Rész

5501   13|                   bús, halvány gyermeket~a nagy fehér üvegszobába vitték,~
5502   13|              fehér üvegszobába vitték,~s a kápra fénytől szinte reszketett. ~
5503   13|            orvosok leoldták várva, félve~a szűzfehér, szagos kötő-gomolyt.~
5504   13|                 rózsás sebére,~s látták, a gyermek arca már mosolyg. ~
5505   13|                  vágyik,~és ő az élet és a fény maga. ~Kitárta gyenge
5506   13|                    Kitárta gyenge karját a kicsinyke,~és látta, mint
5507   13|                  mint repül feléje intve~a gyógyulásnak halvány angyala?... ~
5508   13|                                     Ének a szívemhez~Verj, verj szivem,
5509   13|                véredbe fuldokolva, égve,~a természet zavart hangversenyébe~
5510   13|             indulót csókos találkozóra~s a temetéshez gyászos éneket. ~
5511   13|            ezüstös álom,~mely ifjan hull a sírba le,~s ma sem tudom,
5512   13|                                     Ének a tavasz elé~Kelj bársonylombú,
5513   13|                  lehelletű,~borús tavasz a völgyön és hegyen,~hogy
5514   13|                  ha eljön az idő, legyen~a sebre fű. ~Tavaszi erdő,
5515   13|              éjjel elbúvunk alád,~födjön a lomb. ~Kegyes Természet,
5516   13|              Kegyes Természet, szánd meg a magyart,~adj néki ágyat,
5517   13|             ágyat, sátoros vadont,~nőjön a sebre ír, a búra lomb,~s
5518   13|                vadont,~nőjön a sebre ír, a búra lomb,~s a sírra hant... ~
5519   13|                 sebre ír, a búra lomb,~s a sírra hant... ~1906 ~ ~
5520   13|             távolok~Mily messze rezgenek a néma nyárfák.~A csillagok
5521   13|                 rezgenek a néma nyárfák.~A csillagok mi messze lengenek,~
5522   13|               lengenek,~mi messze zúgnak a fény-tengerek! ~Mily messze
5523   13|     fény-tengerek! ~Mily messze rezgenek a méla hárfák.~Én vérpiros
5524   13|              fagyából szőtt jég-korona. ~A fagybimbók szűz kelyhüket
5525   13|         asszonyok gyűlnek fekete misére,~a papod vagyok s te az éjkirálynő.~     
5526   13|                 áldozattal hull könnyünk a porba,~gázolva testünk,
5527   13|                       láttára elsápadnak a szivek.~A kereveten ül,
5528   13|             láttára elsápadnak a szivek.~A kereveten ül, kezébe korbács,~
5529   13|           szemébe hűs és forraló hideg. ~A részeg éj sápadva tántorog
5530   13|                  kéjes gyönyörtől hervad a virág.~Az asztalon vágy-éhes
5531   13|             asztalon vágy-éhes tearózsa,~a levegőben égve száll a csókja,~     
5532   13|                   a levegőben égve száll a csókja,~     s dacolva dallal
5533   13|               Szájunkba vértől tajtékzik a zabla,~gyeplőnk kaján mosollyal
5534   13|            hullat,~     felvesszük, mint a gyöngyöt az arab,~szemünkbe
5535   13|                loholva, balgatag. ~S én, a bolondok közt a legbolondabb~     
5536   13|                    S én, a bolondok közt a legbolondabb~     a trónja
5537   13|                 közt a legbolondabb~     a trónja talpát rázom mérgesen.~
5538   13|               mérgesen.~S búsult tüzével a hült üstökösnek~feltépem
5539   13|                 hült üstökösnek~feltépem a szivem - egy nagy, vörös
5540   13|       szenvedéllyel sose csókolom. ~Tiéd a vérem, nagy komoly müvészet,~
5541   13|             vetek az otthonomba érted,~s a kedvesem, a szentet megölöm. ~
5542   13|          otthonomba érted,~s a kedvesem, a szentet megölöm. ~Lelkembe
5543   13|         túlvilági, sápadt~nagy homlokom, a tiszta glóriás. ~Ezért veszek
5544   13|        szeretetlen~az út porán - vésővel a kezemben -~mint egy komor
5545   13|                                          A hegy leányai~Élnek magasba,
5546   13|              leányai~Élnek magasba, fenn a zord hegyekben~a víg leányok,
5547   13|           magasba, fenn a zord hegyekben~a víg leányok, a vad hegy-leányok~
5548   13|                 hegyekben~a víg leányok, a vad hegy-leányok~s szivünk
5549   13|             csővén~mosakszanak, ha sápad a verőfény,~s fehér mellük
5550   13|                 vadul kiszívták húsomból a lelket. ~Aztán a testük
5551   13|                húsomból a lelket. ~Aztán a testük tündökölve tűnt el,~
5552   13|                  vidám csikókként bújtak a bokorba. ~1907 ~ ~
5553   13|                valami elriaszt,~visíttok a sivalkodó szelekkel,~fölöttetek
5554   13|                  fölöttetek az ég, alant a tenger. ~1907 ~ ~
5555   13|                  ti régi, lomha tornyok,~a rémes éjszakán át~     miért
5556   13|             fekete tornyok!~Pihegve nyög a város,~     s az álma iszonyú.~
5557   13|                  álma iszonyú.~Mellén ül a halálos,~     köd-felleges
5558   13|                  széled,~     és sápadoz a hold,~szivembe új zenének~     
5559   13|               napon piroslók,~     miken a bús rabember~tűzglóriában
5560   13|           csüggedéssel,~előttetek meging a gyenge fő,~s nézünk, mint
5561   13|                  Dante ércmására néz fel~a nyegle, nyápic tolvajverselő. ~
5562   13|           vonszoltátok terheit tovább,~s a terpedő trón-zsámolyhoz
5563   13|                  trón-zsámolyhoz dobátok~a színes isten rongyajándokát. ~
5564   13|          megrothadottan~visz el egy este a jó csont-lovag. ~1907 ~ ~
5565   13|                                          A hét lusták éneke~Minden
5566   13|          csendesen, bölcsen mosolygunk. ~A tüzes tető loboghat,~szikralángban
5567   13|              szaladjunk, mire vágyjunk? ~A halál köd-ülte partján,~
5568   13|               mikor érted meg te egyszer~a mi lajhár-bölcsességünk? ~
5569   13|                  óra tájt ~Napzápor hull a tiszta folyosóra,~ezüstfehér
5570   13|             tiszta folyosóra,~ezüstfehér a szűz betegszoba.~Komoly,
5571   13|                  üt az óra,~némán kihúny a lámpák lángsora. ~Halvány
5572   13|          lángsora. ~Halvány apácák, mint a vézna szentek,~csendben
5573   13|          harmattól vizes.~Veréb csiripel a szemét fölött,~alatta rongyos,
5574   13|              rongyos, véres sebkötők. ~S a szűk lépcsőn, hová a sok
5575   13|                   S a szűk lépcsőn, hová a sok beteg~remegve vet sötét
5576   13|            remegve vet sötét tekintetet,~a hajnali árnyban valaki les. ~           
5577   13|               valaki les. ~           2 ~A gyógyulók ~Minden fehér.
