Rész
1 1| nagy, vasizmu szolga szán.~Szegény bolond nép. Egy se látja,~
2 1| királyotok most,~e szenvedő, szegény alak... ~Ti a hirért véres
3 1| el az izmos életet,~hol a szegény fáknak köves ugar jut,~s
4 1| közel.~Nézd, jó anyám, fiad, szegény~csüggedve átölel.~ ~
5 1| haló kacajjal ásta el szegény. ~Szörnyűbb, ha a menyország
6 1| Verjétek melletek s zokogjatok~szegény helóták... Jő az uratok!~ ~
7 1| agyat butít.~Velök elissza a szegény diák~jó özvegy anyja szűkös
8 1| könnyes fodrába már... ~2 ~Szegény poétám! Nem volt itt nyugalmad,~
9 1| roskadok le némán. ~Sirasd szegény, ifjú barátodat,~ hogy
10 1| A tükör~Szegény tükör!... Most búslakodva~
11 1| aztán felejtsd el azt a szegény utast~s emlékemet vesd el
12 1| fű, a virág~mind kérdi: Szegény, emlékszel-e még?~Emlékezem
13 2| A SZEGÉNY KISGYERMEK PANASZAI~ ~
14 2| alkony,~kis, kékszemű húgom, szegény,~már régesrég ismertem én.~
15 2| édes álmát,~mint álmát a szegény beteg gyereknek,~hogy meg
16 2| Azon az éjjel~halt meg szegény, ősz nagyapám. ~Azon a reggel~
17 2| játékok, a karikahajtók,~a szegény tükör is hallgatag lóg.~
18 2| ez?~Isten fia.~Védd meg szegény kisgyermeked.~Alázatos szívem
19 2| a kisgyerek magába sír szegény. ~Sírok, sírok, mindíg csak
20 2| elvisz engem is egy éjjel,~s szegény anyám az ablakunkra rogyva~
21 2| Szegény anyám csak egy dalt zongorázik.~
22 2| csak egy dalt zongorázik.~Szegény anyám csak egy dalt zongorázik. ~
23 2| annyit, ah annyit csalódtam.~"Szegény fiú" mondják majd hangtalan,~"
24 2| tornácunkra, ozsonna-időn.~Ő a szegény rokon és sírva szánom,~mert
25 2| kedveske néma.~És sír és sír... Szegény kis kutya sír.~ ~
26 2| fuvolája egyre fújdogálja~szegény, szegény~egyűgyű énekét. ~
27 2| egyre fújdogálja~szegény, szegény~egyűgyű énekét. ~Ha elmehetnék
28 2| talán.~Az őszi vendéglőn szegény idillek.~Egy álmos úr. Előtte
29 2| ablakunk mellett csak vár szegény,~a szenvedés hajol szíve
30 2| meztelen mégysz...~Menj, menj, szegény. ~ ~
31 2| szép kankalin,~buja thuja, szegény, beteg ciklámen,~most haljatok
32 2| másikat,~gyógyítja egymást két szegény kis élet.~Gyógyítja a vad,
33 2| mily könnyeket törölsz szegény hajamba,~és éjidőn micsoda
34 2| s most mind a pompa~a te szegény testedbe suhan át. ~De lásd,
35 2| árnyék-kezük,~s ölelkeznek, szegény, szegény bolondok,~mivel
36 2| s ölelkeznek, szegény, szegény bolondok,~mivel mi is ölelkezünk. ~
37 2| szivarozva, szigorú szemölddel~szegény hullám fölött veszekszenek. ~
38 3| szállunk tovább, tovább, szegény agyunk oly részeg~és rí
39 4| rám a tükör. ~Úszó alak, szegény árnyékbarátom,~
40 4| búcsúzzunk csendesen, -~szegény karom - szegény fiatalságom -~
41 4| csendesen, -~szegény karom - szegény fiatalságom -~
42 4| fiatalságom -~ szegény, szegény szemem.~ ~
43 4| fiatalságom -~ szegény, szegény szemem.~ ~
44 4| Szavuk, szavuk,~melyet szegény szájuk ájulva mond,~olyan
45 4| virággal, régi-régi dallal~szegény fiad halálba dalolod.~ ~
46 4| erem csak azt kopogja: Én. ~Szegény szobám ijesztően kitágul,~
47 4| fájó, ködös.~A testtelen, szegény ruhák beszélnek,~lengésük
48 4| Nézd ajkamat, mily hervatag szegény,~hisz benne senki sem találja
49 4| gőgös ár reám viharzik,~s szegény, szegény szemem kiszúrja.~
50 4| reám viharzik,~s szegény, szegény szemem kiszúrja.~Kacagva
51 4| együtt,~ olyan-olyan szegény vagyok,~mint kisded első
52 5| nyár-, akác és somfa,~csupa szegény magyar fa lombja~takarta
53 7| ismerték nálunk a költőt,~futó, szegény vad, elbújt reszketeg,~görcsös
54 7| sírokra sem jó, szomorú,~szegény, bitang pléhkoszorú. ~Pléhkoszorú,~
55 7| csak?~Ennyi volt. ~Menj, szegény öreg, s a gáznál~tébolyogj
56 7| pihenni vágyó, elalélt, szegény szent,~ki elvetette aranyát-ezüstjét,~
57 7| november,~az utcaseprő, szegény, beteg ember,~ki fütyürész
