Rész
1 1| halkabban dobog,~s sírok, mint hogyha minden összedűlne,~pedig
2 1| orkántól meging a csarnok,~vagy hogyha hóviharban összerendül~az
3 1| vagyok én boldogabb,~mint hogyha egymagam~a fűbe rejtem arcomat,~
4 1| bágyatag-csodálkozó fülemnek,~mint hogyha távol zajnak álma lenne.~
5 1| az avar és a homály,~mint hogyha vesztemet akarnák,~fönn
6 1| pillanat, s már száll, mint hogyha látnám~az éjbe rezgő vékony
7 1| kezdtem,~ agyamba nyilalt, hogyha majd~egyszer letörve, elfakulva,~
8 1| velem~ s letépi párnám, hogyha alszom... ~Nyomomban a fekete
9 1| kék gyermekszemeddel,~ki, hogyha megjelensz vad álmaimban,~
10 1| ifjuság az ék.~És a vendég, hogyha szól,~lopva, félve válaszol,~
11 1| ókuláréval köt és fon,~s hogyha bekerül akárki,~kész a lakzi,
12 1| hatalmas csillagok! ~5 ~Ó, hogyha rátok lelkemet kötözném,~
13 2| az ajtóm,~ecetet adnak, hogyha inni kérek,~s fölráznak,
14 2| szellem-szaván dalol, dalol,~mint hogyha egy halk, bánatos hang~beszélne
15 2| napján.~ Este, hogyha hallom,~hogy áhitatra kondít
16 2| és nevetni nem mer.~De, hogyha nem lát a szobába senkit,~
17 2| bús, koszorútlan fejét,~és hogyha körülömli a setét,~a könnye
18 2| messze temetőbe.~És néha, hogyha fáj a délután, okosan s
19 2| igénytelen,~mint lassu cica, hogyha egerész.~Játék a seb, játék
20 2| beszélj. ~A férfi szól: ~Ó, hogyha láttad volna egyszer,~amint
21 2| letörte én áldatlan életem.~Ó, hogyha láttad volna egykoron,~mint
22 2| kedved, templom a szived,~és hogyha szavad néha elijed,~előtted
23 3| asztalára dobd oda,~ és hogyha aludt a sors ezer évig,~
24 3| gömbölyíti ki testté az álmot.~És hogyha eljő a nagy Gyertyaoltó,~
25 4| minden~és puszta szó. ~És hogyha késeket döfnek szivembe,~
26 4| bolygok~kínok alatt. ~És hogyha alszom majdan síri párnán,~
27 4| ismeretlen sírhalomra,~mint hogyha anyám sírja volna. ~Valami
28 4| vad dajka, ki megvertél, hogyha sírtam,~és mostohám, hisztérikus
29 4| gondolom mégis: mi lenne, hogyha~a folyosóra mennék csöndesen,~
30 4| Súrolok és térdelek a padlón,~hogyha látlak, a szemem lehúnyom,~
31 5| nyárias szinekben~feküdt le, hogyha este lett,~s a hegedű ha
32 7| esni, bukni, hullani,~mint hogyha fájna valami. ~Elhagyni
33 8| esték holdasok,~és néha, hogyha éjjel olvasok,~kissé homályosabban
34 9| veszélyt. ~Nem félek én,~mert hogyha meghalok, ezerszer élek
35 9| szívünk láza mellé,~mint hogyha benne most is hullám csobogna~
36 9| még sose láttam,~akkor se, hogyha hajnali vonathoz~keltem,
37 9| hajnali vonathoz~keltem, vagy hogyha dolgoztam virradtig,~s gyulladt
38 9| aggok,~és oly kitartón. Hogyha ez a törvény,~akkor hamúvá
39 9| repedt harang, sikoltani~fog, hogyha kedvem a magasba hág,~s
40 9| a homloka,~mint kályha, hogyha végre hűlni kezd.~A házba
41 10| aztán nincsen is időnk.~De hogyha majd meghalok egyszer,~s
