Rész

4001    9|                  a madárra emelte.~Verte a déli verő. Körülötte a régi
4002    9|             Verte a déli verő. Körülötte a régi nyaraknak~dús aratása
4003    9|                hevert. Rendekbe kötötten a kévék,~búzakeresztek, idők
4004    9|            örömökből, ért szomorúságból: a kalangya.~Észre se vett,
4005    9|                  vett, amikor bejutottam a kerti utakra,~s elhajigált
4006    9|              tetemébe botolva~megkerülém a huzós kútat, mely az ócska
4007    9|             ebünk szunnyadt, hunyorogva, a lanyha garádics~vén düledék
4008    9|                 Bűvös erővel vont befelé a szobába zarándok~áhitatom,
4009    9|               mely célt mutatott valahol a sötétben.~Mentem utána megint,
4010    9|                 fogyó türelemmel,~s túl, a kopár folyosó végén, remegőn
4011    9|               remegőn benyitottam.~Itten a légbe kövér, guruló hahoták
4012    9|          pihentek az elmúlt~harcok után, a csaták szomorú diadalma
4013    9|              ültek idilli-vigan, mélázva a renyhe melegben,~színtelenül,
4014    9|           színtelenül, kicsikét megkopva a hosszu haláltól.~És nagyapám
4015    9|             lengett.~Arca sugárzott még, a szakálla, szemöldje ezüstlött,~
4016    9|            időben,~mint matuzsálemi agg, a mulás avarában egy ősfa,~
4017    9|            mintha csodálná, hogy unokája a ködbe barangol~s koldusi
4018    9|             koldusi mezbe keres vígaszt, a valótól elűzve. ~Újra mesélt
4019    9|            koponyáján,~régi vörössipkás, a regényes idők daliája.~Cifra
4020    9|               piacon kanalazta, szegény, a piláfot,~ette fanyar kenyerét,
4021    9|                alacsony kalyibákon,~majd a Magas Portán dalt mondott
4022    9|                mondott álmos agáknak,~és a kegyes Szultán hallgatta
4023    9|         Emigránst.~Mennyi nehéz év jött. A beszélő elszomorodva~nézte
4024    9|                  nézte lefolyt idejét, s a mesében a tengeri orkán~
4025    9|              lefolyt idejét, s a mesében a tengeri orkán~árnya sötétült
4026    9|            alattság.~Kurjantgatva vigadt a habok keserű karavánja,~
4027    9|                keserű karavánja,~s vitte a célja felé, a pokolba, az
4028    9|         karavánja,~s vitte a célja felé, a pokolba, az égbe hajítva.~
4029    9|              Ámerikába futott, menekülve a messze New-Yorkba,~mely
4030    9|         New-Yorkba,~mely makacsul késett a vizek dagadó magasában,~
4031    9|          zokogott aztán, amikor kikötött a hajója.~Angol szótárát szoritotta
4032    9|                Angol szótárát szoritotta a partra kiszállva,~s szíve
4033    9|              szíve rokontalanul dobogott a titáni falak közt,~négerek
4034    9|              fakadva~csókoltam kezeit, s a valóra riadva felültem. ~
4035    9|            valóra riadva felültem. ~Most a teám gőzöl, hogy a szenderemet
4036    9|                  Most a teám gőzöl, hogy a szenderemet tovahajtsa,~
4037    9|          tovahajtsa,~ámde kezem nem nyúl a kanálhoz. Ijedve tekintek~
4038    9|                   Ijedve tekintek~szerte a pesti szobán. Kinyiló szemeimbe
4039    9|   aludva-szorongó.~Látom alakjaimat, kik a végtelen éjbe bolyongva~
4040    9|                  bolyongva~feltünedeztek a múlt raktárán, s onnan a
4041    9|                 a múlt raktárán, s onnan a mélyből~lesve figyelnek
4042    9|               figyelnek rám. Mit akartok a bús pihetőtől?~És mit akarsz
4043    9|                   mikor alszom,~úgy hogy a párnám sír. Mi sugallat
4044    9|                nem-fiatal unokádhoz,~aki a régi hazát a keservek egekre
4045    9|              unokádhoz,~aki a régi hazát a keservek egekre csapongó~
4046    9|               torlatain keresi, s őrjöng a vizek sivatagján,~törpe
4047    9|               siratom ivadékom,~s téged, a példaadót, siratom mi örökletes
4048    9|                 hamú, szemedet, mi sötét a sötétben,~arcodat is siratom,
4049    9|             siratom, fejedet, szivedet s a ruhádat,~foszladozó gombod,
4050    9|           ruhádat,~foszladozó gombod, mi a síri porokba gurult már.~
4051    9|                   sötét közönybe takarom a gőgöm,~s egy sarokba mélyen
4052    9|             arcotok oly biztosan ragyog,~a hajatok nő burjánozva sűrűn.~
4053    9|                  nő burjánozva sűrűn.~Én a küszöbön lehúzom a gyűrűm,~
4054    9|             sűrűn.~Én a küszöbön lehúzom a gyűrűm,~hogy ne lássátok,
4055    9|               gyűrű, lánc, pénz, óra már a kincsem,~a nagyvilágon más
4056    9|                 pénz, óra már a kincsem,~a nagyvilágon más számomra
4057    9|        nagyvilágon más számomra nincsen,~a gazdag föld bőséges útjain. ~
4058    9|                 határa, hajh,~elér-e még a bánat és sohaj? ~Mert hozzád
4059    9|               Mert hozzád többé nem visz a vonat,~csak így emelhetem
4060    9|                    Kis iskolánk, amelybe a harang~oly édesen beszélt,
4061    9|                 oly édesen beszélt, akár a lant. ~Lombok, virágok és
4062    9|                 virágok és színes kavics~a sínek mellett. Hullámos
4063    9|                 bál, rakéta, kéjes ég,~s a szélbe - karcsú lányok -
