Rész
1 1| hódolni jönnek most neked... ~Aztán csalódva feltekintesz~és
2 1| s nem dől ki százig... ~Aztán, midőn a sok ivó elázik,~
3 1| ütemet ver a sovány legény.~Aztán kiáll a csapszék ajtajába,~
4 1| hogy tekintem~őket, kik aztán is csak itt maradnak,~ha
5 1| bozontos főm és lázas arcom~aztán sokáig símogattad. ~4 ~Ez
6 1| szélbe megleng vékony inge,~aztán remegve hült ágyába készül,~
7 1| ásít,~kedvetlenül pislant, aztán ledől.~Meg sem tekintik
8 1| bujik el a nap egy bokorba,~aztán ragyogva, új erőbe forrva~
9 1| Incselkedik velem kéj, félelem,~aztán lehúnyom szótlanul szemem,~
10 1| Roskadt inakkal lassan ballag aztán,~bölcs mélabú van napsütötte
11 1| ó hát búcsuul ajkamat~s aztán felejtsd el azt a szegény
12 1| morzsolta a szent olvasót,~aztán letette, s a vén bibliából~
13 1| findzsa-sor, aranyszegéllyel,~aztán föntebb a befőttek,~ódon,
14 1| levélre az őszi, piros lob,~aztán lesülyed fejem a kebelemre,~
15 1| ibolyát, örök szerelmet -~ aztán kevély lett és hideg. ~3 ~
16 1| életet.~Tündérruhákba jönnek, aztán~ ellengenek szivünk
17 1| rövid, egy lobbanás csak,~aztán örökre elenyész,~kihal szivemből
18 2| aki belenéz, belevész,~és aztán nincs többé remény,~egy
19 2| és ezer,~és kellene még aztán millió:~tréfás-lila, bor-színű,
20 2| sok más nagyember.~Akkor aztán sírhatnak miattam,~leragadt
21 2| tudom.~Úgy elmegyek, hogy aztán sose látnak.~Csak kiskabátom
22 2| részeg, s izzik, mint a réz.~Aztán eszelősen, bután~rohan a
23 2| ágyba megöleltem kisöcsémet.~Aztán pihegve sírtam egymagamban,~
24 2| Még egynéhány merész év,~aztán a férfikor s a sárga vénség.~
25 4| lassan távozót én,~és láttam aztán, ami itt maradt.~A nyoszolyáját,
26 4| Nézd: mind, és telj be aztán bús malaszttal,~
27 4| te vérző, gyenge szív! -~Aztán belétemette arcát~és letörölte
28 4| homályon át~hullt, hullt a hó. ~Aztán egy bálterembe értem,~s
29 4| a koldus is nevette őt. ~Aztán dalolt még leesőben,~vásott
30 4| És egy éjjel kérdezte aztán:~két híres szemem hova múlt?~
31 7| haza a kormos, süket utcán.~Aztán csak várni - az élet elröppen -~
32 7| járok. Járok a sugárban. ~Aztán, mikor elérkezik a vesztem~
33 7| alma, mezőn a kalászok,~aztán hulljunk le - ó szent, szent
34 7| éjszaka virrasztottam otthon. ~Aztán vásott és buta lázban~nem
35 8| víz és rohant a yankee. ~Aztán tíz évig élt így. Kosztolányi~
36 9| férfibúm,~haragvó purgatórium. ~Aztán mi végül zsarnokol,~a vénség
37 9| kezdte nézni,~ és nézte aztán arcainkban. ~Csak a szivét
38 9| ez itt a minden,~és ami aztán jött, a semmi, semmi.~Ha
39 9| fodrát fodrozom. ~Ilyenkor aztán, elhagyott vasárnap,~kis
40 9| kegyúri gőggel, diadaluton,~aztán megölve, akiket szerettem,~
41 9| gázolok.~A mellemig ér. Aztán egyre feljebb.~Már államat
42 9| Tompán a lámpafénybe néztem,~aztán zavartan fütyürésztem,~búsan-vigan. ~
43 9| emelve vézna sápatag fejét,~aztán a vánkosára visszadőlt,~
44 9| újra élni, élni, élni.~Aztán pihenni, és jóllakni, enni,~
45 9| moraján át.~Hogy zokogott aztán, amikor kikötött a hajója.~