5578   13|                 gyógyulók ~Minden fehér. A nagy üvegterembe~ülnek szegény,
5579   13|               leoldják rózsálló sebükről~a hófehér, szagos kötő-gomolyt.~
5580   13|            sóhajos ajkuk búsan mosolyg. ~A délutáni napsugárba járnak,~
5581   13|                  éjszaka. ~Belémerengnek a kékfényü űrbe,~karjuk kitárják,
5582   13|            kitárják, várva mint repül le~a gyógyulásnak halvány angyala. ~
5583   13|             Szobám dereng már, itt talál a hajnal,~és a szivem csupa
5584   13|                   itt talál a hajnal,~és a szivem csupa fekete vér. ~
5585   13|              fekete vér. ~Hiába nyílt ki a bűvös kehely,~az éj virága
5586   13|                 egy sötét, nagy rózsa... A meleg nap~parázsa hervasztón
5587   13|              ülök,~és nézem, mint foszol a könnyü köd~nehéz pillákkal,
5588   13|             szemekkel. ~Sápadva haldokol a lámpaláng.~Ott áll az ágyam
5589   13|                  az ablakomba rózsát rak a reggel. ~1907 ~ ~
5590   13|           Hajnaltalan, világos éjszakák!~A fáradott perc lomhán andalog,~
5591   13|          fáradott perc lomhán andalog,~s a végtelen időbe olvad át. ~
5592   13|                  át. ~Üres vagyok. Átfog a semmiség.~A szürke ég ködébe
5593   13|                vagyok. Átfog a semmiség.~A szürke ég ködébe bámulok.~
5594   13|                asztal áll,~ott lakomázik a sötét halál. ~S kisérteti
5595   13|                benne már soha...~Óh jaj, a lelkem ez üres szoba! ~1907 ~ ~
5596   13|                  semmi sincsen. Elmúlott a líra.~És rendbe látom életem
5597   13|               sorát.~Úgy éldegélek, mint a többiek,~szivarra gyújtok,
5598   13|             rémregényt falok,~s nem bánt a szent, a százszor szent
5599   13|               falok,~s nem bánt a szent, a százszor szent betegség,~
5600   13|                mely bennem élt. De beteg a világ. ~De érezem a görcsös
5601   13|                beteg a világ. ~De érezem a görcsös tárgyakat,~amint
5602   13|              durva széleikkel,~de érezem a terhet és a súlyt,~fullad
5603   13|        széleikkel,~de érezem a terhet és a súlyt,~fullad tüdőm és vérzik
5604   13|                   fullad tüdőm és vérzik a szemem,~de viselem most
5605   13|             viselős,~de tartom az erdőt, a házakat,~a dolgokat, mint
5606   13|              tartom az erdőt, a házakat,~a dolgokat, mint Atlasz, sírva
5607   13|             sírva tartom,~és lelkem mint a föld. ~1907 ~ ~
5608   13|                               Vándorúton~A percek, a napok rohannak,~
5609   13|                     Vándorúton~A percek, a napok rohannak,~ez az örök
5610   13|                 s tart mégis egyre~sötét a fénye. ~Megyünk, megyünk,
5611   13|                szegény, sebesült katona,~a piszkos ősz járkál a mély
5612   13|             katona,~a piszkos ősz járkál a mély aranyban,~a sebkötőit
5613   13|                  járkál a mély aranyban,~a sebkötőit is letépi halkan,~
5614   13|                  halkan,~s csorogni kezd a vére bíbora. ~Olyan alélt,
5615   13|              alélt, hogy semmit se akar,~a napba bámul búsan és fehéren,~
5616   13|                 búsan és fehéren,~mellén a sok-sok vitézségi érem,~
5617   13|          fujja-fujja büszke~aranykürtjét a nyár, a messze nyár. ~1907 ~ ~
5618   13|              büszke~aranykürtjét a nyár, a messze nyár. ~1907 ~ ~
5619   13|                       Hajnali csók~Mikor a gyertyánk üszkösen ég már,~
5620   13|                  újra sohajtunk,~leszáll a csók,~a hajnali csók. ~Oly
5621   13|               sohajtunk,~leszáll a csók,~a hajnali csók. ~Oly édes
5622   13|               gyönyöröknek lángraszitója~a csók, a csók,~a hajnali
5623   13|       gyönyöröknek lángraszitója~a csók, a csók,~a hajnali csók. ~1908 ~ ~
5624   13|            lángraszitója~a csók, a csók,~a hajnali csók. ~1908 ~ ~
5625   13|                                          A nyílvessző dala~Én könnyü,
5626   13|                  metsző~íjj-lőtte vessző~a barna éjt áthasítom,~füttyel,
5627   13|                   füttyel, sivítva~futok a sírba~a réten, a völgyön,
5628   13|           füttyel, sivítva~futok a sírba~a réten, a völgyön, a síkon.~
5629   13|           sivítva~futok a sírba~a réten, a völgyön, a síkon.~Miért,
5630   13|                sírba~a réten, a völgyön, a síkon.~Miért, miért nem?~
5631   13|              utam.~Vágyom sietni,~de les a semmi,~ha állok - elkap
5632   13|                  semmi,~ha állok - elkap a hurok,~ha szállok - a sírhoz
5633   13|              elkap a hurok,~ha szállok - a sírhoz futok. ~Az Ismeretlen~
5634   13|                 méhe vár.~Röptöm kavarja~a perc viharja,~számomra nincsen
5635   13|          számomra nincsen béke már.~Akár a csúcsra~visz a magasba,~
5636   13|                 már.~Akár a csúcsra~visz a magasba,~akár a tűz, az
5637   13|             csúcsra~visz a magasba,~akár a tűz, az ón-golyó~futok,
5638   13|                tűz, az ón-golyó~futok, s a pályám szétfolyó. ~Ragad
5639   13|                 élet~és élek, élek,~mert a halálba törtetek.~Bölcsőm
5640   13|               köd-ülten~sziszeg körültem~a vak, napfényes éjszaka.~
