Rész

3501    9|                  sötéten a kórházi fák. ~A hosszú úton könny van és
3502    9|                   Olyan az arca, mint az a tükör,~amelybe egyszer éjjel
3503    9|                 Ajkuk datolya, szőlőfürt a mellük,~és morfinista-szemmel
3504    9|               megölve, akiket szerettem,~a végtelent véres hajjal futom.~
3505    9|                                          A repülő~A repülő,~aki ezer
3506    9|                                 A repülő~A repülő,~aki ezer méter magasban~
3507    9|             méter magasban~kóvályog fönn a nyári rónán,~nem oly boldog,~
3508    9|                mint én,~ki lassan~ringok a versem ütemén~míg elkészül
3509    9|               míg elkészül e költemény. ~A kerten,~ahol leverten~sétáltam
3510    9|                sétáltam tegnap este,~már~a hajnal aranyosra festve~
3511    9|                 én asszonyom,~elém rakod a kávét és a mézet,~és nézed,~
3512    9|         asszonyom,~elém rakod a kávét és a mézet,~és nézed,~mily bőség,~
3513    9|               nézed,~mily bőség,~bámulod a port, a harmat esőjét.~A
3514    9|              mily bőség,~bámulod a port, a harmat esőjét.~A tengerből
3515    9|                 a port, a harmat esőjét.~A tengerből jössz, a habok~
3516    9|               esőjét.~A tengerből jössz, a habok~hajnali álma ringatott,~
3517    9|               álma ringatott,~tekinteted a messzeségbe leng el,~a tengeré
3518    9|        tekinteted a messzeségbe leng el,~a tengeré most a szived,~kezed
3519    9|                  leng el,~a tengeré most a szived,~kezed a tengertől
3520    9|             tengeré most a szived,~kezed a tengertől hideg,~s a tested
3521    9|               kezed a tengertől hideg,~s a tested olyan, mint a nyári
3522    9|                   s a tested olyan, mint a nyári tenger. ~Mondd, bűn-e
3523    9|             tenger. ~Mondd, bűn-e ez:~ez a fehér és enyhe abrosz,~melyen
3524    9|               el-elkalandoz?~És bűn-e ez a~nyugalom,~kéken füstölgő~
3525    9|             Bűn-e,~hogy mostan nem cikáz a villám,~Bűn-e,~hogy mostan
3526    9|             Bűn-e,~hogy mostan már ezüst a villám?~Bűn-e,~hogy nem
3527    9|             vannak szívünkbe zárva,~mint a szekrénybe fájó, ócska kelmék.~
3528    9|                le is gázolják, szótlanul a sárba. ~Ha járok mostan
3529    9|                 ócska képek,~és kérdezem a tűzbe robogók közt~emlékeimtől:
3530    9|            régi-régi táj is,~Eszembe jut a kisgyermek panassza,~a palatábla
3531    9|               jut a kisgyermek panassza,~a palatábla és az első skála,~
3532    9|                őszi széllel.~Eszembe jut a bor, a málna íze,~a hosszú-hosszú-hosszú
3533    9|              széllel.~Eszembe jut a bor, a málna íze,~a hosszú-hosszú-hosszú
3534    9|                  jut a bor, a málna íze,~a hosszú-hosszú-hosszú téli
3535    9|         hosszú-hosszú-hosszú téli esték,~a hó fehérje, cseresznye pirossa,~
3536    9|              olajlámpa mellett,~öcsémmel a tavaszt remegve lestük,~
3537    9|              holtan,~egy viola, egy fény a könnyes égen,~egy bárány,
3538    9|                  egy bárány, egy galamb, a feleségem,~hogy boldog voltam
3539    9|             Eszembe jut, hogy nézett rám a nyáron~a Duna vize hajnaltájba
3540    9|                 hogy nézett rám a nyáron~a Duna vize hajnaltájba hívón,~
3541    9|        hajnaltájba hívón,~ballagtam haza a redakcióból,~úgy sírtam
3542    9|              redakcióból,~úgy sírtam ott a Ferenc József-hídon.~Eszembe
3543    9|            vőfény~voltam, s cilinderemen a verőfény~táncolt, - - - - - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~ ~
3544    9|               tiéd örökre az egész.~Vedd a telet és a nyarat, a lombost,~     
3545    9|                az egész.~Vedd a telet és a nyarat, a lombost,~     
3546    9|                Vedd a telet és a nyarat, a lombost,~     itt van neked
3547    9|                  itt van neked az epe és a méz.~Ez itt a keserű s ez
3548    9|                  az epe és a méz.~Ez itt a keserű s ez itt az édes,~     
3549    9|                  ez itt az édes,~     ez a fekete és ez a fehér,~ez
3550    9|                        ez a fekete és ez a fehér,~ez a nyugalom, s
3551    9|                 fekete és ez a fehér,~ez a nyugalom, s a láz is, hogy
3552    9|                  fehér,~ez a nyugalom, s a láz is, hogy égess,~     
3553    9|                  hogy égess,~     ez itt a méreg és ez a kenyér.~Tejet
3554    9|                     ez itt a méreg és ez a kenyér.~Tejet adok, de hozzá
3555    9|                harcolj csakazértis,~     a rózsa mellett ott legyen
3556    9|                 rózsa mellett ott legyen a kard.~Van még néhány elhányt
3557    9|           Jobbjában ott az élet,~     és a baljában ott van a halál.~ ~
3558    9|                    és a baljában ott van a halál.~ ~
3559    9|                  Dörögtek háza kapujában~a hintók. ~     A nő szelíd,
3560    9|                kapujában~a hintók. ~     A nő szelíd, a férfi harcos~
3561    9|               hintók. ~     A nő szelíd, a férfi harcos~hívő, hatalmas,
3562    9|                         Cigányzene száll a nyomukba,~mirtusz-csokor
3563    9|                  ülnek,~övék az emlék és a semmi.~Így tér a tékoz ivadék
3564    9|                emlék és a semmi.~Így tér a tékoz ivadék ma~pihenni. ~     
3565    9|           bronzarcomat~aranyfénnyel veri a nap,~és lassan~megyek fehér
3566    9|              lassan~megyek fehér ruhában a~lugasban.~Pipámba sárgálló
