Rész
1 1| öblös csésze lángja?~Az ég sötét, dalol a fuvalom,~
2 1| szemem kinyíl... S a lámpa ég.~ ~
3 1| éjek éje,~rítt a gyerek, az ég is könnyezett~langyos, unalmas,
4 1| szürkül a ködös, borult ég,~és tompa fénytől feltetszik
5 1| a ház, a szürke kő.~S az ég, mint szemfedő~befed hideg,
6 1| Lezárom ajkamat, velőm ég,~szenvedve, tűrve egyedül,~
7 1| alkonyat,~s a tág, nagy ég kék tűkörében~ sápadva
8 1| esztelen. ~Kék szikra serked az ég peremén,~egy láthatatlan
9 1| csíkokba szétfolyt~s a tarjagos ég arca csupa vérfolt.~ ~
10 1| Parázna éjek bíbor lángja ég~künn a sikon. ~Az ünnep
11 1| nótát imádkozom.~A kékülő ég lámpáit kioltja,~borfolt,
12 1| szobákba bíboros homály ég,~a billentyűsoron bámul
13 1| érez, ~a lángvihartól az ég alja véres. ~A kőkockákon
14 1| táj sötét azonnal,~s az ég tüzet vad őrületbe hány. ~
15 1| találunk hűvös árnyra már. ~Az ég fakó, az éjjel is rövid,~
16 1| lángoló,~a paplan, a terítő ég a tűztől,~az álomból izzó
17 1| meredt kezükbe álmos mákvirág ég,~és rám terítik hűvös leplöket.~ ~
18 1| Augusztusi reggel~Kékül az ég, az éjjel haldokol,~pihennek
19 1| sír s a könnye vér.~Az ég oly bús.~Mint a koldús~sírva,
20 1| vonatják,~lámpáiban lidérctűz ég busan. ~Előtte a kietlen
21 1| fal. ~Kék, sárga színben ég a hevülő föld,~ egy
22 1| És látok... És a lázas ég zokog.~ És jönnek a
23 1| eltakarja. ~Zokog az erdő, az ég fátylat ölt,~ s ők nekivágnak
24 1| jelenése~Viharra dördült az ég alja távol.~László morzsolta
25 1| megreszketett. ~És messze az ég kékes, ferde, kancsal~tüzét
26 1| megbotol a ló... ~És fönn az ég ivén sötéten nyargaló~vészfelleg
27 1| virzsiniát;~fenn a plafonon ég a villany,~a borfiú sürögve
28 1| Üllői-úti fák~Az ég legyen tivéletek,~ Üllői-úti
29 1| kerti golyókon a nap tüze ég...~Langyos sugarak, bús
30 1| kerti golyókon a nap tüze ég.~ ~
31 1| szénsötét már-már a tiszta ég,~és a gomolygó, gőzölgő
32 1| bátortalanul egy kis csillag ég. ~Ezüsternyős lámpás süt
33 1| mosolygón,~de mindnek kérdés ég a szemibe:~"Vaj, mit keres
34 1| nap, arám a fény,~anyám az ég! ~Beszéljetek, hogy jártam
35 2| lángvörös lesz a világ,~az arcom ég, pirulva, forrón,~és délután
36 2| az ebédlőn,~és lihegek és ég szemem,~s álmatlanul dadogok
37 2| csontkemény a föld,~a dermedő ég alja sárgazöld. ~Itt-ott
38 2| szürke, rémes volt az ónszinű ég,~a lelkem ott járt a sírok
39 2| hófehér szobába.~A gyertya ég és vár a párna rám,~és sír
40 2| Olajlámpája vérvörösen ég már,~lobog, lobog~és künn
41 2| zene az élet, muzsika,~láng ég a fákon, a bokor zöld oltár.~
42 2| virágos ágon kancsi fény ég.~Kis, ideges lányok kacagnak,~
43 2| volt.~Villám se lobbant, ég se dörgött.~De láttuk a
44 2| eleven poézis,~fölötte az ég - s összefoly a két víz -~
