Rész

 501    1|           karjaid, hörögve~     átöleled a téli éjszakát. ~6 ~Még mostan
 502    1|          meggyújtod régi emlék~sírmécsit a szivedben. ~Nézünk egymásra
 503    1|                 ily hideg halottnak? ~7 ~A szél a drótot tépte, rázta,~     
 504    1|              hideg halottnak? ~7 ~A szél a drótot tépte, rázta,~     
 505    1|                        pelyhek szitáltak a homályban,~halk és fehér
 506    1|        lámpafénynél,~     mint tűntem el a hóviharban.~ ~
 507    1|                   szálljunk be, prüszköl a tüzes vasút.~Ne félj, ne
 508    1|                 ónszín az arcunk és fakó a szájunk,~a vasutas lecsípteti
 509    1|                arcunk és fakó a szájunk,~a vasutas lecsípteti szivünk. ~
 510    1|           szivünk. ~Megyünk, megyünk már a pokol felé,~nagy háztetőkre,
 511    1|                háztetőkre, tengerek elé,~a horpadt mozdony száguldozva
 512    1|             mozdony száguldozva pompáz. ~A vastányérra sírlámpát csapott~
 513    1|         vastányérra sírlámpát csapott~és a kazánnál fogja a csapot~
 514    1|              csapott~és a kazánnál fogja a csapot~s parancsolóan áll
 515    1|            ablakon!~Künn részegen táncol a megbomolt~sok szélmalom. ~
 516    1|                megbomolt~sok szélmalom. ~A szürke réten ciripel a tücsök,~
 517    1|                   A szürke réten ciripel a tücsök,~a bús mezők az égre
 518    1|                  réten ciripel a tücsök,~a bús mezők az égre lehelik~
 519    1|                 egyszerre tűz lep el,~ma a dühöngő, fellázadt pokol~
 520    1|                 ünnepel. ~Manók kisérnek a sötét utig,~leányszobád
 521    1|                éjek bíbor lángja ég~künn a sikon. ~Az ünnep előtt ~
 522    1|               előtt ~Már itt vagyunk. Ez a pokol-torok.~E szürke tájon
 523    1|                  tájon minden oly beteg,~a liliomok sárba fekszenek,~
 524    1|              fátyolod nekem adod,~halkul a bús, süket mozdonyzörej~
 525    1|               Menjünk le már, menjünk le a pokolba,~szél zúg, pogány
 526    1|                  pogány nótát imádkozom.~A kékülő ég lámpáit kioltja,~
 527    1|               kioltja,~borfolt, hamu van a dúlt abroszon. ~Menjünk
 528    1|                Menjünk le, ott van az út a pokolhoz;~hűvösszagú és
 529    1|              lehell reám picinyke szád. ~A szűk uton, a szűk uton előre!~
 530    1|             picinyke szád. ~A szűk uton, a szűk uton előre!~Nedves,
 531    1|            szivek trónussá halmozódnak~s a kárhozott, fulladt dorbézolóknak~
 532    1|       panasztalanul járkált mindenütt,~s a hófehér párnákon úgy feküdt,~
 533    1|              feküdt,~mint Vénusz oltárán a gyenge bárány. ~Hogy átkaroltam
 534    1|       gyönyörsikolyba~szelíden emlegette a halált. ~És elzokogta csendesen
 535    1|                egy halott. ~Sírtunk... S a láz tüzében láttam ott~amint
 536    1|                 tüzében láttam ott~amint a szétdúlt, forró ágy felett~
 537    1|                boldog,~szivembe felrázod a poklot. ~2 ~Ó mint szeretnélek
 538    1|       bágyadtságába nézni,~míg ránkborul a csókos, halk magány. ~Egy
 539    1|        csikorgatom, hogy nem szeretlek~s a fagyban a lángokról álmodom. ~
 540    1|                nem szeretlek~s a fagyban a lángokról álmodom. ~3 ~Téged
 541    1|               gyermek,~ki szembe ülsz le a vonatba s akkor,~midőn remegve
 542    1|                hogy szeretlek,~leszállsz a vágtató vonatról...~
 543    1|                   Téli alkony~Aranylanak a halvány ablakok...~Küzd
 544    1|                  halvány ablakok...~Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,~
 545    1|                  ablakok...~Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,~fönn a
 546    1|                 a hamvazó sötéttel,~fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,~
 547    1|                  sok vén kémény pöfékel,~a hósík messze selymesen ragyog. ~
 548    1|             selymesen ragyog. ~Beszélget a kályhánál a család,~a téli
 549    1|                    Beszélget a kályhánál a család,~a téli alkony nesztelen
 550    1|          Beszélget a kályhánál a család,~a téli alkony nesztelen leszállott.~
 551    1|                   csipkés ruhába állanak a fák. ~A hazatérő félve,
 552    1|           csipkés ruhába állanak a fák. ~A hazatérő félve, csöndesen
 553    1|              elhaló. ~S az ónszin égből, a halk éjszakában~táncolva,
 554    1|                fehér rózsákként hull alá a hó.~ ~
 555    1|              vidéki ház~Napfényben égnek a fehér falak,~S mégis jeges,
 556    1|                 fürdőhelyen mulat az úr,~a zárt szobákba bíboros homály
 557    1|              szobákba bíboros homály ég,~a billentyűsoron bámul az
 558    1|          billentyűsoron bámul az árnyék,~a zongorán áll egy Chopin-mazúr. ~
 559    1|          zongorán áll egy Chopin-mazúr. ~A kéményekből füst nem göngyölög,~
 560    1|                nem göngyölög,~szundítnak a kutyák a fák mögött,~sejtelmesen
 561    1|           göngyölög,~szundítnak a kutyák a fák mögött,~sejtelmesen
 562    1|             mögött,~sejtelmesen susognak a sötét fák. ~És senki sem
 563    1|             sötét fák. ~És senki sem tud a ház asszonyáról,~hogy él-e,
 564    1|                vagy pihen sírjába távol?~A zord cselédek kérdésedre
 565    1|             égbolt és leszállt az éjjel.~A kert alélva, csendesen susog,~