3567    9|                 Pipámba sárgálló dohány,~a füstje kékes, halovány.~
3568    9|                  füstje kékes, halovány.~A fák alatt egy kerti széken~
3569    9|               alszik szelíden feleségem.~A küszöbön fiam. A szeme kék
3570    9|              feleségem.~A küszöbön fiam. A szeme kék láng,~nagy szőke
3571    9|                száján csiklandva csorran~a lanyha tej.~Vad délután,
3572    9|                 lanyha tej.~Vad délután, a föld parázsló.~Részeg-virágok
3573    9|                suttogom.~Nyár volt.~Jaj, a boldogság máshová~pártolt.~
3574    9|          bronzarcomat~aranyfénnyel verte a nap,~és lassan~mentem fehér
3575    9|              lassan~mentem fehér ruhában a~lugasban.~Pipámba sárgálló
3576    9|                 Pipámba sárgálló dohány,~a füstje kék volt, halovány.~
3577    9|               füstje kék volt, halovány.~A fák alatt egy kerti széken~
3578    9|                aludt szelíden feleségem.~A küszöbön fiam. A szeme kék
3579    9|              feleségem.~A küszöbön fiam. A szeme kék láng.~Nagy szőke
3580    9|               száján csiklandva csorrant~a lanyha tej.~Vad délután
3581    9|          papírban,~s féltem, hogy elhull a szavak virága.~Nem is vittelek
3582    9|                 áldott heroina -~sírtunk a ködben, mélypiros sebek
3583    9|          mélypiros sebek közt.~Mit tudta a kultúr, fekélyes, úri~népség,
3584    9|                 népség, mi vagy te, s az a rongy, ki fennen~hordozza
3585    9|                rongy, ki fennen~hordozza a fejét a bálteremben,~karján
3586    9|                  fennen~hordozza a fejét a bálteremben,~karján egy
3587    9|                buta húri. ~Én nem hiszek a nőbe. Nem a kézbe,~mely
3588    9|                Én nem hiszek a nőbe. Nem a kézbe,~mely ad-vesz, a szájba -
3589    9|               Nem a kézbe,~mely ad-vesz, a szájba - kis piros ajtó,~
3590    9|                   most bánatos-sóhajtó -~a karba, amely integet igézve:~
3591    9|                integet igézve:~de hittem a te két jó-jó szemedben,~
3592    9|                  te két jó-jó szemedben,~a két szemed mélyén horgonyt
3593    9|             horgonyt vetettem,~én mindig a lélekbe-szembe hittem,~most
3594    9|           megálltam, várok itten. ~Nekem a jóság, a jó szerelem vagy,~
3595    9|             várok itten. ~Nekem a jóság, a jó szerelem vagy,~az életemmel
3596    9|                szomorú vagy,~akkor nekem a szenvedés, a bú vagy.~Most
3597    9|                 akkor nekem a szenvedés, a bú vagy.~Most is megmozdul
3598    9|                 otthon,~olyan bitang már a költő kabátja,~éjjel két
3599    9|            mirrhát, lázat,~volt kenyerem a gőg meg az alázat,~de csak
3600    9|                   Érted téptem le álcám.~A fájdalmat hoztad szépmívü
3601    9|                  hoztad szépmívü tálcán,~a szegénységet, kinccsel és
3602    9|                 Világok lázát mérik most a népek -~s én egy higany-pont
3603    9|                  37,2... vagy 37,3...?~s a pesti utcán is remegve lépek.~
3604    9|                  oda, hol hóban ível föl a Tátra~s betegek fekszenek,
3605    9|                  az álom vizébe gázolok.~A mellemig ér. Aztán egyre
3606    9|              nesztelen, halotti-csönd~és a gáz arany dzsidával silbakolt
3607    9|           dzsidával silbakolt az útakon.~A másik ház emeletjén szemben
3608    9|                  tárva-nyitva, halkan ég a villanya.~Véghetetlen, érthetetlen
3609    9|             Véghetetlen, érthetetlen áll a kép az éjszakában,~mint
3610    9|                  üres és furcsa szinpad, a szereplők nyugszanak.~A
3611    9|                  a szereplők nyugszanak.~A pohárszék hosszú árnya mozdulatlan
3612    9|            hosszú árnya mozdulatlan nyúl a falra,~a márványlapon darab
3613    9|                mozdulatlan nyúl a falra,~a márványlapon darab sajt
3614    9|              sajt és fölötte sajtharang.~A falon szorgalmasan jár egy
3615    9|               zajgás, mért e fájás,~hogy a szám se tud beszélni s száj
3616    9|           beszélni s száj helyett beszél a szív.~Volt nekünk is sajtharangunk
3617    9|             álomtalan kesergő, nézem ezt a titkos órát,~itt a hangtalan
3618    9|             nézem ezt a titkos órát,~itt a hangtalan magányba, hálóingbe
3619    9|               azon jár álmos elmém, hogy a föld száguld az űrben~óriás,
3620    9|                       Milyen közeli most a nyári ég~Milyen közeli most
3621    9|              nyári ég~Milyen közeli most a nyári ég~s ily messzi-kék~
3622    9|            alatta az alvó, beteg vidék. ~A csillagos ég - fényes sírlepel -~
3623    9|                 sírlepel -~reád lehel,~s a mindenséget kézzel éred
3624    9|                itt? Az álmot hallod itt,~a halmokig~halkan motoz, az
3625    9|                hortyog valahol,~mert áll a tor,~vértől zabáltan lassan
3626    9|           zakatol. ~Az ablakok lehunyják a szemük,~csönd mindenütt,~
3627    9|                 szemük,~csönd mindenütt,~A toronyóra zengőn egyet üt. ~
3628    9|                egyet üt. ~De fölviláglik a mély éjszaka,~kigyullad
3629    9|                  mély éjszaka,~kigyullad a~kis patikának kormos ablaka. ~
3630    9|              álomport kavar. ~Az élet és a felleg eluszik,~olyan bús
3631    9|            egyformán aluszik. ~Egyszerre a kis utcák dörgenek.~Egy
3632    9|                  Éji őrmenet. ~Elhangzik a dobaja. Semmi más.~Egy surranás.~