46 9| kezembe hittel jár a toll.~Aztán ne haragudj a koldusokra,~
47 10| tíz évig vagy húsz évig, aztán~elromlik a test, mely zárja
48 10| este együtt~vacsorázunk. ~Aztán egyedül bandukoltam az utcán,~
49 10| szólni nem ízléses.~Meg aztán nincsen is időnk.~De hogyha
50 10| ujjaim hegyén~s emlékezem. ~Aztán mikor vágtat a kocsi,~hadonászom,
51 10| istállók.~És újra legelők. ~Aztán álmos, közönyös emberek.~
52 10| gyertyavilágnál vallatták zsiványok,~aztán szemét bekötve, újra bekötve~
53 10| élete is, mely elkezdődik,~aztán gyorsan befejeződik? S a
54 10| legyen mit enni és inni. ~Aztán a villamosok rohama, mikor
55 10| ajkán.~Minden este meghal,~aztán vacsorázik. ~Miért sikoltoz?~
56 10| játszódva-kötődve, kandi unalomból.~Aztán, ha kedvem van, roppant
57 11| gyertyavilágnál vallatták zsiványok,~aztán szemét bekötve, újra bekötve~
58 11| élete is, mely elkezdődik,~aztán gyorsan befejeződik? S a
59 11| legyen mit enni és inni. ~Aztán a villamosok rohama, mikor
60 11| ajkán.~Minden este meghal,~aztán vacsorázik. ~Miért sikoltoz?~
61 11| játszódva-kötődve, kandi unalomból.~Aztán, ha kedvem van, roppant
62 12| okádja - iszonyú zene -, ~aztán mit írsz, ha sorsuk írva
63 12| lett körülötte? Láttátok-e aztán,~hogy tűnt tova lassan,
64 12| rajongva~az égre, napra.~Aztán egyszerre vad zuhanással~
65 12| éjjel,~egyszer fölébredsz és aztán sokáig~nem bírsz aludni.
66 12| Álarcomat itten elvetem, aztán~újra felöltöm,~s járok mosolyogva,~
67 12| eléteszik,~akkor eszik,~aztán, hogy elviszik,~iszik~piros
68 12| robog kacér mosollyal ebben,~aztán amíg vad paripái futnak~
69 13| még fenn se volt a hajnal,~aztán csokorba fűztem~vágyó tüzes
70 13| tudta. ~És robogva tünt el aztán,~a perron, gépgyár, hegyoldal,~
71 13| gyermekének, ez fiának,~aztán tovább, tovább... S a fáklya
72 13| gyermek arca már mosolyg. ~Aztán felugrott, ment tovább az
73 13| kiszívták húsomból a lelket. ~Aztán a testük tündökölve tűnt
74 13| lecsókolom vak, szent szemük. ~Aztán remegve surranok ki,~
75 13| egy óriási lendületben. ~Aztán megint éj. Béke. Csend. ~
76 13| csikói kedve.~Ilyenkor aztán este - s délben is -~a padláson,
77 13| várok ezer évig,~de akkor aztán felfigyel a kert, ~s reszketve
78 13| sirdogált is egy keveset.~Aztán egy szél a földre lökte,~
79 13| kíntól~kővé nem mered. ~Aztán karba mondjuk,~éltében áldott,~
80 13| az emberekre. ~De láttam aztán őket együtt, együtt:~egy
81 13| emberek szeme is. ~Majd láttam aztán őket újra együtt:~kikapták
82 14| Szavunk a zűrbe vész,~ Aztán sürgünk-forgunk. ~Kilobbanunk
83 14| húrba markol a szokott újj~Aztán lecsügged a kezem.~Ha jő
84 14| Akárcsak a dohányos éppen -~aztán megyünk egykedvüleg. ~Most,
85 14| el a lángsugaru naphoz.~Aztán lenézett, könnyes, méla
86 14| vándor, lassan halad előre,~aztán hideg mélységbe dől le,~
87 14| Kevés időig sírva élünk,~s aztán a sírra rábukunk.~Légy szörnyű
88 14| kalandorútra szállott méla lelkem.~Aztán lejöttem, s ajka bíborára~
89 14| meg ajkamat, és hagyj el aztán,~de ülj ölembe most te gyenge,
|