 566    1|                csendesen susog,~ébrednek a virágok szerteszéjjel,~bólonganak
 567    1|                szerteszéjjel,~bólonganak a méla ciprusok. ~Én is kinézek,
 568    1|                sem.~Sóhajtozó rezgés kel a fasorba:~jön csillagos,
 569    1|                 szerelmesem. ~Az én arám a méla éjszaka...~Oly lopva
 570    1|               úgy susog szava,~mert ő is a nap árva számüzöttje. ~Lábújjhegyen
 571    1|                 ágyba tér,~s elcsendesül a lármás utca, tér,~őrült
 572    1|                tovább az alvó, éji utcán~a tűzkocsi, a vágtató fogat. ~
 573    1|              alvó, éji utcán~a tűzkocsi, a vágtató fogat. ~Dagadt nyakakkal
 574    1|                  Dagadt nyakakkal fújnak a lovak. ~Riad az ember, reszket
 575    1|            előjön,~és szívdobogva néz ki a redőkön.~"Tűz van!" kiáltja
 576    1|              kiáltja mindegyik torok,~és a kifejlő gombolyag forog,~
 577    1|         szivattyu, csáklya, balta~dereng a fáklyafényes zűrzavarba.~
 578    1|                 fáklyafényes zűrzavarba.~A vészre szánt, csákós, nyakas
 579    1|                 nyakas alak~égő szemével a homályba hat,~és szíve társiéval
 580    1|          borzalomban,~s rémlik szemüknek a sötét borúbol:~a láng, a
 581    1|               szemüknek a sötét borúbol:~a láng, a már füstfogta drága
 582    1|                 a sötét borúbol:~a láng, a már füstfogta drága bútor,~
 583    1|               már füstfogta drága bútor,~a nő, ki tördeli fehér kezét,~
 584    1|                  ki tördeli fehér kezét,~a rémülő kiáltás szerteszét,~
 585    1|           haragba nyargal,~fehér fogával a zablát harapja,~bősz orrlyukát
 586    1|            dagasztja tűz-haragja,~s amíg a kürthang a tájat bejárja,~
 587    1|           tűz-haragja,~s amíg a kürthang a tájat bejárja,~miként az
 588    1|                  éj sikongó vészmadárja,~a nagy, habos ló hörgő kéjet
 589    1|              habos ló hörgő kéjet érez, ~a lángvihartól az ég alja
 590    1|          lángvihartól az ég alja véres. ~A kőkockákon gyorsan elrohannak,~
 591    1|               áll ott, álmosan tekintve,~a könnyü szélbe megleng vékony
 592    1|                ágyába készül,~és álmodik a tűzrül, a lidércrül.~ ~
 593    1|             készül,~és álmodik a tűzrül, a lidércrül.~ ~
 594    1|                             Empire-szoba~A hófehér szobán mécsfény
 595    1|             díszbútorok. ~Az árny ragyog a gyémánt-könyütől,~bámul
 596    1|                  gyémánt-könyütől,~bámul a sok sötétszemű, nagy ablak,~
 597    1|               mint befagyott tó, fénylik a tükör. ~S e tárgyak közt
 598    1|                                          A tükör~Szegény tükör!...
 599    1|             várod kedvesem,~eléd ülök és a mosolyt, fényt,~     benned
 600    1|                  mint hagyta őket -~     a rizsporok, körömkefék. ~
 601    1|          illatszivattyúk~     nyújtóznak a márványlapon,~zománcos-ibrik,
 602    1|                 réz-doboz, kés,~     áll a mosdón, egész halom. ~Te
 603    1|         hideg-tekinteted most,~     mint a halott megtört szeme. ~Rágondolsz
 604    1|               megtört szeme. ~Rágondolsz a letűnt napokra,~     mikor
 605    1|               mikor szemedbe nevetett,~s a csillogó, fénylő üvegbe~     
 606    1|          alkonyfényes, csendes este~     a hattyu ring a tiszta tón. ~
 607    1|                  este~     a hattyu ring a tiszta tón. ~Sokszor suhant
 608    1|                becsukta ajtaját ő~     s a lámpánál, éjfél felé,~telt
 609    1|             cikázott,~     fejébe szállt a vágy bora~s elmondta néked
 610    1|                bora~s elmondta néked azt a titkot,~     amit nekünk
 611    1|        vágy-viharra~     vágyott remegve a kicsiny,~lelkét tüzes hévvel
 612    1|                csatázni,~     addig, mig a harcból kihull,~s rózsás
 613    1|               tüzelte,~     kacajba halt a halk sirás,~az arca elsápadt,
 614    1|           testéről ilyenkor~     lehullt a suttogó lepel,~halványan
 615    1|                 suttogó lepel,~halványan a mélyedbe bámult...~     
 616    1|                szemedbe nincs mosoly.~És a szobának szögletében~     
 617    1|                                    Válás~A messzeség sötétlő méhibe~
 618    1|                  két véres, néma pont...~A jelharangok öblös szája
 619    1|                  utasok mindegyike.~"Jön a vonat" szólnak s zaj kél
 620    1|               szóra...~Csak váljatok, ez a válási óra! ~A könny ezüstlik,
 621    1|              váljatok, ez a válási óra! ~A könny ezüstlik, szájon csüng
 622    1|             könny ezüstlik, szájon csüng a száj,~az útra-szállók intenek
 623    1|                tája fáj,~némán tekintnek a sinek felé ők,~s a vérszemű
 624    1|             tekintnek a sinek felé ők,~s a vérszemű szörny már liheg
 625    1|                 feléjök. ~Remegve néznek a félő anyák,~és szívük öble
 626    1|               sajdul tompa kíntul,~amint a rabló tömb csikorgva indul. ~
 627    1|                  két véres, néma pont...~A jelharangok öblös szája
 628    1|              meg-megállunk...~Ledőlnek-e a szűz, fehér falak?~Férjhez
 629    1|             ideál"-unk?...~Meglát-e majd a sok ősz, agg alak?... ~A
 630    1|                 a sok ősz, agg alak?... ~A nyári éj sötét, meleg, sohajtó.~
 631    1|                 ezüst tálcán bort ad fel a cseléd. ~A ház pihen...