3633    9|                 Fáradt szegény.~Csókolja a földet. Egy szökevény. ~
3634    9|               szökevény. ~Körötte senki. A vidék kiholt.~Nem is sikolt.~
3635    9|                anyja, istenem, ki volt? ~A haj dús, még minden szála
3636    9|                dús, még minden szála ép.~A szája szép~s harminckét
3637    9|                 Sápadt fejéből csörgedez a vér -~ki tudja, mér? -~bámulja
3638    9|                 tudja, mér? -~bámulja őt a vén Göncölszekér.~ ~
3639    9|                 szájadon kigyúltan~égett a szesz, mint baljós, lila
3640    9|                 lila láng.~Vásott köpeny a válladon, s mi néztünk,~
3641    9|           homlokodon láthatatlanul nyílt~a mágus-kincs, a bánat és
3642    9|       láthatatlanul nyílt~a mágus-kincs, a bánat és babér. ~Gangesz
3643    9|              Gangesz sem oly szent, mint a Duna tája,~hol él a régi,
3644    9|                 mint a Duna tája,~hol él a régi, fáradt, hősi faj,~
3645    9|          átkozott itt~s gúny és tövis nő a pora felett.~Amerre jártak
3646    9|            felett.~Amerre jártak ők, ott a titok volt~és a Kelet, a
3647    9|                  ők, ott a titok volt~és a Kelet, a százszor szent
3648    9|                 a titok volt~és a Kelet, a százszor szent Kelet.~ ~
3649    9|                                Úgy nézem a te arcodat, mint egy ős-régi
3650    9|                  ős-régi rúnát~Úgy nézem a te arcodat, mint egy ős-régi
3651    9|                  villamosban,~és olvasom a szenvedést, melyet e háborún
3652    9|          lajstromra venni -~tizennégyből a könny, a vér, tizenötből
3653    9|                    tizennégyből a könny, a vér, tizenötből a hangzó~
3654    9|                 könny, a vér, tizenötből a hangzó~halálüvöltés és roham,
3655    9|       halálüvöltés és roham, tizenhatból a jajszó,~tizenhétből egy
3656    9|                csúcshurut, tizennyolcból a semmi.~Ember, testvér, apánk,
3657    9|                oly mély vagy immár, hogy a nép elhúzódik előled,~a
3658    9|                  a nép elhúzódik előled,~a végtelent sejdíti meg és
3659    9|                 tetőled,~amint lecsuklik a fejed, halott közönnyel,
3660    9|                 halott közönnyel, árván.~A föld, a tompa föld ilyen.
3661    9|                közönnyel, árván.~A föld, a tompa föld ilyen. Már egy
3662    9|           magasba törve,~két mély mocsár a két szemed, és elhagyott,
3663    9|              beomlott,~ijesztő, néma kút a szád, szájad fekete gödre.~ ~
3664    9|                                          A nagyvárosban éltem, hol
3665    9|                  nagyvárosban éltem, hol a börzék~A nagyvárosban éltem,
3666    9|         nagyvárosban éltem, hol a börzék~A nagyvárosban éltem, hol
3667    9|                  nagyvárosban éltem, hol a börzék~déltájt, mikor magasba
3668    9|               déltájt, mikor magasba hág a nap,~üvöltenek, és mint
3669    9|            fényén egy régi délnek,~szólt a harang, letérdelt a paraszt,~
3670    9|                szólt a harang, letérdelt a paraszt,~ők így imádkoznak,
3671    9|                  hódolnak az aranynak és a láznak,~magasba szállnak
3672    9|              láznak,~magasba szállnak és a mélybe vesznek.~Kezük, mint
3673    9|               azoké, kik vízbe buknak~és a tengerben egymást fojtogatják,~
3674    9|              homlokuknak,~nem ismeri itt a fiú az atyját.~Mit tudják
3675    9|                  ama méhes,~amelyre most a déli csönd alászáll,~mind
3676    9|        telhetetlen, részeg, beteg, éhes,~a pénz ura a császár és a
3677    9|                  beteg, éhes,~a pénz ura a császár és a császár.~Jaj,
3678    9|                  a pénz ura a császár és a császár.~Jaj, nem lehet
3679    9|                    Én is szolgálok, mint a többi árva,~a láznak és
3680    9|            szolgálok, mint a többi árva,~a láznak és aranynak, kósza
3681    9|             kósza lélek,~irgalmat esdek, a karom kitárva,~s alázatos
3682    9|                                          A kalauz~A kalauz.~              
3683    9|                                 A kalauz~A kalauz.~              Ha
3684    9|             fáradt~s már nincsenek sokan a kocsiban,~leül a padra,
3685    9|         nincsenek sokan a kocsiban,~leül a padra, míg a villamos fut~
3686    9|              kocsiban,~leül a padra, míg a villamos fut~a téli fák
3687    9|                padra, míg a villamos fut~a téli fák közt gyorsan és
3688    9|                  gyorsan és vigan.~Bámul a földre ingó otthonában,~
3689    9|                lyukas~emlékeit csörgetve a kezében,~s olyan, mint egy
3690    9|                  Ásítok és csak bámulom,~a szájam, mely mint a gödör,~
3691    9|             bámulom,~a szájam, mely mint a gödör,~mély és sötét, és
3692    9|              sötét, és érezem,~hogy most a semmiség gyötör.~Én várom
3693    9|          semmiség gyötör.~Én várom itten a halált,~s unatkozom, hogy
3694    9|               mégse jő,~mint mikor késik a vonat~és csöpörög a híg
3695    9|                késik a vonat~és csöpörög a híg eső.~Ó unalom, mely
3696    9|                            Kik élnek itt a dolgozószobámban?~Kik élnek
3697    9|          dolgozószobámban?~Kik élnek itt a dolgozószobámban?~Az ingaóra,
3698    9|                siet serény~útján tovább, a telefon, a lámpa,~a szivarom,
3699    9|                 útján tovább, a telefon, a lámpa,~a szivarom, a tűz,
3700    9|              tovább, a telefon, a lámpa,~a szivarom, a tűz, a fény.
