Rész
1 1| kövér kelyhük csodálom, ~az éj gomolygó, szürke árnyin
2 1| szürke pusztasága,~akár az éj sötétlő gyász-szine -~örökre
3 1| virraszt az éji lámpa;~hol éj a nap s a nappal éjszaka,~
4 1| fölött: ~Nagy bánatod a hűs éj el nem oltja,~csak támolyogsz,
5 1| aludni, léha cimbora.~Az éj sötét s már rég lejárt az
6 1| titokzatos, bús volt az éj,~s a selymes és szagos víz
7 1| e hab, e tűz-virág,~s az éj, amelyre a sugár szőtt~
8 1| porba másnap... ~Sötét az éj, de lángár gyúl fölém,~foszoljatok
9 1| vérvörös virágom...~leszállt az éj, s én ott maradtam. ~4 ~
10 1| Forró az ágyam, künn az éj sötét,~az égen álmosan hunyorg
11 1| párnájára dőlt,~sötét az éj. ~De én nem alszom, lázba
12 1| tájat bejárja,~miként az éj sikongó vészmadárja,~a nagy,
13 1| ősz, agg alak?... ~A nyári éj sötét, meleg, sohajtó.~Olyakor
14 1| röpül felénk a nyár,~az éj meleg s már perzselő a reggel,~
15 1| kietlen puszta hallgat.~az éj ijedve, sírva fölriad,~kísértetképpen
16 1| szűk verem,~a szivárványos éj száz árnyat ingat. ~És látok...
17 1| vén Triton. ~Itt fényes az éj, mint a nappal~s akár az
18 1| mint a nappal~s akár az éj, bűnös a nap,~a vérbe lázadozva
19 1| csillagfény, ó tekints le~az éj sötétjiből ma rám.~Vándor
20 1| eszme, érzés,~s kietlen éj lesz az egész.~Nem, nem -
21 2| lehúnyja a fejét,~és fél az éj. És reszket a setét.~ ~
22 2| hullámozik az ismeretlen éj,~a végtelen és ismeretlen
23 2| a végtelen és ismeretlen éj,~egy tenger - vészesen és
24 2| de ébredez, hallucinál az éj. ~Fázik az erdő, csontkemény
25 2| és dobolunk,~a szél, az éj üvegdobunk.~És sírnak rá
26 2| láz. ~A nő szól: ~Pokoli éj.~Iszonyú, iszonyú.~Az éjszaka
27 2| sóhajtón. ~Az ég, az ősz, az éj: ~Tücsökcirippelés egy régi
28 3| Az éj, az álom s a kínok~De éjidőn
29 4| Ragyogjon az éj gyémánt-derütől,~és bámuló,
30 4| Tüdőm se bírja. Nyomban éj lesz,~s mégis olyan vad-szenvedélyes~
31 4| repülni, szállni,~és éreztem, éj van, aminő sosem volt.~Fönn
32 4| tovatűntén,~s némán nézegette az éj árnyas tükrén~bársonyos
33 4| hervadás-szagától,~most bejöttek - éj volt fejükön a fátyol -~
34 4| hold.~Minden helyütt csak éj, kisértetek,~örök homály,
35 4| árnyékok osonnak,~sápadt az éj, sápadt az arcom,~hideg
36 6| hófehér damaszttal~s az éj cukrozza kényeként~a sárt,
37 7| zegzugos útban:~hulla. ~Az éj csúnya lánya,~ha jönne,
38 7| bánatoktól bong a beteg éj:~az éjjeliszekrényünkön
39 7| Ó költők, hol van, ki az éj~tündéri tükrét összerakná? ~
40 7| nézz reá és gazdagodj,~az éj s a szív a bánya, bánya. ~
41 7| Lisztje: semmi, szárnya: éj.~csönd: zúgása, árnya: mély.~
42 8| kapudat megtaláltad~az éj felé. ~De én, jaj, itt vagyok
43 8| hársfa,~ amelyre a vidéki éj aláfolyt -~s én voltam-e
