Rész
1 1| Egyhanguan szemléli az időt,~mert ami itt a létben elmulandó,~
2 1| semmiért~s megvetve azt, ami a létező. ~S éreztem akkor,
3 1| tökéletest.~Mert minden, ami elmulott, egész~és minden,
4 1| elmulott, egész~és minden, ami itt van: csonka, tört~s
5 1| mindannyian.~Mind látomány lenn, ami durva,~ s a láthatatlan
6 1| régi ihlet,~eltűn előlem, ami gyenge, színlett,~s zokogva
7 1| titkosan dereng a bútor,~s ami kedves, ami szép:~régi óra,
8 1| dereng a bútor,~s ami kedves, ami szép:~régi óra, régi szék,~
9 2| mennydörög,~egy percre megfogom, ami örök,~lepkéket, álmot, rémest,
10 2| világot.~Tinéktek is legyen, ami enyém,~arany-rétes, habos
11 4| Ami itt maradt~Nem békülök meg,
12 4| távozót én,~és láttam aztán, ami itt maradt.~A nyoszolyáját,
13 4| tekintetünk. ~És megsiratjuk, ami messze tűnt.~Tik-tak, szerettünk
14 4| tekintem,~nekik csak egy az, ami nékem minden~és puszta szó. ~
15 7| és sírva vágyom vissza, ami volt már,~akkor a szemek
16 7| estem~ tőle s attól, ami életem.~Vonszolom unottan
17 7| ez az úri tempó,~nem. ~Ami rajtam van, nem kértem,
18 7| a múlt nem ezt ígérte,~s ami van ma, könnyem érte~mennyi
19 7| légy te is ujra gyermek. ~Ami golyó kiszáll, száz angyal
20 8| szemünk a semmiségbe réved,~és ami jön, az oly hűs és komorló,~
21 8| kezük,~hogy megállítsák, ami megy,~a szörnyűséges valamit,~
22 9| a fejem. Gép a kezem.~De ami elmúlt, azt tudom.~Sírtam,
23 9| földről, csak az égiről,~mert ami elmúlt, az csodásan kísért
24 9| földről, csak az égiről,~mert ami elmúlt, az csodásan kísért
25 9| harisnyák, rossz cipők~s ami búsítja bús dalom,~s fanyar
26 9| hogy ez itt a minden,~és ami aztán jött, a semmi, semmi.~
27 9| hogy elmondhassunk mindent, ami kell még.~Vén limlomok vannak
28 9| ez az élet?~Eszembe jut, ami szép, ami fáj is,~egy régi
29 9| Eszembe jut, ami szép, ami fáj is,~egy régi arc, egy
30 9| mostan.~Mert minden itt van, ami volt - csak győzd lajstromra
31 9| nagyra nősz. ~Te jó, te nagy,~ami akartam lenni, régen, egykor,~
32 9| nagyobb? ~Vágytam vakon,~és ami vágyam itt-ott megmaradt
33 9| arra, mi elment. ~Arra, ami már sohasem nevet rád,~s
34 9| sohasem nevet rád,~s arra, ami jő, az iszonytatóra.~Ámde
35 9| is~úgy elfogadnánk, mint ami mienk,~csak megmaradna és
36 9| ő is,~csak az suhant el, ami névtelen. ~Mert itt tanyázott
37 10| mind~Csomagold be mind, ami volt, ami régen~volt, ami
38 10| Csomagold be mind, ami volt, ami régen~volt, ami édes, mind
39 10| ami volt, ami régen~volt, ami édes, mind csomagold be,~
40 10| édes, mind csomagold be,~ami több, mint játék, szerelem,
41 10| hogy most történhet valami,~ami még nem volt,~mióta áll
42 10| temetőben. ~Óvják ők azt, ami élet,~félreteszik, amit
43 10| Az életet szerettem. Azt, ami lüktet,~azt, ami vágtat
44 10| szerettem. Azt, ami lüktet,~azt, ami vágtat a vér rohamán.~És
45 10| múlt emlékezik,~mindenre, ami volt. Kopott és megdicsőült.~
