Rész
1 1| tengetése,~s köztünk, halottak közt, örökre élnek.~Nagyon soká
2 1| cseléd ruhát porol;~hol annyi közt vagy s mégis egyedül,~hol
3 1| önmagunk. ~Ezer titok közt fázva, gyúlva~ botlunk,
4 1| fénylik a tükör. ~S e tárgyak közt az esti hangulatban~áll
5 1| álmos arccal,~hogy a sinek közt a rudak~dörögnek a vonatkeréken~
6 1| hangulat.~A színes lámpák közt botorkál~s amíg fanyar köd
7 1| homlokok. ~A tisztek a sinek közt csöndben állnak,~megdobban
8 1| kolostor,~s hideg falak közt nyílt hideg öröm. ~Riadva
9 1| eltünik utóbb. ~A rozsvetés közt s a sötét ugarba~ olykor
10 1| gond, ásitó bú,~a fehér fák közt a hó fú,~fázva zúg a téli
11 1| Kék virágok közt~Hogy búsan a vonatra szálltam,~
12 1| az égen. ~Rezgő párafény közt~gyakran látni véllek:~hársvirágos
13 2| barna bárkán,~ködös habok közt ringatóztam.~ ~
14 2| ijedve forgunk,~és kacagás közt betöri az orrunk.~Kutakba
15 2| lángol homloka~s én térde közt, hadarva szavalok,~hogy
16 2| szívem remeg.~Fehérlő orgonák közt jártam,~és egy leány a mély
17 2| egy törökbasa.~A titkok közt szédülten állok,~s kérek
18 2| hasadékán~s állok a hangok közt kis ingben, némán,~mint
19 2| szelíden, csöndben ül~virágai közt, mindig egyedül.~Ő is virág.
20 2| setét,~a könnye vén csipkék közt hulldogál,~s a szíve, jaj,
21 2| szeret talán,~künn sárga fák közt járok lábadozva,~járni tanulok
22 2| csillogó tűk, csillogó szemek közt~hull-hull a vér, a vér. ~
23 2| százezer tavasznak.~Én kincseim közt meztelen didergek,~de te
24 2| kormos árnyaink.~A kavicsok közt, a fényes sineknél~zöld
25 2| sejtelmétől is oly halovány.~A fái közt már-már betegen illan~az
26 2| értelek.~Gyümölcs, öröm közt édes a halál~és szép a gyász,
27 3| szemét és csillagok közt a kezünk,~bizonytalan habokban,
28 4| éjjelébe,~százezer tükör közt, s hirtelen megálltam.~Hirtelen
29 4| Koporsó és bölcső közt~Anyám, ha egyszer végre
30 4| hogy éltem~fekélyes csókok közt, világos éjben,~csak nézlek
31 4| szomorún,~s koporsó és bölcső közt tétovázva~fonod fehér halotti
32 4| kósza lélek,~keresztek közt, gyászdalt dalolva~virágosan
33 4| nehéz kövek~ virágok közt, a rekkenő melegben,~szemük
34 4| táncterembe,~tiport rózsák közt andalogtam~és hajtűket szedtem
35 4| Megzizzen a szél a szines ruhák közt,~ szellemkezével
36 4| átkozott kísértet.~Boszorkányok közt nyögve, sírva,~seprűlovon
37 7| szomszédomban, az ordas hegyek közt~a "szent öreg" élt, Virág
38 7| mely valóra vált?~Virágok közt feküdni lenn a földön,~s
39 7| világít~sok százezer szem közt? - nem tudja senki, ő sem. ~
40 7| kezem. ~Papagáj, tigris közt csúf emberállat,~ kire
41 8| meglopom. ~Fekete bársonyok közt éji pompa.~ Oly nesztelen,
42 9| indák, reszelős~páfrányok közt cikáznak eszelős~rendben
43 9| fáradt-fényü fürdőn,~szemét közt turkálok, nem csitult bánatommal,~
44 9| járok mostan véres lobogók közt,~eszembe jutnak halvány,
45 9| kérdezem a tűzbe robogók közt~emlékeimtől: jaj, csak ez
46 9| Külvárosokban jártunk, bús ebek közt,~mikor az ősz nyugalmas,
