Rész

5001   12|               Késő ősz a ludasi pusztán ~A pitvaron a tengeri~nevet
5002   12|               ludasi pusztán ~A pitvaron a tengeri~nevet a nap piros
5003   12|                 pitvaron a tengeri~nevet a nap piros tüzére,~de sárga
5004   12|                   de sárga árnyát elveri~a paprikák piros füzére.~Száll-száll
5005   12|                piros füzére.~Száll-száll a lelkem kergetőzve~a mustszagú,
5006   12|          Száll-száll a lelkem kergetőzve~a mustszagú, világos őszbe,~
5007   12|                  csörgő papiros,~fölötte a halál és élet~a sárga és
5008   12|                  fölötte a halál és élet~a sárga és piros. ~20. Gyerekkor ~
5009   12|              piros. ~20. Gyerekkor ~Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor
5010   12|            olvadt álom és való,~ha hullt a hó az égből, porcukor volt,~
5011   12|                  égből, porcukor volt,~s a porcukor az abroszon a hó. ~
5012   12|                 s a porcukor az abroszon a hó. ~21. Kiáltás ~Mi ez
5013   12|                  hó. ~21. Kiáltás ~Mi ez a vágy, mely vérem megrohanja?~
5014   12|            hajdanán oly üde voltál,~akár a rúzsa,~fested magad, s kopik
5015   12|                 az úton s elfödi nyomunk a~futó por. ~24. Jégzajlás
5016   12|                 futó por. ~24. Jégzajlás a Dunán ~Jaj, hogy csörömpöl,
5017   12|                   hogy csörömpöl, zajlik a dagadt ár,~ropog a jég és
5018   12|                zajlik a dagadt ár,~ropog a jég és elreped fönn és lenn,~
5019   12|            elaludtam, elfeledtem~kitenni a kezemből, nyomta mellem,~
5020   12|             csöndesen, meredten~nyugszom a földbe és föld lesz felettem.~
5021   12|              bírni? Lehetetlen. ~26. Rím a földi igazságszolgáltatásra ~
5022   12|               pusztán alaki,~mindíg kell a börtönbe valaki. ~27. Érzelmes
5023   12|                most,~gyenge szűz.~Szived a melled kis templomában~csengetyűz. ~
5024   12|                csodásan ellebegtél,~mint a zefir.~Azóta lelkem őrzi
5025   12|             képed,~olyan szilárdul, mint a gránit,~s enyém a bánat. ~
5026   12|                   mint a gránit,~s enyém a bánat. ~29. Naptalan decemberi
5027   12|                  félhet. ~30. Fényes arc a sötétben ~Kerestelek,~majd
5028   12|                  Kerestelek,~majd jöttek a deres telek~és este lett,~
5029   12|              lett,~csak bódorogtam, mint a vak,~nem is találtalak. -~
5030   12|                   rokkant barát, nyújtsd a világtalannak~szent félkezed. ~
5031   12|                 fejéről ~Megjöttem éjjel a vonattal.~Tél volt, setét.~
5032   12|               otthon úgy jött elém, mint~a múltba rég.~Reám borult.
5033   12|                  két gyertya ég,~s ekkor a régi üvegajtón~már láttam
5034   12|                  rejt,~valami zár.~Mi ez a csönd?~Mi ez a vár? ~34.
5035   12|                zár.~Mi ez a csönd?~Mi ez a vár? ~34. Ötven felé ~Ötven
5036   12|               olyan komor, fönséges lesz a lelkünk,~olyan hideg és
5037   12|               olyan hideg és kongó, mint a templom. ~35. Február ~Halvány
5038   12|               Halvány ezüstfüst futja be a fákat.~A téli reggel éles,
5039   12|              ezüstfüst futja be a fákat.~A téli reggel éles, zúzmarás.~
5040   12|              téli kesztyűnk,~belénkharap a fagy, s mi sírni kezdünk,~
5041   12|                  sírni kezdünk,~mert fáj a seb, mint a farkasmarás. ~
5042   12|            kezdünk,~mert fáj a seb, mint a farkasmarás. ~36. Csöndélet
5043   12|              farkasmarás. ~36. Csöndélet a kórházban ~Egy hang kiált
5044   12|              élni, élni,~s egy másik is: a semmibe alélni,~már látom
5045   12|                semmibe alélni,~már látom a partját csillámlani. ~Elülnek
5046   12|            partját csillámlani. ~Elülnek a gyötrelmek és a láznak~rémképei,
5047   12|                  Elülnek a gyötrelmek és a láznak~rémképei, s fejembe
5048   12|          rémképei, s fejembe fölcikáznak~a morfium arany villámai. ~
5049   12|            kisfiam kacajja,~állok magam.~A múltba nézek és előre, várom,~
5050   12|            madártalan. ~38. Sóhaj ~Borul a hívő, friss gyerekszem,~
5051   12|        elköszönni: jó éjt,~s eldobni ezt a nagy világot,~mint egy dióhéjt. ~
5052   12|                  örömtől. ~40. Anyám ~Ki a halált legyőzted hajdanán,~
5053   12|             életet adó, legtitkosabb nő,~a Semmi partján majd erős
5054   12|                  erős neveddel~köszöntöm a kemény halált, anyám.~ ~
5055   12|                Aurelius~Sárgán hever itt a középkori Róma,~de lángol
5056   12|                  s te fönn lovagolsz még~a Capitolium ősi tetőjén,~
5057   12|                 fönséges írótárs,~együtt a szív és fő,~fájdalom és
5058   12|                  és az, aki fél és~látja a törvényt, reszketve, de
5059   12|                  de higgadt~lépttel megy a sírhoz, az értelem égő~lámpája
5060   12|                  éggel~rádión beszélnek, a jósok, a boncok,~a ferde
5061   12|               rádión beszélnek, a jósok, a boncok,~a ferde vajákos,
5062   12|            beszélnek, a jósok, a boncok,~a ferde vajákos, ki cifra
5063   12|                 úgy fintorog arcuk,~mint a bolondé. ~Csak a bátor,
5064   12|             arcuk,~mint a bolondé. ~Csak a bátor, büszke, az kell nekem,
5065   12|               kell,~őt szeretem, ki érzi a földet,~tapintja merészen
5066   12|                földet,~tapintja merészen a görcsös, a szörnyű~Medúza-valóság
5067   12|             tapintja merészen a görcsös, a szörnyű~Medúza-valóság kő-iszonyatját,~
5068   12|                 itt az igazság", "ez itt a hamisság",~s végül odadobja
5069   12|                 végül odadobja férgeknek a testét.~Hős kell nekem,
5070   12|                  ő, ki~déli verőben nézi a rémet,~hull könnye a fényben~
5071   12|                nézi a rémet,~hull könnye a fényben~és koszorúja~izzó
5072   12|                járok mosolyogva,~tanulva a tűrést,~a hosszu alázat
5073   12|            mosolyogva,~tanulva a tűrést,~a hosszu alázat gőgös erényét,~
5074   12|                 gőgös erényét,~szenvedve a mocskot, rejtve riadtan~
5075   12|                  tefeléd most,~ki jöttem a pannón~halmok alól, s élek
5076   12|               pannón~halmok alól, s élek a barna Dunának,~a szőke Tiszának
5077   12|                  s élek a barna Dunának,~a szőke Tiszának partjai közt.
