Rész

2001    2|                  örökre.~A nő imádkozik, a férfi bámul~és jeleket les
2002    2|               férfi bámul~és jeleket les a jós éjszakábul,~ügyetlen
2003    2|                 ügyetlen ujjon bukdácsol a skála,~az eső is skálázik
2004    2|                is skálázik egymagába,~és a diák fönn egyedül~egész
2005    2|                 siratjuk, aki itt lakik,~a nyárt, a nyári álmait.~Mi
2006    2|                  aki itt lakik,~a nyárt, a nyári álmait.~Mi is siratjuk
2007    2|               gyászoljuk őt és dobolunk,~a szél, az éj üvegdobunk.~
2008    2|                   És az eső is megered. ~A viharok: ~Már vérzik a nyár,~
2009    2|                   A viharok: ~Már vérzik a nyár,~a hervatag asszony.~
2010    2|             viharok: ~Már vérzik a nyár,~a hervatag asszony.~Szél a
2011    2|                 a hervatag asszony.~Szél a haraszton.~Kár érte, be
2012    2|                  érte, be kár.~És rebben a sóhaj,~jaj, várjatok, ne
2013    2|                  fejét.~Haha, haha,~hull a haja~és vézna arca hóka.~
2014    2|                Minden csupa árnyék~és ő, a világszép~már festi magát. ~
2015    2|               magát. ~Az utcák: ~Rajtunk a szél, a vak őrült kalandoz. ~
2016    2|                  utcák: ~Rajtunk a szél, a vak őrült kalandoz. ~A pálmák: ~
2017    2|                   a vak őrült kalandoz. ~A pálmák: ~Mi még hiszünk,
2018    2|                  még hiszünk, imádkozunk a naphoz. ~A virágok: ~Mi
2019    2|           hiszünk, imádkozunk a naphoz. ~A virágok: ~Mi mitse várunk
2020    2|                  éjt,~s borzongva isszuk a hűs, őszi holdfényt.~Jó
2021    2|                 meg. ~Az eső: ~Kip-kop. ~A fellegek: ~Ámen, ámen. ~
2022    2|                  fellegek: ~Ámen, ámen. ~A férfi szól: ~- Nézd, nyáron
2023    2|                  csendes és beteg,~megnő a házunk majd, ez a csodás
2024    2|                  megnő a házunk majd, ez a csodás ház,~s a szél bongó
2025    2|                 majd, ez a csodás ház,~s a szél bongó telefondróton
2026    2|             telefondróton hárfáz.~Behull a meseházba a verőfény,~és
2027    2|               hárfáz.~Behull a meseházba a verőfény,~és fűtjük arcunk
2028    2|             gőzén,~vagy hintázunk együtt a hintaszéken,~vagy álmodunk
2029    2|                   és ha félek hazamenni,~a kertjeinkben árnyra árny
2030    2|                 számat,~gyógyítva csókol a mély folyosón.~És félti
2031    2|              mert betegnek árt, jaj, árt a csók. ~Most itt vagy és
2032    2|                   édes -~csak sose lenne a csóknak szünetje -~hajh,
2033    2|              szüretje, életem szüretje. ~A nő szól: ~De én szeretlek,
2034    2|             emberem,~az életem gyógyítja a tiédet.~Gyógyítja egyik
2035    2|             tiédet.~Gyógyítja egyik száj a másikat,~gyógyítja egyik
2036    2|             másikat,~gyógyítja egyik kéz a másikat,~gyógyítja egymást
2037    2|              szegény kis élet.~Gyógyítja a vad, lázas bor a lázat,~
2038    2|               Gyógyítja a vad, lázas bor a lázat,~a bűnt a bűnnél is
2039    2|                  vad, lázas bor a lázat,~a bűnt a bűnnél is búsabb
2040    2|                lázas bor a lázat,~a bűnt a bűnnél is búsabb bocsánat.~
2041    2|               búsabb bocsánat.~Gyógyítja a vak éjszakát a nap,~gyógyítja
2042    2|                 Gyógyítja a vak éjszakát a nap,~gyógyítja a sziklákat
2043    2|                éjszakát a nap,~gyógyítja a sziklákat a patak.~Gyógyít
2044    2|               nap,~gyógyítja a sziklákat a patak.~Gyógyít a fény, a
2045    2|               sziklákat a patak.~Gyógyít a fény, a láng, a lég, a jég,~
2046    2|                 a patak.~Gyógyít a fény, a láng, a lég, a jég,~ha ráborul
2047    2|                  Gyógyít a fény, a láng, a lég, a jég,~ha ráborul a
2048    2|           Gyógyít a fény, a láng, a lég, a jég,~ha ráborul a tűz-gyötörte
2049    2|                 a lég, a jég,~ha ráborul a tűz-gyötörte főre,~gyógyítja
2050    2|             tűz-gyötörte főre,~gyógyítja a fű a beteg sebet,~s a fekete
2051    2|        tűz-gyötörte főre,~gyógyítja a fű a beteg sebet,~s a fekete
2052    2|          gyógyítja a fű a beteg sebet,~s a fekete hajat a szőke. ~A
2053    2|                  sebet,~s a fekete hajat a szőke. ~A férfi szól: ~Makrancos
2054    2|                 a fekete hajat a szőke. ~A férfi szól: ~Makrancos munka,
2055    2|                 és kötve oldasz,~te vagy a sors, a sors. ~Makrancos
2056    2|                  oldasz,~te vagy a sors, a sors. ~Makrancos munka,
2057    2|               meg itten és miért e háló?~A tű az öl, az öl. ~Makrancos
2058    2|              cica, hogyha egerész.~Játék a seb, játék a kacagás is,~
2059    2|              egerész.~Játék a seb, játék a kacagás is,~s komoly halá
2060    2|                kacagás is,~s komoly halá a díj egy kacajér.~És csillogó
2061    2|           csillogó szemek közt~hull-hull a vér, a vér. ~A nő szól: ~
2062    2|             szemek közt~hull-hull a vér, a vér. ~A nő szól: ~Mit énekelsz?