 632    1|            tálcán bort ad fel a cseléd. ~A ház pihen... A mécs virraszt
 633    1|                  cseléd. ~A ház pihen... A mécs virraszt maga.~Mind
 634    1|         hallgatunk és hullong szerteszét~a cigaretták hulló csillaga.~ ~
 635    1|                  megy álmos arccal,~hogy a sinek közt a rudak~dörögnek
 636    1|                arccal,~hogy a sinek közt a rudak~dörögnek a vonatkeréken~
 637    1|              sinek közt a rudak~dörögnek a vonatkeréken~s bús és nyomott
 638    1|            vonatkeréken~s bús és nyomott a hangulat.~A színes lámpák
 639    1|               bús és nyomott a hangulat.~A színes lámpák közt botorkál~
 640    1|                  az országútak vándora. ~A éji lámpást nézi halkan,~
 641    1|              vándora. ~Cél nélkül vágtat a nagy éjben,~körötte jégcsap,
 642    1|                 körötte jégcsap, hómező.~A gőzvonat hörögve fut csak~
 643    1|           országútak vándora. ~Bőrvánkos a párnája néki,~a célja egy-egy
 644    1|                Bőrvánkos a párnája néki,~a célja egy-egy pályaház.~
 645    1|                ezer borús remény csatáz.~A sínre néz csüggedt szemével,~
 646    1|                  nem áll soha~s leroskad a nedves kavicsra -~az országútak
 647    1|                  vándora. ~Néhány igéret a vagyonja,~az is szinetlen
 648    1|            kopott.~Hamvadt szemekkel néz a múltba~s reményre nem talál
 649    1|                            Kis állomáson~A gőzvonat távol mezőn süvöltöz,~
 650    1|                  alatta nyög, sóhajtozik a sín,~szikrás uszálya vágyik
 651    1|                szikrás uszálya vágyik le a földhöz~s világít a rét
 652    1|            vágyik le a földhöz~s világít a rét lankás síkjain. ~Egy
 653    1|              vesznek társaik felől. ~Itt a jövő vasútat várja mind...~
 654    1|            előtte lámpafényes homlokok. ~A tisztek a sinek közt csöndben
 655    1|         lámpafényes homlokok. ~A tisztek a sinek közt csöndben állnak,~
 656    1|               csöndben állnak,~megdobban a szivük - látják amint~lihegve
 657    1|                  látják amint~lihegve jő a tűzszemű vadállat.~ ~
 658    1|               Kiskőrösön~Itt élt, dalolt a nagy, a szent, a dalnok...~
 659    1|                  Itt élt, dalolt a nagy, a szent, a dalnok...~Állj
 660    1|                  dalolt a nagy, a szent, a dalnok...~Állj meg hamar,
 661    1|           prüszkölő vasút.~Bús áhitatban a göröngyre hajlok,~s tisztelve
 662    1|                  s tisztelve oldozom meg a sarút. ~A rét szőnyegje
 663    1|          tisztelve oldozom meg a sarút. ~A rét szőnyegje lábától virágos,~
 664    1|                 halvány és finom fejét. ~A zizzenő aranykalászu róna~
 665    1|              tudja hol. ~Nyár van. Fejem a hőtől zakatol,~a nap dobálja
 666    1|                   Fejem a hőtől zakatol,~a nap dobálja perzselő nyilát,~
 667    1|                           Tánc~Felzendül a húr a sikos terembe,~s egyszerre
 668    1|                     Tánc~Felzendül a húr a sikos terembe,~s egyszerre
 669    1|                 gomolya forr kerengve~és a szemekbe lávatűz ragyog. ~
 670    1|                lávatűz ragyog. ~Pihegnek a láztól a női mellek,~erős
 671    1|               ragyog. ~Pihegnek a láztól a női mellek,~erős kezekben
 672    1|              mellek,~erős kezekben égnek a kacsók,~és a tükörnél, ciprus
 673    1|              kezekben égnek a kacsók,~és a tükörnél, ciprus árnya mellett~
 674    1|            mellett~acélerővel csattan el a csók. ~A vágtató tánc vad
 675    1|           acélerővel csattan el a csók. ~A vágtató tánc vad rohamban
 676    1|                  rohamban nyargal,~repül a nő a sáppadó lovaggal,~szemükbe
 677    1|             rohamban nyargal,~repül a nő a sáppadó lovaggal,~szemükbe
 678    1|            kuszált, sötét hajuk. ~S amíg a kurjantások árja zúg,~a
 679    1|                  a kurjantások árja zúg,~a padlatot söpörve megjelen~
 680    1|                padlatot söpörve megjelen~a tánc múzsája félig meztelen.~ ~
 681    1|            háborog zajló, sötét habokkal~a táj felett a kék légóceán.~
 682    1|              sötét habokkal~a táj felett a kék légóceán.~Egy pillanat -
 683    1|                 légóceán.~Egy pillanat - a táj sötét azonnal,~s az
 684    1|                 őrületbe hány. ~Hűs lesz a lég a puszta rőt homokján,~
 685    1|           őrületbe hány. ~Hűs lesz a lég a puszta rőt homokján,~a szülni
 686    1|               lég a puszta rőt homokján,~a szülni vágyó bolt vadul