3701    9|            telefon, a lámpa,~a szivarom, a tűz, a fény. Meg én.~ ~
3702    9|                lámpa,~a szivarom, a tűz, a fény. Meg én.~ ~
3703    9|                  csaholnak.~Az árnyakat, a levegőt ugatják.~Most leharapják,
3704    9|               Most leharapják, hallod-e, a holdat.~Csámcsogva rágják
3705    9|                 Fölébredek~Fölébredek,~s a tűzfalon~a fényedet~oly
3706    9|                 Fölébredek,~s a tűzfalon~a fényedet~oly elhalón~veted,
3707    9|            tenyész,~csak rárogyott,~mint a penész,~vagy mint hinár~
3708    9|                 mint babonás~toronytetőn~a nyavalyás.~Mász botorul~
3709    9|              széjjeltekint,~és nézi lenn~a földjeink,~a kincseket,~
3710    9|                és nézi lenn~a földjeink,~a kincseket,~a rabon a~bilincseket,~
3711    9|                  földjeink,~a kincseket,~a rabon a~bilincseket,~a gabona~
3712    9|          földjeink,~a kincseket,~a rabon a~bilincseket,~a gabona~rendjét,
3713    9|                   a rabon a~bilincseket,~a gabona~rendjét, amint~inog
3714    9|                hó papirost,~mi kékszinű,~a színt alant,~mi megfakul,~
3715    9|                színt alant,~mi megfakul,~a vont aranyt,~mi megvakul,~
3716    9|                Még légy se döng,~nem rág a szú.~Kisértetes~körül az
3717    9|                  mély.~Hol elhajolt~lenn a palánk,~úgy leng a hold,~
3718    9|                  lenn a palánk,~úgy leng a hold,~mint lámpaláng,~s
3719    9|               keserű,~fagyos-kopár,~akár a fű~közt a bogár.~A kert
3720    9|             fagyos-kopár,~akár a fű~közt a bogár.~A kert falán~lobbadva
3721    9|                  akár a fű~közt a bogár.~A kert falán~lobbadva ég,~
3722    9|             Nincs senki se,~ki itten él,~a csönd szive,~megállt a szél.~
3723    9|                   a csönd szive,~megállt a szél.~Csak én, csak én,~
3724    9|                egy út,~mit hinni kell,~s a bút, a bút,~azt vinni kell,~
3725    9|                 mit hinni kell,~s a bút, a bút,~azt vinni kell,~hogy
3726    9|                 azt vinni kell,~hogy süt a láng~és hűt a hó,~s alvó
3727    9|                   hogy süt a láng~és hűt a hó,~s alvó gyanánt~heverni
3728    9|             gyanánt~heverni jó,~hogy fáj a kés,~gyógyít az ajk,~s a
3729    9|                 a kés,~gyógyít az ajk,~s a szenvedés~még felsohajt,~
3730    9|          felsohajt,~hogy szétfolyón~ring a kaosz,~és e golyón~hús lázadoz,~
3731    9|                jön~és porba tér,~és hull a könny~és hull a vér.~Most
3732    9|                  és hull a könny~és hull a vér.~Most zúgni kezd~ütőerem,~
3733    9|               Most zúgni kezd~ütőerem,~s a szörnyű neszt~alig merem~
3734    9|                már -~százhúszra hág -~és a sivár,~holt éjszakát~bedöngi,
3735    9|              holt éjszakát~bedöngi, mint~a tűzharang,~mond tompa kínt,~
3736    9|                 őrült dalom~ordítom itt,~a fájdalom~feléd vonít,~a
3737    9|                  a fájdalom~feléd vonít,~a régi bú,~a régi baj,~a bús,
3738    9|                  feléd vonít,~a régi bú,~a régi baj,~a bús, hiú,~emberi
3739    9|                   a régi bú,~a régi baj,~a bús, hiú,~emberi jaj,~s
3740    9|                   hiú,~emberi jaj,~s míg a romon~tüzed ragyog~azt álmodom,~
3741    9|                itt állok, ember, karomon a gyermek,~a lágy gyümölcs. ~
3742    9|                ember, karomon a gyermek,~a lágy gyümölcs. ~A kar, a
3743    9|               gyermek,~a lágy gyümölcs. ~A kar, a kar,~egy ember ága,
3744    9|                 a lágy gyümölcs. ~A kar, a kar,~egy ember ága, lombos
3745    9|                gyümölcsös,~mit is akar? ~A sors vagyok,~a méz, a tűz,
3746    9|                 is akar? ~A sors vagyok,~a méz, a tűz, a könny, a szív,
3747    9|                    A sors vagyok,~a méz, a tűz, a könny, a szív, az
3748    9|               sors vagyok,~a méz, a tűz, a könny, a szív, az élet.~
3749    9|                   a méz, a tűz, a könny, a szív, az élet.~Mondd, ki
3750    9|                szelíden,~hogy nemesítsen a rímes gyakorlat.~Halkabbra
3751    9|            gyakorlat.~Halkabbra vált már a szívem verése,~a vérem néha
3752    9|                vált már a szívem verése,~a vérem néha pezsgett, de
3753    9|                 s ha futni kellett volna a futókkal,~egy utcapadra
3754    9|                 mint egy ódon fametszet.~A háború kalandor üstökössét~