5078   12|               hadd emelem föl mégegyszer a szívem~testvéri szivedhez,~
5079   12|                               Osvát Ernő a halottaságyon~Csak sárga
5080   12|                 és ezüst~s piros, amikor a kórházi ágyon~mezítelen,
5081   12|            mezítelen, sovány testét övig~a szolga föltakarta lassan.
5082   12|            kincseinknek~ezüstbányája. És a szív piros.~Még csöppeket
5083   12|                piros.~Még csöppeket sírt a tapasz alatt is.~Egy falikarra
5084   12|                 is.~Egy falikarra nézett a szeme,~üvegesen, mint Rippl-Rónai~
5085   12|                  mint Rippl-Rónai~képén, a furcsa fölfelé-tekintés~
5086   12|                nyakam előrenyújtva,~mint a tanítvány, ahogy ő szerette:~
5087   12|                 De oly sokáig néztem azt a villanyt,~oly mozdulatlan,
5088   12|             hajdanában,~ki kínban-vérben a világra szülte.~És mint
5089   12|              földre jött,~úgy fájt, hogy a lelkemből kiszakadva~eltávozott
5090   12|               Nem mer~közelbe nézni, rút a föld, az ember. ~Fájóbb~
5091   12|                 vaksi hályog. ~Ottan~fut a világ. Vagy tőle én futottam? ~
5092   12|          gyémánt-havat, melytől gyöngyös a friss táj. ~Békét,~anyám
5093   12|               rádereng szobámra. ~Lássam~a régi képet rajtad égi másban. ~
5094   12|              Ablak,~mutasd nekem, hol az a boldogabb lak?~ ~
5095   12|                 ez az, mit szeretek?~Ezt a ziháló, gyarló gépkazánt,~
5096   12|            ziháló, gyarló gépkazánt,~ezt a szegény, kis árva kelepet?~
5097   12|             hallgatom, hogy lopja életét~a semmiből a gyönge fújtató,~
5098   12|                  lopja életét~a semmiből a gyönge fújtató,~amellyel
5099   12|            énnálam nincsen itt,~bölcsebb a züllött kártyás, a hajós,~
5100   12|              bölcsebb a züllött kártyás, a hajós,~ki a viharra bízza
5101   12|             züllött kártyás, a hajós,~ki a viharra bízza kincseit.~
5102   12|               Fog fájni?" - ezt kérdezte a pribéktől,~olyan szakértőn,
5103   12|                 olyan szakértőn, mint mi a fogorvost~húzás előtt. De
5104   12|                nem feleltek.~Jobb karját a bal combjához kötözték,~
5105   12|              vezették.~Viharosan emelték a bitóra,~föl-föl a magasba.
5106   12|                emelték a bitóra,~föl-föl a magasba. Várta már a hóhér,~
5107   12|             föl-föl a magasba. Várta már a hóhér,~hátul a létrán, óriás-fehér~
5108   12|                 Várta már a hóhér,~hátul a létrán, óriás-fehér~zsebkendőjét
5109   12|              vele itassa.~Nyakát betette a hurokba, s hagyta,~hogy
5110   12|              ennen-teste súlya ölje meg,~a test, melyet kínnal szült
5111   12|               szült édesanyja.~Dolgoztak a serény, ügyes legények,~
5112   12|             sötétvörös lett,~mint hogyha a fülébe holmi trágár~viccet
5113   12|               viccet susogott volna fönn a hóhér,~s ő szégyelné ezt
5114   12|                                     Ének a fiatalokról~Ámulnak ők és
5115   12|          föl-föltekintenek az égre,~ahol a hold tányérja zöldel~és
5116   12|                  hold tányérja zöldel~és a nap vöröslik a zeníten~és
5117   12|                 zöldel~és a nap vöröslik a zeníten~és csillagok szelíden
5118   12|              mind elém jön, aki meghalt,~a rozoga kis templomajtón.~
5119   12|             keresztet csókoltak zokogva.~A szentmiséken sírdogáltak,~
5120   12|          váz-ujjaikkal~meg-megfenyítenek a holtak.~Megrészegülök az
5121   12|         Megrészegülök az örömtől,~kinyíl a menny és újra látok:~gyónószékek
5122   12|                 Rekkenő-nehéz meleg volt~a szállóban. Tűrhetetlen~vágy
5123   12|               életekben.~Már futottam is a lépcsőn~a városba, boltivek
5124   12|                Már futottam is a lépcsőn~a városba, boltivek közt,~
5125   12|              közt,~Petronio templomához,~a titkos találkozóra.~Mindenünnen
5126   12|               úton,~mint egy emlék, mint a múltból,~fény kiáltott,
5127   12|                volt,~jégszagú volt, mert a tündér,~apró boltocskákba
5128   12|                 boltocskákba sorra~forrt a kávé, bugyborékolt,~s a
5129   12|                  a kávé, bugyborékolt,~s a pohárba tejszinűen~csorrant
5130   12|              pohárba tejszinűen~csorrant a darált jegekre~a kókuszdió
5131   12|                csorrant a darált jegekre~a kókuszdió nedűje.~Folyt
5132   12|              nedűje.~Folyt az élet, mint a színház.~S én leültem itt
5133   12|             közéjük,~nem mint néző, mint a színész,~az arcomra rászorítva~
5134   12|               emlékeik közt.~És mímeltem a beszédük.~Caffe nero, signorina!~
5135   12|                dobáltam el, mi pénz volt~a zsebemben, az ezüstöt,~így
5136   12|                 dobáltam el, mi szó volt~a szájamban, a fejemben.~Hajnalig
5137   12|                 mi szó volt~a szájamban, a fejemben.~Hajnalig csak
5138   12|                 ő lusta délutánja,~mikor a roppant ábrándot kivánja,~
