Rész
1 1| Kihúnyt szemekkel nézek majd az űrbe,~ajkam, szemem kinyíl...
2 1| szögletén,~ha nincs erőtök, majd segítek én,~a boldog őrült,
3 1| tekintsetek ide!~Így távozunk majd mind a semmibe.~Ez az a
4 1| szellem-rokon? ~S elém lebegsz... De majd megfojt az ár,~a ház, a
5 1| másvilágba,~mit mondotok remegve majd nekem,~halvány körülállók,
6 1| S én, én az átkozott, majd hogy tekintem~őket, kik
7 1| rontok,~egy szó átszúrja majd a szívemet. ~Köröttem zűrzavar,
8 1| agyamba nyilalt, hogyha majd~egyszer letörve, elfakulva,~
9 1| titkos éjre,~s elém tünik-e majd igézve~ e híd, e hab,
10 1| törődöm én,~hogy ott hevertek majd a porba másnap... ~Sötét
11 1| lesujtasz, porba lökvén,~majd felemelsz újból tehozzád. ~
12 1| könnyem, s bámultál reám,~majd megcsókoltál a halotti csendben,~
13 1| búmra írt ad,~hogy újra majd találkozom veled,~s te lángot
14 1| menyasszonyom csak,~ ha majd én is halott leszek. ~3 ~
15 1| dorbézolóknak~kékszínü fénnyel égnek majd azok.~ ~
16 1| rabló tömb csikorgva indul. ~Majd hangtalanul tűnik el alább,~
17 1| ideál"-unk?...~Meglát-e majd a sok ősz, agg alak?... ~
18 1| poklok lángcsodái tépték. ~Majd rátekintett a komor ivekre,~
19 1| tűz villan a szemén.~ Majd jő egy karcsú és sovány
20 1| nézett. ~A lányra gondolt, majd a messze sírra.~Könny lepte
21 1| szép ideálom,~bár megtör is majd aggkorom,~te majd felismersz
22 1| megtör is majd aggkorom,~te majd felismersz akkoron~s engem
23 1| Vágyódás~Ha majd a sok hazugság véget ér!~
24 1| kar, perzselő, fehér...~Ha majd a sok hazugság véget ér!!~ ~
25 1| kimondva ezerszer is a nevemet.~Majd látva redőtelen és üres
26 1| szikratengert ontotok a földre. ~Ha majd siromba csöndbe porladok...~
27 2| nevetnek,~virágokat hoz majd a kis betegnek.~Ágyamhoz
28 2| az ablakunkra rogyva~néz majd utánam könnyes, kék szemével.~ ~
29 2| érzem-érzem,~hogy elsápadnak majd egy éjen~az apró arany-angyalok,~
30 2| óra veri el az éjfélt,~ha majd egy éjjel meghalok,~ha egyszer
31 2| csalódtam.~"Szegény fiú" mondják majd hangtalan,~"egy pici angyal
32 2| telt bánattal pici mellem,~majd megrepedt.~Kiáltani akartam
33 2| nyúznak a kis zongorán. ~Majd este, a vendégszobába, hátul~
34 2| és beteg,~megnő a házunk majd, ez a csodás ház,~s a szél
35 2| nyáron azt mondtam magamba:~Majd jő valaki és szeret talán,~
36 4| múltba rég,~akkor megértem majd, te vagy a kezdet~s te vagy
37 4| halotti koszorúm.~Múlik az est majd, vissza-visszasóhajt,~gyógyítva
38 4| csörgősipka volt fején.~Majd vége, vége lett a násznak,~
39 4| vándor~Ősszel úgy megyek majd, mint a koldus.~A fejemen
40 4| aludj csak, édes. ~Reggelre majd ajtódba botlom,~vakon, bénán
41 7| megbántottam, megvígasztalom majd,~ ki megbántott, azon
42 8| s nem értenek. ~És űznek majd tovább, idegen, bús hazádban,~
43 8| s a lelked égre lázadt,~majd összetörted a tébolyok és
44 8| ábrázolja ~Egykor mi is majd így fogunk megállni,~
45 8| unokája, ki költő leend majd,~magyarul áldja az eget
46 8| Ima harc előtt~Belőlem majd bús lobogó lesz,~mit összetép
47 8| vér, igazság. ~Belőlem majd bús lobogó lesz,~mit sárba
48 9| hogy hat felé~kimentek majd a gyors elé,~nem vágytok
49 9| égen,~te egykor rátekintesz majd e képre,~s ámulva szólsz,
50 9| s onnan nézne föl reánk.~Majd sírt, a fénytől és a félelemtől.~
51 9| kívántam,~hogy lássam a valót, majd, hogy ne lássam.~Jaj, doktor
52 9| újra kezdődik a tegnap,~és majd unottan, sírva viszolyog,~
53 9| alszik,~nehéz zihálással. De majd fölébred,~iramlik a lázmérőn
54 9| elrohan az élet és kacag. ~Majd jött a gyógyulás. Arany-ruhában,~
55 9| pihenni, és jóllakni, enni,~majd inni bort, rumot, vörös
56 9| kocogott alacsony kalyibákon,~majd a Magas Portán dalt mondott
57 10| legelőször,~rád néz,~és elviszi majd az arcod, a hangod,~s őrzi. ~
58 10| igéret, az a jó jövendő,~mely majd eljön oda, s a semmiség,
59 10| türemkedve tusáztak egy darabig, majd hirtelen~egybefutottak,
60 10| nincsen is időnk.~De hogyha majd meghalok egyszer,~s egy
61 10| leszek s nem-leszek, ugye, majd föloldod,~Isten?~ ~
62 10| nyilallással,~mint a halak,~majd a fáradtságtól boldogan
63 10| rakosgatnak, tanácskoznak, majd hirtelenül~végeszakad az
64 10| magasra tartva küzdenek, majd a porba lerogyva,~színpadi
65 10| Szörnyű.~Hozzád kiáltok majd utólszor.~Légy jó anyám,
66 10| eperfán,~jaj, hogy szerettél. Majd ha por leszel,~egy nyári
67 11| leszek s nem-leszek, ugye, majd föloldod,~Isten?~ ~
68 11| nyilallással,~mint a halak,~majd a fáradtságtól boldogan
69 11| rakosgatnak, tanácskoznak, majd hirtelenül~végeszakad az
70 11| magasra tartva küzdenek, majd a porba lerogyva,~színpadi
71 11| Szörnyű.~Hozzád kiáltok majd utólszor.~Légy jó anyám,
72 11| eperfán,~jaj, hogy szerettél. Majd ha por leszel,~egy nyári
73 12| ezekkel a testvéreiddel~élsz majd, elámulsz. Nagy ez a család. ~
74 12| villamosabb életet nekik,~s ha majd megéled a sok néma lárva,~
75 12| anyánkért, s mi tiértetek majd~itthon perelünk, hogy élhessen
76 12| csodásan-égő drágagyöngyét,~majd szájukat a csókhoz igazítják,~
77 12| nyitott szemekkel,~mint majd a sírban. Ez a forduló az,~
78 12| lesz felettem.~Azt el fogom majd bírni? Lehetetlen. ~26.
