Rész

3001    8|              mélyen,~a kincset, a régit, a padlón,~mint lázbeteg, aki
3002    8|                  akartam.~Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,~a kincs,
3003    8|               meg a kincs, mire vágytam,~a kincs, amiért porig égtem.~
3004    8|           követlek, mint sötét detektív,~a pesti utcán, a budai lankán,~
3005    8|                 detektív,~a pesti utcán, a budai lankán,~kedves Ilonkám. ~
3006    8|                  az évek,~fáradt szemünk a semmiségbe réved,~és ami
3007    8|                 oly hűs és komorló,~mint a koporsó. ~Az arcodon is
3008    8|              arcodon is feltűn néha-néha~a fönség és a gyász reszkető
3009    8|             feltűn néha-néha~a fönség és a gyász reszkető árnyéka,~
3010    8|               hitves, ~ki kőbe vésve áll a sírok ormán~egy anya fájdalmával,
3011    8|                 fájdalmával, és mogorván~a sír hálószobáját nézi csendben~
3012    8|          mindennek tudója,~nő, kinek egy a szemfedő s a pólya,~titokzatos
3013    8|                   kinek egy a szemfedő s a pólya,~titokzatos alvótárs,
3014    8|                alvótárs, földi vágyban~s a hideg ágyban. ~Rejtélyes,
3015    8|        szomorúnak~mutatod arcod, húga te a búnak,~beszéld el, mi az
3016    8|                 élet szörnyű titka~és mi a kripta. ~Hitetlen én, ki
3017    8|               asszonyom, ha tompa délben~a hőmérőd lázat mutat. ~Akik
3018    8|              gyülöltek, mindig adtak,~ők a szelídek és a jók.~De görcs
3019    8|                  adtak,~ők a szelídek és a jók.~De görcs nekem, halál
3020    8|               jók.~De görcs nekem, halál a jóság~és keserű és fáj a
3021    8|                 a jóság~és keserű és fáj a csók. ~Mert vertem, akiket
3022    8|                  kezüket áldom,~áldottak a nagyon-verők. ~Így még csak
3023    8|               vert ilyen kemény ütéssel,~a nagy, a vak, a végtelen. ~
3024    8|                  kemény ütéssel,~a nagy, a vak, a végtelen. ~Jaj, én
3025    8|                  ütéssel,~a nagy, a vak, a végtelen. ~Jaj, én tudom,
3026    8|               kegyetlen,~amint sose vert a harag,~verjétek értetek
3027    8|           szeretni fájt nagyon.~Verjétek a jobb és bal arcom,~szívekkel
3028    8|                  mészfehéren ég távolban a hegyoldal,~s befestve a
3029    8|                  a hegyoldal,~s befestve a falam a bandzsal, csorba
3030    8|            hegyoldal,~s befestve a falam a bandzsal, csorba holddal~
3031    8|                  fejfa és kereszt elvész a sűrü lombban~és sír a táj? ~
3032    8|             elvész a sűrü lombban~és sír a táj? ~Én tudtam, hogy közöny
3033    8|                nehéz és hosszu pillád,~s a végtelen felé táguló nagy
3034    8|            pupillád~szögezd felém. ~Most a palicsi tó úgy fénylik,
3035    8|                fénylik, mint az ólom,~és a beléndeken s a vad farkasbogyókon~
3036    8|                  ólom,~és a beléndeken s a vad farkasbogyókon~alszik
3037    8|                vad farkasbogyókon~alszik a fény. ~Ah, jól siess. Szived
3038    8|                 tán,~ha hosszan bolygasz a cirilbetüs Szabadkán,~s
3039    8|              nyiss be csöndesen. Isméred a kilincsem.~Tudod, hogy portámon
3040    8|                  Tudod, hogy portámon és a szivembe nincsen~semmi gonosz. ~
3041    8|            gonosz. ~Mert nem feledtelek. A fülledt estbe úszó,~ablakból
3042    8|                  orvos,~fehér köpenyben, a kavicsos és porondos~kertudvaron. ~
3043    8|              lélek,~férgek gyűrűivel. Ha a láttodra félek,~eltagadom. ~
3044    8|             csellel kényszerítem~kezedbe a kezem és a szivedre szívem,~
3045    8|          kényszerítem~kezedbe a kezem és a szivedre szívem,~ha nem
3046    8|             barát, ~ki végtelent ittál s a lelked égre lázadt,~majd
3047    8|                 lázadt,~majd összetörted a tébolyok és a lázak~szent
3048    8|                összetörted a tébolyok és a lázak~szent poharát. ~Lásd,
3049    8|                 vár mérgező malaszttal~s a múlt, a csend. ~Halkan beszélgetnénk.
3050    8|             mérgező malaszttal~s a múlt, a csend. ~Halkan beszélgetnénk.