5641   13|                  éjszaka.~És este-reggel~a bús szelekkel~süvölt a pengém
5642   13|       este-reggel~a bús szelekkel~süvölt a pengém érc-zaja.~Szállok
5643   13|                                   Prológ~A szabadkai filharmónikusok
5644   13|    filharmónikusok első hangversenyére ~(A prológus beszélni kezd,
5645   13|                prológus beszélni kezd, s a nézőtér lassan sötétedik:~
5646   13|                nézőtér lassan sötétedik:~a második strófa végén már
5647   13|              Legyen sötét!... Aludjon el a pompa~a tarkuló tavaszi
5648   13|             sötét!... Aludjon el a pompa~a tarkuló tavaszi páholyokba!~
5649   13|                 kikeleti álom,~borulj el a derengő félhomályon,~mint
5650   13|              félhomályon,~mint hogyha jő a hamvas alkonyat~s elszürkíti
5651   13|             hamvas alkonyat~s elszürkíti a fényes parkokat. ~A szellemóra
5652   13|           elszürkíti a fényes parkokat. ~A szellemóra ez. A néma csendben~
5653   13|              parkokat. ~A szellemóra ez. A néma csendben~a fátylas
5654   13|           szellemóra ez. A néma csendben~a fátylas istennő körünkbe
5655   13|         lépegetve, halkkal,~és hangot üt a rezgő lelkeken -~Félig csak
5656   13|             álmodozva ülnél,~és hallanád a szellők fuvoláit,~míg a
5657   13|                  a szellők fuvoláit,~míg a panasz dalos ütemre válik,~
5658   13|           álmodol. S álmodban újra látod~a tűnt szerelmet, a tűnt ifjuságot,~
5659   13|                  látod~a tűnt szerelmet, a tűnt ifjuságot,~hallod Schubert
5660   13|             hallod Schubert zenéjét, ezt a lírát,~amin a válás fájó
5661   13|               zenéjét, ezt a lírát,~amin a válás fájó kínja sír át,~
5662   13|                 hattyudal. ~Halljátok-e? A nyugtalan húrokban~valami
5663   13|           nyugtalan húrokban~valami kél, a hangszer összedobban,~holt
5664   13|                  Hogy tornyosul kavargva~a lázadó hangok pogány viharja,~
5665   13|            lázadó hangok pogány viharja,~a trombiták kövér, aranyló
5666   13|                  jégtömbök roppanása.~És a sötétlő, tompa csenden által~
5667   13|                  mint súg az éjszaka?~Ez a ködön kesergő Grieg dala. ~
5668   13|               még rezzenés se.~Legyen ez a királyok érkezése,~akik
5669   13|                 térdeplő áhitatban~hódol a nép, a porba rogyva, halkan.~
5670   13|          térdeplő áhitatban~hódol a nép, a porba rogyva, halkan.~Jön
5671   13|                porba rogyva, halkan.~Jön a Zene. Ébrednek a húrok...~
5672   13|             halkan.~Jön a Zene. Ébrednek a húrok...~Szegény herold,
5673   13|                  te néma zongora,~ébredj a csendes, alvó lány-szobán,~
5674   13|              arcom érte halovány.~ébredj a csendes, alvó lány-szobán. ~
5675   13|             zongora, te síró zongora,~ha a szobákba' már mind alszanak,~
5676   13|               sápadt, vézna árnyamat,~ha a szobákba' már mind alszanak. ~
5677   13|             vészesen, mogorván~lelkedben a pihenő zene-orkán,~tengermorajjal,
5678   13|                az ágyát,~s hozd el nekem a lázas éjszakán át,~leányrabló,
5679   13|                   Szállj, szállj, riaszd a téli álmot,~némítsd el,
5680   13|                ami gyenge, álnok,~akassz a fákra lágy ezüst csipkét,
5681   13|                 éledő~Igazság!~Lebegj be a kunyhókba lágyan,~mint balzsamos,
5682   13|               áram,~fess rózsaszín álmot a barna, ócska nyoszolyára,~
5683   13|                  úr felette mindörökkön.~A vérkönnyes, síró sebet fesd
5684   13|               szépre, aranyosra,~csókold a sok sebet tüzes-fényesre,
5685   13|            betűid, hogyha elfakultak,~ha a poros, kopott múlt gyászos
5686   13|            elfakultak,~gyújtsd föl tüzét a múltnak!~Robogj elő,~óh,
5687   13|             indulót új diadalra,~repeszd a jégpáncélt, s a harsogó
5688   13|                  repeszd a jégpáncélt, s a harsogó husvéti kedvtől,~
5689   13|                 harsogó husvéti kedvtől,~a tavaszos, zenés itélkező
5690   13|                 itélkező husvéti kedvtől~a nép is összezendül,~vágtass
5691   13|                  Piros fátyollal kösd be a szemem,~piros bort önts,
5692   13|                   piros bort önts, piros a mámor,~piros ajkaddal csókolj
5693   13|                 e véres, édes óra,~izzék a testünk vérvörös ruháktól,~
5694   13|          vérvörös ruháktól,~ma én leszek a bánatok bakója. ~Szálljunk
5695   13|               bánatok bakója. ~Szálljunk a lángoló, piros ködön,~ha
5696   13|                   piros ködön,~ha lábunk a halálba táncol,~oly örjítő
5697   13|                arcomat.~Honnan repülnek? A hajam kibontják,~hozzám
5698   13|            betyárok és enyelgők,~kitépik a párnát fejem alól.~Nyakamba
5699   13|                hogyha könnyem árja foly.~A messzeségbe, szellők tengerére~
5700   13|                 halk temetői dal.~Szellő a szerelem, szellő az élet,~
5701   13|                szerelem, szellő az élet,~a csók, a tűz szeles magasba
5702   13|                  szellő az élet,~a csók, a tűz szeles magasba réved,~
