Rész
1 1| sáppadottan fekszem itt alant. ~A föld szorít, s fölém végetlenül~
2 1| részegits meg párás, gőzölő föld~s te márciusnak fűszeres
3 1| gondtalan. ~S hallván a föld lehelletét,~hogy lázasan
4 1| intelem:~te rengeted porom. ~A föld keblére fekszem én,~a földre,
5 1| porzivatar veré,~s indult a föld s hasadt a kárpit:~két nagy,
6 1| Pán ébredése~A nyugtalan föld lázasan álmodik...~Ezüstös
7 1| Egy szürke honba tér a föld fia:~nézzétek - ez a nagy
8 1| élteté őt...~Boruljatok a föld porába, élők!~A lég remeg
9 1| mit hordoz hátán itt e föld. ~Estente meghalunk az ágyba,~
10 1| Éjfél lesz, ájultan pihen a föld~és álma édes, álma mély,~
11 1| megrészegül az illaton a föld,~s tavasz-ruhát kéjes mámorban
12 1| sárga színben ég a hevülő föld,~ egy ócska, kis sip
13 1| nyugat.~ E vérvirágos föld ma is a régi,~az ősök itt
14 1| árnypallosuk éle védi. ~S a föld is Ázsiáról álmodik.~ ~
15 1| csupa seb és sír a föld, rét, bozót,~s sápadt halottvivők
16 1| ormán,~érezte, hogy övé a föld, a kormány~s már híre ment;
17 1| alatt,~s úgy érzik, a vén föld is összerendül. ~Víg lárma
18 1| Hisz e sziklás, büszke vén föld~ezredéves bús regét költ.~
19 1| enyhe béke,~haljak be a nagy föld ölébe,~száguldjak büszke
20 1| vele! ~Míg sírba térek a föld rabjaként,~égessetek el
21 1| Ti vagytok a fény, én a föld pora,~ti lángokat sugárzotok
22 1| tünde, tarka:~meging a föld, ledől a szikla-fok,~és
23 2| Fázik az erdő, csontkemény a föld,~a dermedő ég alja sárgazöld. ~
24 2| egy sarokban.~És az egész föld beleremegett. ~Egyszer szél
25 2| legárvább -~picike koldus a föld kerekén -~mezítlenül születtél,
26 2| szörnyű kardala,~és tetszik a föld és mindenki, minden.~Most
27 2| kisértetek, az árnyak,~s az ég, a föld úgy hallgatott.~Hullámaim
28 3| nyugodtan alszanak.~Övék a föld, a biztos rejtve-élés,~
29 4| mennyei ital,~több mint a föld tünő virágival,~ambrózia,
30 4| már, akárhová megyek.~A föld emészti délutáni álmát.~
31 4| sok-sok ismeretlen~ a föld alatt, az édes föld alatt~
32 4| a föld alatt, az édes föld alatt~feszes, kemény vigyázz-ban
33 4| várja-várja,~fényt izzad a föld, táncol a halál. ~Ők is
34 4| Véghetetlent,~s felelni fog a föld és a göröngy.~Megütsz egy
35 4| teknőn a halott. ~De tart a föld. Ez az enyém még,~
36 5| vállán rohadt rongy a ruha,~a föld hátán a legszegényebb,~kire
37 5| görnyedt,~nem bírta el terhét a föld. ~Táncolt, kiáltozott, ujjongott~
38 6| érzi, arany a parázs. ~A föld oly néma, mint a sír~s a
39 6| meg a csoda.~Elaggott a föld s perc alatt~megőszült százezer
40 7| kicsi Pesten.~Ma, hogy a föld vérünk, könnyünket issza,~
41 7| elhagy.~Oly végtelenül-nagy~a föld. ~Meg is halok, érzem.~Reggel
42 7| Forró fejed bután födi a föld el,~s mint antik húgaid,
43 7| vágyam nincs, tartson soká a föld. ~Jó emberek, ezt kéri társatok,~
44 7| az élethez~Nagy vagy, te föld, te víz, te tűz az égen,~
45 7| halál. ~Hiába bújok el a föld ölébe,~magas toronyba, léptem
46 7| ribiszke. ~Mert szent a föld is, jertek, zengedezzünk,~
47 8| mint egy veled a rög s a föld. ~Ó a halál az, aki vén,~
48 8| egész enyém,~s áldott a föld és áldott legyek én.~ ~
49 8| leülnének a földre ők,~a föld anyái szeliden.~S azt mondanák:
50 8| szerteszétfolyt. ~Zokognak a föld kerekén,~mindenki sír, mindenki
51 8| látva-látom,~fajom, mert föld vagy, vér, igazság. ~Belőlem
52 9| dalolj szivem most, mint a föld.~ ~
53 9| vagy lenn rohadni, zsíros föld alatt,~mivel beírtak mindenféle
54 9| Halotti utcasor.~Füstöl a föld, akár a puskapor. ~Megállni,
55 9| szivarra gyújtott,~és láttam a föld vérező szivét. ~Bármerre
56 9| végtelen patakja~s jaj, ez a föld, e bús föld a hazám.~ ~
57 9| s jaj, ez a föld, e bús föld a hazám.~ ~
58 9| lanyha tej.~Vad délután, a föld parázsló.~Részeg-virágok
59 9| jár álmos elmém, hogy a föld száguld az űrben~óriás,
60 9| halott közönnyel, árván.~A föld, a tompa föld ilyen. Már
61 9| árván.~A föld, a tompa föld ilyen. Már egy hegycsúcs
62 9| arany jövőnek.~Legyen tiéd a föld, mit megtagadtam,~az ősi
63 9| álma, az erő, a minden,~a föld, a föld, a szent föld hallelujja. ~
64 9| erő, a minden,~a föld, a föld, a szent föld hallelujja. ~
65 9| a föld, a föld, a szent föld hallelujja. ~Én, éhenkórász,
66 9| messze-messze volnék,~a föld alatt. ~Az ablakokat mind
67 9| számomra nincsen,~a gazdag föld bőséges útjain. ~Hadd üljek
68 10| mögöttük a férjük,~ki régen föld már a temetőben.~Nincs senkise
69 11| mögöttük a férjük,~ki régen föld már a temetőben.~Nincs senkise
70 12| útra tér.~Csodálkozol, hogy föld és csillagok közt~éltél.
71 12| lehet-e?~Fönn az ég, lenn a föld~fekete.~Szánts tollam, villogó~
72 12| meredten~nyugszom a földbe és föld lesz felettem.~Azt el fogom
73 12| mer~közelbe nézni, rút a föld, az ember. ~Fájóbb~ami valóság,
74 12| nyápic zene,~de mintha ég-~föld zengene. ~Sír, mint a víz~
75 12| álló.~De nincs már.~Akár a föld.~Jaj, összedőlt~a kincstár. ~
76 12| korábban,~hogy nem jártunk a föld porában?~Mi fájt szivednek
77 13| hagyhattál el soha. ~Száguld a föld, s elhagyja hűtlen~az életosztó
78 13| égbolt,~harmatkönyűket ejt a föld.~S gondolkozom: való-e ez,
79 13| tartom,~és lelkem mint a föld. ~1907 ~ ~
80 13| én ott feküdnék lenn, a föld alatt,~a föld alatt, hol
81 13| feküdnék lenn, a föld alatt,~a föld alatt, hol nem virág fogadna,~
82 13| agg szájának dicsőség.~Föld, tartsd erősen legnagyobb
83 14| Ha kihűl, a rögös~ Föld ölébe tesszük.~Nincsen többé
84 14| természetet,~s azt súgta fű, fa, föld, virág:~ne sírj, ne sírj,
85 14| Egy forradalomhírre~A föld felett láng ég s sötét harag.~
86 14| világon béke nem marad,~a föld mozog, a bércek rengenek,~
87 14| csak zúgjatok! ~A szomju föld ma újra vért kiván,~nem
88 14| néz a déli óra. ~Szomjú a föld, izzó az űr fenn,~és a harangszó
89 14| Vérig sebezve, lázba futva~a föld sötét tusáitól~kitör nyomott
90 14| sötéten érzik,~nem ez a föld az ő helyük.~Mély árnyba
91 14| felleg,~ágyúz a villám és a föld süket.~S a birkozó szélvészek
92 14| sárga és piros,~s a barna föld, mely érett gyásszal~koporsómra
93 14| föld)~Szép hősi fejed.~Mint szállásmester,
94 14| nyugatnak,~hiszen úgyis a föld alá dugatnak. ~Képviselőházi
95 14| egy rongy gyalom,~de még a föld is langy alom~csak hálj
96 14| és szép a förtelem, s a föld varanyga,~való, mely a vágyat
97 14| Falábú,~ki végre majd a föld alá bú. ~* ~Itt színdús
|