3051    8|            történt,~s fölfedném szótalan a fájó, néma örvényt,~a névtelent. ~
3052    8|           szótalan a fájó, néma örvényt,~a névtelent. ~Síró Hungáriánk
3053    8|             rágják, elfáradott cselédek,~a csontokat. ~Jaj, megmutatnám
3054    8|          csontokat. ~Jaj, megmutatnám én a szívem is, e szörnyet,~mely
3055    8|            játszom, egyre játszom~és vár a sír. ~Ó, vad szerelmese
3056    8|                és az éjféli búmnak,~akár a pap ~kérlek kiáltozván,
3057    8|          lehajolva,~hogy hívjalak. ~Hisz a semmit tudod, gazdag, végzett,
3058    8|              éjjel kétségbeesve vár rád,~a múltnak koldusa és százszorosan
3059    8|           koldusa és százszorosan árvább~a semminél. ~Te a halálé vagy,
3060    8|      százszorosan árvább~a semminél. ~Te a halálé vagy, zarándoka az
3061    8|                   De én, jaj, itt vagyok a fényben és hitetlen~feledve
3062    8|                  hüsíteni~fejemre raktam a havad. ~Most már sírokra
3063    8|              szörnyü sem:~apa vagy és én a fiad. ~Oly egy veled e meggyötört~
3064    8|                mellkosár,~mint egy veled a rög s a föld. ~Ó a halál
3065    8|                   mint egy veled a rög s a föld. ~Ó a halál az, aki
3066    8|                 veled a rög s a föld. ~Ó a halál az, aki vén,~s koporsó-érc
3067    8|                Együgyű ének~Ma láttam én a holtakat,~a régen-régen
3068    8|                 Ma láttam én a holtakat,~a régen-régen voltakat,~mezítlenül
3069    8|                   mezítlenül és feketén,~a hullakamra fenekén. ~Az
3070    8|               jaj,~fején izzadt volt még a haj.~A másik azt mondotta:
3071    8|             fején izzadt volt még a haj.~A másik azt mondotta: jó,~
3072    8|              ottan áll~kegyetlen anyjuk, a halál. ~Az arcuk tompa és
3073    8|                  Az arcuk tompa és suta,~a lábukon egy cédula,~szakállasak
3074    8|                 nem nevettem itt,~de ezt a vallást tettem itt.~Ma láttam
3075    8|                 tettem itt.~Ma láttam én a holtakat,~a régen-régen
3076    8|                 Ma láttam én a holtakat,~a régen-régen voltakat.~ ~
3077    8|                    Ősi... régi...~Kibújt a hold. Most nékimennek~a
3078    8|                  a hold. Most nékimennek~a vágyaim a végtelennek. ~
3079    8|                Most nékimennek~a vágyaim a végtelennek. ~Jaj, hogy
3080    8|            mehetnék. Semmi célom,~ábránd a vágyam és acélom. ~Babonás
3081    8|               Megállanék bús ablakoknál,~a csendbe, hol egy légy motoszkál. ~
3082    8|                                Mint~Mint a beteg, ki néha visszagondol~     
3083    8|             férfi. ~Jaj, az enyém volt-e a régi hársfa,~     amelyre
3084    8|                régi hársfa,~     amelyre a vidéki éj aláfolyt -~s én
3085    8|                 aláfolyt -~s én voltam-e a lánynak útitársa,~     cigányhaján
3086    8|           fátyolt? ~Csak színezem tovább a régi hársfát,~és életemnek
3087    8|         életemnek régi-régi társát,~mint a beteg, ki forró és fanyar ~
3088    8|               kavar~és álmodik, hogy jár a dombok alján,~előtte a kutyája
3089    8|               jár a dombok alján,~előtte a kutyája s bot a karján.~ ~
3090    8|                   előtte a kutyája s bot a karján.~ ~
3091    8|                  szót,~s úgy zeng, ahogy a múltba, rég. ~Kis társaim,
3092    8|               ezer éjszakáé,~azt mondjam a kelő reggelnek: ávé,~     
3093    8|            reggeli roráté.~     Itt benn a gyertya olyan halovány.~
3094    8|        beleborzong fűtetlen szobám. ~Ver a szivem... Órám is egyre
3095    8|               torkom az öröm.~Micsoda ez a régi-régi emlék?~Dalolni
3096    8|              szeretnék,~     és szállani a hajnali ködön.~Csiklandja
3097    8|                az éjre,~s petyhüdt arcom a mosdó vize érte,~s szaladtam
3098    8|              érte,~s szaladtam volna ki, a ködbe ki,~a nagy megindulást
3099    8|          szaladtam volna ki, a ködbe ki,~a nagy megindulást köszönteni. ~
3100    8|               nincsen itt. De jön. Hajrá a reggel.~     Még csupa folt
3101    8|               látott soha ember,~     ez a magány csak énvelem rokon.~
3102    8|         nesztelen, oly csendes és kopár,~a kórházakba lámpa leng lobogva,~
3103    8|                reszket álmukon...~De itt a reggel, én, csak én tudom. ~
3104    8|               korhelyek, kik hazatérnek,~a percenő fényt várom sápatag,~
3105    8|          nehézszagú, sötét tetők alatt. ~A szívemet széttépem száz
3106    8|               egy kiscseléd lámpát gyújt a magasba,~     s zöld fénybe
3107    8|                 az emeleten.~Áldott, aki a reggelt nékem adja,~     
3108    8|                lázam,~áldottak az alvók, a csendesek,~s áldottak, akik
3109    8|          mindenki, zokogok, kiáltok~     a tiszta lázak zengő reggelén,~
3110    8|             lázak zengő reggelén,~áldott a szívdobogtató és szürke
3111    8|                még egész enyém,~s áldott a föld és áldott legyek én.~ ~
3112    8|                  villogását ismerem -~ez a tavaszi láz. ~A láz, a gyász
3113    8|             ismerem -~ez a tavaszi láz. ~A láz, a gyász bennem cikáz -~
3114    8|                ez a tavaszi láz. ~A láz, a gyász bennem cikáz -~ez