2063    2|                 hull-hull a vér, a vér. ~A nő szól: ~Mit énekelsz?
2064    2|                  melleim,~mint temetőben a sírhalmokat,~mily könnyeket
2065    2|               mondd, kit temetsz belém? ~A férfi szól: ~Én eltemettem,
2066    2|                szemedbe az ő bús szemét,~a te hajadba az ő dús haját,~
2067    2|              karját karodba,~s most mind a pompa~a te szegény testedbe
2068    2|             karodba,~s most mind a pompa~a te szegény testedbe suhan
2069    2|                    De lásd, fejemen most a mult cikáz,~és lelkem száll,
2070    2|                  cikáz,~és lelkem száll, a végtelenbe túl,~száz idegem
2071    2|             beteget, elönt az esti láz. ~A nő szól: ~Pokoli éj.~Iszonyú,
2072    2|           lég-háború.~Iszonyú, iszonyú. ~A férfi szól: ~És most megint
2073    2|              kopog-kopog az ősz, meg ő. ~A nő szól: ~Ó jaj, te félsz,~
2074    2|                  félsz,~kiről beszélsz? ~A férfi szól: ~Idézem őt.~
2075    2|                  idézem.~Idézem őt.~Ezen a poklokszülte éjen.~És kék
2076    2|                csergedez.~Hozzá hasonlít a te főd~s a levegőben érzem
2077    2|                Hozzá hasonlít a te főd~s a levegőben érzem őt.~Parancsoló
2078    2|                   végzet, kezében orsó. ~A nő szól: ~Beszélj, beszélj. ~
2079    2|                szól: ~Beszélj, beszélj. ~A férfi szól: ~Ó, hogyha láttad
2080    2|               volt: festék és hamis máz,~a szája egy kis rózsaszínű
2081    2|                Villanylámpácskák gyúltak a fejében,~ha nevetett,~rózsás
2082    2|            nevetett,~rózsás világos lett a levegő is~feje felett.~Tükrökbe
2083    2|              ezüstmámortól szertepattant~a tükör és szivem.~Megfeketült
2084    2|             tükör és szivem.~Megfeketült a mellemen a rózsa,~melyet
2085    2|                   Megfeketült a mellemen a rózsa,~melyet adott,~és
2086    2|            kezében~az ezüst és arany... ~A nő szól: ~Csitt-csitt, elég,~
2087    2|              belép,~közénk ül szótalan. ~A férfi szól: ~Te egy vagy
2088    2|                  ki férfi-fővel komorlok a létbe,~dúlt csillagokba
2089    2|              vagy és dal és harmónia,~én a természet mostohafia.~Nekem
2090    2|                 kell és sírni, sírni,~de a te némaságod szónokol. ~
2091    2|           gondolat-kaosz.~Te élsz, ahogy a csillagok s a férgek,~nem
2092    2|                élsz, ahogy a csillagok s a férgek,~nem vagy se jó,
2093    2|                 aranyló,~tojásdad tested a kereveten,~mint egy gömbölyű,
2094    2|               százszorzó, drága kagyló. ~A nő szól: ~Nézd őket itt...
2095    2|              Nézd őket itt... Míg várunk a vonatra,~hogyan cicáznak
2096    2|                cicáznak kormos árnyaink.~A kavicsok közt, a fényes
2097    2|               árnyaink.~A kavicsok közt, a fényes sineknél~zöld csillagunk
2098    2|                sugára ing,~és úgy folyik a fénye arcainkra,~mint beteges,
2099    2|           halványzöldszínü tinta.~Folyik a holdfény,~a régi kiholt
2100    2|                tinta.~Folyik a holdfény,~a régi kiholt fény,~s lenn
2101    2|                 mivel mi is ölelkezünk. ~A férfi szól: ~Ez itt a korzó.~
2102    2|                    A férfi szól: ~Ez itt a korzó.~Itt egy hervadó kert,~
2103    2|              hervadó kert,~mely érzi már a gyilkoló októbert~és sejtelmétől
2104    2|             sejtelmétől is oly halovány.~A fái közt már-már betegen
2105    2|               betegen illan~az őszi nap, a sárga, őszi villany,~bágyadt
2106    2|       kisérteties, mély tükörbe. ~Ez itt a korzó.~Most tekints körül,~
2107    2|               Most tekints körül,~s nézd a parázsló brilliántot, édes,~
2108    2|               kedveséhez.~Ott vannak még a nyártól züllött ernyők,~
2109    2|       halványpirossal, kiszíttan, fakón,~a kánikula sok-sok martaléka,~
2110    2|                szivek,~fölöttük az árny, a halál, az éjjel~és a hideg,
2111    2|               árny, a halál, az éjjel~és a hideg, a szomorú hideg.~
2112    2|              halál, az éjjel~és a hideg, a szomorú hideg.~Itt egy kávéház,
2113    2|             hullám fölött veszekszenek. ~A nő szól: ~Én odamegyek és
2114    2|                   Általkarolom csöndesen a lábuk,~az életed szelíden
2115    2|                  az őszi éjen.~Mert szép a lelked régi bánatoktól,~
2116    2|         bánatoktól,~oly édes és jó, mint a tiszta bor.~Ó, én tudom,
2117    2|                ki vagy te és mi vagy te,~a te dalod rezgő rezedaillat,~
2118    2|               rezgő rezedaillat,~pünkösd a kedved, templom a szived,~
2119    2|                pünkösd a kedved, templom a szived,~és hogyha szavad
2120    2|               hátra-hajlasz.~Én láttalak a kulcslyukon keresztül,~hogy
2121    2|            remegve~bús angyalok röpültek a szobán. ~Intermezzo ~Gyümölcsös
2122    2|             koszorús,~én hódolója vagyok a gyümölcsnek.~Szeretem a
2123    2|                  a gyümölcsnek.~Szeretem a virágok táncait,~de az érett
2124    2|               mély szava bölcsebb.~Ő már a cél, a szín, a hervadás,~
2125    2|             szava bölcsebb.~Ő már a cél, a szín, a hervadás,~nyarak
2126    2|           bölcsebb.~Ő már a cél, a szín, a hervadás,~nyarak alusznak
2127    2|                 valóvá semmisítve,~ő már a vég, az állomás, a nász.~
2128    2|                 ő már a vég, az állomás, a nász.~Én szeretem az égő-fiatalt,~
2129    2|              égő-fiatalt,~de várva-várom a bús diadalt,~az utolsó-halálost,
2130    2|               életemre komoly koszorúd. ~A nő szól: ~Ne sírj, ne sírj.