5139   12|              soha semmi,~mostan szeretne a helyembe lenni,~s úgy láthat
5140   12|               útiköpenyben,~Jaj, kisfiam a vonatok rohannak,~fut az
5141   12|              Trälleborg között ~Bámuljuk a kristályos éjszakát,~tüdőnkre
5142   12|               éjszakát,~tüdőnkre szívjuk a víz mély szagát.~A hold
5143   12|               szívjuk a víz mély szagát.~A hold a felhők függönye mögé
5144   12|                  víz mély szagát.~A hold a felhők függönye mögé bújt,~
5145   12|            felhők függönye mögé bújt,~és a zsinórpadlásról nesztelen,~
5146   12|           láthatatlan fényforrás világít~a lüktető-türemlő tengeren.~
5147   12|               kösöntyűt,~ezüsttel hímezi a vízmezőt.~Az utasok a korlátokra
5148   12|             hímezi a vízmezőt.~Az utasok a korlátokra dőlve~dicsérgetik
5149   12|              óriási termeskocsiban,~akár a villik,~de mindig úgy csak,
5150   12|               mint egy regében,~és nézik a körül ülők,~a mosolygó,
5151   12|                   és nézik a körül ülők,~a mosolygó, szerény szülők,~
5152   12|             mosolygó, szerény szülők,~de a szemük titkon ragyog,~lehet-e
5153   12|              fölébred és - hahó -~ki áll a pályaudvaron? -~a nagyapó,
5154   12|                 ki áll a pályaudvaron? -~a nagyapó, a nagyanyó,~két
5155   12|               pályaudvaron? -~a nagyapó, a nagyanyó,~két még nagyobb
5156   12|                 két könyv hever előttem:~a telefonkönyv és a biblia.~
5157   12|               előttem:~a telefonkönyv és a biblia.~Lassan barátja lettem
5158   12|            biblia.~Lassan barátja lettem a közönynek.~De a szobám már
5159   12|           barátja lettem a közönynek.~De a szobám már ismer, s a falak,~
5160   12|                 De a szobám már ismer, s a falak,~mihelyt belépek,
5161   12|             köszönnek. ~Stockholm ~Dalol a gőzfűtés, lángok lobognak,~
5162   12|               gőzfűtés, lángok lobognak,~a porcukorban kis aranykanál
5163   12|                 gyermekkori emlék~bujkál a barna és langyos homályban.~
5164   12|               konttyal bólognak köröttem~a bóbitás, kedves svéd nénikék.~
5165   12|                  s amíg ropogtatom velük a kékszem,~az őszi ködbül,
5166   12|         hallgatok,~s ők svédül. ~Öreg fa a Hyde parkban ~Aggastyán
5167   12|                  Nem is mozdul már rajta a levél,~nem is beszél a többi
5168   12|             rajta a levél,~nem is beszél a többi fákhoz itt.~Él.~Gondolkozik.~ ~
5169   12|              között titokzatos megállók.~A mély sötét vizekbe néma,
5170   12|                 henyélők,~kiknek kezéből a haraszt alatt~lassan kihullt
5171   12|             haraszt alatt~lassan kihullt a dús tapasztalat.~Nem tudja
5172   12|                 éjszaka borul,~Kleopatra a csókokat feledte,~és Shakespeare
5173   12|                  Nem ismeri meg itt anya a lányát,~sem a tudós ezer
5174   12|               meg itt anya a lányát,~sem a tudós ezer bogos talányát.~
5175   12|               bűvöl~az áhitat, az ima és a csók.~Idézetek egy régi-régi
5176   12|                   s harsonáz feletted~ez a mindennapos föltámadás,~
5177   12|         elfeledted,~oly frissen-új ködös a számadás,~hogy percekig
5178   12|                  magadra öltöd csöndesen a bánat~bilincseit, s viszed
5179   12|               bánat~bilincseit, s viszed a végzetet.~ ~
5180   12|                Otthon~Régen~kószáltam én a földön-égen,~köd volt előttem,
5181   12|           fricskával és füttyel fizettem~a szélnek, s az utcát tapostam. ~
5182   12|                  tapostam. ~Mostan~nehéz a lelkem, mint a mázsa.~Jaj,
5183   12|              Mostan~nehéz a lelkem, mint a mázsa.~Jaj, ez az élet áldomása,~
5184   12|               lángra gyújtson.~Nézd, itt a portám, itt a kulcsom,~itt
5185   12|                  Nézd, itt a portám, itt a kulcsom,~itt asztalom és
5186   12|                és itt az ágyam. ~Vágyam,~a szajha, összevissza-párzott,~
5187   12|         rémet-szörnyet kölykezett. ~Ezek~a fattyaim mind énbelőlem,~
5188   12|                mind énbelőlem,~pocsolnak a vérben, velőben,~övék vagyok,
5189   12|                 övék vagyok, enyémek ők,~a vérem isszák, vért, velőt~
5190   12|              gyilkos szeszéllyel. ~Éjjel~a zongora, mint barna medve,~
5191   12|           fenekedve,~mint krokodil lapul a díván,~párduc a karszék,
5192   12|           krokodil lapul a díván,~párduc a karszék, enni kíván,~kihív
5193   12|               karszék, enni kíván,~kihív a harcra, beleránt,~a szekrény
5194   12|                kihív a harcra, beleránt,~a szekrény lomha elefánt,~
5195   12|                szekrény lomha elefánt,~s a kályha az arcomba horkol. ~
5196   12|                                          A mi házunk~Az ablakunk egy
5197   12|                meredély. ~Egyik szobából a másikba bolygunk,~hallunk
5198   12|                  meredten állunk -~dobog a szívünk - nem tudjuk, mi
