1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2311
Rész
1 1| örök virágtavaszt,~ és dolgozom rajt, mint a pók
2 1| a hálón~százszor kötözve és bogozva azt. ~Itt meglep
3 1| azt. ~Itt meglep egy halk és mélységes álom,~ felém
4 1| leszáll. Fáradt szivem beteg.~És egyre jobban halványul a
5 1| sugárzó fényivet bocsájtott,~és én, a nyári hőtől elcsigázva~
6 1| sejtelmes éjjelen~csukló inakkal és fuló kebellel~egy kőszobor
7 1| szemekkel néztem rája én,~és átéreztem ott az életem...~
8 1| szétpattanása~hatalmasabb és színesebb, miként~egy röpke
9 1| sírt, haragra torzult,~és az öröm rózsáitól kigyulladt:~
10 1| misztikus, dicső feltámadásra.~És a halott, kit könnyel, énekekkel~
11 1| minden, ami elmulott, egész~és minden, ami itt van: csonka,
12 1| fürösztve a nagy csarnokot,~és én, az élet árva páriája,~
13 1| várok,~ ti vagytok, és - nem élek én.~Fogjátok
14 1| szememből minden élet,~ és célt nekem szótok jelöl. ~
15 1| Aztán csalódva feltekintesz~és szétfigyel csontos füled,~
16 1| királyom, én a szolgád,~ints, és ha kell, én meghalok!~Én,
17 1| ájulatba nyögve vesszen el,~és szó ne keljen boldogságom
18 1| ne bántson a bűn, a sár és a rozsda. ~Szent csönd,
19 1| tiszta égtül~Én, a merész és álmodó parány. ~Egyszerre
20 1| hol otthonos a bűz, zaj és piszok, por,~hová a gyárfüst
21 1| nőttek a szivek fájdalmai... ~És ekkor, ekkor történt valami... ~
22 1| boruljatok vérző szivemre le.~És részegits meg párás, gőzölő
23 1| szemem lecsuklik,~elbágyadok és meg se moccanok.~S a szél
24 1| hozzád jövünk utóbb-előbb~és elborít a sár.) ~Én földanyám,
25 1| megszögezem vadul,~s vasszívvel és csontos marokkal~zord zivatart
26 1| lett az agykoponyák hegye~és az olajfát porzivatar veré,~
27 1| gyász-fán. ~Egyik te voltál és a nagyobb, dicsőbb~ő volt,
28 1| fejjel dőlt le, büszkén,~és akihez te sosem könyörgél.~ ~
29 1| valóval vicsorogva,~ és szájukon vad fájdalom dadog. ~
30 1| láncrakötött nagy erők zugását. ~És ing a kőfal; hősi birokra
31 1| gyilkosan a várost,~ és letiporja vadúl a sárba. ~
32 1| én is kénes habjaidban,~és útamat még máig is töröm. ~
33 1| véresre martam ökleim mohón.~És mindhiába a szivembe vert
34 1| tüzes patak,~futnék magamtól és nincs, nincs menekvés. ~
35 1| kezeddel ennen-sírod ásod,~és mégsem érzed gyászos elmulásod.~
36 1| bús emberek,~hajoljatok le és ébredjetek!~Láncot - s zúzzátok
37 1| aranyhaját mindenki tépje le,~és győzzön a vezeklő gondolat,~
38 1| asztalok alatt horkol alul,~és trombitál a hő borgőz az
39 1| trombitál a hő borgőz az orron,~és izzanak az arcok tűzbe,
40 1| ajakán,~s egyszerre néma lesz és halavány.~A bor kifoly,
41 1| gugyit,~mely lelkeket öl és agyat butít.~Velök elissza
42 1| nóta szól sikongva, mélán,~és a poros lebujnak közepén~
43 1| szürkül a ködös, borult ég,~és tompa fénytől feltetszik
44 1| vígadoz a zord, sovány legény~és társakat mindenkoron talál,~
45 1| köréje gyűl a megcsalt és az árva.~S a reszkető, üres
46 1| bort önt a fekete halál.~És issza duzzadt ajkkal mindegyik,~
47 1| elérkezik:~s ágyába dől a gyenge és beteg,~és egy szeles, sötét
48 1| ágyába dől a gyenge és beteg,~és egy szeles, sötét őszestelen~
49 1| sovány legényke megjelen,~és tántorogva, rémülten hebeg: ~"
50 1| legörbült ócska mutatója,~és elfogyott az élet színbora...!" ~
51 1| elfogyott az élet színbora...!" ~És rávigyorg kaszásan, feketén,~
52 1| gyönyörrel hallom a szavam,~és érezem a testemet, amint~
53 1| Álmodom talán?~Látom magam és elcsodálkozom,~minden tagom
54 1| nyelvü eszme is beszédes,~és a vajúdó gondolat piheg,~
55 1| sok kúsza, zöld, fehér és barna színfolt,~hosszan
56 1| gyenge lámpa,~világosságot ád és fényt kiván. ~Mi ez rejtély?...~
57 1| égve ébredek fel~a színes és tapintható zavarból,~és
58 1| és tapintható zavarból,~és látva-látok, a mélységbe
59 1| sikongott a hideg tél. ~És csak futottál bőszen - önmagadtól,~
60 1| átvágtad a nagy óceán azúrját -~és ott se lelted azt az enyhe