2131    2|                 elröpült dalon,~s idézem a világgá szállt siralmat,~
2132    2|            világgá szállt siralmat,~mely a szivedből jött - érintve
2133    2|           érintve szádat -~és mély, mint a halál, a jaj s a bánat. ~
2134    2|                   és mély, mint a halál, a jaj s a bánat. ~Ne sírj,
2135    2|              mély, mint a halál, a jaj s a bánat. ~Ne sírj, ne sírj.
2136    2|                 Gyümölcs, öröm közt édes a halál~és szép a gyász, a
2137    2|                közt édes a halál~és szép a gyász, a félő suttogás,~
2138    2|                 a halál~és szép a gyász, a félő suttogás,~a dal, amely
2139    2|                  gyász, a félő suttogás,~a dal, amely remegve tétováz,~
2140    2|                Nézd, hogy ragyog ránk ez a cifra bál,~e piros-sárga,
2141    2|             piros-sárga, őszi karnevál. ~A férfi szól: ~Boldog, pogány
2142    2|             között is százszor meztelen,~a hervadásba nyúló buja csókfa,~
2143    2|               menád - kavargó fürteidben~a régi lázak láza szálldogál,~
2144    2|                  tünemény -~te látod még a régi, részeg istent~őrjöngve
2145    2|                ember nélkül~daloltam ezt a férfi-éneket,~hogy hallottam
2146    2|               hogy hallottam szivemben s a bokorban~a csöndet, amely
2147    2|         hallottam szivemben s a bokorban~a csöndet, amely rajta lebegett.~
2148    2|           csöndet, amely rajta lebegett.~A végtelenség bús hárfája
2149    2|                 és összegyűlt minden jaj a szivemben,~s mostan viszik-viszik
2150    3|                                          A kártyás fölfohászkodik~Ó
2151    3|                          és hogyha aludt a sors ezer évig,~          
2152    3|                   mostan történjék végre a csoda.~Vesztett csaták,
2153    3|               nem maradt, csak ez még és a semmi.~Ó érzitek-e, micsoda
2154    3|                      és érezni, fejünkön a sisakkal~          a harc
2155    3|            fejünkön a sisakkal~          a harc előtt, hogy menni,
2156    3|                                          A kártyás imája~Valami van:~
2157    3|                kártyás imája~Valami van:~a változás.~Valami van:~mi
2158    3|            veszthetek,~de nem vesz el ő,~a félszemmel siró,~félszemmel
2159    3|              öröm és iszony.~Valami van:~a földi sikon.~Valami van:~
2160    3|                                          A sötét párka~Három bús párka
2161    3|                 az élet útján,~          a nő, a kártya, a halál.~Ó
2162    3|              élet útján,~          a nő, a kártya, a halál.~Ó fátylasarcú,
2163    3|                          a nő, a kártya, a halál.~Ó fátylasarcú, rejtett,
2164    3|          kérdezem, tündér vagy-e, banya?~A szeretőm leszel száz éjszaka.~
2165    3|                        és kérem az igét, a szót, a kulcsot,~          
2166    3|                és kérem az igét, a szót, a kulcsot,~          lábadra
2167    3|          sokszorozd meg~          és adj a láznál lázabb lázakat.~Oly
2168    3|            lázabb lázakat.~Oly titkos ez a kincsesláda, nyisd föl,~          
2169    3|                          hulljon le róla a kemény lakat.~Pörögjenek
2170    3|                bűvös ujjakkal illesd meg a sorsot~          és gombolyítsd
2171    3|                  megyünk, örök merészek.~A szél, a köd jajong,~hogy
2172    3|                   örök merészek.~A szél, a köd jajong,~hogy sír, jajong~
2173    3|                  vasbordáival feszül meg a fedélzet,~oda se könnynek
2174    3|                  agyunk oly részeg~és rí a felleg is és sziszeg a kötélzet,~
2175    3|                rí a felleg is és sziszeg a kötélzet,~ordítoznak: csodát,~
2176    3|           csikorduló foggal csapunk neki a vésznek,~káromkodunk, vérzünk,
2177    3|              zuhog,~s hajrá, hogy minden a habokba halt,~habzsoljuk
2178    3|              diadalt,~mint részeg matróz a nehéz rumot.~ ~
2179    3|                         Az éj, az álom s a kínok~De éjidőn szörnyűket
2180    3|                krampusz ránk röhög.~Mint a fegyencek járunk szédelegve~
2181    3|                 éhesek,~és ránk vicsorog a sötét sarokban~egy tüzesszemű,
2182    3|                           remegve toljuk a tiltó reteszt.~A tiszta
2183    3|                  toljuk a tiltó reteszt.~A tiszta nők nyugodt és enyhe
2184    3|                  lóg az aranykereszt.~Ez a talaj szilárd - ők állnak,
2185    3|                 nyugodtan alszanak.~Övék a föld, a biztos rejtve-élés,~          
2186    3|         nyugodtan alszanak.~Övék a föld, a biztos rejtve-élés,~          
2187    3|                  vetésükben lassan kikél a mag.~Mi a jövőt fogunkkal
2188    3|        vetésükben lassan kikél a mag.~Mi a jövőt fogunkkal ráncigáljuk,~          
2189    3|                 trottoir-roulant,~hullám a szélben, szél a fellegekben,~          
