Rész
1 1| Egyedül~Magam vagyok, rám hull a végtelenség,~
2 1| Byron ~Sosem vagyok én boldogabb,~mint hogyha
3 1| százszor megújhodom. ~Magam vagyok a poklom, az erem kész~csatorna,
4 1| hallok en-fülemmel:~az én vagyok!~ ~
5 1| cibálja a vadont. ~Magam vagyok s megyek tovább, csak~a
6 1| sírok vonaglanak~Ma itt vagyok. S tán messze, máshol,~
7 1| száz kép tolong föl, én vagyok urok,~egy szent gyönyör
8 1| zokogva zengem, hogy magyar vagyok. ~És újra látlak daliás
9 2| büszkén vallom, hogy magyar vagyok~Még büszkén vallom, hogy
10 2| büszkén vallom, hogy magyar vagyok,~És nagyapám, a régi katona~
11 2| hegedű-zene.~Egy lány, ki én vagyok. Hozzám hasonló.~Különös,
12 2| sok között most én is egy vagyok.~Ez más, mint otthon. Festékszag,
13 2| Biedermeier-fej. Ah, én sem vagyok más.~És szenvedő száj. És
14 2| zeneverseny.~Most itt az ősz és én vagyok az ősz,~és régi bútól vemhes
15 2| holdnál sötétebb. ~Beteg vagyok, szépségektől beteg,~nem
16 2| szépségektől beteg,~nem is vagyok más, egy beteg poéta.~Ha
17 2| fürtöm feketén,~Most sír vagyok én és halotti urna -~mondd,
18 2| vérző, koszorús,~én hódolója vagyok a gyümölcsnek.~Szeretem
19 2| párduc-szekerén.~Én más vagyok, lásd. Isten, ember nélkül~
20 4| Nézd, istenem, milyen magam vagyok,~mily egyedül e roppant
21 4| lábamat köti hurok,~tele vagyok a fájdalom vizével,~mely
22 4| verné ki ajkad. ~Ma nagy vagyok a fájdalomtul,~ma sírtam
23 4| olyan-olyan szegény vagyok,~mint kisded első fürdetőjén,~
24 7| vánkosán, ~és én is a tavasz vagyok,~fiatal, búskomor papod. ~
25 7| fájnak!~Ó lány, kinek sokkal vagyok adósa,~hadd zengem őt most:
26 7| tekintek félve-bízva rá. ~Én jó vagyok, ezrek jósága tölt,~más
27 7| mellettetek olyan kicsiny vagyok,~s te élet, mely sötéten
28 7| fenyérein~és fölorditok: hol vagyok? ~Testvéreim. ~Volt egy
29 8| amiért porig égtem.~Itthon vagyok itt e világban,~s már nem
30 8| itt e világban,~s már nem vagyok otthon az égben.~ ~
31 8| Mert életem felén nem is vagyok, de látszom,~s reggel, ha
32 8| éj felé. ~De én, jaj, itt vagyok a fényben és hitetlen~feledve
33 8| cudar haramia. ~Most itt vagyok. A bús határnál,~ és
34 8| neveztek engem. ~Mostan vagyok koldus, szegény,~mert elveszett,
35 9| Csak hús vagyok. Csak csont vagyok.~Csak
36 9| Csak hús vagyok. Csak csont vagyok.~Csak hús vagyok. Csak csont
37 9| Csak csont vagyok.~Csak hús vagyok. Csak csont vagyok.~Gép
38 9| Csak hús vagyok. Csak csont vagyok.~Gép a fejem. Gép a kezem.~
39 9| Ó, megalázás,~hogy rab vagyok és nem vagyok szabad.~Nem
40 9| hogy rab vagyok és nem vagyok szabad.~Nem az enyém már
41 9| lelke,~ az ő lelkétől vagyok áldott. ~Neki nem volt korán
42 9| dactól égő angyalok,~erős vagyok. ~Ígéretföldem ajtaját~bezárja,
43 9| sikoltok~s egy percre boldog~vagyok?~Hogy most~csak álmodó szemed
44 9| Most harminckét éves vagyok~Most harminckét éves vagyok.~
45 9| vagyok~Most harminckét éves vagyok.~Nyár van.~Lehet, hogy tán
46 9| karom kitárva,~s alázatos vagyok, mivelhogy élek.~Harminckét
47 9| ragyog~azt álmodom,~hogy még vagyok.~ ~
48 9| gyümölcsös,~mit is akar? ~A sors vagyok,~a méz, a tűz, a könny,
49 9| ne lássátok, mily szegény vagyok. ~Mert gyűrű, lánc, pénz,
50 9| koravénen rád emlékezem. ~Vagyok szegény, ki semmit sem akar,~
51 10| nélkül én csak nem-látó, vak vagyok.~ ~
52 10| s én az emberek testvére vagyok.~ ~
53 10| hogy vagytok,~és én is vagyok mellettetek. ~Hozzátok kötözött
54 10| hogy villamoskalauz is vagyok? ~Dülöngve a kocsi ingó~
55 10| azért szeressenek, mert én vagyok.~Más az én vágyam. Eltévedni
56 10| megkérdezem magamtól, hogy miért vagyok. ~Lehet-e csöndesen beszélnem,~