5703   13|                  szeles magasba réved,~s a szende szél már szendergő
5704   13|                  Üres levegő, kék ábránd a vágyam,~üres levegő szellőpalotám.~
5705   13|                éjfél.~Virrasztva vacogok a kósza szélnél,~s búcsúzó
5706   13|                                          A vér és tűz dala~A fiatal,
5707   13|                        A vér és tűz dala~A fiatal, viharos hajnalon~
5708   13|               világ felett. ~Reánk kacag a vérvörös tavasz,~az orgonás,
5709   13|             vérvörös tavasz,~az orgonás, a zengő sugaras. ~Itt jár
5710   13|                 vörösebb véres álmokat. ~A napszekér is dörgő ködbe
5711   13|              dörgő ködbe jő,~és harsonáz a vörös levegő. ~Minden sötétbibor
5712   13|                sötétbibor tűzben ragyog,~a vér, a láng, az élet, és
5713   13|         sötétbibor tűzben ragyog,~a vér, a láng, az élet, és a csók. ~
5714   13|                 vér, a láng, az élet, és a csók. ~Tüzes káprázat fekete
5715   13|            káprázat fekete odunk,~és tűz a párna, melyen álmodunk. ~
5716   13|                melyen álmodunk. ~Tűzláng a hajnal, vér az éjszaka...~
5717   13|                  éjszaka...~Vegyétek: ez a vér és tűz dala! ~* ~Igen,
5718   13|               pincék börtönén. ~És látom a kaján homályon át~bús főtökön
5719   13|              Fegyvertelen bár, fegyveres a kar,~a gyenge szó is mennydörgést
5720   13|       Fegyvertelen bár, fegyveres a kar,~a gyenge szó is mennydörgést
5721   13|                  velünk,~orgona-királynő a kedvesünk. ~S virágos templom
5722   13|            kedvesünk. ~S virágos templom a nyomortanya...~Vegyétek:
5723   13|              nyomortanya...~Vegyétek: ez a vér és tűz dala! ~* ~Ma
5724   13|               dala! ~* ~Ma pap vagyok, s a szent ígéretet~közétek harsogom:
5725   13|                  tündököl,~és égre lázad a kemény ököl. ~Ki szolga
5726   13|               lesztek ti poklok kapuin. ~A lelkem küldöm csatasorba
5727   13|            csatasorba ma...~Vegyétek: ez a vér és tűz dala! ~1908 ~ ~
5728   13|                       Fehér temetés~Ezen a szürke téli reggelen~hahotázó
5729   13|                hamu gyanánt hullnak reám a pelyhek,~s a lelkem is csupa
5730   13|                hullnak reám a pelyhek,~s a lelkem is csupa fagyos virág. ~
5731   13|                tőlük,~ezer fehér csókunk a szemfedőjük. ~És bámulunk
5732   13|             gyötrelmesédes, oly mesés~ez a fehér, mosolygó temetés. ~
5733   13|            kedvvel~fekete ünnepet ülünk.~A getsemáni kertben éj van...~
5734   13|            getsemáni kertben éj van...~S a budapesti kabaréban~szivarfüst
5735   13|           szivarfüst szállong körülünk. ~A szenvedések kelyhe megtelt,~
5736   13|              szenvedések kelyhe megtelt,~a kabaré oly szomorú.~Fáradt
5737   13|                   olykor kortyintunk még a borbul.~Sebez a rózsakoszorú. ~
5738   13|          kortyintunk még a borbul.~Sebez a rózsakoszorú. ~A nagyhét
5739   13|                   Sebez a rózsakoszorú. ~A nagyhét bortócsába fulladt:~
5740   13|           elpetyhüdt agyunk. ~Sötéten ég a gyertya lángja,~nyüzsögnek
5741   13|               gyertya lángja,~nyüzsögnek a kísértetek,~és reggel három
5742   13|                 három óra tájba~elpattan a bús éji lámpa,~s a tarka
5743   13|              elpattan a bús éji lámpa,~s a tarka kárpit megreped. ~
5744   13|                megreped. ~Zsolozsma lesz a bűnös ajkon~a céda, trágár
5745   13|             Zsolozsma lesz a bűnös ajkon~a céda, trágár ária.~A hősnő
5746   13|               ajkon~a céda, trágár ária.~A hősnő egy trikós szerepben,~
5747   13|             bohócok átkozódva~morzsolják a litániát;~bűnök fekete olvasóján~
5748   13|               összezendül,~és mennydörög a borzalom.~Tusakvó árnyak
5749   13|              Tusakvó árnyak közt remegve~a Megfeszített kín-keresztje~
5750   13|                  kín-keresztje~tünik fel a sápadt falon. ~Mi meg részeg
5751   13|                meg részeg kurjantozással~a padlaton hanyatt esünk. -~
5752   13|              fekete kesztyűben, sötétlőn~a diszkrét Konferanszié jön~
5753   13|              előttem,~     s zenélt neki a hajnal. ~Én ágyba vágytam
5754   13|             cincogtak álmosan utána~     a gyűrtarcú cigányok. ~1908 ~ ~
5755   13|               mint gyermekkoromban,~hogy a hanton~- síri fantom -~százszor
5756   13|           palástját.~Lengj előttem,~fönn a ködben,~hisz te elvezethetsz,~
5757   13|                lelkű~ifjú kedvesemhez,~ő a holdsugár kisasszony,~ugy-e
5758   13|           aludtál~szerelmek alvó ligetén~a rozsdás mese-kútnál. ~Te
5759   13|              enyém,~én is veled aludtam,~a néma, sápadt vőlegény. ~
5760   13|                  néma, sápadt vőlegény. ~A kíntól összedúltan~érted
5761   13|            szivem tőr járta át~valamikor a múltban. ~Egykor megvívtam
5762   13|                éjeken viharzón~hullt rám a vér és a zsarát. ~Te voltál
5763   13|              viharzón~hullt rám a vér és a zsarát. ~Te voltál a menyasszony,~
5764   13|                  és a zsarát. ~Te voltál a menyasszony,~s csókoltad
5765   13|              ébredünk,~s rám dőlsz, hogy a szemem lásd,~álmoktól árnyas