5199   12|                    nem tudjuk, mi volt. ~A nevetésnek rég nem örülünk
5200   12|                  rég nem örülünk már,~és a síráson sírnunk nem szabad.~
5201   12|                 betanult szavak. ~Nálunk a tükrök mind-mind kancsalítnak,~
5202   12|                  s megfogja, ami ledöfi, a kést.~Nekünk a sorsunk ködből,
5203   12|               ami ledöfi, a kést.~Nekünk a sorsunk ködből, gondolatból~
5204   12|                Ki tudja, hogy milyen ház a mi házunk,~ki tartja számon,
5205   12|                érkezzék s elmenjen innen~a vendég.~Egy tárgyat figyelek,
5206   12|                 de nyájas és rokon velem a rész.~ ~
5207   12|                                          A vad kovács~A vad kovács,
5208   12|                             A vad kovács~A vad kovács, a szenvedés,~
5209   12|                 vad kovács~A vad kovács, a szenvedés,~sötét pöröllyel
5210   12|               meleg~szobámba sétál, mint a farkas,~rám vicsorogva. ~
5211   12|             kilincsen és vasajtón~koppan a szándék. ~Csupán te állsz
5212   12|                vigaszt se súgsz te. Mint a csodálatos~józan való vagy,
5213   12|           csodálatos~józan való vagy, és a hűség~s mint a halál nagy. ~
5214   12|                  vagy, és a hűség~s mint a halál nagy. ~El is felejtem
5215   12|              halál nagy. ~El is felejtem a szanatórium~pálmáit és a
5216   12|                 a szanatórium~pálmáit és a téli-sötét delet,~s a mélyből
5217   12|                 és a téli-sötét delet,~s a mélyből a fényes magasba~
5218   12|            téli-sötét delet,~s a mélyből a fényes magasba~fölkiabálok. ~
5219   12|                    Jó volt tevéled járni a sárgolyó~üröm-vidékét, a
5220   12|                 a sárgolyó~üröm-vidékét, a keserű mezőt,~ó boldogságom
5221   12|            boldogságom édesanyja,~társam a rosszban. ~Én nem szerettem
5222   12|                 hogy utolértél. ~Ha fújt a szél, még át se cikázhatott~
5223   12|              szél, még át se cikázhatott~a gondolat, hogy "meghülök",
5224   12|           köznapi voltál te mindég,~mint a verőfény. ~Kések között,
5225   12|                 verőfény. ~Kések között, a végzet a vállamon,~téged
5226   12|                   Kések között, a végzet a vállamon,~téged dalollak,
5227   12|                                 Száz sor a testi szenvedésről~Együgyű
5228   12|                az én dalom,~ő fújja ezt:~a fájdalom. ~Azt fújja: jaj,~
5229   12|              fújja: jaj,~azt súgja: fáj,~a fej, a fog,~a szív, a száj. ~
5230   12|                   azt súgja: fáj,~a fej, a fog,~a szív, a száj. ~Metsz,
5231   12|                súgja: fáj,~a fej, a fog,~a szív, a száj. ~Metsz, mint
5232   12|               fáj,~a fej, a fog,~a szív, a száj. ~Metsz, mint a kés,~
5233   12|               szív, a száj. ~Metsz, mint a kés,~szúr, mint a tű,~oly
5234   12|                   mint a kés,~szúr, mint a tű,~oly iszonyú,~oly egyszerű. ~
5235   12|                 föld zengene. ~Sír, mint a víz~rí, mint a tűz,~trilláz,
5236   12|                 Sír, mint a víz~rí, mint a tűz,~trilláz, sziszeg~és
5237   12|                barátkozom. ~Nem tördelem~a két kezem,~hogy mit jelent,~
5238   12|                nem sekély,~bár bamba is,~a mélye mély. ~A mélye mély,~
5239   12|                 bamba is,~a mélye mély. ~A mélye mély,~mert mélybe
5240   12|              mert mélybe vet,~készítgeti~a végemet. ~Ép testemet~vetkőzteti,~
5241   12|           Halál-hívó~vérem gagyog,~nem ő a rossz,~én, én vagyok.~ ~
5242   12|               csönget az ajtón~az orvos, a lázas~szerelmes, a postás,~
5243   12|                orvos, a lázas~szerelmes, a postás,~a koldus, a gázas. ~
5244   12|               lázas~szerelmes, a postás,~a koldus, a gázas. ~Fejjel
5245   12|           szerelmes, a postás,~a koldus, a gázas. ~Fejjel nekimennek~
5246   12|                gázas. ~Fejjel nekimennek~a hetyke tavasznak,~harcolnak
5247   12|            megcsendül egy ének,~már vége a dalnak,~bámulnak a vének. ~
5248   12|                  vége a dalnak,~bámulnak a vének. ~Csókok ligetében~
5249   12|                   te gyilkos. ~Nem látni a végét~a hosszu menetnek.~
5250   12|              gyilkos. ~Nem látni a végét~a hosszu menetnek.~Kacagnak-e
5251   12|                 nála nagyobb jó,~mert ez a kincs.~Úgy hívják: élet.~
5252   12|                            Szellemidézés a New York-kávéházban~A kávé
5253   12|      Szellemidézés a New York-kávéházban~A kávé gőze illan át forogva~
5254   12|               kávé gőze illan át forogva~a téli reggel füstjén szerteszét,~
5255   12|                között, tombolva nyersen,~a lehetetlent érzem én magát,~
5256   12|              Lásd, most jöhetnél, Osvát. A halál tán~el is bocsát,
5257   12|                  e találkán,~ragyogj föl a barok oszlop megett, ~hadd
5258   12|               füstös-boros toron,~mindig a kín volt ólmos ostorom,~
5259   12|             ólmos ostorom,~mindig magány a mély monostorom. ~Vétkeztem