3755    9|          kalandor üstökössét~rajzolgatom a vígasztalan égen,~te egykor
3756    9|               régen. ~Mert mostan éltél. A magyar igére~alig nyitottad
3757    9|                   Te bénák közt tipegtél~a jodoform és karbol illatában,~
3758    9|               éltek, azok porba rogytak,~a krisztusi-szelídek nem beszéltek.~
3759    9|                ájult szavakat mondtak el a szélnek.~Aggastyán sem tud
3760    9|             Aggastyán sem tud szólni így a múltról,~se pókhálós könyv,
3761    9|                  állunk,~hajolj hozzánk, a ma-verő szivekhez. ~Aranyt
3762    9|              aranyt, tömjént és mirrhát,~a kisdednek, a dacosan növőnek,~
3763    9|                 és mirrhát,~a kisdednek, a dacosan növőnek,~ki fölkanyarodsz
3764    9|               arany jövőnek.~Legyen tiéd a föld, mit megtagadtam,~az
3765    9|                   az ember álma, az erő, a minden,~a föld, a föld,
3766    9|                  álma, az erő, a minden,~a föld, a föld, a szent föld
3767    9|                az erő, a minden,~a föld, a föld, a szent föld hallelujja. ~
3768    9|                  minden,~a föld, a föld, a szent föld hallelujja. ~
3769    9|              éhenkórász, rímelő apostol,~a mélyből a magasba epedek
3770    9|                rímelő apostol,~a mélyből a magasba epedek fel,~és látlak
3771    9|                  látlak téged, biztosan, a földön,~fehér villába, hófehér
3772    9|           tömegben,~párnás ajtók mögött, a telefonnál. ~Mikor e látnok
3773    9|           áprilisi szél borzolta lanyhán~a bokrokat, s nehéz-sötét
3774    9|               sohajjal~nézett anyád reád a kisverandán.~Még nem csüggedt
3775    9|                halotti házon,~rikítottak a bús, skárlát plakátok. ~
3776    9|                  és csomagolom csöndesen a ládám.~De te maradj itt
3777    9|                                Nem félek a haláltól, mert tudom mi~
3778    9|                  mert tudom mi~Nem félek a haláltól, mert tudom mi.~
3779    9|               mert tudom mi.~Olyan, akár a többi földi holmi.~Nem nagyszerű
3780    9|               élet.~Édes fiam, mivel int a szavad,~hogy itt maradjak
3781    9|             maradjak jó soká tevéled,~és a halállal szólnom nem szabad,~
3782    9|            körömmel,~és támogatni mindig a karod,~megkeserülten, elvásott
3783    9|                  Mert az árvának szomorú a sorsa.~A téli délbe piszkos
3784    9|                 árvának szomorú a sorsa.~A téli délbe piszkos abroszán~
3785    9|                  búsan gurul el asztalán a morzsa,~és vérszegény, kis
3786    9|                  kis arca halovány. ~Vár a sarokba, fölsohajt aléltan,~
3787    9|                   ingecskéjébe nyiszlett a nyaka,~benn a gyerekszobába
3788    9|                  nyiszlett a nyaka,~benn a gyerekszobába régi kép van,~
3789    9|                  kép van,~törött keretbe a halott apa,~ki látta őt
3790    9|                az iskolában~és símogatja a sok idegen. ~Jön egy rokon,
3791    9|                   De elfelejtik. Ő kiáll a sorból,~és azt se tudják
3792    9|                  lesz. ~Jaj az árváknak. A lányt leszakasztják~zsíros
3793    9|         zsiványok, s nincs előtte út.~És a hétéves férfi-kisfiút~irtózatos
3794    9|                   őszülsz, fiam. ~Tompán a lámpafénybe néztem,~aztán
3795    9|         fütyürésztem,~búsan-vigan. ~Mint a hold-udvar őszi éjen,~olyan
3796    9|               őszi éjen,~olyan volt most a lámpa nékem,~oly hallgatag. ~
3797    9|             mintha messze-messze volnék,~a föld alatt. ~Az ablakokat
3798    9|               mind bezártam,~s úgy ültem a budai házban,~mint aki fél. ~
3799    9|              járt, ama tincsen,~zörgette a szél a kilincsem,~az ősz,
3800    9|                 tincsen,~zörgette a szél a kilincsem,~az ősz, a szél. ~
3801    9|                szél a kilincsem,~az ősz, a szél. ~Egy ember járt itt,
3802    9|                  ember,~szakálla kender, a november,~jaj istenem. ~
3803    9|              kezébe seprő,~jól ismerem. ~A kapudat hiába zárod,~hiába
3804    9|                 Annyi ábrándtól remegett a lelkem~Annyi ábrándtól remegett
3805    9|                 Annyi ábrándtól remegett a lelkem,~annyi könnyű nő
3806    9|                   élettől nehéz, viselős a bútól,~régi álmoktól komoly-ízü,
3807    9|                 komoly-ízü, furcsa,~mint a bor és tej. ~Mert az életé
3808    9|               bor és tej. ~Mert az életé a te ízed. Egy vagy~titkaimmal