 687    1|              bolt vadul hörög,~s ott áll a kórós pusztán két oroszlán,~
 688    1|                  fölött. ~Vakítva lobban a kékszín, erős fény,~hajlékonyan
 689    1|                   hajlékonyan odvába búj a nőstény,~de büszke fővel
 690    1|                de büszke fővel megfeszül a hím. ~Vad harsogás kel véres
 691    1|                  s nem-remegve~belesüvít a sápadt fergetegbe...~ ~
 692    1|          Karácsony ~Ezüst esőbe száll le a karácsony,~a kályha zúg,
 693    1|              esőbe száll le a karácsony,~a kályha zúg, a hóesés sürű;~
 694    1|                 karácsony,~a kályha zúg, a hóesés sürű;~a lámpafény
 695    1|               kályha zúg, a hóesés sürű;~a lámpafény aranylik a kalácson,~
 696    1|               sürű;~a lámpafény aranylik a kalácson,~a kocka pörg,
 697    1|           lámpafény aranylik a kalácson,~a kocka pörg, gőzöl a tejsürű. ~
 698    1|            kalácson,~a kocka pörg, gőzöl a tejsürű. ~Kik messze voltak,
 699    1|            voltak, most mind összejönnek~a percet édes szóval ütni
 700    1|                édes szóval ütni el,~amíg a tél a megfagyott mezőket~
 701    1|               szóval ütni el,~amíg a tél a megfagyott mezőket~karcolja
 702    1|                 jégkörmivel. ~Fenyőszagú a lég és a sarokba~ezüst tükörből
 703    1|        jégkörmivel. ~Fenyőszagú a lég és a sarokba~ezüst tükörből bókol
 704    1|             sarokba~ezüst tükörből bókol a rakott fa,~a jó barát boros
 705    1|              tükörből bókol a rakott fa,~a jó barát boros korsóihoz
 706    1|                  áhitatba zöngve...~Csak a havas pusztán, a néma csöndbe~
 707    1|                    Csak a havas pusztán, a néma csöndbe~sír föl az
 708    1|                  tócsákba fürdenek alant a fák,~a földön itt-ott van
 709    1|           tócsákba fürdenek alant a fák,~a földön itt-ott van csak
 710    1|                 van csak még fehér folt,~a légen édes szellő szárnyal
 711    1|          fiúcskák nagyhasú üvegbe~viszik a zavaros szagos vizet,~a
 712    1|                  a zavaros szagos vizet,~a lány piros tojást tesz el
 713    1|                 tojást tesz el merengve,~a boltokat emberraj tölti
 714    1|           emberraj tölti meg. ~S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör,~
 715    1|                 meg. ~S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör,~megrészegül
 716    1|                   megrészegül az illaton a föld,~s tavasz-ruhát kéjes
 717    1|                 sírnak mélyiből,~elrúgva a követ, fényes sebekkel~száll,
 718    1|              Lángszárnyakon röpül felénk a nyár,~az éj meleg s már
 719    1|                  éj meleg s már perzselő a reggel,~bolygunk az éjbe
 720    1|                  is rövid,~alig bujik el a nap egy bokorba,~aztán ragyogva,
 721    1|                 égre lánguszályt röpít. ~A róna várja a hűsfényü holdat,~
 722    1|         lánguszályt röpít. ~A róna várja a hűsfényü holdat,~leng a
 723    1|                  a hűsfényü holdat,~leng a kalász, vérszínü rózsa lángol,~
 724    1|           vérszínü rózsa lángol,~leszáll a boldogság a másvilágból. ~
 725    1|              lángol,~leszáll a boldogság a másvilágból. ~A néma csillagok
 726    1|                boldogság a másvilágból. ~A néma csillagok reánk hajolnak,~
 727    1|                 Lefekvés után~Sóhajtanak a bútorok ropogva,~titkos
 728    1|                 titkos szavaktól reszket a homály,~a lámpa füstje besuhan
 729    1|              szavaktól reszket a homály,~a lámpa füstje besuhan az
 730    1|                  és félős hangulat nyom,~a ház lakója nyughelyére tér.~
 731    1|             Mamlasz tevés-vevés hallszik a padlón,~vak buzgalommal
 732    1|           halhatatlan félést érezünk. ~S a zárt kapun bejő egy szörnyü
 733    1|                 egy szörnyü férfi,~fehér a leple - még nevünk se kérdi -~
 734    1|                künn küszködik, tolong,~s a ronda pénzért vásárolt mulatság~
 735    1|              kocsikra kap föl, fut, mint a bolond. ~Erdőkbe bújik,
 736    1|                    Erdőkbe bújik, mássza a hegyet,~iszik, erőlködik,
 737    1|                erőlködik, fáradva izzad,~a kürt rotyog, döng és porzik
 738    1|              kürt rotyog, döng és porzik a színpad,~a kába lármán dőzsöl
 739    1|                döng és porzik a színpad,~a kába lármán dőzsöl és nevet. ~
 740    1|                 és nevet. ~Én benn ülök, a légbe bámulok,~száz kép
 741    1|               szemem,~s lelkembe játszik a tündéri színház.~ ~