46 10| Beszélni se tudsz már arról, ami érdekel,~vagy ami fáj még.~
47 10| arról, ami érdekel,~vagy ami fáj még.~Akárcsak én.~Gondolatom
48 10| belőle ébred meg minden, ami elmúlt,~ő rakja egészbe
49 10| elmúlt,~ő rakja egészbe azt, ami csonka,~föltámasztva a holtakat,
50 10| ételek és a virágok,~minden, ami jó, szép, a szájnak, a szemnek,~
51 10| természet, elhozva elébe azt, ami fáj, ami él, a halott természet
52 10| elhozva elébe azt, ami fáj, ami él, a halott természet mellé,
53 10| szét, megvallva egy dalban, ami neki minden,~de a nép csak
54 10| szobát?~Miért hazudja azt, ami nincsen? ~Lángot evett~s
55 10| válásra üt az óra.~Ismerjük ami volt s lesz, kérdésre tudjuk
56 11| ételek és a virágok,~minden, ami jó, szép, a szájnak, a szemnek,~
57 11| természet, elhozva elébe azt, ami fáj, ami él, a halott természet
58 11| elhozva elébe azt, ami fáj, ami él, a halott természet mellé,
59 11| szét, megvallva egy dalban, ami neki minden,~de a nép csak
60 11| szobát?~Miért hazudja azt, ami nincsen? ~Lángot evett~s
61 11| válásra üt az óra.~Ismerjük ami volt s lesz, kérdésre tudjuk
62 12| pazarul. ~Mégis mindent, ami tiétek,~szeretek. ~Vén bajszotok,
63 12| ezt és kincsre vágytam,~ami nincs. ~Csókoltam is, mert
64 12| Nekem se fáj, hogy mindent, ami szép,~el kell veszítenem.
65 12| vagy verseket, csak azt,~ami "komoly" és magvas. Éjszaka~
66 12| udvarába,~látják az illót, ami semmivé lett,~s nincs már,
67 12| meg-nem-álló. ~Légy az, ami a bölcs kéj~fölhámja, a
68 12| A céda életet fesd,~azt, ami vagy te, tettesd,~királyi
69 12| kivetjük önmagunkból~mindazt, ami cifra s szedett-vedett lom,~
70 12| mindazt, mi hazugság. ~Semmi, ami barbár~nem kell soha nékem,
71 12| kell soha nékem, semmi, ami bárgyú.~Nem kellenek ők
72 12| föld, az ember. ~Fájóbb~ami valóság, mint e vaksi hályog. ~
73 12| ő szégyelné ezt és azt, ami történt.~ ~
74 12| mit keressük? -~nincs, ami van és van az, ami nincs. ~
75 12| nincs, ami van és van az, ami nincs. ~Más szenved attól,
76 12| nincs. ~Más szenved attól, ami tépi-szúrja~s megfogja,
77 12| tépi-szúrja~s megfogja, ami ledöfi, a kést.~Nekünk a
78 13| szivünk sok emléktől nehéz;~ami szemünkbe forr s cikázik,~
79 13| üstökünket,~hadd rázza széjjel ami szertedül,~elmúlt a tegnap,
80 13| téli álmot,~némítsd el, ami gyenge, álnok,~akassz a
81 13| maradjon, mind a szépség,~ ami fehér, meleg, hazug,~hogy
82 13| a nyelvemen lebeg,~mind ami volt, van és lesz, megjelen -~
83 13| volt.~Csak egy maradt meg, ami nékünk~a játék-álommenedékünk,~
84 13| premiérrel~hiába, jaj hiába, ami szép,~a színes esték, a
85 13| Nyugodtan járulok oda,~hisz ami vár,~csak ennyi lesz és
86 14| jajgatásom?~Az egyetlen, ami igaz,~az egyetlen, ami nagy~
87 14| ami igaz,~az egyetlen, ami nagy~S - - - - - mint Isten.~ ~
88 14| Mondok valami rémeset,~ami valóban rémeset,~rendeltem
89 14| mint a nyaktiló-pad,~mert ami jön, az ősi Rend maga,~oly
|