42 10| az időt, s úgy múlik el, hogyha beszéljük,~mint ütőereink
43 10| Megbabonázza azt, ki ír,~és hogyha elrontott a hír,~nevem álmodba
44 11| Megbabonázza azt, ki ír,~és hogyha elrontott a hír,~nevem álmodba
45 12| érdekel.~A szobalánya inkább. Hogyha olykor~teára hív, künn az
46 12| de hirtelen, mint villám, hogyha lobban -~két sor között -
47 12| tebenned él és van, de hogyha meghalsz,~elvész veled. ~(
48 12| esetleges váz, élő gőztülök,~ki hogyha gyorsulsz, lassulsz vagy
49 12| elpirult, sötétvörös lett,~mint hogyha a fülébe holmi trágár~viccet
50 13| Tivornya hajnalán~Ó, hogyha látnál!... Arcom oly fehér~
51 13| hervasztón reá lehel. ~Óh, hogyha látnál!... Most is itt ülök,~
52 13| derengő félhomályon,~mint hogyha jő a hamvas alkonyat~s elszürkíti
53 13| és lángoló piros betűid, hogyha elfakultak,~ha a poros,
54 13| hintenek szemembe,~s kacagnak, hogyha könnyem árja foly.~A messzeségbe,
55 13| egy ravaszdi szélkalóz,~és hogyha jázminos az este s holdas,~
56 13| szörnyű éjszakák.) ~... Majd, hogyha egyszer már a mécs sem ég,~
57 13| borul a temető-setét,~majd, hogyha járni vágyunk s mélybe botlunk,~
58 13| vágyunk s mélybe botlunk,~majd hogyha elfagy dideregve csókunk,~
59 13| rongyokat csavart.~Vagy, hogyha az utas vonatra készült,~
60 13| magamba hallgatag:~Mi lenne, hogyha élne kisöcsém most~s én
61 13| fészek,~mit észre se venni, hogyha visongnak~lármás fiókák
62 14| Hagyjatok magamra, gyávák!~ Hogyha tépnek a bajok,~Ne számíts
63 14| Meghalok, temess el!~Hogyha majd kinyil szemem,~Csókolj
64 14| együtt zokogj vele! ~De hogyha lelsz olyat, ki csak hivalgott,~
65 14| A verseim elé~Majd hogyha aggkoromban~látom e verseket,~
66 14| váláskínt senki még le,~mert hogyha elmégysz, eltemetnek - élve. ~
67 14| kezed?~Úgy-e fáj a dal, hogyha ríkat,~s te már, te már
68 14| aranyálmaid? ~És csendes éjjel, hogyha halkan~susognak a falun
69 14| nagyon meleg, nagyon jó, hogyha drága,~de jobb, ha olcsó,
70 14| a kemény magyar szót,~de hogyha indulatba jön,~csak németül
71 14| nyálatok ezüst patakja,~kéj, hogyha ültök s terpedt lábbal álltok,~
72 14| legyen meleg kalácsom.~És hogyha majd őszen, lerongyolódva,~
73 14| Mert hogyha itt bús életem robotján...~
74 14| életem robotján...~Mert hogyha itt bús életem robotján~
75 14| Mint hogyha kisfiam...~Mint hogyha kisfiam
76 14| Mint hogyha kisfiam...~Mint hogyha kisfiam a földre dobná,~
77 14| Hallgat a sült kecsege.~De hogyha él, fecseg-e? ~Karinthyhoz ~
78 14| már ott a gátlás. ~Új rím ~Hogyha a tál rozsdás,~kínos minden
79 14| Mért nem szól az okarina?~Hogyha volna oka: rina.~(Ezt felelem,
80 14| kinek az élet fáj vakon,~és hogyha áll az úton egy ház,~mindig
81 14| emberi nemesség. Mária~szép, hogyha ég és izzik. Mária~szebb,
82 14| ég és izzik. Mária~szebb, hogyha kócos, sápadt. Mária~legszebb,
|