2190    3|                   hullám a szélben, szél a fellegekben,~          szemét
2191    3|                 szemét és csillagok közt a kezünk,~bizonytalan habokban,
2192    3|          őrjöngve evezünk -~csak evezünk a ködben és a szélben,~          
2193    3|                 csak evezünk a ködben és a szélben,~          mint
2194    3|                                          A kártyás diadala~Diadal!~
2195    3|               hozzánk költözött~és száll a dal:~Diadal!~Illatzavar,
2196    3|             testét, táncol, hahotázik,~ő a miénk és öleljük rogyásig:~
2197    3|                rogyásig:~Diadal!~Nem egy a csók, de száz és százezer,~
2198    3|                                   Induló a költőkhöz~Ez itt az élet,
2199    3|                ősi lényeget.~Látjátok-e, a zöld asztal szövetjén,~          
2200    3|           szövetjén,~          ott ugrik a véletlen, mint a nyúl,~és
2201    3|               ott ugrik a véletlen, mint a nyúl,~és kavarognak a szinek
2202    3|               mint a nyúl,~és kavarognak a szinek veszetten,~          
2203    3|               szörnyű figurák,~          a feketék, a dörgő pirosak.~
2204    3|            figurák,~          a feketék, a dörgő pirosak.~Ez itt az
2205    3|       költőszivünk sok kendőzött alakja,~a képzeletünk lángoló salakja~
2206    3|                                          A kártya papjai miséznek~Most
2207    3|                       ballábbal indulunk a harcba mi,~súgunk magunkba,
2208    3|             kártya papjai.~Hétszer szent a mi ceremóniánk,~          
2209    3|                           mert erre lejt a táncolók sora.~Ez a varázsszer
2210    3|                 lejt a táncolók sora.~Ez a varázsszer nyitja meg a
2211    3|                  a varázsszer nyitja meg a zárat,~          valóságnál
2212    3|                   mély habokba zászló,~ő a bizalmunk, a szilárd, az
2213    3|           habokba zászló,~ő a bizalmunk, a szilárd, az áldott,~ő gömbölyíti
2214    3|                 az álmot.~És hogyha eljő a nagy Gyertyaoltó,~vesztünk,
2215    3|           bánatunk.~De rajta is próbálva a varázsunk,~előbb, előbb
2216    3|                                          A kártyás sír~Bitang! - kiáltja
2217    3|            kártyás sír~Bitang! - kiáltja a szélvész utánunk,~zsivány! -
2218    3|                és megyünk tovább,~s mint a gyerek, akit véresre vertek,~
2219    3|                  szemekkel,~          és a szemünk könnyekkel megtelik. ~
2220    3|                  reszketünk, ha elfújjuk a gyertyát,~          és a
2221    3|                 a gyertyát,~          és a sötétség járkál körülünk,~
2222    3|                sötétség járkál körülünk,~a paplanunkat is fülünkre
2223    3|         borzadozunk által,~az egyik sír, a másik átkozódik,~          
2224    3|               másik átkozódik,~          a költőben fölreszket egy
2225    4|             Kösöntyű~Úgy félek, hogy ezt a homályos, ódon,~vén bánatot
2226    4|                  és véle együtt életem s a szívem,~a szívem is, és
2227    4|                együtt életem s a szívem,~a szívem is, és megvigasztalódom. ~
2228    4|         megvigasztalódom. ~S csodálkozom a fáradt, furcsa szókon,~melyek
2229    4|          átkozódva és vívódón. ~De nézem a sírókat és a könnyük,~és
2230    4|                    De nézem a sírókat és a könnyük,~és gyászolom elvesztett
2231    4|                  elvesztett bánatom,~ezt a nehéz és babonás kösöntyűt.~ ~
2232    4|                                      Méz~A fájdalmam oly érett, mint
2233    4|                fájdalmam oly érett, mint a méz már,~és bölcs és mély
2234    4|                 Virágtalan bánat. De ez: a minden.~Méz, tiszta méz,
2235    4|                  mennyei ital,~több mint a föld tünő virágival,~ambrózia,
2236    4|           Gyümölcs, nektár, melytől üdül a hívő,~minden cukrot magába
2237    4|                                          A hosszú, hosszú, hosszú éjszakán~
2238    4|                  hosszú, hosszú éjszakán~A hosszú, hosszú, hosszú éjszakán~
2239    4|             éjszakán~ágyamra ül fásultan a magány,~és rámtekint és
2240    4|            hosszú haját. ~Eszelős hölgy. A szeme oly szelíd,~és bontja,
2241    4|                                    Arcom a tükörben~Így senki sem sírt,
2242    4|                 én sírok most.~          A téli éjbe magam siratom.~
2243    4|             magam siratom.~Gyertyát ide! A vajudó pityergést~          
2244    4|       üveg-szemével~          nézzen rám a tükör. ~Úszó alak, szegény
2245    4|                 árnyékbarátom,~          a mély tükör titokzatos taván,~
2246    4|                        még meg se billen a tükör vize.~Beszélj, ki
2247    4|                        magam húzom rátok a szemfedőm.~Dacos nyakam, -
2248    4|                  másolja halvány képemet a fény. ~Csak Én! Csak Én!