45 2| tiszta tó,~tündéri tó! Az ég is mint a tó,~kék habja
46 2| kisértetek, az árnyak,~s az ég, a föld úgy hallgatott.~
47 2| sírnak rá az üvegek. ~Az ég: ~És az eső is megered. ~
48 2| meghalnak sóhajtón. ~Az ég, az ősz, az éj: ~Tücsökcirippelés
49 4| rózsaszín világ gyúl~ezüstös ég alatt.~Jönnek hideg tündérleányok,~
50 4| réz-szitán~egy vad tűztenger ég benn,~s a gyáva pillelángban~
51 4| történt... Künn a kihülő ég~hideg könyűktől feketült,~
52 4| szemben laknak. Egy zöld lámpa ég.~És jól belátni innen a
53 4| Vénasszonyok nyarán~A ég törékeny, lágy üveg most.~
54 4| hajtűket szedtem föl ottan.~Az ég lassan derült felettem,~
55 4| rejtelmes élet...~ Ég a rivalda, mint az üstökös. ~
56 4| osonnak,~ a nyári ég künn izzó, mész-fehér.~A
57 4| még,~ feszül az ég fejem felett,~s kitárom
58 6| mint nyolcsarku csillag ég,~most karperec, ezüst nyakék,~
59 7| Sötét, nehéz tavaszi ég~Sötét, nehéz tavaszi ég,~
60 7| ég~Sötét, nehéz tavaszi ég,~viharba járó, tintakék,~
61 7| szobákban újra bűvös~lámpa ég. ~Fűtenek is innen-onnan,~
62 7| a körúti lombban~fönn az ég. ~Istenem, mi végre élek?~
63 7| hallgatag~a sírva-síró ég alatt. ~A vállamon egy rongy
64 7| Kunyhóban faggyúgyertya ég.~A szalma benn a térdig
65 8| éjszakán. ~Mert mészfehéren ég távolban a hegyoldal,~s
66 8| olvasok,~kissé homályosabban ég a villany.~ ~
67 8| hol rózsaszín láng ég, az arca sápadt,~csak nézi
68 8| vert,~ifjú, kiben a magyar ég tetőzött,~és meghaltál és
69 9| úgy van fölöttem, mint az ég. ~Húsz éves voltam hajdanában,
70 9| úgy van fölöttem, mint az ég.~ ~
71 9| Budapesten. ~Még most is ég a csillag, ahogy ottan,~
72 9| fuldokol.~Isten fölöttem és az ég~s lenn a fényes pokol. ~
73 9| elérem~a régi rejtélyt az ég peremén.~De rám merednek
74 9| messze van éntőlem már az ég~Mily messze van éntőlem
75 9| messze van éntőlem már az ég.~Mily messze vannak már
76 9| vasárnap-éjszakán~izzó kohóként ég a klinika.~Zúgnak sötéten
77 9| ablakja tárva-nyitva, halkan ég a villanya.~Véghetetlen,
78 9| Milyen közeli most a nyári ég~Milyen közeli most a nyári
79 9| Milyen közeli most a nyári ég~s ily messzi-kék~alatta
80 9| beteg vidék. ~A csillagos ég - fényes sírlepel -~reád
81 9| holdat.~Csámcsogva rágják az ég sárga sajtját.~ ~
82 9| bogár.~A kert falán~lobbadva ég,~meghalt talán~mindenki
83 9| tiszta délben~megtébolyultan ég a lámpa is,~s az óra áll,
84 9| lucsok,~éles torokfájás. Az ég köhög.~Az is beteg. ~
85 9| nyári bál, rakéta, kéjes ég,~s a szélbe - karcsú lányok -
86 9| magyar. ~S nem kérdezem, az ég ragyog-e még,~Azt sem kérdezem,
87 10| egy rózsaszín lámpa. ~Úgy ég a meredek~háztetők zavarában,~
88 10| arcomat,~halavány emléke ég életemnek~az ujjaim hegyén~
89 10| ablaka, ha arra megyek,~nem ég a lámpa, tűz se világít,~