3115    8|                  gyász bennem cikáz -~ez a sötét tavaszi gyász.~A szemeim
3116    8|                ez a sötét tavaszi gyász.~A szemeim oly könnyesek,~s
3117    8|               könny, láng, csupa csók.~S a lelkem: az csupa zene,~és
3118    8|                lelkem: az csupa zene,~és a kezem~oly vértelen,~mint
3119    8|             tavaszi ligetek árnyán~lobog a zöld homályban árván -~Most
3120    8|              zöld homályban árván -~Most a te szájad érezem,~egy lángkaréj
3121    8|                 lángkaréj beteg kezem,~s a tűz, a láng karjába fog - -~
3122    8|          lángkaréj beteg kezem,~s a tűz, a láng karjába fog - -~És
3123    8|                                          A magány papja~Itt a magányban
3124    8|                       A magány papja~Itt a magányban újra megtaláltam~     
3125    8|                 tévedt lelkemet,~és hull a könnyem csendbe, lassu árban,~     
3126    8|             árban,~     mint bús mezőkre a halk permeteg. ~A földre
3127    8|                mezőkre a halk permeteg. ~A földre fekszem s bámulom
3128    8|                 földre fekszem s bámulom a fákat,~     könnyezve, dúltan
3129    8|                     könnyezve, dúltan jő a szerelem.~S hogy a kongó
3130    8|             dúltan jő a szerelem.~S hogy a kongó mezőn senki se láthat,~     
3131    8|             hintem,~sivár imákba görnyed a gerincem,~a múltak gyászmenetje
3132    8|               imákba görnyed a gerincem,~a múltak gyászmenetje felkeres. ~
3133    8|             kedélyem,~mint zord csuháját a bús szerzetes.~ ~
3134    8|            fogunk megállni,~     mint ez a kőben szenvedő alak.~Leroskadó,
3135    8|             mikor az égre-ordítás kevés.~A fájdalom ez, néma, mozdulatlan,~     
3136    8|                  néma, mozdulatlan,~     a végtelenbe beledermedés. ~
3137    8|                 néma Kín -~az ős Szükség a végzet partjain -~hátrálni
3138    8|             békülés - és nincs könny. Ez a Semmi.~ ~
3139    8|                                          A szőke nő portréja~Csitt -
3140    8|                 bánat borúja.~Miért ezek a halk szomoruságok?~     
3141    8|        szomoruságok?~     Ki tudja, mért a fátylas gyászruha? ~Csitt,
3142    8|               gyászruha? ~Csitt, csitt - a kacagása oly merengő,~a
3143    8|                  a kacagása oly merengő,~a szava halk, ezüstös mise-csengő,~
3144    8|             cseng, ha zeng, térdére hull a szépség,~s ő mint hatalmas
3145    8|               fáradt öreget,~aki köhögve a botjára görnyed~     s hátán
3146    8|             botjára görnyed~     s hátán a régi rőzse integet. ~De
3147    8|          százszorta szörnyebb,~     mint a mesébe, néma és meredt,~
3148    8|                Mert ennyi csak: ha eljön a tavasz,~megismerem, hogy
3149    8|           ugyanaz,~s belényugodtam, hogy a láz elillan. ~Nem sírok,
3150    8|                   kissé homályosabban ég a villany.~ ~
3151    8|                   Most úgy idézlek, mint a spiritiszta,~     éhes,
3152    8|                 s tűzzel fakadnak száján a szavak. ~De merre vagy?
3153    8|               Vagy tán fekéllyel fekszel a szemétben,~vagy mit se várva,
3154    8|              csupa könny,~s e ház, e ház a fájdalom. ~E ház, e ház
3155    8|                  fájdalom. ~E ház, e ház a fájdalom,~nem is megyek
3156    8|               bezárkozunk~és leeresztjük a rolót. ~2 ~Úgy fekszem itten
3157    8|             ördög.~Kényszerzubbony nekem a sorsom~     és benne esztelen
3158    8|           esztelen dühöngök. ~Megátkozom a születésem,~     szájaskodó,
3159    8|                  képet,~egy idegen arcot a szemeimben.~És néha látom:
3160    8|          öngyilkos, bús két kezem. ~Vert a kezem és vert a szájam,~     
3161    8|             kezem. ~Vert a kezem és vert a szájam,~     szivem korbácsa
3162    8|               haramia. ~Most itt vagyok. A bús határnál,~     és sorsomat
3163    8|                 keresd.~Mondd: ámen, övé a koporsó.~     Mondd csöndesen:
3164    8|                                          A magyar romokon~Jaj, merre
3165    8|                   hol az arcom?~Jaj, hol a múltam?~Jaj, hol az ágyam?~
3166    8|                   hol az ágyam?~Jaj, hol a sírom?~ ~
3167    8|         tántorogva,~     vágyuk feszítve a vak végtelennek.~Eső szitál
3168    8|                 Eső szitál és hervad már a nyárfa,~     csak pár levele
3169    8|                  levele inog még fehéren~a holt gallyon, oly búsan,
3170    8|                  árva~     halott mellén a vitézségi érem. ~Minek is
3171    8|                 Minek is élni? Halni már a célja,~     elég, elég volt
3172    8|                 elég volt küzdeni idáig.~A tompa csöndből hallani alélva~     
3173    8|             tegnap állt, az fekszik most a földön,~     és sírni is
3174    8|             erőtelen ezentúl.~Köröskörül a köd akár a börtön,~     
3175    8|           ezentúl.~Köröskörül a köd akár a börtön,~     a hangtalan
3176    8|                  köd akár a börtön,~     a hangtalan és ájult őszben
3177    8|                   De jajgatnak sírjukban a halottak,~     kik élni
3178    8|                sok millió kísértet,~     a sírból az élet felé sohajtók. ~