2249    4|                 fény. ~Csak Én! Csak Én! A Végtelen egy Én!~Kié a szirtben
2250    4|                   A Végtelen egy Én!~Kié a szirtben szunnyadó szobor-más?~
2251    4|                de oly más.~Kié az árnyék a falon? - Enyém. ~Nem gyűlöli
2252    4|                  Enyém. ~Nem gyűlöli úgy a rab tömlöcét,~hol örökös
2253    4|                 rab tömlöcét,~hol örökös a végtelen sötét,~s magába
2254    4|              arany trombitáján~          a búcsúzók dalát fuvom.~Völgyekbe
2255    4|                 indulóm. ~Szemem kiégett a gyönyörtül,~          fáradt
2256    4|             gyönyörtül,~          fáradt a szám, kezem, fülem,~és egyre
2257    4|             mégis olyan vad-szenvedélyes~a vágyam, ez a korcs titán. ~
2258    4|            vad-szenvedélyes~a vágyam, ez a korcs titán. ~Könny hull
2259    4|                  elfehérül,~és vér hörög a trombitán.~ ~
2260    4|              innen, testvérek, ti búsak,~a földgömb szíve megreped-e
2261    4|            láttam aztán, ami itt maradt.~A nyoszolyáját, alvó nyoszolyáját~
2262    4|               nyakkendőjét, lógva, árván~a szekrény ajtaján, egy laza
2263    4|           spárgán.~És biztatóan csüngött a kalapja~könnyelmű kedvvel
2264    4|                kalapja~könnyelmű kedvvel a fogasra csapva.~És várta
2265    4|                őt aggódó, gyönge lelkek,~a lélek, amely a csodákba
2266    4|            gyönge lelkek,~a lélek, amely a csodákba hisz.~És jöttek
2267    4|             jöttek tavaszok,~és elmaradt a kedves társaságból,~mint
2268    4|              vidámszivű vándor,~aki csak a szomszédba utazott.~S egy
2269    4|                   S egy bot maradt utána a sarokban,~mellyel sétált
2270    4|             gyakorta ejtett,~és lehelete a bitang ruhán.~ ~
2271    4|                 dobognak,~ottan zokognak a szivünk alatt,~és a szivünk
2272    4|             zokognak a szivünk alatt,~és a szivünk velük ver hallgatag,~
2273    4|                homályos bánatoknak,~hogy a tánc és a lánc mind elszakad.~
2274    4|               bánatoknak,~hogy a tánc és a lánc mind elszakad.~Űzött
2275    4|             ébredünk.~Hogy zeng ilyenkor a vad éjszaka,~hogy jajveszékel
2276    4|                  megyünk - velük - ha jő a holnap,~és a szivek lassan
2277    4|               velük - ha jő a holnap,~és a szivek lassan megállanak,~
2278    4|            megállanak,~s ők ott dobognak a szivünk alatt,~zokognak
2279    4|               átkozódva, zordan,~ha fönn a nap parázsa kialudt,~lábam
2280    4|             magammal~És sokszor megfogom a kezedet,~akárcsak egy idegenét,~
2281    4|                 egy idegenét,~és sokszor a szemedbe meredek,~és a szemed
2282    4|           sokszor a szemedbe meredek,~és a szemed egy kút, hideg, setét.~
2283    4|               látlak ágyadon,~ha átkarol a fájdalom,~s mégis márványhideg
2284    4|      szívdobbanásaid búsan lesem,~és míg a tündérek körüldalolnak,~
2285    4|               integetsz nekik?~Nem félsz a percektől, mik zúgva jőnek~
2286    4|             takar el~és jól tudom, ez az a fej,~amelyre rájő a halotti
2287    4|                ez az a fej,~amelyre rájő a halotti sipka. ~És mégis
2288    4|                 lázadozva végre~lerogysz a ravatal vak szőnyegére,~
2289    4|             lehet,~hogy egyszer lehunyod a szemedet~s örökre úgy maradsz?~
2290    4|                                  Hódolat a halálnak~Mi fáradottak,
2291    4|         fáradottak, búcsuzók, szegények,~a háborúknak holdas éjjelén~
2292    4|                nem várjuk, míg ránk csap a karod,~minket nem áltat
2293    4|                sisaktalan:~így ballagunk a holt rónákon át,~halálra
2294    4|                seregünk,~fekete lobogónk a földre csügged,~ennen-kezünk
2295    4|           hallanak csak hírt felőlem,~és a szemük rám, lopva, eltünőben~
2296    4|              hideg,~és idegen az arcukon a gond~s oly idegen ruhájukon
2297    4|              gond~s oly idegen ruhájukon a gomb. ~És néha teljes fényben
2298    4|                fényben látom őket,~mind, a sírókat és a nevetőket,~
2299    4|                 őket,~mind, a sírókat és a nevetőket,~s megdöbbenek -
2300    4|              náluk,~szemük, szemük, akár a messze tenger,~hogy végtelenül
2301    4|                hogy magukba járnak,~mint a kóbor árnyak,~társtalan.~
2302    4|                 ember, mennyi élet,~mint a szobrok és a képek,~merevek.~
2303    4|                  élet,~mint a szobrok és a képek,~merevek.~Forró szíveik,
2304    4|                  merevek.~Forró szíveik, a hívek,~mint rohanó óramívek,~
2305    4|             isznak,~hangjukat, mely mint a visszhang,~alvó nyoszolyájukat. ~
2306    4|         visszhang,~alvó nyoszolyájukat. ~A kabátjuk, a szerelmük,~nyakkendőjükön
2307    4|             nyoszolyájukat. ~A kabátjuk, a szerelmük,~nyakkendőjükön
2308    4|                szerelmük,~nyakkendőjükön a melltűt,~szemüket.~Báljukat
2309    4|                 Siratom kínnal-keservvel~a kezük is százezerszer,~mindenüket,
2310    4|                          Groteszk~Mentem a kávéház tükrös éjjelébe,~
2311    4|            megálltam, s ingadozva, félve~a tükrös zavarban észrevettem
2312    4|              árnyam.~És egyszerre féltem a zavart gomolyban,~és egyszerre
2313    4|                  S messze már mint álom, a ködön keresztül,~oly magasan
2314    4|           keresztül,~oly magasan trónolt a kevély kaszírnő,~mint Egyiptom
2315    4|                   holt hercegkisasszony,~a színes palackok csillagkoszorúján,~
2316    4|     búcsu-könnyes arcom~altatgatva búját a szelíd hajú lány. ~Már nem
