Rész

6001   13|                mező terem,~nő a virág,~s a hallgatás oly bölcs és végtelen. ~
6002   13|                 és végtelen. ~Kikötöttem a tűz partjainál,~s a csend,
6003   13|           Kikötöttem a tűz partjainál,~s a csend, a dél~egymásnak aranylabdát
6004   13|               tűz partjainál,~s a csend, a dél~egymásnak aranylabdát
6005   13|                                          A sötét szobában~Most újra
6006   13|                   még csendbe botorkálok a sötétben. ~Még mindig az.
6007   13|              árva nesz,~mely egyedül sír a világba halkan. ~Előttem
6008   13|            világba halkan. ~Előttem újra a sötét lepel,~de most tudom
6009   13|            naponta-termők~lepik el búsan a kertet, az erdőt,~s én átkozott,
6010   13|                   nincs is barátom, csak a szívtelen kő,~a csönd, az
6011   13|            barátom, csak a szívtelen kő,~a csönd, az éj s a sár okos
6012   13|           szívtelen kő,~a csönd, az éj s a sár okos kigyója. ~Száz
6013   13|                 de akkor aztán felfigyel a kert, ~s reszketve nézi,
6014   13|                   s reszketve nézi, hogy a pára vert~csönd-vázájában
6015   13|                felmutatja óriás kezét~és a tömeg, a mámorába oldott,~
6016   13|                  óriás kezét~és a tömeg, a mámorába oldott,~vivó tigrisként
6017   13|           rekedten lázadásra hív,~mert ő a népnek tüdeje, az ajka,~
6018   13|                 az ajka,~az agyveleje és a szív, a szív, ~amint az
6019   13|                  az agyveleje és a szív, a szív, ~amint az erkély fáklyalángos
6020   13|              meghallják égen és földön~s a csillagokon is, hogy mindörökkön~
6021   13|                                          A kalap~Egy kalapról szól
6022   13|                 csákót tett fejére,~de ő a fogason maradt,~az előszoba
6023   13|                 előszoba fogasán volt~ez a kalap,~egy szürke, fess
6024   13|                lomha agg,~hogy bóbiskolt a bús homályban~a vén kalap,~
6025   13|                bóbiskolt a bús homályban~a vén kalap,~a vén és elzüllött
6026   13|               bús homályban~a vén kalap,~a vén és elzüllött kalap. ~
6027   13|                 hullt beléje~s rágcsálta a rongy szalagot.~Egy szúnyog
6028   13|              ősszel, nyáron és tavasszal~a jó kalap,~a jó és hűséges
6029   13|                 és tavasszal~a jó kalap,~a jó és hűséges kalap. ~Később
6030   13|            mogorva pók,~s ekkor kitörtek a szivéből~keserű, fájó, furcsa
6031   13|               lett belőlem boldog isten,~a sors haragja hová csap?~
6032   13|              gyászoló kalap. ~Múlt éjjel a gazdája távol~tűzben, viharban
6033   13|                tűzben, viharban elesett.~A kalap szíve összedermedt~
6034   13|                  keveset.~Aztán egy szél a földre lökte,~holdfényben
6035   13|                 lökte,~holdfényben égtek a falak...~Így halt meg az
6036   13|            irásod. ~S úgy rémlik, hallom a sirodból~fojtott sirásod. ~
6037   13|               szó,~egy régi jegyzet, ~de a szivem följajgatott rá,~
6038   13|              tüzednél. ~Kísértet járt ma a szobámban,~miért üzentél? ~
6039   13|                                          A délután...~A délután, mint
6040   13|                             A délután...~A délután, mint az üvegpohár,~
6041   13|                   miért úgy verekedtem? ~A fecske elszállt, késő őszre
6042   13|            berekedtem. ~Most lenne ideje a víg szüretnek,~és téged
6043   13|                  víg szüretnek,~és téged a múlás fájdalma lep meg,~
6044   13|              egyet alszol s mindjárt itt a tél. ~Lankadt lelkedre csüggedés
6045   13|          félálomba hallod,~hogy zengenek a messze-messze halmok. ~1922 ~ ~
6046   13|                   Nagy mozdulattal, mint a régi aktor,~aki a hódolattól~
6047   13|                   mint a régi aktor,~aki a hódolattól~súrolja bókoló
6048   13|              súrolja bókoló kezével lenn a földet -~úgy üdvözöllek. ~
6049   13|               üdvözöllek. ~Ezrek,~kiktől a székek rengenek,~s pillér
6050   13|               Elétek tesszük szó helyett a tettünk,~mert nem henyéltünk
6051   13|               henyéltünk sívó homokon.~S a romokon~mi építettünk. ~
6052   13|              kedv éle csorbul,~s agyarog~a pusztulás is, hogy legyőzzön
6053   13|                  kéz mutat most. Fölfelé a porbúl,~magyarok. ~A gyermek
6054   13|             Fölfelé a porbúl,~magyarok. ~A gyermek játszik, mint az
6055   13|                 s az ember játszik, mint a gyermek,~szóval, virággal,
6056   13|                emel és szörnyű terhet.~S a vak~végzettel szembeszállva
6057   13|                csodálva, hogy az ábránd, a csaló tett~egyszerre kőbe
6058   13|               nincs,~vendége van ezer,~s a szíve mind~egyszerre ver.~
6059   13|              mind~egyszerre ver.~Így áll a nagyvárosba, hol a bérház~
6060   13|               Így áll a nagyvárosba, hol a bérház~üvölt, s a kocsma
6061   13|       nagyvárosba, hol a bérház~üvölt, s a kocsma lármáz.~A klinikák
6062   13|                üvölt, s a kocsma lármáz.~A klinikák és temetők között~
6063   13|                   az álmainknak várfoka: a színház. ~Tömeg, te óriás,~
6064   13|                melynek kiáltás örvénylik a torkán,~s a tapsa olyan
6065   13|            kiáltás örvénylik a torkán,~s a tapsa olyan orkán,~mely
6066   13|                  tapsa olyan orkán,~mely a fülünkbe mennydörög sokáig.~
6067   13|              játék,~és játszadozhat véle a titán-nép.~De, félelmes,
6068   13|                 téglák közül ugrálnak ki a békák,~úgy rebbennek ki,