5260   12|            vagyok én bűnös-büntelen. ~De a komor szemet el nem birom,~
5261   12|              lesz attól sirom,~nézd, fél a lelkem, mint hulló szirom,~
5262   12|                 botlik az,~számomra csak a kétes a vigasz. ~A kancsal
5263   12|                az,~számomra csak a kétes a vigasz. ~A kancsal emlék
5264   12|                  csak a kétes a vigasz. ~A kancsal emlék szépitsen
5265   12|                  tovább,~mint hold, mely a felhőkön oson át,~s széthordva
5266   12|                beszélni,~egy ágyba hálni a közönnyel,~dermedten, élet
5267   12|               oly unott ne volna minden,~a jó, a rossz, amit a sors
5268   12|             unott ne volna minden,~a jó, a rossz, amit a sors hoz.~
5269   12|              minden,~a jó, a rossz, amit a sors hoz.~Ennen-sebem is
5270   12|               Megértem:~Halál, fogadj el a fiadnak.~ ~
5271   12|               nagy és kiváló,~csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.~
5272   12|                 álló.~De nincs már.~Akár a föld.~Jaj, összedőlt~a kincstár. ~
5273   12|              Akár a föld.~Jaj, összedőlt~a kincstár. ~Okuljatok mindannyian
5274   12|                se nő egyforma két levél,~a nagy időn se lesz hozzá
5275   12|                Nézzétek, itt e kéz,~mely a kimondhatatlan ködbe vész~
5276   12|                melyet mostan lepecsételt~a csönd, s ahogy zengett fülünkbe
5277   12|              süllyedt templomok harangja~a mélybe lenn, s ahogy azt
5278   12|                 ivott és boldogan meredt a~kezében égő, olcsó cigaretta~
5279   12|               álmát, mint színes fonált:~a homlokán feltündökölt a
5280   12|                  a homlokán feltündökölt a jegy,~hogy milliók közt
5281   12|                se Fokföldön, se Ázsiába,~a múltba sem és a gazdag jövőben~
5282   12|                 Ázsiába,~a múltba sem és a gazdag jövőben~akárki megszülethet
5283   12|          halvány-furcsa mosolya.~Szegény a forgandó tündér szerencse,~
5284   12|                   mint az az ember ottan a mesében.~Az élet egyszer
5285   12|                  volt...",~majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,~
5286   12|                fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,~mint önmagának dermedt-néma
5287   12|                   Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.~ ~
5288   12|                   háromkor - abbahagytam~a munkát.~Le is feküdtem.
5289   12|               munkát.~Le is feküdtem. Ám a gép az agyban~zörgött tovább,
5290   12|            cigarettám.~Meg más egyéb is. A fekete. Minden.~Hát fölkelek,
5291   12|                 le-föl, ingben,~köröttem a családi fészek,~a szájakon
5292   12|               köröttem a családi fészek,~a szájakon lágy, álombeli
5293   12|               amint botorkálok itt, mint a részeg,~az ablakon kinézek. ~
5294   12|                  magyarázzam?~Te ismered a házam,~s ha emlékezni tudsz
5295   12|              házam,~s ha emlékezni tudsz a~hálószobámra, azt is tudhatod,~
5296   12|                 elhagyott~ilyenkor innen a Logodi-utca,~ahol lakom.~
5297   12|                  csillogó eszüknek,~mert a mindennapos agyvérszegénység~
5298   12|                 borult reájuk.~Mellettük a cipőjük, a ruhájuk,~s ők
5299   12|             reájuk.~Mellettük a cipőjük, a ruhájuk,~s ők a szobába
5300   12|                 cipőjük, a ruhájuk,~s ők a szobába zárva, mint dobozba,~
5301   12|                 minden lakás olyan, akár a ketrec.~Egy keltőóra átketyeg
5302   12|            ketrec.~Egy keltőóra átketyeg a csöndből,~sántítva baktat,
5303   12|          felcsörömpöl,~és az alvóra szól a~harsány riasztó: "ébredj
5304   12|                 harsány riasztó: "ébredj a valóra".~A ház is alszik,
5305   12|              riasztó: "ébredj a valóra".~A ház is alszik, holtan és
5306   12|                  fönn, barátom, ott fönn a derűs ég,~valami tiszta,
5307   12|             reszketve és szilárdul, mint a hűség.~Az égbolt,~egészen
5308   12|               mint az anyám paplanja, az a kék folt,~mint a vízfesték,
5309   12|            paplanja, az a kék folt,~mint a vízfesték, mely irkámra
5310   12|                mely irkámra szétfolyt,~s a csillagok~lélekző lelke
5311   12|           lélekző lelke csöndesen ragyog~a langyos őszi~éjjelbe, mely
5312   12|               langyos őszi~éjjelbe, mely a hideget előzi,~kimondhatatlan
5313   12|                 az, amit eltemettem~rég, a gyerekkor. ~Olyan sokáig~
5314   12|                már pirkadt is keleten, s a szélben~a csillagok szikrázva,
5315   12|                  is keleten, s a szélben~a csillagok szikrázva, észrevétlen~
5316   12|                 rebbent,~oszolni kezdett a vendégsereg fent,~a hajnali
5317   12|              kezdett a vendégsereg fent,~a hajnali homály mély~árnyékai
5318   12|               mély~árnyékai közé lengett a báléj,~künn az előcsarnok
5319   12|             előcsarnok fényárban úszott,~a házigazda a lépcsőn bucsúzott,~