2317    4|                   aminő sosem volt.~Fönn a menny ivén is lámpa lángja,
2318    4|              kincsét elvetette,~s mostan a szemére könnyek permeteznek,~
2319    4|                már s bámul-bámul egyre. ~A gránitkövön künn fekete
2320    4|                hangos éji züllők,~s mint a vízi árnyak, himbálóztak
2321    4|               lusta bérkocsiknak árnyai, a küllők.~Hullámlott az élet
2322    4|            imbolyogva,~álmatlan merengve a nap tovatűntén,~s némán
2323    4|                 tükrén~bársonyos ruháját a nehéz gyászpompa. ~S néha
2324    4|                 gyászpompa. ~S néha mint a felhők s néha mint a hollók,~
2325    4|                mint a felhők s néha mint a hollók,~hollók, éji hollók,
2326    4|           százezer, ki tudja?~Kik féltek a hajnal hervadás-szagától,~
2327    4|               bejöttek - éj volt fejükön a fátyol -~és keresztet írtak
2328    4|                 és keresztet írtak rám s a zárt kapukra. ~Még eszembe
2329    4|            gyöngyvirágos fejjel s láttam a vén kertet.~Emlék, minden
2330    4|                Kedves és kegyetlen,~mint a bús pokoltűz, mint a hűs
2331    4|                mint a bús pokoltűz, mint a hűs pokol-fagy.~Álmon révedeztem,
2332    4|               életét is sírva elhajítja.~A szemembe lomha, langyos
2333    4|              langyos éji könnyű,~arcomon a bánat fáradt, ferde csíkja.~
2334    4|              életemnek romjai köröttem -~a bús éjszakának fekete vizében,~
2335    4|                 fázva átremeg az ősi ház~a félelemtül. ~De ne ijedj
2336    4|                nagy leszek s fehér,~zárj a karodba, ne keresd a szívem,~
2337    4|                zárj a karodba, ne keresd a szívem,~melyet elönt a csúf,
2338    4|            keresd a szívem,~melyet elönt a csúf, fekete vér,~csak nézd
2339    4|          fénytelen szemem,~csak símogasd a főmet csendesen.~Én sem
2340    4|                  csak nézlek egyre, mint a múltba rég,~akkor megértem
2341    4|             akkor megértem majd, te vagy a kezdet~s te vagy a vég.~
2342    4|                  vagy a kezdet~s te vagy a vég.~Némán lefekszem a fehér,
2343    4|              vagy a vég.~Némán lefekszem a fehér, nagy ágyba,~én, szólni
2344    4|            szólni nem tudó öreg baba,~és a szivemből ajakamra reszket~
2345    4|               fekete lámpán,~följajgatom a síri alvót,~véres pipacs
2346    4|               valami kerget,~hogy legyek a múlt folytatója,~egy ismeretlen,
2347    4|                 tetőtöl-talpig feketében~a fekete kocsis.~Álarc lesz
2348    4|                lesz arcán, éji, gyászos,~a rúdnál két fekete táltos,~
2349    4|              tájak kopár mezőjén~elsápad a fehér verőfény,~s a nap
2350    4|              elsápad a fehér verőfény,~s a nap helyett felkél a hold. ~
2351    4|                   s a nap helyett felkél a hold. ~És messze Óperencián
2352    4|                                          A lámpagyújtó énekel~Egy szűk,
2353    4|              szűk, kicsiny botban viszem~a szent tüzet felétek,~én
2354    4|                  lámpagyújtó.~Fölgyújtom a vak éjet.~A rézkupaknak
2355    4|                   Fölgyújtom a vak éjet.~A rézkupaknak öblén~halkan
2356    4|          rézkupaknak öblén~halkan szitál a tört fény,~ha jő az alkonyat,~
2357    4|             tűzcsókomat. ~Ki sejti, hogy a réz-szitán~egy vad tűztenger
2358    4|                 vad tűztenger ég benn,~s a gyáva pillelángban~egy lázadó
2359    4|           tűzsugáros~vörös szemekkel int a város,~s rám hull a sűrü
2360    4|                  int a város,~s rám hull a sűrü köd,~és tűzbotommal
2361    4|             ihlet perce~Fejembe szállott a fekete méreg,~          
2362    4|                 henyélek,~          mint a komoly, vidám keletiek. ~
2363    4|                 komoly, vidám keletiek. ~A földi álmok lassan elsuhannak,~          
2364    4|                   búcsúzva integet felém a fény.~Megyek: vonatja lettem
2365    4|               kitágul,~dalok suhannak át a másvilágból,~a gyertya bordó
2366    4|               suhannak át a másvilágból,~a gyertya bordó napként néz
2367    4|                 napként néz reám. ~Indul a könyvtár, mint egy büszke
2368    4|                   mint egy büszke gálya,~a padló életemnek szaharája,~
2369    4|              szaharája,~és egy pohár víz a nagy óceán.~ ~
2370    4|              hova utazom.~Kopogj, vasút. A végzetem dalát verd,~hogy
2371    4|                hegyek,~és minden mindegy a vágy utasának,~és mindegy
2372    4|            mindegy már, akárhová megyek.~A föld emészti délutáni álmát.~
2373    4|                Még mindig lepke száll át a mocsáron,~még mindig álom
2374    4|               álom leng itt, lassu álom,~a virágok mezei kékbe járnak,~
2375    4|            vasárnap,~és ezrivel virágzik a pipacs,~szelíd füvek között
2376    4|                 haraggal~kacagva nyúljak a napér,~mert szép az élet,
2377    4|                napér,~mert szép az élet, a harag, a vadság~és szép
2378    4|              mert szép az élet, a harag, a vadság~és szép a fény, és
2379    4|                  harag, a vadság~és szép a fény, és szép és szép a
2380    4|                  a fény, és szép és szép a vér.~Azt gondolom mégis:
2381    4|                  mégis: mi lenne, hogyha~a folyosóra mennék csöndesen,~
2382    4|                                          A vendég~A nyár bedobta rózsakoszorúját~
2383    4|                                 A vendég~A nyár bedobta rózsakoszorúját~
2384    4|                rózsakoszorúját~múlt este a nyílt ablakon.~Dalolt. Hajába
2385    4|                 bógáncs,~ment és siratta a bús fuvalom. ~Valami történt...