3179    8|                  az élet felé sohajtók. ~A katona tanyák körül bolyong
3180    8|                   csak nézi az égboltot, a borongóst,~     szíve üres,
3181    8|                 s lelkét, szegény lelkét a semmi lakja. ~Az ablakon
3182    8|                   Az ablakon lesi, amint a polgár~     dunyhák között
3183    8|              búsan tovaballag,~     mint a középkori lándzsás vitézek.~ ~
3184    8|                          Óda~Székfoglaló a Petőfi Társaságban ~E dobogón
3185    8|                 ének,~s halld meg szavát a szomszédból jövőnek,~az
3186    8|           elhervadt, mi termett.~Vetésem a hold zöld vizében ázott,~
3187    8|                vak szobában sírtam, mint a gyermek.~Nap sem sütött
3188    8|                 engem az alföldi porban,~a bús vidéken és a betegágyról,~
3189    8|                 porban,~a bús vidéken és a betegágyról,~az orvosságról
3190    8|        honvédszázados volt~és verekedett a császári haddal,~még látta
3191    8|            hangod~tűzben remegni, amikor a vad dal~fölreszketett és
3192    8|                tudnánk,~mély téli esten, a gyerekszobában,~mikor a
3193    8|                  a gyerekszobában,~mikor a findzsán reszketett a rumláng. ~
3194    8|              mikor a findzsán reszketett a rumláng. ~Így látlak én
3195    8|                tüzesen vert,~ifjú, kiben a magyar ég tetőzött,~és meghaltál
3196    8|                  meghaltál és nem láttad a tengert,~elnémulok, csak
3197    8|                   csak hírmondód idézem,~a nagyapám árnyát e törpe,
3198    8|                 dereglyén.~És sírt, hogy a newyorki kikötőbe~hajók
3199    8|            tolongtak és nem várta senki,~a kéményerdő rámeredt sötéten,~
3200    8|              rámeredt sötéten,~lármázott a víz és rohant a yankee. ~
3201    8|                lármázott a víz és rohant a yankee. ~Aztán tíz évig
3202    8|               hiába,~szeneszsákot cepelt a vad Newyorkba,~selyemre
3203    8|            fejére. ~Mert azt akarta, ott a tengeren túl,~hogy ne legyen
3204    8|                 magyarul áldja az eget s a földet.~Most íme, éneklek
3205    8|            glóriásnak,~s emléket állítok a kedves aggnak,~ki szenvedett,
3206    8|                  Méltatlan költő, én, ki a neveddel~e pillanat tüzében
3207    8|          ereklyéim adom, mik megmaradtak~a gyermekkorból s könnyeimtől
3208    8|            honvéd - az én új dalomba:~és a küszöbön várom, hogy megilless,~
3209    8|              hogy megilless,~alázatosan, a porig hajolva.~ ~
3210    8|                                Anyák~Már a szemük oly szörnyü nagy,~
3211    8|             alszanak.~Oly vékonyak, akár a rongy,~tejadó mellük elapadt,~
3212    8|                 kiszáradott,~kezük, mint a kardpenge oly~éles, határozott,
3213    8|                 s uruk sóhajtva néz reá,~a kézre, amely puha volt,~
3214    8|           párnája volt,~s nem ismeri fel a kezet. ~Nem is nők többé,
3215    8|           katonák,~fejükön fekete sisak,~a szenvedés, a vassisak.~Mind
3216    8|               fekete sisak,~a szenvedés, a vassisak.~Mind egyformák
3217    8|                egy találkozás,~leülnének a földre ők,~a föld anyái
3218    8|                   leülnének a földre ők,~a föld anyái szeliden.~S azt
3219    8|                hová,~nem tudják soha, mi a hír,~nem tudják, éj van-e,
3220    8|              hogy megállítsák, ami megy,~a szörnyűséges valamit,~miről
3221    8|          ebédidőn, s berontanak~oda, hol a fiuk lakott, ~s az üres
3222    8|                száz év se kell,~sírunkon a szél énekel. ~Ki könnyet
3223    8|                 lesz, mind görbe csont. ~A katona,~vidám polgár, bús
3224    8|             tudja, mért járt itt, soha. ~A versiró,~cenzor, szedő és
3225    8|             dalom, te árva, zord,~dalold a semmit és a port. ~Reménytelen,~
3226    8|                 zord,~dalold a semmit és a port. ~Reménytelen,~ki él,
3227    8|             kiket szegényke látott,~hogy a földet harapta,~és verte
3228    8|             földet harapta,~és verte azt a földet~irtózatos ököllel,~
3229    8|             rövidlátó szemével,~úgy mint a kertje földjén~szemüvegét
3230    8|              esznek. ~Bujakór koszorúzza~a homlokuk pirossal,~és verje
3231    8|        tágranyilt szemükben~halkan égjen a téboly.~ ~
3232    8|               voltam egykor szent edény.~A fájdalom lakott szivemben,~
3233    8|             fájdalom lakott szivemben,~s a boldogok~poétának neveztek
3234    8|           elveszett, mi az enyém volt.~S a könny, a könny~a nagyvilágra
3235    8|                az enyém volt.~S a könny, a könny~a nagyvilágra szerteszétfolyt. ~
3236    8|                 volt.~S a könny, a könny~a nagyvilágra szerteszétfolyt. ~
3237    8|               szerteszétfolyt. ~Zokognak a föld kerekén,~mindenki sír,
3238    8|                 Anyánk nyelvén sikoltunk a világhoz,~mi lesz szivünkkel
3239    8|              kérdjük,~mi lesz, mi lesz? ~A versünk is már csak segélysikoltás,~
3240    8|           segélysikoltás,~mely ki se hat a tűzön-poklon át,~mint gyönge
3241    8|         csecsemőé, kit megölnek,~és mint a szűzé, akit meggyaláznak~
3242    8|                 szűzé, akit meggyaláznak~a katonák. ~(Megj. 1919. márc.