5320   12|            fényárban úszott,~a házigazda a lépcsőn bucsúzott,~előkelő
5321   12|                előkelő úr, az ég óriása,~a bálterem hatalmas glóriása,~
5322   12|                 mint amikor már vége van a bálnak,~s a kapusok kocsikért
5323   12|                 már vége van a bálnak,~s a kapusok kocsikért kiabálnak. ~
5324   12|             csipkefátyol~látszott, amint a távol~homályból~gyémántosan
5325   12|                ékkő~behintve fénnyel ezt a tiszta békét,~a halovány
5326   12|              fénnyel ezt a tiszta békét,~a halovány ég túlvilági kékét,~
5327   12|                  amíg vad paripái futnak~a farsangosan lángoló Tejutnak,~
5328   12|       fölsziporkáz. ~Szájtátva álltam,~s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,~
5329   12|               világolt föl értelme ennek~a régi nagy titoknak, hogy
5330   12|                 régi nagy titoknak, hogy a mennynek~tündérei hajnalba
5331   12|              hazamennek~fényes körútjain a végtelennek. ~Virradatig~
5332   12|                 hát te mit kerestél~ezen a földön, mily kopott regéket,~
5333   12|                 éve tündököl fölöttem~ez a sok élő, fényes égi szomszéd,~
5334   12|                  érzem én, barátom, hogy a porban,~hol lelkek és göröngyök
5335   12|                                     Ének a semmiről~Amit ma tartok,
5336   12|               elnyúlok az üres sötétben,~a mélyen-áramló delejben. ~
5337   12|                 delejben. ~Annál mi van, a semmi ősebb,~még énnekem
5338   12|                seb. ~Szokatlan-új itt ez a köntös,~pár évre szóló,
5339   12|              göncös,~rossz gúnya, melyet a könny öntöz,~beh otthonos
5340   12|                   beh otthonos lesz majd a régi,~a végtelen, a bő,
5341   12|               otthonos lesz majd a régi,~a végtelen, a bő, közömbös. ~
5342   12|                 majd a régi,~a végtelen, a bő, közömbös. ~Én is öröktől
5343   12|                  is öröktől ebbe voltam,~a semmiségre ráomoltan,~míg
5344   12|               feküdni holtan. ~Ha félsz, a másvilágba írj át,~verd
5345   12|                  másvilágba írj át,~verd a halottak néma sírját,~tudd
5346   12|               hát, mondd utánam:~Mi volt a mi bajunk korábban,~hogy
5347   12|               korábban,~hogy nem jártunk a föld porában?~Mi fájt szivednek
5348   13|                                          A múlt dalaiból~1 ~Kék ibolyát
5349   13|               kerestem,~még fenn se volt a hajnal,~aztán csokorba fűztem~
5350   13|              tüzes sohajjal. ~Megindulék a réten,~s a kedvesem kerestem,~
5351   13|                    Megindulék a réten,~s a kedvesem kerestem,~a gyenge
5352   13|                   s a kedvesem kerestem,~a gyenge szép virág meg~elhervadt
5353   13|                elhervadt kezemben. ~Most a fejük lehajtják,~s mind
5354   13|             estig." ~2 ~Nem, nem te vagy a gyenge s bűnös,~búmnak magam
5355   13|             hagyhattál el soha. ~Száguld a föld, s elhagyja hűtlen~
5356   13|                fény-napot,~és azt hiszi, a nap hagyá el,~ha rája gyengébben
5357   13|               frivolság,~pajzán enyelgés a dalomban. ~A jourokon nem
5358   13|             pajzán enyelgés a dalomban. ~A jourokon nem egy koros szűz~
5359   13|                Sóhajtozó nagy mélabúmért~a lánynép oldalamra pártolt;~
5360   13|              pártolt;~dícsért is sok, de a szívében~azt mondta mind: "
5361   13|                                 Válás~Ó, a válás tőled, édes,~nékem
5362   13|       elviselhetetlen.~Most is érzem azt a bút, mit~reggel, ahogy útra
5363   13|              reggel, ahogy útra keltem. ~A perron körül setéten,~álmos
5364   13|               fickók ültek,~némán néztek a borukra,~s ettek marha-
5365   13|              Mások víg arccal, mosolygva~a friss hajnalt üdvözölték,~
5366   13|           hajnalt üdvözölték,~az utasnép a kupékba~tolta útrakész bőröndjét. ~
5367   13|               hosszú nagy szalonkabátba,~a fejem fölött füstölve~haldoklott
5368   13|                haldoklott az éji lámpa. ~A pénztárnál a kisasszony~
5369   13|                 éji lámpa. ~A pénztárnál a kisasszony~elmerengett,
5370   13|               megértett,~tudja, elhagyom a kedvest,~őt, a szőkét, őt,
5371   13|                  elhagyom a kedvest,~őt, a szőkét, őt, a szépet." ~
5372   13|               kedvest,~őt, a szőkét, őt, a szépet." ~És a pénztáros
5373   13|               szőkét, őt, a szépet." ~És a pénztáros kisasszony~chartreuse-t
5374   13|                 Horatiust idézem -~üldöz a hajón s vasúton". ~E találó
5375   13|                  pózzal~felhajtottam azt a szeszt én. ~Ámde füttyentett
5376   13|             szeszt én. ~Ámde füttyentett a gőzös;~s sírva mentem a
5377   13|                  a gőzös;~s sírva mentem a vasútra,~én tudtam csak,
5378   13|                 kit hagyék el...~Meg tán a kisasszony tudta. ~És robogva
5379   13|                És robogva tünt el aztán,~a perron, gépgyár, hegyoldal,~