2386    4|                   Valami történt... Künn a kihülő ég~hideg könyűktől
2387    4|                                    Innen a szobámbul~Ott szemben laknak.
2388    4|                 ég.~És jól belátni innen a szobámbul.~Csend, béke.
2389    4|                 bámul,~mit nézek oda? És a csend kiszáll,~és ott lebeg
2390    4|             lebeg riadt tekintetem,~mint a viharban turkáló sirály.~
2391    4|                 viharban turkáló sirály.~A néni is leteszi a kötést,~
2392    4|                sirály.~A néni is leteszi a kötést,~hamuszín arca egy
2393    4|           nevetnek?~Reám merednek. Érzik a szemem,~mely felkavarja
2394    4|                   és sejtelem zúg, kihül a szoba,~zöld árnyak, temetői
2395    4|                árnyak, temetői hangulat.~A lámpa is halódva fellobog.~
2396    4|                  Panoptikum~Nézd: csurog a hűs őszi este nyirka,~          
2397    4|            árnyékára bámul,~          és a lelkében százezer halál. ~
2398    4|                   fürtök között kacagnak a szüzek,~          és fojtó
2399    4|                   mustos pincékbe gajdol a szüret. ~Nézd: a hordókban
2400    4|                  gajdol a szüret. ~Nézd: a hordókban őrjöngő bolondok.~          
2401    4|              fekete s bibor~          és a taposókádban~          az
2402    4|            erjedt bort tipor. ~Nézd: ott a betegek, hosszú menetben,~          
2403    4|                            mert végtelen a tánc, ó végtelen. ~Nézd:
2404    4|            végtelen. ~Nézd: vityillókban a temető alján~          sárga
2405    4|                  mécs lobog,~          s a viaszfiguránál~          
2406    4|        viaszfiguránál~          zokognak a jajgató asszonyok. ~Nézd:
2407    4|                jajgató asszonyok. ~Nézd: a világ teljes panoptikumját.~          
2408    4|                 panoptikumját.~          A bábukat, kik járnak szerteszét,~          
2409    4|            szerteszét,~          s szívd a fájdalmad mézét~          
2410    4|             fájdalmad mézét~          és a levegő gyógyító tejét. ~
2411    4|                  tánca künt,~          s a lelked bánatában~          
2412    4|                                        Ó a rémséges őszi éjszakák~Ó
2413    4|                 rémséges őszi éjszakák~Ó a rémséges őszi éjszakák!~
2414    4|            éjszakák!~Mikor fagyosan fojt a sűrü köd,~s távol boszorkányégetők
2415    4|       boszorkányégetők gyanánt~kuksolnak a vén gesztenyesütők.~Ó temetős,
2416    4|             temetős, magányos őszi éjek!~A fázó lélek önmagába réved,~
2417    4|                  lélek önmagába réved,~s a lámpa kétes, kancsal lángja
2418    4|              őrjítő magány!~Árnyékcsaták a szoba vén falán,~megvert
2419    4|              után találkoztam~Éjfél után a Duna hídja~ó jaj, be könnyes,
2420    4|            könnyes, be setét.~Éjfél után a Duna hídján~egy néma lány
2421    4|          kérdeztem én is,~de ő nem tudta a nevét. ~Csak csendesen vállamra
2422    4|              félig sírt, félig nevetett.~A haldokló galamb tekint így,~
2423    4|                  galamb tekint így,~vagy a kétéves kisgyerek. ~A szívemet
2424    4|               vagy a kétéves kisgyerek. ~A szívemet kezébe vette,~csókolta
2425    4|                 vízi ördög!" -~Reátapadt a hűs ruha.~Karján örökre
2426    4|                 égett,~mert várta, várta a Duna. ~Éjféltől hajnalig
2427    4|               Éjféltől hajnalig imádtam.~A szánkon vacogott a csók.~
2428    4|              imádtam.~A szánkon vacogott a csók.~Köd hullt. A nedves
2429    4|              vacogott a csók.~Köd hullt. A nedves éjszakában~lassan
2430    4|                is, én is,~és sírtak fönn a csillagok.~ ~
2431    4|              dalt hallasz messze, távol,~a tiszta, illatterhes égből~
2432    4|                   illatterhes égből~hull a napfényes, könnyü zápor. ~
2433    4|                 zápor. ~Akáctömjén röpül a légben,~a lomb merengő,
2434    4|               Akáctömjén röpül a légben,~a lomb merengő, szűz fehérség,~
2435    4|                  kacagnak,~veri az ördög a feleségét. ~Nyílt arccal
2436    4|             angyalkák citeráznak. ~Piros a síró égnek arca,~s a lágy
2437    4|               Piros a síró égnek arca,~s a lágy eső vígan pörög le,~
2438    4|             halottak~Úgy fekszenek, mint a nehéz kövek~     virágok
2439    4|                 kövek~     virágok közt, a rekkenő melegben,~szemük
2440    4|             derekuk cövek. ~Alusznak ők, a sok-sok ismeretlen~     
2441    4|                  sok-sok ismeretlen~     a föld alatt, az édes föld
2442    4|            csókolják az életet, nyarat. ~A ballerínán aranyak, ezüstök,~     
