Rész
1 1| többiek szavát se hallhatom.~Olyan a lámpa, mint egy bús kisértet,~
2 1| tagja, arca, mint mienk: olyan,~de pang erébe már a vérfolyam,~
3 1| az én könnyes álom-regém.~Olyan, mint egy ezüstös álom,~
4 1| Fehér leányok~1 ~Olyan vagy, mint egy álom-angyal,~
5 1| mozdulatlan,~s zord gőgje olyan jól illik ide. ~Azt hinnéd,
6 1| emlékezel? ~Ma várod őt. S olyan üres vagy.~ Meredt szemedbe
7 1| barátság temploma.~Minden olyan egyszerű,~oly finom babaszerű. ~
8 1| porba nyomja homlokom. ~Olyan fehér vagy, mint a hósík,~
9 2| makacs ajakkal.~Azon a reggel~olyan volt, mint egy néma angyal.~ ~
10 2| mint az enyém,~s a feje is olyan mindenkinek.~Mivégre ez
11 2| az este hirtelen leszáll,~olyan a kertünk, mint a temető.~
12 2| vetkőzködött, öltözködött.~Olyan volt, mint egy kis cukorbaba.~
13 2| ismeretlen ez a Nagyvilág,~s olyan borzasztó a sötét szoba.~
14 2| oly fürgék a gonoszak,~s olyan sok a halál, a temetés. ~
15 2| mérgek, kémszerek pora.~Olyan tudós, erős, akár az Isten.~
16 2| vézna, furcsa, halvány -~olyan, mint egy arcél. Oly hallgatag,~
17 2| hallgatag.~Oly idegen így. Olyan ismeretlen.~Tündéri ábrándok
18 2| hideg halált.~Imádom arcát. Olyan régimódi.~A nyakkendő, mint
19 2| ezüstös, halk szonáta. ~Olyan, akár egy kisgyerekkacaj,~
20 2| zenét hallani.~Oly bánatos, olyan igénytelen~a pap, a pluviále
21 2| tompa jaj -~oly elhaló - olyan csodás -~harangozás - vagy
22 2| szívvel,~széttörte, s most olyan a sóhaja,~hogy néha, ha
23 2| nézem, mely mostan is egész olyan,~mint amikor aludt rajta
24 2| Ki itt, ki ott. Az élet olyan olcsó.~A zongoránk is mint
25 2| És a víz a fáradt hajókon~olyan nehéz lett, mint az ólom. ~
26 4| Nyomban éj lesz,~s mégis olyan vad-szenvedélyes~a vágyam,
27 4| veled,~fogom kezedet és olyan meleg.~Mondd, hogy lehet,
28 4| szegény szájuk ájulva mond,~olyan hideg,~és idegen az arcukon
29 4| Sohase láttam ily szemet.~Olyan szomorgó, oly mosolygó,~
30 4| kigyófarok,~mind oly kopott, olyan balog.~És fekete. ~Piros
31 4| Arany-alapra festeném arannyal,~és olyan lenne, mint egy cukros angyal,~
32 4| és langyos vánkosom.~És olyan lenne fáradt ajaka,~mint
33 5| Enyves szeme a mély gödörben~olyan vén volt, mint az idő,~a
34 7| Körötte a felhők~állnak. ~Olyan buta-bámész,~bandzsítva
35 7| bús temetés,~oly fullatag, olyan nehéz, ~hogy lehull érett
36 7| messze volt már s olyan furcsa volt.~Messze rémlett,
37 7| szörnyű gyilkosok mind,~olyan kicsik és mégis oly nagyok.~
38 7| tűz az égen,~mellettetek olyan kicsiny vagyok,~s te élet,
39 8| Itt benn a gyertya olyan halovány.~Fakó fal. Álmos
40 9| itt egy ember mendegél.~Olyan az arca, mint az a tükör,~
41 9| tengertől hideg,~s a tested olyan, mint a nyári tenger. ~Mondd,
42 9| vagy,~de ha távol vagy, olyan szomorú vagy,~akkor nekem
