Rész
1 1| letörék a térded. ~S hogy néma lett az agykoponyák hegye~
2 1| véres, összeköpött zsidó,~ki néma fejjel dőlt le, büszkén,~
3 1| alatt.~A tűhegyű korom, a néma éjjel,~a vasfogós manók
4 1| száll ki ajakán,~s egyszerre néma lesz és halavány.~A bor
5 1| Gyakorta fülledt este, amikor~a néma nyelvü eszme is beszédes,~
6 1| félve hallom hangomat,~a néma légbe száll. S oly idegen.~
7 1| életet. ~Hajlonganak a néma, tar fák,~nő az avar és
8 1| borongva száll át~éjféle néma bánatomnak. ~Most félve,
9 1| kin nem fog átok, néma vád,~te, akit minden férfi
10 1| Néma vidéki ház~Napfényben égnek
11 1| tartód oldalára~ egy néma könnyűm rezgedez. ~Az illatos
12 1| halkan kigyúl két véres, néma pont...~A jelharangok öblös
13 1| távol kigyúl két véres, néma pont...~A jelharangok öblös
14 1| Csak a havas pusztán, a néma csöndbe~sír föl az égbe
15 1| boldogság a másvilágból. ~A néma csillagok reánk hajolnak,~
16 1| kinyílik egy aranykapu. ~Sok néma lány jön, nagy fehér tömeg,~
17 1| csak a kereszt előtt~és néma ajkukon meghűlt a hő ima.~ ~
18 1| Finale~1 ~A néma őszi tájra nézek.~ Ajkam
19 1| dalzene nékem,~a mozdony a néma mezőn rohan át.~Habozva,
20 2| és ha a távolba lát,~mert néma gyermek minden kismagyar,~
21 2| reggel~olyan volt, mint egy néma angyal.~ ~
22 2| tükör is hallgatag lóg.~Ó, néma csengetyűk.~Az óránk is
23 2| tud beszélni, a kedveske néma.~És sír és sír... Szegény
24 2| baba-élet. ~Ah, a baba mily néma, halavány~a délután ravatalán.~ ~
25 2| és néztem, hogy repül le néma gyásszal~az est a csapzott,
26 2| csónakos,~és ladikot bocsát a néma tóra.~Tánccal, zenével hív
27 2| gyerekszemekkel~föl-fölmeredve nézem néma reggel.~A tó, a tó! a messzeség!
28 2| hogy tolja fel lélegző, néma arcát~egy vértelen, halálsápadt
29 2| tüzeket,~mint kisfiú, ki néma kedvtelésből~szappangolyókat
30 2| fonák,~hogy lelkem, ez a néma zongora,~valami fájdalomtól
31 2| Másként halálos csend és néma untság.~Másként halálos
32 2| Másként halálos csend és néma untság.~Poros akác-sor,
33 2| vagy királyi-gazdag.~Te néma vagy s úgy nyúlik el aranyló,~
34 2| Itt egy kávéház, fázó, néma néppel,~ott meg az irodalmi
35 4| Hisz oly sebes fekete, néma szátok.~Mért nem sikíttok,
36 4| gyermekek?~Tág szemetekbe néma borzalom van,~és arcotok
37 4| római katonák. ~Hiába hívják néma seregünk,~fekete lobogónk
38 4| Éjfél után a Duna hídján~egy néma lány jár szerteszét.~Ki
39 4| valami félrerebben,~s a néma csendben, a pállott melegben~
40 6| arany a parázs. ~A föld oly néma, mint a sír~s a rongyos
41 7| elalszik szivarom~s kinyílik néma szám.~Lehet, hogy furcsa
42 7| Hideg~Furcsa est ez, néma, hűvös,~a szobákban újra
43 7| nagyszerű és szomorú,~egy néma szája nekem egy néma harcdal,~
44 7| egy néma szája nekem egy néma harcdal,~sors és bús háború. ~
45 8| fölfedném szótalan a fájó, néma örvényt,~a névtelent. ~Síró
46 8| merülnek föl az éjben~s nagy, néma szájuk rám mered. ~Görnyedten
47 8| égre-ordítás kevés.~A fájdalom ez, néma, mozdulatlan,~ a végtelenbe
48 8| beledermedés. ~Az önmagába fúló néma Kín -~az ős Szükség a végzet
49 8| szörnyebb,~ mint a mesébe, néma és meredt,~majdnem derűs
50 8| rám?~Úgy vesz körül, mint néma ház~s már ki se nézek ablakán. ~
51 8| hívom emléked, mely ma újra néma.~Szóljon neked, ki biztos
52 9| Alélt~keblén pihenteti a néma délt. ~Kénsárga légbe forróság
53 9| elhagyott, beomlott,~ijesztő, néma kút a szád, szájad fekete
54 10| megtalálva~az égre sírunk, gőgös, néma hattyúk. ~Holló ~- Rég dalolt
55 10| virágra, részeg,~bohém és néma festő.~ ~
56 11| megtalálva~az égre sírunk, gőgös, néma hattyúk. ~Holló ~- Rég dalolt
57 11| virágra, részeg,~bohém és néma festő.~ ~
58 12| s ha majd megéled a sok néma lárva,~a te szavad ők még
59 12| Szeptember elején~A hoszú, néma, mozdulatlan ősz~aranyköpenybe
60 12| papocskák,~halvány mártírok, néma mécsek,~ó tömjénfüst, ó
61 12| megállók.~A mély sötét vizekbe néma, lassú~hálók.~Képek,~már
62 12| írj át,~verd a halottak néma sírját,~tudd meg konok nyugalmuk
63 13| világon,~enyémek a bús, néma rózsák,~a lázas álom. ~A
64 13| görnyed,~aranyhajunk letörli néma könnyed,~s fehér rózsákkal,
65 13| még; ordító viharokba~és néma csendbe fátylasan zokogva~
66 13| távolok~Mily messze rezgenek a néma nyárfák.~A csillagok mi
67 13| Gyülöllek titeket,~ti néma, éji szomorgók,~ fekete
68 13| parkokat. ~A szellemóra ez. A néma csendben~a fátylas istennő
69 13| Zongora-dal~Óh, zongora, te néma zongora,~ébredj a csendes,
70 13| az ünnep szent, aranyos, néma harsonáit,~s minden valóra
71 13| Álmodó hold...~Éjbe lengő néma lámpa,~alvajárók, bús bolondok,~
72 13| én is veled aludtam,~a néma, sápadt vőlegény. ~A kíntól
73 13| Az alvó~Mily néma, langyos undor ráng az ajkán,~
74 13| hogy ég aranyló élete.~Most néma ő is. Fekete. ~Ott nyugszik
75 13| óta.~Arisztokrata, gőgös, néma, meddő,~nincs is barátom,
76 13| csönd-vázájában mint nyílik ki néma,~mély szenvedésem gőgös
77 14| Kérte, most örökre~ Néma lesz, s hideg... ~7 ~(Temetőben) ~
78 14| bércfalán~ Csak csönd, csak néma csönd. ~"Szeret-e?" Újra
79 14| Olyan vagyok, miként a néma tenger.~Nem tudva, hozzájuk
80 14| Felrezzenünk, ha rátekintünk~a néma, nagy bronz mellszoborra. ~
81 14| az édes búcsucsók. ~S a néma messzeséget~vadul átszárnyalom.~
82 14| bús vágyak halála~követ a néma holt rónákra át,~s hideg
|