Rész
1 1| lángpántlikát? ~S hogy érzem akkor ezt az éjet?~ megrogyva,
2 1| Lidércnyomás~Álmodtam ezt. Én egy sötét sarokban~láztól
3 1| nézi halkan,~Indul, - de ezt nem tudja más.~S eszébe
4 1| fájdalmas-édes.~Ura a végzetnek, ki ezt megtanulja,~bánat és csalódás
5 2| visszahúzza újra ezer emlék.~Ezt zongorázta kisleány-korában,~
6 2| apuskával egymást szerették.~Ezt próbálgatta, amikor születtem,~
7 2| hol van?~Úgy itt hagyom ezt az egész világot,~amelybe
8 2| utcákon által,~s egész nap ezt a zenét hallani.~Oly bánatos,
9 2| Isten, ember nélkül~daloltam ezt a férfi-éneket,~hogy hallottam
10 3| földi sikon.~Valami van:~ezt érezem,~tapintja velőm~és
11 4| Kösöntyű~Úgy félek, hogy ezt a homályos, ódon,~vén bánatot
12 4| gyászolom elvesztett bánatom,~ezt a nehéz és babonás kösöntyűt.~ ~
13 4| édesítő.~Én csak röpültem és ezt szüreteltem~kalászos rónán
14 4| rónán és szőlős hegyekben,~ezt szüreteltem, mert én csak
15 4| mit az egész világ?..." ~Ezt mondta csöndesen az átkozott.~ ~
16 4| ő,~és szüntelenül csak ezt mondanám én,~és fiatal,
17 7| megvakítnám a szemed,~ ezt a két ledér éji pillét,~
18 7| alkohol gyógyítja életünket,~ezt a fekélyes, óriás-sebet. ~
19 7| a halál. ~Ó, a múlt nem ezt ígérte,~s ami van ma, könnyem
20 7| soká a föld. ~Jó emberek, ezt kéri társatok,~csak talpalatnyi
21 7| utána köd.~Csak néz és ezt gondolja tán:~ezerkilencszáztizenöt.~ ~
22 7| élet -~százszor szent - ezt kiáltjuk megalázott ~szívünkből,
23 7| megalázott ~szívünkből, ezt ordítjuk, szent az élet,~
24 7| elmondom nektek, emberek.~Csak ezt, csak ezt - könnyezzetek.~ ~
25 7| emberek.~Csak ezt, csak ezt - könnyezzetek.~ ~
26 7| liszt.~Az időm azzal ölöm,~ezt a semmit őrölöm,~árva molnár,
27 8| sírtam, nem nevettem itt,~de ezt a vallást tettem itt.~Ma
28 8| Az ellenség~Én tettem ezt. Hogy most leestem,~
29 8| Magam ura, én tettem ezt. ~Szörnyű veréssel vert
30 8| Mondd csöndesen: ő tette ezt.~ ~
31 8| könnye van, teménytelen. ~Ezt dúdolom,~egy téli éjjel
32 8| rongy és a gyáva~a hírt, ezt a harminc ezüstpénzt. ~Nyirettyüjük
33 9| harmincon ijedten hallottam ezt az áriát.~Húsz évesen arról
34 9| mi nem láttuk még akkor ezt a képet.~Türelmetlen vér
35 9| Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom most~Lásd,
36 9| adom most~Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom most,~
37 9| darázs-szó.~Ha haldoklom, ezt suttogom.~Nyár volt.~Jaj,
38 9| álomtalan kesergő, nézem ezt a titkos órát,~itt a hangtalan
39 9| plakátok. ~Most tudd meg ezt és tudd meg, merre mentek~
40 9| Reménység.~Szüntelenül dajkáltam ezt a szót,~mint a bolond. Jártam
41 9| nyitotta.~Hogy építettem ezt az életet.~Minden nap egy
42 9| reám,~mintegy kérdezve: ezt adod nekem?~Ezt a nyilallást,
43 9| kérdezve: ezt adod nekem?~Ezt a nyilallást, ezt az émelyítő,~
44 9| nekem?~Ezt a nyilallást, ezt az émelyítő,~forró zavart,
45 9| émelyítő,~forró zavart, ezt a balog rebengést~a láz
46 9| piros párnáin, én szülőm,~ezt a fanyar és fekete gyümölcsöt,~
47 9| tébolyogsz.~Tudván-tudod ezt. Látom arcodon.~Vigasztalásom
48 9| ismeretlen,~hogy félni kezdek. Ezt még sose láttam,~akkor se,
49 9| friss porába. ~De hallod ezt? Milyen visongó, kába,~vad
50 9| sivatagján,~törpe Kolumbusz? Ezt példázza komor jelenésed?~
51 10| tétovázva,~talán hogy elmondjam ezt nekik.~Mégsem beszélek,
52 10| most egyedül~teszem meg ezt az utat,~a végállomásig.~
53 10| ujjaid hegyén,~amint vered ezt a zakatoló, ezt az ördögi-keserves~
54 10| amint vered ezt a zakatoló, ezt az ördögi-keserves~acélzongorát. ~
55 10| rossz fogaim közt~szidom, ezt a komisz életet~s a komisz
56 10| egészen. ~Mért érzem én ezt?~ ~
57 10| Falinaptárunkat orvul föllapoztam,~s ezt írtam egy lapjára, magamat
58 10| gondolsz te felőlem, ki ezt ide írtam,~messze barátom?"