44 8| virraszt kihalt utaknál,~az éj mellett ravatalgyertya barnál,~
45 8| megindul sejtető robajjal,~éj nap között, így még egész
46 8| soha, mi a hír,~nem tudják, éj van-e, nap-e.~Csak néha
47 8| lesz szavunkkal,~ha jő az éj? ~Ti messze költők, akik
48 9| ajtót nyitok.~Nyugodt az éj. Lassan megyek előre,~fejem
49 9| tájt.~Mind aludtak, langyos éj volt, nesztelen, halotti-csönd~
50 9| szú.~Kisértetes~körül az éj:~nincs semmi nesz,~az álma
51 9| máskor, amikor leszállt az éj.~Kis homlokán meg lüktetett
52 9| micsoda reggel.~A lompos éj után. Oly ismeretlen,~hogy
53 9| együtt, akiket a kormos~éj fektetett le csöndesen mögém. ~
54 10| Nincs senki, csupán az éj meg a harc meg a pénz meg
55 11| Nincs senki, csupán az éj meg a harc meg a pénz meg
56 12| a~fény hona,~fény felé,~éj felé,~Ilona,~Ilona. ~Balgatag~
57 12| maradjak.~Nem tudott az éj aludni.~Annyi fény volt,
58 12| sűrü-nagy latin hajakkal,~és az éj kávészagú volt,~jégszagú
59 12| benne nappal és nincs benne éj.~Ajtót nyitunk, s egyszerre
60 12| deres tél~és annyi rest éj,~s csak most tűnik szemedbe
61 13| magadban,~ ha a sötét éj árnya jön,~vonaglasz-e a
62 13| Notturno~Világoskék az éj...~A röpke, zúgó fénybogár~
63 13| árnya mély,~világoskék az éj. ~1906 ~ ~
64 13| tiporva~ uralkodik az éj úrasszonya.~Imádjuk őt mind
65 13| forraló hideg. ~A részeg éj sápadva tántorog künn,~
66 13| fekete tornyok!~Bár az éj egyre széled,~ és sápadoz
67 13| nyílt ki a bűvös kehely,~az éj virága csendesen lehervad,~
68 13| ülünk.~A getsemáni kertben éj van...~S a budapesti kabaréban~
69 13| csak nézzük egymást én s az éj,~éjféltől hajnalhasadásig. ~
70 13| lendületben. ~Aztán megint éj. Béke. Csend. ~2 ~Már senkisem
71 13| muzsikás, altató csend.~Neki az éj egy lázas berregés csak,~
72 13| földi tánc, a dal. ~De ő az éj s halál eleven szobra,~úgy
73 13| szívtelen kő,~a csönd, az éj s a sár okos kigyója. ~Száz
74 13| egy katonatiszt~pezsgős éj után, vagy hogy valami~mégis
75 14| keresztet. ~...Sötét az éj, csupán a hold világit,~
76 14| Lassan teríted szerteszét~Az éj szagos, kék szőnyegét~S
77 14| nem érezed? ~Itt az ezüst éj vak ködében~minden hazug,
78 14| tüzdögélt~a bús szemérmes éj sötét hajába. ~* ~Az összefutó
79 14| gyerekkedélyem elfödé az éj... ~1905 ~ ~
80 14| terméketlen asszony -~te, a sötét éj rózsaszála,~akit sosem köszönt
81 14| Fölöttem az éj~Fölöttem folyik el az éjszaka,~
82 14| föl üres halszemekkel~az éj, az éj hináros fenekén.~ ~
83 14| üres halszemekkel~az éj, az éj hináros fenekén.~ ~
84 14| a tábor,~a napfényből az éj felé kiáltva,~kötényes munkások,
85 14| Csekély~fekély~ennek élj~remek éj - stb. ~Magyaros párbeszéd ~-
|