3243    8|              hazatérjek,~ténfergek, mint a kísértet~éjszaka. ~Süt a
3244    8|                 a kísértet~éjszaka. ~Süt a napfény, mégse látnak,~a
3245    8|                 a napfény, mégse látnak,~a magyar a nagyvilágnak~árvája. ~
3246    8|                   mégse látnak,~a magyar a nagyvilágnak~árvája. ~Megy
3247    8|                  nincs, ki hallja,~vizes a kalapom alja~a könnytől. ~
3248    8|             hallja,~vizes a kalapom alja~a könnytől. ~Jaj, ha szám
3249    8|                  egyet kiáltna,~kitűzném a kapufára~szívemet. ~Csak
3250    8|                  bús hatalmak,~olcsó víz a magyar harmat,~sárba hull. ~
3251    8| bankár-kisasszonyoknak éke,~de az enyém, a jó, béke,~a becsületnek
3252    8|                 de az enyém, a jó, béke,~a becsületnek gyolcsa, tisztán. ~
3253    8|             tisztán. ~Mert odaadtam mind a kincsem,~szivem jobbik felét
3254    8|             kincsem,~szivem jobbik felét a nőnek,~felét zálogba a jövőnek,~
3255    8|             felét a nőnek,~felét zálogba a jövőnek,~és a kezembe semmi
3256    8|              felét zálogba a jövőnek,~és a kezembe semmi sincsen. ~
3257    8|                  kezembe semmi sincsen. ~A sorsomat adtam agyarnak,~
3258    8|           körömnek és tusának,~s mindent a földgömb koldusának,~a vak
3259    8|           mindent a földgömb koldusának,~a vak mártírnak, a magyarnak. ~
3260    8|             koldusának,~a vak mártírnak, a magyarnak. ~Ő az Apa, a
3261    8|                  a magyarnak. ~Ő az Apa, a mondhatatlan,~a Nemző, aki
3262    8|                  az Apa, a mondhatatlan,~a Nemző, aki sír a földön.~
3263    8|           mondhatatlan,~a Nemző, aki sír a földön.~és most, mit kaptam
3264    8|       visszaadtam. ~Csak gyújtsa más reá a tűzvészt,~én sírva borulok
3265    8|               borulok nyomába,~csörgesse a rongy és a gyáva~a hírt,
3266    8|            nyomába,~csörgesse a rongy és a gyáva~a hírt, ezt a harminc
3267    8|             csörgesse a rongy és a gyáva~a hírt, ezt a harminc ezüstpénzt. ~
3268    8|             rongy és a gyáva~a hírt, ezt a harminc ezüstpénzt. ~Nyirettyüjük
3269    8|        nyavalyatörősen és bután~fekszünk a sárban, annyi könny után,~
3270    8|              annyi könny után,~s szájunk a tébolyt és jajt kiabálja. ~
3271    8|               kiabálja. ~Ezüstösen hullt a tél zuzmarája,~öregapóként
3272    8|            király, mi kávéztunk Budán,~s a végtelen békére nyílt a
3273    8|                  a végtelen békére nyílt a pálya. ~Én akkor voltam
3274    8|               hallgatag~és fájt az élet, a rejtélyes-édes. ~Diadalmas
3275    8|                   Diadalmas tüzével vert a nap.~Sírtam, daloltam lombos
3276    9|                                          A BÚS FÉRFI PANASZAI~ ~
3277    9|                   Csak csont vagyok.~Gép a fejem. Gép a kezem.~De ami
3278    9|                 vagyok.~Gép a fejem. Gép a kezem.~De ami elmúlt, azt
3279    9|            dalolni nektek az újról, csak a régiről~Nem tudtam én dalolni
3280    9|            dalolni nektek az újról, csak a régiről,~nem tudtam én dalolni
3281    9|                 tudtam én dalolni nektek a földről, csak az égiről,~
3282    9|                  vézna kisdiák,~most túl a harmincon ijedten hallottam
3283    9|                ki egykor erről énekelt. ~A férfikort, a vad kalandot,
3284    9|             erről énekelt. ~A férfikort, a vad kalandot, az ásítást,
3285    9|                vad kalandot, az ásítást, a férfibút,~s téged, öreg
3286    9|      diákkaszárnya, akáclombos Üllői-út.~A háborút, a forradalmat,
3287    9|          akáclombos Üllői-út.~A háborút, a forradalmat, a lázat, mely
3288    9|                  háborút, a forradalmat, a lázat, mely elégetett,~mély
3289    9|               nem veri már vissza versem a Kárpát és az Adria. ~Nem
3290    9|            dalolni nektek az újról, csak a régiről,~nem tudtam én dalolni
3291    9|                 tudtam én dalolni nektek a földről, csak az égiről,~
3292    9|            Kupámba még pár kortynyi bor,~a vállamon a férfikor. ~Jaj
3293    9|                 kortynyi bor,~a vállamon a férfikor. ~Jaj de nehéz
3294    9|               férfikor. ~Jaj de nehéz ez a batyu~s a bor, a bor is
3295    9|                Jaj de nehéz ez a batyu~s a bor, a bor is savanyú. ~
3296    9|                nehéz ez a batyu~s a bor, a bor is savanyú. ~Kályhához
3297    9|                  ülnék szívesen,~mert fú a szél künn hívesen. ~Érezni
3298    9|               szél künn hívesen. ~Érezni a távol ködét.~A fák zúgnak:
3299    9|                    Érezni a távol ködét.~A fák zúgnak: harmincöt év. ~
3300    9|                    Ki énekeltem az eget,~a gyermekkort, most rettegek. ~
3301    9|                Aztán mi végül zsarnokol,~a vénség jő el, a pokol. ~
3302    9|               zsarnokol,~a vénség jő el, a pokol. ~Boldog, aki még
3303    9|                 dalolj szivem most, mint a föld.~ ~
3304    9|                  volna egy kevés remény,~a lelketek megmenteném,~ti