61 1| rád letipró csüggedés lép,~és ásitó unatkozás mered,~bátran
62 1| néma, tar fák,~nő az avar és a homály,~mint hogyha vesztemet
63 1| szorítgatom a fegyverem,~és áldom a nagy, méla estet,~
64 1| változunk zokogva, vágyva~ és nem találjuk - önmagunk. ~
65 1| ezer szelíd áldás követ. ~És annyi átka nincs a gaznak,~
66 1| lelkem a jóságba gazdag,~és győz a törpe lelkeken.~ ~
67 1| azt hiszi, valóba nincsen,~és gyűjti a kincset hamar -~
68 1| harcporondra gyász nyom,~és sárba hajlik büszke zászlóm,~
69 1| sárba hajlik büszke zászlóm,~és porba omlik mindenem,~én
70 1| gyakran legörnyeszt és leüt.~Bús, vézna árnyak
71 1| reménnyel hí ölébe~ és a sírok vonaglanak...~ ~
72 1| szám fehér,~meredten állok. És a hír elér. ~ 2 ~Holnap ~
73 1| súgja, hogy még meghalok ma,~és futni vágyom bőszen, esztelen. ~
74 1| Megállt az óra~Megállt az óra, és a mutató~halotti csöndben
75 1| az inga meg nem indul,~és a finom üveglemez alatt~
76 1| tekintsz meg. ~Az óra áll. És száll a pillanat,~eltűnnek
77 1| múlik az év,~a század, ezred és az óra áll.~Az illanó idő
78 1| A hídon~Húsz éves voltam és egy éjjel~ tíz óra tájt,
79 1| hintázva ballagott. ~És én megálltam álmodozva~
80 1| volt az éj,~s a selymes és szagos víz árja~ hullámos,
81 1| repüljetek az éjszakába szét~és húzzatok fénysávot gyászmezén
82 1| sötét, kietlen így a lét,~és más világosság nem kell
83 1| lángolást ad,~csak álmodom, és nem törődöm én,~hogy ott
84 1| volt. Csengett a víg dal,~és az én első kedvesem~találkozott
85 1| Némák, fehérek voltak és meredtek,~vadul szorítottak
86 1| villant a szemük, s nevettek. ~És haldokolva én is felnevettem~
87 1| mint egy halottat,~meredten és szerelmesen. ~Hideg kezükkel
88 1| jaj. ~2 ~Te vagy az éjjel és az örvény,~a kárhozat és
89 1| és az örvény,~a kárhozat és a mennyország,~mostan lesujtasz,
90 1| miattad,~s bozontos főm és lázas arcom~aztán sokáig
91 1| hamvadoz már,~szád is hideg és hallgatag ma,~s fakó, sötét,
92 1| cherubja~a szenvedésnek és gyönyörnek. ~Most menni
93 1| gomolyba hullámzik velőm,~és érzem, álmodom csak az egészet,~
94 1| érett,~nagy tearózsa... ~3 ~És vége lett a drága napnak...~
95 1| panaszkodtál, hogy a fejed fáj,~és félsz, ha jő a rémes éjjel. ~
96 1| négy, szétfeszült, álmatlan és sötét szem. ~5 ~Éjfél lesz,
97 1| lesz, ájultan pihen a föld~és álma édes, álma mély,~a
98 1| sötétre festem a világot,~és húzva húz vadul felétek~
99 1| felétek~egy átok. ~Fulladva és lihegve hordom,~reám kacagnak
100 1| borúba látok,~él egy leány, és vár reám, mint~ egy
101 1| szerelmem,~ aki nem érez és nem él,~s meredt, fehér,
102 1| sírja terhét~ feldobja és hűs könnye foly. ~Ekkor
103 1| szavával ront meg itt~ és csókkal öl meg játszi harcon... ~
104 1| Nyomomban a fekete asszony~ és vándorútamon követ,~hol
105 1| Megfojtanak parázsló csókjaid~ és eltemetsz sötét hajadba. ~
106 1| mitől nehéz lesz a szív és az ész;~bolygasz magadba,
107 1| álomba néha von csak. ~És hidd, te is szeretsz még~
108 1| szitáltak a homályban,~halk és fehér volt ama éjfél,~
109 1| enyhitünk,~ónszín az arcunk és fakó a szájunk,~a vasutas
110 1| vastányérra sírlámpát csapott~és a kazánnál fogja a csapot~
111 1| leányszobád holt álma integet~és búcsuzik. ~Hajadban egy
112 1| út a pokolhoz;~hűvösszagú és vaksi pinceszád,~utánam
113 1| szelíden emlegette a halált. ~És elzokogta csendesen szegényke,~
114 1| megjelensz vad álmaimban,~zokogva és riadva rettenek fel. ~Téged
115 1| éjszakában~táncolva, zengve és zenélve lágyan,~fehér rózsákként
116 1| sejtelmesen susognak a sötét fák. ~És senki sem tud a ház asszonyáról,~
117 1| Találkozó~Kihűlt az égbolt és leszállt az éjjel.~A kert
118 1| Riad az ember, reszket és előjön,~és szívdobogva néz
119 1| ember, reszket és előjön,~és szívdobogva néz ki a redőkön.~"
120 1| kiáltja mindegyik torok,~és a kifejlő gombolyag forog,~
121 1| szemével a homályba hat,~és szíve társiéval összedobban~
122 1| összedobban~egy reszkető és kéjes borzalomban,~s rémlik
