Rész
1 1| hajtom,~ dalt hallok a mély csendességen át,~s míg véres
2 1| béke,~a ciprusok mélységes mély nyugalma~az új Kolumbusnak
3 1| árja~ hullámos, tiszta, mély. ~Ma is emlékezem az éjre,~
4 1| föld~és álma édes, álma mély,~a dolgos ember párnájára
5 1| A zsidók kivonulása~Mély volt az éjjel, botra dőlve
6 2| orrunk.~Kutakba látjuk, mély vizek felett,~sötét szobákba
7 2| közt jártam,~és egy leány a mély homályban~haragoszöld lombok
8 2| szunnyadó csöndesség lomha, mély,~de ébredez, hallucinál
9 2| vidéki valcer,~és fáj és mély, mint egy Chopin-keringő.~ ~
10 2| Mély éjeken hányszor nézlek,
11 2| hányszor nézlek, te Térkép,~Mély éjeken hányszor nézlek,
12 2| vasút is mintha zengene.~A mély s a messze egy ütemre lüktet,~
13 2| oly hűvös és üde,~akár a mély, sötétlő pince lenn.~A ház
14 2| régi gyógyszerész. ~Arcodon mély magány jegye.~Te félreültél,~
15 2| tetszenek nekem az üvegek,~mély délutánban oly mélyen tüzelnek.~
16 2| számat,~gyógyítva csókol a mély folyosón.~És félti szájamat,
17 2| iszonyú.~Az éjszaka mi mély,~csupa láng és ború,~halálharag,
18 2| nézte furcsa-gonosz arcát,~mély tükrök mélyiben,~és az ezüstmámortól
19 2| ősz,~mint egy kisérteties, mély tükörbe. ~Ez itt a korzó.~
20 2| táncait,~de az érett gyümölcs mély szava bölcsebb.~Ő már a
21 2| jött - érintve szádat -~és mély, mint a halál, a jaj s a
22 3| szédítő - -~ Mi mély.~ ~
23 3| valódibb babona.~Örök pecsét, mély titkokat lezáró~lámpás,
24 3| lezáró~lámpás, koszorú, mély habokba zászló,~ő a bizalmunk,
25 4| mint a méz már,~és bölcs és mély és terhes száz titokkal,~
26 4| rúdakon,~s ó könny, te élet mély esszenciája,~megölt virágok
27 4| árnyékbarátom,~ a mély tükör titokzatos taván,~
28 4| egy kút, hideg, setét.~És mély. ~És sokszor látlak ágyadon,~
29 4| tudom, hogy tisztult árnya mély,~s rengő öbölbe zeng és
30 4| hogy búsak az utak,~és mély az élet, mélyek a kutak.~ ~
31 5| életünk. ~Enyves szeme a mély gödörben~olyan vén volt,
32 7| lihegve kitátom~a szám. ~A mély utak alján~kúszom, sunyi-halvány~
33 7| sárguló lomb. ~Azt mondja, mély, mély, mély a bánat,~örök-igaz,~
34 7| lomb. ~Azt mondja, mély, mély, mély a bánat,~örök-igaz,~
35 7| Azt mondja, mély, mély, mély a bánat,~örök-igaz,~mint
36 7| mint~a vasuti hidon,~mint mély vizek felett,~hogy a testem
37 7| tükörrel~és koszorúkkal fekszel mély koporsón~a kásás elmúlás
38 7| éj.~csönd: zúgása, árnya: mély.~S nézem egyre - árva tiszt -~
39 8| amit mi álmodni se tudnánk,~mély téli esten, a gyerekszobában,~
40 8| magas és nincs számunkra mély.~Anyánk nyelvén sikoltunk
41 9| a lázat, mely elégetett,~mély bánatát az elbukónak, ki
42 9| messze-messze halmok,~s a szép~és mély zenét,~mely csöndbe símul
43 9| költő tévelyeg,~s itt méri a mély éjeket.~Egy görbe utcán
44 9| többre,~ eget ne vívj, mély kútakat ne áss.~Sötéten
45 9| Hajnal, éjfél közt ocsúdva mély sötétbe fölriadtam~Hajnal,
46 9| Hajnal, éjfél közt ocsúdva mély sötétbe fölriadtam,~s az
47 9| egyet üt. ~De fölviláglik a mély éjszaka,~kigyullad a~kis
48 9| bátyánk, te bálvány,~oly mély vagy immár, hogy a nép elhúzódik
49 9| szökell, magasba törve,~két mély mocsár a két szemed, és
50 9| szájam, mely mint a gödör,~mély és sötét, és érezem,~hogy
51 9| nincs semmi nesz,~az álma mély.~Hol elhajolt~lenn a palánk,~
52 9| Lám, ma ujólag az álom~mély szakadékaiban jártam, barlangos
53 9| mesélt nekem ő.~ Mély sebbel öreg koponyáján,~
54 9| elköszönve~csak én zenélek itt, a mély közönybe,~fájó ideggel.
55 10| egyet, e domború szirtek~és mély völgyek lombos meredekjén. ~
56 11| egyet, e domború szirtek~és mély völgyek lombos meredekjén. ~
57 12| elásta, és most a határtalan,~mély földbe van,~s ő tudja ezt
58 12| ki azt a buzgót,~kinek a mély kell. ~Mit hoz neked a búvár,~
59 12| sekély a mélység~és mily mély a sekélység~és mily tömör
60 12| is csak addig élek. ~Menj mély fölé derengni,~burkolva,
61 12| sötéten, mint egy síri és mély~basszus. ~Félhat.~Köd és
62 12| tüdőnkre szívjuk a víz mély szagát.~A hold a felhők
63 12| között titokzatos megállók.~A mély sötét vizekbe néma, lassú~
64 12| gödörbe buktat e február,~mily mély homályba? Csillagaim hunyó~
65 12| sekély,~bár bamba is,~a mélye mély. ~A mélye mély,~mert mélybe
66 12| a mélye mély. ~A mélye mély,~mert mélybe vet,~készítgeti~
67 12| ostorom,~mindig magány a mély monostorom. ~Vétkeztem itt
68 12| vendégsereg fent,~a hajnali homály mély~árnyékai közé lengett a
69 13| nevet.~- A fáknak árnya mély,~világoskék az éj. ~1906 ~ ~
70 13| a piszkos ősz járkál a mély aranyban,~a sebkötőit is
71 13| mondja, lenn a sírba jó,~a mély, a hűvös sírba jó.~A csókja
72 13| vérforraló. ~A lelke bűn~és mély, akárcsak a halál.~Ha nevet
73 13| siralma száll.~A lelke bűn~és mély, akárcsak a halál. ~Bús
74 13| morajló forgatagba, a sír mély nyugalma van,~a magány nyugalma
75 13| hajnalhasadásig. ~Az ablakom homálya mély. ~Tízezer éve itt virrasztok,~
76 13| csönd-vázájában mint nyílik ki néma,~mély szenvedésem gőgös aloéja. ~
77 14| fénye reszket...~Valaki jön, mély gyászban, haloványon,~és
78 14| zenél a tiszta hó. ~Oly mély a csend, a város alszik,~
79 14| nem ez a föld az ő helyük.~Mély árnyba vérzik a kevély szív,~
80 14| a lantod hangja tiszta, mély,~s mentem nyomába csak előre
81 14| szívemig nyúl,~és hallgatom a mély homályon át~piros torkotok
82 14| asszonyok.~... életem mély, mély...~A meg nem...~ ...
83 14| asszonyok.~... életem mély, mély...~A meg nem...~ ...
84 14| lelence.~Azúr, aranyló, mély medence.~Gyémántokkal rakott
|