4064    9|                  lágy,~édes-halálos méz: a vágy, a vágy. ~Fejemre kulcsolom
4065    9|                édes-halálos méz: a vágy, a vágy. ~Fejemre kulcsolom
4066    9|                 vágy. ~Fejemre kulcsolom a két kezem,~és koravénen
4067    9|                        Ülj itt s vigyázz a házra,~te farkasok szelíd,
4068    9|                   ős embergyűlölő, kinek a léptünk~álmatlan, éber neuraszténia.~
4069    9|                szívből, agyból raggatott a kéz.~Hadd álmodozzon pár
4070    9|                 Hadd álmodozzon pár évig a gazdád~a körbe, mely szűk
4071    9|             álmodozzon pár évig a gazdád~a körbe, mely szűk és bezárt
4072    9|             igémtől,~ne jöjjenek át soha a falon.~Ott túl úgyis az
4073    9|                 szivemnek borzalom.~Állj a határnál, híven, régi jelkép,~
4074    9|                tiltó szoborként nyúlj el a küszöbre,~fajtám őrzője,
4075    9|                 és örök gyanú van.~Őrizd a csöndet mindenek felett.~
4076    9|              veszetten, aki megzavarja~s a semmiségről fájón zakatol,~
4077    9|                munkás kezembe hittel jár a toll.~Aztán ne haragudj
4078    9|                  toll.~Aztán ne haragudj a koldusokra,~kik bámulják,
4079    9|                 kik bámulják, szegények, a kaput,~és a holdfényben
4080    9|                   szegények, a kaput,~és a holdfényben állanak soványan,~
4081    9|           soványan,~hiszen azoknak annyi a bajuk. ~Inkább figyeld talán
4082    9|         Ordítsak-e?~Ordítsak-e? Hogy áll a buta kő is,~mely látta egykor
4083    9|                 egykor győztes életem,~s a fém, a vas, az üveg, a por,
4084    9|                 győztes életem,~s a fém, a vas, az üveg, a por, ő is,~
4085    9|                 s a fém, a vas, az üveg, a por, ő is,~csak az suhant
4086    9|                  én vélük együtt, akiket a kormos~éj fektetett le csöndesen
4087    9|                 énekű! ~Hogy hallgattok. A múltnak elköszönve~csak
4088    9|          elköszönve~csak én zenélek itt, a mély közönybe,~fájó ideggel.
4089    9|                                          A pohár eltörik~A pohár eltörik~
4090    9|                          A pohár eltörik~A pohár eltörik~s kihull a
4091    9|                 A pohár eltörik~s kihull a fog. ~A ruha szétszakad~
4092    9|                 eltörik~s kihull a fog. ~A ruha szétszakad~s gyöngül
4093    9|                ruha szétszakad~s gyöngül a szem. ~Elvész a kulcs, a
4094    9|                  gyöngül a szem. ~Elvész a kulcs, a gomb,~s fakul a
4095    9|                 a szem. ~Elvész a kulcs, a gomb,~s fakul a kedv. ~A
4096    9|                 a kulcs, a gomb,~s fakul a kedv. ~A gyertya fogyva-fogy~
4097    9|                 a gomb,~s fakul a kedv. ~A gyertya fogyva-fogy~s lassúbb
4098    9|            gyertya fogyva-fogy~s lassúbb a vér. ~A lámpa lezuhan~s
4099    9|            fogyva-fogy~s lassúbb a vér. ~A lámpa lezuhan~s a szív megáll. ~
4100    9|                  vér. ~A lámpa lezuhan~s a szív megáll. ~Jaj, nékem
4101   10|            szerelem, több, mint~élet is, a kincseim csomagold be,~régi
4102   10|               melyekkel magasan~röpültem a többi fölött, s ékes igéim,~
4103   10|              Ruhátlan és hústalan zúg el a lelkem,~nem illik hozzá
4104   10|                húsz évig, aztán~elromlik a test, mely zárja hüvelyében~
4105   10|                  e kevés~időre magamat s a világot, te nagy~igazság,
4106   10|                igazság,~fájdalom. Te adj a szemeimre könnyet,~mert
4107   10|                      Vigyázz~Vigyázz.~Ez a nagy pillanat.~Egy ember
4108   10|                és elviszi majd az arcod, a hangod,~s őrzi. ~Lélek csak
4109   10|               őrzi. ~Lélek csak az ember a többi~emberek lelkében,~
4110   10|                halovány emlék,~mely néha a fellegekig magasul.~Légy
4111   10|           várakozására,~s remegjen által a tudat,~hogy most történhet
4112   10|                  még nem volt,~mióta áll a világ,~s Isten kezében se
4113   10|                 fényből, szeretetből,~Ő, a te rokonod,~Ő, a te Urad,
4114   10|         szeretetből,~Ő, a te rokonod,~Ő, a te Urad, Istened. ~Nézz
4115   10|                  Ne félj.~Röpítsd feléje a te életed~s egyedülvalóságod,
4116   10|                Szemvillanás csak, s kész a bűn,~és az örökre tart,~
4117   10|                  halj meg.~Élj benne.~Ez a nagy pillanat.~Vigyázz.~ ~
4118   10|                 mint kiolvasott~újságaid a gyorsvonatok hálófülkéiben,~
4119   10|                  igen szórakozottan. ~De a szegények még most is tudják,~
4120   10|                ezelőtt,~hogy végigmentél a budai utcán,~s megsimogattad
4121   10|               fejét,~ki azóta~ott porlad a tabáni temetőben. ~Óvják
4122   10|               csak megérintett,~mint azt a siralmas bádogdobozt, amelyben~
4123   10|                  tartottak valaha mások.~A szegények virrasztanak,~
4124   10|               apa~Mily gyorsan távolodsz a nagy időben~tőlem, fiam.~
4125   10|                   Barátaiddal vagy. Üres a szobád.~Üres a lelkem.~Nem