6069   13|         udvarukba,~egy nyári ünnepestén, a szegények,~és egyre többen
6070   13|               tanulni fáradt~s viaskodik a számmal és betűvel~és az
6071   13|                egyetlen ezüst kincsével, a tűvel.~Mily messziről tekintenek
6072   13|                mily ősi~közönnyel emelik a homlokuk,~a rettegésed régi
6073   13|             közönnyel emelik a homlokuk,~a rettegésed régi ismerősi.~
6074   13|               délelőtt gyorsan berobbant~a hosszú, nagy szobába, mint
6075   13|               hosszú, nagy szobába, mint a szél,~leült, vagy állt,
6076   13|               száját elhúzva kacagott, s a roppant~időben egyszer meghalt
6077   13|                 ő, azt mondja minden ő, ~a toll, a száj, a húr, az
6078   13|                mondja minden ő, ~a toll, a száj, a húr, az utcakő,~
6079   13|               minden ő, ~a toll, a száj, a húr, az utcakő,~azt mondja
6080   13|             mondja ő, mivel nyomába leng a~hír és halál. És az egész:
6081   13|           szívemről~Az éjjel fényes. Süt a hold.~Agyam hideg, akár
6082   13|                  hold.~Agyam hideg, akár a jéghegy,~a szájamon fáradt,
6083   13|             Agyam hideg, akár a jéghegy,~a szájamon fáradt, sötét jegy.~
6084   13|                jegy.~Hosszú út multán ez a zsold. ~Bús hívedet ne udvarold,~
6085   13|                 de tűzzel éledj,~és vess a csontvázamra még egy~vizsgáló
6086   13|       gyógyíthatatlan szívemet,~mely még a régi, szent beteg. ~1924 ~ ~
6087   13|                      Végrendelet~Odaadom a gyomromat,~emésszetek,~odaadom
6088   13|           gyomromat,~emésszetek,~odaadom a szememet,~hogy nézzetek,~
6089   13|               izmaim,~akarjatok,~odaadom a fogaim,~hogy marjatok,~odaadom
6090   13|                   hogy marjatok,~odaadom a füleim~és lessetek,~oda
6091   13|                  füleim~és lessetek,~oda a lábaim, hogy el~ne essetek.~
6092   13|              hogy el~ne essetek.~Odaadom a szájam is,~hogy egyetek.~
6093   13|            egyetek.~Odaadom ruháim is,~s a kegyetek.~Odaadom a szívem
6094   13|                is,~s a kegyetek.~Odaadom a szívem is,~mely boldog hűtlen-híven
6095   13|               boldog hűtlen-híven is,~de a fejem, az én fejem,~azt
6096   13|               azt hagyjátok meg énnekem,~a hajamat, amely selyem,~s
6097   13|                                Mercurius~A Hold az eget fehérre meszelte,~
6098   13|          meszelte,~Mercurius,~ő tündököl a messze végtelenbe. ~Megvárta,
6099   13|              végtelenbe. ~Megvárta, hogy a nagy idő letelt-e,~s most
6100   13|               lelke,~mert amitől függött a nyugta-kelte,~a gépezet~
6101   13|                  függött a nyugta-kelte,~a gépezet~kétszáz évig forgott
6102   13|                 most egy rövidke percre ~a halvány Luna s Vénus közt
6103   13|                halvány Luna s Vénus közt a lenge,~híg éteren~búcsúsugárt
6104   13|           méltatlan szemembe. ~Nézd, már a nap fényes fejét leszelte.~
6105   13|                Az utasok feküsznek, mint a hullák.~Azt gondolom magamba
6106   13|                  s én ott feküdnék lenn, a föld alatt,~a föld alatt,
6107   13|             feküdnék lenn, a föld alatt,~a föld alatt, hol nem virág
6108   13|             rágna millió,~s nem ismerném a kedves drága testét,~mely
6109   13|              rakott elém. ~Nem gyúlt meg a gyufa, ő segített,~nem értettem,
6110   13|                                     Apám a koporsóban~Apám, teremtőm,
6111   13|                    Mert az, aki apátalan~a földgolyón,~Isten nélkül,
6112   13|               Isten nélkül, magába van. ~A messzeségből rám mered~szigoru-szép~
6113   13|              Felelj hát, merre vagy?~Hol a szived~s agyad, a fényes
6114   13|              vagy?~Hol a szived~s agyad, a fényes ember-agy? ~Erős,
6115   13|            Tanítottál itt az uton,~lásd, a halált,~azt is tetőled tanulom. ~
6116   13|             anyag cselédje,~ki úr voltam a szellemek fölött. ~Az életem
6117   13|                 Jaj énnekem, mert mérgez a falat már,~és fojtogat koldusi
6118   13|                   jaj, hogy lobogtál föl a csillagokra,~te csillagoknál
6119   13|                bölcsen és megértőn,~mint a futó katonák fanyar ajka. ~
6120   13|           délután~Délután négykor lángol a város~sárga verőben. Gólyahírt
6121   13|               még kigyullad,~s versengve a nappal, üvegkocsányán~kibontja
6122   13|              élet helyett élet, mert már a téli~holdfény inog a háztetőkön,~
6123   13|                 már a téli~holdfény inog a háztetőkön,~szél dudorász
6124   13|         utcacsatornán,~s úgy összeszűkül a világ köröttem,~úgy fintorognak
6125   13|            köröttem,~úgy fintorognak rám a viszolygó~tárgyak, mint
6126   13|                 csecsemőkoromban,~amikor a sötétbe hagytak,~rémek között,
6127   13|                 rémek között, s kimentek a szobából. ~1928 ~ ~
6128   13|                 vonatja?~Hová robogok én a vak éjszakában?~Mily békés
6129   13|                békés vetést gyújt lángra a szikrám? ~1928 ~ ~
6130   13|        címszalagokról,~megmérgezem magam a patikáknál,~s egy reklámágyon
6131   13|             gömb-szappanokkal,~csorgatva a zuhanyt, locsolva lankadt~
6132   13|                  halotti maszkja~Ahogyan a szobrász~önti a gipszet~
6133   13|                  Ahogyan a szobrász~önti a gipszet~a halhatatlan~arcra,
6134   13|                  szobrász~önti a gipszet~a halhatatlan~arcra, azonkép~
6135   13|                   és várunk,~várunk, míg a kíntól~kővé nem mered. ~
6136   13|                ember,~igazi költő. ~Vér, a mi vérünk,~szerelmetes népünk~