 742    1|                              Álmatlanság~A hófehér vánkos oly lángoló,~
 743    1|              hófehér vánkos oly lángoló,~a paplan, a terítő ég a tűztől,~
 744    1|            vánkos oly lángoló,~a paplan, a terítő ég a tűztől,~az álomból
 745    1|           lángoló,~a paplan, a terítő ég a tűztől,~az álomból izzó
 746    1|            háborog egy lángfolyó. ~Fejem a vánkosokba temetem.~Kigyúl
 747    1|               vánkosokba temetem.~Kigyúl a kép, fal s ágy a lángözöntől.~
 748    1|                  Kigyúl a kép, fal s ágy a lángözöntől.~A toll tüzel,
 749    1|                 fal s ágy a lángözöntől.~A toll tüzel, a tűz tajtéka
 750    1|               lángözöntől.~A toll tüzel, a tűz tajtéka pörzsöl,~s átcsap
 751    1|            Egyszerre az álom arcomba fú,~a tűzpiros szobán susog az
 752    1|                 éjjel haldokol,~pihennek a házak még csendben alva,~
 753    1|                 pokol. ~Az ember ébred - a láng sustorog -~fájdalmasan
 754    1|                   kikél az ágyból,~beteg a fénytől, nincs nyugalma,
 755    1|                  lángol,~fejét paskolják a lángostorok. ~És nő a fényár,
 756    1|          paskolják a lángostorok. ~És nő a fényár, zúg a virradat,~
 757    1|        lángostorok. ~És nő a fényár, zúg a virradat,~a tűzpokol harsog,
 758    1|                  fényár, zúg a virradat,~a tűzpokol harsog, dübörg,
 759    1|                                  Járvány~A városon a múlás szárnya
 760    1|                        Járvány~A városon a múlás szárnya reszket,~némák,
 761    1|                mogorvák mind az emberek,~a házakon jelző piros keresztek,~
 762    1|              orvosok sötét ruhába lépnek~a hánykolódó szenvedők köré,~
 763    1|             hánykolódó szenvedők köré,~s a fürge higany - szótalan
 764    1|             szótalan itélet -~felszökken a piros vonal fölé. ~Benn
 765    1|              kedv, mosoly,~tompán csörög a villa és a tál,~fel-felkel
 766    1|                 tompán csörög a villa és a tál,~fel-felkel egyik, sír
 767    1|              egyik, sír és szótlan áll. ~A zord apákon terhes gyászos
 768    1|          megállok izzó, kába délben,~hol a gyökér falat tör észrevétlen,~
 769    1|                 falat tör észrevétlen,~s a lombozat zöld sátrakat csinál. ~
 770    1|                   Tikkadt gyönyörbe leng a dús oáz,~pihen a rest szökőkút
 771    1|          gyönyörbe leng a dús oáz,~pihen a rest szökőkút zöldes árja,~
 772    1|               rest szökőkút zöldes árja,~a nedv a fák izmos tagját
 773    1|             szökőkút zöldes árja,~a nedv a fák izmos tagját bejárja,~
 774    1|                  az eget fölöttem,~mivel a nagy kert lomb-benőtt falán ~
 775    1|               hajója,~Odisszeüsznek adta a kezét. ~Némán, soká egymás
 776    1|              sötét volt, szívük tétova~s a harcban edzett két kemény
 777    1|           lelkébe megjelent az otthona. ~A hitvesükre gondoltak, mily
 778    1|                     S távolba két nő ült a rokka mellett,~egyik hálót
 779    1|                hosszú, ezüst kádban főzé a fördőt.~ ~
 780    1|                                    Dante a "Croce del Corvo"-ban~Sötét
 781    1|                 Sötét szemekkel, űzetvén a sorstól~rongyokban állt
 782    1|              sorstól~rongyokban állt meg a hideg kövön,~ahol magasba
 783    1|             kövön,~ahol magasba szökkent a kolostor,~s hideg falak
 784    1|               látta szörnyű lángban égni~a fráter a költő tüzes szemét,~
 785    1|            szörnyű lángban égni~a fráter a költő tüzes szemét,~amelybe
 786    1|           forgott az égi~tűzrózsafény és a pokolszemét. ~Hozzája lépett
 787    1|          elszállt messze, messze,~lelkét a poklok lángcsodái tépték. ~
 788    1|                tépték. ~Majd rátekintett a komor ivekre,~a víg paparcra
 789    1|              rátekintett a komor ivekre,~a víg paparcra s tompán megremegve~
 790    1|                       Gyorstűz~Tűz! Szól a tiszt és mozdul a hadosztály,~
 791    1|                   Szól a tiszt és mozdul a hadosztály,~a kéz remeg,
 792    1|                  és mozdul a hadosztály,~a kéz remeg, kezdődik a tusa.~
 793    1|        hadosztály,~a kéz remeg, kezdődik a tusa.~Golyó fütyül, a tűzlöveg
 794    1|           kezdődik a tusa.~Golyó fütyül, a tűzlöveg foszol már,~hangos
 795    1|                  már,~hangos sziven ráng a puskák tusa. ~Tűz! Szól
 796    1|                Tűz! Szól ujólag és csorg a verejték,~s látcsövével
 797    1|        puskájukat elejték,~és vért iszik a mész-fehér mező. ~Tűz! Tűz!!...
