
 96   13|             halvány gyermeket~a nagy fehér üvegszobába vitték,~s a
 97   13|               ha sápad a verőfény,~s fehér mellük fehér vízködbe vész
 98   13|             verőfény,~s fehér mellük fehér vízködbe vész el. ~Egy este,
 99   13|               2 ~A gyógyulók ~Minden fehér. A nagy üvegterembe~ülnek
100   13|          hogyha látnál!... Arcom oly fehér~és egyre hívlak vacogó ajakkal.~
101   13|             istennő körünkbe rebben.~Fehér köpenybe húros, hosszú lanttal~
102   13|               tűzszínű bimbót,~lengő fehér csipkét, lángolva nyíló
103   13|                                      Fehér temetés~Ezen a szürke téli
104   13|             búcsuzunk mi tőlük,~ezer fehér csókunk a szemfedőjük. ~
105   13|       gyötrelmesédes, oly mesés~ez a fehér, mosolygó temetés. ~1908 ~ ~
106   13|             szivünket,~mint koldus a fehér egérkét. ~Ráolvasunk, jövőbe
107   13|                       Otthon~Van egy fehér, fehér, fehér ház,~     
108   13|                Otthon~Van egy fehér, fehér, fehér ház,~     ahova néha
109   13|         Otthon~Van egy fehér, fehér, fehér ház,~     ahova néha elmegyek.~
110   13|                 ahova néha elmegyek.~Fehér, fehér talpig fehér ház~     
111   13|          ahova néha elmegyek.~Fehér, fehér talpig fehér ház~     és
112   13|        elmegyek.~Fehér, fehér talpig fehér ház~     és benne fehér
113   13|              fehér ház~     és benne fehér emberek.~Leverem a port
114   13|             de könnyeim nem keserűk.~Fehér virággal, puha szóval~     
115   13|             mind a szépség,~     ami fehér, meleg, hazug,~hogy még
116   13|                    S most csóktalan, fehér a szám.)~Emlékeim halotti
117   13|     hallgatja fáradottan, félig alva~fehér szüzecskék szoprán-énekét. ~
118   13| felmagasztosodva,~s az ágya csendes, fehér ravatal. ~1910 ~ ~
119   13|              ablakon~kilencszer szép fehér tündéreid. ~Add nékem őket.
120   13|             szivével és egy karddal,~fehér lobogó és emlékezet. ~Még
121   13|          csöndesen kifeslett,~szélét fehér por lepte be.~Bizony megvénült
122   14|           akartam nyújtani azokról a fehér~arcú, tüzes szemű betegekről,
123   14|              veled. ~2. Az arcom oly fehér volt,~     Mint a tied.~
124   14|            az őszi rózsa,~     A sír fehér...~Imádkozzunk, leányka,~     
125   14|             mint az őszi rózsa,~     Fehér... Fehér... ~1901 ~ ~
126   14|            őszi rózsa,~     Fehér... Fehér... ~1901 ~ ~
127   14|          változz át csendes utca, ó!~Fehér rózsákként hullj az éjben~
128   14|             búsan nézdelém... ~Olyan fehér volt, mint szerelmesem,~
129   14|         vihogsz s nevetsz. ~Langyos, fehér a húsod,~szived üres és
130   14|             és hallgatag vagy,~arcod fehér, mint a viasz.~Unod a bókolást,
131   14|            nyomodba lesnek,~nyugodt, fehér s hűs szikla-tested. ~7 ~
132   14|                      Beíratlan lapok~Fehér naptárt teszünk a falra,~