47 9| ködben, mélypiros sebek közt.~Mit tudta a kultúr, fekélyes,
48 9| Hajnal, éjfél közt ocsúdva mély sötétbe fölriadtam~
49 9| fölriadtam~Hajnal, éjfél közt ocsúdva mély sötétbe fölriadtam,~
50 9| villamos fut~a téli fák közt gyorsan és vigan.~Bámul
51 9| céltalan~bölcsőm, koporsóm közt ivel.~Az élet az nagyon
52 9| fagyos-kopár,~akár a fű~közt a bogár.~A kert falán~lobbadva
53 9| Jaj, kismagyar. Te bénák közt tipegtél~a jodoform és karbol
54 9| gyerek-inget öltve,~gombok-gondok közt, mosolyogni némán~arra,
55 9| le-föl ijedten~a könnyeim közt, és az éjbe néztem.~De már
56 9| fellegek s a kancsal csillagok közt,~köd és nyirok, nem-látható
57 9| zongoráztak,~két gyertya közt egy kisleány dalolt,~s ingatta
58 9| elhalaványult,~mert a virágai közt rég-porladozó nagyanyám
59 9| hegyes és meredő mecsetek közt,~visszamerengve az ákácok
60 9| dobogott a titáni falak közt,~négerek és yankeek ihogó-vihogó
61 10| szívem kitágul,~s szívek közt énekel elhagyatott szívem.~
62 10| zavarában,~fönn a telefondrótok közt, a sötétben,~mint a mennyország,~
63 10| egymásra ájult,~őrjöngő fejeink közt, teleszívja magát~a méz
64 10| éber figyelemben,~gépek közt,~kerepelve folytonosan,~
65 10| megállót,~és rossz fogaim közt~szidom, ezt a komisz életet~
66 10| csöndes ebédlőn~villa, kanál közt a kést, az ölő kést,~mely
67 10| téged:~ívlámpák, babérfák közt, egy diadalív~árnyán remegtél
68 10| jő az éjjel.~A lombjaim közt almák aranya.~Mindig csak
69 11| csöndes ebédlőn~villa, kanál közt a kést, az ölő kést,~mely
70 11| téged:~ívlámpák, babérfák közt, egy diadalív~árnyán remegtél
71 11| jő az éjjel.~A lombjaim közt almák aranya.~Mindig csak
72 12| fekszik nyári, dús~játékai közt, megvert Dárius,~és nem
73 12| hogy föld és csillagok közt~éltél. Eszedbe jut egy semmiség
74 12| senyved,~s homályban, állatok közt a tiszta fényt csudálja,~
75 12| a szőke Tiszának partjai közt. Jaj,~hadd emelem föl mégegyszer
76 12| lépcsőn~a városba, boltivek közt,~Petronio templomához,~a
77 12| élnék,~titkaik, emlékeik közt.~És mímeltem a beszédük.~
78 12| feltündökölt a jegy,~hogy milliók közt az egyetlenegy. ~Keresheted
79 12| hol lelkek és göröngyök közt botoltam,~mégis csak egy
80 13| Ökrendezés, halk nyávogás közt~mind kába dalba kezdenek,~
81 13| balgatag. ~S én, a bolondok közt a legbolondabb~ a trónja
82 13| borzalom.~Tusakvó árnyak közt remegve~a Megfeszített kín-keresztje~
83 13| legszegényebb,~és a sok árva közt a legnagyobb. ~Sápadt kezébe
84 13| délutánon,~négy és öt óra közt, hogy fönn az égen,~a hófehér
85 13| a halvány Luna s Vénus közt a lenge,~híg éteren~búcsúsugárt
86 13| gőgös basák és~talmi urak közt~igazi úr ő,~keleti herceg. ~
87 14| élve. ~Ó, ott helyed azok közt, kik szeretnek,~s máshol
88 14| torkotok mézes kacaját~hinárok közt, mocsárba feketén.~És bámulok
89 14| 5 ~Győr,~Kelet s nyugat közt állj hazámba, kedves~őr. ~
90 14| Budapest!~Itt éltem én! Lelkek közt! Csupa lélek!~Csupa test!~
91 14| Mária~áldott a földi nők közt. Mária~lásd, vége sincs
|