 798    1|        mész-fehér mező. ~Tűz! Tűz!!... S a bomló, reszkető sorokban~
 799    1|                 bomló, reszkető sorokban~a puskacső fojtott tölténye
 800    1|               most szól: Elég! ~Leengedi a harcos fegyverét,~lombot
 801    1|                                          A zsidók kivonulása~Mély volt
 802    1|                éjjel, botra dőlve álltak~a nagyszakállu bugyros férfiak,~
 803    1|               csillogtak az öszvér hátán a tálak,~a fákban a madárraj
 804    1|                 az öszvér hátán a tálak,~a fákban a madárraj felriadt. ~
 805    1|                  hátán a tálak,~a fákban a madárraj felriadt. ~A csecsemő
 806    1|             fákban a madárraj felriadt. ~A csecsemő sírt anyja mellin
 807    1|               alván,~feldőlt az asztalon a tölt kupa,~vakogva hátrált
 808    1|               tölt kupa,~vakogva hátrált a barom a szalmán,~s vértől
 809    1|                  vakogva hátrált a barom a szalmán,~s vértől sötétlett
 810    1|              szalmán,~s vértől sötétlett a ház kapuja. ~Halk suttogástól
 811    1|                   az útra csörrentek már a tüszők. ~S vastrombitával,
 812    1|           haraggal,~dühös ököllel szállt a bosszuangyal~és véres lett
 813    1|               bosszuangyal~és véres lett a vértelen küszöb.~ ~
 814    1|                                 Szekerek a holdfényben~Látod ott az
 815    1|             éjszakán?~Négy szénás-szekér~a holdfénybe~ingva, félve~
 816    1|             ingva, félve~az útszélre ér.~A sejtelmes éjszakán,~a rejtelmes
 817    1|                ér.~A sejtelmes éjszakán,~a rejtelmes éjszakán~négy
 818    1|                  isten~merre, merre tér,~a sejtelmes éjszakán~álom-terhes
 819    1|              éjszakán~e sok vén szekér? ~A nyomukba borzalom...~Újszülöttje
 820    1|                 asszony~s nézi merre tér~a sejtelmes éjszakán~álom-teljes
 821    1|            éjszakán~álom-teljes éjszakán~a sötét szekér. ~A menyasszony
 822    1|                éjszakán~a sötét szekér. ~A menyasszony fölzokog,~sír
 823    1|              menyasszony fölzokog,~sír s a könnye vér.~Az ég oly bús.~
 824    1|                 vér.~Az ég oly bús.~Mint a koldús~sírva, nyögve kér,~
 825    1|                 s lomposan cammog tovább~a világos éjszakán~a síró
 826    1|                tovább~a világos éjszakán~a síró szekér. ~Hull a harmat
 827    1|            éjszakán~a síró szekér. ~Hull a harmat hűvösen,~a telt hold
 828    1|                   Hull a harmat hűvösen,~a telt hold fehér.~Száz kisértet~
 829    1|                 éjnek.~Mér jön erre, mér~a sejtelmes éjszakán~a szent,
 830    1|                 mér~a sejtelmes éjszakán~a szent, selymes éjszakán~
 831    1|          hizelgők,~lágyselymü, kék-sötét a hajzatuk.~Lustán pipáznak,
 832    1|            szennyes, dohos vacok,~az agg a vályogot könnyezve gyártja~
 833    1|                   arany-, ezüst-mese. ~S a hold világos, kékes éjszakáján~
 834    1|                                          A holtak vonatja~Láttátok-e
 835    1|            holtak vonatja~Láttátok-e már a holtak vonatját?~Az éji
 836    1|              lidérctűz ég busan. ~Előtte a kietlen puszta hallgat.~
 837    1|                 kísértetképpen tűnnek el a falvak,~s az ismeretlen,
 838    1|                 rémülten zörög. ~Hasítja a párás, lila ködöt,~bámulsz
 839    1|                                   Alföld~A gyorsvonat az Alföldön fut
 840    1|                 fut át,~     s az utasok a zörgő ablakokból~bámulva
 841    1|                 egy árva, tikkadó kazal.~A búza habja szikrát hányva
 842    1|                  mindent tűz aszal,~     a gulya tétlenül delelve ődöng,~
 843    1|                    Kék, sárga színben ég a hevülő föld,~     egy ócska,
 844    1|                  álmosan huhog,~és nincs a rónán sehol üditő zöld. ~
 845    1|              zöld. ~Fáradtan álldogálnak a juhok,~     a délibáb poros
 846    1|                álldogálnak a juhok,~     a délibáb poros mezőn suhanva~
 847    1|                fakul, és eltünik utóbb. ~A rozsvetés közt s a sötét
 848    1|               utóbb. ~A rozsvetés közt s a sötét ugarba~     olykor
 849    1|                   Vad, idegen tűz villan a szemén.~     Majd jő egy
 850    1|                   mint tünemény. ~Alszik a törpe tengeri, a tarló,~     
 851    1|                  Alszik a törpe tengeri, a tarló,~     a zöld mocsár
 852    1|             törpe tengeri, a tarló,~     a zöld mocsár teng, távol
 853    1|                  E vérvirágos föld ma is a régi,~az ősök itt kinyújtják
 854    1|                itt kinyújtják karjukat. ~A szörnyü harcok marcona vitézi~     
 855    1|                  vitézi~     őrzik ma is a múltak csarnokit,~vén váruk
 856    1|                árnypallosuk éle védi. ~S a föld is Ázsiáról álmodik.~ ~
 857    1|                                          A magyar paraszt~Csak akkor
 858    1|                 tovább gőzvasút veled,~s a hajnal mérgező lehelletével~
 859    1|              olykor kitárja karját, mint a táltos,~csillognak inge
 860    1|                   Mint egy bus isten jár a zöld mezőben,~döbbenve nézem,
 861    1|                          Az ősz honvédek~A régiségtárt őrizik még~megtörve,
 862    1|                   csonka oszlop,~melyről a csillogó zománc lefoszlott,~
 863    1|               szól~Az éjszakába fellobog a máglya,~     gyászsátorba
 864    1|                        gyászsátorba tart a nagy vezér,~halotti ének
 865    1|                  vezér,~halotti ének búg a pusztaságba. ~A kósza szél