6137   13|                  jó volt hajdan lehúnyni a szemem,~s gondolni elalvás
6138   13|                  sziklaperemre hajtották a szekeret,~hajrázva vontatták,
6139   13|                szilaj tüzérlovakkal,~föl a meredélyre az emberiségnek~
6140   13|            gyávák, föl-föl előre.~Verték a lovakat, véres ostorokkal,~
6141   13|                véres ostorokkal,~vérzett a tomporuk, vérzett a csüdjük,~
6142   13|              vérzett a tomporuk, vérzett a csüdjük,~és vérzett az emberek
6143   13|               őket újra együtt:~kikapták a gyeplőt a vad gyilkosok
6144   13|               együtt:~kikapták a gyeplőt a vad gyilkosok kezéből,~s
6145   13|                kezéből,~s húzták lefelé, a szent szekeret~le a porba,
6146   13|              lefelé, a szent szekeret~le a porba, piszokba, a semmi
6147   13|           szekeret~le a porba, piszokba, a semmi szemétbe,~míg lerogyott
6148   13|                és ott rekedt meg.~Verték a lovakat, kantárral, hevederrel,~
6149   13|                   hevederrel,~sáros lett a fejük, a szügyük, a hátuk,~
6150   13|          hevederrel,~sáros lett a fejük, a szügyük, a hátuk,~és sáros
6151   13|                 lett a fejük, a szügyük, a hátuk,~és sáros lett az
6152   13|                  félek az éjben és félek a fényben,~jajgatva tusakszom,
6153   13|                megyek az utcán.~Lehajtom a fejem és sírok. ~1928 ~ ~
6154   13|            Gyermekszoba ~Sápadtan állunk a gyermekszobában,~várjuk
6155   13|                 az utcán,~mint őserdőben a tigrisek. ~Anyám ~Repülőgépek
6156   13|            esküvőjén~mirtuszkoszorú volt a fején. ~Charing Cross ~Hogy
6157   13|              Charing Cross ~Hogy önti ki a dél e sok embert~alagutakból,
6158   13|              vízben mosdik.~Vasárnap sír a moziban. ~Részegek ~Gázlámpák
6159   13|           zsebükből. Ne nevesd őket.~Tán a halottak sokkal szagosabbak?~
6160   13|            express ~Sürgönyszalag röpköd a homlokukról~és messzeség.
6161   13|               Akár az operahősök.~Fütyöl a mozdony. Életük libeg~az
6162   13|               piros vérrel?~Én, én merem a hősi hetvenévest,~káromkodó,
6163   13|            Cigaretta ~Ha rosszul kapcsol a központ,~vagy meghal valakid,
6164   13|                 te modern ember? Kell ez a bűvös~dohányrúd, ez az áldozatfüst,~
6165   13|                 áldozatfüst,~szájadba ez a vad parázs. ~Fészek ~Télen
6166   13|               vad parázs. ~Fészek ~Télen a fákon látszik a fészek,~
6167   13|            Fészek ~Télen a fákon látszik a fészek,~mit észre se venni,
6168   13|           visongnak~lármás fiókák nyáron a lombban.~Madártalan és lombtalan
6169   13|             otthon. ~Nénike nevenapjára ~A szürke köznapok rendje után~
6170   13|                rendje után~mily ünnep ez a névtelennek.~Barátnői csodálják,
6171   13|         hejehujáz egyre herdál,~elvadult a régi kerttáj,~dobban a dob,
6172   13|          elvadult a régi kerttáj,~dobban a dob, kész a leltár. ~Az
6173   13|              kerttáj,~dobban a dob, kész a leltár. ~Az idő hiába dorgál,~
6174   13|               sort áll,~kastélyán bedőlt a portál. ~1928 ~
6175   14|            vagyunk...~Magunk vagyunk,~ég a házunk.~Kék az ablakunk. ~
6176   14|                   mert fájt látni nekem,~a sötétség után~milyen fényes
6177   14|            ütközetbe~rohantak, dübörgött~a parlag alattok. ~Láttam
6178   14|              nyilokat, ahol csak~jártak, a csatatér~piros vérben ázó. ~
6179   14|                piros vérben ázó. ~Hallám a kürtöknek~kiváló fúvását,~
6180   14|                kürtöknek~kiváló fúvását,~a mének futását,~hej szegény
6181   14|              magas oszlopokban~          a borongós égre,~három pap
6182   14|                  nem lángolt,~mint akkor a szerény, de mégis mosolygó~          
6183   14|                költeményfüzér megírására a közvetlen impulzust az oly
6184   14|                 akartam nyújtani azokról a fehér~arcú, tüzes szemű
6185   14|                 zajtalanul sóhajtanak el a~világból, mint ősszel a
6186   14|                  a~világból, mint ősszel a falevelek. Ez a szürke kép
6187   14|              mint ősszel a falevelek. Ez a szürke kép lelkem megragadta,~
6188   14|                tragédiát látott, azoknak a szegény betegeknek sóhajtását~
6189   14|                 És én megértettem azt. ~ A fiatalemberben - nevet nem
6190   14|               eszményítettem meg~azoknak a lemondását, szenvedéseit,
6191   14|                 szenvedéseit, reményeit. A költemény személyeire~vonatkozólag
6192   14|                  megjegyeznem, hogy Ella a tüdővészes beteg~kedvese,
6193   14|              ápolja. ~Szerző ~1 ~Beh fáj a mellem,~     Tudom, ez ellen~
6194   14|                írva:~     "Korán ledőlsz a sírba."~Elhalni lassan! ~
6195   14|                     S nem t'om mi végett~A sorshoz esdek.~"Ne még,
6196   14|              áldott~Nehéz keresztet! ~2 ~A barátok, kikkel annyi~     
6197   14|                 mulattam át,~Itt hagytak a fájdalomba',~A kezét mind
6198   14|               Itt hagytak a fájdalomba',~A kezét mind félrevonta!~     
6199   14|                  félrevonta!~     Haljon a barát! ~Oh, ti törpe, gyáva
6200   14|             lehet.~"Jaj, ne menj el, bűn a csókja",~Tőle mind magát
6201   14|               gyávák!~     Hogyha tépnek a bajok,~Ne számíts az emberekre.~
6202   14|             Csókolj meg szép csendesen! ~A kakukkórát, ha lelkem~Elhagyott,
6203   14|                 Tört szemem sugára~Várja a sírt, várja...~     A végért
6204   14|              Várja a sírt, várja...~     A végért eped. ~5 ~Mily furcsa!