2443    4|                aranyak, ezüstök,~     és a gavallér vár, sóhajtva vár,~
2444    4|                   lila ruhában szundikál a püspök. ~Künn a kalászos
2445    4|                szundikál a püspök. ~Künn a kalászos rónán áll a bál,~     
2446    4|                Künn a kalászos rónán áll a bál,~     még a csigás homok
2447    4|                rónán áll a bál,~     még a csigás homok is várja-várja,~
2448    4|                 várja-várja,~fényt izzad a föld, táncol a halál. ~Ők
2449    4|               fényt izzad a föld, táncol a halál. ~Ők is kendőzik magukat
2450    4|                   Ők is kendőzik magukat a bálra,~     a nyári bálra
2451    4|           kendőzik magukat a bálra,~     a nyári bálra s mindenük ragyog,~
2452    4|                    és szörnyű arcuk nézi a napot.~ ~
2453    4|                      Vénasszonyok nyarán~A ég törékeny, lágy üveg most.~
2454    4|                törékeny, lágy üveg most.~A napra tartjuk sárga arcunk.~
2455    4|              fölszáll.~Sovány kóró zörög a szélben~és int a búcsuzó
2456    4|              kóró zörög a szélben~és int a búcsuzó ökörnyál. ~Vörös
2457    4|               farsangkor az ember megáll a~hideg kályha mellett, frakkban,
2458    4|            gallérban,~rekedten. Ilyenkor a ködben beteg képeket,~zaklató
2459    4|             lábon, észrevétlen~vágtattam a farsangi ködben~kurjantgató,
2460    4|             csendbe,~hipp-hopp, rohantam a havon,~s amerre mentem,~
2461    4|                  az éji csendben~kigyúlt a részeg vigalom,~s amerre
2462    4|               beteg szemük. ~Jégből volt a parkett alattam~s én nyomba
2463    4|              csattogtattam bősz rohamban~a könnyű, táncos korcsolyát. ~
2464    4|               titok.~Csábítva gyulladott a lámpa~az elektromos éjszakába,~
2465    4|                 tovább -~hahó, hahó! -~s a gyémántos homályon át~hullt,
2466    4|                 homályon át~hullt, hullt a hó. ~Aztán egy bálterembe
2467    4|        álmainkban táncolunk így. ~Izzadt a puha lányderék,~tüzes gomolyba
2468    4|                 téptek,~kacagtak és fájt a fejem.~S a nászra, nászra
2469    4|              kacagtak és fájt a fejem.~S a nászra, nászra jött a gyász~
2470    4|                  S a nászra, nászra jött a gyász~és elfagyott a kacagás,~
2471    4|                jött a gyász~és elfagyott a kacagás,~és a legtáncosabb
2472    4|                  elfagyott a kacagás,~és a legtáncosabb leányka~meghalt
2473    4|             legtáncosabb leányka~meghalt a bús, farsangi porban -~hajnalra -
2474    4|         tüdőgyulladásba.~Mentem tovább s a szürke utcán~temettek egy
2475    4|              öblén~meleg gomolyba szállt a tömjén.~A temetőkben orgiáztak~
2476    4|                gomolyba szállt a tömjén.~A temetőkben orgiáztak~s hol
2477    4|               temetőkben orgiáztak~s hol a halottra a sír-árok~tátongva
2478    4|               orgiáztak~s hol a halottra a sír-árok~tátongva várt,
2479    4|            betyárok.~Menyegző jött. Sírt a menyasszony~és kacagott
2480    4|                  menyasszony~és kacagott a vőlegény.~Királypalást lengett
2481    4|           vőlegény.~Királypalást lengett a vállán~és csörgősipka volt
2482    4|              fején.~Majd vége, vége lett a násznak,~csak vén leányok
2483    4|                 tovább! - És mentem újra~a hóba, ködbe, éjbe fúlva,~
2484    4|                tiltott kéjekér.~Ott volt a véres szemü Bacchus,~és
2485    4|                  verejtékezve és zokogva~a roskadt asztalok alatt.~
2486    4|                   halvány,~már véget ért a vad tivornya,~és vágtattam,
2487    4|             tovább még,~és szenny tapadt a korcsmafalhoz,~meggyűrve
2488    4|                volt teli,~és körülvették a halál nyögései.~Beteg feküdt
2489    4|               feküdt ott. Gyertya égett,~a téli reggel szürkesége~búcsút
2490    4|                szürkesége~búcsút mondott a téli éjnek.~Orvosságszag
2491    4|           Orvosságszag terjedt köröttem.~A beteg arcán jég és kendő.~
2492    4|                 merre tértem, nem tudom.~A fülem csengett,~egyszerre
2493    4|           csengett,~egyszerre csend lett~a hamuszínű köruton.~Vacogtam
2494    4|          hamuszínű köruton.~Vacogtam már a félelemtől,~s csodák csodája! -~
2495    4|                    valóra válva~ott állt a kálvintéri rendőr~a csendben,
2496    4|                 állt a kálvintéri rendőr~a csendben, a farsangi csendben -~
2497    4|            kálvintéri rendőr~a csendben, a farsangi csendben -~és én
2498    4|                       halotti táncra kél a ruhatár.~Valami zúg, valami
2499    4|               zúg, valami félrerebben,~s a néma csendben, a pállott
2500    4|          félrerebben,~s a néma csendben, a pállott melegben~