43 9| megmozdul e polgári otthon,~olyan bitang már a költő kabátja,~
44 9| élet és a felleg eluszik,~olyan bús itt.~Élő, halott egyformán
45 9| emlékeit csörgetve a kezében,~s olyan, mint egy ember, mint egy
46 9| haláltól, mert tudom mi.~Olyan, akár a többi földi holmi.~
47 9| a hold-udvar őszi éjen,~olyan volt most a lámpa nékem,~
48 9| az elefánt. ~Mért sírsz olyan nagyon halkan fiam?~Jobb
49 9| szétbontogatta vattaszőnyegét,~olyan idilli volt s karácsonyi,~
50 9| kerestem, égetőt és keserűt,~s olyan mohón szívtam, hogy a parázs~
51 9| Nyomba reám nézett. De olyan szigorú figyelemmel,~mintha
52 10| Játszottam én ekkor ezer játékot,~olyan kimondhatatlant, hogy most
53 10| csak egy órával ezelőtt,~az olyan régi énnekem,~mint Nagy
54 10| múlt halvány fénye árad.~Olyan vagyok, mint ég késői ősszel,~
55 11| csak egy órával ezelőtt,~az olyan régi énnekem,~mint Nagy
56 11| múlt halvány fénye árad.~Olyan vagyok, mint ég késői ősszel,~
57 12| gyermek és mit árva asszonya,~olyan goromba véle, mint a pokróc~
58 12| gyászt köt~s nem bír aludni, olyan izgatott.~Úgy látszik, ők
59 12| édes-olcsó csengetyűit?~Olyan jó nem élni?~Örülsz?~ ~
60 12| Ó nő, te drága lengyel,~olyan vagy, mint az angyal.~Szépséged
61 12| Azóta lelkem őrzi képed,~olyan szilárdul, mint a gránit,~
62 12| s szedett-vedett lom,~s olyan komor, fönséges lesz a lelkünk,~
63 12| fönséges lesz a lelkünk,~olyan hideg és kongó, mint a templom. ~
64 12| csönd köröttem,~határtalan.~Olyan vagyok, mint téli fa az
65 12| ezt kérdezte a pribéktől,~olyan szakértőn, mint mi a fogorvost~
66 12| megteremtse. ~Édes barátaim, olyan ez éppen,~mint az az ember
67 12| meredhetsz,~minden lakás olyan, akár a ketrec.~Egy keltőóra
68 12| eltemettem~rég, a gyerekkor. ~Olyan sokáig~bámultam az égbolt
69 13| parton, mint egy kőszobor. ~Olyan az egyik napja, mint a másik,~
70 13| én könnyes álom-regém. ~Olyan, mint egy ezüstös álom,~
71 13| fátylas fellegárnyak...~Ezért olyan bús, túlvilági, sápadt~nagy
72 13| csorogni kezd a vére bíbora. ~Olyan alélt, hogy semmit se akar,~
73 13| könnyezve, lángragyúlva...~Olyan gyötrelmesédes, oly mesés~
74 13| megvénült és megőszült,~olyan volt, mint egy lomha agg,~
75 13| örvénylik a torkán,~s a tapsa olyan orkán,~mely a fülünkbe mennydörög
76 13| dagályán,~ég felé feszítve,~olyan magasra,~mintha egy hosszú~
77 14| és nem-tudni mégse mer.~Olyan vagyok, miként a néma tenger.~
78 14| gyönyörrel búsan nézdelém... ~Olyan fehér volt, mint szerelmesem,~
79 14| hogy még élt a földön;~olyan szelíd volt, mint az én
80 14| szívejtő szerelem. ~Párnád olyan lágy, mint a síri párna,~
81 14| csillagok is hamvadt fényüek,~olyan hideg van, mint a kripta
82 14| természet e szép hónapba mindég~olyan, mint ő, ki felemelte ingét~
83 14| Az életem elrongyolom,~olyan már mint egy rongy gyalom,~
|