123 1| remegve hült ágyába készül,~és álmodik a tűzrül, a lidércrül.~ ~
124 1| várod kedvesem,~eléd ülök és a mosolyt, fényt,~ benned
125 1| keresem. ~Zord, sápatag és zavaros vagy~ nagy,
126 1| kavargást,~ szemed sötét és révedő,~körültekintesz vágyakozva,~
127 1| visszaadja,~ borús vagy és élettelen. ~Özvegy magányba
128 1| Meredt szemedbe nincs mosoly.~És a szobának szögletében~
129 1| Remegve néznek a félő anyák,~és szívük öble sajdul tompa
130 1| Útrakészen~Beszélgetünk tréfásan és merengve~mi, útra készülő,
131 1| fájdalom lobog. ~Beszélgetünk és olykor meg-megállunk...~
132 1| virraszt maga.~Mind hallgatunk és hullong szerteszét~a cigaretták
133 1| dörögnek a vonatkeréken~s bús és nyomott a hangulat.~A színes
134 1| tekintik az út állomásit~és hírt se vesznek társaik
135 1| akáchoz~hajtotta halvány és finom fejét. ~A zizzenő
136 1| szines gomolya forr kerengve~és a szemekbe lávatűz ragyog. ~
137 1| kezekben égnek a kacsók,~és a tükörnél, ciprus árnya
138 1| jégkörmivel. ~Fenyőszagú a lég és a sarokba~ezüst tükörből
139 1| barát boros korsóihoz von. ~És zsong az ének áhitatba zöngve...~
140 1| csillagok reánk hajolnak,~és álmodó, fáradt fejünk körül~
141 1| szálldogál. ~Az óra ver és félős hangulat nyom,~a ház
142 1| tüdőnk lihegve fullad,~és halhatatlan félést érezünk. ~
143 1| izzad,~a kürt rotyog, döng és porzik a színpad,~a kába
144 1| színpad,~a kába lármán dőzsöl és nevet. ~Én benn ülök, a
145 1| kezükbe álmos mákvirág ég,~és rám terítik hűvös leplöket.~ ~
146 1| lángtól vörös az égnek alja,~és égni kezd az óriás pokol. ~
147 1| paskolják a lángostorok. ~És nő a fényár, zúg a virradat,~
148 1| sarokkal, bőszen ront előre,~és este elnyúlik az ugaron,~
149 1| mosoly,~tompán csörög a villa és a tál,~fel-felkel egyik,
150 1| tál,~fel-felkel egyik, sír és szótlan áll. ~A zord apákon
151 1| lomb-benőtt falán ~véres szemekkel és maró fogakkal~szirinxesen
152 1| Agamemnon és Odisszeüsz~Hogy lángesőbe
153 1| forgott az égi~tűzrózsafény és a pokolszemét. ~Hozzája
154 1| kérdé: "Mit keressz te?"~És Dante lelke elszállt messze,
155 1| Gyorstűz~Tűz! Szól a tiszt és mozdul a hadosztály,~a kéz
156 1| tusa. ~Tűz! Szól ujólag és csorg a verejték,~s látcsövével
157 1| nehéz puskájukat elejték,~és vért iszik a mész-fehér
158 1| ököllel szállt a bosszuangyal~és véres lett a vértelen küszöb.~ ~
159 1| bámul az őrült cigánylány~és nézi, jő-e herceg-kedvese.~ ~
160 1| kis sip álmosan huhog,~és nincs a rónán sehol üditő
161 1| mezőn suhanva~köddé fakul, és eltünik utóbb. ~A rozsvetés
162 1| szikár legény,~izmos, erős és szikkadt arca barna. ~Vad,
163 1| Majd jő egy karcsú és sovány magyar ló,~s horkanva
164 1| nézem, mint halad előttem,~és nem tudom, mi bántja nagy
165 1| egy sor világtörténelem. ~És ősz szakállukból figyelnek~
166 1| vitézek,~zokogva, átkozódva és~rázván öreg, fáradt fejük...~ ~
167 1| szivárványos éj száz árnyat ingat. ~És látok... A homályos éjjelen~
168 1| dübörögve,~ csupa seb és sír a föld, rét, bozót,~
169 1| halottvivők állnak körötte. ~És látok... És a lázas ég zokog.~
170 1| állnak körötte. ~És látok... És a lázas ég zokog.~ És
171 1| És a lázas ég zokog.~ És jönnek a mélységből zúgva,
172 1| vonaglik, nyög az anyaföld, ~és a halottak mind, mind hazamennek.~ ~
173 1| már a határ felé megyünk és~elmaradoznak a kedves arcok. ~
174 1| merre felé sietsz,~te szende és mégis igéző -~s lopva tekintem
175 1| Búsan daloltad népdalainkat és~a délibábok lenge enyelgését~
176 1| gyűlöletes magyar ember és szó. ~Csókold meg ó hát
177 1| zengem, hogy magyar vagyok. ~És újra látlak daliás nagyok~
178 1| sás-fürtjük miként lobog,~és mozdulatját is kacagva lesték~
179 1| kisasszonyok. ~Körültekintett... és a róna alján~lábujjhegyen
180 1| volt a véres küzdelembe~és nem vegyült a vígadók közé,~
181 1| Szavára villám lobbant és setét lett,~az arca elsápadt
182 1| elsápadt s megreszketett. ~És messze az ég kékes, ferde,