3305    9|            varázsszer ott fönn sem terem~a bűvös Budapesten. ~Jaj,
3306    9|                     sírva bódorog~itt az a régi gyermek. ~Mi volt valaha
3307    9|       Sopánkodtok: "Megint esett...",~de a nap is süt, untig. ~Az örömötök
3308    9|                 esemény?~Az, hogy kisült a sütemény,~s megáll egy úri,
3309    9|             megáll egy úri, ringó ~kocsi a házatok előtt,~és hogy jó
3310    9|                házatok előtt,~és hogy jó a barackbefőtt,~és hogy megért
3311    9|             barackbefőtt,~és hogy megért a ringló. ~Olykor mulatság,
3312    9|               Olykor mulatság, Anna-bál,~a kis tó tündérfényben áll,~
3313    9|            odaviszem az átkom én,~és fáj a zaja-csendje. ~A városházán
3314    9|                  és fáj a zaja-csendje. ~A városházán ragyogó~piros-fehér-zöld
3315    9|                halhatott meg?" kérditek,~a szívetek nem érti meg,~és
3316    9|               Most már az este lehajolt,~a park felett sétál a hold,~
3317    9|            lehajolt,~a park felett sétál a hold,~s a Kossuth-utcán
3318    9|              park felett sétál a hold,~s a Kossuth-utcán porzó, ~zöld
3319    9|                jár az úri nép,~hallgatja a cigányzenét,~és áll az esti
3320    9|                   és áll az esti korzó. ~A holdat látom égni még,~s
3321    9|                 holdat látom égni még,~s a régi még, a régi még,~a
3322    9|                  égni még,~s a régi még, a régi még,~a régi-égi hold
3323    9|                  a régi még, a régi még,~a régi-égi hold még. ~Apám,
3324    9|                    mint hajdanán -~én is a régi volnék. ~Mert vén Szabadka,
3325    9|                  regény,~poros hársfája "A szegény~kisgyermek panaszá"-
3326    9|             látom soha többé, ~hogy vési a szobrász idő~a búsító, a
3327    9|                 hogy vési a szobrász idő~a búsító, a békitő~arcotok
3328    9|                 a szobrász idő~a búsító, a békitő~arcotok csúnya tömbbé. ~
3329    9|              hogy hat felé~kimentek majd a gyors elé,~nem vágytok semmi
3330    9|                semmi másra, ~és nézitek, a pesti gyors~hogy vágtat
3331    9|                 szabad.~Nem az enyém már a kezem, a lábam,~és a fejem,
3332    9|                Nem az enyém már a kezem, a lábam,~és a fejem, az is
3333    9|                 már a kezem, a lábam,~és a fejem, az is csak egy adat.~
3334    9|                 legényke,~     fölnéztem a didergő csillagokra,~mik
3335    9|        csillagokra,~mik fázva égtek fönn a téli éjbe. ~Lengett nyakkendőm
3336    9|             ájuló-mély bűvöletbe estem -~a csillagfény a bús, kopott
3337    9|          bűvöletbe estem -~a csillagfény a bús, kopott vidéken. ~Most
3338    9|              Budapesten. ~Még most is ég a csillag, ahogy ottan,~     
3339    9|                 Álmos szemem keresi fönn a rég-volt~     csodákat,
3340    9|            mondja szívem,~hogy nékem már a csillag is sötét folt. ~
3341    9|             mégis fölfelé feszítem,~     a kis diákdalt újra sírva
3342    9|                 fölöttem és az ég~s lenn a fényes pokol. ~Egy éneket,~
3343    9|                  Térdig rózsában és övig a fűben~kacagni,~egészségesen,
3344    9|             egyszerűen. ~Szeszélyt~dadog a szájam, és ifjú foggal harapnám~
3345    9|                  és ifjú foggal harapnám~a vad veszélyt. ~Nem félek
3346    9|                ezerszer élek én,~és szép a sorsom,~és szép, ezerszer
3347    9|                  én koporsóm. ~Én.~Hazug a rím, nem leszek soha~vén. ~
3348    9|                 egyre hallani -~csörgött a hajnali~folyó. ~Vizes hajamra
3349    9|            hajamra lángoló~csókot dobott a nyár,~és - hallali -~nem
3350    9|                    Hallod?~Hogy zengenek a messze-messze halmok,~s
3351    9|                  messze-messze halmok,~s a szép~és mély zenét,~mely
3352    9|                most is hullám csobogna~s a nyugtalan folyó emelné. ~
3353    9|                 nyugtalan folyó emelné. ~A parton~a boldogságomat magasba
3354    9|                  folyó emelné. ~A parton~a boldogságomat magasba tartom~
3355    9|               élet záporozva hull rám,~s a lelkem~viszi a hullám.~ ~
3356    9|               hull rám,~s a lelkem~viszi a hullám.~ ~
3357    9|                                     Ezek a fák~Ezek a fák.~a fák, a
3358    9|                          Ezek a fák~Ezek a fák.~a fák, a fák.~A napsugár
3359    9|                   Ezek a fák~Ezek a fák.~a fák, a fák.~A napsugár felé,
3360    9|                 a fák~Ezek a fák.~a fák, a fák.~A napsugár felé, a
3361    9|                Ezek a fák.~a fák, a fák.~A napsugár felé, a tág~egekbe
3362    9|                  a fák.~A napsugár felé, a tág~egekbe lustán nyújtózkodnak
3363    9|                  lustán nyújtózkodnak át~a fák. ~Nincs vége-hossza,
3364    9|                  csak most kezdődnek el,~a völgybe le, a hegyre fel.~
3365    9|              kezdődnek el,~a völgybe le, a hegyre fel.~A fák. ~Meddig?
