Rész

  1    1|          bombázva pattan,~          s messze sötétbe közelg az erdő. ~
  2    1|       vonaglanak~Ma itt vagyok. S tán messze, máshol,~     nagy, ismeretlen
  3    1|               rohanni mindenütt. ~Tán messze, máshol a ködös múlt~     
  4    1|               kémény pöfékel,~a hósík messze selymesen ragyog. ~Beszélget
  5    1|           pörg, gőzöl a tejsürű. ~Kik messze voltak, most mind összejönnek~
  6    1|               És Dante lelke elszállt messze, messze,~lelkét a poklok
  7    1|          Dante lelke elszállt messze, messze,~lelkét a poklok lángcsodái
  8    1|        keservét. ~Most zúg a gőzmén s messze ragad tova,~kanyargó útam
  9    1|           magyar,~aranymezőkön jártam messze, távol,~hol hőssebet piros
 10    1|             ökrök,~dögvészt lehellt a messze pusztaság. ~Egyszerre rózsafénybe
 11    1|              A lányra gondolt, majd a messze sírra.~Könny lepte el szemét
 12    1|         elsápadt s megreszketett. ~És messze az ég kékes, ferde, kancsal~
 13    1|             diderg.~A közelbe s mégis messze,~a folyón túl zajba veszve,~
 14    1|               S én elmerengek, tollam messze dobva,~s egy könny remegve
 15    1|       enyhítsd tusakvó éjszakám. ~Oly messze késik még a reggel,~s párnák
 16    1|          ágyam,~könnyezve susogja: mi messze lehet! ~Még ott a pohár,
 17    1|            lombjait, a nyár diszét.~A messze, kékes égen~darúk csapatja
 18    1|             késni percem, érezem,~oly messze még a hír babérja,~és oly
 19    2|              életet~búcsúztatom, mert messze mese lett,~mint aki a sínek
 20    2|             árva gyermek,~hogy vannak messze, különös világok,~s aranyba
 21    2|           mélyen,~a messzeség zenél a messze éjen.~És nézem őket és siratom
 22    2|          furcsa tornya,~a kis ajtón - messze emlék~hullámozva, ringatózva.~
 23    2|          fejük. ~Pontos öregurak, kik messze estek~s most andalognak
 24    2|            mintha zengene.~A mély s a messze egy ütemre lüktet,~          
 25    2|               Vagy unszolom: hazádtól messze estél?~és mélabúsan önmagába
 26    2|               hol testvérkéd, apuskád messze él,~és kutya-házak vannak,
 27    2|               két kis idegen,~valahol messze, mese-szigeten.~ ~
 28    2|          énekét. ~Ha elmehetnék innen messze tájra,~igen, igen,~így szól
 29    2|              régi kép,~hercegleányok, messze tengerek,~szemem káprázva
 30    2|             az, aki csöndesen pihen a messze temetőbe.~És néha, hogyha
 31    2|       távolságunk tűkkel tükrözi.~Oly messze vagy te s e galambi játék,~
 32    2|         hallgatag.~Nézd, most húzódva messze távolodnak,~most összeér
 33    4|          egésszé.~Ó lankák, ó virágok messze tája,~ti telt gyümölcsök
 34    4|     tekintetünk. ~És megsiratjuk, ami messze tűnt.~Tik-tak, szerettünk
 35    4|             Mások~Az idegenek ők, kik messze tőlem~száműzve élnek, mint
 36    4|                szemük, szemük, akár a messze tenger,~hogy végtelenül
 37    4|              gyenge színben.~S én már messze voltam, jaj de messze voltam. ~
 38    4|             már messze voltam, jaj de messze voltam. ~Jaj de messze voltam.
 39    4|             de messze voltam. ~Jaj de messze voltam. Messze életemtül,~
 40    4|                 Jaj de messze voltam. Messze életemtül,~pálmaligetemtől,
 41    4| pálmaligetemtől, ahol bú és hír nő.~S messze már mint álom, a ködön keresztül,~
 42    4|           gyermek.~Láttam az anyám is messze, haloványon,~gyöngyvirágos
 43    4|             mélyedek.~Szótlan repülök messze síkon,~s az ablakon át kihajítom~
 44    4|            helyett felkél a hold. ~És messze Óperencián túl~egyszerre
 45    4|         délutánon,~mikor dalt hallasz messze, távol,~a tiszta, illatterhes
 46    4|           nyulok ki, hogy tapodjál. -~Messze nézlek, messze sárga erdőm,~
 47    4|            tapodjál. -~Messze nézlek, messze sárga erdőm,~hogy ballagsz
 48    4|            valami koldus-bús sarokba, messze~fénylő fejét az éjbe betemesse,~
 49    4|         Meghalni bölcs dolog.~Álmodni messze temetőn,~          hol senki
 50    4|            senki sem zokog.~Gyászolni messze szeretőm,~          a gyászban
 51    5|             könnyei. ~Piros tanyák és messze tornyok~intettek csendesen
 52    7|       Gondoltam naivan életemre,~     messze volt már s olyan furcsa
 53    7|              már s olyan furcsa volt.~Messze rémlett, messze, mint egy
 54    7|          furcsa volt.~Messze rémlett, messze, mint egy álom,~üvegablakon,
 55    7|         fásult csontom fűtené a láz. ~Messze estem, jaj de messze estem~     