4126   10|                vagy. Üres a szobád.~Üres a lelkem.~Nem látod arcomon
4127   10|            hangom iszonyú tenéked.~Nehéz a kezem.~Anyád lett megint
4128   10|              vissza se nézve.~Ó e magány a régihez hasonló,~mikor még
4129   10|            hasonló,~mikor még nem éltél.~A reggelek hamut szórnak fejemre,~
4130   10|                 szórnak fejemre,~szürkék a delek.~Este a kertben nézem
4131   10|           fejemre,~szürkék a delek.~Este a kertben nézem az eget,~a
4132   10|                 a kertben nézem az eget,~a fákat, a lombot,~s kérdem
4133   10|                  nézem az eget,~a fákat, a lombot,~s kérdem magamtól,
4134   10|                  miért nem érti~gyümölcs a törzset?~ ~
4135   10|                  lüktet,~azt, ami vágtat a vér rohamán.~És szíveket
4136   10|                mi elveszendő,~imádtam én a legtöbbet, mi széthull~s
4137   10|              széthull~s romlandóbb, mint a málna, vagy a hal.~ ~
4138   10|           romlandóbb, mint a málna, vagy a hal.~ ~
4139   10|           Csöndes viszontlátás~Leszállva a vonatról azonnal elhajtattam
4140   10|                 kislányával. ~Nehéz volt a szívem.~Az ősz ragyogott
4141   10|                  ősz ragyogott köröttem, a késő~délután susogott, millió
4142   10|                éve nem láttam. Szaladtam a lépcsőn.~Ő a rendelőben
4143   10|                   Szaladtam a lépcsőn.~Ő a rendelőben ült,~háttal az
4144   10|              háttal az ajtónak,~olvasott a csöndben,~mely az ő csöndje
4145   10|                már, csak az övé. ~Álltam a küszöbön soká, sokáig,~és
4146   10|                  Magamra is gondoltam és a sarkon~egyszerre megláttam
4147   10|               sarkon~egyszerre megláttam a nyugodt levegőben,~egy fal
4148   10|               levegőben,~egy fal mögött,~a temető fáit.~ ~
4149   10|                 Tanár az én apám. Ha jár a vidéki~városban, gyermekek
4150   10|                  nyugattól keletig. Nagy a mi családunk.~Mikor vele
4151   10|                 karját,~vezetve az úton, a szívem kitágul,~s szívek
4152   10|                 Minden fővárosban~lángol a ködből,~a harmadik vagy
4153   10|              fővárosban~lángol a ködből,~a harmadik vagy negyedik emeletről~
4154   10|                 rózsaszín lámpa. ~Úgy ég a meredek~háztetők zavarában,~
4155   10|                 háztetők zavarában,~fönn a telefondrótok közt, a sötétben,~
4156   10|               fönn a telefondrótok közt, a sötétben,~mint a mennyország,~
4157   10|     telefondrótok közt, a sötétben,~mint a mennyország,~mint gyermekkorom
4158   10|         kiszámíthatatlanok,~de igazabbak~a meddő gondolatnál,~a büszke
4159   10|           igazabbak~a meddő gondolatnál,~a büszke hazugnál,~a csontos,
4160   10|          gondolatnál,~a büszke hazugnál,~a csontos, ijesztő, gyilkos
4161   10|                  Hozzátok kötözött engem a végzet,~örökkévalóan,~köldökzsinórral,
4162   10|                  köldökzsinórral, azután a vágyak~eleven kötelével,~
4163   10|                eget,~gyalog és kocsikon, a találka helyére,~sokkal
4164   10|                érzett~belőle, igéret, az a jó jövendő,~mely majd eljön
4165   10|                   mely majd eljön oda, s a semmiség, üresség,~minden,
4166   10|               ibolya forró délelőttön~ez a lány. Szája keserű, fáradt.~
4167   10|              körül,~halovány arcán pedig a múlt emlékezik,~mindenre,
4168   10|               sír. Nevetése zavart, mint a szegény~lányok, kik félnek,
4169   10|           fejeink közt, teleszívja magát~a méz örömével, szárnyait
4170   10|               szárnyait veregetve~ragyog a napban, s úgy táncol hátra-előre,~
4171   10|           útravaló, el-nem-múló ajándék,~a múltra, jövőre, hogy szinte
4172   10|               szinte mozdulatlan,~és túl a bolond időn áll, mint az
4173   10|     észrevettelek,~Marcelle,~pincérlány, a rövid fekete selyemszoknyádban~
4174   10|               fekete selyemszoknyádban~s a fehér kötényeddel,~már az
4175   10|               meg, habozva,~az orrodról, a homlokodról, a füledről,~
4176   10|                 orrodról, a homlokodról, a füledről,~a hajadról, az
4177   10|                 homlokodról, a füledről,~a hajadról, az álladról,~a
4178   10|                 a hajadról, az álladról,~a két halvány-rózsaszínre
4179   10|    halvány-rózsaszínre festett arcodról,~a szájad, a szájad,~a szájad
4180   10|              festett arcodról,~a szájad, a szájad,~a szájad felé:~s
4181   10|            arcodról,~a szájad, a szájad,~a szájad felé:~s játszva remegtek,
4182   10|              mosollyá,~és mikor odaértél a helyemhez,~mint egy kertésznő,~
4183   10|            tavasz?~Mért hallom az ágyból a fiatal fákat suttogva beszélni,
4184   10|             vidám robbanását?~Mért látom a nőket, az alvó lányokat
4185   10|                nőket, az alvó lányokat s a már rég-fölébredt, minden-tudó,~          
4186   10|                selyemsuhogással beszökni a tilos ajtókon, a kertes~
4187   10|                beszökni a tilos ajtókon, a kertes~kávéház lámpái alatt,
4188   10|                 ifjúságom,~s még egyszer a földet, egyszerre-egészen,