3366    9|                völgybe le, a hegyre fel.~A fák. ~Meddig? Tovább.~Amerre
3367    9|                Amerre nézel, itt és ott, a fák.~Zsongítanak, altatva,
3368    9|               Zsongítanak, altatva, mint a mák,~és jönnek újra, rémszerűn,
3369    9|                 újra, rémszerűn, e fák. ~A fák.~Száz és ezer, fölebb-fölebb,
3370    9|                  sok idegen, sok idegen.~A fák. ~A némaságba, indák,
3371    9|              idegen, sok idegen.~A fák. ~A némaságba, indák, reszelős~
3372    9|          cikáznak eszelős~rendben tovább a fák.~Ellenségesen, érthetetlenül~
3373    9|            érthetetlenül~lesnek ki, mint a szem s a fül.~A fák. ~De
3374    9|                 lesnek ki, mint a szem s a fül.~A fák. ~De mondd, mi
3375    9|                 ki, mint a szem s a fül.~A fák. ~De mondd, mi ez?~Ez
3376    9|                fák. ~De mondd, mi ez?~Ez a kimondhatatlan,~ezernyi
3377    9|                  soha vége,~csak megtöri a csöndes csöndet és~remegni
3378    9|               csöndet és~remegni kezd, s a tücskök jelbeszéde~a szakadatlan,
3379    9|                   s a tücskök jelbeszéde~a szakadatlan, csöndes csöngetés? ~
3380    9|                   Mi ez az ünnep itt, ez a parázna~örök tenyészés és
3381    9|                parázna~örök tenyészés és a tétova~ölelkezés a forró-nyári
3382    9|          tenyészés és a tétova~ölelkezés a forró-nyári lázba,~az élet,
3383    9|           egyedül, zilálva~bús álmaikból a bús lombokat,~mint villany
3384    9|                       Milyen sötét-sötét a Balaton~Milyen sötét-sötét
3385    9|               Balaton~Milyen sötét-sötét a Balaton,~s a nyár után hogy
3386    9|                 sötét-sötét a Balaton,~s a nyár után hogy véreznek
3387    9|                  nyár után hogy véreznek a fák. ~Tündér Tihany, felelsz-e
3388    9|              egyszer: ifjuság? ~Nem szól a visszhang és szivem se szól,~
3389    9|              szól,~csak ők kacagnak még, a gyerekek. ~Trillás örömük
3390    9|           Esőköpeny lóg fáradt vállamon,~a lábaimnál targally és göröngy. ~
3391    9|          lábaimnál targally és göröngy. ~A gyógyszalonba sápadt nő
3392    9|           gyógyszalonba sápadt nő figyel~a gyertyalángnál és a foga
3393    9|               figyel~a gyertyalángnál és a foga gyöngy. ~Ábrándozik
3394    9|                hogy összeroskadt,~     s a porban azt mondotta: élet. ~
3395    9|                  aztán arcainkban. ~Csak a szivét hallgatta halkan~     
3396    9|             szemekkel, megbüvölten,~csak a tűnő időt figyelte,~     
3397    9|                        s arcát nem látta a tükörben. ~Ő járt, tudott
3398    9|               álmot,~megszentelt engemet a lelke,~     az ő lelkétől
3399    9|                 között sírokra görnyedt,~a képeskönyve volt az élet,~     
3400    9|              vitt magával soha könyvet. ~A fiait csókolta némán,~     
3401    9|               fanyar arcon fájdalom. ~Ha a sír szavát hallanád,~nem
3402    9|               költő tévelyeg,~s itt méri a mély éjeket.~Egy görbe utcán
3403    9|             utcán remegőn~járkálok, mint a temetőn.~Ó élet! sár! láz!
3404    9|               élet! sár! láz! csúnya út!~A vége és a mélye rút. ~De
3405    9|                láz! csúnya út!~A vége és a mélye rút. ~De jó itt, mert
3406    9|                  és szép, mert téboly ez a táj,~s álarc alól mártír-szemek,~
3407    9|               szenvedés ez ékem is.~Jaj, a költő gyomrába kóc,~ő is
3408    9|                   Alélt~keblén pihenteti a néma délt. ~Kénsárga légbe
3409    9|                forróság inog,~őrjöngenek a buja jázminok. ~Fülledt
3410    9|                  Halotti utcasor.~Füstöl a föld, akár a puskapor. ~
3411    9|             utcasor.~Füstöl a föld, akár a puskapor. ~Megállni, menni,
3412    9|                 balra, minden céltalan. ~A semmiségnek mondom a neved,~
3413    9|          céltalan. ~A semmiségnek mondom a neved,~s a szájamon a bánat
3414    9|            semmiségnek mondom a neved,~s a szájamon a bánat fölnevet. ~
3415    9|             mondom a neved,~s a szájamon a bánat fölnevet. ~Ha volna
3416    9|            kinyitva, szerteszéjjel.~Künn a fehér fák vártak, félve,
3417    9|                  vártak, félve, halkkal,~a szél alighogy néha fölsohajtott,~
3418    9|            elborult határon,~megoldódott a kedves-régi kéve,~a nagydiák
3419    9|          megoldódott a kedves-régi kéve,~a nagydiák már eltünt, mind
3420    9|                nagydiák már eltünt, mind a három.~Az első az, aki e
3421    9|              első az, aki e verset írja,~a második, az Isten tudja
3422    9|                az Isten tudja hol van,~s a harmadiknak púpos már a
3423    9|                  a harmadiknak púpos már a sírja,~fejfája elvész a
3424    9|                  a sírja,~fejfája elvész a sötét falombban.~Jaj, mit
3425    9|                  térden állva nézni kell a szépet,~csak én látom a
3426    9|                  a szépet,~csak én látom a múlt falára festve,~mi nem
3427    9|                 nem láttuk még akkor ezt a képet.~Türelmetlen vér nyargalt
3428    9|                is sejtettük, hogy ez itt a minden,~és ami aztán jött,
3429    9|               minden,~és ami aztán jött, a semmi, semmi.~Ha pitypang
3430    9|                  égbolt,~csak ő kellett, a koldusi jövendő,~mert azt
3431    9|                azt hittük, az élet, mint a tenger,~bejárhatatlan, nem
3432    9|          szemekkel,~mig lábunknál hevert a csönd, a béke. ~De én a
