Rész
1 1| égben, az ó sírokon,~s az ember, e bolygó lakója~ az
2 1| földeken~énrólam álmodik egy ember,~ vár, felzokog s hív
3 1| édes, álma mély,~a dolgos ember párnájára dőlt,~sötét az
4 1| fújnak a lovak. ~Riad az ember, reszket és előjön,~és szívdobogva
5 1| hangzik visszhangja annak.~Az ember áll ott, álmosan tekintve,~
6 1| kezd az óriás pokol. ~Az ember ébred - a láng sustorog -~
7 1| dübörg, dagad,~az árva ember fetreng benne főve. ~Véres
8 1| átok~s gyűlöletes magyar ember és szó. ~Csókold meg ó hát
9 1| bódít a hó-akác virága,~az ember ismerőst kutat...~Nézd itten
10 1| pápaszemmel~nyit kaput egy tisztes ember,~s nem találja a helyed.~
11 1| belebben~ s körülölel: "Bús ember, jőjj velem.~A nyárfasorban
12 1| temető minden kövére az ember~kudarca s a sorsnak győzelme
13 1| nagy éjjeli csendben~az ember, a kő, a virág oly alélt. ~
14 2| Picik és nagyok,~s e hatvan ember furcsa zavarában~a sok között
15 2| fürge szív dobog,~hatvan kis ember, mennyi sok gyerek.~Amerre
16 2| éjbe, szürkülő, fehér.~Egy ember. Egy hóban rekedt szekér. ~
17 2| aludt rajta egy régi, kedves ember,~s járok tág termeken némán
18 2| délután járt itt egy beteg ember,~s azt mondta nékem, nemsokára
19 2| más vagyok, lásd. Isten, ember nélkül~daloltam ezt a férfi-éneket,~
20 4| bármit is beszéltek.~Az ember szent. És mi marad belőle?~
21 4| árnyak,~társtalan.~Mennyi ember, mennyi élet,~mint a szobrok
22 4| görbe utcasarkon~én kormos ember, csöndben eltünök.~ ~
23 4| este nyirka,~ az ember most üres szobában áll.~
24 4| taposókádban~ az ember vért és erjedt bort tipor. ~
25 4| szörnyü tenger,~miben az ember sírva hentereg~vérző szemekkel,
26 4| perc, mikor egymásba mar~az ember és az éjszaka.~ ~
27 4| Hajnalban, farsangkor az ember megáll a~hideg kályha mellett,
28 7| szív a bánya, bánya. ~Egy ember ballag csöndesen,~az éjszakától
29 7| utcaseprő, szegény, beteg ember,~ki fütyürész az ablakunk
30 7| hogy létezem~s a nevem: ember. A gond szolgaágyán~
31 7| véres a fogad. ~Ó, első ember...Ó fájdalmak Kútja...~Te
32 8| és ismeretlen. ~Egy-egy ember utamba lép,~hallok sok elnémult,
33 8| magányt nem látott soha ember,~ ez a magány csak énvelem
34 9| Sírtam, nevettem az uton.~Én, ember, én. Emlékezem.~ ~
35 9| hő meddő óceánba,~én árva ember, fájó gondolat.~ ~
36 9| a vérem~és mit jelentek ember, ember, én. ~És kérdem tőlük,
37 9| vérem~és mit jelentek ember, ember, én. ~És kérdem tőlük, mit
38 9| szemét. ~Cél nélkül itt egy ember mendegél.~Olyan az arca,
39 9| ember-ízű és oly felemás,~de ember adta, nem telt néki többre,~
40 9| tizennyolcból a semmi.~Ember, testvér, apánk, fiunk,
41 9| kezében,~s olyan, mint egy ember, mint egy utas.~ ~
42 9| Bús szemű bölcs~itt állok, ember, karomon a gyermek,~a lágy
43 9| gyümölcs. ~A kar, a kar,~egy ember ága, lombos és gyümölcsös,~
44 9| birtok szálljon reád újra,~az ember álma, az erő, a minden,~
45 9| kilincsem,~az ősz, a szél. ~Egy ember járt itt, csúnya ember,~
46 9| Egy ember járt itt, csúnya ember,~szakálla kender, a november,~
47 9| mentem orvosért.~A többi ember rám meredt az utcán,~nem