4189   10|          magasból és úgy közeledve,~mint a repülő, ki~már hull lefelé
4190   10|               repülő, ki~már hull lefelé a gépből kiesve, egyedül a
4191   10|                 a gépből kiesve, egyedül a légben szélesen ívelő, kitárt
4192   10|              lebukik, még egyszer ölelje a zuhanó búcsún, haló szerelemmel,~          
4193   10|            kedves tanárok,~kik vesződnek a kisfiammal.~Találkozunk
4194   10|               Mégsem beszélek, mert csak a részeg~aggastyánok s pulyák
4195   10|                                   Özvegy a villamosban~Ennek az özvegynek
4196   10|       villamosban~Ennek az özvegynek itt a villamosban~nem akar senki
4197   10|                  teszem meg ezt az utat,~a végállomásig.~Mondjátok,
4198   10|                   rogyadozó térdemmel,~s a gyakor szüléstől~megroncsolt
4199   10|           Figyeled azt, amit hallasz, és a szavam~villámként cikázik
4200   10|                  hegyén,~amint vered ezt a zakatoló, ezt az ördögi-keserves~
4201   10|              acélzongorát. ~Így múlik el a mi életünk.~Szakadatlanul
4202   10|        folytonosan,~csúnya robotban, bár a fejünkben~fény van és értelem,
4203   10|               van és értelem, szivünkben a jóság. ~Beszélni se tudsz
4204   10|             kiadatlan verseit fütyörészi~a téli szélnek. Mennyi gőg
4205   10|               bánatnak látszik. Mellette a híresek,~kiket fizetett
4206   10|               magasztalnak és ünnepelnek a vad~hangversenytermek tapsai,
4207   10|           melyben egyre jobban hisz.~Még a rossz táplálkozástól és
4208   10|             soványsága is stílusos. Akár a könyvben.~Hiába beszéltek,
4209   10|      villamoskalauz is vagyok? ~Dülöngve a kocsi ingó~talaján,~bőrtáska
4210   10|                  megsimítom~homlokomat s a koplalástól~kis arcomat,~
4211   10|           emlékezem. ~Aztán mikor vágtat a kocsi,~hadonászom, magasba
4212   10|                 tépem kezeimmel~őrjöngve a bőrszíjt,~csöngetve indulást,
4213   10|                  fogaim közt~szidom, ezt a komisz életet~s a komisz
4214   10|            szidom, ezt a komisz életet~s a komisz gazdagokat. ~Úgy
4215   10|                  már nem is ő,~hanem én,~a csontja, a teste,~a vére,
4216   10|                  ő,~hanem én,~a csontja, a teste,~a vére, a lelke,~
4217   10|                  én,~a csontja, a teste,~a vére, a lelke,~egészen. ~
4218   10|                csontja, a teste,~a vére, a lelke,~egészen. ~Mért érzem
4219   10|              cirkuszi célkarikákon,~mint a bohóc?~Pénzt adjak?~Muzsikáljak?~
4220   10|           Csücsörítsem-e undok részvétre a szájam,~mikor övé a fájdalom,~
4221   10|            részvétre a szájam,~mikor övé a fájdalom,~a testi szenvedés,~
4222   10|            szájam,~mikor övé a fájdalom,~a testi szenvedés,~a láz,~
4223   10|             fájdalom,~a testi szenvedés,~a láz,~s nem közeledhetem,
4224   10|                 bivalyok.~Disznók. ~Csak a fák szépek nappal,~mik mindenütt
4225   10|           mindenütt szépek. ~Éjjel pedig a csillagok,~a világmindenség
4226   10|                 Éjjel pedig a csillagok,~a világmindenség jelzőlámpái. ~
4227   10|                  lengeti karjait, együtt a fákkal,~emeli arcát s nézi
4228   10|                  nézi az eget,~fönn-fönn a Sziriuszt, az Aldebaránt. ~
4229   10|                 egyetlen öröme~Itt lakik a dajka, aki rokonom,~rokona
4230   10|               dajka, aki rokonom,~rokona a fiamnak,~rokona a feleségemnek,~
4231   10|                 rokona a fiamnak,~rokona a feleségemnek,~mert hét évig
4232   10|                  Nem volt gyermeke néki,~a gyermeke az én fiam volt,~
4233   10|               fiam volt,~s most gyermeke a gond. ~A gond meg a szegénység.~
4234   10|                 s most gyermeke a gond. ~A gond meg a szegénység.~A
4235   10|             gyermeke a gond. ~A gond meg a szegénység.~A gond meg a
4236   10|                 A gond meg a szegénység.~A gond meg a nyomoruság.~A
4237   10|                 a szegénység.~A gond meg a nyomoruság.~A gond meg az
4238   10|                 A gond meg a nyomoruság.~A gond meg az árvaság. ~Sötét
4239   10|                   ha arra megyek,~nem ég a lámpa, tűz se világít,~szemétbe
4240   10|               szemétbe kapirgál, súrolja a padlót,~sóhajtva rakosgat
4241   10|               néz.~De egyszer meglestem: a falra mosolygott,~egyedül
4242   10|        mosolygott,~egyedül volt otthon s a falra mosolygott,~mert látta
4243   10|                  fényes konyhánkban állt a gáz-sütőnél,~karonülő fiammal,
4244   10|                  Hetedhétország~Megettem a világot, s kiokádtam.~Az
4245   10|            kopogott halványan.~Hallottam a nagyszerű gramofon-osztályok~
4246   10|        rádióantennát,~csőpostán fizettem a fényes alagsor~száznyolcvanhetedik
4247   10| száznyolcvanhetedik pénztáránál,~s utána a tetőn ananászt ebédeltem.~
4248   10|            lihegett e dicső városok~felé a füstben, a vékonyan csorgó~
4249   10|                  városok~felé a füstben, a vékonyan csorgó~holdfényben,
4250   10|                vágyam. Eltévedni éjszaka a sivatagban,~mint a mesében.