3433    9|                lábunknál hevert a csönd, a béke. ~De én a tengerek
3434    9|                  a csönd, a béke. ~De én a tengerek végére értem,~vitorlámat
3435    9|               téli éjben~szegény lelkem, a fáradt nihilista.~ ~
3436    9|                            Ó én szeretem a bús pesti népet~Ó én szeretem
3437    9|                pesti népet~Ó én szeretem a bús pesti népet,~mely a
3438    9|                  a bús pesti népet,~mely a Külső-Józsefvárosba tépett~
3439    9|             szédelegve hallja,~hogy döng a tükrös kávéházak alja,~s
3440    9|                 tükrös kávéházak alja,~s a mozi-reklámokra néz tunyán. ~
3441    9|               vasárnap,~kis görbe közein a téli sárnak~vezeklőn járok
3442    9|                utcátokon. ~Itt élnek ők, a kedveskék, e járdán,~letaposott
3443    9|                 párna?~Ki látta, hogy mi a bús, pesti nép? ~Én láttam
3444    9|               bús, pesti nép? ~Én láttam a munkást és lázra bujtott,~
3445    9|             szivarra gyújtott,~és láttam a föld vérező szivét. ~Bármerre
3446    9|                   átkozott, szegény nép,~a gondodat kiáltaná a szám, ~
3447    9|                 nép,~a gondodat kiáltaná a szám, ~mert bánatkővel van
3448    9|                van utcád kirakva,~szemed a bánat végtelen patakja~s
3449    9|               végtelen patakja~s jaj, ez a föld, e bús föld a hazám.~ ~
3450    9|               jaj, ez a föld, e bús föld a hazám.~ ~
3451    9|                                          A lelkem oly kihalt, üres~
3452    9|                  lelkem oly kihalt, üres~A lelkem oly kihalt, üres,~
3453    9|                 kihalt, üres,~mint éjjel a tükör. ~Holtan világít egymaga~
3454    9|                   Holtan világít egymaga~a bűvös fényü kör. ~Ő látta
3455    9|               fényü kör. ~Ő látta hajdan a napot,~a májusi eget. ~De
3456    9|                  Ő látta hajdan a napot,~a májusi eget. ~De most belé
3457    9|                 De most belé az árvaság,~a semmi integet. ~Elmegy,
3458    9|              Elmegy, ki látja itt magát,~a táj is elenyész. ~Övé a
3459    9|                  a táj is elenyész. ~Övé a csönd, az éjszaka~s meghal,
3460    9|                még szabad tán,~csak mint a koldusnak, aki pihen a padkán,~
3461    9|              mint a koldusnak, aki pihen a padkán,~s megnézni, mi maradt
3462    9|            múltán az ifjúságnak s múltán a régi láznak. ~Barátaimról
3463    9|                  szikrázott és recsegett a fésű.~Itt ültünk boldogan,
3464    9|                osztott,~s tétlenül nézik a zöld kávéházi posztót,~melyen
3465    9|           posztót,~melyen fehéren futnak a billiárd golyói.~És boldogok
3466    9|                  boldogok voltunk, mikor a nap lehajlott,~itt a sivár
3467    9|               mikor a nap lehajlott,~itt a sivár zajban szárnyat kapott
3468    9|             sivár zajban szárnyat kapott a lelkünk,~és drága nők felé
3469    9|                egy-egy verset tereltünk,~a füstből, a fényből egy ártatlan
3470    9|             verset tereltünk,~a füstből, a fényből egy ártatlan galambot. ~
3471    9|                utakra,~egészséges fogunk a zúzmarát harapta,~fürödtünk
3472    9|               harapta,~fürödtünk álmosan a gőzfürdői habban,~kopott
3473    9|                habban,~kopott kabátunkon a fagy csillaga feslett,~és
3474    9|                fagy csillaga feslett,~és a Dohány-utcán rosszarcú szeretőkkel,~
3475    9|        rózsaszínü rózsák, lassan ringtak a nők el:~éreztük életünk
3476    9|                nők el:~éreztük életünk s a sötét Budapestet. ~Áldott
3477    9|             megmozduló botommal,~s nézem a tükrökön meggyérült, régi
3478    9|                 nem ismert drága mámort,~a forradalmas ár békült medrén
3479    9|                  s most csöndes újra már a párna és a pamlag.~A harcos
3480    9|              csöndes újra már a párna és a pamlag.~A harcos áll csak
3481    9|                 már a párna és a pamlag.~A harcos áll csak itt, ki
3482    9|              magát meg nem adja,~keresem a barátot, ki gyakran itt
3483    9|        marasztalt,~megkoppintom félénken a poharat, az asztalt~s a
3484    9|                  a poharat, az asztalt~s a szívem, szívem is, hogy
3485    9|                   szívem is, hogy régi-e a hangja. ~Mit járok erre
3486    9|          kebelében,~és már víz is jutott a szomjas Tantalusnak.~Árvábban
3487    9|                 kenyerük,~de akkor eljön a Gonosz~s megostoroz. ~Az
3488    9|                utam, ~Ő tépi föl, ha fáj a vad~élet, véresre szájamat,~
3489    9|             teremtő, bús erő,~jobb, mint a jó, igaz-verő,~ős, bibliai,
3490    9|                                     Elég a jaj. Ki innen a mezőre.~
3491    9|                     Elég a jaj. Ki innen a mezőre.~Elég a jaj. Ki innen
3492    9|                  Ki innen a mezőre.~Elég a jaj. Ki innen a mezőre.~
3493    9|             mezőre.~Elég a jaj. Ki innen a mezőre.~És dúlt arccal ajtót
3494    9|                 kívül is, mint ott benn, a titok. ~Közelbe vannak.
3495    9|               vannak. Szinte mind elérem~a régi rejtélyt az ég peremén.~
3496    9|                  kérdezik, miért zúg úgy a vérem~és mit jelentek ember,
3497    9|             nyílt-tömör talányok,~miktől a fájó mindenség beteg,~ó
3498    9|                   Mily messze vannak már a csillagok,~az Üllői-út is
3499    9|       vasárnap-éjszakán~izzó kohóként ég a klinika.~Zúgnak sötéten
3500    9|                  klinika.~Zúgnak sötéten a kórházi fák. ~A hosszú úton