5766   13|             szemem lásd,~álmoktól árnyas a szemünk. ~Nézünk... Ismerjük
5767   13|                  újra?~Hogy lássam, mint a kósza szél~a lányok aranyos,
5768   13|                lássam, mint a kósza szél~a lányok aranyos, finom haját~
5769   13|                Hogy elsirassam csendesen~a zokogó szeptemberi esőt~
5770   13|                Ördöngősök~Virágos tőrrel a szivünkben~szoktunk mi házról-házra
5771   13|             Mammonnak s az Úrnak,~sírunk a renyhe rózsakertben,~kacagunk,
5772   13|             sohse nézünk,~csupa hazugság a szerelmünk,~csupa öröm a
5773   13|                 a szerelmünk,~csupa öröm a szenvedésünk. ~A jajszavunkon
5774   13|              csupa öröm a szenvedésünk. ~A jajszavunkon is kacagnak,~
5775   13|           jajszavunkon is kacagnak,~utál a marcona egészség,~s mutogatjuk
5776   13|           szegény szivünket,~mint koldus a fehér egérkét. ~Ráolvasunk,
5777   13|                 verünk és trombitálunk. ~A szürke országút az ágyunk,~
5778   13|                az ágyunk,~és derékaljunk a hegyoldal,~ordítunk a fergetegekkel,~
5779   13|        derékaljunk a hegyoldal,~ordítunk a fergetegekkel,~versenyt
5780   13|               felkelétek,~aranysugárotok a hóra hull,~hadd nézem a
5781   13|                  a hóra hull,~hadd nézem a fényt, oly rövid az élet!~
5782   13|                   s ti így ragyogtok épp a téli esten,~nem tudva rólam,
5783   13|                  esnem,~mért rontja szét a sorsveszély a jót,~mért
5784   13|                rontja szét a sorsveszély a jót,~mért nem marad fenn
5785   13|            eltünő nevem sem,~ha egykoron a sírba roskadok -??~Feleljetek,
5786   13|           idejöjj az álmok kertjein te. ~A csűr teli, tej és méz a
5787   13|                  A csűr teli, tej és méz a patak -~ó szenvedés, ó élet
5788   13|                aratása! -~Dús fürt dagad a tőkén hallgatag. ~Álom-menyasszony,
5789   13|                 megáldja. ~Érzesz-e már? A homlokom borong,~mezítlen
5790   13|               mezítlen állok - én vagyok a férfi -~izmos kezembe rengő
5791   13|               lármás madárcsapat kiséri,~a csillagos mindenség integet,~
5792   13|             mindenség integet,~tüzünkkel a nap lángvihara ég ki. ~Kezed
5793   13|             táncos lábad áldom,~és áldom a két álmodó szemed. ~S arany
5794   13|            szemed. ~S arany kalász nevet a nászi ágyon... ~1908 ~ ~
5795   13|             benne fehér emberek.~Leverem a port saruimról~     ha néha
5796   13|           surranok ki,~     sietve zárom a kaput,~hogy ott maradjon,
5797   13|                  hogy ott maradjon, mind a szépség,~     ami fehér,
5798   13|                   meleg, hazug,~hogy még a könnyeim se lássák,~     
5799   13|               lássák,~     amint bezárom a kaput. ~1909 ~ ~
5800   13|                           Kolduló énekek~A dalaim úgy mennek most feléd,~
5801   13|                 félve nyitja rád szemét,~a másik a szoknyád mögé buvik,~
5802   13|               nyitja rád szemét,~a másik a szoknyád mögé buvik,~s lábadhoz
5803   13|           koszoruit. ~Csak őt nem látni. A szeme ragyog -~kilenc éjjel
5804   13|                    kilenc éjjel sírt - ő a legszegényebb,~és a sok
5805   13|                    ő a legszegényebb,~és a sok árva közt a legnagyobb. ~
5806   13|        legszegényebb,~és a sok árva közt a legnagyobb. ~Sápadt kezébe
5807   13|                  Tömjén gyanánt száll rá a füstgomoly.~Ártatlan arcán
5808   13|                 gyógyszerét~emelné búsan a halál elé, ~csak azt sajnálja,
5809   13|                  csak azt sajnálja, hogy a földgolyó~nem egy pohár -
5810   13|                 Majd, hogyha egyszer már a mécs sem ég,~és várunk,
5811   13|                sem ég,~és várunk, várunk a szobánkba szótlan,~akár
5812   13|                  szobánkba szótlan,~akár a hullák lenn a sírhalomban,~
5813   13|              szótlan,~akár a hullák lenn a sírhalomban,~és ránk borul
5814   13|               sírhalomban,~és ránk borul a temető-setét,~majd, hogyha
5815   13|                 úgy fekszünk ágyra, mint a kínkeresztre,~és kalapáló,
5816   13|              téli este,~mint bús madarak a hidegbe kint,~miket az éjjel
5817   13|               nem tör ki az égiháború,~s a vajudó felhő oly szomorú,~
5818   13|                 szomorú,~mintha robbanna a tüzes patak már -~s csak
5819   13|                fejem felett,~dadogva már a nyelvemen lebeg,~mind ami
5820   13|               hiszen meghal tenélküled -~a végtelenség már felém üget.~
5821   13|                 asszonyok kulcsolják így a kezüket. ~1909 ~ ~
5822   13|            Lamentoso~Od'adtam néked mind a könnyem.~     (És most fakó-vak
5823   13|                         És most fakó-vak a szemem.)~Mint két kiszáradott,
5824   13|                        És most lehervadt a karom.)~Az én tüzemnél melegedsz
5825   13|            takarom. ~Od'adtam néked mind a csókom.~     (S most csóktalan,
5826   13|                  S most csóktalan, fehér a szám.)~Emlékeim halotti
5827   13|           éjszakán. ~Od'adtam néked mind a lelkem.~     (Van-e, van-e