183 1| sorok,~elsápad a király és megbotol a ló... ~És fönn
184 1| király és megbotol a ló... ~És fönn az ég ivén sötéten
185 1| villog fönn a zománc-kereszt~és vérre szomjazik a háborús
186 1| sápadó sereg sietve útra kél~és zúg, mint a köpű, mely nyüzsgő
187 1| Győzött az ellenség ágyúja és csele,~királyi zsákmányát
188 1| ő fia... ~A zordon aggok és a sápadt szenvedők~hitetlen
189 1| térdeltek csak a kereszt előtt~és néma ajkukon meghűlt a hő
190 1| választása~Mar a hideg szél és a fagy kemény,~nagy hópalástban
191 1| ezüstösen remeg a könnyű pára~és zúg a nép a Duna zöld jegén. ~
192 1| Sejtelmesen borzong a sok kebel~és fázva búsan szebb jövőre
193 1| nyomor vivódik;~fuldoklik és felsír, az, ez,~de hangjok
194 1| hajlongva kér a félkezű,~és a szemétládára pattan~két
195 1| sok bioszkóp szerteszét.~És tódul a néző ezerszám,~bőg,
196 1| ki a körútra nyomba.~Kék és forró az éjszaka,~halk a
197 1| de jöjjenek csak a tusák~és törjenek meg búsan, őszen~
198 1| találja a helyed.~Kérdez és felel, nevet.~Otthonos,
199 1| dübörögvén~rózsaszínü pára száll.~És a tiszta kis szoba~a barátság
200 1| régi fullánk újra szúr,~és a hangzó ős magyar szó~büszke
201 1| kis csiriz-szag,~otkolon- és szappan-illat,~csöndbe foly
202 1| arany,~arcán ifjuság az ék.~És a vendég, hogyha szól,~lopva,
203 1| vékony -~ókuláréval köt és fon,~s hogyha bekerül akárki,~
204 1| ésszel.~Otthonosság - kedves és szép -~fürge készség, friss
205 1| egészség:~ez a kincsük őnekik.~És a dalt is szeretik.~Kedvük
206 1| könnybe,~küzdve, nyögve és hörögve~villámtűzbe kél
207 1| lehajlik, tört szeme zárul~és várja a csendet, az álmotadót~
208 1| emlékszel-e még?~Emlékezem és kigyuló szememet~a könny
209 1| künn a mezőkön árny van,~és szénsötét már-már a tiszta
210 1| szénsötét már-már a tiszta ég,~és a gomolygó, gőzölgő homályban~
211 1| néhány madár lefekvő éneke. ~És záporozva hull a rózsa,
212 1| nézek.~ Ajkam lezárt és hallgatag.~A szürke égen
213 1| aztán kevély lett és hideg. ~3 ~Ó mennyi ábránd
214 1| illatlehellő fák alatt...~És vége lesz a bús regének,~
215 1| boldogabb. ~Nem bánt a könnyü és az emlék,~ és nem sebez
216 1| könnyü és az emlék,~ és nem sebez a fájdalom -~Mondd
217 1| lenn volt az éji szürkület,~és a sötét mezőkre nézve,~szóltam: "
218 1| hű kedvesed,~rád gondol és a szíve úgy fáj,~szemei
219 1| tavaszt ragyog rám két szemed~és átfog két kar, perzselő,
220 1| ki ezt megtanulja,~bánat és csalódás nem fér a szivéhez.~
221 1| a világ lássa,~küzdelem és bukás a porember sorsa. ~
222 1| nevemet.~Majd látva redőtelen és üres ágyam,~könnyezve susogja:
223 1| megered patakokban ömölve~és érzem a lelkem oly árva,
224 1| ismeri őt a virág, a mező itt~és senki sem érti meg erre
225 1| messze még a hír babérja,~és oly rövid az életem.~Ma
226 1| lángoló dalok:~maradjatok itt és beszéljetek,~ha meghalok! ~
227 1| Kiáltsátok, hogy éltem egykoron,~és verjetek hatalmas riadót~
228 1| siettem a magasba zordan, ~és értetek ma is élek-halok...~
229 1| föld, ledől a szikla-fok,~és ünnepi gyásztűz lobog kavargva. ~
230 2| aki a sínek közé esett...~És általérzi tűnő életét,~míg
231 2| lobban sok-sok ferde kép,~és lát, ahogy nem látott sose
232 2| rémes élvezet -~sínek között és kerekek között,~a bús idő
233 2| idő robog fejem fölött,~és a halál távolba mennydörög,~
234 2| És látom Őt, a Kisdedet~És
235 2| És látom Őt, a Kisdedet~És látom Őt, a Kisdedet,~aki
236 2| Még lopva-lopva rám tekint~és integet szőke fejével. ~
237 2| Arany gyertyácskát tart keze~és este félve ül le mellém.~
238 2| ismeretlent.~Gyónok Neki és áldozok,~és megsiratom Őt,
239 2| Gyónok Neki és áldozok,~és megsiratom Őt, ki elment.~ ~
240 2| a szobába,~szemébe nézek és csöppet se félek.~Borzongva
241 2| arany gyűrűsorok.~Oly tiszta és oly jó. Ő ír medicínát,~
242 2| egyedül sirok.~Ő az egészség és a bizonyosság,~titkok tudója
243 2| bizonyosság,~titkok tudója és csupa titok.~Gazdag, nyugodt.