79 12| a sötétben ~Kerestelek,~majd jöttek a deres telek~és
80 12| legtitkosabb nő,~a Semmi partján majd erős neveddel~köszöntöm
81 12| nélkül és komolyan,~hogy majd lerajzoljam magamnak egyszer,~
82 12| evez, libeg, táncol, uszik,~majd álmos és elaluszik,~röpül
83 12| Aggastyán bölcs, csak áll majd ezer éve,~mint egy fakír,
84 12| mersz,~min sirni szoktál, majd mindent megismersz,~hogy
85 12| ittmaradókhoz~Ha meghalok majd, mélyre ássatok~gyarló valómban
86 12| kezdtünk róla: "Hol volt...",~majd rázuhant a mázsás, szörnyü
87 12| alszik, holtan és bután,~mint majd százév után,~ha összeomlik,
88 12| öntöz,~beh otthonos lesz majd a régi,~a végtelen, a bő,
89 13| tompán döng a dob,~vár, majd letépi céda rongyát,~és
90 13| Ma szikra, holnap láng, majd egy tüzerdő,~mely bíborával
91 13| Bús szőke nők fognak majd eltemetni!" ~1906 ~ ~
92 13| völgyön és hegyen,~hogy majd ha eljön az idő, legyen~
93 13| sötét lombod hálózatát,~hogy majd ha éjjel elbúvunk alád,~
94 13| szörnyű éjszakák.) ~... Majd, hogyha egyszer már a mécs
95 13| ránk borul a temető-setét,~majd, hogyha járni vágyunk s
96 13| vágyunk s mélybe botlunk,~majd hogyha elfagy dideregve
97 13| Csend. ~2 ~Már senkisem tud majd felőlem,~és egymagamba gyászolok~
98 13| őket. Víg bohóc leszek,~majd táncolok szökőkutak felett.~
99 13| vezess, vezess. És én is majd vezetlek,~mint tiszta lányát
100 13| mindjárt tovább ballagott,~majd egy dühös moly hullt beléje~
101 13| vérzett az emberek szeme is. ~Majd láttam aztán őket újra együtt:~
102 14| Meghalok, temess el!~Hogyha majd kinyil szemem,~Csókolj meg
103 14| Fel senki sem támad! ~6 ~Majd ha egyszer reggel~ Fénytelen
104 14| S nem hallod szavam. ~Majd halk búgás támad:~ Forralod
105 14| A lelkekér'! ~4. Jövőre majd magad léssz,~ Magad,
106 14| A verseim elé~Majd hogyha aggkoromban~látom
107 14| eltűn, messze szállva,~s majd értök könnyezek...~Őértök
108 14| s ne rejtsd e szív,~Hogy majd fellobog~S tőle elsötétül~
109 14| forgattam a habos kupát.~Majd néztem árván, elgyötörve,~
110 14| Mahomet ült elhagyottan,~s majd álmodozva porcsibét csinált~
111 14| arab pusztán a hő homokban,~majd játsza hódítót, papot, királyt. ~
112 14| árnyként járt a múlt megettünk,~majd gyúlt a mécses, s a ház
113 14| nem,~bár lelkemet mind majd kiégeti.~A durva harcokban
114 14| Még nem tudod, mi nő ki majd belőle,~De szent e tinta,
115 14| bolondok!" ~2 ~Szívem dobog, majd megrepedve,~bár az örömre
116 14| párnád,~életre csókolom majd lila szád,~és felhozom az
117 14| meleg kalácsom.~És hogyha majd őszen, lerongyolódva,~az
118 14| melyet sok tanár is~földícsér majd egykoron. ~E dal csípős,
119 14| toppanj be hozzám egyszer majd, ha langy a~nyár, életem
120 14| dalába. ~* ~Falábú,~ki végre majd a föld alá bú. ~* ~Itt színdús
121 14| itt az a vita, min~eldől majd a vitamin. ~* ~Ez Káin~a
|