5828   13|                elhagyott?)~Most itt ülök a lábaidnál,~     s már úgy
5829   13|              terítve hófehér damaszttal.~A tál lyukas és kong a korsó,~
5830   13|         damaszttal.~A tál lyukas és kong a korsó,~s üres a bölcső és
5831   13|                  és kong a korsó,~s üres a bölcső és koporsó.~Papír
5832   13|            nyitsz, egy meredélyen~állasz a semmiségbe, mélyen. ~Ó,
5833   13|              semmiségbe, mélyen. ~Ó, itt a semmi s ott a minden,~túl,
5834   13|            mélyen. ~Ó, itt a semmi s ott a minden,~túl, túl az ajtón
5835   13|          tikkatag halotti rózsák.~Tiétek a nábob valóság,~a poma és
5836   13|                  Tiétek a nábob valóság,~a poma és az aranyalma,~a
5837   13|                  a poma és az aranyalma,~a vágyak áldott lakodalma,~
5838   13|            dúslakodtok földi kincsen.~És a miénk csak az, mi nincsen. ~
5839   13|                 ti kértek, dús halandók,~a koldusoktól, s százszor
5840   13|                  százszor inkább~nézitek a festett kalandot,~mint véretek
5841   13|               egy maradt meg, ami nékünk~a játék-álommenedékünk,~s
5842   13|                körünkbe. ~Azt mondjátok, a minden itt van,~és túl a
5843   13|                 a minden itt van,~és túl a kapukon a semmi,~mely lármázik
5844   13|                itt van,~és túl a kapukon a semmi,~mely lármázik a fényben,
5845   13|           kapukon a semmi,~mely lármázik a fényben, ifjan,~s hajh,
5846   13|                és temetőket,~tündért, ki a ligetbe lebben,~csókot,
5847   13|                   csókot, halált és tőrt a sebben,~mert itt keresitek,
5848   13|                 mi szétfolyt,~az életet, a drága tébolyt. ~Legyen tehát.
5849   13|                  tébolyt. ~Legyen tehát. A szín peregjen~öntengelyén,
5850   13|               peregjen~öntengelyén, akár a földgömb,~szélvész és villany
5851   13|              esték,~váljon könnyé, vérré a festék,~ocsudj, az űrből
5852   13|             kiáltsd túl testvérőrülettel~a végzetet, az összevisszát.~
5853   13|                                          A sárgahajú nő~A szeme zöld,~
5854   13|                           A sárgahajú nő~A szeme zöld,~s sárgára festi
5855   13|              szeme zöld,~s sárgára festi a haját.~Ha rád tekint, megölt~
5856   13|                   e villogó, bűvös agát.~A szeme zöld,~s sárgára festi
5857   13|              szeme zöld,~s sárgára festi a haját. ~A csókja tűz,~titokzatos,
5858   13|                  sárgára festi a haját. ~A csókja tűz,~titokzatos,
5859   13|           titokzatos, vérforraló,~kacaja a halálba űz,~s azt mondja,
5860   13|           halálba űz,~s azt mondja, lenn a sírba jó,~a mély, a hűvös
5861   13|                 mondja, lenn a sírba jó,~a mély, a hűvös sírba jó.~
5862   13|                 lenn a sírba jó,~a mély, a hűvös sírba jó.~A csókja
5863   13|                  mély, a hűvös sírba jó.~A csókja tűz,~titokzatos,
5864   13|                 titokzatos, vérforraló. ~A lelke bűn~és mély, akárcsak
5865   13|              lelke bűn~és mély, akárcsak a halál.~Ha nevet és az éjbe
5866   13|              bősz átka és siralma száll.~A lelke bűn~és mély, akárcsak
5867   13|              lelke bűn~és mély, akárcsak a halál. ~Bús éjeken~ó, hányszor
5868   13|                                          A városban~Itt e nagy kőrengetegben
5869   13|               még, s tépelődöm zajtalan,~a morajló forgatagba, a sír
5870   13|          zajtalan,~a morajló forgatagba, a sír mély nyugalma van,~a
5871   13|                 a sír mély nyugalma van,~a magány nyugalma van. ~Az
5872   13|                 nyugalmat sosem ád, mint a nagy, a kevély város.~Mert
5873   13|         nyugalmat sosem ád, mint a nagy, a kevély város.~Mert van itt
5874   13|                 cirádás kőlevél,~melyben a zúgó őserdő megszelídült
5875   13|                   Ó, mi zajgó és sugáros a zsibajgó, büszke város,~
5876   13|                  zsibajgó, büszke város,~a jövőre szomjú lelkem együtt
5877   13|            száguldoz vele,~s mint imádom a magas falt, a rét, erdő -
5878   13|                mint imádom a magas falt, a rét, erdő - a magasztalt~
5879   13|                magas falt, a rét, erdő - a magasztalt~nem oly kedves,
5880   13|                 porát nyelt szőnyege,~és a zörgés, durva csörgés nékem
5881   13|             Nehéz fejem némán lecsügged.~A szívem is alig dobog.~Most
5882   13|                  életünket, ~az eltünőt, a lángolót. ~Egyik nap úgy
5883   13|                  Egyik nap úgy fut, mint a másik,~s csak nézzük egymást
5884   13|                 s már meg sem értem künn a harcot. ~Köröttem árnyak
5885   13|                                          A vicéné~Verses jegyzetek
5886   13|                 alkonyórán,~mikor az agy a munkától kifárad,~és únjuk
5887   13|                 az írást, az olvasást,~s a fáradott szem is bámulni
5888   13|              bámulni vágy csak:~és ekkor a kert szürke négyszögén~egy
5889   13|                arca, búbos kontya, púpja~a megszokottság bánatát lehelte,~
5890   13|                lehelte,~és fúrta oldalam a bús titok,~minő lehet az