4251   10|               éjszaka a sivatagban,~mint a mesében. Menni a sűrű sötétben,~
4252   10|        sivatagban,~mint a mesében. Menni a sűrű sötétben,~egy kis fényjel
4253   10|          ismeretlen senki,~valaki, kinek a saruja csupa por.~Azután
4254   10|               Azután vigyázni, hogy nézi a gazda~lassan-evő szájam,
4255   10|             gyorsan-ivó torkom~kortyait, a kezem, mozgó kezem árnyát~
4256   10|                               Költő~Mint a mozdonyvezető,~ki szemével
4257   10|               mozdonyvezető,~ki szemével a messzeségben a kazán előtt
4258   10|                  szemével a messzeségben a kazán előtt évtizedekig
4259   10|            gondol erre, mikor dübörögnek a mélységek alatta, s izgalmas
4260   10|                 s izgalmas pillanatokban a kormánykerékkel zabolázza
4261   10|                kormánykerékkel zabolázza a veszélyt,~és látja a tüzet,~
4262   10|           zabolázza a veszélyt,~és látja a tüzet,~de talán eszébe jut,
4263   10|                  ha karácsony éjszakáján a völgyben szétszórt falvak
4264   10|                őszintén, mint enmagamhoz a sötét szobában,~mielőtt
4265   10|           szobában,~mielőtt meggyújtanám a villanyt,~s a nap végeztén
4266   10|               meggyújtanám a villanyt,~s a nap végeztén magamba tekintvén
4267   10|                  s kutatom fürkészve azt a gyermeket,~kinek fejében
4268   10|      rendezetlenül hevernek össze-vissza a képek,~a célok, okok és
4269   10|           hevernek össze-vissza a képek,~a célok, okok és szándékok.~
4270   10|                  olykor, ha este kongott a harang,~vagy az inga-óra
4271   10|             komoly emberszavával~elverte a tízet,~s a lámpa alatt ültek
4272   10|         emberszavával~elverte a tízet,~s a lámpa alatt ültek kedveseim,~
4273   10|              maradjon meg,~nem úgy, mint a festmény, melyet képíró
4274   10|                   hogy csak én estem így a világra,~élet halál közé,~
4275   10|                múlva, mint egy légyottra a jövőben,~néztem az írásom,
4276   10|            néztem az írásom, s gondoltam a messze barátra,~ki azt odaírta.
4277   10|                ki azt odaírta. Hallgatom a szívem.~Próbáltam lejegyezni
4278   10|               minden felhők, szeressétek a mezőket,~minden villámok,
4279   10|                útra,~melyen járok azóta.~A félelem vezetett,~mert féltem
4280   10|                 nagyon, hogy meghalok, s a sötétben kiabáltam~követelőzve,
4281   10|              kiabáltam~követelőzve, hogy a többiek rám figyeljenek,~
4282   10|           szerettem őket.~Egyik kezemben a félelem, másikban a részvét,~
4283   10|             kezemben a félelem, másikban a részvét,~ballagtam előre,~
4284   10|                ezt vallom utolszor: csak a betű, csak a tinta,~nincs
4285   10|              utolszor: csak a betű, csak a tinta,~nincs semmi más,
4286   10|             tinta,~nincs semmi más, csak a szó, mely elzeng~s visszhangot
4287   10|          visszhangot ver az időben, csak a szó, mely~példázza az időt,
4288   10|                 ami csonka,~föltámasztva a holtakat, egybefűzve őket,
4289   10|             enyém,~és kézről-kézre forog a titkos ajándék,~örök cserében,
4290   10|                  örök cserében, az enyém a tiéddel,~s te tarts meg
4291   10|             prédikálok én tinektek,~mint a papok s az iskolai olvasókönyvek.~
4292   10|                  időtől koszorúzva,~mint a csodák, mint akik háborúból
4293   10|                  jönnek,~egyenesen, mint a zászlórúdak, s egyszerre
4294   10|               Látom az órát.~Minden órát a világon,~azt, amely siet,
4295   10|             késik.~Hallom az óraütést és a harangot,~álmomban is.~Érzem
4296   10|             harangot,~álmomban is.~Érzem a percet.~Észreveszem a csöndes
4297   10|              Érzem a percet.~Észreveszem a csöndes ebédlőn~villa, kanál
4298   10|                ebédlőn~villa, kanál közt a kést, az ölő kést,~mely
4299   10|              bont meg, kettévág mindent,~a szájon a jelt, mely egy
4300   10|               kettévág mindent,~a szájon a jelt, mely egy életet tár
4301   10|                 mely egy életet tár föl,~a szóban a kardot. ~Az órák
4302   10|                 életet tár föl,~a szóban a kardot. ~Az órák homloka
4303   10|             bekötötték szemét~s elvitték a rablók egy éjjeli autón~
4304   10|                  rablók egy éjjeli autón~a szörnyű szobába~a vésztörvényszék
4305   10|                  autón~a szörnyű szobába~a vésztörvényszék elé,~hol
4306   10|                  tudva hová.~Csak téptem a kendőt síró szememről,~örökre
4307   10|                   örökre csak téptem. De a végső percben,~ha leszek
4308   10|                megvet az ünnepi szónok~s a nyavalyás költő,~mily szép
4309   10|          nyavalyás költő,~mily szép vagy a fényben, milyen diadalmas.~
4310   10|           előttem,~roppant-teli szaggal, a túró, a tejföl~savanykás
4311   10|            roppant-teli szaggal, a túró, a tejföl~savanykás szagával,
4312   10|               tejföl~savanykás szagával, a sajtok kövérlő,~sárga illatával,~