244 2| homály.~De elmegy innen és itthágy magamra,~színházba
245 2| üvegajtó állt elém,~üvegje köd és alkonyat,~bámultam benne
246 2| aki belenéz, belevész,~és aztán nincs többé remény,~
247 2| a halál.~A játszótársunk és tréfál velünk.~Rohanva száll -~
248 2| Rohanva száll -~Ő a fogó - és jaj, jaj, jaj nekünk,~tépázza
249 2| gallérunk, ijedve forgunk,~és kacagás közt betöri az orrunk.~
250 2| a kezében, nincsen ajka,~és fondoran vigyáz,~mikor suhan
251 2| vallom, hogy magyar vagyok,~És nagyapám, a régi katona~
252 2| kertek,~jaj, meg ne tudja és ne lássa őket,~ne lássa
253 2| lássa őket,~ne lássa fényük és ne hallja hangjuk,~a magyar
254 2| ne tudja, élete nem élet,~és meghalt már, bár alig született
255 2| hogy hiába minden,~ha dalol és ha a távolba lát,~mert néma
256 2| Andersen meséiben?~Komoly és barna kislány lesz. Merengő.~
257 2| párna, puha selyemkendő.~És míg a többiek bután nevetnek,~
258 2| fejemre hűs borogatást rak.~És kacagása hegedű-zene.~Egy
259 2| hasonló.~Különös, titkos és ritkán mosolygó~Az éjbe
260 2| Csöndes.~Csak széttekint, és szobánkba csönd lesz.~ ~
261 2| Szilaj legénykék. Picik és nagyok,~s e hatvan ember
262 2| padok,~a fekete táblácska és a kréta,~a szivacs hideg,
263 2| arcom nézi tán? -~egy idegen és merev tulipán. ~Ez más,
264 2| egy rengeteg,~kezek, kezek és újra csak kezek.~Mint kócbabácskák
265 2| kacskaringós, kedves madarat.~És akarok még sok másszínű
266 2| ezüstöt, zöldet, aranyat,~és kellene még sok száz és
267 2| és kellene még sok száz és ezer,~és kellene még aztán
268 2| kellene még sok száz és ezer,~és kellene még aztán millió:~
269 2| szemérmetes, szerelmes, rikitó,~és kellene szomorú-viola~és
270 2| és kellene szomorú-viola~és téglabarna és kék is, de
271 2| szomorú-viola~és téglabarna és kék is, de halvány,~akár
272 2| augusztusi délkor a kapualján.~És akarok még égő-pirosat,~
273 2| mint a mérges alkonyat,~és akkor írnék, mindig-mindig
274 2| arany-szót, mint a hajnal.~És el nem unnám, egyre-egyre
275 2| zöld a körmötök,~ordíttok, és ha ajtónkat kitárnám,~az
276 2| zengetnétek tütülő harsonátok,~és szánkáznátok szőnyegünk
277 2| De azt akarom, tisztán és fehéren,~legyetek vígak
278 2| fehéren,~legyetek vígak és bársonyba-járók,~a kezetekben
279 2| arany-rétes, habos krémeslepény.~És menjetek tovább, kis szöszke
280 2| tiétek,~a méz, a bonbon és a karamell,~és szoptasson
281 2| a bonbon és a karamell,~és szoptasson ez a kegyetlen
282 2| kegyetlen élet,~mint egy szelíd és lanyha anya-mell.~ ~
283 2| messzeség zenél a messze éjen.~És nézem őket és siratom őket~
284 2| messze éjen.~És nézem őket és siratom őket~az éjjeli,
285 2| zendülőket.~Harcolva árnnyal és meleg szobával,~nyitott
286 2| szemmel velük szövetkezem,~és ablakon és véren-sorson
287 2| szövetkezem,~és ablakon és véren-sorson által~őnékik
288 2| Árnyak ingnak,~és bezárjuk ajtainkat,~figyelünk
289 2| vonatfütty messze-messze.~És a csend jő.~Alszik a homályos
290 2| kisgyerek lehúnyja a fejét,~és fél az éj. És reszket a
291 2| lehúnyja a fejét,~és fél az éj. És reszket a setét.~ ~
292 2| Az arany olaj az árnyon,~és a fény folyó arany,~szerteömlő,
293 2| arany,~szerteömlő, szótalan.~És a fülke csodapalota.~Éji
294 2| Csöndesen vetik az ágyat,~és a párna~barna árnya~a fehér
295 2| árnyék-figurák,~mind kevélyek és furák.~Egyik a felhőkbe
296 2| másik hadonáz a karddal~és a párnát egyre rakjuk,~ferdül-fordul
297 2| alak omol le s újra felkel.~És mi szívdobogva nézzük,~félve
298 2| Fehérlő orgonák közt jártam,~és egy leány a mély homályban~
299 2| Kiszárad tikkadt ajakam,~és sírok, szégyelem magam,~
300 2| sírok, szégyelem magam,~és lángvörös lesz a világ,~
301 2| arcom ég, pirulva, forrón,~és délután vérzik az orrom,~
302 2| látok ezer tűzpántlikát~és látom Őt - oly szenvedő
303 2| látom Őt - oly szenvedő és halvány -~a padlásunk derengő
304 2| homályon, sárga szalmán,~és minden este korán fekszem
305 2| zongoraszobában, az ebédlőn,~és lihegek és ég szemem,~s
306 2| az ebédlőn,~és lihegek és ég szemem,~s álmatlanul
307 2| álmatlanul dadogok Néki, Néki~és a szemem a szoknyáját letépi,~
308 2| szemem a szoknyáját letépi,~és látom Őt, Őt meztelen.~Én
309 2| félek.~ Az élettől és sötéttől,~mely mindenütt
310 2| ismeretlen éj,~a végtelen és ismeretlen éj,~egy tenger -
311 2| éj,~egy tenger - vészesen és feketén -~csöndes sirásom