5891   13|                                       Ó, a vicéné. A szemét kerubja.~
5892   13|                             Ó, a vicéné. A szemét kerubja.~Piszoktündérke,
5893   13|           szimbolikus ködökben,~elhagyni a szemétgödör-poézist,~és
5894   13|              aranyos versekben ünnepelni~a bús leányt, ki messze-messze
5895   13|               idegen élet,~és összeolvad a szemét s a könny. ~- - - - - - - - - - - - - - ~
5896   13|                 és összeolvad a szemét s a könny. ~- - - - - - - - - - - - - - ~
5897   13|                  ébredtem, reggel korán,~a szürkülő lépcsőn elémbotolt,~
5898   13|                ki,~csak így hajnalba jár a folyosón,~mert máskor ez
5899   13|                 folyosón,~mert máskor ez a márványterület,~e szobros
5900   13|                             Azután, hogy a nap odavilágolt,~eltünt
5901   13|              Isten tudja csak.~Szuszogva a szemét között kapirgált,~
5902   13|                készült,~s más nem akadt, a súlyos táska-rajjal~a lépcsőkön
5903   13|             akadt, a súlyos táska-rajjal~a lépcsőkön szorgalmasan farolt,~
5904   13|               farolt,~s lihegve vette el a pár hatost,~és nyelvkiöltve
5905   13|                 közt, hogy fönn az égen,~a hófehér telefondrótok alján,~
5906   13|              alján,~mint halk ívlámpa ég a kora hold,~az égre nézett,
5907   13|                  eszelős dalokkal~idézte a bús téli éjszakát.~Ha meg
5908   13|                 elúnta e suta merengést,~a kis benyílónál olvasgatott~
5909   13|           gyorsan és olcsón szaladjon el~a rendőrért, bábáért, orvosért,~
5910   13|     perpatvaroknál~elengedhetetlen nemtő a vicéné,~s szükség szerint
5911   13|                     Csak egytől tartott, a házmester úrtól.~És este
5912   13|                este csendesen imádkozott~a láthatatlanhoz, és látta
5913   13|               trónusán.~Kápráztatóan sok a kapupénze,~kövér hasán egy
5914   13|                    Kis konty kacérkodott a feje búbján,~s biz'isten,
5915   13|                mondhatta szépnek,~és bár a tisztaság papnője volt,~
5916   13|               ezt tagadta.~De mégse ölte a szerelmi bőjt.~A megszorult
5917   13|              mégse ölte a szerelmi bőjt.~A megszorult diák szerelmi
5918   13|              hogy az öreg nem küldte még a gázsit,~s a húszéves tagokban
5919   13|               nem küldte még a gázsit,~s a húszéves tagokban állhatatlan~
5920   13|               aztán este - s délben is -~a padláson, vagy hűvös félszer
5921   13|                 vagy hűvös félszer alján~a konyhalétől még mindíg csöpögve~
5922   13|                mindíg csöpögve~előkerült a jutányos vicéné,~s a pásztoróra
5923   13|           előkerült a jutányos vicéné,~s a pásztoróra után ő köszönt
5924   13|                              Éjjel pedig a kaput nyitogatta,~s álmatlan
5925   13|                  és már előre viszketett a talpa,~hogy meg se rikkant
5926   13|                  hogy meg se rikkant még a csengetyű.~Lidércnyomás
5927   13|                  nyílik néha csodaszépen~a kávéház ezüst virágival,~
5928   13|                 kávéház ezüst virágival,~a koncertekkel, forró premiérrel~
5929   13|              hiába, jaj hiába, ami szép,~a színes esték, a fekete árnyak,~
5930   13|                ami szép,~a színes esték, a fekete árnyak,~színház utáni
5931   13|               utáni lomha kocsizörgés,~s a bársonyos, muzsikás, altató
5932   13|           vacogás,~felkelni nyomba - hol a gyertya, lámpa? -~és kaffogó
5933   13|               menni, menni,~félig aludva a hideg kövön;~egy végtelenség,
5934   13|               kövön;~egy végtelenség, ki a kapuig,~hol kék havon, dagadt,
5935   13|            talpakkal, nyugtalan topognak~a gőzfürdőből hazatérő lumpok,~
5936   13|            kotorásszák~szakadt zsebükből a bús kapupénzt. ~- - - - - - - - - - - - - - ~
5937   13|           közönnyel hogy lép lomha útján~a porral, a szeméttel, a piszokkal,~
5938   13|                lép lomha útján~a porral, a szeméttel, a piszokkal,~
5939   13|             útján~a porral, a szeméttel, a piszokkal,~a kúttal, a seprőkkel
5940   13|                  szeméttel, a piszokkal,~a kúttal, a seprőkkel összenőve,~
5941   13|                   a piszokkal,~a kúttal, a seprőkkel összenőve,~míg
5942   13|                   míg elfelejti csendben a világot. ~- - - - - - - - - - - - - - ~
5943   13|                  bálteremben~1 ~Úgy jött a villámfényes bálterembe~
5944   13|                  villámfényes bálterembe~a víg herceg, mint egy fenegyerek.~
5945   13|                  két széken merengve,~és a leégett gyertyán kesereg. ~
5946   13|               leégett gyertyán kesereg. ~A haja ősz, mi este feketéllett,~
5947   13|          feketéllett,~szegény szeme akár a vak üveg,~és érzi a hunyó
5948   13|                 akár a vak üveg,~és érzi a hunyó fényt - bús ígéret -~
5949   13|               hunyó fényt - bús ígéret -~a gyöngyvirágot, a csengettyüket. ~
5950   13|                ígéret -~a gyöngyvirágot, a csengettyüket. ~Üvegkoporsó
5951   13|          csengettyüket. ~Üvegkoporsó áll a szürkületben.~Vár rá szelíden.