 866    1|                 ének búg a pusztaságba. ~A kósza szél sejtelmesen beszél,~     
 867    1|                 sejtelmesen beszél,~     a Marmorán kialszik mind a
 868    1|                 a Marmorán kialszik mind a csillag,~a régi seb sír,
 869    1|                 kialszik mind a csillag,~a régi seb sír, sír, s a könnye
 870    1|                   a régi seb sír, sír, s a könnye vér. ~A gyászdal,
 871    1|               sír, sír, s a könnye vér. ~A gyászdal, az örömzaj síromig
 872    1|                    s ma kétszeresen nyom a szűk verem,~a szivárványos
 873    1|           kétszeresen nyom a szűk verem,~a szivárványos éj száz árnyat
 874    1|               árnyat ingat. ~És látok... A homályos éjjelen~     rohan
 875    1|           pihentek itt velem. ~Vágtatnak a koporsók dübörögve,~     
 876    1|         dübörögve,~     csupa seb és sír a föld, rét, bozót,~s sápadt
 877    1|                 körötte. ~És látok... És a lázas ég zokog.~     És
 878    1|                 ég zokog.~     És jönnek a mélységből zúgva, forrva~
 879    1|               üres, szemük mogorva,~     a véreink ők s mennek reszketeg,~
 880    1|                 sorokba. ~Zsibong, dagad a kába körmenet,~     támolygva
 881    1|                      támolygva futnak el a szörnyü harctul~éhes, fehér,
 882    1|                  hozzám sir át...~Megint a népemésztő, régi harc dúl. ~
 883    1|          népemésztő, régi harc dúl. ~Fut a levert, rongyos kuruc brigád,~     
 884    1|               rongyos kuruc brigád,~     a vértelen harc véres áldozatja~
 885    1|                  ma,~     s mennek, hogy a mezőn fakul a zöld,~s az
 886    1|               mennek, hogy a mezőn fakul a zöld,~s az őszi harmat nyomuk
 887    1|                ölt,~     s ők nekivágnak a kék végtelennek,~vérzik,
 888    1|          vonaglik, nyög az anyaföld, ~és a halottak mind, mind hazamennek.~ ~
 889    1|                                          A határ felé~Úti emlék ~A
 890    1|                  A határ felé~Úti emlék ~A februárnak messzefutó ködén~
 891    1|               ködén~fáradt erővel törtet a mozdonyunk,~vak szürkeség
 892    1|             mozdonyunk,~vak szürkeség ül a kupénkban~s künn zivatarszerü
 893    1|               zivatarszerü hófuvás zúg. ~A lámpa gyéren ontja sugárait~
 894    1|                 fakó batyunkra; megremeg a szivünk,~már a határ felé
 895    1|                  megremeg a szivünk,~már a határ felé megyünk és~elmaradoznak
 896    1|                  megyünk és~elmaradoznak a kedves arcok. ~Egyszerre
 897    1|              barna magyar leány!~Lerázod a havat magadról~s szerte-tekintesz
 898    1|              magadról~s szerte-tekintesz a bús homályban. ~Álmos szemünkbe
 899    1|               derű szökik,~sugár cikázik a vonat-ablakon,~rezgő szivárvány
 900    1|     vonat-ablakon,~rezgő szivárvány leng a jégen~s gőzparipánk riadozva
 901    1|            hajadnak éjét. ~S amíg kigyúl a virradat a mezőn,~némán
 902    1|                 S amíg kigyúl a virradat a mezőn,~némán tünődöm, merre
 903    1|                 igéző -~s lopva tekintem a holmidat meg. ~Tudom, faludba
 904    1|                 daloltad népdalainkat és~a délibábok lenge enyelgését~
 905    1|         mosolyogva nézted~s hő aratáskor a markot verted. ~Bájos parasztvér,
 906    1|                 sugározik,~ma újra érzem a magyar bút~s száműzetésem
 907    1|                 örök keservét. ~Most zúg a gőzmén s messze ragad tova,~
 908    1|              útam zord idegenbe tér,~hol a barátság színes átok~s gyűlöletes
 909    1|                  s aztán felejtsd el azt a szegény utast~s emlékemet
 910    1|          emlékemet vesd el nevetve,~mint a vasút-jegyed elhajítod!~
 911    1|                  Ázsiáról,~hol harcra fú a vágtató magyar,~aranymezőkön
 912    1|               édesek. ~Ím újra visszatér a régi ihlet,~eltűn előlem,
 913    1|                 harsogva, búgva~vonul el a múlt győzedelme, búja.~ ~
 914    1|                               Kisasszony~A napsütött parton állott
 915    1|                  napsütött parton állott a pásztor,~a hőtől átfűlt
 916    1|                 parton állott a pásztor,~a hőtől átfűlt földre bámula,~
 917    1|                  átfűlt földre bámula,~s a sárga, pörkölt, égő pusztaságból~
 918    1|                 zöldes sörénnyel tört ki a Duna. ~Száz meztelen tündér
 919    1|            mozdulatját is kacagva lesték~a szép ezüst-testű kisasszonyok. ~
 920    1|      kisasszonyok. ~Körültekintett... és a róna alján~lábujjhegyen
 921    1|                deli, erős magyar leány. ~A pásztor arcát égő vér lepé
 922    1|               nagy költészetével~szólott a lányhoz: "Tündérlány, kisasszony"...~ ~
 923    1|                Honfoglalás előtt~Hullott a nép; a vészbanyák, az ördög~
 924    1|         Honfoglalás előtt~Hullott a nép; a vészbanyák, az ördög~dézsmálta
 925    1|           vészbanyák, az ördög~dézsmálta a poros tömeg javát,~kidőltek
 926    1|              poros tömeg javát,~kidőltek a sebes gulyák, az ökrök,~
 927    1|                  ökrök,~dögvészt lehellt a messze pusztaság. ~Egyszerre
 928    1|                vidék,~ezüst habot rázott a szirtek öble,~virág himezte
 929    1|              szirtek öble,~virág himezte a mezők szinét. ~Árpád körülnézett
 930    1|               szinét. ~Árpád körülnézett a nagy hegy ormán,~érezte,
 931    1|                  ormán,~érezte, hogy övé a föld, a kormány~s már híre
 932    1|                 érezte, hogy övé a föld, a kormány~s már híre ment;