5380   13|                  hegyoldal,~s vágtattunk a sűrű ködben~a fehér bús
5381   13|                 vágtattunk a sűrű ködben~a fehér bús téli holddal... ~
5382   13|                  lázba, tűzbe,~s úgy áll a parton, mint egy kőszobor. ~
5383   13|               Olyan az egyik napja, mint a másik,~lassan halad, de
5384   13|                 fáradatlanul;~pilkát köt a nyelvére, szirtre mászik,~
5385   13|              nyelvére, szirtre mászik,~s a lángszívű tudó - tanul,
5386   13|          lángszívű tudó - tanul, tanul. ~A messzeségbe bámul méla szemmel,~
5387   13|                 és lelke háborog, miként a tenger,~mely forradalmasan
5388   13|                  kél,~s már félve hallja a hab, mint beszél~az óceán
5389   13|             szerelmes szívem megszakad. ~A lég oly enyhe, oly fuvalmas,~
5390   13|                 oly enyhe, oly fuvalmas,~a nap vígan bukik elő,~tavaszruhában
5391   13|                már~az álmodó járó-kelő. ~A síma, langyos fuvalomra~
5392   13|         fuvalomra~kinyílanak az ablakok,~a halk, búcsúzó sárga fényben~
5393   13|              Száz édes emlék ébred újra:~a drága múlt, az ifjuság,~
5394   13|         gyermekszerelmünk, szűzi álmunk,~a lázas és dicső tusák. ~Mind
5395   13|                szemünkbe forr s cikázik,~a sejtelem ködébe vész. ~A
5396   13|                 a sejtelem ködébe vész. ~A jég ropog, s alóla zúgva~
5397   13|                  zúgva~ezüst kacajjal jő a víz,~tavasz lesz, úgy mint
5398   13|               mint régen egykor,~s e szó a múlt honába visz. ~Szemünk
5399   13|            honába visz. ~Szemünk meredt, a múltba réved,~ragyog a kék-sugáros
5400   13|                   a múltba réved,~ragyog a kék-sugáros ég,~a sárga
5401   13|                 ragyog a kék-sugáros ég,~a sárga hóvizen lebegve~szétpattan
5402   13|             szétpattan egy-egy búborék. ~A szél fú s érzi méla lelkünk,~
5403   13|                  fú s érzi méla lelkünk,~a kikelet fuvalma az...~És
5404   13|               kezekkel,~hogy érkezik meg a tavasz. ~1906 ~ ~
5405   13|                  arany tábláju gyógytár:~a polcokon sok vén doboz;~
5406   13|                 de oly hívó és otthonos.~A nagy üveg-ajtón ki is hat~
5407   13|                nagy üveg-ajtón ki is hat~a furcsa, gyógyszertári friss
5408   13|             csibe,~s elhagynak újra mind a gondok;~mert minden mélabút
5409   13|                  egy betű, hangjel miatt~a síkra száll és felriad,~
5410   13|              felriad,~nagy zajt kavarván a piarcon...~Ha egykor bosszantott
5411   13|                           Fekete farsang~A messze éjbe halk világ gyúl~
5412   13|            bíbordíszes, foltos köpenyben~a csörgősipkás Karnevál. ~
5413   13|           csörgősipkás Karnevál. ~Párolg a puncsgőz, cseng a tányér,~
5414   13|                 Párolg a puncsgőz, cseng a tányér,~a gondtalan tömeg
5415   13|                puncsgőz, cseng a tányér,~a gondtalan tömeg zsibong,~
5416   13|               sem zavar?~El sem temetted a halottad,~s halotti tort
5417   13|                 rőt szinek?~Azt vélitek, a nagy halottat~ezzel talán
5418   13|                dalolva dühhel balgatag? ~A régi oltárok tüzénél~kacagva
5419   13|                  főtök díszelgve ékesíti~a hőssíron nyílott virág. ~
5420   13|                  rémületes, furcsa boly;~a harlekin sírva halódik,~
5421   13|                  sírva halódik,~s könnye a nagy patakba foly'. ~Egy
5422   13|            előtte,~s nyomába tompán döng a dob,~vár, majd letépi céda
5423   13|          tekintetére~fehér lesz arcunkon a szín. ~Azután jön görnyedt
5424   13|            Azután jön görnyedt gerinccel~a megszelidített Petúr,~érdemkereszt
5425   13|                már okos s kegyelmes úr. ~A zagyva zajban egy ledér
5426   13|                fenkölt verseit. ~Mókázik a menet bolondja,~szemén hazug
5427   13|                fejébe félrecsapva táncol~a szent, az ősi korona. ~Ökrendezés,
5428   13|                mind kába dalba kezdenek,~a hősök szobrát földre döntik,~
5429   13|               égbolt,~harmatkönyűket ejt a föld.~S gondolkozom: való-e
5430   13|                   mit az agy láza költ? ~A nép vigad kopár röhejjel,~
5431   13|               kopár röhejjel,~s énrajtam a felhő borong -~Mondjátok
5432   13|                   kacagva, lökve~taszíts a táncba,~te vaslovag!~Csodás
5433   13|                  vaslovag!~Csodás lovag!~A szőke haj~lobogva lendül,~
5434   13|             lobogva lendül,~szívem dobog~a szerelemtül,~te vaslovag!~
5435   13|                 megejt az álom,~készítsd a táncban~tüzes halálom,~ó,
5436   13|                                 Új évkor~A téli éjbe fergeteg dörömböl,~
5437   13|           fergeteg dörömböl,~hahó, hahó, a fergeteg vagyok!~Száguldva
5438   13|            szoros körömből,~s szétszórom a gyöngyös, hideg fagyot. ~
5439   13|                    Nehéz melegség szállt a vén világra,~mindenki félt