58 7| hegyek, tábortüzek.~Rövidlátó szegény szemén~csillámló, éles szemüveg. ~
59 8| világra,~ s lelkét, szegény lelkét a semmi lakja. ~Az
60 8| napig vergődött új hazába -~szegény emigráns - rozoga dereglyén.~
61 8| aludni jó. ~Menj, árva, zord,~szegény dalom, te árva, zord,~dalold
62 8| Mostan vagyok koldus, szegény,~mert elveszett, mi az enyém
63 9| földnek kiáltok, poros hazám szegény fia,~mert nem veri már vissza
64 9| regény,~poros hársfája "A szegény~kisgyermek panaszá"-nak. ~
65 9| megpihen e régi, téli éjben~szegény lelkem, a fáradt nihilista.~ ~
66 9| bármerre szállnék, átkozott, szegény nép,~a gondodat kiáltaná
67 9| palatábla és az első skála,~szegény anyám bús, gyöngyvirágos
68 9| bús, gyöngyvirágos arca,~szegény apám sötét Kossuth-szakálla. ~
69 9| kitárja,~s feléd ölel ő is - szegény - busongón. ~Mert tett engem
70 9| bús, bitang legény.~Fáradt szegény.~Csókolja a földet. Egy
71 9| virág leszek csak,~szép és szegény. ~Bús szemű bölcs~itt állok,
72 9| játszottál budai kertben,~s szegény rokkantak néztek haloványan. ~
73 9| körülnéz,~kisszerűen jársz a szegény lakásban,~látlak a konyhán,
74 9| kell tenéked is. ~ Szegény,~hogy ráaléltál végül a
75 9| visszatérek, messziről figyel~szegény szemem a fájó-régi házra,~
76 9| röpülhet. ~Utca nyilott ki. Szegény házacska. Fölötte falombok.~
77 9| török piacon kanalazta, szegény, a piláfot,~ette fanyar
78 9| hogy ne lássátok, mily szegény vagyok. ~Mert gyűrű, lánc,
79 9| koravénen rád emlékezem. ~Vagyok szegény, ki semmit sem akar,~harmincnégy
80 10| Nevetése zavart, mint a szegény~lányok, kik félnek, hogy
81 10| Beteg~Nyomorultul fekszik.~Szegény.~Mit tegyek?~Mit beszéljek
82 10| udvaron~hová gurultak labdáid, szegény?~Hová repült a sárkányod
83 10| beszéde~Ezüst ~- Én, az arany szegény testvére, fáradt~lelkemből
84 11| udvaron~hová gurultak labdáid, szegény?~Hová repült a sárkányod
85 11| beszéde~Ezüst ~- Én, az arany szegény testvére, fáradt~lelkemből
86 12| én koromban:~nem volt, ki szegény sziveket melegítsen. ~Az
87 12| így tőle független. Beteg szegény.~Nagyon beteg. Húsz toalettje
88 12| gyarló gépkazánt,~ezt a szegény, kis árva kelepet?~És hallgatom,
89 12| tiszta-hős még,~mondd ezt velem: szegény bolondok,~glória nékik és
90 12| halvány-furcsa mosolya.~Szegény a forgandó tündér szerencse,~
91 13| ott az alkonyati fátyol,~szegény, szegény szívem, aludni
92 13| alkonyati fátyol,~szegény, szegény szívem, aludni vágyol,~te,
93 13| A nagy üvegterembe~ülnek szegény, feltámadt Krisztusok.~És
94 13| Nyárutó~Mint egy szegény, sebesült katona,~a piszkos
95 13| Zene. Ébrednek a húrok...~Szegény herold, én is elnémulok. ~
96 13| nyoszolyára,~az elhagyott, szegény, álmokra váró nyoszolyára,~
97 13| kóborolni. ~Hogy imádjam, szegény hivő,~mi fájó s halhatatlan.~
98 13| marcona egészség,~s mutogatjuk szegény szivünket,~mint koldus a
99 13| ősz, mi este feketéllett,~szegény szeme akár a vak üveg,~és
100 13| halt meg az előszobában~szegény kalap,~szegény, szegény,
101 13| előszobában~szegény kalap,~szegény, szegény, szegény kalap. ~
102 13| szegény kalap,~szegény, szegény, szegény kalap. ~1918 ~ ~
103 13| kalap,~szegény, szegény, szegény kalap. ~1918 ~ ~
104 14| fúvását,~a mének futását,~hej szegény hazámban~ily képeknek dehogy~
105 14| tragédiát látott, azoknak a szegény betegeknek sóhajtását~még
106 14| zúgtak fák, galyak:~ne sírj szegény, szeret, szeret! ~És átkaroltam
107 14| homályban,~te meggyötört, szegény fiú,~az arcodon mélyen sötétlik~
108 14| így járni, várni,~míg egy szegény~legény~itthagyja pénzét,
109 14| A kurtizán oly hallgatag szegény,~ bámul a lányra, várnak
110 14| mai vitás~naívitás! ~* ~Szegény ember kenyere~a nyenyere. ~
111 14| asztalon~kereszt áll. ~* ~Ez a szegény ablakostót,~aki mindig babba
|