3809    9|                  titkaimmal is, ki tudod a percet,~melyben angyal száll
3810    9|                kopott szobámba,~s rezzen a hárfám. ~Sírva élő és mosolyogva
3811    9|                mily szerep volt az, hogy a földre rogytunk~és a torokgyík ~
3812    9|                hogy a földre rogytunk~és a torokgyík ~fojtogatta már
3813    9|               körülnéz,~kisszerűen jársz a szegény lakásban,~látlak
3814    9|                 szegény lakásban,~látlak a konyhán, szomorú sziveddel~
3815    9|          rohanjon, ~s úgy láttatlak itt, a kigyúlt egekben,~klasszikus
3816    9|              klasszikus szóval, valamint a régi,~őrködő anyát, szigorú
3817    9|                 árnyak~és kígyók között, a gyerek a karján,~fölszegett
3818    9|                  kígyók között, a gyerek a karján,~fölszegett fővel,
3819    9|                      Most elbeszélem azt a hónapot~Most elbeszélem
3820    9|              hónapot~Most elbeszélem azt a hónapot,~mikor torokgyíkban
3821    9|              őszi éjben mentem orvosért.~A többi ember rám meredt az
3822    9|                  tudva, mért futok, mint a veszett eb~a híg csatakban. ~     
3823    9|                 futok, mint a veszett eb~a híg csatakban. ~     Ó,
3824    9|                         Ó, isméred-e~azt a szorongó, szörnyű életet,~
3825    9|              medrén hömpölyög közönnyel,~a kocsikat, a víg csilingelést,~
3826    9|         hömpölyög közönnyel,~a kocsikat, a víg csilingelést,~a boltokat,
3827    9|            kocsikat, a víg csilingelést,~a boltokat, a kávéházi zajt,~
3828    9|                csilingelést,~a boltokat, a kávéházi zajt,~a kacagókat,
3829    9|               boltokat, a kávéházi zajt,~a kacagókat, és a fecsegőket,~
3830    9|           kávéházi zajt,~a kacagókat, és a fecsegőket,~akik szivarral
3831    9|                  mennek,~s az ablakokban a meleg derengést,~amely aranyat
3832    9|                futsz versenyt - tovább - a lázzal,~hogy el ne késs,
3833    9|                  el ne késs, mert vágtat a halál,~s vágtatni kell tenéked
3834    9|            Szegény,~hogy ráaléltál végül a kilincsre,~ahol az orvos
3835    9|                  eközben~házunkra szállt a Rém. Egész szokottan,~majdnem
3836    9|                  majdnem barátin kuksolt a szobában,~sötét talárjában,
3837    9|               talárjában, piros szemével~a kisfiam ágyára ült. Kezét~
3838    9|               Kezét~kezébe vette, halkan a fülébe~súgott néhány szót,
3839    9|                 és ringatta lágyan,~mint a tulajdon, édes gyermekét. ~
3840    9|               tulajdon, édes gyermekét. ~A doktor a betegszobába ment,~
3841    9|                édes gyermekét. ~A doktor a betegszobába ment,~hol lámpaláng
3842    9|              nézne föl reánk.~Majd sírt, a fénytől és a félelemtől.~
3843    9|                  Majd sírt, a fénytől és a félelemtől.~Fehér fogán
3844    9|                Szüntelenül dajkáltam ezt a szót,~mint a bolond. Jártam
3845    9|               dajkáltam ezt a szót,~mint a bolond. Jártam le-föl ijedten~
3846    9|            bolond. Jártam le-föl ijedten~a könnyeim közt, és az éjbe
3847    9|                és az éjbe néztem.~De már a ház nem volt a régi többé.~
3848    9|            néztem.~De már a ház nem volt a régi többé.~Vak székek és
3849    9|               Kis homlokán meg lüktetett a láz,~hogy megtapintottam,
3850    9|    megtapintottam, vadul dübörgött,~akár a gyorsvonat, szilaj erővel~
3851    9|                az ismeretlen~partokra és a ferde-furcsa tájra,~melyet
3852    9|                De virradatkor~ott álltam a kórházban, várakozva,~hogy
3853    9|                  várakozva,~hogy mit hoz a jövő. Fehér köpenyben~egy
3854    9|                Fehér köpenyben~egy orvos a górcső fölé hajolt,~s hosszan
3855    9|                hosszan figyelt, morcolva a szemét.~Én meg remegve szívemet
3856    9|             figyeltem,~és láttam önmagam a földgolyón,~magamba rogyva
3857    9|               mert végtelen és hosszú az a perc,~amelybe fordul a sötét
3858    9|                az a perc,~amelybe fordul a sötét kerék.~Az egyszeregyet
3859    9|             nevét,~szájam haraptam, hogy a fájdalom~enyhítse azt, mi
3860    9|                azt kívántam,~hogy lássam a valót, majd, hogy ne lássam.~
3861    9|                  doktor úr, fordítsa föl a kártyát,~mutassa meg, én
3862    9|           kimondta. ~     Végre elröpült a szó,~s vittem magammal.