48 9| ámulva, hogy egy másik ember ő~és nem te vagy. ~
49 9| porba hullnék? Volna itt egy ember,~testvér, ki rám hajolna
50 9| céltalan.~Mivégre van az ember és a bábú,~bajszos huszár
51 9| közepette siratlak.~Jaj, mi az ember. - - - - -~ ~
52 10| járjak egyedül,~egyszerű ember az egyszerű földön,~s meztelenül
53 10| Ez a nagy pillanat.~Egy ember jön feléd, bemutatkozik,~
54 10| s őrzi. ~Lélek csak az ember a többi~emberek lelkében,~
55 10| Szeretet~Mennyi ember van,~akit szeretek.~Mennyi
56 10| is egyedül vannak,~és az ember miért ne értené meg az embert?~
57 10| vizében,~s már fogja az ember, két szemét benyomja,~élve
58 10| Mondd, nem ilyen-e éppen~az ember élete is, mely elkezdődik,~
59 10| fölötte pedig lüktet az ember,~csont-törzsével, karjai
60 10| Őrült pillanat gyermeke: ember,~emléke a láznak,~melyben
61 10| Véletlen hercege, égi kalandor.~Ember.~ ~
62 11| vizében,~s már fogja az ember, két szemét benyomja,~élve
63 11| Mondd, nem ilyen-e éppen~az ember élete is, mely elkezdődik,~
64 11| fölötte pedig lüktet az ember,~csont-törzsével, karjai
65 11| Őrült pillanat gyermeke: ember,~emléke a láznak,~melyben
66 11| Véletlen hercege, égi kalandor.~Ember.~ ~
67 12| erre, hidd el,~sok furcsa ember néz bámulva rád,~nem üdvözöl
68 12| szívesen kezet fog,~mint ember az emberrel. Ez az elve.~
69 12| a szélnél puhábban. ~6. Ember 1930-ban ~Fejében az anyagi
70 12| közelbe nézni, rút a föld, az ember. ~Fájóbb~ami valóság, mint
71 12| Annyi fény volt, annyi ember,~annyi lány és annyi ifjú,~
72 12| mindannyian e példán.~Ilyen az ember. Egyedüli példány.~Nem élt
73 12| olyan ez éppen,~mint az az ember ottan a mesében.~Az élet
74 13| ocsudj, az űrből kelj ki, ember,~s kiáltsd túl testvérőrülettel~
75 13| csak magamba járnék, tűn az ember, mint az árnyék.~Lopva néz
76 13| is, hogy mindörökkön~az ember szól s csak az ember az
77 13| az ember szól s csak az ember az úr... ~1918 ~ ~
78 13| gyermek játszik, mint az ember,~s az ember játszik, mint
79 13| játszik, mint az ember,~s az ember játszik, mint a gyermek,~
80 13| tünődő,~árva, magányos,~igazi ember,~igazi költő. ~Vér, a mi
81 13| lennél már nélküle,~te modern ember? Kell ez a bűvös~dohányrúd,
82 14| villogó pengéje:~éppen úgy az ember küzd a haláláig,~azután
83 14| temető minden fájára az ember~kudarca s a sorsnak győzelme
84 14| végtelenbe lökve - járj magad.~Az ember a tömeg zajába elvész,~de
85 14| el az álság ruházatát,~az ember itt magába vívja harcát,~
86 14| felhők,~remegve bújik el az ember alattok.~Térdre rogy a hívő,
87 14| füst jő,~az úton egy-egy ember megy tova. ~Megszólal álmosan
88 14| Kéjvágy~Sovány vak ember~sziklára kötve~magába gunnyaszt,~
89 14| vagyok, gyarló, kicsinyke ember,~de bánatom, átkom hozzád
90 14| beszélek,~mert hajh, egy ember a mélységbe dőlt le,~ki
91 14| rádiót. ~Kiállás ~Hégel: -~Az ember nem eszméktől ég el! ~Iszákos
92 14| ér két félteke,~ha lóg az ember féltöke. ~Sarkigazság ~Hallgat
93 14| Érzi már vesztét a'. ~* ~Az ember~egy-két~egykét~létrehoz... ~
94 14| vitás~naívitás! ~* ~Szegény ember kenyere~a nyenyere. ~A fegyelem
|