57 10| ismeretlen ifjú. ~Gyermek vagyok én is ilyenkor,~csupa kezdés,~
58 10| Egy hang~Tudod, ki vagyok én?~Meggyújtom a hajam,
59 10| évek, s feneketlen rontás vagyok én is.~Nem lanyha aludttej,
60 10| egyrangú bolondja.~Tudod, ki vagyok én?~ ~
61 10| s nagy csöndemet is. Én vagyok a Fönség. ~Hárs ~- Szülőhazádban
62 10| sziklát, a kisgyerekeket,~vagyok a lompos és otromba jóság,~
63 10| halvány fénye árad.~Olyan vagyok, mint ég késői ősszel,~mint
64 11| ismeretlen ifjú. ~Gyermek vagyok én is ilyenkor,~csupa kezdés,~
65 11| Egy hang~Tudod, ki vagyok én?~Meggyújtom a hajam,
66 11| évek, s feneketlen rontás vagyok én is.~Nem lanyha aludttej,
67 11| egyrangú bolondja.~Tudod, ki vagyok én?~ ~
68 11| s nagy csöndemet is. Én vagyok a Fönség. ~Hárs ~- Szülőhazádban
69 11| sziklát, a kisgyerekeket,~vagyok a lompos és otromba jóság,~
70 11| halvány fénye árad.~Olyan vagyok, mint ég késői ősszel,~mint
71 12| mindez oly csodás.~Gazdag vagyok, mint a vén uzsorás,~ki
72 12| köröttem,~határtalan.~Olyan vagyok, mint téli fa az erdőn,~
73 12| izzó szomorúság. ~Messze vagyok már, messze röpültem,~messze
74 12| a vérben, velőben,~övék vagyok, enyémek ők,~a vérem isszák,
75 12| gagyog,~nem ő a rossz,~én, én vagyok.~ ~
76 12| szünös-szüntelen,~s ezért vagyok én bűnös-büntelen. ~De a
77 12| ki adhat?~Nem zöld kölyök vagyok. Megértem:~Halál, fogadj
78 13| gyenge s bűnös,~búmnak magam vagyok oka,~én büszke voltam, ámde
79 13| mindenki őrült,~vagy csak magam vagyok bolond?... ~1906 ~ ~
80 13| hahó, hahó, a fergeteg vagyok!~Száguldva rontok ki szoros
81 13| hahó, hahó, a fergeteg vagyok! ~1906 ~ ~
82 13| gyűlnek fekete misére,~a papod vagyok s te az éjkirálynő.~
83 13| végtelen időbe olvad át. ~Üres vagyok. Átfog a semmiség.~A szürke
84 13| világot,~az égtől, földtől vagyok viselős,~de tartom az erdőt,
85 13| kérdezem az éjtől én,~mért nem vagyok puzdrám ölén? ~De most köd-ülten~
86 13| és tűz dala! ~* ~Ma pap vagyok, s a szent ígéretet~közétek
87 13| Miért?~Ti kérditek, miért vagyok?~Miért kelek fel újra?~Hogy
88 13| borong,~mezítlen állok - én vagyok a férfi -~izmos kezembe
89 13| s már úgy érzem, nem is vagyok. ~1909 ~ ~
90 13| Párizs~Most itt vagyok az aranykapunál.~Pilléreit
91 13| Szobrok között síró szobor vagyok,~s két könnyező gyémántkő
92 13| sötét szobában~Most újra itt vagyok. Jaj, ideértem~sok év után,
93 13| büszke, köztük élek, ~virág vagyok pedig mindörök óta.~Arisztokrata,
94 13| lesz és nem csoda. ~Te én vagyok és te vagy ott.~Most elhiszem,~
95 13| urallak foszladó ruhám. ~Vagyok az ostoba anyag cselédje,~
96 14| szélvészes, bús éjfelen.~Ma itt vagyok vaskapcsos fordulónál,~holnapra
97 14| nem-tudni mégse mer.~Olyan vagyok, miként a néma tenger.~Nem
98 14| a Halál vagy."~ "Az vagyok" felelt,~és vérvirágot csókolt
99 14| szobámba, drágám,~olcsó vagyok.~A csók~nagyon meleg, nagyon
100 14| teste árnyék, s én is árny vagyok,~s szeretjük egymást, száműzött
101 14| bősz szenvedésem el.~Parány vagyok, gyarló, kicsinyke ember,~
102 14| életem,~s most már tied vagyok, tied,~imám rebegve tördelem. ~
103 14| csinál a tenger?~Most itt vagyok. Tél van. Köd és szél.~
104 14| a fergeteggel. ~Most itt vagyok. És sírva nézem,~ Hogy
105 14| elismered te,~hogy érdekes egyén vagyok! ~Az éjszakákat átvirrasztom,~
106 14| holt - ó, őrület,~álmos vagyok már rég, és mégsem alszom~-
107 14| lobogós kikötőkbe. ~Én itt vagyok, mélyen, százezer ölre~mázsás
108 14| én itt heverek, én meg vagyok ölve,~és figyelek álmatlan,
109 14| Magyar vagyok, minthogy magyarul írok...~
110 14| magyarul írok...~Magyar vagyok, minthogy magyarul írok,~
111 14| Úgy fáj az élet!~Nyílt seb vagyok!~Fájnak a tárgyak!~ ~
|