4313   10|               papír-viharával,~vartyogva a vidám~kofák kacajától. ~
4314   10|             színház,~együtt az ételek és a virágok,~minden, ami jó,
4315   10|           virágok,~minden, ami jó, szép, a szájnak, a szemnek,~kánaáni
4316   10|                 ami jó, szép, a szájnak, a szemnek,~kánaáni bőség.~
4317   10|               rózsaszínű héjjal,~hóvirág a parasztkendők csücskén,~
4318   10|           paprika,~paprika-füzérek, mint a vörös orrok,~fokhagyma-gerezdek,
4319   10|              selyemben, fényes viganóban~a büszke saláta.~Azután narancsok,
4320   10|                látod-e ottan, mily véres a bódé,~és látod-e ottan a
4321   10|                 a bódé,~és látod-e ottan a húst, a vörös húst,~a rózsálló
4322   10|                 és látod-e ottan a húst, a vörös húst,~a rózsálló tüdőt
4323   10|              ottan a húst, a vörös húst,~a rózsálló tüdőt és a barna
4324   10|                húst,~a rózsálló tüdőt és a barna májat,~a szívet, a
4325   10|                  tüdőt és a barna májat,~a szívet, a csontot?~S ott
4326   10|                 a barna májat,~a szívet, a csontot?~S ott a halasnál,
4327   10|                 szívet, a csontot?~S ott a halasnál, a gömbölyű kádban~
4328   10|               csontot?~S ott a halasnál, a gömbölyű kádban~úszkál a
4329   10|                 a gömbölyű kádban~úszkál a tükörponty~mártír-testvérei
4330   10|             gazdag pikkelyeit,~és meghal a hal most~vakon és véresen,
4331   10|            szörnyű,~hős-néma halállal.~S a késes is itt jár, itt jár
4332   10|              háta mögül gyorsan~kirántja a pengét, kínálja a kését~
4333   10|               kirántja a pengét, kínálja a kését~gyilkolni meg ölni. ~
4334   10|               keserűt, édeset.~Hallom én a dalát: "alma és ibolya".~
4335   10|              alma és ibolya".~Mint mikor a költő véletlen szavait~összezendíti
4336   10|            véletlen szavait~összezendíti a szeszélyes szerencse,~csodás
4337   10|            szerencse,~csodás találkozón, a szívben, az agyban,~én is
4338   10|                 szivarhamus arccal nézed a dáridót, -~magyar-bucsúztató,
4339   10|                                     Nagy a reggel~Nagy a reggel is.
4340   10|                       Nagy a reggel~Nagy a reggel is. Operett-írók,~
4341   10|       hivatalnokai,~nézzétek, hogy indul a hegyek mögül~az ismeretlen
4342   10|                fényes nyilallással,~mint a halak,~majd a fáradtságtól
4343   10|         nyilallással,~mint a halak,~majd a fáradtságtól boldogan lihegve~
4344   10|           rogyunk, és akkor~vizes hajunk a homlokunkba csapzik,~minthogyha
4345   10|              csapzik,~minthogyha sírnánk~a reggeli láztól,~s meztelenül,~
4346   10|               unottan ásítok,~délben fáj a fejem,~délután a telefon
4347   10|              délben fáj a fejem,~délután a telefon kagylója~szavak
4348   10|          moslékját hömpölygeti felém,~de a reggelt, a reggelt mégse
4349   10|         hömpölygeti felém,~de a reggelt, a reggelt mégse felejtem.~
4350   10|               hideg, kiégett pörnyéjével~a napnak.~ ~
4351   10|                             Ha játszanak a gyermekek...~Ha játszanak
4352   10|                gyermekek...~Ha játszanak a gyermekek, órákig készülődnek,~
4353   10|             aztán gyorsan befejeződik? S a közepe, mint a semmi.~ ~
4354   10|            befejeződik? S a közepe, mint a semmi.~ ~
4355   10|                  Tömeg~Kik másznak amott a hegy peremén, föl az égbe,
4356   10|               összeolvad,~hogy már dobog a kő is és gondolkozik az
4357   10|                 érzem,~s fölsorakoztatni a haladás roppant ütemében,
4358   10|                 nevezetes, kijöttek ide, a természetre ráfeküdt a város,~
4359   10|                   a természetre ráfeküdt a város,~az óriás, a másik
4360   10|              ráfeküdt a város,~az óriás, a másik természet, elhozva
4361   10|              elébe azt, ami fáj, ami él, a halott természet mellé,
4362   10|                  halott természet mellé, a vágyat,~éltetve a földet
4363   10|                 mellé, a vágyat,~éltetve a földet és vizeket. ~Lélekzik
4364   10|               hajszálgyökerével,~mozogva a napban, a porban. Gyerekek,
4365   10|     hajszálgyökerével,~mozogva a napban, a porban. Gyerekek, dajkák,
4366   10|                egyek.~Gépírókisasszonyok a padon bámulva ünnepi kezeiket,
4367   10|    munkásujjaikból még egyre bizseregnek a meg-nem-írt betűk. ~Úrifiú
4368   10|       sápadt-gonosz arca~görbén mosolyog a titkán, melyet senkise tud
4369   10|               tud még,~de pár nap múltán a képeslapban látjuk tán,
4370   10|          képeslapban látjuk tán, számmal a nyakában,~mint többszörös
4371   10|                vad lihegés. Mily ájulata a sok törtető élet-akaratnak,~
4372   10|          élet-akaratnak,~s mily zenebona a nyár ünnepén. Lábatlan katona
4373   10|            ünnepén. Lábatlan katona fönn a gyöpön, szinte lógva az
4374   10|              dalban, ami neki minden,~de a nép csak táncol és hahotáz,
4375   10|                  égnek pirosan, s köztük a lány pipacskoszorúval~őrjöngő
