Rész
1 1| ajkán a bús mosoly,~te vagy, aki a napnak alkonyatján~fáradt
2 1| Én is~Ó Dante, aki búsan révedezve~jártad szülőhonod
3 1| várva. ~A gyári munkás, aki küzdve hét nap~munkálkodott,
4 1| rajongva zengem.~Mind győz, aki csatára száll.~Nem gyűri
5 1| kincset hamar -~a díj azé, aki akar! ~Nincsen veszély,
6 1| asszony az én szerelmem,~ aki nem érez és nem él,~s meredt,
7 1| homályos éjjelen,~nincs, aki lelked visszaadja,~
8 2| Mint aki a sínek közé esett...~Mint
9 2| sínek közé esett...~Mint aki a sínek közé esett...~És
10 2| nem látott sose még: ~Mint aki a sínek közé esett...~a
11 2| mert messze mese lett,~mint aki a sínek közé esett: ~Mint
12 2| sínek közé esett: ~Mint aki a sínek közé esett -~vad
13 2| álmot, rémest, édeset: ~Mint aki a sínek közé esett.~ ~
14 2| És látom Őt, a Kisdedet,~aki fehérlő ingbe lépdel.~Még
15 2| Csupán egy tükör az egész,~aki belenéz, belevész,~és aztán
16 2| hogy össze nem rogy menten, aki hallja.~E dalban az ő ifjusága
17 2| künn a temetőn,~egy anya, aki gyászruhába, sírva~kis pléhkoszorút
18 2| és várom, visszajő-e~az, aki csöndesen pihen a messze
19 2| a levél,~és föltámad az, aki rég nem él.~Ha hármat nézek,
20 2| vöröslő tűz-körökbe,~és aki megtér elhagyott szobánkba,~
21 2| is siratjuk őt,~siratjuk, aki itt lakik,~a nyárt, a nyári
22 4| bohém és vidámszivű vándor,~aki csak a szomszédba utazott.~
23 4| királyfi, csendes éji-herceg,~aki minden kedves kincsét elvetette,~
24 4| festett,~és nem igazat tesz, aki örül,~de szöges-örvül, vezeklő-övül~
25 7| gallyakat idézni~soha már. ~Aki vén, az mint az ősz fáj,~
26 7| útjainkra,~s mondd, ki lehet, aki e verset írta,~ki az a testvér
27 7| Boldog, ki él és boldog, aki lép. ~Boldog a táncos és
28 8| a padlón,~mint lázbeteg, aki föleszmél,~álmát hüvelyezve,
29 8| hideg ágyban. ~Rejtélyes, aki immár szomorúnak~mutatod
30 8| szoktad,~ütőerem. ~Oly jó az, aki ad, s te élted odaadtad,~
31 8| s a föld. ~Ó a halál az, aki vén,~s koporsó-érc ragyog~
32 8| motoz az emeleten.~Áldott, aki a reggelt nékem adja,~
33 8| gondoltam én és fáradt öreget,~aki köhögve a botjára görnyed~
34 8| törpe, kalmár,~sötét időben, aki még szabad volt~s dacolni
35 8| égbe keresik~az istent, aki nincs sehol.~ ~
36 8| a mondhatatlan,~a Nemző, aki sír a földön.~és most, mit
37 9| az én dalomba még,~mert aki meghalt az időben, úgy van
38 9| az én dalomba még,~mert aki meghalt az időben, úgy van
39 9| jő el, a pokol. ~Boldog, aki még hinni tud,~de lefelé
40 9| vágytam arra, vágytam erre,~de aki úgy szeretett engem,~
41 9| mind a három.~Az első az, aki e verset írja,~a második,
42 9| csak mint a koldusnak, aki pihen a padkán,~s megnézni,
43 9| isteni merésű,~vad költőről, aki itt ült vörös ajakkal~meggyszínű
44 9| tudod, ki e gigász~szinész, aki hazuggal és igazzal~rémülve-rémít
45 9| A repülő~A repülő,~aki ezer méter magasban~kóvályog
46 9| Csáth Géza, édes Cholnoky,~aki regés és mélyen-kék szemeddel~
47 9| ősi jaj.~Áldott legyen az, aki átkozott itt~s gúny és tövis
48 9| rozsdás salak,~mint az, aki~sírból kikél,~bolyongani~