312 2| sírok, mindíg csak egyedül,~és senki meg nem értett még
313 2| annyi a vonat,~mely összerág és széttöri gerincem,~s vígan
314 2| cseng-bong a titkos, méla hang,~és babonásan átmorajlik~a dallamos
315 2| éji árnyak,~szemem könny és köd lepi be,~mert félve
316 2| aranykapun én is bújtam,~és aludtam este.~Nézzetek rám,
317 2| szénégető,~fekete az apám és szigorú,~nem csókol meg,
318 2| szótlanul eszünk,~s ő fölkel és a csillagokba turkál~egy
319 2| az Isten.~Ha nála aluszom és a homályon~lidérceket idézek,
320 2| kilincsen,~hogy összetörje és vadul lelője... ~Úgy szeretem
321 2| szeretem s félek vacogva tőle,~és félek, hogy egyszer a fegyverével~
322 2| hallgatag,~akár apám kemény és sárga arca~egy fekete keménykalap
323 2| s fanyar, ó-~bort inni, és mikor kezem~törültem,~vörös
324 2| vörös kesztyű volt rajta és~örültem.~A piskótának és
325 2| és~örültem.~A piskótának és a régi bornak~s a kesztyűnek,
326 2| karperecek, gyűrűk súlya alatt,~és könnyen az asztalra könyökölve,~
327 2| dalt. Azt veregeti folyton,~és megbicsaklik elefántcsont
328 2| fekete-fehér elefántcsonton.~És elfelejti, próbálgatja egyre,~
329 2| elfelejti, próbálgatja egyre,~és szállni vágy, mint vérző
330 2| mert szállni tudna, szállni és röpülni,~de visszahúzza
331 2| próbálgatta, amikor születtem,~és megtanulta, elfeledte csendben.~
332 2| a rossz, vidéki valcer,~és fáj és mély, mint egy Chopin-keringő.~ ~
333 2| rossz, vidéki valcer,~és fáj és mély, mint egy Chopin-keringő.~ ~
334 2| rokonok. ~ Szelídek és nyugodtak.~Ez székely, az
335 2| Ez székely, az meg lágy és bús magyar.~Dülledt szemekkel
336 2| járt,~mint tépte a rózsákat és a lányt.~A többi sóhajt,
337 2| ejh-hajh, megvirrad még,~és megvirrad, a nap fejükre
338 2| süt,~légypöttyös a tapéta és a falkép,~az abroszon boros,
339 2| romokon.~Pipáznak, néznek és mozdulni restek.~Én már
340 2| ozsonna-időn.~Ő a szegény rokon és sírva szánom,~mert idegen
341 2| portánkra enni jön.~Ez tréfás úr és macskabajsza szúrdos~és
342 2| és macskabajsza szúrdos~és tarka, mint egy rút törökbazár.~
343 2| törökbazár.~Csupa illatszer, csat és gyűrü, szurtos,~fülén virzsínia
344 2| szurtos,~fülén virzsínia és szalmaszál.~Vadászkalapján
345 2| Vén nőcsábító, kártyás és borissza.~Én is nevetem:
346 2| rokonom,~mint a mesében, és az arca arcom,~s én róla,
347 2| álmodom,~mivel megölte a láz és az asszony.~S a rege szól:
348 2| elment regényes szívvel és mosolygón,~szelíd fejét
349 2| egy seb a száján, vérköd és szivárvány,~egy hős, modern
350 2| Ah, én sem vagyok más.~És szenvedő száj. És nemes
351 2| vagyok más.~És szenvedő száj. És nemes kezek.~Ilyen leszek,
352 2| leszek, igen, ha nagy leszek.~És álmodom - rózsája hova hullt?~
353 2| álmodom - rózsája hova hullt?~És hol van most? - gondolkozom
354 2| most? - gondolkozom felőle.~És int nekem az arckép és a
355 2| És int nekem az arckép és a múlt~és egy szinésznő
356 2| nekem az arckép és a múlt~és egy szinésznő régi keszkenője.~ ~
357 2| bámuló szemed~nehézkesen és furcsa fénnyel~reánk mered. ~
358 2| hófehér szobába.~A gyertya ég és vár a párna rám,~és sír
359 2| gyertya ég és vár a párna rám,~és sír a pergő, gyöngyöző szonáta. ~
360 2| visszaszáll ma.~Anyám nevet és újra fiatal,~s csak zeng
361 2| éjszakába suttogón beszél,~és sírdogál fáradtan meg-megállva.~
362 2| Az különös.~Gömbölyű és gyönyörű,~csodaszép és csodajó,~
363 2| Gömbölyű és gyönyörű,~csodaszép és csodajó,~nyitható és csukható,~
364 2| csodaszép és csodajó,~nyitható és csukható,~gomb és gömb és
365 2| nyitható és csukható,~gomb és gömb és gyöngy, gyürű.~Bűvös
366 2| és csukható,~gomb és gömb és gyöngy, gyürű.~Bűvös kulcs
367 2| gyöngy, gyürű.~Bűvös kulcs és gyertya lángja,~színes árnyék,
368 2| is játékszer.~Játszom én és táncolok,~látszom én, mint
369 2| sok dolog.~Látszom fénybe és tükörbe,~játszom egyre,
370 2| körbe-körbe.~Játszom én és néha este~fölkelek,~s játszom,
371 2| utazom.~Járok japán, olasz és muszka földön,~
372 2| földön,~ síró vizen és sívó szárazon.~Távolságok
373 2| sívó szárazon.~Távolságok és sínek gombolyagja,~
374 2| viharoktól vemhesek az esték,~és tollammal, ha nem lát senki-senki,~
375 2| füstölög az útra,~ és nesztelenül iszom a teám.~
376 2| ütemre lüktet,~ és zúgni kezd a térkép tengere.~ ~
377 2| nézem sokszor órahosszat~és fürge szívverését számolom.~