90 10| egy házba,~hol lámpavilág ég s vígan lakomáznak.~Várni,
91 10| Vendégség közben~Még ég a lámpa is,~még bort is
92 10| árad.~Olyan vagyok, mint ég késői ősszel,~mint könny
93 11| Vendégség közben~Még ég a lámpa is,~még bort is
94 11| árad.~Olyan vagyok, mint ég késői ősszel,~mint könny
95 12| melytől a fő zúg és a gyomor ég? ~6 ~No lásd, maradj, árvák
96 12| Köröskörül bíbor gyümölcse ég,~s nem várja, hogy a kedvét
97 12| csönd, a szél, a fázó-zöldes ég,~fülébe súg, elég volt már,
98 12| között - kinyíl nekünk az Ég. ~2. Költők ~Mint árva rokkant,
99 12| élni még~lehet-e?~Fönn az ég, lenn a föld~fekete.~Szánts
100 12| hogy amott túl~két gyertya ég,~s ekkor a régi üvegajtón~
101 12| kimentem~az őszi éjbe. Ott az ég alatt~vad vágy fogott el,
102 12| barátom, ott fönn a derűs ég,~valami tiszta, fényes nagyszerűség,~
103 12| bucsúzott,~előkelő úr, az ég óriása,~a bálterem hatalmas
104 12| tiszta békét,~a halovány ég túlvilági kékét,~vagy tán
105 13| réved,~ragyog a kék-sugáros ég,~a sárga hóvizen lebegve~
106 13| tovább, tovább... S a fáklya ég! ~1906 ~ ~
107 13| szelekkel,~fölöttetek az ég, alant a tenger. ~1907 ~ ~
108 13| Átfog a semmiség.~A szürke ég ködébe bámulok.~Farsangi
109 13| Mikor a gyertyánk üszkösen ég már,~s sóhajba halnak az
110 13| elpetyhüdt agyunk. ~Sötéten ég a gyertya lángja,~nyüzsögnek
111 13| s szeles időben szürke ég alatt~dalolva kóborolni. ~
112 13| tüzünkkel a nap lángvihara ég ki. ~Kezed kezembe markol
113 13| hogyha egyszer már a mécs sem ég,~és várunk, várunk a szobánkba
114 13| kellene,~amint sír néha az ég bús szeme,~ha nem tör ki
115 13| alján,~mint halk ívlámpa ég a kora hold,~az égre nézett,
116 13| gyúlna, újra látnák,~hogy ég aranyló élete.~Most néma
117 13| bár mélye izzó kedvtöl ég,~beléje dermed a sötét. ~
118 13| kinyújtja~párnák dagályán,~ég felé feszítve,~olyan magasra,~
119 14| vagyunk...~Magunk vagyunk,~ég a házunk.~Kék az ablakunk. ~
120 14| kegyelme!~Gyászfátyolt ölt az ég, dörg a felhő torka:~hogy
121 14| alattok.~Térdre rogy a hívő, ég a templom mécse,~buzgó áhitatban
122 14| forradalomhírre~A föld felett láng ég s sötét harag.~Ó, a világon
123 14| csendben árad,~a kert meredten ég a tűzben. ~A dél jön, s
124 14| hajdanán,~villámos, fényes ég, - szülőanyám. ~* ~A kályha
125 14| lámpabél lassan, sercegve ég. ~S egyszerre, mint egy
126 14| ködös eső szemerkél,~az ég sötét, kedvünk mogorva.~
127 14| őröz.~Láztól vacog, fagytól ég homlokunk,~félünk a sírtól,
128 14| Tüzet, tüzet! ~A jég sugára ég merész agyamban,~mert rajtam
129 14| Az ember nem eszméktől ég el! ~Iszákos és józan vitája ~-
130 14| ha benned hebehurgya láng ég~és a szeszély szeszétől~
131 14| nemesség. Mária~szép, hogyha ég és izzik. Mária~szebb, hogyha
|