 56    7|            láz. ~Messze estem, jaj de messze estem~     tőle s attól,
 57    7|           fekete~utolsó felvonás.~Oly messze még e zaj~s előre reszketek,~
 58    7|               Oly távol még e zaj~oly messze, kívülem,~szeretném hirtelen~
 59    7|              sovány halállal.~Valahol messze, a poros vidéken~halnak
 60    7|          akárki bár. ~Gondolj reám és messze útjainkra,~s mondd, ki lehet,
 61    7|               ravatal pár fa-léc.~Egy messze hang hahóz neki~és szalutál
 62    8|             légy motoszkál. ~Rohannék messze, egyre messzébb,~és tévedeznék,
 63    8|          szavunkkal,~ha jő az éj? ~Ti messze költők, akik távol innen~
 64    9|             egy adat.~Jobb volna élni messze sivatagban,~vagy lenn rohadni,
 65    9|                                  Mily messze van éntőlem már az ég~Mily
 66    9|            van éntőlem már az ég~Mily messze van éntőlem már az ég.~Mily
 67    9|               éntőlem már az ég.~Mily messze vannak már a csillagok,~
 68    9|            lépek.~Remegve nézek innen messze, hátra,~oda, hol hóban ível
 69    9|         vándorember.~El innen, el-el, messze, édes álom,~és élni kissé,
 70    9|               gyökér a mélybe lenn,~a messze nyugalomba,~de én az ág,
 71    9|         hervadt nefelejcs-koszorúval.~Messze lehettem már. Oly messze,
 72    9|              Messze lehettem már. Oly messze, akár az örökre~elrohanó
 73    9|              mely az ócska szivattyún~messze suhant, kacajos tavaszát
 74    9|         Ámerikába futott, menekülve a messze New-Yorkba,~mely makacsul
 75    9|             szűk és bezárt egész.~Kik messze vannak tőlem és igémtől,~
 76   10|            felőlem, ki ezt ide írtam,~messze barátom?" És hogy odaértem,~
 77   10|              az írásom, s gondoltam a messze barátra,~ki azt odaírta.
 78   10|           hahotáz, izzadt örömökkel. ~Messze az alkonyi erdő mélyén szerelmes~
 79   10|               úgysem érem el soha,~és messze van,~mint Nagy Sándor, vagy
 80   11|           hahotáz, izzadt örömökkel. ~Messze az alkonyi erdő mélyén szerelmes~
 81   11|               úgysem érem el soha,~és messze van,~mint Nagy Sándor, vagy
 82   12|    eltávolodnak, úgy tekintenek föl~a messze mámor ködbe fúlt fokáig~
 83   12|             szobából~egykor a kedves "messze" hangja.~Most nincs titok
 84   12|     jajveszékel itt hiába lelkem,~oly messze az élettől és örömtől. ~
 85   12|           koszorúja~izzó szomorúság. ~Messze vagyok már, messze röpültem,~
 86   12|       szomorúság. ~Messze vagyok már, messze röpültem,~messze az olcsó,
 87   12|          vagyok már, messze röpültem,~messze az olcsó, híg dudaszótól,~
 88   12|              Játék első szemüvegemmel~Messze~lát már szemem, áldott ködökbe
 89   12|           Skeppsborn ~Itten lakom én, messze Dél fia.~Az asztalon két
 90   12|         hideget előzi,~kimondhatatlan messze s odaát,~ők akik nézték
 91   12|              gyémántosan aláfoly,~egy messze kéklő,~pazar belépő,~melyet
 92   13|                      Fekete farsang~A messze éjbe halk világ gyúl~s hegedű-zajba
 93   13|                      Bús távolok~Mily messze rezgenek a néma nyárfák.~
 94   13|               nyárfák.~A csillagok mi messze lengenek,~mi messze zúgnak
 95   13|      csillagok mi messze lengenek,~mi messze zúgnak a fény-tengerek! ~
 96   13|         zúgnak a fény-tengerek! ~Mily messze rezgenek a méla hárfák.~
 97   13|                Én vérpiros rózsám, mi messze vagy,~izzó lehelleted is
 98   13|              Vágytok repülni szállva, messze szállva~alvó leányok jégszínű
 99   13|         büszke~aranykürtjét a nyár, a messze nyár. ~1907 ~ ~
100   13|        továbbment,~kertekre gondolt s messze utazásra,~és egy kicsit
101   13|           bújt már,~és lelke mindjárt messze andalog.~Előbb azonban biccent
102   13|               hölgyet~márványba vésve messze temetőn,~ki tragikus pózzal
103   13|               Mercurius,~ő tündököl a messze végtelenbe. ~Megvárta, hogy
104   13|              az egykori fészket,~hogy messze repültek, s puszta az otthon. ~
105   14|              álmodtam~távol Ázsiáról,~messze Ázsiáról,~ragyogó napfényben,~
106   14|          hagytatok. ~Álmodni, álmodni~messze Ázsiával,~távol Ázsiával,~
107   14|              hírnek álma,~mely eltűn, messze szállva,~s majd értök könnyezek...~
108   14|          Csend volt. A mozdony füttye messze hangzott,~ballagva járkáltunk,
109   14|           szeretetnek ~körülveszünk a messze éjszakában,~csuklónk, karunk
110   14|                Ó, Boszporusz tündére, messze távol,~te védted az öregapám,