6205   14|          Imádtunk, szerettünk,~Ha kihűl, a rögös~     Föld ölébe tesszük.~
6206   14|            Kitörölve könnyünk~     Éljük a világunk. ~Csak reggel látjuk
6207   14|                 érzi közsorsunk.~Szavunk a zűrbe vész,~     Aztán sürgünk-forgunk. ~
6208   14|             rövid napnak,~De mit is érne a~     Sírás-rívás, bánat,~
6209   14|                  sír felett~Beszélgeténk a végről,~     Leány, veled. ~
6210   14|                oly fehér volt,~     Mint a tied.~Elmélkedénk, merengénk:~     "
6211   14|            Elmélkedénk, merengénk:~     "A vég siet." ~3. Most nyíl'
6212   14|                nyíl' az őszi rózsa,~     A sír fehér...~Imádkozzunk,
6213   14|               Imádkozzunk, leányka,~     A lelkekér'! ~4. Jövőre majd
6214   14|                        Magad, magad...~S a hanton újra sok-sok~     
6215   14|               Mint egykoron,~Csókold meg a virágot...~     Haló porom... ~
6216   14|                                          A temetőben~Alkonybibor; sötétlő
6217   14|          Alkonybibor; sötétlő cipruságon~a nyugvó nap mosolygó fénye
6218   14|                      Sötét az éj, csupán a hold világit,~csalogány
6219   14|                  világit,~csalogány szól a bokrok rejtekében...~Éjfélt
6220   14|            Éjfélt ütött. - Susogás, - jő a másik...~S átöleli halványan,
6221   14|               dal~Aranyos szárnyon repül a hajnal~ragyogó bárddal űzve
6222   14|                űzve az éjet...~...Tűnnek a rémek, messzire, halkan...~
6223   14|              messzire, halkan...~Itt van a hajnal! Itt van az élet! ~
6224   14|                    Lobogó lángként száll a szerelmem,~ifju szivemben
6225   14|              reszket az ajkam...~Itt van a hajnal! Itt van az élet!~ ~
6226   14|           Változat ~Tanuld meg, por fia: a sorsod: lemondás,~s lemondani
6227   14|                  oly fájdalmas-édes.~Ura a végzetnek, ki ezt eltanulja,~
6228   14|              csüggedés és kétség nem fér a szívéhez.~Nézd a természetet,
6229   14|                 nem fér a szívéhez.~Nézd a természetet, mint vál bágyadásra~
6230   14|                csüggedt mosolyában, hogy a világ lássa,~küzdelem és
6231   14|                 lássa,~küzdelem és bukás a porember sorsa. ~S tudok
6232   14|                  síri nyoszolyámra,~édes a lemondás: a halottak arcán~
6233   14|           nyoszolyámra,~édes a lemondás: a halottak arcán~oly szépen
6234   14|           mosolyog az öröklét álma.~Mint a kalász ha szép sárgára válik,~
6235   14|              szép sárgára válik,~levágja a kaszás villogó pengéje:~
6236   14|                  éppen úgy az ember küzd a haláláig,~azután szétfesel,
6237   14|                 az élte. ~Hajoljatok meg a végtelen sors előtt!~Mert
6238   14|              hajolsz, kidönt, mint vihar a tölgyet,~s kárörvendőn tombol
6239   14|         küzdelemmel~ledönt nagykegyetlen a fekete sírba:~a temető minden
6240   14|            nagykegyetlen a fekete sírba:~a temető minden fájára az
6241   14|                fájára az ember~kudarca s a sorsnak győzelme van írva. ~
6242   14|                  lánggal volt tele:~nézz a szemébe mélyen, résztvevően,~
6243   14|           szemébe mélyen, résztvevően,~s a hűlt hamun együtt zokogj
6244   14|             sosem volt az ürömpohár, ~ki a szemét nem is gyújtotta
6245   14|           tekintettel szemébe,~emeld fel a főd - büszkén menj tovább! ~
6246   14|               játszik e még mókust búgva a kis Lacika? ~1904 ~ ~
6247   14|                                          A bölcs halála~Platon mosolygós,
6248   14|                  nehéz beteg lett,~leült a földre dús szőlője mellett,~
6249   14|        kiszáradott, sudár~nagy termetére a langy napsugár,~tar homlokára
6250   14|                 előre,~eltűnt előtte már a bú, a kín:~s elmélkedett
6251   14|                  eltűnt előtte már a bú, a kín:~s elmélkedett az élet
6252   14|             titkain... ~Élvezte csöndben a szelíd magányt,~s amint
6253   14|                  szelíd magányt,~s amint a megváltó halálra várt:~meglátta
6254   14|            halálra várt:~meglátta árnyát a napos falon.~Gondolkodott:
6255   14|                  falon.~Gondolkodott: mi a való vajon,~hogy ő-e, aki
6256   14|                  vajon,~hogy ő-e, aki ül a durva földön,~vagy az az
6257   14|                  való az árnyék,~s tünők a portestek s a kósza bolygók,~
6258   14|            árnyék,~s tünők a portestek s a kósza bolygók,~és fínom
6259   14|             kelve nem hallatva egy jajt,~a fal tövébe bölcselkedve
6260   14|            tövébe bölcselkedve meghalt. ~A napkorong vérző aranyba
6261   14|               fagyos meredtségben feküdt a hulla.~Árnyak remegtek,
6262   14|              fuvallt alább,~s meglengeté a bölcs nagy, ősz haját,~más
6263   14|                mert bénaság nyügözte már a testet. ~De a falon az árny