378 2| számolom.~Ha álmodik csontokról és ebédről,~gondolkozom, milyen
379 2| élete, az álma~ezen a vad és végtelen világon?~Szegényke
380 2| szemébe, barna, bölcs szemébe.~És firtatom: nem szeret úgy-e
381 2| fejét búsan térdemre ejti.~És szólítom: menjünk a kertbe
382 2| hazádtól messze estél?~és mélabúsan önmagába mélyed.~
383 2| akár egy drága testvér.~És nógatom: szólj a kutyavilágról,~
384 2| testvérkéd, apuskád messze él,~és kutya-házak vannak, kutya-szobrok.~
385 2| kutya-szobrok.~Száját feszítem és mégsem beszél.~Vagy kérdezem:
386 2| beszélni, a kedveske néma.~És sír és sír... Szegény kis
387 2| a kedveske néma.~És sír és sír... Szegény kis kutya
388 2| pokoli-sárga.~Nyakig a vérbe és a sárba~dolgoztunk, mint
389 2| s nem tudja, mije fáj. ~És csupa gyász a fényes, enyhe
390 2| gyász a fényes, enyhe táj,~és szája vérzik (ez a gyenge
391 2| mint vérpiros narancs, és fáj az élet,~és fájnak a
392 2| narancs, és fáj az élet,~és fájnak a falon a régi képek,~
393 2| fájnak a falon a régi képek,~és alvó lelke önmagába réved.~
394 2| réved.~Fáj, fáj az élet. ~És fáj a füstölő, mely szerteszéled~
395 2| szobán s fülledten ellebeg,~és fáj a zongora (ah, fáj az
396 2| aranycipőbe,~kék bársonyokba, és az ágy előtt~reá tekint
397 2| tekint szemök, síró szemök,~és elsíratják, ümmögnek szegények,~
398 2| már várja őket~szagosan és aranyba fogva -~öreg, naiv,
399 2| hűvös templom bűvös öblén,~és muzsikál és orgonázik~a
400 2| bűvös öblén,~és muzsikál és orgonázik~a zene, ima és
401 2| és orgonázik~a zene, ima és tömjén.~ ~
402 2| De folyosónk oly hűvös és üde,~akár a mély, sötétlő
403 2| sutba dob,~pillája csuklik és elszenderűl. ~Dongók zümmögnek
404 2| rézedények,~szines papírcsipkék és álmos élet,~nagy serpenyők,
405 2| nyakán,~mindegyik oly finom és halavány.~A trombiták estente
406 2| Trágár tivornya, részeg és tunya.~Sír a beteg és méla,
407 2| részeg és tunya.~Sír a beteg és méla, szláv duda.~Most reszketek.
408 2| volt már a kóró,~a pipacs és az iszalag,~elhagyta mind,
409 2| mind, most sír magában,~rí és a szörnyű napra néz,~a napra,
410 2| Szemem gyakorta visszanéz,~és úgy idézlek,~anyámnak atyja,
411 2| fütyörész. ~Szívedbe méreg és virág,~bot a kezedben,~a
412 2| jószagú~gyökér volt benne,~és benne volt, már benne volt
413 2| karszéke oly kopott már,~és lóg és leng agg bársonya.~
414 2| karszéke oly kopott már,~és lóg és leng agg bársonya.~Az ablakokon
415 2| egy gyógyszerészsegéd. ~És fuvolája egyre fújdogálja~
416 2| vérvörösen ég már,~lobog, lobog~és künn köd és homály. ~Kopott
417 2| lobog, lobog~és künn köd és homály. ~Kopott ezüstbillentyűkön
418 2| laknak,~árnyán az odvas és repedt falaknak.~Én láttam
419 2| láttam egyet. Óriás kalapban.~És arcomat zokogva eltakartam.~
420 2| üst,~s kígyóvért isznak és békákat esznek.~ ~
421 2| s egyszerre este lett.~És úgy megváltozott az utca
422 2| híg eső sötéten csepegett,~és kézilámpással, rozoga pallón~
423 2| nevettek, én voltam csak árva,~és fájt a szépség és a csillogó
424 2| árva,~és fájt a szépség és a csillogó bor,~és fájt
425 2| szépség és a csillogó bor,~és fájt az ősz és a zenés szüret,~
426 2| csillogó bor,~és fájt az ősz és a zenés szüret,~a sár, a
427 2| csillogtatták pápaszemen által.~És fájt az est, mikor az emberek
428 2| székeket is mind behozták,~és gyertya mellett a szobában
429 2| temetésre, kongott a harangszó,~és a tűnő vár settengett megettünk.~
430 2| orvosságos-üvegek közé,~és néztem, hogy repül le néma
431 2| valamit keresett sóhajtón. ~És amikor már mindenütt sötét
432 2| igénytelen~a pap, a pluviále és a szolgák,~vörösre sírt
433 2| nagyság, mely itt megy el,~és bánatomra harsogón felel~
434 2| hangszerek a ködös égbe nőnek,~és este, este a felhő-mezőnek~
435 2| Valami zúgott a homályban,~és nem tudtam, hogy az a szél
436 2| egy fa tetején borongott,~és sárga volt, akár a boltban~
437 2| a savanyú citrom-cukor. ~És szállva-szálldostak az éjben~
438 2| a siető, sebes staféták,~és százezer és millió volt,~
439 2| sebes staféták,~és százezer és millió volt,~angyal, sugár
440 2| csillag, mint aranyalma~érett és súlyos reszketéssel~kísértve
441 2| kísértve lebegett felettem,~és én kezecskémmel levettem,~
442 2| száz kalapács zaja ébreszt.~És hallgatom ágyamból a zenés
443 2| zenés neszt.~Mily csiklandó és édes és ravasz.~Tavasz,
444 2| Mily csiklandó és édes és ravasz.~Tavasz, tavasz.