3863    9|                könnyesen?~Csak mentem és a mocskos ősz sötét~párázatán
3864    9|                  sötét~párázatán idéztem a tavaszt,~az áprilist, mikor
3865    9|     játékosboltba mentem,~s bámultam ott a tarka holmikat.~Az ócska
3866    9|                  Mivégre van az ember és a bábú,~bajszos huszár és
3867    9|               azt megmondani nekünk?~Még a fabáb is összeborzadoz,~
3868    9|                 felém,~hogy kérdezem, és a kereskedő~ámulva sürget,
3869    9|              délután, csak egy idő volt:~a nagy virrasztás. Fényes,
3870    9|                 délben~megtébolyultan ég a lámpa is,~s az óra áll,
3871    9|             össze-vissza üt.~Ő meg hever a vánkosok dagályán,~és úgy
3872    9|                  dagályán,~és úgy tekint a megszokott szobára,~melyet
3873    9|                  ablakot, falat,~és néha a szekrény röpülni kezd,~hullámzik
3874    9|                  röpülni kezd,~hullámzik a megbolygatott tükör,~az
3875    9|                  az öblös és zöld kályha a sarokban~lassan megindul,
3876    9|            kérdezve: ezt adod nekem?~Ezt a nyilallást, ezt az émelyítő,~
3877    9|              émelyítő,~forró zavart, ezt a balog rebengést~a láz piros
3878    9|            zavart, ezt a balog rebengést~a láz piros párnáin, én szülőm,~
3879    9|                  párnáin, én szülőm,~ezt a fanyar és fekete gyümölcsöt,~
3880    9|                fekete gyümölcsöt,~melyet a többiek úgy hívnak, élet?~
3881    9|                de egy tapodtat sem tehet a lábunk,~az úton, ahol most
3882    9|                 fanyalgón,~s társalkodol a láthatatlan Úrral,~ki mint
3883    9|               mint akárki másra. ~Így ér a reggel. Ó, micsoda reggel.~
3884    9|               reggel. Ó, micsoda reggel.~A lompos éj után. Oly ismeretlen,~
3885    9|                   hogy ődöng~néhány alak a sete-suta utcán.~Milyen
3886    9|              reménytelen, sötét november~a fellegek s a kancsal csillagok
3887    9|              sötét november~a fellegek s a kancsal csillagok közt,~
3888    9|                  ha mostan újra kezdődik a tegnap,~és majd unottan,
3889    9|                 sírva viszolyog,~ellökve a findzsát, a jó tejet,~mely
3890    9|           viszolyog,~ellökve a findzsát, a jó tejet,~mely a beteg kisgyermeknek
3891    9|               findzsát, a jó tejet,~mely a beteg kisgyermeknek barátja? ~
3892    9|                De majd fölébred,~iramlik a lázmérőn a higany,~s oly
3893    9|             fölébred,~iramlik a lázmérőn a higany,~s oly dolgot mond,
3894    9|                 nem tudunk~felelni, csak a fénybe tartjuk és~egymásra
3895    9|                  és~egymásra nézünk. Már a rosszat is~úgy elfogadnánk,
3896    9|               csak változás ne jönne, az a vad~és gyors, amely a földre
3897    9|                 az a vad~és gyors, amely a földre ver le minket,~s
3898    9|               minket,~s torkunkra fojtja a bomolt sikolyt. ~Mert láttam
3899    9|                 sikolyt. ~Mert láttam én a gyermek-temetőket,~hol törpe
3900    9|                csúnya játékok - s ez áll a fejfán~"élt három évet..."
3901    9|                     Zöld gyíkok rohantak~a hantokon, részeg legyek
3902    9|                 álomszuszék lányok, fiúk a földben,~oly csöndesen,
3903    9|                  oly kitartón. Hogyha ez a törvény,~akkor hamúvá válik
3904    9|                  hamúvá válik ételem,~és a borom is savanyú ecetté,~
3905    9|             savanyú ecetté,~s megvádolom a közönyös eget.~Én a szivemben
3906    9|           megvádolom a közönyös eget.~Én a szivemben életet neveltem,~
3907    9|                   mint örök hegyet,~vagy a napot, a halhatatlan-égőt.~
3908    9|               örök hegyet,~vagy a napot, a halhatatlan-égőt.~De most
3909    9|                halhatatlan-égőt.~De most a lecke megtanít örökre,~s
3910    9|              fordul életem sora,~eltörte a torkomban a kacajt,~mely
3911    9|                sora,~eltörte a torkomban a kacajt,~mely mint repedt
3912    9|             sikoltani~fog, hogyha kedvem a magasba hág,~s a szájamon
3913    9|                  kedvem a magasba hág,~s a szájamon oly bölcs lesz
3914    9|                  szájamon oly bölcs lesz a mosoly,~mint a sírás. ~     
3915    9|                bölcs lesz a mosoly,~mint a sírás. ~     Egy percre
3916    9|              elmegyek,~s viszem magammal a betegszobát,~a fülleteg
3917    9|                  magammal a betegszobát,~a fülleteg légkört, a jajkiáltást.~
3918    9|         betegszobát,~a fülleteg légkört, a jajkiáltást.~Ki rám tekint,
3919    9|                  Ki rám tekint, meglátja a jegyet,~és szánva tisztelettel,
3920    9|                 nyugalom,~és vágyom újra a borúba már,~hol mardosás
3921    9|          messziről figyel~szegény szemem a fájó-régi házra,~hogy nincs-e
3922    9|               tart reszkető keze. ~Ha nő a láza, csak beszél, beszél,~
3923    9|           aprócska életére,~hogy egyszer a ligetbe járt velem,~s a
3924    9|                  a ligetbe járt velem,~s a szél lefújta hirtelen kalapját,~
3925    9|               kandi emlékek. Kiönti őket~a paplanára, s nézi csöndesen. ~
3926    9|                el.~Reménytelen léptem be a szobába,~s reménytelen jöttem
3927    9|            reménytelen jöttem ki újolag.~A kisverandán sírt az anyja
3928    9|               anyja és~dajkája, én pedig a könnyeim~torkomban nyeltem,
3929    9|             dalolt,~s ingatta hátravetve a fejét.~Egy délután meg leesett
3930    9|                  Egy délután meg leesett a hó,~szétbontogatta vattaszőnyegét,~
3931    9|                idilli volt s karácsonyi,~a dombokon szánkázni kezdtek
3932    9|                 Sivalkodó örömmel szállt a szán,~piros fiúkkal, akik
3933    9|               röpült~s szikrázva porzott a vidám napon.~És a szobánkba
3934    9|                porzott a vidám napon.~És a szobánkba elhatott a harsány,~
3935    9|                  És a szobánkba elhatott a harsány,~pogány zsivaj.