5440   13|               melletek kitárva,~élvezzük a fagy vészes éjjelét! ~Hadd
5441   13|              vészes éjjelét! ~Hadd tépje a szélvész nagy üstökünket,~
5442   13|            széjjel ami szertedül,~elmúlt a tegnap, holnap lesz az ünnep,~
5443   13|            tegnap, holnap lesz az ünnep,~a fergeteg járjon vadul elül. ~
5444   13|              járjon vadul elül. ~Söpörje a pokolba régi házunk,~és
5445   13|              régi házunk,~és döntse szét a régi ormokat.~Mi e jeges,
5446   13|            századoknak satnya bölcsei,~s a száradott lelkű, puhult
5447   13|                 És jöjjenek seregbe mind a pőrék,~a száműzött, kiátkozott
5448   13|           jöjjenek seregbe mind a pőrék,~a száműzött, kiátkozott nagyok,~
5449   13|                még előrébb -~hahó, hahó, a fergeteg vagyok! ~1906 ~ ~
5450   13|         ismeretlen vágy gyötör,~járlálok a rózsás tilosban,~hol a könny,
5451   13|          járlálok a rózsás tilosban,~hol a könny, seb merő gyönyör. ~
5452   13|                  fonom, szövöm, merengve~a szűzi vágy hó-mirtusát. ~
5453   13|               félek,~távolba halkan szól a dal,~könnyezve látom, szép
5454   13|                 örülnék,~lelkembe búgnak a dalok,~átérezem az üdvök
5455   13|            meghalok... ~2 ~Legyen tiétek a valóság~itt e világon,~enyémek
5456   13|           valóság~itt e világon,~enyémek a bús, néma rózsák,~a lázas
5457   13|              enyémek a bús, néma rózsák,~a lázas álom. ~A lánytestek
5458   13|              néma rózsák,~a lázas álom. ~A lánytestek fehér parázsa,~
5459   13|                lánytestek fehér parázsa,~a csók tiétek,~nekem elég,
5460   13|           szemébe fény gyűl,~s még szebb a rózsás képzeletnek~aranyködétül. ~
5461   13|                  1 ~Ó, hogy gyűlölném én a nőket,~mert ellenem cselt
5462   13|                  mindnek megbocsájtok,~s a vétkezőt is áldanám;~e nő:
5463   13|              hányja nékem,~hogy változik a véleményem,~s gunyolva szólt: "
5464   13|                 ti, hajrá."~Úgyis csupán a balga hajt rá,~én azt felelem,
5465   13|                bolondok,~forgok, de csak a napra forgok. ~1906 ~ ~
5466   13|               leányzó -~     tudod-e, mi a jaj? ~Te, akit oly dőrén
5467   13|                 oly dőrén magasztal~     a tettető, mázos-szavú,~érzed,
5468   13|                 érted -~     tudod-e, mi a bú? ~Te, ki sosem voltál
5469   13|                 voltál magadban,~     ha a sötét éj árnya jön,~vonaglasz-e
5470   13|                éj árnya jön,~vonaglasz-e a hószín ágyon -~     tudod-e,
5471   13|                 ágyon -~     tudod-e, mi a könny? ~1906 ~ ~
5472   13|             Notturno~Világoskék az éj...~A röpke, zúgó fénybogár~a
5473   13|                  A röpke, zúgó fénybogár~a lámpalángra szálldogál,~
5474   13|                  lámpalángra szálldogál,~a suttogó lombok felett~egy-egy
5475   13|           egy-egy arany csillag nevet.~- A fáknak árnya mély,~világoskék
5476   13|                szörnyű bánatom,~vigyétek a gyászhírt tovább csak,~a
5477   13|                 a gyászhírt tovább csak,~a mormoló nagy óceánnak,~hogy
5478   13|                 nagy óceánnak,~hogy éget a könny, fájdalom...~vizek,
5479   13|              lángfolyók,~szikrázzatok, s a kormos űrbe~írjátok a búmat
5480   13|                  s a kormos űrbe~írjátok a búmat letűnve,~mert eltűnök,
5481   13|              letűnve,~mert eltűnök, mint a homok...~Tüzek, örök tüzek! ~
5482   13|                nagy testvérérzelem,~mely a viharba is lobogva, égve~
5483   13|                is, nem oltják el korok. ~A fáradott ük, haldokolva
5484   13|               száll át. ~Meggyújtja ő, s a tűzár szerteárad,~átadja
5485   13|                aztán tovább, tovább... S a fáklya ég! ~1906 ~ ~
5486   13|                                     Álom a szőkékről~Reám hajolt a
5487   13|                  a szőkékről~Reám hajolt a szőke Szomorúság,~és rámvetette
5488   13|          merengve: ~"Véres játéka voltál a gonosznak,~mindíg fekete
5489   13|          szemfedéllel~borítunk be, ha jő a barna éjjel,~de nem tud
5490   13|                                    Búcsú~A holdsugárban... a holdsugárban~
5491   13|                  Búcsú~A holdsugárban... a holdsugárban~a lábnyomát
5492   13|           holdsugárban... a holdsugárban~a lábnyomát megcsókolám.~S
5493   13|                megcsókolám.~S izzó fejem a földre nyomva~zokogtam az
5494   13|                  zokogtam az útnak porán~a holdsugárban. ~A napsugárban,
5495   13|             útnak porán~a holdsugárban. ~A napsugárban, a napsugárban~
5496   13|            holdsugárban. ~A napsugárban, a napsugárban~könnyű lesz
5497   13|                 megyek vidáman, hidegen,~a napsugárban. ~1906 ~ ~
5498   13|                                Gyógyulás~A kórteremből a sápadt kicsinykét,~
5499   13|                  Gyógyulás~A kórteremből a sápadt kicsinykét,~a gyógyuló,
5500   13|         kórteremből a sápadt kicsinykét,~a gyógyuló, bús, halvány gyermeket~