445 2| udvarunk egén fönt~a sárga, kék és rózsaszínü léggömb.~Kip-kop,
446 2| miséznek a kis madarak,~és a szobákban is ezer titok
447 2| szeretnék.~Mily csiklandó és édes és ravasz~a zöldbe
448 2| Mily csiklandó és édes és ravasz~a zöldbe bújni s
449 2| japáni égből~hull a napfény és hull a zápor. ~Tömjénez
450 2| titkot:~itt járt az Angyal és az Ördög.~ ~
451 2| fürdőhely is.~Szegényes, kedves és titokzatos.~Kies liget.
452 2| csörget az öreg csónakos,~és ladikot bocsát a néma tóra.~
453 2| tó is őszi ködbe búvik,~és döng a szúnyog az ablakszitán,~
454 2| körül láz, békanyál... ~És azután a híves, holdas esték.~
455 2| esték.~Itten nyaral az inség és betegség~alélt napon, vénasszonyok
456 2| motozgat este itt~a part körül, és megmeri a korsót,~s a tóból
457 2| hozva városunkba messziről,~és a markukba sok-sok pénz
458 2| forog.~Különösek, tarkák és rikitók,~kucsmásak, fázók,
459 2| fázók, mint az eszkimók,~és síp fütyöl és zeng a rossz
460 2| eszkimók,~és síp fütyöl és zeng a rossz zene,~varázsitalt
461 2| zene,~varázsitalt iszunk és dob pörög,~megváltozik mindnyájunk
462 2| a szobában egy sarokban.~És az egész föld beleremegett. ~
463 2| beleremegett. ~Egyszer szél és fehérség. Por. Kisértés.~
464 2| homok is ideges.~Otromba zaj~és tompa jaj -~oly elhaló -
465 2| röpülnek. ~Máskor rikító fény és sárgaság.~A tűz fölgyújtja
466 2| fölgyújtja vágyaink dalát~és nőnek a bűnök s a kisleányok,~
467 2| Ilyenkor elhal a vér éneke~és minden oly üres és fekete.~
468 2| éneke~és minden oly üres és fekete.~Gyertyák gyúlnak
469 2| homlokunk.~Fogunk csikorgatjuk és nem beszélünk,~elfordítjuk
470 2| várja csak szerecsenanyját~és addig játszik téveteg.~Lángot
471 2| süt a lámpácska mosolya.~És fő a kedves kávé, forr a
472 2| pesztonka perecért szalad el,~és pihegünk, szemünk bámulva
473 2| órákig bámul, nézi-nézi,~és visszabámul, nézi őt a sakk.~
474 2| húgomat a bánat eljegyezte,~és most csak ül, szelíden,
475 2| leányé, a koporsópárnán. ~És néz. Szelíden, békült, tiszta
476 2| szemmel.~Zokogni nem tud és nevetni nem mer.~De, hogyha
477 2| nem lát a szobába senkit,~és elmotoz, vagy ó szekrényeket
478 2| bús, koszorútlan fejét,~és hogyha körülömli a setét,~
479 2| hogy száll a lomha este. ~És vár.~ Mivel a bánat
480 2| kacaja.~Csupa fonák zaj és hangmaskara.~Részeg citera.
481 2| megrepedt.~Kiáltani akartam és lerogytam,~mint egy hívő.~
482 2| Az albumban és az állvány~nádas fonatján,
483 2| halottakéi oly meredtek.~És kékek.~ ~
484 2| hol régesrég vidám nénik és régi bácsik laktak,~és kérdezem
485 2| nénik és régi bácsik laktak,~és kérdezem titkát a hallgató,
486 2| mért van bezárva a kapu? és várom, visszajő-e~az, aki
487 2| pihen a messze temetőbe.~És néha, hogyha fáj a délután,
488 2| némán fölsajgó gyötrelemmel~és sírok és csodálkozom,~hogy
489 2| fölsajgó gyötrelemmel~és sírok és csodálkozom,~hogy az öreg
490 2| házunk, mint a rab-lak,~és fekete és fekete az ablak. ~
491 2| mint a rab-lak,~és fekete és fekete az ablak. ~Ki itt,
492 2| koporsó. ~Csak nézem egyre, és mit úgy szerettem,~egy képet
493 2| darázs-raj. ~Úgy szúrt a szépség és úgy fájt a bánat,~hogy futni
494 2| éjszakának. ~Sápadt arccal és túlvilági hangon~szólítottunk
495 2| cselédek. ~Nénik kötöttek, és a tiszta csöndbe~egy-egy
496 2| dohányszitákba. ~Dús ételek és cukrok kisded halma,~sötét
497 2| kisded halma,~sötét rum és bor, datolya meg alma. ~
498 2| Másként halálos csend és néma untság.~Másként halálos
499 2| untság.~Másként halálos csend és néma untság.~Poros akác-sor,
500 2| vakolatos utcák,~petróleumlámpák és nyugalom,~üveggolyók a kertes
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2311 |