6264   14|               nyügözte már a testet. ~De a falon az árny táncolni kezdett... ~
6265   14|                                 Szerenád~A kormos égből lágy fehérség~
6266   14|                Didergve járok ablakodnál~a hófehér nagy úton át.~S
6267   14|                zenélve~halkan szitál alá a hó. ~S körülvesz engem,
6268   14|          szelíded altatóul,~halkan zenél a tiszta hó. ~Oly mély a csend,
6269   14|             zenél a tiszta hó. ~Oly mély a csend, a város alszik,~mind
6270   14|            tiszta hó. ~Oly mély a csend, a város alszik,~mind járjatok
6271   14|                                          A verseim elé~Majd hogyha
6272   14|                könnyezek. ~Említem, mint a rosszat,~amely feledve szebb,~
6273   14|                  értem,~mire valók ezek;~a rím, a hírnek álma,~mely
6274   14|                  mire valók ezek;~a rím, a hírnek álma,~mely eltűn,
6275   14|               homlokod. ~Álmaidba szállj~A mennyhonba át.~S hidd, hogy
6276   14|         alkonyathoz~Szivem szivéből szól a dal~S remegve a homályba
6277   14|            szivéből szól a dal~S remegve a homályba hal.~Beléd te pompás,
6278   14|              szőnyegét~S könnyezve véded a kiégett~Fáradt, beteg virágokat.~
6279   14|                 jössz s vérezőn~Járkálsz a harmatos mezőn~S sötét hajadban
6280   14|          hajadban olthatatlan~Lobban fel a fény újolag~S hull, hull
6281   14|                 fény újolag~S hull, hull a szikra árnyaidra~     Ó
6282   14|               fátylad csendbe rám csap~S a szenvedésem ellohad.~S csókol,
6283   14|                                          A húrba markol a szokott újj...~
6284   14|                           A húrba markol a szokott újj...~A húrba markol
6285   14|                  markol a szokott újj...~A húrba markol a szokott újj~
6286   14|            szokott újj...~A húrba markol a szokott újj~Aztán lecsügged
6287   14|              szokott újj~Aztán lecsügged a kezem.~Ha jő a szellemnépes
6288   14|                 lecsügged a kezem.~Ha jő a szellemnépes éjjel~Lantom
6289   14|                De tilt dalolni, énekelni~A szerelem, a szerelem... ~
6290   14|            dalolni, énekelni~A szerelem, a szerelem... ~Egykor remegve
6291   14|            Szárnyas dalomról szüntelen~S a porba húz le az egekből~
6292   14|                  porba húz le az egekből~A szerelem, a szerelem... ~
6293   14|                le az egekből~A szerelem, a szerelem... ~1905 ~ ~
6294   14|                                          A visszhang románca~"Szeret-e?"
6295   14|              románca~"Szeret-e?" Kérdezi a lány~És szól a hang a bércfalán~"
6296   14|                   Kérdezi a lány~És szól a hang a bércfalán~"Szeret,
6297   14|            Kérdezi a lány~És szól a hang a bércfalán~"Szeret, szeret,
6298   14|            szeret." ~"Szeret-e?" Kérdezi a lány~S hang nem felel a
6299   14|                  a lány~S hang nem felel a bércfalán~     Csak csönd,
6300   14|                Szeret-e?" Újra kérdezi~S a csöndesség felel neki:~     "
6301   14|                                          A régi dalokból~1 ~Nem a hiú
6302   14|                   A régi dalokból~1 ~Nem a hiú világ a boldog,~a fény,
6303   14|              dalokból~1 ~Nem a hiú világ a boldog,~a fény, a pompa
6304   14|                Nem a hiú világ a boldog,~a fény, a pompa csak lepel,~
6305   14|                  világ a boldog,~a fény, a pompa csak lepel,~hogy abba
6306   14|              koldus-nyomorát rejtse el. ~A szenvedők szerelme boldog,~
6307   14|                  szerelme boldog,~ha kéz a lázas kézhez ér,~s két száműzött
6308   14|            szerelemér'. ~2 ~Mint szélben a futó katáng,~bolyongtam
6309   14|            sírjak, mert szeret, szeret! ~A rengetegbe törteték,~s belé
6310   14|                törteték,~s belé zokogtam a neved,~ujjongva zúgtak fák,
6311   14|                   szeret! ~És átkaroltam a mezőt,~hullajtva forró könnyeket,~
6312   14|                    Lázas szivemre ölelém~a reszkető természetet,~s
6313   14|                szivünk, és~befújja ágait a dér... ~1905 ~ ~
6314   14|                   ne fuss az istenekhez,~a végtelenbe lökve - járj
6315   14|             lökve - járj magad.~Az ember a tömeg zajába elvész,~de
6316   14|                  tömeg zajába elvész,~de a magány habtengerén szabad. ~
6317   14|             szabad. ~Légy csak magad te, a magány igazság,~szakítsd
6318   14|                 barát. ~Légy csak magad, a harc, s veszély között.~
6319   14|              Küzdj, s vessz el úgy, mint a hajótörött,~ki fuldokolva
6320   14|        hajótörött,~ki fuldokolva csap le a habokra. ~S egy óceánnal
6321   14|                  s büszkén vesz el, amíg a víz lenyomja,~mert rája
6322   14|           háborgatsz engem ugyan?~"Ébred a nép, sír a haza."~- Ez csak