49 9| ültem a budai házban,~mint aki fél. ~Eszem azon járt, ama
50 9| szemölddel,~bús koszorúval, ~aki áldottan megy előre árnyak~
51 9| és félrefordulsz, mint aki csalódott,~vén bölcsességgel,
52 9| magad vagy,~mint az apád, aki nem óriás,~és nem segíthet
53 9| a székre,~akár az utas, aki messziről jön,~kicsit lehúnytam
54 9| már nem-fiatal unokádhoz,~aki a régi hazát a keservek
55 9| felett.~Mard el veszetten, aki megzavarja~s a semmiségről
56 10| büszkén s alázatosan is,~mint aki megszületett és aki meghal.~
57 10| mint aki megszületett és aki meghal.~Ne félj.~Röpítsd
58 10| De elhalt az uram, nincs, aki védjen,~elhaltak fiaim,~
59 10| az élet.~Kikacagni azt, aki~szenved.~ ~
60 10| világmindenség jelzőlámpái. ~Aki itt szenved, mind fölfelé
61 10| öröme~Itt lakik a dajka, aki rokonom,~rokona a fiamnak,~
62 10| mint az eső-bűvölő pap,~aki az őskorban karjait kitárta: "
63 10| örökre, te csodák csodája,~aki azt műveled, hogy az életem~
64 10| Aki ma meghalt~Aki ma meghalt,~
65 10| Aki ma meghalt~Aki ma meghalt,~csak egy órával
66 11| Aki ma meghalt~Aki ma meghalt,~
67 11| Aki ma meghalt~Aki ma meghalt,~csak egy órával
68 12| akad,~mindig kell valaki, aki megértse~az utcalányt s
69 12| Életre-halálra~Mint aki búcsúzik, beszélni~akarok. ~
70 12| derék fiú" -~így hívja - aki kenyeret keres rá,~de ő
71 12| Ilona~Lenge lány,~aki sző,~holdvilág~mosolya:~
72 12| dalom,~sápadva nézze röptöd,~aki nyomodba köpköd:~a fájdalom. ~
73 12| Költők ~Mint árva rokkant, aki cigarettát~koldul a hídon,
74 12| gennyet:~úgy én dühös rajongó, aki e korba senyved,~s homályban,
75 12| elhagyatott e sanyarú földön,~az, aki él és az, aki fél és~látja
76 12| földön,~az, aki él és az, aki fél és~látja a törvényt,
77 12| Róma ~És mind elém jön, aki meghalt,~a rozoga kis templomajtón.~
78 12| tekintő,~mint ő.~Sigrid, aki~fegyelmezett kis északi,~
79 12| holtomban új halálba taszitasz,~aki halandó, folyvást botlik
80 12| hadát~s most néznek engem, aki ide estem~és állok egy ablakba,
81 12| kékét,~vagy tán egy angyal, aki szűzi~szép mozdulattal csillogó
82 13| szállt reám, akit szerettem,~aki szeret most is szünetlen:~
83 13| nyugodt, hideg... ~2 ~Te, aki folyton lázban égtél,~
84 13| bánatosan, öntudatlanul,~hogy aki félfüllel hallotta és továbbment,~
85 13| óriási, jó házmester-istent,~aki bizonnyal jobb és szelidebb,~
86 13| mozdulattal, mint a régi aktor,~aki a hódolattól~súrolja bókoló
87 13| fel-le. ~Kopernikus volt, aki kieszelte,~s nem látta ezt,~
88 13| milyen istentelen. ~Mert az, aki apátalan~a földgolyón,~Isten
89 14| a való vajon,~hogy ő-e, aki ül a durva földön,~vagy
90 14| mulattat a koboz:~a férfi, aki a tiéd lett,~és újra él
91 14| elébb,~és reszketőn, mint aki félve fél,~nyitám ki a dobozt,
92 14| én hős, ámde több,~mint aki eggyel kérkedett,~száz év
93 14| feléd~terelem. - ~Nyelvész, aki a szegedi tájszólást tanulmányozza ~
94 14| meg, pajtás, az él csak,~aki mihaszna, csélcsap. ~2 ~
95 14| Ez a szegény ablakostót,~aki mindig babba kóstolt. ~* ~
96 14| csuda-est!~Csak az gyülölhet, aki tompa, pudvás,~buta, rest!~
|