 933    1|                hogy eltűnt lopva Álmos. ~A völgybe, lenn, tüzet rakott
 934    1|              völgybe, lenn, tüzet rakott a táltos,~Árpád a földre roskadt
 935    1|             tüzet rakott a táltos,~Árpád a földre roskadt reszketeg~
 936    1|                  gyermek,~felvette mégis a nehéz vasat,~de Gyöngyvér
 937    1|                vasat,~de Gyöngyvér árnya a nyomába lengett,~hogy gyenge
 938    1|                  meghasadt. ~Magába volt a véres küzdelembe~és nem
 939    1|                küzdelembe~és nem vegyült a vígadók közé,~ha tábori
 940    1|                  hogy részegen gajdoltak a vitézek,~dalolt szivében
 941    1|                 vitézek,~dalolt szivében a halk szerelem~s könnyezve
 942    1|                halk szerelem~s könnyezve a szűz csillagokra nézett. ~
 943    1|                szűz csillagokra nézett. ~A lányra gondolt, majd a messze
 944    1|                   A lányra gondolt, majd a messze sírra.~Könny lepte
 945    1|                  távol.~László morzsolta a szent olvasót,~aztán letette,
 946    1|                olvasót,~aztán letette, s a vén bibliából~halkan, hivőn
 947    1|               Hálát adott, hogy jámborak a népek,~s kihalt az elhagyott
 948    1|             ferde, kancsal~tüzét veté el a felhőn vadul,~úgy, mint
 949    1|                    S vér-csapta szüggyel a fényködbe fent~a karcsu
 950    1|                szüggyel a fényködbe fent~a karcsu gím könnyezve megjelent,~
 951    1|                  előtt ~Nehéz meleg leng a vidék lapályain.~Békétlen
 952    1|              lapályain.~Békétlen állanak a felpörkölt hadak.~Fojtott
 953    1|              hadak.~Fojtott morajjal zúg a gyengülő ajak,~hűvös nedűt
 954    1|                  ajak,~hűvös nedűt kiván a láz-kinozta íny. ~A pusztaság
 955    1|                kiván a láz-kinozta íny. ~A pusztaság üres, az égen
 956    1|                  semmi folt,~habozva áll a húszéves, öreg király,~a
 957    1|                 a húszéves, öreg király,~a sorból olykor egy ügyes
 958    1|                Egyszerre indulást rikolt a kürttorok,~nyüzsgő sietség
 959    1|           nyüzsgő sietség zúg, mozdulnak a sorok,~elsápad a király
 960    1|               mozdulnak a sorok,~elsápad a király és megbotol a ló... ~
 961    1|             elsápad a király és megbotol a ló... ~És fönn az ég ivén
 962    1|             ormán vigyorgva ül gőzködben a Halál. ~A csata ~Ezüstösen
 963    1|         vigyorgva ül gőzködben a Halál. ~A csata ~Ezüstösen villog
 964    1|             csata ~Ezüstösen villog fönn a zománc-kereszt~és vérre
 965    1|        zománc-kereszt~és vérre szomjazik a háborús acél,~a sápadó sereg
 966    1|                szomjazik a háborús acél,~a sápadó sereg sietve útra
 967    1|             sietve útra kél~és zúg, mint a köpű, mely nyüzsgő rajt
 968    1|                   Kaszásra vár mindenütt a sárguló kalász,~a harcosok
 969    1|              mindenütt a sárguló kalász,~a harcosok között nyomott
 970    1|                  harcosok között nyomott a hangulat,~komor nyugodtsággal
 971    1|         nyugodtsággal buzdítnak az urak,~a bús, letört király csüggedten
 972    1|        ezüst-kigyó, lassan görög~feléjük a vasas, tar-homlokú török;~
 973    1|            nagyobb. ~Halált köp az ágyú, a penge felragyog,~vér fröccsen
 974    1|                  felragyog,~vér fröccsen a mezőn, hullong a hús-cafat -~
 975    1|                fröccsen a mezőn, hullong a hús-cafat -~s felhővel fogja
 976    1|           felhővel fogja be dicső szemét a nap. ~A csata után ~Tajtékos
 977    1|                  be dicső szemét a nap. ~A csata után ~Tajtékos embervért
 978    1|                 Tajtékos embervért iszik a rét, az út...~Győzött az
 979    1|               királyi zsákmányát ragadja a Csele,~a fergetegben a kürtszó
 980    1|              zsákmányát ragadja a Csele,~a fergetegben a kürtszó zokogva
 981    1|           ragadja a Csele,~a fergetegben a kürtszó zokogva búg. ~Vizen
 982    1|                  zokogva búg. ~Vizen van a győző, a bús Perényiné~rőtszínű
 983    1|                 búg. ~Vizen van a győző, a bús Perényiné~rőtszínű fáklyánál
 984    1|                között temet~s hogy látta a paraszt, mint tett-vett
 985    1|               árnyain kisértetnek hivé. ~A gyászoló házban kigyúlt
 986    1|                  gyászoló házban kigyúlt a mécsvilág,~siratta az anya
 987    1|               sokan, de nem az ő fia... ~A zordon aggok és a sápadt
 988    1|                fia... ~A zordon aggok és a sápadt szenvedők~hitetlen
 989    1|                  hitetlen térdeltek csak a kereszt előtt~és néma ajkukon
 990    1|                  és néma ajkukon meghűlt a hő ima.~ ~
 991    1|                                  Zrinyi, a költő~Szeretlek téged, harcos,
 992    1|                te rettegett, te nagy,~ki a tiport magyarság szívbetöltő~
 993    1|             fénye vagy! ~Nehéz kardoddal a tart apritottad,~s magad
 994    1|                  voltál legnagyobb,~hogy a teren mindenki elhagyott;~
 995    1|                 mindenki elhagyott;~mart a török s a gyáva cenk zavart, ~
 996    1|                elhagyott;~mart a török s a gyáva cenk zavart, ~s te
 997    1|                 gyáva cenk zavart, ~s te a jövendő századokba zúgva~
 998    1|                 jövendő századokba zúgva~a sváb ripőkre szóltál szörnyü
 999    1|               kardodra csapva: Ne bántsd a magyart!~ ~
1000    1|                    Mátyás választása~Mar a hideg szél és a fagy kemény,~