Rész
1 1| vigasztal. ~Az elmulással így tusakszom,~ kezembe
2 1| élnek.~Nagyon soká merengtem így az égen,~hol tarjagos felhők
3 1| társaim, tekintsetek ide!~Így távozunk majd mind a semmibe.~
4 1| csapszék szurtos rejtekén~így vígadoz a zord, sovány legény~
5 1| Hisz oly sötét, kietlen így a lét,~és más világosság
6 1| félj, borúlj reám szelíden,~így tán nem fáj úgy e borzalmas
7 1| halkabban édes ifjuság!~Így látja Pestet a szerencsés,~
8 1| Üllői-úti fák. ~Másoknak is így nyíljatok,~ Üllői-úti
9 1| vezess: követlek reszketeg,~s így zúgjuk együtt a tömegnek:~
10 2| kuksol reszketeg,~lepedőben - így mondta épp a dajka -~kasza
11 2| akarhat tőlem Ő,~miért fél így a remegő,~bús kisgyerek? ~
12 2| előrebillen hallgatag.~Oly idegen így. Olyan ismeretlen.~Tündéri
13 2| sistereg fehéren künn a hó.~Így rohanok egy pirinyó vasúton,~
14 2| messze tájra,~igen, igen,~így szól a fuvola. ~Csak menni,
15 2| sír fogad. ~Fiatal szája így ríkatja folyton~búsan, búsan~
16 3| kártya papjai miséznek~Most így teszünk, most úgy, most
17 4| Arcom a tükörben~Így senki sem sírt, ahogy én
18 4| szegett fejünk sisaktalan:~így ballagunk a holt rónákon
19 4| A haldokló galamb tekint így,~vagy a kétéves kisgyerek. ~
20 4| Csak álmainkban táncolunk így. ~Izzadt a puha lányderék,~
21 4| fogom meg langyos kezedet,~s így csókolom meg nedves, enyhe
22 4| tiszta vers~Nincs semmim... Így megyek magamban -~
23 7| egy tompa este, régen,~így mennek el, kik bennünket
24 7| vállamon egy rongy köpeny,~így állani közönyösen. ~Sűrű
25 7| nincs kéz a világon~mit így szorítanék, egy kézre vágyom,~
26 7| éjet,~lámpákat gyújtok, és így gondolok reája. ~Ezer szurony
27 8| áldottak a nagyon-verők. ~Így még csak az Istent szerettem~
28 8| hegedűszó~eszembe hoz. ~Így látlak mindig én, édes,
29 8| mellett ravatalgyertya barnál,~így megyek az ájult fővároson,~
30 8| robajjal,~éj nap között, így még egész enyém,~s áldott
31 8| ábrázolja ~Egykor mi is majd így fogunk megállni,~ mint
32 8| tagok, jajongó vonalak. ~Így meredünk meg bánatunkba
33 8| Vénség~Nem így képzeltem. Furcsa, csúnya
34 8| findzsán reszketett a rumláng. ~Így látlak én még mostan is.
35 8| yankee. ~Aztán tíz évig élt így. Kosztolányi~Ágoston itta
36 8| vádolnának: igen, igen. ~Így csak járkálnak szótlanul,~
37 8| őt. Megölték. ~Gyászolni így tudunk ma.~Ordító fájdalommal,~
38 8| szívem aludj,~jó nekem így, jó nekem úgy,~akárhogy. ~
39 8| jó nekem úgy,~akárhogy. ~Így végezték bús hatalmak,~olcsó
40 9| könnyű ábrándra fektetem.~Így dalolok, egészen és betelten,~
41 9| találsz több villamost,~így járok én is itt, gyalog,~
42 9| övék az emlék és a semmi.~Így tér a tékoz ivadék ma~pihenni. ~
43 9| letérdelt a paraszt,~ők így imádkoznak, kik mostan élnek,~
44 9| Aggastyán sem tud szólni így a múltról,~se pókhálós könyv,
45 9| emberre, mint akárki másra. ~Így ér a reggel. Ó, micsoda
46 9| többé nem visz a vonat,~csak így emelhetem rád arcomat. ~
47 10| korunkat.~Hogy meg ne halljad.~Így hagytam el egykor én is
48 10| egykor én is apámat.~Ő is így ment el.~Nehéz sóhajjal,
49 10| ördögi-keserves~acélzongorát. ~Így múlik el a mi életünk.~Szakadatlanul
50 10| hittem, hogy csak én estem így a világra,~élet halál közé,~
51 10| dolgozzatok miértünk." ~Így értem én erre az útra,~melyen
52 10| Fészek~nélkül csapongok így a feslő~virágra, részeg,~
53 11| Fészek~nélkül csapongok így a feslő~virágra, részeg,~
54 12| kínzó-csigába,~mint félig így, alkudva oktalan,~ne félj,
55 12| isten és állat között. ~Így váltod a múltat jelenné,~
56 12| férje sem "ez a derék fiú" -~így hívja - aki kenyeret keres
57 12| grapefruit-ot, káviárt,~s így tőle független. Beteg szegény.~
58 12| közelbe-távol~egyforma és így senkihez se szól.~Ó Éva,
59 12| ruhát, mint Péter és Pál,~s így véle ő békésen éldegél.~
60 12| dőzsölésük~és a barátját meglökve így szól:~"Itt vér fog folyni
61 12| Ilona. ~Müezzin~zümmög így:~"La illah~il' Allah",~mint
62 12| Dov' è, dov' è signorina?~Így dobáltam el, mi pénz volt~
63 12| a zsebemben, az ezüstöt,~így dobáltam el, mi szó volt~
64 12| mit se tenni,~csak fájni így és várni, lenni.~Verj, vad
65 12| már te kimondtad. ~Lásd, így dicsérlek szakszerü, tárgyias,~
66 12| Az életem~lejtős felén~így mulatunk~mi, ő meg én. ~
67 12| jött az álom.~Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,~százig
68 12| álmodozva,~de - mondhatom - ha így reá meredhetsz,~minden lakás
69 12| végtelennek. ~Virradatig~maradtam így és csak bámultam addig.~
70 13| tán ott leszek alul,~s ti így ragyogtok épp a téli esten,~
71 13| bús asszonyok kulcsolják így a kezüket. ~1909 ~ ~
72 13| torkából dal szakadt ki,~csak így hajnalba jár a folyosón,~
73 13| holdfényben égtek a falak...~Így halt meg az előszobában~
74 13| szíve mind~egyszerre ver.~Így áll a nagyvárosba, hol a
75 13| lehetsz ily gyönge te,~hogy így heversz,~minden férfiak
76 14| sürgünk-forgunk. ~Kilobbanunk mind így,~ Minket nem siratnak.~
77 14| de ő röpült...~ És így bukott alább. ~1905 ~ ~
78 14| gyerek. ~Kolduskirályként így bolyongtam~e napsugáros
79 14| egykoron száműzetett levék,~így vártam én is a levélt honomból,~
80 14| dalolj, mikor akarsz. ~De így... Az álmod porba roskad,~
81 14| föl, miért szerettem?~Hogy így epedjek lázas éjjelen,~s
82 14| nehéz világba!~Nehéz kenyér így járni, várni,~míg egy szegény~
83 14| szólnak, búcsút köszöntve. ~Így hódol büszkén, íme, ez a
84 14| akár a nyíl. ~Jóság-koszton így éldegélek,~testvérem minden
|