4376   10|                  haján, s tépik szájáról a csókot, mint korai, fanyar
4377   10|          vadcseresznyét.~Lámpavilág gyúl a nyári vendéglőkben, melyek
4378   10|              fészkek gyanánt himbálóznak a szakadékon, és hegedű rí,~
4379   10|               sok kenyeret, és kortyolni a tejet mintegy anyamellből.~
4380   10|     szakértelemmel is, hogy szolgálja ki a szaktárs,~ki meredező fejek
4381   10|            asztalkendője sirályszárnyán, a tömeg e bús viharában,~kezében
4382   10|              tizenöt söröskorsóval, hogy a falánk gyomornak legyen
4383   10|                 mit enni és inni. ~Aztán a villamosok rohama, mikor
4384   10|                 villamosok rohama, mikor a fehér cipők feketére mocskolódtak,~
4385   10|            rohanó hadioszlopok vágtatnak a célhoz,~gyenge leányokat,
4386   10|                leányokat, özvegy anyákat a földre tiporva,~kik visító
4387   10|            magasra tartva küzdenek, majd a porba lerogyva,~színpadi
4388   10|              őket, hogy nincs-e mögöttük a férjük,~ki régen föld már
4389   10|                férjük,~ki régen föld már a temetőben.~Nincs senkise
4390   10|                  senki, csupán az éj meg a harc meg a pénz meg az ököl,~
4391   10|              csupán az éj meg a harc meg a pénz meg az ököl,~az ifjúság,
4392   10|                  és erre meg arra rángat a kor zivatarja,~májusi lombbal,
4393   10|                 vagy.~Álmomban is hallom a hangod az éjfél süket partján,
4394   10|                el s teveled dübörög tova a céltalan élet.~ ~
4395   10|              Csodálkozásom tettetett.~Én a felejtés hosszú-hosszú~zászlójával
4396   10|                             Temetők~Nézd a temetőket,~mily roppant
4397   10|                zengenek, és mily~vidámak a fényben.~Jaj, pedig mit
4398   10|                  Vendégség közben~Még ég a lámpa is,~még bort is töltenek,~
4399   10|              bort is töltenek,~még meleg a szoba,~de én már elmennék. ~
4400   10|                füstje. ~Ismerem az ízét,~a színét, a szagát,~a sok
4401   10|               Ismerem az ízét,~a színét, a szagát,~a sok tapasztalás~
4402   10|                ízét,~a színét, a szagát,~a sok tapasztalás~gazdag koldussá
4403   10|       tapasztalás~gazdag koldussá tett. ~A tavasz: zöld festék.~A nyár:
4404   10|                   A tavasz: zöld festék.~A nyár: forró higany.~Az ősz:
4405   10|               higany.~Az ősz: esőköpeny.~A tél: fagy és fűtés. ~Nem
4406   10|              minek maradjak,~hisz láttam a javát? ~Bocsássatok meg
4407   10|            hiszek semmiben.~Ha meghalok, a semmi leszek,~mint annak
4408   10|               egy vézna, apostoli szónok~a háztető ormán,~egyedül,~
4409   10|                 ormán,~egyedül,~birkózva a csönddel és a viharral,~
4410   10|                   birkózva a csönddel és a viharral,~haszontalanul
4411   10|                illik hozzád e paróka~meg a komolyság.~Virgonc szemeden
4412   10|                    Én nézem egyre, nézem a szemed most,~az ismerős,
4413   10|                régi szemed, befagyva ott a jégben,~a jég alatt lenn.~
4414   10|                   befagyva ott a jégben,~a jég alatt lenn.~Milyen nyugodt
4415   10|                   cimborám, lásd,~csorog a könnytől.~ ~
4416   10|                 Anya~Megláncoltál megint a karjaiddal,~anyám, anyám. ~
4417   10|               anyám, anyám. ~Reám raktad a gyöngeséged mázsás~bilincseit. ~
4418   10|           burkolja magát,~félarca maszk, a másik meztelen,~valamitől
4419   10|             állandóan részeg~s kancsít. ~A könnye glicerin,~fiatal
4420   10|                sikoltoz?~Miért rántja le a csillagokat?~Miért gyújtja
4421   10|           csillagokat?~Miért gyújtja föl a szobát?~Miért hazudja azt,
4422   10|                 kacagva~vérben szüli meg a sorsod, a sorsom.~Szent
4423   10|               vérben szüli meg a sorsod, a sorsom.~Szent kettősség
4424   10|                 ki vagyok én?~Meggyújtom a hajam, lobogva vágtatok,~
4425   10|             szökik föl~piros csobogással~a szörnyű szökőkút.~Népkertbe
4426   10|                tejjel az emleje~bimbóján a dajka,~alvó csecsemőjét
4427   10|               alvó csecsemőjét megfojtom a bölcsőn,~játszódva-kötődve,
4428   10|                 hogy rá babonásan~bőgnek a tömegek, s tekézve vetik
4429   10|                tekézve vetik le~poklokra a csontom.~Mert rontanak engem
4430   10|                 rontanak engem szüntelen a tolvaj~évek, s feneketlen
4431   10|                  gyermeke: ember,~emléke a láznak,~melyben az ajkak
4432   10|          harapnak~vágyak forradalmán,~és a fogak ezüst ragyogásával~
4433   10|            királyi~ágyban született meg,~a vér bíborában?~Mért félsz
4434   10|           szorítod hideglelős kézzel~azt a kilincset,~s mért állasz
4435   10|                 dupla szemüveggel, vonva a vállad,~mint kit egy ásítás
4436   10|                 langyos unalma~lökött ki a földre?~Vidd a szerelmet.~
4437   10|                 lökött ki a földre?~Vidd a szerelmet.~Ragadd meg a
4438   10|                  a szerelmet.~Ragadd meg a tébolyt, melybe fogantál,~