3936    9|               vézna sápatag fejét,~aztán a vánkosára visszadőlt,~tűrő,
3937    9|                élet és kacag. ~Majd jött a gyógyulás. Arany-ruhában,~
3938    9|         egyszerre enni kért,~hozták neki a lanyha borlevest,~és piskótát
3939    9|                Halványka volt. De tiszta a szeme,~s oly bíztatóan-hűs
3940    9|               szeme,~s oly bíztatóan-hűs a homloka,~mint kályha, hogyha
3941    9|                 hogyha végre hűlni kezd.~A házba többé nem fülelt a
3942    9|                 A házba többé nem fülelt a Rém,~ki fölborított széket,
3943    9|               újra, hogy magunk vagyunk.~A bútorok aludtak a homályban,~
3944    9|               vagyunk.~A bútorok aludtak a homályban,~s édesdeden aludt
3945    9|             homályban,~s édesdeden aludt a dajka is.~Én meg leültem
3946    9|                 Én meg leültem csöndesen a székre,~akár az utas, aki
3947    9|                olyan mohón szívtam, hogy a parázs~pörkölte szájamat
3948    9|                  Mert most nyilalt belém a vad öröm,~a végtelen, mit
3949    9|                nyilalt belém a vad öröm,~a végtelen, mit a halál fogant,~
3950    9|                vad öröm,~a végtelen, mit a halál fogant,~és láttam
3951    9|              ér-megpattanásig,~csak mint a vérem és a gyermekem,~és
3952    9|   ér-megpattanásig,~csak mint a vérem és a gyermekem,~és élni, újra
3953    9|                  rumot,~könnyezni is tán a veszély letűntén,~álszent
3954    9|                  imát susogni,~megáldani a biztos tudományt~és a kezet,
3955    9|          megáldani a biztos tudományt~és a kezet, amely reá vigyázott,~
3956    9|                                  Kísérem a fiam az iskolába~Kísérem
3957    9|                 fiam az iskolába~Kísérem a fiam az iskolába.~Zöld-ablakos,
3958    9|                házacska szent~békével ül a hegyoldalba fent,~az ősz
3959    9|           ezeknek. ~Még fejeden botorkál a kezem,~de elbocsátalak s
3960    9|          elbocsátalak s úgy érezem,~hogy a tigrisek ketrecébe vetlek.~ ~
3961    9|                   Kávéval és kacajjal jő a reggel~Kávéval és kacajjal
3962    9|            reggel~Kávéval és kacajjal jő~a reggel.~Hancúrozzunk, fiam,
3963    9|              reggel.~Hancúrozzunk, fiam, a sok~gyerekkel.~Szájunkon
3964    9|              álom csókja még,~de hívogat a hópehely, a jég,~rohanni
3965    9|                   de hívogat a hópehely, a jég,~rohanni könyvvel, ungon-berken
3966    9|              csiklandó mellel szívni föl~a vad~fagyot, tiporni az ifjú~
3967    9|                  havat.~Hahó, előre, föl a gyermek-égig,~szállj énvelem.~
3968    9|                   légy áldott, régi seb,~a véres és bibor~csóknál is
3969    9|                 hol annyi búza, bor van,~a véreim, az őseim~a fényes
3970    9|                  van,~a véreim, az őseim~a fényes nyári porban. ~Állok
3971    9|                 hogy mit izennek énnekem~a Kosztolányi-csontok? ~Ők
3972    9|                 Kosztolányi-csontok? ~Ők a gyökér a mélybe lenn,~a
3973    9|        Kosztolányi-csontok? ~Ők a gyökér a mélybe lenn,~a messze nyugalomba,~
3974    9|                  a gyökér a mélybe lenn,~a messze nyugalomba,~de én
3975    9|                 mozgok itt,~mint szélben a fa lombja. ~Kövér, bozontos
3976    9|                Az életet dicséri mind,~s a sírjuk tőle áldott,~babért
3977    9|               tőle áldott,~babért gondol a szépapám,~a szépanyám virágot. ~
3978    9|                babért gondol a szépapám,~a szépanyám virágot. ~Itt
3979    9|                 hol annyi búza, bor van,~a véreim, az őseim~a fényes,
3980    9|                  van,~a véreim, az őseim~a fényes, nyári porban.~ ~
3981    9|                magány szomorog s eltéved a benne bolyongó. ~Ó, de miként
3982    9|              miként kezdjem, fölocsúdva, a földi beszédet?~Régi kilincseken
3983    9|          kotorásztam,~rozsda-evett záron a kezem hadonászva dörömbölt,~
3984    9|         dörömbölt,~száz idegen küszöbön, a szobák zavaró labirintján,~
3985    9|            szobák zavaró labirintján,~és a sosem-szakadó út mentén
3986    9|             lim-lom szalagában,~s csalva a titkoktól, gyerekes csökönyös
3987    9|                  idegen patakok mellett, a halál televényén,~névtelenül
3988    9|                elrohanó emlék, vagy mint a futó fiatalság.~Erre szelídebben
3989    9|               szelídebben lejtettek elém a vidékek,~hajladozott a füszál,
3990    9|              elém a vidékek,~hajladozott a füszál, a göröngy gurigázva
3991    9|           vidékek,~hajladozott a füszál, a göröngy gurigázva köszöntött,~
3992    9|                 golyók mosolyát tükrözte a föllobogó láng.~Futva követtem
3993    9|                  elkalaúzoltak, hova már a madár se röpülhet. ~Utca
3994    9|                 Omladozó téglák közepébe a deszkakerítés~fülletegen-terhes
3995    9|               Most sebesen kúsztam, föl, a téglahalom tetejére,~és
3996    9|                és bekukucskáltam tüstént a palánk repedésén.~Pillanatig
3997    9|                   Pillanatig tartott. De a szívem, az elhalaványult,~
3998    9|                   az elhalaványult,~mert a virágai közt rég-porladozó
3999    9|              amellyen~Ázsia búja fakult, a csodák patinája aranylott.~
4000    9|               ferde japáni szemét rézsút a madárra emelte.~Verte a