6323   14|                 ugyan?~"Ébred a nép, sír a haza."~- Ez csak néhány
6324   14|              Hagyj békében engem ugyan!~"A magyar nagy lesz s hatalmas."~-
6325   14|                hallgass. ~Nincsen haszna a panasznak,~a főrendek leszavaznak.~
6326   14|              Nincsen haszna a panasznak,~a főrendek leszavaznak.~Gyulai
6327   14|                  én szomorgó ifju lelkem~a szenvedés letörte már,~elhalt
6328   14|            szenvedés letörte már,~elhalt a kedvem, életórám~éjfélre
6329   14|               nappal kietlen hánykolódom~a nép között. ~Teszek-veszek
6330   14|              lomhán merengve,~míg mellem a harctól piheg,~de este sokszor
6331   14|              Isten~Haragszik az Isten... a sötét viharban,~zúgó ércszavától
6332   14|               viharban,~zúgó ércszavától a mindenség remeg.~Mintha
6333   14|             mindenség remeg.~Mintha égne a menny - lobban a villámlás,~
6334   14|             Mintha égne a menny - lobban a villámlás,~harsog a mindenség:
6335   14|               lobban a villámlás,~harsog a mindenség: imára emberek!~
6336   14|             hangot parányi porszemek,~ti a végtelennek mulandó férgei!~
6337   14|                férgei!~Mi felséges az Úr a zúgó viharban,~boldog, ki
6338   14|               haragban.~Megrengeti vadul a nyomoru földet.~A romboló
6339   14|                  vadul a nyomoru földet.~A romboló tűzláng égethet
6340   14|             Gyászfátyolt ölt az ég, dörg a felhő torka:~hogy szent
6341   14|              Hosszú uszályukkal röpülnek a felhők,~remegve bújik el
6342   14|               ember alattok.~Térdre rogy a hívő, ég a templom mécse,~
6343   14|                   Térdre rogy a hívő, ég a templom mécse,~buzgó áhitatban
6344   14|              mécse,~buzgó áhitatban zeng a szent imádság:~ámde halk
6345   14|              ámde halk szózatát túldörgi a vihar,~s villámai zúgva,
6346   14|                 el engem, bűnös asszony,~a szád harap, az orcád éget,~
6347   14|                édes ajkad?~Mért ejte meg a csábos óra?~Mért rántasz
6348   14|                örvény ködébe,~mért dőlsz a süllyedő hajóra? ~Menj el,
6349   14|               rémes,~másutt keresd, amit a sors ád.~Ölelj, de menj
6350   14|             Kérem ne sírjon: köztulajdon~a lángolás, a szerelem,~úgy
6351   14|                  köztulajdon~a lángolás, a szerelem,~úgy kapjuk tüzet
6352   14|               szerelem,~úgy kapjuk tüzet a parkon,~a sétaúton, a teren. ~
6353   14|               úgy kapjuk tüzet a parkon,~a sétaúton, a teren. ~Azt,
6354   14|              tüzet a parkon,~a sétaúton, a teren. ~Azt, akinek tűz
6355   14|                Pardon - tüzet!"~Akárcsak a dohányos éppen -~aztán megyünk
6356   14|                   Most, hogy kilobbadott a lángunk,~és elhagyott a
6357   14|                  a lángunk,~és elhagyott a szerelem,~megyek, nem lantolom
6358   14|                 tart örökké semmi ünnep,~a fény, a lávacsók kihalt.~
6359   14|              örökké semmi ünnep,~a fény, a lávacsók kihalt.~Oltsuk
6360   14|              kiégett, rossz szivart! ~2 ~A második méla akkord ~Pár
6361   14|              most képeden csomóba rajzik~a nyári szeplő és a májfolt. ~
6362   14|                 rajzik~a nyári szeplő és a májfolt. ~Ma könyvet írsz,
6363   14|                hű és okos vagy,~körötted a kedv bárhogy is forr,~toll,
6364   14|                  is forr,~toll, pápaszem a fegyvered csak,~s nem kell
6365   14|                 is szeretlek,~s nem bánt a régi, vészes álom. ~Ó, hű
6366   14|                      Egy forradalomhírre~A föld felett láng ég s sötét
6367   14|                láng ég s sötét harag.~Ó, a világon béke nem marad,~
6368   14|                  világon béke nem marad,~a föld mozog, a bércek rengenek,~
6369   14|                 nem marad,~a föld mozog, a bércek rengenek,~s ez úgy
6370   14|               újra engemet,~szivembe kap a szélsodorta lomb...~     
6371   14|                zúgjatok, csak zúgjatok! ~A rét piros lesz s újra vérhabos,~
6372   14|                zúgjatok, csak zúgjatok! ~A szomju föld ma újra vért
6373   14|          vérkálvárián;~uralkodók, meging a trónotok:~a jog bosszút
6374   14|            uralkodók, meging a trónotok:~a jog bosszút liheg már, nem
6375   14|                zúgjatok! ~Világokat szül a setét kaosz,~a bátor ujjong,
6376   14|            Világokat szül a setét kaosz,~a bátor ujjong, a cenk sáppadoz,~
6377   14|             setét kaosz,~a bátor ujjong, a cenk sáppadoz,~s amíg a
6378   14|                  a cenk sáppadoz,~s amíg a jeltűz gyúl az ormokon,~
6379   14|                  s álmodom.~Hadd folyjon a vér, hulljon a halott...~     
6380   14|              Hadd folyjon a vér, hulljon a halott...~     Csak zúgjatok,
6381   14|                            Icarus~Icarus a tüzes naphoz futott.~Szárnyáról