4439   10|                csillagok testvére, előre a pályán,~cikázva garázdán,
4440   10|                 Elégia~Mint zenekarokban a klarinétok legélesebb hangjai,~
4441   10|     ki-nem-várható utazás, egyik helyről a másra,~hánykódás a zavarban,
4442   10|               helyről a másra,~hánykódás a zavarban, melynek nincs
4443   10|                akik szeretnek,~elhagynak a barátok, elhagynak a remények,~
4444   10|           elhagynak a barátok, elhagynak a remények,~csak mi maradunk
4445   10|                  csak mi maradunk itten, a tenger időben,~ébredve,
4446   10|                   Miénk az izmok acélja, a pénz, az egészség,~csupán
4447   10|                Ismerjük az ízek özönjét,~a nők száját is, kik fényes
4448   10|                   tétova lángok lobognak a homályban,~és sírnak megkoszorúzva
4449   10|                  s lesz, kérdésre tudjuk a választ,~tudjuk előre a
4450   10|                  a választ,~tudjuk előre a tavaszt, a nyár ragyogását,~
4451   10|                  tudjuk előre a tavaszt, a nyár ragyogását,~s azt a
4452   10|                 a nyár ragyogását,~s azt a pillanatot, hogy koradélutánon~
4453   10|              hogy koradélutánon~végigfut a körúton az ősz és tépi a
4454   10|                 a körúton az ősz és tépi a ponyvát,~s gyászbaborul
4455   10|                  ponyvát,~s gyászbaborul a zúgó kávéház körülöttünk.~
4456   10|              vártuk, kavarva feketénket,~a szent, ritka vadat, a sorsot,
4457   10|        feketénket,~a szent, ritka vadat, a sorsot, a nagyszerű sorsot.~
4458   10|                   ritka vadat, a sorsot, a nagyszerű sorsot.~Ám most
4459   10|               most nincs csoda már. Csak a régi van, csak a régvolt,~
4460   10|               már. Csak a régi van, csak a régvolt,~csak a bánat van,
4461   10|                van, csak a régvolt,~csak a bánat van, s az higgadtan,
4462   10|               goromba dalát. Dicsérd azt a parancsot,~mely idején golyót
4463   10|             százszor-ezerszer átkozd meg a sebész-kést,~mely elránt
4464   10|                 sebész-kést,~mely elránt a haláltól s itthagy hosszan
4465   10|               haláltól s itthagy hosszan a földön,~lábbadva, halaványon,
4466   10|             reménnyel.~Mint zenekarokban a klarinétok legélesebb hangjai,~
4467   10|                  csöndemet is. Én vagyok a Fönség. ~Hárs ~- Szülőhazádban
4468   10|                    Hárs ~- Szülőhazádban a vén udvaron~hová gurultak
4469   10|            labdáid, szegény?~Hová repült a sárkányod vajon,~s kedved,
4470   10|              Nyírfa ~- Héjam fehér, mint a papír.~Megbabonázza azt,
4471   10|                  ír,~és hogyha elrontott a hír,~nevem álmodba visszasír.~
4472   10|            álmodba visszasír.~Izen neked a nyír. ~Almafa ~- Bő, zöld
4473   10|                 álmodom, ha jő az éjjel.~A lombjaim közt almák aranya.~
4474   10|                   Karcsún, fehéren állok a határba.~Úgy reszketek és
4475   10|             minden széllel zenélek, mint a hárfa...~ ~
4476   10|                 Mindig ölelnék, mindent, a világot,~a fát, a sziklát,
4477   10|             ölelnék, mindent, a világot,~a fát, a sziklát, a kisgyerekeket,~
4478   10|               mindent, a világot,~a fát, a sziklát, a kisgyerekeket,~
4479   10|               világot,~a fát, a sziklát, a kisgyerekeket,~vagyok a
4480   10|                  a kisgyerekeket,~vagyok a lompos és otromba jóság,~
4481   10|                 lompos és otromba jóság,~a láncravert, esetlen szeretet... ~
4482   10|                  öltök,~s amint elbántam a dicső magyarral,~ármánykodással
4483   10|               vagy kemény agyarral~irtok a földön mindenféle költőt. ~
4484   10|                   vadtyúk,~mi hallgatunk a zűrzavarba, hagyjuk,~csivogjanak,
4485   10|               akaratjuk.~Csodásan úszunk a csodás halálba,~de ottan
4486   10|             versében Poe Edgár,~és habár a század eljár, nem múlt el
4487   10|                  s előre károgok, miként a dőre~pusztulás vad hirdetője,
4488   10|                 pusztulás vad hirdetője, a zord rímet keresem.~Gyászruhámban,
4489   10|              Gyászruhámban, kárvallottan a bús rímet keresem,~s azt
4490   10|             beszéde~Hangya ~- Földmívelő a hangya.~A szorgalom a kenyere
4491   10|                     Földmívelő a hangya.~A szorgalom a kenyere s kalandja.~
4492   10|         Földmívelő a hangya.~A szorgalom a kenyere s kalandja.~Ha langy
4493   10|             kenyere s kalandja.~Ha langy a~nyár, nézi, hogy nő télre
4494   10|                nyár, nézi, hogy nő télre a kalangya. ~Darázs ~- Feketesárga
4495   10|             röpte, ideges zugás:~varázs!~A seb, melyet döf, izzó, lángoló-vad:~
4496   10|               Lepkék beszéde~Galathéa ~- A madarak zenészek.~Én nem
4497   10|               nézek.~Ha színeket rakétáz a tenyészet,~úgyis megértem
4498   10|                tenyészet,~úgyis megértem a dicső Egészet.~Fészek~nélkül
4499   10|              Fészek~nélkül csapongok így a feslő~virágra, részeg,~bohém
4500   10|               testvére, fáradt~lelkemből a múlt halvány fénye árad.~