5952   13|           szürkületben.~Vár rá szelíden. A fény összerebben.~Seprőkkel,
5953   13|                   Seprőkkel, ronggyal jő a csürhe-nép. ~És a vén kéjenc
5954   13|            ronggyal jő a csürhe-nép. ~És a vén kéjenc végső ájulatba~
5955   13|           szüzecskék szoprán-énekét. ~2 ~A rózsaszínű gyertyák pityeregnek.~
5956   13|            pityeregnek.~Fakóvá hamvadott a rózsaszín.~Vad táncolók
5957   13|                táncolók az éji őrületben~a parketten sötét sebet ütöttek.~
5958   13|                  sötét sebet ütöttek.~Ez a nép, hölgyeim és uraim. ~
5959   13|                 nép, hölgyeim és uraim. ~A herceg is halottas ingbe
5960   13|                fekete nyakkendőjébe tűzi~a kilobbanó hajnalcsillagot. ~
5961   13|            szobor. ~Az ősi álom ez, mely a halálnál,~az éjjelnél is
5962   13|                 titok.~Valaki itt van, s a túlpartra átszáll,~itt van,
5963   13|            túlpartra átszáll,~itt van, s a fénynek hátat fordított. ~
5964   13|          szállanak előre,~s ordítva zeng a földi tánc, a dal. ~De ő
5965   13|               ordítva zeng a földi tánc, a dal. ~De ő az éj s halál
5966   13|                   virrasztástól vöröslik a szemem,~s a holnap, jaj,
5967   13|       virrasztástól vöröslik a szemem,~s a holnap, jaj, ki tudja, hova
5968   13|            dalokat dúdolok,~hányom nekik a cigánykereket. ~Gazdag szívem
5969   13|                 s két könnyező gyémántkő a szemem. ~1910 ~ ~
5970   13|          tragikus pózzal előregörbed,~és a síromra bámul könnyezőn. ~
5971   13|                annyi láz felett,~kezében a szivével és egy karddal,~
5972   13|                  emlékezet. ~Még bámulom a csókok temetőjén,~ha éles
5973   13|                csókok temetőjén,~ha éles a holdfény, mint a verőfény,~
5974   13|                 ha éles a holdfény, mint a verőfény,~s ilyenkor újra
5975   13|             regemondó szebb idők felül. ~A bánat: az leány. Leány:
5976   13|                  bánat: az leány. Leány: a bánat.~És lány az anyja,
5977   13|                  lány az anyja, az öröm, a csók.~Légy mása most szép
5978   13|                                          A kulcs~Szobám kulcsát a tengermélybe
5979   13|                   A kulcs~Szobám kulcsát a tengermélybe dobták,~     
5980   13|               most haza.~Egy tenger lett a távol,~     és tenger szívem
5981   13|             üdvöm,~     e kulcs, e kulcs a babona.~Most kriptakulcsa
5982   13|              soha. ~Azóta házam és hazám a tenger,~     s bennem a
5983   13|                  a tenger,~     s bennem a tenger szava él,~a titkom
5984   13|                bennem a tenger szava él,~a titkom lenn a mélyben,~     
5985   13|                  szava él,~a titkom lenn a mélyben,~     s fejem fölött
5986   13|                    s fejem fölött fütyül a szél... ~1911 ~ ~
5987   13|                                    Lámpa a sötétben~Sötétbe keresem
5988   13|                 sötétben~Sötétbe keresem a lámpát.~Jaj, merre-merre
5989   13|                Jaj, merre-merre lehet Ő,~a tűz-szivű, a fényt-vető? ~
5990   13|        merre-merre lehet Ő,~a tűz-szivű, a fényt-vető? ~Ha fénye gyúlna,
5991   13|                 se tudja, hol pihen. ~Ki a dicsőség: árnyak árnya.~
5992   13|               dicsőség: árnyak árnya.~Ki a világfény: béna, vak.~Ki
5993   13|                kedvtöl ég,~beléje dermed a sötét. ~1911 ~ ~
5994   13|             alkonyat~Az alkonyat leszáll a rétre, tóra,~édes poézis
5995   13|              úszik: itt az óra~folytatni a még csonka sorokat. ~Nyugodt
5996   13|                távol~nyitott szemmel jön a Viráglovag,~követve a rét
5997   13|                jön a Viráglovag,~követve a rét rózsaillatától. ~1911 ~ ~
5998   13|          életemen érlelő tüzek.~Most itt a dél.~Ó tűz! ó szélcsend!
5999   13|      fegyverszünet! ~Nincs munka már, de a mező terem,~nő a virág,~
6000   13|                 már, de a mező terem,~nő a virág,~s a hallgatás oly