6382   14|            futott.~Szárnyáról olvadt már a lágy burok,~és léghasító
6383   14|                 kalandoz,~s sosem jut el a lángsugaru naphoz.~Aztán
6384   14|                  Alatta mérgesen morgott a tenger. ~Megborzadott; érezte
6385   14|              hűlni lelkét,~arcát belepte a halálverejték,~hörgött vadul,
6386   14|                  és kétkedett, mi szebb: a víz, a tűz?~Sajnálta csendes,
6387   14|              kétkedett, mi szebb: a víz, a tűz?~Sajnálta csendes, lombos
6388   14|                  tovább,~de húzta testét a nehéz teher le.~Érezte,
6389   14|               izen,~s egy percre győzött a sötét vizen.~Tollförgetegbe
6390   14|                 kigyúlt szemekkel szállt a tűzhalálba,~érezte, bukni
6391   14|                  fog, s emelkedett.~Ment a halálba, mind felebb s felebb,~
6392   14|                 felebb s felebb,~forgott a nap, mint egy tüzes kerék,~
6393   14|                  szemét,~perzselte húsát a sugárnyaláb,~de ő röpült...~     
6394   14|                  Dél~Nehéz melegség leng a tóra,~pilledtek a fáradt
6395   14|          melegség leng a tóra,~pilledtek a fáradt növények,~egy percre
6396   14|             megáll az élet,~s magába néz a déli óra. ~Szomjú a föld,
6397   14|                  néz a déli óra. ~Szomjú a föld, izzó az űr fenn,~és
6398   14|                föld, izzó az űr fenn,~és a harangszó lomha, fáradt,~
6399   14|                   lassan, csendben árad,~a kert meredten ég a tűzben. ~
6400   14|                 árad,~a kert meredten ég a tűzben. ~A dél jön, s mint
6401   14|              kert meredten ég a tűzben. ~A dél jön, s mint hegyen merengő~
6402   14|                hideg mélységbe dől le,~s a délutáni lomha csend jő... ~
6403   14|                                          A költészethez~Vérig sebezve,
6404   14|               Vérig sebezve, lázba futva~a föld sötét tusáitól~kitör
6405   14|                  halk sikoly.~Felcsendül a bús, elmaradt dal,~és újra
6406   14|                újra csendbe könnyezem.~S a tört kobozról méla hanggal~
6407   14|              tehozzád!~Véremmel írom ezt a dalt.~Lelkem nehéz tusák
6408   14|                tusák kinozták,~és kedvem a zavarba halt.~A torkom sírás
6409   14|                és kedvem a zavarba halt.~A torkom sírás fojtogatta,~
6410   14|               fuló szavam! ~Előttem állt a vészes élet,~s én harcait
6411   14|                 megért,~véresre lökdelék a testem,~és senki sem adott
6412   14|                 adott segélyt. ~Lihegtem a forró gyönyörre,~forgattam
6413   14|               forró gyönyörre,~forgattam a habos kupát.~Majd néztem
6414   14|             árván, elgyötörve,~mint győz a nyegle bárgyuság.~Tündérruhába
6415   14|               álom volt, csak álom,~amit a szél tovább üzött,~s tövis
6416   14|             tovább üzött,~s tövis fogadt a puszta tájon,~és égetett
6417   14|           világnak~világot érő szívemet,~a többiek utamba vágtak,~s
6418   14|            vágtak,~s én sírtam ott, mint a gyerek. ~Kolduskirályként
6419   14|            kerestem, szüntelen,~dörögtem a hitványok ellen,~s zokogtam
6420   14|        költészetem, te hű arám,~ó, öntsd a tiszta régi hitnek~vigaszsugárait
6421   14|               vigaszsugárait ma rám.~Nem a gyerek zokog teérted,~akit
6422   14|             zokog teérted,~akit mulattat a koboz:~a férfi, aki a tiéd
6423   14|                   akit mulattat a koboz:~a férfi, aki a tiéd lett,~
6424   14|           mulattat a koboz:~a férfi, aki a tiéd lett,~és újra él és
6425   14|                álmodoz! ~Nem kell tovább a szörnyü hajsza,~amelyre
6426   14|                sok zokogva néz.~Bút adj, a szenvedés malasztja~édesb
6427   14|            malasztja~édesb tenálad, mint a méz.~Nyújtod karod, a régi
6428   14|               mint a méz.~Nyújtod karod, a régi szív vár,~rám ontod
6429   14|              hidd, hogy...~Ne hidd, hogy a világ ma boldog,~mert a
6430   14|                  a világ ma boldog,~mert a piacon pár nevet.~Sötétbe
6431   14|                pár nevet.~Sötétbe bújnak a borongók,~és ott keresnek
6432   14|                 ott keresnek menhelyet. ~A szenvedők sötéten érzik,~
6433   14|          szenvedők sötéten érzik,~nem ez a föld az ő helyük.~Mély árnyba
6434   14|               helyük.~Mély árnyba vérzik a kevély szív,~csak az üres
6435   14|               mindenütt. ~Fölszínen ágál a silányság,~ágyára dől a
6436   14|                  a silányság,~ágyára dől a bús maga,~eloltja csendesen
6437   14|                  maga,~eloltja csendesen a lámpát,~s rádől sötétlő
6438   14|        láthatatlan nagy titok.~Intesz, s a földi munka hősét~dörgő
6439   14|              szavaddal elhivod. ~Te fenn a csillagoknak ormán~trónolsz
6440   14|            mogorván,~s tűn életünk, mint a folyam. ~Te tündökölsz a
6441   14|                 a folyam. ~Te tündökölsz a másvilágon~magánosan, győzhetlenül.~