59 10| elmúlt fél életem. ~Most ezt vallom utolszor: csak a
60 10| viháncoló, víg gyermektársaid?~Ezt kérdezed, de senki sem felel,~
61 11| viháncoló, víg gyermektársaid?~Ezt kérdezed, de senki sem felel,~
62 12| elveszthetünk. ~7 ~Igen, kiáltsd ezt: gyáva az, ki boldog,~kis
63 12| a tudatlan nem érthetem ezt meg.~Hát ismeritek ti, hogy
64 12| testvér-bilincsben~perelem. ~Haraptam ezt és kincsre vágytam,~ami
65 12| Itt és csak itt, nem, ezt nem és nem~feledem. ~Holtomban
66 12| várunk, légvár a mi várunk,~ezt rakjuk az égig, kemény szeretetből~
67 12| örök művésznő,~ ki ezt a sorsot rótta rám,~boldogtalan
68 12| lesz a szeme.~Viselni kell ezt a tengernyi munkát,~helyén
69 12| Emberiséget megváltani.~Csak ezt imádja. Mit neki család,~
70 12| sző,~holdvilág~mosolya:~ezt mondja~a neved,~Ilona,~Ilona. ~
71 12| Őszi reggeli~Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket~
72 12| mély földbe van,~s ő tudja ezt a biztos, ősi bányát. ~Barátaim,~
73 12| te semmi. ~Ne mondd te ezt se, azt se,~hamist se és
74 12| habból?~Kezében szomorú sár,~ezt hozza néked abból. ~Semmit
75 12| rápereg,~s ő nyalni kezdi ezt az égi mézet. ~4. Nyár ~
76 12| elköszönni: jó éjt,~s eldobni ezt a nagy világot,~mint egy
77 12| fölfelé-tekintés~igaz pózában. Ezt figyeltem én,~kiváncsian,
78 12| megint legyen,~és úgy akartam ezt, de úgy akartam,~amint akarta
79 12| megrémülök: ez az, mit szeretek?~Ezt a ziháló, gyarló gépkazánt,~
80 12| ziháló, gyarló gépkazánt,~ezt a szegény, kis árva kelepet?~
81 12| Kivégzés~"Fog fájni?" - ezt kérdezte a pribéktől,~olyan
82 12| fönn a hóhér,~s ő szégyelné ezt és azt, ami történt.~ ~
83 12| és egy telefontól.~Mondd ezt velem: tudatlan árvák,~mondd:
84 12| és tiszta-hős még,~mondd ezt velem: szegény bolondok,~
85 12| dal~az én dalom,~ő fújja ezt:~a fájdalom. ~Azt fújja:
86 12| belekezd,~és hajnalig~nem unja ezt. ~Nem unja el,~én sem unom,~
87 12| ő volt.~Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,~s szólt,
88 12| szörnyü mennybolt,~s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem
89 12| Hajnali részegség~Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.~Múlt
90 12| egy ékkő~behintve fénnyel ezt a tiszta békét,~a halovány
91 12| tanulni sem kell, tudjuk ezt rég:~eltűnni és feküdni
92 13| hallod Schubert zenéjét, ezt a lírát,~amin a válás fájó
93 13| s egész lényével mintegy ezt tagadta.~De mégse ölte a
94 13| mondta: zizü,~zizü, bölcsen ezt mondta csak,~s várt ősszel,
95 13| egészséges titán:~fogadd el ezt, hidd meg, titáni játék,~
96 13| ezerfejeddel,~ezerszemű, nézd ezt és íme vedd el.~Ezerszivű,
97 13| nem él. ~Csak ennyi volt. Ezt láttam. És kezembe~e sok-sok
98 13| aki kieszelte,~s nem látta ezt,~de látom én most egy rövidke
99 14| S sírom felett~Susogd ezt az egyet:~ "Szerettelek!" ~
100 14| fájdalmas-édes.~Ura a végzetnek, ki ezt eltanulja,~csüggedés és
101 14| könnyezek. ~S ősz fővel ezt beszélem:~"Silányka versezet.~
102 14| holtakon tapos.~Halljátok ezt az érc-szavú zenét?~Távolban
103 14| harc-mezőre lép,~halljátok ezt, ti árva magyarok?...~
104 14| tehozzád!~Véremmel írom ezt a dalt.~Lelkem nehéz tusák
105 14| álmodó, elfáradott diák.~S én ezt az ismeretlent úgy szerettem... ~
106 14| kába harc,~szakítsd le ezt az úri rongyot,~álmodj,
107 14| Légy! - én mondom tenéked ezt! ~1905 ~ ~
108 14| és ha más teret tanál is,~ezt kívánja kiadóm.~Igy éneklek
109 14| bögrés, tepszis~cselédet.~De ezt kiáltja most a szkepszis~
110 14| kordélya, hát megmentik ezt is,~s feléled. ~Harcias
111 14| Hogyha volna oka: rina.~(Ezt felelem, oh carina!) ~Jó
112 14| Parancs ~Kobold!~dobold! ~Ezt a rímet álmodtam,~1933.
|