Rész
1 1| Sokszor hörögve ágyra dőlök,~mikor elhagynak a barátok,~s belésüvítem
2 1| Tűz~Akkor, mikor mindenki ágyba tér,~s elcsendesül
3 1| Rágondolsz a letűnt napokra,~ mikor szemedbe nevetett,~s a csillogó,
4 1| el szerteszét,~Agamemnon, mikor indult hajója,~Odisszeüsznek
5 1| egy bús hangulat:~várom, mikor mozdul ez ősz fej~s ércbuzogányt
6 1| ez ősz fej~s ércbuzogányt mikor ragad,~hogy az erőtlen fiakat~
7 2| bűvös, tükrös ajtón~ment el, mikor leszállt az alkony,~kis,
8 2| ajka,~és fondoran vigyáz,~mikor suhan az esti láz,~s a hőmérőn,
9 2| Mikor az este hirtelen leszáll,~
10 2| az este hirtelen leszáll,~Mikor az este hirtelen leszáll,~
11 2| mert ő ütötte el az éjfélt,~mikor meghalt a szépanyám,~fehér,
12 2| lidérceket idézek, szinte várom,~mikor zörget rablókéz a kilincsen,~
13 2| fanyar, ó-~bort inni, és mikor kezem~törültem,~vörös kesztyű
14 2| zongorázta kisleány-korában,~s mikor apuskával egymást szerették.~
15 2| régi verseket szaval,~hogy mikor Pesten iskolába járt,~mint
16 2| pápaszemen által.~És fájt az est, mikor az emberek tárt~csűrükbe
17 2| életük egyszerre visszalátom,~mikor beszélek egy-egy kép előtt.~
18 4| márványhideg az arcom,~s mikor te alszol, én nem alszom. ~
19 4| rémséges őszi éjszakák!~Mikor fagyosan fojt a sűrü köd,~
20 4| sóhaja.~Ó szörnyű perc, mikor egymásba mar~az ember és
21 4| Szeles, fehérlő délutánon,~mikor dalt hallasz messze, távol,~
22 4| Lenn vártak éhes emberek,~mikor jön el az új csoda,~s a
23 5| átölelt mint unokáját,~s mikor a fák, füvek se látták,~
24 7| századok bús mélyein, korábban,~mikor a lélek nyílt, a jóság,
25 7| Gellérthegy alján,~és új boron, mikor habos rámpás -~kapukulcs
26 7| Azt hinni, meleg vér,~s mikor tova mennél,~megköt. ~Vér
27 7| Járok a sugárban. ~Aztán, mikor elérkezik a vesztem~
28 7| üstök ~szigorú főtökön, mikor bíráltok.~Kegyetlen aggok,
29 7| színről-színre téged,~hogy most, mikor könny, átok és jaj éget,~
30 7| kutyám,~s nem vertem ki, mikor haragos éjjel~a hóvihar
31 7| acsarkodott a széllel,~csunyán.~S mikor beteg lett,~köré sereglett~
32 8| bánatunkba halkan,~ mikor az égre-ordítás kevés.~A
33 8| esten, a gyerekszobában,~mikor a findzsán reszketett a
34 9| golyói.~És boldogok voltunk, mikor a nap lehajlott,~itt a sivár
35 9| jártunk, bús ebek közt,~mikor az ősz nyugalmas, tiszta,
36 9| éltem, hol a börzék~déltájt, mikor magasba hág a nap,~üvöltenek,
37 9| unatkozom, hogy mégse jő,~mint mikor késik a vonat~és csöpörög
38 9| ajtók mögött, a telefonnál. ~Mikor e látnok verset befejeztem,~
39 9| elbeszélem azt a hónapot,~mikor torokgyíkban feküdt fiam,~
40 9| a tavaszt,~az áprilist, mikor világra jött~s felém ölelt
41 9| nagyapám, ki könyekre tanítsz, mikor alszom,~úgy hogy a párnám
42 10| magány a régihez hasonló,~mikor még nem éltél.~A reggelek
43 10| keletig. Nagy a mi családunk.~Mikor vele megyek, fogva öreg
44 10| Krisztus~abban az időben, mikor keresztre feszítették.~ ~
45 10| kecses, furcsa mosollyá,~és mikor odaértél a helyemhez,~mint
46 10| kitárt karjaival,~hogy mikor lebukik, még egyszer ölelje
47 10| hegyén~s emlékezem. ~Aztán mikor vágtat a kocsi,~hadonászom,
48 10| undok részvétre a szájam,~mikor övé a fájdalom,~a testi
49 10| benyomásom fölöttébb leverő.~Mert mikor vonatom száztíz kilométer~
50 10| nem gondol erre akkor sem, mikor szakadékok mellett röpül
51 10| s akkor se gondol erre, mikor dübörögnek a mélységek alatta,
52 10| alma és ibolya".~Mint mikor a költő véletlen szavait~
53 10| Emlékezem rá akkor is,~mikor este mindketten megöregedtünk,~
54 10| Aztán a villamosok rohama, mikor a fehér cipők feketére mocskolódtak,~
55 11| alma és ibolya".~Mint mikor a költő véletlen szavait~
56 11| Emlékezem rá akkor is,~mikor este mindketten megöregedtünk,~
57 11| Aztán a villamosok rohama, mikor a fehér cipők feketére mocskolódtak,~
58 12| mondta: "van szerencsém",~mikor nem is volt szerencséje.
59 12| közbe készül a leszámolásra.~Mikor vasárnap lengenek a burzsuj~
60 12| sírban. Ez a forduló az,~mikor az életed új útra tér.~Csodálkozol,
61 12| hogy a sebet nevessék,~mikor vérző-heges még~ó hős, kit
62 12| a pusztát nyári délben,~mikor kövéren sárgállik nyugalma,~
63 12| éles, zúzmarás.~Olykor, mikor lehúzzuk téli kesztyűnk,~
64 12| figyelnek, hogy rajongnak,~mikor eszed már unva fontol,~csodát
65 12| ez az ő lusta délutánja,~mikor a roppant ábrándot kivánja,~
66 12| sírnunk nem szabad.~Olykor, mikor nagyon fáj, félrenézünk,~
67 13| repültök, merre-merre szálltok,~mikor pihen meg kósza szárnyalástok? ~
68 13| leszállni nagy, királyi nőkre,~mikor szemükbe rontva és büvölve,~
69 13| Óh, tigris, hiéna-ember,~mikor érted meg te egyszer~a mi
70 13| Hajnali csók~Mikor a gyertyánk üszkösen ég
71 13| Reggeli kísértet~Mikor hajnalba hazamentem,~
72 13| lenéztem csendes alkonyórán,~mikor az agy a munkától kifárad,~
73 13| vagy?~Ki kérdte tőle, hogy mikor bucsúzott,~mikor kiáltott
74 13| tőle, hogy mikor bucsúzott,~mikor kiáltott sírva egy utolsó~
75 13| ki, gyorsan és ijedten,~mikor egy régi ház rossz hasadékát~
76 14| az otthon estente szép,~mikor a bársonyos teremben~felsír
77 14| rongyot,~álmodj, dalolj, mikor akarsz. ~De így... Az álmod
78 14| Álmok alkonyatja~Mikor a nyári dél sárgálva tűz
79 14| Csöndes, családi mécs. ~3 ~Mikor látom fakó eged?~A holdat
80 14| te védted az öregapám, mikor~mint árva honvéd a levert
81 14| sápadt. Mária~legszebb, mikor csunyácska. Mária~a földgolyó
|