6442   14|                 magánosan, győzhetlenül.~A mi sorsunk csak röpke álom,~
6443   14|                   s mi hervadunk, miként a fű,~mit a kaszás vígan levagdal,~
6444   14|              hervadunk, miként a fű,~mit a kaszás vígan levagdal,~te
6445   14|               időig sírva élünk,~s aztán a sírra rábukunk.~Légy szörnyű
6446   14|              álmodozva porcsibét csinált~a nagy arab pusztán a hő homokban,~
6447   14|              csinált~a nagy arab pusztán a hő homokban,~majd játsza
6448   14|              nézte,~mint ontanak szikrát a csillagok.~Rájuk meredt,
6449   14|                forró remények duzzaszták a lelkét,~és rázta már galyát
6450   14|              lelkét,~és rázta már galyát a tubafa. ~Érezte, szenvedése
6451   14|              fejét lágyan kezükbe vették~a zöld-ruhás, éjjel-szemű
6452   14|                  valék,~s csipkém redőin a szűztiszta kék folt~azt
6453   14|                hirdeté, hogy gazdag lesz a lét.~Később, hogy életembe
6454   14|               szemekkel téged néztelek. ~A többiek kotortak lenn a
6455   14|                  A többiek kotortak lenn a sárban,~és lökdösődtek zsíros
6456   14|                fönn napsugár van,~s lenn a csatorna a szennytől kicsap.~
6457   14|          napsugár van,~s lenn a csatorna a szennytől kicsap.~Tűrtem,
6458   14|              fiad,~lábam botolt és túrta a sarat,~de hű szemem mindég
6459   14|                    És mostan is oly izzó a szerelmem,~mint a felejthetetlen
6460   14|               oly izzó a szerelmem,~mint a felejthetetlen nász után,~
6461   14|              szent csudán,~szép vagy, ha a hold csendesen mereng fenn,~
6462   14|                Te född be kék selymeddel a porom. ~Akkor vagy a legszebb,
6463   14|          selymeddel a porom. ~Akkor vagy a legszebb, ha nő a felleg,~
6464   14|             Akkor vagy a legszebb, ha nő a felleg,~ágyúz a villám és
6465   14|          legszebb, ha nő a felleg,~ágyúz a villám és a föld süket.~
6466   14|                felleg,~ágyúz a villám és a föld süket.~S a birkozó
6467   14|                villám és a föld süket.~S a birkozó szélvészek ölre
6468   14|                 ölre kelnek,~és felvonul a győzelmes üteg.~Képed sötétül
6469   14|         megrengeted.~S sóhajt homályosan a rengeteg. ~Te vagy napom,
6470   14|           kihajlék ablakomba,~s bámultam a cikázó kék eget,~csak lóra
6471   14|            fussak robogva,~amerre vágtat a bősz fergeteg...~Most is
6472   14|             fényes ég, - szülőanyám. ~* ~A kályha gyomrán kék parázs
6473   14|             parázs szunyókál,~s virraszt a szélvészes, bús éjfelen.~
6474   14|                  gőzmén rohan velem,~vár a börönd, s köt ide száz hivó
6475   14|                Egy sziklazápor pattog le a tűzről,~s künn a vasút a
6476   14|               pattog le a tűzről,~s künn a vasút a pályán nyögve prüszköl. ~
6477   14|                 a tűzről,~s künn a vasút a pályán nyögve prüszköl. ~
6478   14|            nyögve prüszköl. ~S már látom a zöld lámpást künn a ködben,~
6479   14|                látom a zöld lámpást künn a ködben,~és érzem is, mint
6480   14|                  és érzem is, mint indul a vonat.~Nyüzsgő, tolakvó
6481   14|         felszállok, elfedem bús arcomat.~A honi szó csak tétovázva
6482   14|                  könyűt folyat.~Nem írta a váláskínt senki még le,~
6483   14|              jöttment, silány, bitang.~- A társaságból száműzött eretnek,~
6484   14|               eszednek~kis kincseit, kit a hírvágy kicsalt,~mindezt,
6485   14|           hírvágy kicsalt,~mindezt, hogy a vasút megy az utolsó~intésre,
6486   14|                   komor koporsó. ~* ~Vár a levélre, csendesen mereng
6487   14|           csendesen mereng ő,~nem alszik a forró nyáréjszakán.~Járása
6488   14|              Fülig pirul, ha berreg künn a csengő,~de mégse pattan
6489   14|               csengő,~de mégse pattan ki a nagy talány.~Pihegve nézi,
6490   14|                   Pihegve nézi, mozdul-e a zár.~Remegve a levélhordóra
6491   14|                  mozdul-e a zár.~Remegve a levélhordóra vár. ~Ó, ismerem
6492   14|                  levék,~így vártam én is a levélt honomból,~s sarkcsillagom
6493   14|           honomból,~s sarkcsillagom lett a "szárnyas-kerék".~Későn
6494   14|                  olykor-olykor~felkeltem a friss napnál is elébb,~és
6495   14|                 aki félve fél,~nyitám ki a dobozt, van-e levél? ~S
6496   14|                  ha volt, kezembe vettem a papírost,~mint az aranypénzét
6497   14|                  ki ír most,~s küzködtem a reménnyel, a buval.~Ajkamra
6498   14|                 s küzködtem a reménnyel, a buval.~Ajkamra nyomtam a
6499   14|                 a buval.~Ajkamra nyomtam a hűs, rózsaszín jóst,~amely
6500   14|              lelkem vágyai,~s nem tudtam a papírt felbontani. ~Máskor